Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-06-10 / 195. szám

388 kegyeskedett. A nemesség városunkbeli kiindulásakor a főkormányzó díszes elfogadására olly sűrűen hullámzott a kiváncsi néptömeg, mintha még az égből lehullott vízcseppek is emberekké változtak volna át; az országúton végig a közelfekvő Köröskény helységig csak egy hintókból álló szakadatlan vonalt látott a szem. Kevés idő múlva a városunk déli részén emelkedő kis dombon taraczkdörgések hirdetők főkormányzónknak megyénk határához érkeztét, mire minden oldalról megharsantak a hangszerek, a kandi néptömeg pedig egy tájnak, mint a delejtű északnak, szegzé szemeit, honnan a szokatlan fényű ünnepély magas hőse vala érkezendő; a fényes követség szónoka főt. Krajcsik János nyitrai kanonok ur , rövid velős beszéddel üdvözlé az érkezettet, mire nyájas szendeséggel felelt a megtisztelt megyekormányzó; erre a hintók gyorsan előre robogtak a déli domb felé, mellyen rögtön a nemesség dandára, melly között a tisztviselőség fényesebben ragyogott nemzeti szinü tollat csillogtatva keskeny karimáju kalapján, vala megpillantható, utánok a városi vitézcsapat kék lobogó és tulajdon zenekara mellett ballagott; ezeket követte több előkelő férfi,kik után főkormányzónk csinos hintájában 4 megyei tulajdon vitézeitől körülvétetve haladott; az egészet pedig,befejezésül egy tarka vegyületü, embertömeg, egy kard, fény és zene nélküli csapat követte. Illy sorozatban közeledett a díszes menet a város elején, az itteni izraelita község által felállított diadalívhez, mellynek két oldalán piros bársonyon aranyozott héber írás díszlett, az ív homlokoldalán különösen e magyar felírás: Éljen ő excellentiája gróf Károlyi Lajos! Ezen pompás állvány előtt megállapodott az ünnepelt férfiú hintája, két, héberekből alkotott lovas sor között, melly nemzeti lobogó alatt egyhangúlag éles éljent kiáltott, a zajt egy szónokló héber férfi szakaszta félbe; majd azután az úgynevezett török kapunál az ünnepély magas hőse a városi tanács által fogadtaték. Most a város hosszú utczáján két részre vált czéhek örömhangjai között haladt a főkormányzó, mig az itteni tanuló ifjúság koszorújából egy költészetosztálybeli ifjú üdvözlé őt, kit a tanoda elnöke megelőzött volt üdvözletével ; a nemzeti iskola, ugyszinte a Wurumtól alapított leányiskola növendékei csatlakoztak e tisztelkedőkhöz; innen, miután a zárt ablakoknál hullámzó főbbrangu hölgykoszorú részvétét és néma üdvözletét nyájasan viszonzó a nmirsgu gróf, a megyeház felé indult, hova a káptalani községtől fölállított és kicsinosított diadalíven áthaladva érkezett el; a megyeháza előtt üdvözlő szavakkal fogadta őt a középponti főszolgabíró és termeibe felkisérteték, mellyek egyikében első alispánunk vezérlete mellett számos tagból álló küldöttség járult a főispán urekibe, főtiszt. Greguska Istv. kanonok ur mint szónoka által őt újólag üdvözlendő. Estve a város egész fénytengerben úszott. Más napon az ajtatosság végeztével legdiszebb renddel vonult vissza a dandárkar, ’s megállapodott a megyeház előtti téren; a hintókból kibontakozó urak fölsiettek a tanácskozás helyére ; csakhamar megtelt a terem, valamint a karzat is hölgyhallgatókkal. — Dél múlt, midőn első alispánunk a viket rövid szives üdvözlettel köszöntvén, ’s megnyitván a főispán beiktatási gyűlést, küldöttséget indítványozott, melly ős gyakorlat szerint a főispán önmga elé járuljon , ’s őt a írók körébe meghivja, mi el is fogadtatott. Harsogó éljenek közt jelent meg körünkben a gyűlést megnyitó uj főispán. Az oklevél elolvasása’s eskü letétele, valamint a főbirák által