Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1863
A görög dialektusok rövid ismertetése nyelvtörténeti szempontból.*) Kapcsolatban a múlt évi Értesítőben adott értekezésünkkel, melynek végén a tudós homéroszmagyarázó Eustathiosnak a zárdai élet hanyatlása és a barátok tudatlansága és lustasága miatti följajdulását idéztük a 12-ik századból, megemlítjük folytatólag, hogy ezen jajkiáltás a 12-ik századbeli összes byzanti állapotokra ráillik, amint ez Prochoprodromos Theodor akkori barát költeményeiben eleven színekkel festetik. Igaz ugyan, hogy ily körülmények között az egyházi irodalom Byzantiumban a termékek mennyiségét tekintve folyton nagy lendülésnek örvendett, mit könnyen megfejthetőleg az irodalmi egyéb irályfajok gyakorlásának szünetelése és az ennek folytán nőttön növő sülyedése a szép iránti fogékonyságnak idézett elő, csakhogy csalatkoznánk ha ezen egyházirodalmi termékekben e lendület daczára dagályosságnál egyebet keresnénk1). íme azon kor irályának megismertetésére csak két mondat Psellus 11-ik századbeli polygraphnak Simeon a metaphrasta fölött írt beszédéből La): zbov péyav év pco( Xoycp Zupswv énacvscv npoeXapsvog, zb no.ar.q rijs olxoapévrjg Xapnpbv xac nsptporizov xa'c ovopa xa'c eczafflpa, oöx alba zcac nozk Toyota, népi aezov %prooopac, fj zc zaiv návzcov épibv ápxoaaav zrjv sucprjplav napizó pác. ' Avrjp ydp exscvóg éazcv, ou Xoycp púvov xoap.oop.svoq, xac zóv zs vouv iyiov ozotpózazov elg voypázwv yovcig, zrjv zs yXyooav otov dxj zb Necaioov csapa, ouxov nspcodocg, ocx ex dcaozypáziov paxpwv, d/S caypopac pupcocg nXijvovouaav nip/sac xac sexacpózaza nsXayuooaav, dXXd xac zfj dnb zwv ijdov xpdasc, xa'c ndaacg zacg apezatg, xa'c zcp napadeiypuzc ysvéajiac zocg tyjXouvédéXooac psyaXonpenrj pcov xa'c owcppova aepvuvópsvog xzX. Az eddigiekben az egyházi nyelvezet minősége mutattatott ki Konstantinápoly bevételéig és előadatott a görög nyelvnek térrajzi elterjedése Macedonia Ázsia és Afrikában Nagy Sándor után. Nem hagyhatjuk még szó nélkül, mielőtt tovább haladnánk, a görög nyelvnek életben való maradását a galliai és itáliai régibb görög gyarmatokon. Hogy Massilia (Maaaala~) , a phokaeok régi gyarmata, Krisztus előtt a 6-dik században alapíttatott s jó törvényei és államintézményei) mellett egyszersmind a görög míveltségnek méltó képviselője vola, nem vonatik többé kétségbe. E város nevét viseli Ilomeros költeményeinek Eustathiosból ismeretes s az aristotelesi és sinópei szövegítészet mellett megemlített szövegbirálat is, értem a dcepfhoacg MaaaaXcwzcxSj-14). Innen elterjedt a tudomány világossága a narbonensi Gallia egyébb ré *) Különösen Mullach Gramm, der Griech. Vulgarspr. Berlin 1856. — Giese, Über den aeolischcn Dialekt, Berlin 1837. — De Graecae linguae dialectis, Ahrens lib. I et II Gotting. 1838 et 1843. — Sturz» Letronne sat. 1) Leo Allatius de libris eccles. Graecorum, Fabricius Bibi. Gr. régi kiad. 5-ik köt. — 2) Mullach libro eit. 35 1. 3) Cicero pro Flacco cap. XXVI. — r) Wolf. Prolegg. ad. Hom. p. 175. I*