Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-04-22 / 168. szám

270 tájuk minden tudtom ’s minden parancsom nélkül történt; bizonyítja ezt R__ kapitány urnak itt írásban foglalt nyi­latkozata ’s A . . . szolgabirónak, kinek parancsa következ­tében történt az elfogatás, a gyűlésnek beadott folyamodása , mit ezennel olvasás végett által is adok; a KK. és ARlöl függ az e tárgybani rendelkezés (nagy lárma: semmi rendelkezés! ad­jót az alispánnak!} — Azon aljas személyeskedésre, melly alispán ur ezen nyilatkozata után az ingerültséget legfőbb fokra emelte, czélszerübb fátyolt vetni; voltak e megye jó­zan részéhez tartozó számos egyének, kik vissza nem rettenve a vöröstollasok lármájától, első alispán ur tettét törvényes kötelességből kifolyónak állíták és helyeselték; de a fiatal vörös ellenzék szokott modorát jól betanulva, minde­­niken keresztül gázolt, ki malmára nem beszélt: gya­­lázott, gúnyolt, vádolt, az első alispánt főkortesnek, a kapitány levelét koholmánynak bélyegezte , mindeneket rászallani,­ ’s pro coronide még az első alispánt actio alá vetni határozá el magában. Midőn azután a paroxismus kevéssé szűnni kezdett, ’s a felzajdult indulatok lávaözöne magszakadt, egy kitűnő tekintély­­ . . . L . . . tanácsnok úr, mint békéltető látszott feltűnni a vitatás mezején ’s inditvány­­kép előadó , miután mindkét párt részén számos kihágás és véres összeütközés történt, ’s ezen kicsapongások által a megye olly anarchicus helyzetben van, miszerint a részre­­hajlatlan nyomozás és orvoslás mostani szomorú és bonyolult körülményekben lehetlen, legjobbnak vélné szónok, ha min­den eddig közbejött kicsapongások felett a megye a feledés leplét borítaná, egyszersmind a főispán ö­nlagához kiküldött választmányt oda utasítaná, hogy ezen szomorú események további gátlására , méltga nyomban beiktatása után, tiszt­újítót tartani méltóztatnék. Ezen indítvány a többség által pártoltatott, és következtében végzésileg minden eddig tör­tént:­ kicsapongások, kihágások, rablások, megtámadtatások, lövöldözések fölé egy gyönyörű szép fátyolt borítottunk **­. Már most adjunk hozzá egy kis commentárt. Ha valamelly megyében szeplőtelen jellemű férfiak és tisztviselők lemocs­­koltatnak, lesaraztatnak, ledorongoltalak, ez még transeat, ehez már hozzászoktunk, ha azokra, mellyek pártok össze­ütközése alkalmával itt ott történnek, fátyolt akarunk borí­tani, méghagyján, mert hiszen ki lesz itt részrehajlatlan bíró? ki fog itt nyomozni, hol mindenki párt embere? de ha privát egyének után útfélen megtámadtatnak, szegény ván­dorlók megfosz­tatnak, idegen utazóknak utjukat állják, ha a megvesztegetett nyerstömeg által rendszeresített terroris­­mus egy ártatlan özvegynek lakába rohan , ott egy szegény nővérnek pisztolyt szegez mellére, a házban mindent össze­vissza rombol , ha ezeket is a feledés leplével akarjuk borí­tani , akkor bizony jobb lesz, vándoroljunk ki a megyéből, hol az elnyomott igazság védelemre többé nem számolhat! — De mindeneket befátyolozni mégsem tartá jónak a veres­tollas párt, a fátyol lyukat kapott, ’s abból egy actio bújt ki; gyönyörű logicai consequentia, azt, ki magát csak amúgy főbe lövetni nem engedte, ki látván életét veszélyben forogni ’s szükségesetben önvédelmére katonaságot használt, tisztiperbe fogatni; de ki jobb­ módon felfegyverkezve a házba rohan, ott mindent megtámad, annak tettét fátyollal borítani, bizony szép igazságkiszolgáltatás! mit várhat a megye illy kormány­tól, arra nem kell commentár. — Ez gyűlésünk napi ered­ménye. Mi a fenérintett két rendű k.