Brassói Lapok, 1933. június (39. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

. A merénylet A bírák felemelkedtek helyükről, az ügyész előszedte az iratokat, Tischler pedig kalap­ját kezében tartva, várta ügyvédjét, Ocvald Teodoreanut, aki az egyik szavazóbíróval be­szélgetett. Az ügyvéd be is végezte párszavas beszélgetését és elköszönt a bírótól.­­ Schler pedig az ajtó felé indult. Ebben a pillanatban hatalmas dördülés ráz­ta meg a termet. A. Stancu, aki eddig teljes csendben az egyik sarokban húzódott meg, Tischler mögé lopód­­zott és hátulról belelőtt a néhai nagybirto­kosba. Tischler vértől elöntve, egy pad mellé zu­hant. Fia, Tischler Elemér, aki a folyosón tartózkodott, berohant a tárgyalóterembe és kétségbeesetten kiáltott fel: — Megölték az apámat! Ezzel a merénylő felé rohant, aki kinyúj­tott karral állott, revolvert szegezve minden­kire, aki felé közeledett. Stăncescu ügyész szintén a merénylő felé sietett Siancu fegyverét az ügyészre fogta, aki így szólt: — Vigyázzon... én az ügyész vagyok! A következő pillanatban az ügyész már Siancu mellé ért és teljes erejével rávágott kinyújtott karjára, úgy, hogy a fegyver a földre zuhant. A merénylő nem mozdult, mintegy apatiku­­san várta a fejleményeket. A törvényszék épületében leírhatatlan pá­nik tört ki. A tömeg benyomult a terembe, kiabált és kavargott Demetrescu főügyész azonnal hatósági intézkedésekről gondosko­dott, majd a mentőkért telefonált, akik az eszméletlen Tischlert szanatóriumba szállítot­ták. 2. oldal Tischler Mór meghalt a szanatóriumban A gyilkos kapitány személyesen nincs érdekelve a móc-perben M®í|iu€hh® áürrfésdi­­a Bukarest, május 31. A bukaresti igazságügyi palotában Tischler Mór, az egykor multimilliomos erdőbirtokos ellen elkövetett revolvermerénylet céljához ért. Tischler szombatra virradó éjszaka ne­gyed 4 órakor a szanatóriumban belehalt sé­rülésébe. Nemcsak Erdélyben, hanem Bukarestben is a legnagyobb izgalommal tárgyalják a revol­­veres merénylet ügyét. A fővárosi lapok a legnagyobb felháborodás hangján foglalkoz­nak a merénylő Stancu tettével. A tragédiával kapcsolatban a következő részleteket jelentik: EGY KISAJÁTÍTÁSI ÜGY BO­NYODALMAI Tischlernek a Csúcsa, Bánffyhunyad körüli mócvidéken 16.000 holdnyi erdőbirtoka volt. E birtok kisajátítási ügyének végső tárgyalá­­sa alkalmával végső fokon úgy döntöttek, hogy nem lehet az egész területet kisajátítani, hanem csak annyit, amennyire a környező lakosságnak, a családfők száma alapján meg­sütendő kalkuláció alapján, szüksége van. A határozat értelmében az agrárbizottság kiküldötte a helyszínre Golgoteanu és Popes­­cu Pera földművelésügyi vezérfelügyelőket, hogy állapítsák meg a családfők tényleges számát. Golgoteanu és Pera, a vád szerint, el is készítették jelentésüket, azonban nem a csa­ládfők tényleges száma szerint, noha ezt könnyen megállapíthatták volna az egyes községek táblázataiból, hanem egy régi, a földművelésügyi minisztériumhoz benyújtott jelentés alapján, amely sokkal kevesebb csa­ládfőt tüntetett fel a tényleges számnál. Tehát, mondja a mócok vádja, a vezérfel­ügyelők meghamisították a jelentést. E jelentést véve alapul, a kisajátító bizott­ság azután a 16.000 holdból csak 9 ezer hol­dat sajátított ki Tischler birtokából, 7000 holdat pedig meghagyott volt a régi birto­kosnak. A földművelésügyi minisztérium tudomá­sul vette ezt a döntést, de miután hallotta, hogy a mócok között milyen óriási az elé­gedetlenkedés és az izgalom, elhatározta, hogy jószántából megvásárolja a kisajátítat­­lan részt és szétosztja az érdekelt mócok kö­zött. Meg is indultak a tárgyalások, amelyek­nek során a minisztérium 18 millió lejt aján­lott fel Tischlernek, aki viszont 125 millió lejt kért. Miután a felek nem tudtak meg­egyezni, kéttagú választott bíróságot küldöt­tek ki. A