Brassói Lapok, 1923. október (29. évfolyam, 221-246. szám)

1923-10-01 / 221. szám

á. iddfafL ÖL 9űfiai. Tovább dühöng a forradalom Bulgáriában Véres harcok Ferdinandovóban Dimítrovo kommunista vezér elesett — A Brassói Lapok eredeti távirata. — BRASSÓ, szeptember 21. Annak elle­nére, hogy a bulgár kormány — amint ezt a Brassói Lapok ma reggeli számában közöltük, — már kiadta kommuniskéjét, amelyben bejelenti, hogy a kommunista lá­zadást az egész országban sikerült elfojta­ni, ma hír jön arról, hogy az ország egyes helyén, ott is, ahol már sikerült a kor­mánynak a bolsevizmust elnyomnia, újból kitört a lázadás, így például, amint azt egy Szófiából érkezett távirat jelenti, Ferdinandovoban teljes erővel dühöng a kommunista forra­dalom. A korm­ánycsapatok­ szakadatlanul egyúzzák a várost, s kétségtelen, hogy a kommunisták emez utolsó fészkének eleste már csak órák kér­dése. A városban borzalmas véreng­zés folyik, amelynek folyamán a kommunisták áld:­­ harcba kénysze­rheti­­k'4?tia­i prígái ?ít tömegesen vesztik éreiük­et. A k­ormán­y csapa­tainak felháborodása oly nagy, hogy a kommunisták nem számíthatnak kegyelemre. Dimitrovo, a bulgár kommunisták ve­zére harc közben életét vesztette. A kormány erélyes intézkedésére a kormánycsapatok mindazokon a helyeken, ahol a lázadás újból ki­tört, a kommunistákat teljesen ki­irtották. A Bulgár Távirati Iroda jelentése sze­rint a bulgár kormány kiáltványt intézett a néphez, amelyben feltárja mindazokat a titkos okokat, amelyek a kommunistákat lázadásra bírták. — Idegen zsoldban álló vezetők — mondja a kiáltvány — meg akarták tévesz­teni a népet. Majd felsorolja a kommunis­ták bűneit, s megállapítja, hogy felforga­tó terveik teljes kudarcot vallottak. A kom­munisták a jelenlegi kormányt meg akar­ták dönteni, hogy visszaállítsák az ural­mat a Sztam­bulinszky szellemében. A kiált­vány végül felhívja a népet, hogy járuljon hozzá az ország nyugalmának megóvásá­hoz. Szófiából később érkezett távirat je­lenti, hogy Ferdinandovó várost kiragad­ták a kommunisták kezéből. A kommu­nista forradalmat most már végleg levert­­nek lehet tekinteni. 4 Barbu Stirbey lesz Románia párisi követe BUKAREST, szeptember 29. Politikai körökben mind határozottabban beszélnek arról, hogy Románia párisi képviseletét Barbu Stirbey herceg veszi át. A párisi miniszterség kérdése már régóta kísért, de a kormány ezideig nem tudott végleg megállapodni a kiküldendő miniszter sze­mélyére nézve. Tény az, hogy liberális pénzügyi körök a herceg nevét lauszírol­­ták, és úgy látszik, hogy Bratianuékat sikerült meggyőzni arról, hogy benne a legalkalmasabb embert találják erre a po­zícióra, annál is inkább, mert a herceg­nek elsőrangú összeköttetései a párisi pénz­világgal lehetővé teszik Bratianuéknak­ azt, hogy financiális terveiket keresztül­­vigyék. Barbu Stirbey hír szerint már a legközelebbi napokban elfoglalja új hiva­talát . Hétfőn újból m­inisztertanács lesz BUKAREST, szeptember 29. A kor­mány tagjai hétfőn délután m­iniszter­­tanácsot tartana­k, amelyen az általá­­nos belpolitikai helyzetről fognak ta­nácskozni. MODERN MOZGÓ | 1923. szept. 