Brassói Lapok, 1923. február (29. évfolyam, 24-46. szám)

1923-02-01 / 24. szám

1923 február 1. Egy elbocsátott banktisztviselő véres bosszúja. A budapesti gyilkosság újabb részletei. — A Brassói Lapok eredeti távirata. — BUDAPEST,rail. 30. A Wiener Kommerzialbank előtti halálos kimenetelű revolvermerényletnek mára újabb részletei tudódtak ki. Eszláry Károlyt, aki Trivalszky Andrást, a bank cégvezetőjét egy repolver lövéssel leterítette, a iKommerzialbank csak nemrégiben bocsátotta fel. Eszláry azt hitte, hogy elbocsátásának Trivalszky az oka és a banktól való megválása alkalmával ezt a kijelentést tette a cégvezetőnek: — Vigyázzon, mert bosszút állok" Trivalszky azóta állandóan revolvert hordott magánál és várta Eszláry támadását. Eszláry tettét tegnap hajtotta végre. A Kommerzialbank Deák Ferenc utcai kapujában bújt meg, amidőn Trivalszky kocsijából kilépett, botjával hatalmas ütést mért a cégvezető fejére. A dulakodás csupánpár pillanatig tartott, mert Trivalszky előrántotta revolverét. A következőpillanatban már Eszlárynak is revolver volt a kezében. Trivalszky hamarább lőtt és bal karján találta el Eszláryt. Eszláry is elsütötte revolverét, halálos sebet ejtve a Végvezetőn, aki a bankba vezető lépcsőn holtan esett össze. Eszláryt a rendőrség letartóztatta. A Kommerzialbank igazgatójának nyilakozata. A Kommerzialbank igazgatója nyilatkozott az újságíróknak és kijelentette hogy Eszláry Károly tettét valószínűleg bosszúból követte el, mert mint aszemélyi ügyek referense Trivalszky közölte Vele a felmondást. A felmondás egy héttel ezelőtt történt és kizárólagos oka a létszám csökkentése volt. Eszlarv eztnem akarta elhinni, nagyon fel volt háborodva és a következő kijelentést tette• ■ — Katonatiszt voltam, határozott sértést látok a felmondásban. A gyilkos vallomása. A gyilkost a reendőrség kihallgatta. Eszláry előadta, hogy midőn a felmondás után irazaiért a bankba ment. Trivalszky sértő hangon figyelmeztette. Hogy te merje betenni többé lábát az intézetbe. Trivalszkyt az eset után provokáltatta és lovagias elégtételt követelt tőle, amit ő megtagadott, kijelentve, hogy csak hivatalos kötelességét ■ teljesítette. — Ma reggel — mondotta Eszláry — a bank épülete előtt vártam, hogy magam szerezzek magamnak elégtételt. Midőn kocsijából kilépett, kétszer arculütöttem, is látva, hogy revolverért zsebébe ínyül, harmadszor is. Majd revolveremetkerestem, merttudtam, hogy Trivalszky állandóan fegyvert hord magánál. Trivalszky háromszor lőtt s két golyó karomat találta. Nem tudom, hogy hányszor lőttem vissza Trivalszkyra, csak láttam, hogy ő a bank bejárója felé szalad. Izgalmamban rendőrért kiáltottam, mire elfogtak. «Lehet, hogy hűlös vagyok, de becsületem rendben van» Horváth rendőrtanácsos vallomása után azt a kérdést intézte Eszlárynoz, hogymost, miután ellenfelét megölte, úgy gondolja, hogy rendben van a becsülete, mire Eszlary habozás nélkül erélyes hangon, s anélkül, hogy tettét megbánta Volna, ezt felelte: — 'Bizonyos, hogy becsületem most aláír rendben van. Hogy bűnös vagyok-e, így ,sem', ezt mások vannak hivatva elbírálni. Eszláry tényleges tiszt volt, mielőttbankba került Trivalszky a személyeti osztály vezetője volt, roppant tenes hatáskörrel. Régi nemesi családból lármázottés jóravaló, szorgalmas tisztiselőnekismerték. Tragikus halála kolégái körében mély részvétet keltett. — Bűnvádi eljárás Hlinkáék ellen. Prágából táviratozzék: Hlinka, Juriga és Clinka ellen az ügyészség államellenes zltás címén,megindította a bűnvádi elírást. A bűnvádi eljárás h Lr szerint öszrefüggésben