Brassói Lapok, 1934. december (40. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-01 / 276. szám
2. oldal ciók ellen, amelyek gócpontjai területén kívül voltak. Több alkalommal hiába kérte a magyar kormány közreműködését, a magyar hatóságok nemcsak hogy nem nyújtottak segítséget, hanem még támogatták is a terrorista üzelmeket. A magyar kormány nem akart semRöviddel a délszláv emlékirat benyújtása és kivonatos közzététele után Eckhardt Tibor magyar főmegbízott a következő nyilatkozatot tette a nemzetközi sajtó képviselői előtt: " A délszláv emlékirat késedelmes benyújtása eddig megakadályozott abban, hogy a benne foglalt vádakkal hivatalosan és érdemben foglalkozzam. Többheti méltatlan meghurcolás után látta csak jónak a délszláv kormány, hogy adatait nyilvánosságra hozza. Nem szándékszom átvenni ezt a módszert, hanem a magyar küldöttség lehető leggyorsabb ütemben nyilvánosságra hozza mindazon bizonyítékokat és adatokat, amelyek mellett a délszláv vád összedől, alaptalansága kiviláglik és semmi más nem marad utána, mint Magyarország tudatos megrágalmazása előre megfontolt politikai célokból. — A lényegre már ma akarok felelni, későbbre tartva fenn magamnak a részletezést. Jugoszlávia azzal vádolja Magyarországot hogy a marseillei merénylet természetes következménye az idegenben, főleg Magyarországon Jugoszlávia ellen, hosszú idő óta szervezett és táplált összeesküvésnek. A délszláv kormány nem átallja Magyarországot magával a gyilkossal is kapcsolatba hozni, amennyiben azt állítja, hogy az valószínűleg Magyarországon is működött. Kijelentem, hogy ez az állítás valótlan. A gyilkos, Magyarországon teljesen ismeretlen, ott soha nem járt és a bolgár hatóságok visszavonták azon közlésüket, amely szerint 1932-ben Magyarország felé ment. A szerb kormány mégis jónak látta, ezt a valótlan állítást velünk szemben, mint súlyos vádat felhozni. A gyilkos személyéhez Magyarországnak nyilvánvalóan semmi köze nem volt. Tény azonban, hogy a bűnrészesek között három olyan ember is szerepel, akik előzőleg Magyarországon voltak. A gyilkosságban és összeesküvésben részes többi személyek azonban más országból jöttek. Maga az összeesküvés nem magyar földön született meg és a magyar kormánynak legkevésbé sem vethető szemére mulasztás olyan összeesküvés miatt, amelynek hónapokkal előbb történt elhatározása, a sajtóban való közzététele, valamennyi előkészítő cselekménye és végrehajtása nem magyar földön játszódott le. A délszláv kormány azt is szemére veti Magyarországnak, hogy szervezte és támogatta az emigránsokat. Ennek éppen ellenkezője igaz. Jankapusztáról a magyar kormány ismételten felvilágosítást adott és saját elhatározásából már a tavasz elején megkezdte az intézkedéseket az emigránsok eltávolítására. Jankapuszta egyébként soha sem volt tábor. Bérlete magánjogi alapon jött létre és a kormány ennek megfelelően bontotta fel a bérletet. A likvidáció október elsejével teljes befejezést nyert és az ott élő emigránsok oly mértékben távoztak, amint ezt existenciális lehetőségeik megengedték. A jankapusztai emigránsok fele a tavasztól őszig terjedő időben elhagyta Magyarországot, míg a többiek különböző majorokban vállaltak mezőgazdaságii munkát. Október elsején már új bérlő vonult be Jankapusztára. Ezek szerint a magyar kormány mindenben eleget tett a délszláv kívánságoknak s Jankapusztából kifolyólag a marseillei