­leiratot illeti, mellyek gyűlés kezdetén felolvastattak, az egyik tudtunkra adá azon örvendetes hírt, miszerint ő Felsége kegyes fejedelmünk mgos pachoi Marczibányi Antal cs. kir. kamarást ’­s Árvamegye eddigi főispáni helytartóját, megyénk valóságos főispánjává kegyelmesen kinevezni; a másik leirat tartalmánál fogva ugyanazt főispáni hivatalába kir. biztos általi ünnepélyes be­vezetésétől feloldani kegyeskedett, melly leiratban foglaltatik a főispán ur által leteendő eskü is. Mire nézve e méltóságá­nak e díszes hivatal elfoglalására, első alispánunk vezérlete ’s főtiszt. Krajcsik János kanonok szónoklata mellett, számos tagból álló küldöttség rendeltetett, melly ő méltóságát ál­tala kijelölt napon ’s helyen üdvözlendi. — Végre még okot kell adnom, miért nem tartott első alispánunk szerdán gyű­lést; a zöldfejér párt t. i. látván az ellenfél demonstratióit, szerdán viradóra körülbelül 500 kortest hozott Trencsinbe, alkalmasint a vöröspártnak visszaadni a kölcsönt, de első alispán ur, kinek világos akarata ellen történt a nyerstömeg behozatala, azon felelőség öntudatában, mit a kormányára bízott megye nyugalma és a megyei municipium érdeke kö­vetel , mindezt zavar elhárítása végett az­nap gyűlést nem tartana, a gyűlés tehát kimaradt, hanem voltak bezzeg mindkét párt részéről utczai demonstratiók; de szerénység és illedelem jeleit adá mindkét párt, csupán éljenezésekben törvén ki akkor, midőn vezérei által a megye háza előtt szép renddel összeseregelve, az általok jövendőre megválasztatni óhajtott alispánokat üdvözlé, minek vége lévén, még az nap eltakarodtak. A kis tréfa, mondják, csak 6000 proflba ke­rült; a gyűlés többi idejét az effectuandorum et neglectorum felolvasása, ’s egyéb magánérdekű folyamodások tárgyalása foglalta el. B a r s b ó 1. Megyénk f. hó­rkán fényes ünnepet ült: t. i. közszeretet főispánjának székébe iktatását. — Első alis­pánunk f. hó 7kén közgyűlést hirdetett A.-Maróthon a megye székhelyén , hol a megkivántató rendelések megtételvén, a rendek három küldöttségre oszlottak, a főispánnak még azon nap örömérzeteiket három külön helyen kijelentendők.­­ Az egyik Balogh János első alispán vezérlete alatt lakóhelyén Kálnán üdvözlé ő mságát. Valóban dicső látvány vala, mint érzékenyült el minden kebel az alispán köszöntő szónoklatára ’s a főispánnak háláját kifejező feleletére.—Előhozá a főispán egyszerű, de gondolatit ’s érzeményeit híven tükröző szavak­ban, mint lépe ő épen ezelőtt a jelentős igen különböző kör­nyülállások között a megye kormányára ; mint változott meg a három év előtti kibékülés által a lelküzetek hangulata , — mint foná ujra körül a barátság az egy ideig elválasztott szi­veket, és végre milly nyugodtan néz , jelenleg a jövőnek fel­­legtelen egébe, milly biztosan reméli, hogy a Rdek őt továb­bá is működéseiben elösegélendik, ’s eddigi barátságukat és szivességöket iránta jövendőben is megtartandják.— Hangos éljen harsogott e szavakra. Ebéd után a főispán kocsira ült s mintegy húsz hintó ’s néhány előkelő lovag kíséretében a me­gye székhelyének indult. — Ut közben a második küldöttség üdvözlé ő méltóságát, Majthényi prépost vezérlete alatt. — Itt várá a főispánt hasonlólag egy körülbelül 200 nemesből álló lovagcsapat, melly a megye ifjai által rendeztetvén, trom­­bitaharsogással kíséré a diszmenetet. — Maróth határán a városnak küldöttjei fogadák ő­rságát. Már alkonyulni kez­dett , midőn a bemenetel történt, tömve valának az utczák néppel, az ablakok csillogtak a gyertyák fényében, a papiak a megyeház és több egyesek házain átlátszó iratok díszlettek, a tér közepén pedig diadal­ív emelkedők.