van az eperjesi tót népgyillésen lefolyt véres eseményekkel. BRASSÓI LAPOK. A politikai vihar idején. Megint inog az ellenzékközi béke. * Hát a kormány lemondana.. Averescu a királynál. — A Brassói Lapok bukaresti tudósítójától. — BUKAREST, január 30. Ember legyen a talpán, aki megtudja mondani, hogyan fog végződni ez az utálatos politikai komédia. Az ellenzék egyesül... Az ellenzék egyesült.... S egyszerre csak kisül, hogy nemigaz. Van tárgyalás van alkudozás, osztogatják a koncot, s majd meg visszaveszik, s ezalatt a napok múlnak. A kormány mosolyogva, sőt »hencegve« felel az »ellenzék« hűhójára. Rásüti a múlt bélyegét mindenik fejére s ezalatt megtoldja egy nappal életét. Averescuék nem tudnak megegyezni sem a parasztpárttal, sem a nemzeti párttal. Nekik nem kell sem az egyik demokráciája, sem a másik munkásprogrammja, így hát ott tartunk, hogy a kormány tovább hozhat törvényeket", továbbra folytathatja agresszív politikáját a nemzeti kisebbségek ellen, s tovább tarthatja sakkban, Nagyrománia demokratikus fejlődését. * * * őfelsége alkotmányos uralkodó. Határozottan szeretne békét, s munkálkodást. De minden hiába. Hiába szólalt meg Lupu doktor, hogy csak testén keresztül fogják törvényre juttatni ezt az alkotmányt. Hiába szólalt meg Popovics, hogy ez a kormány a jogtalanság, a jogbontás kormánya, hiába kér őfelsége felvilágosítást egyiktől is, másiktól is, a lényeg az, hogy az alkotmány a Ház asztalán van. Sőt már vitatják is. Itt igazán nem lehet ítélni. Vagy igazán olyan hitvány ez a kormány, amilyennek ítélik, vagy mondják Lupuék meg Maniuék, s akkor nem volna szabad megállani az egyszerű protestánsnál, vagy pedig onnan az egész harag, hogy több képviselővel, mondjuk erőszakos után megválasztott képviselővel, került a kormány a parlamentbe. Annyi bizonyos, hogy egyetlen politikai pártnak sincs annyi erkölcsi ereje, erkölcsi hitele, amely ki tudná mozgatni helyéből a kormányt. »Mi menni fogunk, mondják Bratianuék, de amikor nekünk tetszeni fog, amikor az országot egy alkotmánnyal s bizonyos törvénybe iktatott rendszabályokkal ,a fölforgató elemek boszorkánymunkája ellen biztosítottuk.« Úgy látszik, a kormánynak több ereje van . » Úgy értesültem, hogy úgy a nemzeti párt, mint a parasztpárt a mai nap folyamán nagyobbszerű tüntetéseket akar rendezni. Amai nap nyugodtan folyt le. Nem volt semmi incidens. S nincs kizárva, hogy holnap sem lesz semmi. Arról volt szó, hogy fölkommandíroznak Bukarestben néhány ezer parasztot, hogy tüntessenek, de úgy látszik, a parasztok nem sietnek, vagy az ellenzéki urak még nem tartják elérkezettnek az időt.* * * megjelent a királynál. A király nagyon melegen fogadta, látszott rajta, hogy tudatában van a pillanat fontosságának. Közel egy percig állott Averescu az uralkodó előtt, anélkül, hogy az egyik vagy másik egyetlen szót is szólott volna. Majd Averescu szólalt meg remegő hangon: — Sir! Ennél súlyosabb pillanatot még nem ért Románia! És megindult a beszélgetés, őfelsége újra annak a nézetének adott kifejezést, hogy Bratianuéknak kell hagyni az alkotmány reformjának a dicsőségét, mint ahogy nekik lett hagyva a koronázás auréola is. Hiába írnak a lapok akármit, az audiencia agyon barátságos volt. A király szinte megnyugodva vált el volt miniszterelnökétől. S úgy tudom, hogy az Averescu párt nem fog sok vizet zavarni az alkotmányreform létrejövetelénél. * * * Egy bukaresti lap arról ír, hogy a kormány le akar mondani, mert nem bírja tovább viselni a felelősség súlyát Informálódtam a helyzetről és pedig ellenzéki körökben, mert a kormánypárti