30-art ! DORIAN-FILM! KÖZKIVÁNATBAN ! Hapsi­­sk­i fial Dráma 7 felvonásban. A főszerepet GERALDIN FARRAR játsza. brassói LAJ­OK Goga is elitéli az új vallásügyi törvénytervezetet és a felekezeti iskolák elleni hajszát A Néppárt álláspontba . A liberális kormány napjai meg vannak számlálva A Brassói Lapok bukaresti tudósítójától.. -BUKAR­EST, szeptember 29. Haza­jött Goga. Jól néz ki, jó kedve van és mindjárt belesüppedt a politikába. A mai nap folyamán több politikus láto­gatását fogadta. Coavidával is beszélt, Argetoianuval is. A néppárt belső bé­kéjét, mint ahogy már meg­írtam, úgy látszik, már semmi veszély nem­ fenye­geti, s a kijenovi kongresszus határo­zottan a béke és a munkálkodás jegyé­ben fog megindulni. — Mondhatom, Kegyelmes Uram, —• kezdettem a beszélgetést Gogával —• Banu kollegája ugyancsak nekirontott a vallási kisebbségeknek az uj vallás­ügyi törvényjavaslattal. Hiszen Erdély református, lutheránus de különösen unitárius egyházait közvetlen veszély fenyegeti. — Aki Erdély vallási viszonyait is­meri, — mondotta Goga Oktávián, — az valósággal megretten ilyen nagy mérvű tájékozatlanság láttára. Bamnu mi­niszter határozottan nem ismeri Erdély viszonyait, különben nem jutott volna eszébe ilyen meggondolatlan törvény­­javaslatot készíteni. Ne tessék elfelej­teni, hogy Erdély református, unitá­rius és lutheránus egyházának évszá­zados múltja van. Várjon Banu maga tudja-e, hogy milyen magas nívójú tör­ténelemmel bír Erdély unitárius egy­háza? Hiszen, ha ezt tudná, képtelen volna ezeknek az egyházakna­k a fenn­állását ilyen drasztikus módon veszé­lyeztetni. Különben is meg vagyok róla győződve, hogy ezt a törvényjavaslatot még a jelen­legi parlament sem fogja megsza­vazni. S ha mégis megszavazná, a­mit alig tudok elképzelni, a követ­kező kormány határozottan meg fogja semmisíteni. — Mit tetszik szólani a magyar nemzeti kisebbség felekezeti iskolái el­len elkövetett merénylethez és mind­­ahoz a kényszermódszerhez, amellyel meg akarják sem­misíteni nemzeti vol­tunkat? — őszintén szólva csak Csehország­ban elterjedt hírek alapján tehetek némi megjegyzést erre vonatkozólag, de a helyzetet a maga egészében nem i­­smerem. Azonban annyit már előre is mondhatok, hogy a néppárt programira­ta szerint a román nyelv kötelező tan­tárgy kell, hogy legyen az összes ki­sebbségi iskolákban­, s tudtommal Ro­mániának ezt a jogát és kívánságát egyetlen magyar iskola sem­ akarta két­ségbe vonni, azonban a tanítási nyelv magyar kell, hogy maradjon, az egész vonalon. Az elemi iskolák tanítási nyelve min­den fenntartás nélkül az illető nem­zeti kisebbség anyanyelvén tör­ténjen, míg ellenben a középiskolákban a ma­gyarság magja járhatna elől jó példával, hogy egyik vagy másik tantárgy tanítá­sánál a lehetőséghez mérten, a román nyelvet vegye i­génybe, anélkül, hogy ezzel háttérbe szorítaná a magyar nyelv alkalmazását. Hiszen éppen a magyar­ság vezetői azok, akik őszintén elisme­rik, hogy a nemzeti kisebbségeknek meg kell tanulniok az állam nyelvét, hogy ezáltal is lehetővébbé tétessék a ro­mánsághoz való szorosabb közeledés. — Na, még valamit. Mikor tetszik belépni a liberális kormányba? — Tessék valami okosat kérdezni. . — A­kkor... Ahá, már tudom.­Mi­kor­ tetszik átvenni a fascizmus veze­tését.? — Hát már ilyet is híresztelnek rólam? — Akkor tessék megmondani, mi lesz Averescu tábornok és Argetoianu veszekedésével? — Ugyan, ugyan... Veszekedés.... Hát van politikai párt, ahol ne for­dulna elő házi perpatvar? — Legyen róla meggyőződve, hogy minden rend­be jön, sőt azt is mondhatom, hogy­ már rendbe is jött. Holnap megyek Turna-Severinbe az »öreg«-hez, s meg­mondom neki, hogy Argetoianu jó fiú, s hogy békét akar. S mire megnyílik a kisenevi kongresszus, mint egy érc­tömb, úgy