Budapest, 2020. (43. évfolyam)
5. szám, május - Saly Noémi: MÚLTIDŐ - Májusi bor
2MÚLTIDŐ Májusi bor Gürsch apó tudta, hogy a szirup csak kompótlének való „...a rövidnyakú, vörösábrázatú, kissé túltáplált budai kocsmáros nevezetes mestere volt a májusi bor készítésének a koronaőruccal híres »Politische Greisler«-ben. Az ecetfákkal és rózsaszínűt nyitó kedves vadgesztenyékkel ékes barátságos kocsmaudvar asztalai körül üldögélvén, Radics Béla muzsikája mellett mindig örömmel üdvözöltük a piros ropogós idei libát (melynek belsejében majoránna illatozott) s a hozzávaló tejfölös uborkasalátát. Azt sem vetettük meg, ha zörgő petrezselyemmel díszített, sárgára sült, ifjú, de húsos, nedvdús rántott csirkét tettek elénk s a mandulával ízesített cseresnyésrétest is igen szívesen láttuk, de a szemek általános felcsillanása akkor következett el, amikor Gürsch apó tűnt fel a láthatáron, amint ünnepélyes komolysággal s kimért lassúsággal közeledett felénk, kezében a bölés tállal.” Magyar Elek, az Ínyesmester emlékszik ilyen szeretettel egy derék krisztinavárosi vendéglősre ifjú korából, az előző századfordulóról. De kezdjük a legelején. Az alapító, Johann Gürsch (1814–1881) egy morva kisvárosból települt Budára az 1840-es években feleségével, annak húgával és gyerekeivel. Tehetős ember volt, mert nyomban vett egy házat az Országház utcában, és épített egy másikat a Krisztinavárosban, ahol szatócsboltot, majd 1849-ben kocsmát nyitott. A Várban is vendéglője volt: amikor 1880. július 30-án egy 27 órán át tartó tárgyalás zajlott a budai törvényszéken (a Fortuna fogadó volt épületében), a Pesti Hírlap szerint „egy fáradt budai spieszburger [nyárspolgár] esküdt azon kérelemmel fordult az elnökhöz, hogy hát engedtessék meg nekik, hogy Horváth fogházfelügyelő és néhány drabant őrizete alatt átrándulhassanak a »Politische Greislerhez« néhány halbszajtli [Halb seidel, fél meszely, kb. 2 dl] spriccerre. Az elnök (...) nem találta a kérelmet teljesíthetőnek.” Később ez a vári vendéglő – már új tulajdonos kezén – Fehér Galamb néven vált nagyon népszerűvé. Víg napok és sok szomorújáték Gürsch bölcsen telepedett a Krisztina tér közelébe. Ott ugyanis nemcsak a templom állt, hanem Budapest kedvenc nyári színháza, az 1200 férőhelyes Budai Színkör is, amelynek közönsége előadás után ellepte a szomszédos kisvendéglőket. „...a közelben, a Politische Greisler és Márvány-hölgynél friss liba és idei csirke kapható. Színművészet és gyomor! Ez Budán együtt jár” – fogalmaz 1898-ban egy színikritikus. Könnyen lehet, hogy a név is innen jött: azon túl, hogy Gürsch szeretett politizálni, az ötlethez hozzájárulhatott Ludvig Holberg norvég-dán író Den Politiske Kandestober, A politikus csizmadia című, 1722-ben született ötfelvonásos komédiája is. 1793-ban mutatták be Pesten (németből magyarítva), majd a 19. században is rendszeresen játszották. A címszereplő Jókai élclapjának, az Üstökösnek is állandó alakjává vált, a Révai lexikon szerint mint „a hozzá nem értő politizálás szenvedélyének karrikatúrája”. A darabot 1861-ben Molnár György társulata vitte sikerre a Budai Színkörben, öt perc járásra Gürsch Koronaőr utcai vendéglőjétől. (A legrégebbi, ma is működő krisztinai vendéglő, a Márványmenyasszony is egy romantikus daljátékról kapta a nevét – azt 1837-ben mutatták be –, de még Lajtai Lajos és Békeffi István 1928-ban bemutatott operettje, A régi nyár is vendéglőcégérre került, a szintén szomszédos Gellérthegy utca 3-ban.) A „Greisler” rövid idő alatt a legnépszerűbb budai vendéglők egyike lett. A név és a konyha az igazi politikusokat is vonzotta: az 1860–70-es években maga Deák Ferenc is járt ide: „egyfogatú kocsival baktatott át a Lánchídon, hogy azután átérve az Alagúton pár képviselőtársával együtt megbeszéljék akár a híressé vált Húsvéti cikket vagy egyéb nagy fontosságú politikai eseményét az akkori időknek”. Gürsch megözvegyülve 1873-ban feleségül vette 25 éves unokahúgát, Gürsch Magdolnát. Egy fiuk született, Károly, aki apja halálakor még gyerek volt, aztán nagyon korán, 19 évesen meg is halt. Gürsch az üzletet 1879-ben unokaöccsének, Ferencnek (1846–1923) adta át, ő pedig közmegelégedésre vitte tovább. Ebben jó társa volt mindkét felesége: tizenhat évig Sommer Karolina, egy jeles budavári vendéglős leánya, aki szegény 1889-ben 33 évesen meghalt, majd Szalay Josepha, aki viszont 83 évet élt, 1940-ben hunyt el. Ritkán fordul elő, hogy a hely bekerül a botránykrónikába. 1883 nyarán a Budapesti Hírlap számol be egy ilyen esetről: „Sajnos [sic!] jelenet folyt le tegnap este a »Politischer Greisler« című budai vendéglőben. Egy asztal körül mintegy tíz fiatalember a legkvalifikálhatatlanabb módon viselkedett. Nem törődve a nagyszámú hölgyközönséggel, a legtrágárabb dolgokat kiabálták és énekelték. Midőn a vendéglős látta, hogy e garázda fiatalság elriasztja vendégeit, erélyes hangon tiltakozott a kapcáskodás ellen. Most a vendéglősnek estek neki, s ha nem látják, hogy az egész közönség a vendéglős pártján van, bizonyára, tettlegességre kerül a dolog. Az izgalmas jelenetnek az oda érkezett rendőrök vetettek véget. Mint értesülünk, a garázdálkodó fiatalemberek városi hivatalnokok. Neveiket kíméletből nem írjuk ki, az ott volt rendőrök úgyis feljegyezték őket.” Később decensebb mulatságokról olvashatunk. 1893 farsangján „a déli vasút budapesti tisztikara tombolával és tánccal egybekötött társas-estélyt rendezett a Politische Greisler című vendéglő helyiségeiben. A mulatság a régiekhez hasonlóan a legfényesebben sikerült. Az első négyest körülbelül ötven pár járta.” 1897-ben az Aquila kerékpáros egyesület versenyei után itt tartja a díjkiosztókat és társas vacsorákat. Az Alagút utca a Krisztina tér felől bérkocsikkal, jobbra a Budai Színkör kerítése BUDAPEST 2020 / 05