Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-05-04 / 175. szám

Been lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­­ritékba­­ 6 ft. ez p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Vasárnap 175. Május 4. 1845.­­ BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátos­­ntezai Claudy-házban sellik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország é­s Erdély. Kinevezé­sek. Névmagyarosítás. Emberbaráti adakozások az árva- és szepes­­megyei szükölködők , és gyulai árvízkárosultak részére. Töredék­eszmék a státushatalom feladása fölött korunkban I. Néhány szó a magyar tufiipar előmozdítása iránt. Megyék: Közgyűlés Pestben és Varasdban. Budapesti hirharang. Nemzeti színház. Magyar partvidék (Jegyzéke a fiumei kormányszék hatóságához tartozó hajóknak.) Fiume (Magyar tenger­kereskedési forgalom.) Külföldi irodalom VIII. (Das praktische europäische Fremdenrecht v. Dr. K. H. Ritter. Leipzig 1845.) Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Legújabb. — Hivatalos és magánhirdetések. HUJIYARORSZÁCI és KUDKI.V.­ ­ cs. ap. kir. Fölsége , báró Bedekovich Lajos alkanczel­­lárt és Szere­ni­csy István kir. szem­élynököt a megyei kormány­zattól, mellyel eddig felruházva voltak, saját kérelmökre fölmentvén, gróf Pejacsevich Pétert Körösmegyének, F­a­s­c­h­ó József eddig váltófel törvényszéki ülnököt, Aradm­egyének főisp. helyettesévé kinevezni; továbbá Hertelendy Ignáczot Torontálmegye kor­mányzatától fölmentvén, e megye főispáni helyettesévé G­y­e­r­t­y­á­n­f­­f­y Dávid első alispánt kinevezni, nemkülönben Somogymegye főis­pánjává a lemondó M­é­r­e­y Sándor helyébe Czindery Lászlót, ’s Abaujmegye főisp. helyettesévé Vitéz János első alispánt kine­vezni „kegyeim méltóztatott. Ő cs. ap. kir. Fölsége a nyitrai székeskáptalanban megü­resült ka­­nonokságokra Vagyon István trencsini, és Turcsányi Jó­zsef üreghi plébánost; — továbbá a nagyváradi görög-kath. kápta­lanban megüresült kanonokságra P­a­p­p - S­z­i­l­á­g­y­i József püs­pöki titoknokot; ’s végre a Csanádi káptalanban megüresült tisztib. kanonokságra Horváth Mihály apátfalvi plébánost méltóztatott kegyeim, kinevezni. Ó cs. ap. kir. Fölsége R­­­m­e­­­y Mihály sz.-mártoni főapátnak az arkadiai tudós társaságtól Romából nyert oklevél elfogadhatását kegyeim, megengedte. Névmagyaritás. öcs kir. Felsége Puxbaum Ferencz és József testvéreknek vezetéknevüket „Zöldesy“re, ugyszinte Markovics Móricz hites ügyvédnek vezetéknevét „Z­sen­gy“re vál­toztathatni kegyelmesen megengedte. Szerkesztőségönkhez az árvamegyei éhséggel küzdő sze­gények részére legújabban beküldött (a Jelenkor t. ez. szer­kesztősége által) t. Novák Antal temerini pleb.­ur 8 pgöftnyi se­­gélygyüjteményt. Teszen (a múlt számunkbeli 42 pft 40 kr és 1 arany részlettel) a kezünknél levő újabb adakozási összeg 50 ft 40 krt pengőben és 1 aranyat. — Begyütt pedig mostanig Árva részére összesen 9320 ft, 204/skr pengőben és 13 db arany. A szepesmegyei szükölködők részére következő legújabb emberbaráti adakozások folytak be pengőben: Batthyányi Fülöp hg . kegyelmességétől 150 ft. — T. Kerekes Sándor urad. ügyvéd ur beküldött 12 k­ot, mint Jankováczon gyújtott öszveget. (Ehez név szerint járultak: Moder 20 kr , Lövy Áron 1 fr, Jab­­lonszky 20 kr, Schöffer Salamon 20 kr, Lang Venczel 10 kr, Magyar Pál 20 kr, Magyar Francziska 10 kr, Redl Ignácz 20 kr, Draskovich 40 kr, Gyetvay 10 kr, Eötvös Mihály 10 kr, Varga kópl. 1 ft, Kopp 40 kr, Nagysándor 1 