Brassói Lapok, 1923. szeptember (29. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

Barbu Stirbey herceg külföldre utazik & liberális gazdálkodást csak külföldi tőke mentheti meg a csődtől *— A Brassói Lapok munkáiba át él. — BUKAREST, augusztus 30. A liberá­lis kormány, de maga a liberális párt, most, hogy a téli parlamenti szezon roha­mos léptekkel közeledik, kezd gondolko­dóba esni a politikai helyzet súlyos vol­táról A liberálisokat végveszély léngedéi, az a megállapítás zúg végig a kormányon és pártjában, és mindegyikük érzi, hogy ha a tarthatatlan helyzeten hamarosan nem segítenek, úgy a párturalom korsza­kának mihamar vége van. Sürgős segít­ségre van tehát szükség, hogy a kátyúból kimenthessék a liberális kormány szeke­rét, s a fejek súlyos gondoktól izzadva találgatják a módozatokat, amelyektől se­gítséget, hamaros segítséget lehet remélni. A liberális pártnak ezidőszerint Buka­restben időző vezetői a legsürgősebb te­endőnek például azt tartják, hogy a­­párt még a parlamenti ülésszak megkezdése előtt a konferenciáknak egész­ sorozatát tartsa meg Ezeknek a konferenciáknak az volna­­a feladatuk, hogy kigondolják azokat az eszközöket, amelyekkel a libe­rális kormány létét meg lehet menteni. Amolyan kigondoló-bizottság féléket ala­kítanának, s — amint a jelek mutatják — az első kigondolás már meg is történt. Legsürgősebb teendő a kigondolás sze­rint ez lesz, hogy a párt kebeléből, majd ha Bratianu Jones szeptember tizenkette­dikén visszatér az országba, küldöttség­et mem­sztenek a miniszterelnökhöz, s kérni fogják őt, hogy erős kezével és tekinté­ly­ivel állítsa helyre a már oly régóta nél­külözött harmóniát a kormány kebelén belül. Ezt így elképzelni könnyű, tény azonban, hogy a civódás és marakodás, amey a kormány egységét megbontotta, oly mély barázdákat szántott, hogy azo­kat ki­gyengetni Bratianu Jones sem egyé­niségének súlyával, sem pedig erős kezével aligha fogja tudni. A kormány helyzetét naprói-napra to­v­ábbfajuló krízis teszi tarthatatlanná, ezt mindenki tudja. S biztos forrásból nyert értesülés szerint a miniszterelnöknek ha­zatérése után első dolga lesz a gazdasági kérdések komplexumához nyúlni, hogy megszüntetve a készpénzhiányt, rendbe­hozzák az ország zilált pénzügyi helyze­tét. A részletes tervet már ki is dolgozták erre nézve. A miniszterelnöknek első dol­ga lesz Oromoluval, a Banca Nationala igazgatójával tanácskozni, majd pedig be­vonja a tanácskozások körébe Barbu Stir­bey herceget, akit ma pénzügyi téren a leg­posszibilisebb embernek tartanak, s akiről az a meggyőződés kering, hogy külföldi összeköttetései megadják neki annak le­hetőségét, hogy a külföldi tőke bizalmat­lanságát eloszlassa. Bratianu miniszterelnök a leghatáro­zottabb formában fogja felkérni a herce­get arm ,h©gy minél korábban utazzék Midicettek­ várkastélya A Brassói Lapok párisi tudósítój­ától. A Roidinettek, szegény k!a párisi b­unkásteátiykák, varrodákban, műhe­lyekben, üzletek, áruházak, raktáraiban senyvedő szomorú virágai a nagyvárosi nyomornegyedeknek. A »midinette« szó halványam pikáns mellékárnyalata is ar­ról beszél, hogy a kis párisi faemunkáslá­­rtyok szegények, pénztelenek és mégis csinosak, kacérak ,elég jól öltözködhet, hogy miből, nem nehéz kitalálni Körül­belül egy a sorsa valamennyinek, ha a véletlen szerencse elébük nem ver va­lami becsületes iparost vagy dúsgazdag (wallomost, aki elragadja az egyformán Sfutó pólyák egyikéről a bololg kivá­lasztottat A nagyváros fénye, pompája, gaz­dagsága játsza ellenállhatatlan erővel a kerítő könnyű szerepét. És a fiatal, ra­jongó leányszív gyors fellángolásánál, az autók, minik, selymek, parfümök, drága szórakozások