szokásos háromszori felemeltetése után igen jeles beszéddel köszönt be ő mmga, többnyire honunk azon mozgalmaira figyelmeztetvén a riket, mik a politikai pártok alakulása ’s szilárdításában országszerte nyilvánulnak, eleven színekkel festvén a felébredési korszak habozásait, mindezek közepett a czélzott közüdv elnyerésére az alkotmányhűséget, valamint a kormánynyali barátságos vállverést vélte a láthatóknak. A tisztviselőségtől erélyt követelt, bizalmat kért, törvényes szigort mindenben ígérvén. Többször élje azaj szakaszzá félbe a remek beszédet, mire első alispánunk mind a tisztikarnak, mind az egész megye nevében szokott kitűnő hatálylyal válaszolt. Igazgató főjegyzőnk, valamint egyik papi szónok is üdvözlé önmgát — amaz a Károlyi - család rövid történetét festvén, mellynek dicső szakait helyes tapintattal emelte ki; ez a statusférfiu kötelességiről ’s főispánunk jogtudományáról véve anyagát egy üdvdús reménynek, melly megyénk egén illy kormány alatt felmosolygand. — Egyik fiatal szónokunk arrk figyelmét az állítólagos uj rendszernek, mit a kormány a főispánokat illetőleg, a megyékbe behozni akar, aggályos (?) jövendőjére is forduá. Az e tárgybani többes nyilatkozatok abban pontosultak, hogy az az országyűlés gondjaihoz tartozik. Elmaradt tehát az e tárgybani jegyzőkönyvi óvás is. Felmelegítve volt még az esküforma, mellyel általánosan megbarátkozni nem tudtak. E tárgy előlegesen jegyeztetett föl, maga idején hongyülési utasításba menendő. A későre haladt gyűlést azzal zárá be ő maga, hogy többeket: Ürményi Ferencz koronaőrt, gr. Majláth Antal főcanczellárt ’sat. megyénk táblabiráivá nevezett ki. Gazdag, közel hatodfélszáz teritékü asztal vendéglé meg a szigeten rögtönzött fateremben a riket, melly fényes lakomát — a hivataloskodó szigort é s komolyságot félretéve — legfesztelenebb vidorság és barátság fűszerezete; a nyitrai ajtatos-rendiek, ugyszinte egy magán-nevelő, ódával járultak ez ünnep megdicsőitésére. Estve ismét a város egy része, merre ő nunga bünökre Uzovich diszlakába vala menendő, nem különben a Zobor csúcsa mesterséges tűzzel vala kivilágítva. — Máj. 27én a gyűlés folytattatván a vrdek főispán urnak azon alkotmányhű nyilatkozatát vevék, hogy törvény iránti hűsége tántorithatlan ’s legboldogabbak perczei, miket e megye kebelében töltene. Mind tegnap, mind ma több kebelbeli ügyekrőli intézmények olvastattak; megemlítést érdemel a gazdasági egyesület azon levele, mellyben a megyének szerencsét kíván az uj főispán kora alatt, és a megyét egy gazdasági fiókegyesület alakítására bizalmilag fölkéri. Ennek következtében választmányra a jön bízva az ez érdembeni tervezés. Ezen ünnepélyeket egy a Walmoden ezrednek, valamint a zeneegylet hangászkara által adott nagy társalgási zene-ünnepély végzé be Nyitrán. Még junius hóban leend közgyűlésünk. Tolnából. Szegzárd, máj. 31. Hírlapok tudatták velünk szeretett é s felejthetlen első alispánunknak Dőry Gábornak kir. táblai ülnökké kineveztetését és sejtelmünk teljesült , melly szerint a mai nap sajnos megválásra kitüzetvén, tisztelt kormányzónk díszes hivataláról leköszönt. — Ki Tolna megye viszonyait ismeri, ki előtt tudva van, mennyire tisztelő személyében minden pártvélemény vagy sorskülönbség nélkül a bölcs vezért, a megvesztegethetlen bírót, az őszinte barátot; ki tapasztalta, hogy 23 év során tartott hivataloskodása alatt a megyében mindenki vele csak kedves viszonyokban állhatott; ki viszszaemlékezik azon viharos és vészteljes időszakra, mellyben Dőry Gábor a megyei kormányt átvevé, midőn t i. a megyei rendek szenvedélyes párt— felekezetekre