Tóth Endréné (szerk.): Budapest Enciklopédia. 3. bővített, átdolgozott kiadás (Budapest, 1981)
K kápolna körül volt az 1696-ban már említett - katonai kórház és a polgári kórház, melyet 1700-ban kezdtek építeni. A másik polgári kórház az 1710. évi pestisjárvány idején fából épített veszteglőház (Contumar-Haus) helyén 1717-ben épült át, kőből. 1753-ban kápolnával, 1819-ben újabb szárnyakkal bővítették, és ide helyezték el a szegényházat is. Ez volt a régi Szt. János-kórház, mely a szegények áttelepítése után 1932-ig működött, mikor újból szeretetház lett. Az ostrom alatt megsérült, 1946-ban lebontották, pedig szép, oszlopokkal szegélyezett, félköríves oromzattal lezárt homlokzata a helyi Copf építészet jellegzetes emléke volt. A II. József által Budára helyezett Erzsébet-apácák nőkórházát Tallherr József építette 1785-87-ben. A kórház húsz beteg befogadására volt alkalmas. Ugyanakkor épült a Hess András tér 4. alatt megszűnt katonakórház pótlására a Flórián-kápolna melletti új kórház 220 ággyal. A XIX. sz. elejéről származik az irgalmasok kórháza (II., Frankel Leó út 17-19.), melyet később a prímási palota épületével bővítettek. A helyükön épült új kórház ma az Országos Reuma- és Fürdőügyi Intézeté. 1860-68-ban épült az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet hatalmas épülete (II., Vörös Hadsereg útja 116.) romantikus stílusban, Zettl Lajos bécsi építész tervei szerint. 1877-ben a főváros tervpályázatot hirdetett három nagy pavilonrendszerű kórházra. Ezek közül az István-kórházat (IX., Nagyvárad tér 1.) Hauszmann Alajos építi fel 1887-re nyolc betegpavilonnal. Ugyancsak ő tervezte az 1884-ben megnyílt Erzsébet-kórházat (XII., Alkotás u. 48.), mely ma részben Sportkórház, részben Testnevelési Főiskola. 1895-ben nyílt meg a László-fertőzőkórház (IX., Gyáli út 5-7.), és 1895-ben kezdték építeni a János-kórházat (XII., Diósárok út 1.), mindkettőt Kauser József tervei szerint. A nagy befogadóképességű kórház az első világháború idején Korb és Giergl tervei szerint három tbc-pavilonnal bővült. A budai hegyekben több tbckórházat építettek. A két világháború között építették a mai Bajcsy- Zsilinszky-kórház (X., Maglódi út 89-91.) két betegpavilonját, Maróthy Kálmán, illetve Szabolcs Ferenc tervei szerint (1930-32), a MÁV-kórház épületeit (VI., Rudas L. u. 111.) Korb és Giergl, illetve Csánk Elemér tervei alapján, a volt MABI pavilonos kórházának bővítésére a Péterfy Sándor utca 8-20. sz. nagy tömbépületet Hültl Dezső és Hidasi Lajos közös tervezésében, a Központi Állami Kórházat (XII., Kútvölgyi út 4.), melynek tervezője Csánk Elemér volt, és a Traumatológiai Intézetet, illetve Kállai Évakórházat, Gerlóczy Gedeon és Körmendy Nándor- Brestyánszky Tibor tervező munkáját (VIII., Mező Imre út 15-17.). A második világháború után az összes magánszanatóriumból és szerzetesi kórházból közkórház lett. A régi kórházakat háborús sérüléseikből újjáépítették, átalakításokkal korszerűsítették, orvosi és egészségügy műszereiket és berendezéseiket tökéletesítették, befogadóképességüket emeletráépítésekkel és újabb pavilonokkal is növelték, a Tétényi úti kórház (XII., Tétényi út 12-16.) építését befejezték. 1980-ban elkészült a dél-pesti 800 ágyas kórház, melyet 1983-ra tovább bővítenek. A felsoroltakon kívül még számos kórház működik Budapesten. A kórházakat az állam, Pest megye, a főváros, az államvasutak, a honvédség és az egyházak tartják fenn. Z. L. - B. L. KORONA PÓDIUM (I.,Dísz tér 16.) A főváros életében az irodalmi eszpresszó műfaja későn honosodott meg. Egyik előfutára a BELVÁROsban (Petőfi S. utca 5.) az Építők Irodalmi Presszója volt, mely 1965-ben indult az Építők Műszaki Klubja keretében. A Korona Pódium életre hívásának az adott közvetlen lökést, hogy az Irodalmi Színpad (ma Radnóti Színpad) 1973 őszétől építkezés miatt városszerte cukrászdákban, klubokban, eszpresszókban kapott átmeneti otthont. Műsora kezdetben magyar és külföldi klasszikusokra épült (Petőfi Sándor, H. Heine, V. Majakovszkij), melyet közismert színészek, előadóművészek önálló estje tarkított (Gobbi Hilda, Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Jancsó Adrienne, Ruttkai Éva). Az idegenforgalmi érdeklődésre is számítva alakultak ki a kétnyelvű (magyar-francia, magyar-német, magyar-bolgár, magyar-angol) irodalmi estek. Népszerűségét bizonyítja, hogy amikor a Radnóti Színpad újból megnyílt, a Korona Pódium megmaradt - Mikes Lilla „háziasszonyi” szervezésében - régi szerepében. B. K KOSSUTH LAJOS TÉR A XIX. század elején még kiterjedt, beépítetlen gödrös terület, ahová a pesti lakosság szemetét hordják. Feltöltését csak 1844-ben kezdik meg a naplopók és csavargók kényszermunkájával. Innen kapta később a Tömő tér elnevezést. Mai neve Kossuth Lajos tér. Dunai oldalát teljes egészében elfoglalja az Országház, mely hátsó homlokzatával, a díszlépcsőházi szárnnyal és főbejáratával néz a térre. Az Országházzal szemben levő téroldalt szintén két monumentális épület foglalja el, éspedig a régibb a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium épülete (1885-86), a kora Eklektikus pesti építészet e jellegzetes alkotása, Bukovich Gyula építésznek az alkalmazott építészeti eszközök szerénysége mellett is nagyhatású műve. Az épület kezdetben az Igazságügyminisztériumnak is szállást adott. Vele egy sorban áll a Néprajzi Múzeum épülete, mely a két felső bíróság, a Királyi Ítélőtábla és a Kúria számára épült 1893-96-ban Hauszmann Alajos tervei szerint. (1957-től 1976-ig a Magyar Nemzeti Galéria épülete volt.) Az erősen kiemelt középrizalittal és sarokrizalitokkal tagolt homlokzat sávozott