varázsának haditá­­sánál tout csak a bukás, a sivár letörés, a prostitúcióba torkolló életvergődés ér­kezik el gyorsabban. Szép, boldog életre vágynak, mióta léteznek a midin­ettek,­­valutár­a, urd életre és olyan nagyon rit­ka, akinek, az álma beteljesül És­ most mégi?.. & KsMtoaU&k vAr- Ü&Mt­éty­ft Imik: töUM. Ofó pw®' ik ifi hM&hfo tih&k m­ikM­a­tsugpfi árök­ké azurSoéb, a Myéres mellett fekvő San Salvadour partjain, Dél-Franciaország­­ban, a Madarak Hegyén. Két jólelkű és nemes francia vállalkozó, Godin és Lu­­guet urak megvettek és fel­talanították a vidék legszebb kastélyát a midinettek álompalotájává,­­itt fognak lakni néhány boldog hétig fölváltva Franciaország nagyvárosainak szomorú sorsú prole­­tárleányai, akik eddig még sohasem­ lát­ták­ a Földközi tenger végtelen tükrét, sohasem sütkéreztek a Provence forró, aranynapsugarában és sohasem­ hallgat­ták csillagos éjszakákon, balzsamos il­latot lehelő fény­­ek tövében a tücskök és madarak holdsugaras hangversenyét. Most mindez valóra fog válni! A hófehér kastélyt berendezik, szobákra osztják és lehetővé teszik Párás városá­nak anyagi és erkölcsi hozzájárulása mellett, hog­y a pompás vidéken üdül­hessenek a munkában megszörnyedt, vér­ezeg tény, tüdőbajos, napfény útin kóvár­­gó szegény kis midinettek. Godin úr, az akció megteremtője és vezetője a következőkben számolt be a Le Jouhnai munkatársa előtt az intéz­mény jövendő működéséről. a­z A „san-salvad­our-i kastélyban száz­harminc szoba lesz, némelyek kétágya­sok, úgy, hogy egyszerre százhatvan le­ányt tudunk elhelyezni. Az üdülési idő egy hónapig fog tar­tani, ennek eltelté­vel utáhfe­lanthatvftR, htozjí toéMi& el a hsyifttttAAük, hidrát, S? Jw&mj, feöjör évvföta feélattr­i»wí*feáái,einy nak nyújthatunk kellemes és hasznos üdülést, amire tapasztalataim szerint egészségi okokból igen nagy szükségük van. Nem kórház lesz itt, hanem kifeje­zetten üdülőhely, mert ahhoz, hogy be­tegeket ápolhassunk, külön felszerelésre volna szükségünk, amely fölött még nem rendelkezünk! Egyelőre csupán ar­ról van szó, hogy a nélkülözhetetlen pi­henésben részesíthessük azokat a mun­­itkanőket, akik az állandó robotban ki­merülve a tuberkulózis és vérszegénység veszélyeinek vannak kitéve. Egy hónap alatt, amit napfényben, jó levegőn, jó táplálék és megfelelő testmozgás mellett visszanyerhetik elveszett erőiket. Télen nyáron vendégül látjuk az üdülőket; az évszakok változása ezen a vidéken sem­mi jelentőséggel nem bír és nem jár együtt az éghajlat változásával. A leá­nyok egyébként állandó orvosi felügye­let alatt fognak megfelelő diétában és kúr­ában részesülni. • M­ívai­i a dolog financiális oldalát illeti, azt is minden tekintetben kielégí­tően­­igyekeztünk megoldani. Nincs sem­mi szükség arra, hogy a pihenés üdülés ingyenes legyen. Nem szabad­ azt a lát­szatot keltenünk, hogy kegyet gyakoro­lunk, alamizsnát a­lünk azoknak a fia­tal leányoknak, akik saját kezük mun­kájából élnek erre Jog®#! büszkék is* öt és tíz tx-mc között fog váltakozni »l&fcnA k$j. bt alkatfüstk, tothataeift. A m @ltfc­llUSZOB« Iktmt­én így tehát még nyolcszázezer francra van még szükségünk az üzem­ működéséhez, nim azonban, ha ötszázezer francot ösz­­szeszedünk, már meg fog indulni. A terv megvalósításához még a legszeré­nyebb divat szalonok, szabó és varrö­­mühet b. F­ fb. is bejelentették hozzá­járulásukat és nincs az a kis Üzlet, amely évi öt-hatezer franc-bai ne »állit»­tott volna föl egy ágyat« és ez az »ágy« évenkint tizenkét smunkáslánynak fog nyugalmat adni. Természetes, hogy a nagy áruházak, nagy műhelyek több »ágyalapítványt« tettek. Mindebből az látható, hogy a San Salvado­ri kérdés egyáltalán