szakadva, a családi tagok, testvérek, barátok is ellenségek gyanánt állottak egymással dühöngő pártharczban — mikép ekkor finom tapintatával — ’s mindeneket hódító barátságos nyájasságával a gyűlölet és viszonos üldözést megszokta kedélyeket lecsilapitá és a béke leáldozó világát ismét uj erőre varázslá; kimondom, mindezeket tudja ’s a múltakra viszszaemlékezik, meglepetve nem lehetett, hogy a mai közgyűlés olly rendkívül népes vala és hogy a bucsuünnepélyre a megyének legtávolabb részeiből is megjelentek, kik egyébként a közállapotok iránt eddig ’s rendszerint csak csekély részvétet tanúsítottak. A terem és karzat tömve volt,’s a búcsúzó szónoklatok minden oldalról hangzottak; fődíszt adának ez ünnepélynek a legbensőbb illetödés és részvét kétségtelen jelei, mellyek minden arczról olvashatók voltak — ’s mellyek még a szónoklatok legtündöklőbb részeit is háttérbe szoríták. Amint pedig sajnos érzettel válunk meg közszeretetü és mélyen tisztelt alispánunktól — egy hazafi érzettel kisérendjükuj pályáján, hol tágasb tér nyílt tündöklő tehetségeinek ’s ritka tulajdoninak bőséges hatását az áldott hazának egyéb részei is megnyerendik. — A volt alispánnak ekép történt lelépte után A. A. másod alispán ur foglalá el az elnöki széket, magát őszinte hazafiui bizalommal ajánlván az összegyűlt megyei közönségnek ’s biztosítván azt, hogy valamint eddig, úgy ezután is cselekvése és hivataloskodása alapját teendik fejdelme és hazája iránti tántoríthatlan hűsége, a törvény és alkotmányhoz hív ragaszkodása és közvetlen a megyének végzései, mellyeknek pontos teljesítője leend; ’s a mint a megyei pecsétet törvényes állásánál fogva a megyei közönség előtt veszi át őrködése alá — úgy csak annak színe előtt válandik ismét meg attól,*)— és miután az elnöki széket nem szabad választás következtében, hanem a változott körülmények után bírná, alkotmányszerűleg kérte az egész tiszti kar nevében is a megyei közönséget, hogy a szükséges tisztujitásra nézve az előintézkedéseket megtenni méltóztassék , mit is törvényesnek ismervén a megyei rendek, főispán önméltóságát a tisztujitás megtartása végett kérék, és küldöttségeket bizának meg a megyei nemes személyek összeírására. — Bár kívánatos volt, hogy ezen érzékeny jelenetek semmi ingerlő fellépéssel ne zavartassanak , mégis némelly személyek jelenléte már eleve sejdítteté velünk, hogy az égő kanócz előbbutóbb mégis az érzékenyült gyülekezet közé fog dobatni, és ez el is következett. — P. Móricz táblabiránk szót emelt és az okleveles tisztesdeknek a jövő tisztújítás alkalmával választói jogot kívánt tulajdoníttatni. Ezen indítvány annál váratlanabb volt, mivel az annak értelmében egy más megyében hozott végzés sorsa már köztudomású lévén, az indítvány ellen többen szónoklottak, és noha annak érdembeli igazságát elvileg elismerék, mégis annak létesíthetését, az országgyűlésen vélik eszközölhetőnek; elmondatott, hogy miután a múlt országgyűlésen ezen kérdés törvény által el nem döntetett, a megye önhatalmúlag és tettleg a fenálló törvény ellenében nem határozhat; a törvény hiúsultál volt ifjabb követünk a felsőtábla befolyásainak tulajdonitá, melly utóbbi időkben káros vétót bitorol. Mire E. I. köztiszteletü táblabiránk viszonzá, hogy a felső táblának mérséklő befolyása minden esetre boldogító volt, különben felforgatta volna a másik tábla alkotmányunkat ; a felső tábla látván az irányt és szándékot, visszatartóztatta a vágtatva haladókat, kiknek experimentumaik veszélyesek és szintolly jeleneteket idéznek elő, mint a Széchenyi-gőzös és gloggnitzi gépnek szétpattanása; óvakodjunk tölök ! Erre B. I. volt követünk eleven színekkel festé a tisztesbek szerencsétlen helyzetét, ’s hevétől elragadtatva élénkbe tünteté az égboszuját felhívó igazságtalanságot, mellyel azokat magunktól eltaszitjuk és fenyegető állásba késztetünk 12 millió honpolgárt **) egy pár száz ezernek irányában, holott ha azokat magunkhoz csatolnók, erejükben lehetne feltalálni a szükséges garantiát. Nem foghatni meg, honnan eredett a szónok aggodalma, mert egy szó sem emeltetett a tisztesnek magunktól taszításáról, sőt elvileg elismertetett, hogy választói joggal Hibáztassanak fel, de csak annak utján , és nem tettleg, nem kívánunk bennök tarthatlan végzésekkel reményt támasztani, melly néhány nap után mint szappanbuborék szétoszlik. A végetlen jeremiade után F. B. felszólalt, hogy ezen democratiai szomorú lamentáliók nem ijesztik többé a közönséget, mert sokkal nagyobb a bizodalom kormányunkban, mint hogy illy terrorismustól tartanánk; egyébként ismerjük már a honboldogítókat, kik ha változtatásról van szó, úgy karolják fel az eszmét, hogy a régiből mi sem marad; ha pedig javítás forog szőnyegen, a képzelgés végpontjára csigázzák a tárgyat, úgy, hogy rá egészből mi sem lesz. Ezután a többség végzést hallani óhajtván, elnökileg kimondatott, hogy a tisztedek választói jogát törvény által kívánván a megye biztosítani az indítványt ezúttal mellőzi. — A vita közben P. M. újított erővel kívánta a fölsp. helyettesek kineveztetését, és az úgynevezett kormányi uj rendszert megtámadni — felírást indítványozván annak ellenében ő felségéhez; de elnökileg rendre utasiktatván — egy szó sem találkozott támogatására, és az egész nyom nélkül hangzott el. Az ülés befejeztetvén, még egyszer járult a tisztikar szeretett vezéréhez, kitől csak hivatala szerint válhatik meg, de bölcs kormányzatának hálás emléke szivében fenmarad és baráti kedves viszonyait iránta híven megőrzendi.— kérte a tisztikar ő nagyságát, fogadja tőle tisztelete és baráti szeretete emlékéül az ős művészünk Szentpéteri által ez alkalomra készülő billikomot. _________ BUDAPESTI HIRHARANG. Az itteni mészárosok panaszkodnak , hogy a moldvai marhadög, áradás ’sat. miatt igen kevés ökör jött a vásárra, ’s igy az ökrök becse emelkedett, minélfogva a marhahús árát magasbra emeltetni óhajtják. Az ökrök becsét nem akarjuk kétségbe vonni, mert e mellett sok példa világosan szól, ’s azt is elhiszszük, hogy ezúttal nem jött olly sok ökör a vásárra, mint máskor; azt azonban nem tartjuk valószínűnek, hogy egy kis moldvai marhadög miatt megszorulhatnának a mészárosok, mert honi ökrökben teljességgel nem lehet még most érezhető hiány, miután még külföldre is mindig jut. Ami pedig a mészárosok bécsi hasonlításait illeti, azok egészen sántikálnak, mert Bécsben olly jó húst és olly jó fonttal mérnek, hogy inkább érdemlenek érte 25 krajczárt, mint nálunk tizet, ámbár „kissé“ nagyobb és többféle adózásnak alávettetvék a bécsi mészárosok, mint a budapestiek. Minden embernek élni kell, az igaz, de hogy minden mészárosnak épen úgy „kellene“ élnie, mint például akármelly tekintélyes szolgabírónak vagy ügyvédnek, abban szabad legyen kételkednünk. Egyébiránt, ha tréfából árlejtés kísértetnék meg, hogy ki akar 12 krajczárért jó húst jó fonttal mérni, és ezen árlejtésre nem-mészárosok is bocsáttatnának, alkalmasint bebizonyulna, hogy több vállalkozó kínálkoznék a közönség jó és olcsó hússal ellátására.