eseményekért, amelyeket mélyen sajnálunk, Magyarországgal szembe semmiféle kedvezőtlen következtetés le nem vonható. A leghatározottabban tiltakozunk minden olyan vád ellen, amely szerint magyar hatóságok és tisztek bármiféle terrorista üggyel, bármilyen kapcsolatban álltak volna és rájuk bármiféle erkölcsi megítélés hárulhatna. Ugyancsak a legerélyesebben tiltakozunk ama gyanúsítás ellen is, hogy a magyar hatóságok állítólag tudtak az emigránsok céljairól s ismerték munkamódszereiket, valamint, hogy a magyar kormány ezt a vádat április 26-iki jegyzékében elismerte. Ezt a jegyzéket a délszláv emlékirat csupán megcsonkított formában idézi, holott benne a magyar kormány csak miféle hatályos intézkedést tenni az üzelmek megakadályozására. Ilyképpen Magyarország magatartásával magyarázható, hogy a Jugoszlávia ellen hosszú idő óta szőtt terrorista akció a marseillei gonosztettre vezetett. A magyar kormány tehát súlyos felelősséget vett magára s a délszálzkorannyit ismer el, hogy adódtak incidensek, s hogy a gonosztevők a magyar hatóságokat egyszerűen kijátszottak. Ebben a jegyzékben a magyar kormány már áprilisban kijelentette, hogy az akkori délszláv jegyzékben felemlített tények legalaposabb vizsgálata sem tudott kideríteni semmit, ami alapul szolgálhatna ahhoz a vádhoz, hogy a magyar hatóságok szándékosan támogatták volna a magyar területen élő jugoszláv emigránsokat a délszláv területen elkövetett terrorista cselekmények előkészítésében. A magyar kormány tehát már ebben a jegyzékben a legerélyesebb kifejezésekkel tiltakozott a vád ellen s ezt a tiltakozást a magam részéről fenntartom. — Az emigránsok Magyarországon soha semmi mást nem kaptak, mint egyszerű menedékjogot, amelyet minden ország megadott nekik. A horvát forradalmi mozgalom Magyarországon soha semmiféle anyagi támogatásban nem részesült. Fegyvert, lőszert legálisan nem szerezhetett és amennyiben bűnös tevékenységet folytattak, nemcsak hogy bátorítást nem kaptak, hanem a hatóságok velük szemben könyörtelenül eljártak. A horvát forradalmi mozgalom semmiféle vonatkozásba nem hozható a magyar külpolitikával. Köztudomású, hogy Magyarország revíziós törekvései nem vonatkoznak Horvátországra. Kizárólag Jurmány első nemzetközi kötelességének tartja, hogy ezt a nemzetek közösségének legmagasabb szerve előtt feljelentse. A délszláv kormány teljes tudatában van lépése súlyosságának s ezt csakis a tények alapján tette meg, miután azok alaposságát gondosan ellenőrizte. Boszlávia belső viszonyaiból táplálkozott tehát ez a forradalmi elégedetlenség, amely legális, de részben illegális eszközökkel is, mindenütt a délszláv állam ellen tört, ahol horvátok egyáltalában élnek. Európának csaknem minden állama, de Amerika is kénytelen elszenvedni azon kellemetlen következményeket, amelyek a horvátok letelepedésével jár. Földrajzi helyzeténél fogva Magyarország is szenved a délszláv állapotok következményeitől. — A marseillei bűntett semmi egyéb, mint természetes következménye a Jugoszlávia belsejében született és kifejlődött összeesküvésnek. A magyar nép is súlyos időket élt át a trianoni békeszerződés óta és annak rendelkezései következtében sok százezer magyar volt kénytelen szülőföldjét elhagyni. Tömérdek jogos keserűség halmozódott fel a mi fejeinkben. A magyar népből azonban soha nem termelődött ki egyetlen összeesküvő, vagy merénylő sem, mert ügyünk