nem megoldhatatlan feladat. ( Az egész üdülőtelep adminisztrá­cióját a Közegészségügyi Hivatal illeté­kes körzete fogja végezni a legnagyobb hozzáértéssel, kétségtelenül teljes meg­elégedésre.) / * 1 l ' A midin­ettek várka­stélya tehát föl fog épülni, kőről-kőren­dre jövő évre már zárt kapu, világlás, szellő* szobák, kék ég, üde levegő, harmatos pázsit és hal­kan csobogó tengertükör fogják várni a sápad­t, vérszegény , sovány kis prole­tár leány­okat, akik mint ékes vérebsereg fognak leszállói a Madarak Hegyére és minden bizonnyal erősen, egészségbe?» térnek ivftss&a a HagyvAraapk AAstfts. rgi'g* érő bórtáníi­ul kom, tvagy Uu»li«&n.ák tavibb' a «i'ájáfc ®0 k BR­ASSAI L­APOK külföldre, keresse fel a római, párisi, lon­doni tőkéseket, s fejezze be dicsőségesen mindazokat a tárgyalásokat, amelyeket Bratianu Vintila pénzügyminiszter néhány héttel ezelőtt nem a legdicsteltesebben kezdett meg. A liberális gazdálkodás meg­mentése felé már csak ez az egy út, Barbu Stirbey herceg külföldi útja vezet. S ha ez sem sikerül? Liberális körökben ma már csak a legvért­esebb fiatalok nézik optimista szemmel a párt uralmon mara­dásának lehetőségét. A többiek, a többség, látja és tudva­ tudja, hogy az ellentétek annyira mélyen szántók, hogy azokat csak csoda szüntetheti meg. -r-1 i-i*i "•! -r*i T"** “**-"> niniiiynu-vrivitnr 'innrnmn vinmnwiww Vasravetiek, megiimoztak és kifosztottak öt embert a brassói ügyészség fogházában Utánzóra talál a Csíkszeredai rendőrattrocítás Közelharc a brassó—v dombok­ után — A Brassói Lapok munkatársától. — BRASSÓ, augusztus SO. A közbiz­tonság fenntartóinak egyre merészebb kilengései folytonosan aggasztób­bak. Még egy hét sem­ telt el azóta, hog­y a hetyke rendű rkomisszár kegyetlen csiz­mája kitaposta a lelkét egy szegény ma­gyar legénynek, de ahelyett, hogy a Csík­szeredai rendőrg­yilkosság szomorú ki­menetele egyszer s­­mindenkorra elret­tentő például szolgált volna, az egész lezüllött közbiztonsági rendszerünk előtt újból embervér folyt — egy Ha­tósági »­beavatkozás« eredményekén . Az eset, amelyről számot kell adnunk a változatosság kedvéért, Brassóban tör­tént. Ezúttal román emberekkel történt rendkí­vül súlyos sérelem, a­melyet époly szomorú kötelességünk magunkévá ten­ni, mint amidőn a magyar kisebbségek­­hez számító román állampolgárokat ér valami leán­y óriás, öt sarkalcai lakos: Dinu József, Muntean György, Sebesan Viktor, Ciurea János és Munteán János munkások Brassóba jöttek, hogy mun­kát keressenek. Mivel útjuk nem járt szerencsével egy ismerősük tanácsára Vi­dombák felé vették útjukat, hogy ott folytassák a munkakeresést. Hétfőn dél­után indultak el Brassóból gyalogszer­rel. Ahog­y békésen beszélgetve men­­degéltek, egyszerre mint derült égből a menykőcsapás, hirtelen lövés zajra törte meg a nyárdélután csendjét és egy golyó süvített el a falusiak füle mellett. Rémülten hátrafordultak és ekkor két szaladó alakot pillantottak meg. Dji­­miék nem­ tudták mire vélni a dolgot és — mivel üldözőik fegyvert forgattak ke­zükben, ezért — futásnak eredtek. Ekkor valósággal golyózáport zúdítottak rá­juk az üldözők. A megszeppent emberek ekkor már fé­lig sem vették tréfára a dolgot, megál­lották, hogy bevárják a titokzatos támla­diókat. Ezek csakhamar utólérték őket. Ketten voltak: eg­­ katona, akinek a kiléte nem o­ív merm­es é® Popa, brassói ügyészségi fosizátőr. Ezek minden felelet és magyarázat helyett rávetették magukat az öt munkásra és borzalmasan összeverték őket. Előrántották fegyverüket és miután az összes golyókat el­lövöldözték ül­dözés közben — a puskacsővel ag­u­­ha-főbe verték a szerencsétlen eme­bereket. Sebesan Viktor fejét be­verték, a