atmoszférát érdekeltséggel vádolhattam volna. Egy nagyon komoly ellenzéki férfiú úgy nyilatkozott, hogy ez a kérdés még korai. Egyelőre szó sem lehet lemondásról, mert még nincs elintézve a legfontosabb kérdés: ki következzen Bratianuék után. Mert úgy áll a helyzet, hogy Bratianu lemondása esetén nem tudna ebben a pillanatban nálánál erősebb kormányt ajánlani. * * * A parlament képe nagyon zavaros. Az az optimizmus, amelyet ezelőtt tapasztaltam a liberális arcokon, valahogy oszladozóban van. Nincs már meg az a határozottság, az az önbizalom, sem a kormány, sem a képviselők fellépésében. Azt lehetne mondani, hogy a jövőben való reménykedés megingott. Ez az a »moment fatal«, amidőn egy jól felfegyverkezett, jól organizált ellenfél a döntő csapást szokta mérni. De úgy látszik, az ellenfélnél hiányzik ez plasz összhang, ez az összetartás, egy közöst cél iránt való lelkesedés. Nincs kvalizált erő, nincs abnegáció; hiányzik a meggyőződés azoknál, akik hivatva vannak Nagyrománia jövőjét, demokráciáját irányítani. Az a meggyőződésem, hogy nem is a kormány annyira erős, mint amenynyire gyönge, szervezetlen, fegyelmezetlen, intranzigens az ellenzék. Pedig az utóbbi napokban éppen az ellenkezőjét tapasztaltam. Azért mondtam mindjárt a cikk elején, hogy ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy hogyan fog végződni ez az utálatos politikai komédia. Szegény ország, pedig hogy vergődik , mennyire szüksége volna békére, munkálkodásra, fejlődésre. Mennyi kincs, mennyi munkaerő hever parlagon!r . " — Tekintettel arra, — mondta a főtitkár, — hogy azt a nívós műsort nem tudjuk adni, amelyet akarunk, önképzőköri műsorral pedig nem állhatunk elő, tehát hallgatunk. Az az impresszióm, és a főcenzor eztmeg is mondta, hogy mivel a Szigligeti Társaság vezetői olyan felolvasásokat rendeznek, amely a magyarságot összehozza, tehát ezt a lehetőségig megakadályozzák. A cenzúra tudja, hogy valahányszor valamit csinált a Szigligeti Társaság, a közönség tódult a matinékra s egy héttel előre szétkapkodták a jegyeket. E mellett a vezetők személye ellen is kifogás van, (Karácsonyi János nagyprépost az elnöke, Tabéry Géza az irodalmi szakosztály elnöke) mert nyíltan kijelentettük, hogy igenis, a magyarság lelki megerősítése a kötelességünk ma. A Petőfi ünnepre lejött volna Ferenczy Zoltán, Császár Elemér és Ambrus Zoltán, a Petőfi Társaság tagjai, de szereplésüket — habár a beutazási engedélyt megkapták — a cenzúra nemi engedélyezte, mert fellépésükhöz miniszteri engedély kellett volna, s amivel nem gondoltuk, hogy európai hirű írók föllépését színész számba veszik, a miniszteri engedély hiányáran nem léphettek fel s igy az ünnepség elmaradt. Az Ady ünnepségre, amelyet ma akartunk megtartani, a Holnaposokat hívtuk meg, Babits Mihályt, Dutka Ákost, Emőd Tamást, és Juhász Gyuriét, tárgyaltunk is velük, meg is állapodtunk, de náluk is fennáll az, hogy csak miniszteri engedéllyel jelenhetnek meg a rivalda előtt, tehát az Ady ünnep is elmaradt. Szóval ma itt, — ahol egyébként hadizóna van és ezt nem szabad feledni, — olyan nehézségekkel állunk szemben, amelyekre csak egy válaszunk, lehet: várunk de nívónkból nem engedünk ! A mai nacionalista felfogás mellett, amikor Madáchot is országszerte betiltják, nekünk liberálisabb szellemet kell várnunk! Anélkül, hogy a főtitkár szavaihoz bármit is fűznénk, befejezhetnénk a riportot, — de mivel a főtitkár többször is utal a cenzúra szigorára, jónak láttuk Popovits Vazul cenzorfőnök nyilatkozatát is kikérni. Popovits, aki nemzetiségi különbség nélkül igen népszerű