igazának tudatában csak békés és becsületes eszközökkel szolgáljuk nemzeti politikánkat. A terrorista cselekedeteket a magyar nép és kormány egyaránt elítéli, egyben azonban visszautasítja a délszláv emlékiratban rátolt rágalmakat és becsületének védelmében nyugodt lelkiismerettel áll ki igazának bizonyítására a világ közvéleménye elé. AZ EMLÉKIRAT HATÁSA A népszövetségi körökre A délszláv memorandum átnyújtásának idején igen nagy izgalom uralkodott Genfben. A délszláv delegáció tagja , akik a szöveget szétosztották, valósággal megrohamozták az újságírókat. A nyilvánosságra hozott szöveg elolvasása után hivatalos körökben az a vélemény alakult ki, hogy az emlékirat, amelynek némelyütt igen éles a hangja, nem sok újdonságot tartalmaz mert a Magyarország ellen emelt vádak és gyanúsítások a marseillei merénylet utáni eső héten napvilágot láttak a délszláv és francia sajtóban. Ennek folyta,11® "1Cemorandum bizonyos kiábrándulást okozott. Genfi körök különben azt is megállapítják, hogy a világsajtó képvisellőinek átadott sajtókivonat sokkal élesebb hangú, mint maga a részletes memorandum, amelyben viszont sokkal több a vád, mint a tényleges, konkrét bizonyíték. Az emlékirat általában a magyar hatóságokról beszél, de nem tartalmaz, semmi közvetlen bizonyítékot a magyar kormány ellen. A memorandum következtetéseit szert igen mérsékeltnek tartják s angol körök szerint ezek a következtetések tág teret adnak a Népszövetségnek a probléma megnyugtató megoldására. Általában az a felfogás alakult ki, hogy a délszláv beadvány tárgyalását minél későbbre odázzák el s így nem lehetetlen, hogy csak a májusi ülésszakon hoznak végleges határozatot az ügyben. DECEMBER 5-ÉN DÖNTENEK A SÜRGŐSSÉGI INDÍTVÁNYRÓL Egyébként Avend, a Népszövetség főtitkára tegna arról értesítette Eckhardt Tibort, a magyar küldöttség vezetőjét, hogy a népszövetségi tanács december 5-ikére tűzte ki a jugoszláv panaszirat ügyében benyújtott magyar sürgősségi indítvány tárgyalását. A december 5-iki ülésnek egyébként egyetlen tárgysorozati pontja a sürgősségi indítvány iegokolása lesz. Edgardlikor azonnal nyilatkozott a sajtó képviselői előtt I E: 1934. december 1 A német fégyférfiőzfó viágproilensára nőtte kilngát , London, november 30 Óriási érdeklődés közepette kezdte meg tegnap az angol alsóház a véderő vitát, amelyet Churchill megdöbbentő beszéde vezetett be. Churchill rámutatott arra, hogy Anglia teljesen védtelen a légi támadások ellen s London bombázása egy hét alatt 30—40 ezer emberéletbe kerülne s három-négy millió embert tenne lakástalanná. — Németország megszegte a versaillesi szerződés leszerelési szakaszait — mondta Churchill — s légi hadereje nemsokára utoléri az angolt, majd 1936-ban 50, 1937-ben pedig 100 százalékkal lesz erősebb. Kereskedelmi repülőgépei, ugyanis könnyen átalakíthatók hadigépekké. Baldwin helyettes miniszterelnök a titkos tanács elnöke szólalt fel ezután és kifejtette, hogy a mai bizonytalanság fő oka a Németországon kívüli tudatlanság és a Németországon belüli titkolózás A vita további során Lloyd George azt fejtegette, hogy Németország a forradalom következtében lázas beteg és az ilyen beteg türelmetlen. Időt kell hagyni neki, amíg lecsillapodik. Lloyd George ezután maró gúnnyal ostorozza Franciaországot, amely a kommunista Oroszország hadseregétől várja a béke, a tulajdon s a rend megvédését. A minisztérium a kapott