­­ A megye házá­ban uj küldöttség várá­­­mságát, mellynél a második alispán azon egyszerűséggel, melly a szóba öntött örömet annyira dí­­szesíti, szónok volt. — Tizenegy órakor első alispán ur elnök­lete alatt a gyűlés elkezdődött, mellybe ő msága fényes kül­döttség által meghivatva csakhamar megjelent és esküjét le­­.tévén, a BRhez díszes beszédet intézett, mellyben ő felsége iránti legforróbb háláját kifejezvén, hatályos szavakkal szó­­lítá fel a Rékel, hogy neki továbbá is a hon és királyának szentelt pályáján támaszul és segédekül szolgáljanak, mire kineveztetésének oklevele felolvastatván, az első alispán föl­kelt és üdvözlé a főispánt ifjúkori barátját, a gondolatok azon árjával és füzével, melly öt már az egész hon elött kitüntette; ezután szónoklottak még többen ’s beszédeik tárgya örömük ’s megelégedésök kifejezése volt a felett, hogy a kormány választása épen olly egyénre esett, kit a megye már rég mint főispánt bírni óhajtott. — A főispán ezután e nap ünnepélyét még kitüntetett ’s érdemekkel koszoruzott egyének megtisz­­telésével kívánván nevelni: gr. Apponyi György, Lonovics J. Csanádi püspök, b. Vay Miklós, Ürményi Ferencz, Gyürky Pál, Szögyényi László, Lónyai János és b. Józsika Sámuel ő­rmságukat, valamint Ürményi József, b. Perényi Zsigmond, gr. Nádasdy Leopold, Zsedényi Eduárd, Wirkner Lajos és Zarka János ő magukat és még több részint szomszéd, részint megyebeli jelesebb egyéneket táblabirákul nevezett ki. — Ez alkalmat használva első alispán azon indítványt téve, hogy gr. Apponyi György ö­nltgának, kinek szilárd lelkületűtől, tiszta akaratjától ’s honszeretetétől magyarhon minden di­csőt reméli, kineveztetéséhez; b. Vay Miklós és Ürményi Fe­rencz­­ exosoknak pedig, kiknek választásukon Bars annyi­­val inkább örül, mivel e részben óhajtása a honéval egy valah ujonan nyert méltóságaikhoz szerencse kivántassék, melly indítvány egyhangú éjjennel fogadtatott.— Ezután az alispán még szorosabb kötelékkel kívánván a megyét főispánjának szivéhez kapcsolni, inditványozá , hogy a főispán legidösb szép reményű fia aljegyzőül ajánltassék; az indítvány elfo­gadtatván, a főispán a kinevezést annál nagyobb örömmel teljesité, mivel ebben a Rédek irántai hajlamának ’s szere­tjének uj jelét látta. — Még néhány k. intézvény és Sze­­pesnek ínségét panaszoló levele , mellyre igen szép magán­­ajánlkozások történtek, vétetvén fel, a gyűlés szétoszlatott, és a főispán mintegy ötszázra menő, minden rendű vendéget fényes ebéddel vendégle meg. Estve a megye teremében tánczmulatság adalék, mellynek jövedelme a népnevelés elő­mozdítására szolgált. XI BUDAPESTI HIRHARANG. Múlt szombat apr. 19dike V. Ferdinand dicsően uralkodó királyunk születés-ünnepét, a két testvér főváros díszesen ülé meg ; mindjárt reggel sűrű álgyüdörgések hirdetők e nap fenségét.Dunánkon a gőzhajók teljesen kifejtve lebegteték különszinü lobogóikat, az egy­házi , katonai, ’s kormányhivatalok , polgárőrhad és számos nép jelenlétében, nagy isteni szolgálat tartalék, a legjobb uralkodónak életéért! Estve a színházak is e nap emlékére díszesen valának kivilágítva.-^(Mult pénteken két hajó ütkö­zött a hidba ,s elsülyedt, ismét ügyetlenségből, és illő elő­vigyázat hiánya miatt, mert több jól vezérlett hajó már min­den kár nélkül átment a hídon, melly csak szombaton délre készült el, mivel az ácsoknak pénteken csak esti hat óráig tetszett rajta dolgozniok, é s a hidbérlőt senki nem kénysze­rítheti arra, hogy a két város kedvéért még esti hat óra után is dolgoztasson. Sok dunántúli paraszt, hetivásárra jővén Pestre, szekerestől itt rekedt, ’s azon pénzt, mellyet árui­ból váltott, ’s mellyen sót kellett volna vásárolnia, vagy adóját rendbe hozni, kocsmában kényszerült elkölteni; pedig csupán azért,mivel a