Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1863

A görög dialektusok rövid ismertetése nyelvtörténeti szempontból.*) Kapcsolatban a múlt évi Értesítőben adott értekezésünkkel, melynek végén a tudós homérosz­­magyarázó Eustathiosnak a zárdai élet hanyatlása és a barátok tudatlansága és lustasága miatti följaj­­dulását idéztük a 12-ik századból, megemlítjük folytatólag, hogy ezen jajkiáltás a 12-ik századbeli összes byzanti állapotokra ráillik, a­mint ez Prochoprodromos Theodor akkori barát költeményeiben eleven színekkel festetik. Igaz ugyan, hogy ily körülmények között az egyházi irodalom Byzantiumban a termékek mennyiségét tekintve folyton nagy lendülésnek örvendett, mit könnyen m­egfejthetőleg az irodalmi egyéb irályfajok gyakorlásának szünetelése és az ennek folytán nőttön növő sülyedése a szép iránti fogékonyságnak idézett elő, csakhogy csalatkoznánk ha ezen egyházirodalmi termékekben e len­dület daczára dagályosságnál egyebet keresnénk1). íme azon kor irályának megismertetésére csak két mondat Psellus 11-ik századbeli polygraphnak Simeon a metaphrasta fölött írt beszédéből La): zbov péyav év pco( Xoycp Zupswv énacvscv npoeXapsvo­g, zb no.ar.q rijs olxoapévrjg Xapnpbv xac nsptporizov xa'c ovopa xa'c eczafflpa, oöx alba zcac nozk Toyota, népi aezov %prooopac, fj zc zaiv návzcov épibv ápxoaaav zrjv sucprjplav napi­zó pác. ' Avrjp ydp exscvóg éazcv, ou Xoycp púvov xoap.oop.svoq, xac zóv zs vouv iyiov ozotpózazov elg voypázwv yo­­vcig, zrjv zs yXyooav otov dxj zb Necaioov csapa, oux­ov nspcodocg, ocx ex dcaozypáziov paxpwv, d/S caypopac pupcocg nXijvovouaav nip/sac xac sexacpózaza nsXayuooaav, dXXd xac zfj dnb zwv ijdov xpdasc, xa'c ndaacg zacg apezatg, xa'c zcp napadeiypuzc ysvéajiac zocg tyjXouv­édéXooac psyaXonpenrj pcov xa'c owcppova aepvuvópsvog xzX. Az eddigiekben az egyházi nyelvezet minősége mutattatott ki Konstantinápoly bevételéig és előadatott a görög nyelvnek térrajzi elterjedése Macedonia Ázsia és Afrikában Nagy Sándor után. Nem hagyhatjuk még szó nélkül, mielőtt tovább haladnánk, a görög nyelvnek életben való maradását a gal­­liai és itáliai régibb görög gyarmatokon. Hogy Massilia (Maaaa­la~) , a phokaeok régi gyarmata, Krisztus előtt a 6-dik században alapíttatott s jó törvényei és államintézményei­) mellett egyszersmind a görög míveltségnek méltó kép­viselője vola, nem vonatik többé kétségbe. E város nevét viseli Ilomeros költeményeinek Eustathiosból ismeretes s az aristotelesi és sinópei szövegítészet mellett megemlített szövegbirálat is, értem a dcepfhoacg MaaaaXcwzcxSj-14). Innen elterjedt a tudomány világossága a narbonensi Gallia egyébb ré­ *) Különösen Mullach Gramm, der Griech. Vulgarspr. Berlin 1856. — Giese, Über den aeolischcn Dialekt, Berlin 1837. — De Graecae linguae dialectis, Ahrens lib. I et II Gotting. 1838 et 1843. — Sturz» Letronne sat. 1) Leo Allatius de libris eccles. Graecorum, Fabricius Bibi. Gr. régi kiad. 5-ik köt. — 2) Mullach libro eit. 35 1. 3) Cicero pro Flacco cap. XXVI. — r) Wolf. Prolegg. ad. Hom. p. 175. I*

Next