fogunk a világ elé állani. — Mikor megy a kormány? — Rövidesen. Legyen nyugodt, na­gyon rövidesen. — Akkor azt is tetszik tudni, hogy ki jön utána. — A néppárt, uram, a néppárt. Nem azért, mintha pártpolitikát akar­nánk folytatni, vagy pedig lehetetlenné tenni a többi pártokkal való együttes munkálkodást, hanem­ annál az egy­szerű oknál fogva, hogy az ellenzék nem képezhet komoly ellenállási erőt, amidőn mindenki, hogy úgy fejezzem ki magam­, a sa­ját szakállára dolgozik. Ahány párt vak­, annyi felé húz, any­­nyi elvet, annyi nézetet vall, annyi érdeket képvisel; Így tehát a néppárt tü­nytelen a saját, megszokott útjain haladni, a megszokott eszközökkel küz­deni, s a megszokott módszerrel: las­san, de biztosan­ azonban a háborút nem lehet Véná­jában befejezni, és mivel nemsokára be kell fejeződnie, arra kérem Szent­ségedet, lépjen közbe az olasz kor­mánynál, hogy emberiségből tekintsen «­ tervétől. Szentséged ezzel a lépéssel sok ezer ember életét mentené meg.« Az olasz offenziva enne­­ ellenére megkezdődött. Erre azután az osztrákok a trienti fegyverszüneti bizottságot felosz­latták. Az olasz hadsereg első támadásai si­kerrel jártak. Maga József főherceg kér­te meg a császárt, hogy minden idővesz­teség nélkül, még a legsúlyosabb feltételek között is kössön fegyverszünetet. Október 24-én Burián gróf helyébe Andrássy Gyu­la gróf lépett. Az új külügyminiszter kü­lönbékét akart kötni és ezáltal a Habsbur­gok sorsát el akarta választani a Hohen­­zollernekétől. Ugyanekkor Berlinben elfo­gadták Ludendorff tábornagy lemondását. Október 26-án IV. Károly azt sür­­gönyözte Vilmos császárnak, hogy megmásíthatatlan elhatározása, mi­szerint 24 órán belül különbékét és azonnali fegyverszünetet kér. Vilmos császár szintén táviratilag vá­laszolt és megelégedésének adott kifeje­zést, majd közölte azt, hogy ő a megkez­dett tárgyalások elé bizalommal néz, mivel az antant előtt eddig a szövetség felbom­lása még nem ismeretes. Vilmos császár éppen ezért óvta IV. Károlyt, hogy külön­béke akciójával kártyát adjon az antant kezébe. Ennek ellenére IV. Károly októ­ber 28-án Wilsonhoz fordult és az ő köz­reműködését kérte egy különbéke érdeké­ben. Egyúttal elismerte a csehek és a dél­szlávok teljes önállóságát. A csehek és a délszlávok ekkor már elszakadtak a mo­narchiától. A Wilsonhoz intézett sürgöny­nyel egyidejűleg IV. Károly II. Vilmosnak is táviratozott és ebben közölte vele, hogy a helyzet Bécsben egyenesen kétségbeej­tő. Alberti generális előadásában megem­lékezett az osztrák-magyar és a német hadseregfőparancsnokságok, illetőleg IV. Károly és Vilmos császár állítólagos vesze­kedéseiről a tárgyalások alkalmával. Vil­mos császár, mikor értesült az olaszok sú­lyos feltételeiről, arra akarta rábírni IV. Károlyt, hogy ne fogadja el, mivel »Német ausztria népe egy szálig ellene fog sze­gülni a gyalázatos feltételeknek.« Ebben a tévhitben volt Vilmos császár az utolsó órákban is. Vele szemben Arz generális már november 2-án reggel azt ajánlotta IV. Károlynak, hogy fogadja el a feltétele­ket. Az uralkodó azonban nem akarta a felelősséget egyedül viselni, ezért a német­osztrák nemzetgyűléshez fordult, és este koronatanácsot hívott össze. A koronata­­nács azután Weber generális megállapodá­sait­ ratifikálta. A osztrák-magyar monarchia összeomlásának izgalmas napjai — olasz tükörben XV. Károly segélykiáltása a pápához Különbéke-tervek A fegyverszüneti tárgyalások — A Brassói