Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-05-04 / 175. szám
Been lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán boritékba 6 ft. ez p. A hirdetmények minden apróbetüs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Vasárnap 175. Május 4. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátosntezai Claudy-házban sellik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Névmagyarosítás. Emberbaráti adakozások az árva- és szepesmegyei szükölködők , és gyulai árvízkárosultak részére. Töredékeszmék a státushatalom feladása fölött korunkban I. Néhány szó a magyar tufiipar előmozdítása iránt. Megyék: Közgyűlés Pestben és Varasdban. Budapesti hirharang. Nemzeti színház. Magyar partvidék (Jegyzéke a fiumei kormányszék hatóságához tartozó hajóknak.) Fiume (Magyar tengerkereskedési forgalom.) Külföldi irodalom VIII. (Das praktische europäische Fremdenrecht v. Dr. K. H. Ritter. Leipzig 1845.) Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Legújabb. — Hivatalos és magánhirdetések. HUJIYARORSZÁCI és KUDKI.V. cs. ap. kir. Fölsége , báró Bedekovich Lajos alkanczellárt és Szerenicsy István kir. személynököt a megyei kormányzattól, mellyel eddig felruházva voltak, saját kérelmökre fölmentvén, gróf Pejacsevich Pétert Körösmegyének, Faschó József eddig váltófel törvényszéki ülnököt, Aradmegyének főisp. helyettesévé kinevezni; továbbá Hertelendy Ignáczot Torontálmegye kormányzatától fölmentvén, e megye főispáni helyettesévé Gyertyánffy Dávid első alispánt kinevezni, nemkülönben Somogymegye főispánjává a lemondó Mérey Sándor helyébe Czindery Lászlót, ’s Abaujmegye főisp. helyettesévé Vitéz János első alispánt kinevezni „kegyeim méltóztatott. Ő cs. ap. kir. Fölsége a nyitrai székeskáptalanban megüresült kanonokságokra Vagyon István trencsini, és Turcsányi József üreghi plébánost; — továbbá a nagyváradi görög-kath. káptalanban megüresült kanonokságra Papp - Szilágyi József püspöki titoknokot; ’s végre a Csanádi káptalanban megüresült tisztib. kanonokságra Horváth Mihály apátfalvi plébánost méltóztatott kegyeim, kinevezni. Ó cs. ap. kir. Fölsége Rmey Mihály sz.-mártoni főapátnak az arkadiai tudós társaságtól Romából nyert oklevél elfogadhatását kegyeim, megengedte. Névmagyaritás. öcs kir. Felsége Puxbaum Ferencz és József testvéreknek vezetéknevüket „Zöldesy“re, ugyszinte Markovics Móricz hites ügyvédnek vezetéknevét „Zsengy“re változtathatni kegyelmesen megengedte. Szerkesztőségönkhez az árvamegyei éhséggel küzdő szegények részére legújabban beküldött (a Jelenkor t. ez. szerkesztősége által) t. Novák Antal temerini pleb.ur 8 pgöftnyi segélygyüjteményt. Teszen (a múlt számunkbeli 42 pft 40 kr és 1 arany részlettel) a kezünknél levő újabb adakozási összeg 50 ft 40 krt pengőben és 1 aranyat. — Begyütt pedig mostanig Árva részére összesen 9320 ft, 204/skr pengőben és 13 db arany. A szepesmegyei szükölködők részére következő legújabb emberbaráti adakozások folytak be pengőben: Batthyányi Fülöp hg . kegyelmességétől 150 ft. — T. Kerekes Sándor urad. ügyvéd ur beküldött 12 kot, mint Jankováczon gyújtott öszveget. (Ehez név szerint járultak: Moder 20 kr , Lövy Áron 1 fr, Jablonszky 20 kr, Schöffer Salamon 20 kr, Lang Venczel 10 kr, Magyar Pál 20 kr, Magyar Francziska 10 kr, Redl Ignácz 20 kr, Draskovich 40 kr, Gyetvay 10 kr, Eötvös Mihály 10 kr, Varga kópl. 1 ft, Kopp 40 kr, Nagysándor 1 ft, Halbart Ferencz 20 kr, Brachfeld Jak. 20 kr, M. József 20 kr, Billits 20 kr, Baráth Imre 20 kr, Almásy