ft, Halbart Ferencz 20 kr, Brachfeld Jak. 20 kr, M. József 20 kr, Billits 20 kr, Baráth Imre 20 kr, Almásy Ign. 20 kr, Kozmanovics 20 kr, Turcsányi József 10 kr, Berger Eduárd 20 kr, izraelita község 1 ft 30 kr, Kerekes Sándor ur 1 fi.) Teszen ezen újabb adakozási öszveg 162 p.ftot. Begyült szerkesztőségünknél (a 117dik számunkban kitett és már elküldött 1023 pgöft 32 kr és 1 aranynyal együtt) Szepes részére mostanig összesen 1185 ft 32 kr pengőben és 1 arany. Békésban a Gyula városi árviz-károsultak részére bekülde szerkesztőségünkhez Batthyányi Fülöp hg­y kegyelmessége 50 forintot pengőben. (Töredékeszmék a státushatalom feladása fölött hazánkban. I.) Midőn valamelly nemzet fejlő­désének azon fokára emelkedett, hogy magát odaengedő tét­lenségét életeleven cselekvőséggel felcserélte, és felizgatott tényezeji szerteműködve a hajdani stabilitás minden elemeit megmozdították, akkor előáll ama fontos kérdés feloldásának szüksége: „mint lehessen, mint kelljen az egymást gátlólag szüntelen keresztülszelő erőket nemcsak önmaguk között ösz­­szehangzásba hozni, hanem egyszersmind az állományi egyetem közérdeke felé is —mit pedig élettartós organismu­­soknál felejteni nem szabad — úgy irányozni, hogy ez utóbbi amazoknak sürgelmei között soha szem elől ne sikamoljék; mint lehessen tehát a hajdani alakok szétfoszlott elemiből egy új, korszerűbb életművezetet (organismust) előállítani?11 Nézetünk szerint e nagyfontosságú kérdés épp azon elv­ben leli fel kielégítő feloldását, melly a nemzetgazdászatban is olly magas jelentőségre emelkedett időnkben, és ez a nem­zeti tényezők nemcsak életre felizgatásának, gátolatlan mű­ködtetésének, hanem — mi ennél is lényegesb — egy köz­­irányba központosításának avagy „confoederatiójának“ hatal­mas elve, olly rendszer t. i., melly szerint a nemzeterök nemcsak sajátlagos körükben, fejlődéseikben egymást nem­csak nem gátolva, hanem inkább kölcsönösen elősegítve, ak­­ként működtetnek, hogy egyszersmind, a naprendszer hason­­latosságára, a polgári álladalom középpontja, az egyetemi­­ség közérdeke körül is kijelölt körzetekben szoros szabatosan forogjanak, melly szerint tehát a különben gondosan ápolt kellően ellensúlyozott egyéni érdekek, az egyetemiség köz­érdeke által, túlnyomólag és folyvást szabályoztassanak és irányoztassanak. És valóban élettartás, szilárd és rendeltetésének megfe­lelő organismus ez elvnek lehetőségig terjedelmes beferk­esz­­tése nélkül nem képzelhető, elhanyagolása pedig rendszerint a legveszélyesb következményeket szokta előidézni. Nézzünk alaposabb meggyőződtetésünkre kevéssé szét az életben. Váljon azon örökös súlypont nélküli ingadozások, amaz eredménytelen erőfeszítések és súrlódások, mellyek napjaink­ban Spanyolországot, Portugalliát, és mi tagadás, édes honun­kat is annyi évek óta olly alakítás nélküli erejezésben tartják, nem csalhatlan jelenségei­ e a közálladalom azon abnormis ál­lapotának, miszerint a felszabadított nemzeterők önállóságuk egész erélyével sajátlagos, közvetlen érdekeiket szabadon űzhetik ugyan, de mivelhogy sem maguk között öszhang­­zásba hozva, sem közsúlypont felé irányozva nincsenek, min­den tevékenységök a végetlen súrlódások által felemésztve, a negatíók terméketlen kopáram eredmény nélkül szétfoszlik , hogy tehát e rendszeretlen működés zavariból ildomos új alak soha elő nem állhat! De tegyük fel, hogy e tusából egyik vagy másik tényező teljes győzelmet képes elvégre a többiek elnyomásával kivin­ni, mi