többieket ahol érték, ott sebezték az ütések véresre. Midőn e munkájukkal elkészültek­, mindannyiukat megkötözték, jól össze­rugdalták és bekísérték őket az ügyész­ségi fogházba. Popa fogház,őrmester és cimborája, a katona, aki alkalmasint a foglyok felügyeletére kirendelt közeg­, itt folytatták kegyetlenkedésüket. A rettenetes helyzetbe jutott munkások meg akarták tudakolni kínzásuk és letar­tóztat­ásuk árát, de kétségbeesésükre jó szó és magyarázat helyett megint po­koli borzalom­ várt reájuk. Vasrafeszítelték őket, amelynek megtörténte után Porva foglházőr megkezdt­e a vallatást. Kijelentette a foglyok előtt, hogy azért tartóz­tatták le őket, mert loptak és nyomban adják elő az egész pénzüket. Dinuék kénytelen-kelletlen elő is adták az egész náluk levő pénzt, összesen 552 lejt, amelyből később csak 164 lej­t kap­tak meg, a többit a fogházőr és a katona nem szolgáltatta vissza a munkásoknak. Cellába zárták őket és anélkül, hogy az ügyészségen bárki is tudott volna a történtekről éjjelre fogva tartották őket. Másnap — tegnap — az ügyész elé kerültek, aki maga sem­ tudta okát adni az öt munkás furcsa letartóztatá­sának, még kevésbbé a m­egkínzásuk­­nak és minden további nélkül szabad­lábra helyezte őket. A szerencsétlenül jártak a Brassói Lapok híradása nyomán remélnek elég­tételt kapni, ezzel egyidejűleg pedig bűn­vádi utón is eljárást indíttatnak az őket meggyötrő, kifosztó Popáék el­len, akik embertelen cselekedetükkel jó­­időre ker­esetképtelenné is tettek öt ár­tatlan embert. \W&. L Jugoszlávia nem teljesíti a Fiuméra vonatkozó olasz kívánságokat A belgrrádi minisztertanács Radics akcióját meghiúsultnak jelenti ki — A Brassói Lapok eredeti távirata. — BRASSÓ, augusztus 30. Holnap jár le az a határidő, amelyet az olasz kor­mány adott Jugoszláviának arra, hogy nyilatkozzék Fiume kérdésében. A­­bel­grádi minisztertanács — amint azt az onnan érkezett távirat jelenti, — Nin­­csics külügyminiszter elnöklete alatt foglalkozott az üggyel, s részletesen ki­dolgozta azokat az utasításokat, amelye­ket a római jugoszláv követségnek hala­déktalanul megküldenek. A határozat szerint a belgrádi kormány mindaddig titokban tartja azokat az utasításokat, amelyeket a fiumei kérdésben a Rómá­ban időző jugoszláv delegációnak küld­, amiig azokat át nem nyújtják az olasz kormánynak. Kiszivárgott­­hírek szerint a jugo­szláv kormány álláspontja a rapallói szerződés határai között mozog­. Fiume szabadel­lám lakásainak szervezetére vo­natkozólag a kormány álláspontja az, hogy azokban a két állam képviselőinek egyenlő számban kell részt vennniök. Ha ezek a hírek megfelelnek a va­lóságnak, úgy kétségtelen,­ hogy Jugo­szlávia felfogása éles ellen­tétben áll az olasz kormány álláspontjával, s az még csak diplomáciai konfliktust fog előidéz­ni. . Ugyanez a minisztertanács foglal­kozott Radics ügyével is. Nincsics kije­lentette, hogy Radics külföldi akciója meghiúsult. A külügyminiszter kijelen­tése mindenesetre még korai, mert hisz Radics még el sem kezdte külföldi ak­cióját, s valószínűleg erre való tekin­tettel határozta el a minisztertanács hog­y Radics ügyével a kormány csak fontosabb ügyek elintézése után kíván foglalkozni W­VVWWVVWWSVSVWV^AA^A^S^^ Törökország leszerel ANGORA, augusztus 30.­­ Az­^ingó­ra! nemzetg­yűlés törvényt hozott, a tö­rök hadsereg leszereléséről. A hadse­reget béke alapon fogják újjászervezni. “——“—“——---------—' a MODERN MOZGÓ 1923. augusztus­­ 31. 1 A tizennegyedik a 2. rész együtt. A főszerepben Petrovich, Mattyasov­kij ■ és Loth Ha a brassói közönség kedvencei. 1 A szünetben Seba Fregoli, a világhitü­k átváltozó művésznő, ki­lő perc ala­t­t 40-szer öltözik át.

Next