Brassói Lapok, 1925. február (31. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-01 / 26. szám
1. '«.Od!. 21*. ÜZfiUU megvalósításához, melynek betartst anyagi szállal fűzi az ország érdekeihez. Ha tehát volnának pártunkban az úgynevezett hűtlenek, akik elfelejtették az eskü szövegé , avagy olyan alkalmatlankodik, akik rediki nyelven beszélve, nem éppen morálisak, s késleltetnek ez által a kitűzött célok megvalósítását, arra tettünk hitet, hogy fe fogjuk frissíteni az elő becsületes rajongást, s azokat az érzelmeket, melyek a liberális párt becsűldéhez vannak forrva s, teszik naggyá és erőssé ezt a pino. Célunk tehát, világosanki van fejezve: •, fel akarjuk rázni a felelősség érzetét azoknál, akik ezt elfelejtették s amely a már elhúzódó helyzet folytán jött létre. Íme néhány szemelvény az 1923. évi szeptember 21-án Bukarestben megszavazott programból: A közgazgatás egyesítése demokratikus decentralizáció folytán lesz megvalósítva és".mig az általános törvények keretében, melyek biztosítandják azillamrendet s annak biztonságát. Nagyromán... egészséges élete nem tudna alkalmazkodni a két szélsőséghez, sem a teljes autonómia, sem a teljes központosításhoz. A népjólét kérdésének megoldása, mondja az a programm, becsületes , kell hogy legyen és világos; lehetetlen ennek keresztülvitele érdekében új terheket róni az adózó polgárságra, addig, amíg nem követtünk el mindent a takarékoskodás terén. — Mi meg fogjuk adóztatni, folytatja a programm, az összes hadi hasznokat, hogy ezáltal eleget tegyünk a társadalmi jognak és közerkölésnek. — A visszaélések, ismerteti egy másik programmpont, valamint az úgynevezett jogátutalások, melyek a földkiosztás alkalmával történtek, orvosolva lesznek. — S végül: Becsületes közigazgatásnak kell biztosítania az ország részére a törvényességet és az erkölcsösséget. A visszaélések megtorlandók, ezek ellen a legszigorúbb szankciók fognak életbelépni. .Meg kell adni ennek igazságszerető és becsületes érzelmű népnek azt az erkölcsi fegyelmet, amelyre már annyi ideje áhítozik!« Nos, kérem, az ilyen elvi nyilatkozatok mintegy biztos garanciaként taloltak arra a közvéleményre, mely bizalommal fordult a dicsőséges múlttal bíró liberális párthoz, s amely párt egy félszázad működése alatt, éppen felelősségérel elvezettetve nagy szágáldokat tett az országnak. Nem kell elfelejteni, hogy ez a párt volt előtérben a dunai hercegsségek egyesítése óta, minden fontosabb nemzeti aktusnál, biztosítva az ország függetlenségét és a koronát, valamint a nagy háborút, mely meghozta Nagy romániát. Ezek a safátságok és ez az észszerű fegyelem teljes kontrasztban vannak a gyönge erkölcsi lábon álló négy elenzéki párttal, melek közül egyik sem képes egyedül vállalni a kormányzás felelősségét. Ez a motívuma a felébredt lelkiismeretiek mindazoknál, akik meg akarják menteni a párt becsületét, melynek autoritása egyedül képes eleget tenni a vállalt felelősségnek és tehernek. Azai a kisebbségi kérdést illeti, ismét hivatkoznom kell a liberális párt programmjára, mely pozitív kritérium midőn azt mondja: »Kötelességünk tető alá juttatni a nemzeti unifikáció programmját egy nemzeti és demokratikus politika keresztülvitelével és pedig a rend, a haladás, az igazságosság és a társadalmi testvériség alapján. Így lesz meg az er önk legyűrni úgy a belső mint a kívülről jövő nemzetközi törekvéseket. .Mi ezáltal