lesz ennek következménye? a túlnyomóságot kivitt erő fog ugyan némi compactnak látszó élelműszerezetet elő­állítani, de melly épen egyoldalúsága miatt ’s azért, hogy minden egyéb erő a cselekvőség teréről leerőszakoltatva, az Organismus minden részleteiben egyenlő egészségre nem fej­lődhetett, csakhamar ismét el fog enyészni, midőn a zsar­nokiig elnyomott erők, ’s ezeknek megfelelő érdekek erő­szakos rázkodtatások között helyeiket visszafoglalni igyeke­­zendenek, mit a franczia forradalomnál láttunk; avagy a félszeg életművezetnek beteg orgánumai a kóranyagot a testegyetemiségbe is oltván, azt végfelelemzésbe hozzák, mig elvégre, miről Lengyelország eleven tanulságot nyújt, hosz­­szas sorvadását követte halálos elgyöngülésében a fejlemé­nyek rohamának ellen nem állhatván, végkép szétbomlik és elenyészik. Nincs, nem lehet üdv végtére ott sem, hol a nemzetőrök viszonos érintkezéseikben kellőleg szabályoztatvák és ellen­­súlyoztatvák ugyan, de a társadalom összegének közérdeke felé kellően nincsenek irányozva, mert ez esetben az egyé­niségek központosí­tatlan túlnyomósága mellett, a státus csakhamar egyes önálló alkatrészekre szétfoszlik, és mint nemzeti öszveség élni megszűnik; példa erre a confoederatio hiányában annyi apró részletekre széttépett német és olasz nemzetiség. Mennyivel lélekemelőbb ezek ellenében dús Albionnak példája, melly intézvényeibe­n nagy sikert ígérő elvet egész terjedelmében fölvéve, az egyéniségek szabad fejlődését le­hetővé tette, de úgy, hogy azokra egyszersmind az egyete­­miség típusát is rá­nyomni soha el nem mulasztotta. Miután tehát az emberiség századai, miután az élet olly nagyszerű vonásokban szólnak hozzánk, nincs , nem lehet többé semmi kétség arról, mikint erős, élettartós pol­gári alkotmány e nagy elvnek terjedelmes felvétele nélkül teljességgel nem képzelhető, hogy tehát társadalmi műkö­déseink egy rendező , ellensúlyozó és az egyetemiség köz­érdeke felé irányzó hatás nélkül, kívánt eredményekre épen nem fejlődhetnek. És ez a státushatalomnak, a társadalmi nagy munkatétel e leglényegesb tényezőjének, magasztos feladása, melly természeténél fogvást túlhelyezve az egyéniségek apró önzésein, túl a napi szenvedélyek elfogultságain , ma­gasan fen a reflexió tiszta­ségében , az idő nyugtalan kovászától nyavalyósan nem afbidiálva, egyedül képes a nemzetosztályok egyedes működéseiket egy ép, egészsé­ges egészszé idomítani. Hol tehát a nemzeti cselekvőség ere pezseg, hol annyi deorganizáló vajúdások között el­végre az újjáalakulásnak órája ütött, ott e hatalom közö­nyös többé nem maradhat, ott az állapotok élére­ állás szent, elengedhetlen kötelessége. Magasztos feladása teljesítésében pedig annál éberebb­nek kell lennie, minél tágabbak egyfelől azon formák, mik között az egyedi erők működése foroghat, é s következőleg minél szűkebbek, közvetettebbek, hogy úgy mondjuk, szelle­mibbek, saját befolyhatásának ré­sei; továbbá, annál cse­­lekvőbbnek, minél élénkebb az erejezés, minél köze­lebb hozatott az akarat a tetthez, minél erőszakosabb a vál­toztatási vágy, melly t. i. a fenálló intézeteket nem többé jogosságuk, hanem észszerűségök irányában latolgatja, tehát minél pezsgőbb a felelemzési kovász, végre annál szelle­mibbnek, minél anyagibb valamelly kornak iránya, minél hátrább szorítvák tehát a sok utilitási hajhászások között az emberiség szellemi rugonyai —az erkölcsiség és vallásosság— mellyek nélkül az élet nemesb jelentőségét, magasztosb­i­j­­lettségét