hídbérlőt senki nem bírja kényszerí­teni, hogy minden parton tökéletesen fölkészített három híd­­hajót tartson horgonyon, miket rögtön be lehessen a megsé­rültek helyére kötni; hogy baj esetén húsz ember helyett két­százat tartozzék munkára alkalmazni, és ezeket szükség ese­tén éjjel mások által fölváltani; de hiába, ő nagy „árendát“ fizet, kímélni kell őt tehát, mert egy ember mindig több fi­gyelmet érdemel, mint százezer. Ez alatt az új bérlés iránti árverés mindenféle ürügy alatt folyvást halasztatik, sőt olly körülmények kezdnek kifejteni, mikből azt sejthetni, hogy az „idő rövidsége miatt“ a mostani bérlő még egy évre tartandja a hidat, mivel a két város összes lakossága ingerültségben van ellene.­­ Szombaton adatott először Szigligeti „Grid­” czimü uj szomorujátéka, ’s olly tetszésben részesült, mint szerző eddigi történeti színművei; az előadás tűrhető vala, kivévén, hogy Szigeti több kiáltó nyelvbakot lőtt, ’s egy pár szerep nem volt jól betanulva. Vasárnap ismét a lelketlen „Párisi’szerencsevadászok“ morzsoltatok le, ámbár a közön­ség első alkalommal is igen hidegen fogadta e silányságot. Múlt fél évben színészink betegeskedtek, most ellenben a já­tékrend beteg. Az öltözetekre nézve meg kell még színészni­ *­ Talán történendőkre is? — Lev. **­ Ez csakugyan magyar gyárban készült, de mit mondanak majd rá a b ...??? — Leve­ ket kérdeznünk; ugyan hiszik-e, hogy apáink még oda is kardosan, pánczélban és földig csüngő„perillákban“,kócsa­­gos löveggel szoktak járni, hova még a király is gyalog megy? Ezen fonák öltözet-rendszer módfölött ízellenekké teszi a magyar történeti színműveket, ’s itt gyökeres reformra van szükség, mellyet Fáncsy ügyessége valóban megkísért­hetne; de még előadási hangja is hibás történeti drámaink­nak, mert színészink olly gamókon járnak’s szavalnak az efélékben, mint a német „rittereket“ szokás járatni és sza­­valtatni, pedig nem kellene feledni, hogy az ázsiai szárma­zású tüzes magyar a múlt századokban is egészen más mo­dorú volt, mint a csigavérű ’s holdhoz sóhajtozó „Minne- Ritter.“ Egyedül Egressy Gábor látszik ezt érteni, ’s meg vagyunk győződve, hogy történeti színmüveink nagyobb kö­zönséget fognának teremteni, ha Egressy előadását e tekin­tetben még élesebben kifejtené, ’s a többi aztán követné őt; mert ugyan mi lett volna például a „Két pisztoly“ ’s egyéb illy művekből, ha azokat épen olly modorban játszották volna színészink, mint például a Lumpadivagabundust?És valamint a mostani, úgy a régi magyar életnek is más jelleme volt, mint a németnek. — A sz­­lőrinczi pusztán másfélezer ember dolgozik a vasúton. — Budán részvényes társaság van ala­kulóban társasági kocsik fölállítására, mellyek zöldbe vien­­dik a mulatni akarókat. — A Honderű igazgatója magával hozza Parisból Mátyás király pajzsát — kemény papirosból; a francziák nem igen eretették magukat, ezen „pappende­­ckel másolat által. — © (Bartay Endre nyilatkozat­a a nemzeti szín­ház ügyében*­.} Három hónap óta nehezül rajtam a vádak terhe, mik szinház-igazgatásom utóbbi szakában, közbejött balviszonyaim folytán, ellenem némelly hir- é s di­vatlapokban emeltettek. A borús érzetet, mellyel a vádak súlyát hordoznom kell, még sokkal keserűbbé tette azon szo­morú kénytelenség, hogy rájok felelnem ’s magamat a tiszt. közönség előtt igazolnom mindeddig nem lehetett, mert a színházi pénztári számadások, mikre önigazolásom egyedül alaposan építhető vala, csupán most (1. évi mart. 30.