— Eddig, valahányszor szó vola arról, hogy ugyan miért nem locsoltatik a krisztinavárosi főutcra, mellyen, egyre másra, mindennap alkalmasint legalább egy kétezer forintocska vándorol nyáron át Pestről Budára, a közvélemény mindig abban öszpontosult, mikép ezáltal a takarékosság mozdíttatik elő, mivel a mulatni menők annyira jóllaknak porral, hogy a zöldben azután mulhatlanul kevesebbet kell költeniök. Most azonban hiteles forrásból tudjuk, mikép a locsoltatás azért marad el, mivel a viz a kövezetet rendkívül rontja, mikép azt napnál világosabban bizonyítja be ezen latin közmondás: „gutta cavat lapidemu — Jósika munkái uj ’s az eddiginél sokkal diszebb kiadásban fognak megjelenni, bár legalább is három év előtt közölhettük volna már ezen újdonságot! — A nemzeti színház igen jó vásárnak örvend. Bizonyos német újságíró fennen hirdeti , hogy egy magyar divatlapot megcsépel ; ezt róla nem mondhatná el a magyar szerkesztő, mert üres szalmát nem szoktak csépelni. Ugyanaz rendkívül nagy jártasságot tanúsít a Zoológiában, és ez igen természetes, mert saját családját minden ember legjobban ismeri. Az „Ungar“ szerint egy itteni zsidó olly tutajt talált föl, mellyen egy lóval ötven öt tűzifát szállíthatni folyam ellen, míg eddig egy lóra alig lehetett ölet számítani. Ha e találmány valósul, úgy néhány forinttal csökkenhet a fának öle. — Ernst hegedűs hihetőleg a magyar színházban is hallatni fogja magát. — E vásár folytában már több lopás történt, a tettesek nagyobb részét azonban rögtön hurokra keltté a szemes rendőrség. 10 /c Dunatiszai csatorna.) A f. év június 3-án sz. k. Pest városában tartatott közgyűlésben előterjesztetvén az, hogy az eddig, mint az ajánlatok befizetésére szolgáló véghatárnapig az előleges költségekre befolyt aláírások 58,066 főra e. p. rúgnának, miután ezen öszzeg az előszámított summát máris jóval meghaladná, határoztatott, hogy az ezentúli ajánlatok el ne fogadtassanak, valamint szintén, hogy a megajánlott, de még be nem fizetett ajánlatokat az ajánlók, ezen naptól számítandó 4 pent kamat hozzápótlásával hová előbb Wodianer S. kereskedelmi házának befizessék. Egyébiránt, hogy a csatornavállalatnak minél előbbi sikeresítése siettessék, egy választ m. bízatott meg, hogy Kienze , bajorországi b. t. tanácsos és udvari igazgatóság elnökének legközelebb beküldendő véleményét, úgy Clark és Hollandiából várandó vizmérnök uraknak e tárgybani előterjesztéseit tárgyalásba vegye, és körülményes tudósítását és javaslatát az annak folytában meghívandó társasági közgyűlésnek aláterjeszsze. Pest jun. 4-én 1845. Veber m. k., egyesületi titoknok. (Magyar orvosok gyűlései Pesten.) A budapesti orvosegyesület — mint tudjuk — átalában magyarországi orvosokból alakult. Csalódnék azonban, ki azt azon okon szelleme és nyelvére nézve is magyarnak hinné. Ez egyletnek ugyanis nyelve tiszta német, azaz maga az elnök úr is kifogás nélkül német nyelven szól hallgatóihoz; az értekezések, mik a társulat előtt felolvastatnak — német nyelven szerkesztvék; az orvosi tanácskozások rendszerint németül folynak, sőt még a társalgási beszéd is csak német, — és ismét csak német nyelven történik. Ha valamellyik tag ritka tüneményül magyarul akar értekezni, annak hatalmasan ellene állnak, — mondván, hogy ki beszédéről elmélkedni akar, nem tud magyarul; tehát beszéljen németül. — A jegyzőkönyv ugyan, csupán azért, hogy „vakulj magyar“ — magyarul vitetik, de azonkívül semmi sem foly nyelvünkön ’s reá méltán elmondhatni „ignotos fallit, notis est derisus.“ *) Úgy hiszszük és reményijük, hogy ezen megválásra nem leend szükség. Szerk. **) E szerint tehát 12 millió a tisztásb rendűek száma. Be szeretnek némellyek ezekre a milliókra hivatkozni, mellyeknek valódi érdekeik az illy hivatkozással bizony nem mozdulatnak elő. sz e r k.