vesztve, csakhamar a hétköznapiság mocsarába el­ül, és a polgári társadalom nemesb öntudatú szabadságra teljességgel fel nem fejlődhetik. És ez az, mit honi állapotaik megfejtésére és a státus­­hatalom feladásának megállapítására, kiindulási pontul előre­bocsátani szükségesnek láttunk, a honunkra alkalmazólag következő czikkünkben fogván szólani. (Néhány szó a magyar műipar előmozdí­tása iránt. *) Mióta minden magyar világosan meggyő­ződött arról, mennyire szükséges főleg a hon anyagi jóllétét elősegíteni, ’s hogy erre egyszersmind mint alapjára az em­beri szellem szabad ’s gyors kifej­lésének, az állodalomnak legnagyobb figyelmet kell fordítnia: azóta minden igaz ha­zafinak keblében azon forró kívánat ébredett, a közjónak szilárd alapját létesítni, ez pedig : a műipar kifejlése ’s el­terjedése, — tehát értelmesség ’s munkásság. E kívánat itt olt az országban már életre is hivott némelly társulatokat, mellyek majd mint pusztán nemleges testületek állnak fen, mint a védegylet, melly a mű iparnak ugy vél használhatni, ha idegen gyártmányok behozatalát az által akadályozza, hogy magát a külföldtől önkényesen elszige­telt, majd mint tevőleges és hatékony társaság, mint a gyár­alapító , melly a hazai míriparnak tevékeny ’s buzgó közre­­dolgozása által pénzbeli kölcsönt nyújtani kíván. — Mi igen hajlandók vagyunk hinni, miszerint a honszeretet, melly mind­­nyájokat lelkesíti, ’s az eszközök, mellyeket szándékuk elé­résére választottak, megfelelnek ugyan a kitűzött nemes czél­­nak, de a szempont, melly elöl tök lebegett, nem mindig a leghelyesebb olly mű létesítésére, melly­töl a haza állandó boldogsága függjön. — Sokat beszéltek, sokat írtak már e tárgy felett, köztök sok becsest és czélszerüt, azonban cse­kély véleményem szerint sok egyoldalút ’s fonákot is, kivált a védegylet pártolói, kik azt eddigelé csupán elméleti szem­pontból tekintették. A védegylet szándéka vagy inkább eredménye, némelly egyes kézművesek, feladata pedig az egész tömeg sorsának javítását eszközleni, de ennek jobban felel meg, ’s a leg­jobb akaratot tanúsítja a gyáralapító társaság keletkezése. Gyárakat kell tehát emelnünk, hogy legyen mit védenünk; de mielőtt ez megkezdetnék, azon álladalmaktól kellene előbb okulnunk, mellyek teljes gyárhiányukra emlékezhetnek, ’s azon szembetűnő különbséget, melly pusztán földművelő, ’s műiparos állapot közt van, felfogni képesek. Igen félszeg cselekvés figyelmünket csupán Franczia’s Angolországra for­dítani, midőn gyárak emeléséről történik említés, mert itt a 16ik század homályába kellene bepillantanunk , hogy Magy­­­országra nézve hasonlítást vonhassunk le. Ha amaz országok alkotmányos politikai életek példáját követni felelte hasznos, h) úgy más­részt igen nagy elfogultságot árulna el, ha min­den vállalatnál már régen megérett és kifejlett mintákat ven­nénk fel, a­helyett, hogy oda fordulnánk, hol a belső szer­kezetet megleshetjük, a kifej­tés processusát megszemlélhet­jük; értem itt Lengyelországot, mellyet e tárgy fejtegetésé­nél még senki sem említe meg. Köztársaságban, alkotmányos, absolut, vagy zsarnoki kormány alatt egy iránt t­enyészhet­nek gyárak, mert a mű­ipar nem ismer semmi politikai szí­nezetet. Nincs még 30 éve, hogy Lengyelország minden tekintetben ’s igy műiparára nézve is a legszomorubb képet mutatja.Ezen ország, szerencsétlen ’s gyakori feloszlatásinak a múlt század vége ’s a jelennek kezdetével csupán azt kö­szönheti , hogy a szomszéd