} kö­zöltettek velem. Legyen szabad reménylenem, hogy a t. kö­zönség e körülményt elfogadandja mentségül a késedelemért, mellyel e nyilatkozatomat, ’s általa ügyemet, méltányos bírá­lata alá terjesztem. Nem sorolom elő minden egyes pontjait a vádaknak, mik­kel a „P. Divatlap“ és „Életképek“ több számaiban némelly névtelenek a t. közönség előtt jó véleményben állott nevemet bemocskolni kívánták; nem c­áfolgatom egyenként ráfogásai­­kat, miután úgyis találkoztak már szószólóim, kik azok alaptalanságát a Jelenkor Társalkodójának I. évi 15. és 16­. számában eléggé kimutatták, mi egyszersmind ráíra nézve vigasztaló tanúsága annak is, hogy bárha vannak is egyesek, kik rejtett zugokból a névtelenség pajzsa alól rám rágalom­nyilakat szórtak; de vannak viszont jóakaróim is, kik irán­tam részvéttel viseltetnek; ’s hogy a mélyen tisztelt közön­ségnél a rám mért csapások között ’s minden gyanúsítás da­czára is, ébren van azon méltányos indulat, melly nem puszta keringő hírek, de bebizonyított tények és megfontolt ügyviszonyok szerint, mindenek felett pedig nem egyoldalú ráfogások, de a vádolt fél kihallgatása után, mondja ki a felmentő vagy kárhoztató ítéletet. Nem bocsátkozom minden egyes vádak c­áfolgatásába már azért sem, mert sokakat kellene szükségkép ismételnem, miket a Társalkodó fent idé­­zett számaiban elmondva találok, ’s miknek ismétlésével itt a t. közönség türelmét fárasztani gyöngédtelenségnek tarta­­nám. De a vádak némellyike valóban annyira aljas is, mikép­r a felelni állásom­ alattinak tartom **­, némellyike pedig a színház körüli csekély szolgálataim elsorolására vezetne, mitől a szerénység és önérzetem tartózkodni parancsol. A szemrehányásoknak a Társalkodóban megc­áfolt pontjait te­hát mellőzvén, ’s azokra a türelmes olvasót figyelmeztetni itt elégnek tartván, csupán azon pontokra szorítkozom főleg, mellyek számadásokra ’s általában pénzügyre vonatkoznak. A színházi pénzkezelő hivatal által vezetett bevételek rendes kiadások rovatai 1843dik évi januariustol 1844-diki december végéig igy következnek: 1843­. évi januárban bevétel 17,848 vft 14 kr, kiadás 17,461 vft 13 kr; februárban bev. 16,718 vft 59­/1 kr. ki­adás 14,932 vft 42 și kr; martiusban bev. 10,980 vft 5 kr, kiadás 14,164 vft 7 kr; áprilisban bev. 25,182 vft 44 kr, kiadás 17,388 vft 57 kr; májusban bev. 12,262 vft 54 kr, kiadás 19,645 vft 4,­2 kr ; júniusban bev. 12,033 vft 12 kr, kiadás 15,202 vft 9 kr; júliusban bev. 17,451 vft 1 kr, ki­adás 17,335 vft 10 kr; augusztusban bev. 14,116 vft 15 kr, kiadás 10,933 vft 20 kr; septemberben bev. 9803 vft 59 kr, kiad. 14,087 vft. 16 kr; octoberben bev. 30,740 vft 20 kr, kiad. 15,586 vft; novemberben bev. 17,862 vft 53 kr, kiad. 16,838 vft 24 kr; decemberben bev. 16,163 vft 39 kr, kiad. 20,402 vft 38 kr.—1844diki januárban bev. 17,917 vft 18 kr, kiad. 16,281 vft 2­1 kr; februárban bev. 11,448 vft 49 kr,­ kiad. 11,336 vft 40 kr; mártiusban bev. 19,758 vft 42 kr, kiadás 20,014 vft 3 kr; áprilisben bev. 21,297 vft 13 kr, kiadás 17124 vft 44 kr; májusban bev. 9077 vft 28 kr, ki­adás 12,914 vft 48 kr; júniusban bev. 14,403 vft 30 kr, ki­adás 15,833 vft 3 kr; júliusban bev. 21,976 vft 52 kr, ki­adás 17,701 vft 46 kr; augusztusban bev. 16,551 vft 13 kr, kiad. 15,695 vft 5'/a kr; septemberben bev. 11,721 vft 27 kr, kiad. 13,015 vft 56'/2 kr; octoberben bev. 34,975 vft 58 kr, kiad. 16,077 vft 15 '/a kr; novemberben bev. 16,038 vft 13 kr, kiad. 13,770 vft; decemberben bev. 13,318 vft 11 kp, kiad. 14,989 vft 521/j kr; a felvett cautionalis pénz 4500 vft. Somma: bevétel 414,147 vft 6*/i kr, kiadás 378,731 *} Adatik , a nélkül, hogy ezen vitába legkevésbbé elegyedni vagy pedig a nyilatkozó állításait magáévá tenni kívánná a s­z­e r­k. **} Ilyen például a hamburgi leves, csehfáczány 's több­­féléveli aljas és méh..Van gyanúsítás. — B. E.

Next