minisztériumot Armand Calinescu, a jelenlegi belügyi alminiszter, Tischlert Va­­salopol ügyvéd képviselte. Később a bíróság kibővült Pop Jonellel, a képviselőház jelen­legi elnökével. Hosszas tárgyalások után 70 millió lejben egyeztek ki. BŰNÜGGYÉ DAGAD AZ EGYEZ­KEDÉS Az ügyben ebben az állásában már csak a vétel és a fizetés lett volna hátra. Ekkor — 1930. tavaszán vagyunk — váratlanul megje­lent a színen Mihalache földművelésügyi mi­niszter, aki hallván azt, hogy a kisajátítás szabálytalanul történt, leállította a tárgyalá­sokat és feljelentést tett az ügyészségen. A vizsgálat hamarosan megindult Golgotea­nu és Pera vezérfelügyelők ellen, akiket ha­misítással vádoltak. Golgoteanu a vizsgálat ideje alatt külföldre utazott és ott gyanús körülmények között meghalt. Valószínűleg öngyilkosságot követett el. Peraval szemben egyszer azt állapították meg, hogy nem ha­misította meg a már említett jelentést, hanem csak jóhiszeműen tévedett. Más fokon ismét megújították ellene a hamisítás vádját. Vádlott lett időközben maga Tischler is, a­kit a mócok ügyvédük, Vasiliu­ Cluj útján feljelentettek, hogy ő bujtotta fel az öngyil­kos Golgoteanut és Perát a hamisításra. Ennek a hamisítási, illetve felbujtási ügy­nek bűnügyi tárgyalása került sorra hétfőn a bukaresti törvényszék 1-es számú büntetőta­nácsa előtt. A GYILKOSSÁG KÖZVETLEN ELŐZMÉNYEI Miután a terem igen kicsi volt, a tárgya­lást csak kisszámú közönség hallgatta. A bí­­rákon, az ügyészen, az ügyvédeken kívül Po­­pescu Perar az időközben koldusszegénnyé vált Tischler, ennek Elemér nevű fia és né­hány érdeklődő volt csak a teremben. Az egyik sarokban meghúzódott Stancu Jenő rokkant­kapitány, kolozsvári trafiktulajdo­nos is. Az ülés megnyitása után megállapították, hogy a beidézett tanuk közül csupán egy je­lent meg. Erre indítvány történt, hogy a ta­nuk elmaradása miatt a tárgyalást napolják el. Vasiliu­ Cluj ügyvéd, a mócok képviselője, azt kérte, hogy folytassák a tárgyalást, ő a maga részéről inkább eláll a többi tanuk ki­hallgatásától. A két vádlott védője azonban ragaszkodott ahhoz, hogy halasszák el a tár­gyalást, a hiányzó tanukat pedig büntessék meg. Az ügyész ugyanezt az álláspontot kép­viselte. Erre a törvényszék halasztó határoza­tot hozott és a 3 hiányzó tanút, névszerint Armand Calinescu belügyi alminisztert, Pop Jones képviselőt, a képviselőház elnökét és Fianu inspektort 5000—5000 lej pénzbüntetés­sel sújtotta. Ezután a következő tárgyalást június 26-ra, tehát egészen közeli időpontra tűzték ki. Előre megfontolta Stratulat vizsgálóbíró azonnal kihall­gatta a gyilkost, aki előadta, hogy rok­kant kapitány, ügyvédi címe van, de nem folytat praxist , hogy esze ágában sem volt Tischlert megölni, tettét hirtelen fel­háborodásában követte el azért, mert Tischler a tárgyalást ismét elhalasztotta. Tehát ő maga szerzett igazságot a mó­roknak. A vizsgálóbíró csodálkozva azt mon­dotta erre Stancunak, hogy csodálkozik érvelésén, hiszen az elhalasztás teljesen jogos indokból csak rövid időre történt, ezenkívül megállapítást nyert az, hogy Stancu a tárgyalás előtt barátságosan el­beszélgetett a perről Tischlerrel. — Ha bűnösnek tart, miért nyújt ke­zet nekem? — kérdezte a trafikostól tettét a merénylő Tischler. Erre Stancu barátságosan továbbszo­rongatta Tischler kezét. Megállapították, hogy a rokkant ka­pitány tettét 9 miliméteres „Parabelum" márkájú revolverrel követte el. A fegy­vert zsebkendőjébe burkolva hozta el a törvényszéki épületbe, a hatalmas revol­ver bőrtasakját szállodai lakásán hagyta. Ez is bizonyítja, hogy előre készült a me­rényletre. A merénylő azt vitatja, hogy Tischler lelövése után másra nem akart lőni. Megállapították, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Stancu mégegyszer elsütöt­te revolverét, nyilván az ügyész felé, a golyó azonban