német tartományokból több csa­lád ott telepedett meg, és a miipart serkenteni kezdék, — de mindez még sokáig csak silány kézművesség maradt, gyárról, a szó szoros értelmében, senki sem álmodott. Tu­­lajdonkép a lengyel erre nézve nem is érzett semmi szüksé­get, mert ki a lengyel nemes jellemét csak némileg ismerte, sokkal inkább mondhatta róla azt, mit ezelőtt a magyarnak vetettek szemére, hogy t. i. semmi hajlama nincs a műipar­­ra. — A gazdag lengyel nemes, ki az egész lelet Paris v. Londonban, a nyarat pedig németországi fürdőkben szokta tölteni, nem birt alkalommal, hogy jobbágyinak keserves verítékét, mellyet számára idegen földre kelle szállítani, otthon költse el; a szegényebb nem törődött vele, kinek por­tékájáért adja ki pénzét, ’s igy a közelszegényedésnek ter­mészetesen mindig kelle terjedni. Csak 4 só Sándor alatt kez­dett Lengyelország más alakot ölteni. — Részint ősei rend­szerét követve, miszerint az újonan hódított tartományok a külföldtől egészen elszigeteltettek, részint a bajt, melly az újon szerzett országot emészté, valóban átlátva, első lépé­se volt e czárnak a bekövetkezett béke után gyárakat emel­ni. Itt azonban neki is azon nehézségekbe kelle ütközni, mellyek minden, pusztán földművelő és idegen gyártmányok­kal kereskedő országban, illy törekvéseknek útjában álla­nak. Mindazáltal neki kényuralkodói hatalmával sikerült a­­zokat legyőzni, hogy a külfölddeli közlekedés megnehezít­­tessék, útleveleket ezer körülmények közt is alig lehetett kapni, ’s a kézművek vámja olly roppant magasra emelte­­lék **), miszerint eleinte rosz gyártmányokat is jók helyett kelle elfogadniok. Uj városok ’s gyarmatok alapittattak gyor­san egymásután; a czár kecsegtetéseire csoportonkint lódul­tak oda németek, németalföldiek ’s angolok, ugy, hogy alig mult el tíz év, ’s a hasznot minden osztály kezdé érezni; át­látták most azon jótékonyságot, mellyet a műipar az ország minden lakóira, de a nagy fogyasztás miatt, főleg an­nak földbirtokosira áraszt. Sok ezeren jöttek az országba, a puszta területeket művelés alá vették, némelly üres váro­sokat megnépesítettek, forgalom által fölélénkiték az elha­gyatott utakat, az előbb henyélő szegény osztály egyszerre tulhalmoztatott munkával, ’s mindenki igyekezett minden zugból, mellyet eddig figyelembe sem vett, hasznot húzni. — Lassan kint finomabbak lettek a honi készítmények ’s ál­landóbb árok volt; a porosz posztó többé nem állhatta ki honival a versenyt, gyapotszövetek az ország minden zugá­ban roppant mennyiségben készíttettek, ’s a kereskedésnek *) Ohnal monddi, nem­­aktában, és a viszonyok nagyszerű kü­lönbségeire folytonos figyelmet fordítva! S­z­e­r­k. **) A külföld ellen, mert meg kell jegyezni, hogy az Orosz Bi­rodalom és a hozzá tartozó Legyelország vámokkal nem voltak elkü­­­lönözve, hanem az egész nagy birodalmat csak egy külföld elleni vám­vonal öve­zte körül. S­­­e­r­k. *) Miután az ipar tárgyát pártkérdésnek tekinteni nem lehet, más részről pedig ez képezi azon mezőt, melly hazánkban még igen kevéssé van művelve, úgy hiszszük czékszerűen cselekszünk, ha ipari kérdé­seket illető olly fejtegetéseket is felveszünk , mellyek minnézeteink­­kel nem mindenben egyeznek. Egyszer mindenkorra szükségesnek tar­tok ezt kijelenteni, csak annyit jegyezvén meg, hogy minnézeteinket mellyek egy részben már úgyis ismeretesek, vagy szerkesztői jegyze­tekben vagy D betűvel jegyzett külön czikkekben fogjuk e lágyban nyilvánítani. Szerk.

Next