szubvenciók visszafizetésére kötelezte a temesvári ipartestületet Vagyonzárral, városi Sínfés és ellenőrző könyvszakértő nehezednek rá a régi és érdemes ipartestületre Temesvár, november 10. Az ipar és kereskedelmi minisztertől rendelet érkezett, amely — minden jel erre vall — eldönti a város és az ipartesület közötti régi vitát s teljesen kiszolgáltatva az ipartestületet, tönkre is teszi azt. A miniszteri rendelet az Iparosszékház tulajdonjogi vitájával kapcsolatban intézkedik s elrendeli, hogy ezentúl szigorúan el kell választani az ügykezelés szempontjából az ipartestületet az ipari szindikátustól és a Székházépítő Szövetkezettől. Megállapítja a minisztérium, hogy a székházat nem maga az ipartestület építette, adja vissza tehát az ipartestület azt a négy és félmillió lejt, amit székházépítési célra kapott támogatásként. És adja vissza az ipari sziiuifikátusnak is azt az 1 milliót, amit ugyanilyen célra kapott. A rendelet azt is kimondja hogy fél éven belül a fenti rendelkezések azonnal végrehajtandók s addig is a város ellenőrző biztost küldjön ki az ipartestülethez, amely a testület vagyonát biztosítási zár alá veszi s ugyanakkor küldjenek ki egy könyvelőt is, aki 1926-ig visszamenőig átvizsgálja a testület könyvvezetését. A miniszteri döntés szerint tehát az ipartestületnek vissza kell fizetnie 5 és félmillió lejt s ezenkívül kap „egy kormánybiztost" és egy hivatalból kirendelt könyvszakértőt. Vájjon nem jelenti ez az ipartestület halálát! Felmentdték a marosvásárhelyi betegsegélyző igazgatónál és könyvelőjét Marosvásárhely, november 10. 1952-ben Bendeanu Joan, a maroshévizi betegsegélyző pénztárnoka 3 millió lejt sikkasztott. A hatóságok a sikkasztás miatt perbe fogták Al. Gheorghet, a marosvásárhelyi betegsegélyző igazgatóját, akinek az ellenőrzést gyakorolnia kellett volna, sőt Ivoving János könyvelőt is annak ellenére, hogy éppen ő tette meg a feljelentést a sikkasztó ellen. A törvényszék annak idején Bendeanut 5 évi börtönre, az igazgatót hathónapi, a könyvelőt 4 hónapi fogházra ítélte. A tábla az ítéletet jóváhagyta, a Semmitőszék azonban már változtatott a dolgon, mert csak a Bendeanu büntetését hagyta jóvá, az igazgató és a könyvelő ügyében pedig új tárgyalásra utasította a táblát. Ezt az új tárgyalást csütörtökön tartotta meg a marosvásárhelyi tábla és mindkét vádlottat felmentette a vád és következményei alól. Különös merénylők az aradi törvényszék előtt Arad, november 10. Különös merénylet vádlottjait ítélte el az aradi törvényszék. Ralcu Romul nádasi görög keleti lelkész családjával együtt kénytelen volt elhagyni a községet, mert több hívével a legélesebb személyi harcba került. Egyre-másra mentek a feljelentések a nap ellen az egyházi főhatósághoz. Ratiut végül is elhelyezték a faluból, IC vonulása a lehető legviharosabb volt. Éjnek idején, mikor autóval áthaladtak a falun, két férfi és két nő megtámadta a teherautót. Szinynyei holmival valóságos záport zúdítottak a gépkocsira, majd ökölnagyságú kövekkel a lelkész családjának valamennyi tagját súlyosan megsebesítették. A törvényszéki tárgyaláson három vádlott , Zudor Anna, Moţiu Joan és Stracoi Ludovic a lelkész iránt érzett gyűlöletükre hivatkozva beismerték a vádat. A bíróság egyenként egyhavi és nyolcnapi fogházra ítélte a vádlottakat. Muresan Mariutal, aki álhatatosan tagadott és tettét bizonyítani sem lehetett , felmentették.