nem akarjuk azt mondani, hogy az ország többi nemzetiségei jogait" figyelmen kívül hagyjuk. Ezért óhajtjuk, hogy az ország területén élő nemzetiségek, az ország érdekeinek szem előtt tartásával, a legszélesebb ragokat élvezzék, éspedig faji és vallási különb- 'ség nélkül, hogy mindegyiknek lehetősége legyen fejlődnie az ország rendjében és a törvényességben. Mi minden vallásnak meg fogjuk adni, az államélet kereteiben, a lelkiismereti szabadságot. Ezek kérem az alapvető elvei a confesszionális kérdéseknek, ezeknek betartására vállalt garanciát az a liberális párt, melynek politikai hitele oly erős ahoz, hogy a belehelyezett bizalomért felelősséget válalon és a mi »Responderea« című lapunk mindig ott lesz, hogy jelezze és figyelemmel kísérje annak pozitív eredményeit. Fogadja szerkesztő úr, nagyrabecsülésem őszinte kifejezését. Gh. Corbescu orsz. képviselő. BORSS.» LAPOK (j}‘i". február 1. Pallavicini és Berki vitája az Ikeres estény Magyarországról A magyar nemzetgyűlés ülése " Ki destruálja az országot "? BUDAPEST, A Brassói Lapok tudósítójától) A magyar nemzetgyűlés költségvetési vitájának során a tegnapi ülésen Pallavicini György támadta a kormány politikáját Felemlítette, hogy a bécsi Neue Freie Presse értesülése szerint a kormány felkérte a szovjetet, hogy a szerződés ratifikálását halassza el négy hónappal. Erre csak annyi válasza van, hogy teljesen mindegy, mikor ratifikálják a szerződést és hogy egyáltalán ratifikálják-e, mert ez Magyarország szempontjából egyáltalán nem fontos. Majd hivatkozik a katonai ellenőrzésre amely azt bizonyítja, hogy a magyar állam függetlensége távolról sincsen biztosítva. Bírálja a kormány gazdasági és külpolitikáját hibáztatja azokat, akik keresztény jelszavakkal hiszítik fel pártjukat. Régi, hithű katolikus vagyok, de szolidáris minden magyar emberrel — mondotta. — s mégis közelebb áll hozzám a Vágón úsztató tót, mint Léderer, vagy Márfy. közelebb áll az erdélyi magyar, mint Nagy Pál, aki rálövetett a királyra. Berki Gyula Pallavicini támadásaira Berki Gyula válaszol, s kijelenti, hogy az országban nyoma sem volt az igazi keresztény erkölcsnek akkor, amikor útjára indult az"ellenforradalom s máskor Pallavicini kormánybiztosi minőségében hangos szóval hirdette a keresztény szellem visszatérését. Pallavicini feleségre vonti ,a kormányt, azzal vádolva Bethlent, hogy eltávolodott a keresztes- irányzattól. Igenis, — mondotta Berki — eltávolodott attól az irányzattól, amelyet Pallavicini kormánybiztosként szolgált, de nem tért el az igazi keresztény iránytól, amely az emberszeretet és a történelmi Magyarországhoz való ragaszkodást jelenti. Magyarország ma nem folytathat olyan kihívó külpolitikát, amilyent folytatott Elítéli Pallavicini hangját, különösen Bethlennel szemben. Báró Podmanicky Endre (közbeszól): Azelőtt pedig Tiszával szemben Berky folytatja beszédét: — Ez az a hang, amellyel sikerült a gyűlöletet annyira felszítani, hogy annak a nemzet legnagyobb fia áldozatul esett. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Pallavicini a legjobb barátja volt Károlyinak, aki Pallavicini tapsai között destruálta innen az egész országot, (Flegyeslés jobbról), mert azt hitték, hogy Károlyi sikere Tisza bukására és Andrássy pártjának uralmára vezet. — Bethlen az egész országot társadalmi és felekezeti különbség nélkül felhívta az ország újjáépítésére, s ebbe bevonni igyekezett, az ipari munkásság képviselőit is, hogy eltávolodhasson a kommunizmus gondolatától feladja az osztályharcost s szakítson az emigrációnak nevezett szökevénytársasággal. — Megteremtette a kormányzat parlamenti stabilizációját és a társadalmi konszolidációi, azóta nincsenek m mellékkorbátyok, bitanniások, gyilosságok, felekezeti villongások clubkávéházi botrányok és Márfy-bombák. Ha más érdeme nem volna Bethlennek, mint az, hogy segített ezeket az időket az ország életéből kiirtani, akkor is megérdemelné a bizalmat és az elismerést. Magyarország és szomszédai Moser Ernő a külpolitikai helyzettel foglalkozik. Megállapítja, hogy a gyűlölet enyhülőben van, pedig nem is olyan régen-még Magyarország a világ előtt Európa bűnbakja gyanánt szerepelt. Hangoztatta, hogy, a szomszédállamok egy része mindent elkövetett, hogy Magyarország pénzügyi összeomlását előidézze.Különösen Prága járult hozzá nagymértékben Magyarország pénzügyi válságához Ezután a szomszédállamok fegyverkezéséről beszélt. A Kisántánt számos akcióját azzal indokolta, hogy Magyarország támadásától kell tartani. Magyarországon harmincötezer katona, ötszáz gépfegyver és százöt ágyú van. A kisantant hadseregének békelétszáma ezzel szemben négyszáznyolcvanezer ember, tizenkétezer gépfegyver és hétezerötszáz ágyúja van. Maniu vár ... BUKAREST. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Maniu Gyula, a Nemzeti Párt elnöke ma déli 12 órakor fogadta a Brassói Lapok bukaresti munkatársát, aki a következőkben számol be a rövid, alig pár percig tartó beszélgetésről. Maniu Gyula, akkor éppen beszélgetett egy néhány politikussal, midőn bekonog atlem A""henée-Palace-beli lakásán. Röviden elmondom neki, hogy a bukaresti sajtó egy része már megint befejezett lénynek tekinti a Jorga-Maniu fúziót, egy másik része hallgat róla, a liberális sajtó pecig tagadja. A legokosabban csinálja a Romania, a Nemzeti Párt hivatalos lapja, amely meg sem jelenik éppen ebben a bonyolult po’P’kai időben. Elmondtam Mamiinak, hogy a befejezett fúzióról szóló ■ hírek mindig más és más formában jelennek meg. — Megmondtam iá’* szerkesztő úrnak egy alkalommal, hogy mi nem dolgozik inlegyepelésszépen. A szombon közzétett manifesztumunk elég világosan mutatja, hogy mi a célunk. Tehát erre vonatkozólag semmi rrodnivalóm nincs. Ami a manifesztum nyomán kelt Itatást illeti, azt önök is megísélhetik. A mai napig beérkezett válaszokat tudomásul vetük, de ennél több nem történt Mi raés várunk, amig a manifesztumra adandó öszes válaszok megérkeznek. Maniu siet De nem engedem. — Elnök úr, meg van a fúzió vagy nincs? — Istenem, hiszen szerkesztő ur Okos ember, hát nem mondtam eleget azzal, hogy az eddig beérkezett válaszokat tudomásul vettük? Maniu jelentőségteljesen mosolygott rám. Jókedve volt. Igen jókedvében "még nem láttam. Még látszik rajta, hogy neili a Brassói Lapok bukarestii munkatársa, akinek a rengeteg hazugsághalmaz közepette ki kell bogoznia az igazat. Maniu tehát még egyszer hangsúlyozza: — Az eddig beérkezett válaszokat tudomásul vettük. S csak most vettem észre, hogy a gyulafehérvári programm alkotója roppant erősen hangsúlyozza, hogy nem egy válaszról, hanem több válaszról van szó, melyet tudomásul vett a Nemzeti Párt; ez a tény pedig merő ellentétben van az egy párttal való fúzióval. Maniunak megvillant a szeme: — Megértett? — Mbg jOgUjj.*Heil!