ember Nagyváradon, s mint cenzorfőnök a sajtószabadság híve és amagyar sajtóit mindig messzire menő jóindulattal támogatta lelkes barátja a színháznak és a képzőművészeteknek is, kérdésünkre a következőket volt szives mondani: — Ady ünnepélyről nem tudok semmit , arról nekem nem szólt senki s ha kérték volna, ugyan kinek lenne itt kifogása Ady emlékünnep tartása ellen? Ám csinálják meg, de ne importáljanak írókat, tartsák meg az itt élő magyar írókbevonásával. Én — s ezt ön is jól tudja, — a legliberálisabb szellemben intézem a cenzúra ügyeit, sépp a Brassói Lapokban méltatlanul ért támadás a Petőfi ünnep betiltásával: én egyetlen egy Petőfi ünnepet sem tiltottam be, volt is 1922-ben hat-nyolc ünnepély (ez meg is felel a valóságnak!) most is volt, kettő. Ha a Szigligeti Társaság Petőfi ünnepe elmaradt arról nem tehetek: a Pálffyné Gulácsy Irén darabja rossz volt s olyan irredenta szellemű, hogy ■annak előadását nem engedhettem meg. A Madách ünnepély ellen sem volt kifogásom, az Ember Tragédiája ellen sem lehet kifogása senkinek, nem a darabot tiltotta be a belügyminiszter, Gianiemi csak a forradalmi jelenetet ,melyet Budapesten is kivágott a cenzúra a drámából. Hogy Madách ellen senkinek itl kifogása nem lehet, azt mi sem illusztrálhatja jobban, mint az, hogy a közeljövőben a bukaresti Nemzeti Színház előcsarnokában leleplezik Madách Imre szobrát, amit még Gogla minisztersége alatt készítettek. ! !— Az utóbbi időkben történt hatása incidensek szükségessé tették, hogy jobban belenézzünk, mit imák, de természetesen ez a mi liberális szellemünket csak az állam érdekeit illetőleg befolyásolja. Egyébként mindenki elvárhatja ,hogy amagyar írók is önkritikával dolgozzanak s irredenta szellemmel ne szítsák az ellentéteket. A főcenzor úr nyilatkozatához sincs semmi hozzáfűznivalónk. Mindkét nyilatkozat beszél maga helyett.. (b. ő ) Ma reggel Averescu tábornok is Miért némitották el a Szigligeti Társaságot? A nagyváradi cenzorfőnök nyilatkozata. — A Brassói Lapok munkatársától. — NAGYVÁRAD, jan. 29. Vasárnap délután a nagyváradi ref. tanítóképző Petőfi ünnepségén voltam — amelyet csak most tarthattak meg, — és ekkor élesen a szivembe nyilatt: nini, a Petőfi ünnepet mindenütt, megtartották, minden erdélyi város irodalmi társasága megülte a maga kegyeletes emlékünnepét, csak a nagyváradi Szigligeti Társaság nem, most volt Ady Endre halálárnak negyedik évfordulója és a Társaság hallgat.. Hallgat, holott tavalyi saisonja fényesen sikerült s a Társaság minden matinéja zsúfolt nézőtér előtt pergett le, bizonyságául annak, hogy ma is, szükséglet az irodalomba művészi zene, a lelkeket éltető eszenciája. Mi történt a Szigligeti Társasággal? Hol van soha van, mi oka annak, hogy halálos némaságban dermed? Tain Hippolite tanítása szerint: »...a művészet csak akkor igaz, való, ha az eszményiség hirdetője.. Feladatának pedig úgy felel meg leginkább, ha a közművelődés érdekeit szolgálja.« Egy vidéki irodalmi egyesületnek első és legfontosabb feladata az, hogy a közművelődés szolgálatában álljon. A Szigligeti Társaság múltjában mindig eleget tett ennek a feladatnak s Nagyvárad magyar íróival és kulturembereivel vállvetve dolgoztak, Vulkán József, a román nők neves költője, Mangra Vazul, a tudós főpap, és még igen sokan, így tehát érthetetlennek és indokolatlannak tartottuk a Társaság idei némaságát s ezért Perédy György főtitkárhoz — aki Sas Ede örökét vette át Sas Budapestre költözésekor, — fordultunk felvilágosításért. 3. oldal, 24. szám. Miért nem iszol Gottschlig rumot? Kapható mindenütt. 6690