Lapok római levelezőjétől. — RÓMA, szeptember 27. Október végén lesz ötödik évfordulója a monarchia ösz­szeomlásának, amely tulajdonképen az olasz fronton véd a kezdetét. Ebből az al­kalomból az olasz sajtó részletesen tár­gyalja az összeomlás izgalmas, Olaszország ránézve diadalmas napjait. Az olasz sajtó közlései számos olyan adatokat tartalmaz­nak, amelyek eleddig nálunk teljesen is­meretlenek voltak. Éppen ezért szinte le­leplezés számba mennek. Az olasz lapok cikkei alapján az összeomlásról érdekes részleteket lehet megtudni. Az olasz la­pok közteseinél azonban még szenzáció­­sabb az az előadás, amelyet a minap Ad­riano Alberti generális, az olasz vezérkar történelmi osztályának főnöke tartott. Al­berti generális dokumentumok alapján is­mertette a monarchia összeomlásának rész­leteit. Az érdekes előadás alapján a Bras­sói Lapok római levelezője a következő részleteket közölheti: Alberti generális előadását azzal, ve­zette be, hogy a piavei vereségek és a fran­cia nyugati offenzíva eredményei döntöt­ték el a háborút. Ekkor már bizonyos volt az, hogy a központi hatalmak, a hadjára­tot elvesztették. Az osztrák-magyar had­sereg főparancsnokságától ismerte a hely­zetet és tudta azt is, hogy a németek is nagy vereségeket szenvedtek nyugaton. A bulgárok fegyverletétele után immár nem volt kétséges, hogy az ellentállást nem le­het tovább folytatni. Erre azután az osz­trák-magyar főparancsnokság a háború ki­látástalanságát felismerve, október negye­dikén fegyverszüneti bizottságot nevezett ki, amely azután október 12-én Trient­­ben, a 10. hadsereg parancsnokságánál ült össze. A bizottság parancsnoka Weber ge­nerális volt. A bizottság a fegyverszüneti feltételek megállapítására teljhatalmat ka­pott. A főparancsnokság azt hitte, hogy a fegyverszüneti tárgyalásokat azzal kell megkezdenie, hogy a megszállott területe­ket azonnal kiüríti. Közben azonban az olasz offenzíva mind hevesebbé vált, úgy, hogy IV. Károly október 23-án a követ­kező kérelemmel fordult a pápához: »Minden jel arra mutat, hogy az ola­szok új offenzivára készülnek ellenünk Nyugalommal atellarc ** *14 Mivel 1928, I. Az egyházakkal is véleményez­tetek az egyházpolitikai tervezetet KOLOZSVÁR, szeptember 29. Mint is­meretes Bann C. kultuszminiszter egy hét­tel ezelőtt tette közzé egyházpolitikai ren­delettervezetét. A tervezet több pontja nyugtalanságot keltett Erdély magyarsága körében, ezért Kovács Kálmán, az uni­tárius egyház iskolaügyi referense Buka­restbe utazott, hogy ott felvilágosításokat kérjen. Kovács a kultuszminiszter távol­­létében csak az egyházi ügyek referen­sével léphetett érintkezésbe, aki a kér­désről megnyugtatóan nyilatkozott. Az egyházpolitikai rendelettervezetet véleményezés végett az összes egyházak­nak megküldik és csak az egyházak véle­ménye után terjesztik a tervezetet a par­lament elé. Valószínű, tehát, hogy az egy­házpolitikai tervezet több változtatáson megy át, mielőtt a törvényhozó testületek elé kerülne. Október 15. Ezen a napon jelennek meg az idei Karácsonyi Albumok. Rózsavölgyi, Bárd, Nádor karácsonyi albumainak kizárólagos képviselője Bánát és Erdély területén a temesvári MORAVETZ cég.­­ Az albumok minden jobb bánáti és erdélyi könyv­­kereskedésben e naptól kezdve az eredeti ára­ 8609 kon kaphatók lesznek. 37 Teljes Rudor 82 cséplőgépgarnitura 720 Hoffherr­e, Schrantz 6 lóerős Langer & Wolf motorral eladó. A. Honig Nagyszeben, Hermann Sillatz 5.

Next