megrekedt a­ csőben. ­ A vasgárdisták nemzeti hősnek kiáltották ki Siancut Siancunak a kolozsvári főtér sarkán volt nagyjövedelmű dohány árudása. Ezt a trafikot a rokkant kapitány egy Szalma nevű magyartól, aki maga is rokkant, ve­tette el. Évek során Siancu nagy vagyont, több házat szerzett. Siancut Kolozsváron szélsőségre hajla­mos embernek ismerték. Kétségtelen, hogy tettét soviniszta túlzásból követte el.. A szélső nacionalista pártok már régóta po­litikai üggyé fújták fel a mec­nert a melynek anyagán különösen a vasgárdis­ták és a cuzisták éledtek. Jellemző, hogy a Dacia Nouă című kolozsvári román na­pilap, amely a vasgárdistákkal rokon­szenvezik, különkiadásban számol be a merényletről és Stancut nemzeti hősnek nevezi. — Ez a gyilkosság az idők parancsa volt! — írja a lap. Tischler Mórt Nagyiklódra szállítják és ott temetik el. Tischler halála előtt beszél A szanatóriumban haldokló Tischler néhány pillanatra magához tért és előad­ta, hogy gyilkosa a tárgyalás előtt vidá­man elbeszélgetett vele. Diskurzusuk ke­délyes volt, minden ellenséges cél nélkül. Megállapították, hogy Stancunak sem­miféle anyagi érdekeltsége nem volt a Tischler-perben. A pereskedésnek csu­pán passzionátusa volt. Móc-vezérnek hivták Stancut, aki igen nagy szenve­déllyel figyelte a per fázisait. 1933. június 1 Elkészült a bukaresti agrárkonferencia progran­mja Bukarest, május 31 A kormány speciális bizottsága telje­sen összeállította már a Bukarestben jú­nius 4-én, 5-én, és 6-án tartandó agrár­konferencia programmját. Az értekezleten 8 külföldi miniszter je­lenik meg Lengyelország, Magyarország, Jugoszlávia, Bulgária és Csehszlovákiai képviseletében. Schacht és az amerikai hitelezők Nerwyork, május 31. Mint ismeretes, Schacht, a német Biro­dalmi Bank elnöke, jóformán eredmény­telenül tért vissza Amerikából. Schacht azt akarta elérni, hogy a hatalmas és rö­­vidlejáratú német magánkölcsönöket Amerika hosszúlejáratú kölcsönökre vál­toztassa át. Mivel ebben a kérdésben a Roosevelt-tárgyalások során Schacht sem­mi eredményt el nem ért, most közvet­lenül és egyenként a hitelezőkkel tárgyal. A szükséges statisztikai anyagot most ál­lítják össze és mihelyt azzal elkészülnek, Schacht tárgyalásait azonnal megkezdi. tígabb nyom a nagyváradi gyilkosság nyomozásában Nagyvárad, május 31. A Jámbor Imre-féle gyilkossági ügy nyomozása fordulóponton van. Ugyanis gyanú merült fel az irányban, hogy bér­gyilkosság történt. Jámbornak egyik Nagyváradon lakó rokona megjelent a nyomozó hatóságok előtt, előadván, hogy Jámborra egy 30 holdas örökség vára­kozott, a gyilkosok nyilván ettől akarták elütni. ­Védelmezzétek véreteket Ezek a szerencsétlen artritikusok vérükben, hordják legfélelmetesebb ellenségeiket. A hugysav és egyéb mérgek lassan elhelyez­­ednek a vérben s átvándorolnak a szervezetbe s annak gyenge vitális szerveibe. Innen ered a veszedelmes érel­meszesedés s annak minden borzalmas tünete és társbajai : görcsör, flébit, tályog, gennyes lábbaj, akné, szikozisz, pszoriazisz, eritem, egzema, ideg­fájdalom, kösz­vény, reuma, női bajok s annak­ minden borzalmas tünete és fájdalma. Azonban, hogy mindezt legyőzhessük, elegendő, ha kivá­lasztjuk a vérből a mérges anyagokat, mely módszert annyi klinikai tapasztalat bizonyít, mert biztos, hogy a RICHELET VÉRFELFRISSÍTŐ becsületesen végzi kötelezettségét. Megújítva a vért, a RICHELET VÉRFELFRISSÍTŐ az artri­­tikus megnyilvánulások természetes és általáno­san elismert gyógyszere. Orvosok és betegek ^egyaránt elismerik és kijelentik, hogy ez a szer már csodákat mivelt. ^ Minden üveghez ismertető könyvecskét mellékelünk. Kapható gyógyszertárakban és drogériákban. Labora­­toires L. RICHELET din Sedan, G. Rue Belfort, Bayonne (Franciaország). Romániai vezérképviselő: Jules DILL­AN Bukarest, 4. Sh­ada Pitar Mos.

Next