Budapest, 2011. (34. évfolyam)

9. szám szeptember - Horváth Júlia Borbála: Jó bor (és poén) nélkül szegény a vendégség

BUDAPEST Jó bor (és poén) nélkül szegény a vendégség szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László „Nem a bornak van íze, bukéja, aromája, mámora, hanem az embernek, aki issza” – állította egyfelől Krúdy Gyula, s mint oly sokszor, most is igaza lett. A Kadarka Kör elhivatott tagja, tóthlyózsi, a borkóstolgatáson kívül megismételhetetlen performansszal köszöntötte a társaságot budapest­ szék­­házában augusztus utolsó szom­bat délutánján. Az évi rendes szezonnyitó összejövetelen sor került a II. Tiszteletbeli Kadarnagy-avatóra, és a szerencsés meghívottak tanúi lehettek a Szőr-szív-szél kinyitásának, valamint a Slukk Béla főszippantó mester emlékére készült kétfigurás szoborkompozíció leleplezésének, amelyen szinte live-szív- és agyműtétet hajtott végre a házigazda. Utóbbit a jelenlévők is magukénak érezhették, miután a bemutató minden stációját végigélték. Hogy valami lesz, azt mindenki sejthette, aki belépett a kapun, függetlenül attól, elő­ször vagy többedszerre tette azt. Az irányt mindenkoron a kitaposott ösvény adja, két oldalán elvarázsolt kert díszletei szegé­lyezik az utat, a ritka, védett növényektől (összesen mondjuk háromszázötven féle) kezdve a Trabant-kaszniig, a kényesen ter­vezett naplemente-néző készülék (magas­les) plusz földszíni hintaágytól a trópusi dzsungelliánok szövevényéig. – Na, és a malac? – érdeklődnek a be­avatottak, akik még emlékeznek a lelenc­disznóra. – Eltemettük. Nem nyereségvágy áldo­zataként, hanem végelgyengülés követ­keztében pusztult el. Mi másban, persze..., egy disznó..., ki­váltképp, ha e házból való. Kérdés nincs több, mert Józsi papa privát kerthelyisége kínálkozik színhelyül a találkozóra, terítés­rca. harminc főre, különasztal a vezérkar­nak, oldalvást pedig három, lepellel leta­kart formátlan valami: – Ne nyúlj hozzá, avatás 15 óra körül! A társaság előzetesen bekóstol néhány­féle kadarkát, majd a tagok elfoglalják he­lyüket az eklektikailag kifogásolhatatlan székeken; a fehérabroszos asztalközépen előreváltott hely a levestésztának, a hús­nak, a zöldségneműnek, a zenekar kis­vártatva tust húz, cimbalom, brácsa he­gedű és bőgős, a legjobb lakodalmakban se különbül. A kakasleves mohón eltűnik aztán a színről. S helyet foglal a terítéken következő fogás: – Szedjetek a csuszából, utána jöhet a pörkölt, kéretik kis fészket csinálni a tá­nyér közepén, hogy megadjuk a módját, a kovászolt uborka körbejár, ha lemarad­tál, hozok még, de tudd, mi az elég, mert nagyot kell másznom érte. 28 2011 szeptember

Next