Ign. 20 kr, Kozmanovics 20 kr, Turcsányi József 10 kr, Berger Eduárd 20 kr, izraelita község 1 ft 30 kr, Kerekes Sándor ur 1 fi.) Teszen ezen újabb adakozási öszveg 162 p.ftot. Begyült szerkesztőségünknél (a 117dik számunkban kitett és már elküldött 1023 pgöft 32 kr és 1 aranynyal együtt) Szepes részére mostanig összesen 1185 ft 32 kr pengőben és 1 arany. Békésban a Gyula városi árviz-károsultak részére bekülde szerkesztőségünkhez Batthyányi Fülöp hgy kegyelmessége 50 forintot pengőben. (Töredékeszmék a státushatalom feladása fölött hazánkban. I.) Midőn valamelly nemzet fejlődésének azon fokára emelkedett, hogy magát odaengedő tétlenségét életeleven cselekvőséggel felcserélte, és felizgatott tényezeji szerteműködve a hajdani stabilitás minden elemeit megmozdították, akkor előáll ama fontos kérdés feloldásának szüksége: „mint lehessen, mint kelljen az egymást gátlólag szüntelen keresztülszelő erőket nemcsak önmaguk között öszszehangzásba hozni, hanem egyszersmind az állományi egyetem közérdeke felé is —mit pedig élettartós organismusoknál felejteni nem szabad — úgy irányozni, hogy ez utóbbi amazoknak sürgelmei között soha szem elől ne sikamoljék; mint lehessen tehát a hajdani alakok szétfoszlott elemiből egy új, korszerűbb életművezetet (organismust) előállítani?11 Nézetünk szerint e nagyfontosságú kérdés épp azon elvben leli fel kielégítő feloldását, melly a nemzetgazdászatban is olly magas jelentőségre emelkedett időnkben, és ez a nemzeti tényezők nemcsak életre felizgatásának, gátolatlan működtetésének, hanem — mi ennél is lényegesb — egy közirányba központosításának avagy „confoederatiójának“ hatalmas elve, olly rendszer t. i., melly szerint a nemzeterök nemcsak sajátlagos körükben, fejlődéseikben egymást nemcsak nem gátolva, hanem inkább kölcsönösen elősegítve, akként működtetnek, hogy egyszersmind, a naprendszer hasonlatosságára, a polgári álladalom középpontja, az egyetemiség közérdeke körül is kijelölt körzetekben szoros szabatosan forogjanak, melly szerint tehát a különben gondosan ápolt kellően ellensúlyozott egyéni érdekek, az egyetemiség közérdeke által, túlnyomólag és folyvást szabályoztassanak és irányoztassanak. És valóban élettartás, szilárd és rendeltetésének megfelelő organismus ez elvnek lehetőségig terjedelmes beferkesztése nélkül nem képzelhető, elhanyagolása pedig rendszerint a legveszélyesb következményeket szokta előidézni. Nézzünk alaposabb meggyőződtetésünkre kevéssé szét az életben. Váljon azon örökös súlypont nélküli ingadozások, amaz eredménytelen erőfeszítések és súrlódások, mellyek napjainkban Spanyolországot, Portugalliát, és mi tagadás, édes honunkat is annyi évek óta olly alakítás nélküli erejezésben tartják, nem csalhatlan jelenségei e a közálladalom azon abnormis állapotának, miszerint a felszabadított nemzeterők önállóságuk egész erélyével sajátlagos, közvetlen érdekeiket szabadon űzhetik ugyan, de mivelhogy sem maguk között öszhangzásba hozva, sem közsúlypont felé irányozva nincsenek, minden tevékenységök a végetlen súrlódások által felemésztve, a negatíók terméketlen kopáram eredmény nélkül szétfoszlik , hogy tehát e rendszeretlen működés zavariból ildomos új alak soha elő nem állhat! De tegyük fel, hogy e tusából egyik vagy másik tényező teljes győzelmet képes elvégre a többiek elnyomásával kivinni, mi lesz ennek következménye? a túlnyomóságot kivitt erő fog ugyan némi compactnak látszó élelműszerezetet előállítani, de melly épen egyoldalúsága miatt ’s azért, hogy minden egyéb erő a cselekvőség teréről leerőszakoltatva, az Organismus minden részleteiben egyenlő egészségre nem fejlődhetett, csakhamar ismét el fog enyészni, midőn a zsarnokiig elnyomott erők, ’s ezeknek megfelelő érdekek erőszakos rázkodtatások között helyeiket visszafoglalni igyekezendenek, mit a franczia forradalomnál láttunk; avagy a félszeg életművezetnek beteg orgánumai a kóranyagot a testegyetemiségbe is oltván, azt végfelelemzésbe hozzák, mig elvégre, miről Lengyelország eleven tanulságot nyújt, hoszszas sorvadását követte halálos elgyöngülésében a fejlemények rohamának ellen nem állhatván, végkép szétbomlik és elenyészik. Nincs, nem lehet üdv végtére ott sem, hol a nemzetőrök viszonos érintkezéseikben kellőleg szabályoztatvák és ellensúlyoztatvák ugyan, de a társadalom összegének közérdeke felé kellően nincsenek irányozva, mert ez esetben az egyéniségek központosítatlan túlnyomósága mellett, a státus csakhamar egyes önálló alkatrészekre szétfoszlik, és mint nemzeti öszveség élni megszűnik; példa erre a confoederatio hiányában annyi apró részletekre széttépett német és olasz nemzetiség. Mennyivel lélekemelőbb ezek ellenében dús Albionnak példája, melly intézvényeiben nagy sikert ígérő elvet egész terjedelmében fölvéve, az egyéniségek szabad fejlődését lehetővé tette, de úgy, hogy azokra egyszersmind az egyetemiség típusát is rányomni soha el nem mulasztotta. Miután tehát az emberiség századai, miután az élet olly nagyszerű vonásokban szólnak hozzánk, nincs , nem lehet többé semmi kétség arról, mikint erős, élettartós polgári alkotmány e nagy elvnek terjedelmes felvétele nélkül teljességgel nem képzelhető, hogy tehát társadalmi működéseink egy rendező , ellensúlyozó és az egyetemiség közérdeke felé irányzó hatás nélkül, kívánt eredményekre épen nem fejlődhetnek. És ez a státushatalomnak, a társadalmi nagy munkatétel e leglényegesb tényezőjének, magasztos feladása, melly természeténél fogvást túlhelyezve az egyéniségek apró önzésein, túl a napi szenvedélyek elfogultságain , magasan fen a reflexió tisztaségében , az idő nyugtalan kovászától nyavalyósan nem afbidiálva, egyedül képes a nemzetosztályok egyedes működéseiket egy ép, egészséges egészszé idomítani. Hol tehát a nemzeti cselekvőség ere pezseg, hol annyi deorganizáló vajúdások között elvégre az újjáalakulásnak órája ütött, ott e hatalom közönyös többé nem maradhat, ott az állapotok élére állás szent, elengedhetlen kötelessége. Magasztos feladása teljesítésében pedig annál éberebbnek kell lennie, minél tágabbak egyfelől azon formák, mik között az egyedi erők működése foroghat, é s következőleg minél szűkebbek, közvetettebbek, hogy úgy mondjuk, szellemibbek, saját befolyhatásának rései; továbbá, annál cselekvőbbnek, minél élénkebb az erejezés, minél közelebb hozatott az akarat a tetthez, minél erőszakosabb a változtatási vágy, melly t. i. a fenálló intézeteket nem többé jogosságuk, hanem észszerűségök irányában latolgatja, tehát minél pezsgőbb a felelemzési kovász, végre annál szellemibbnek, minél anyagibb valamelly kornak iránya, minél hátrább szorítvák tehát a sok utilitási hajhászások között az emberiség szellemi rugonyai —az erkölcsiség és vallásosság— mellyek nélkül az élet nemesb jelentőségét, magasztosbijlettségét vesztve, csakhamar a hétköznapiság mocsarába elül, és a polgári társadalom nemesb öntudatú szabadságra teljességgel fel nem fejlődhetik. És ez az, mit honi állapotaik megfejtésére és a státushatalom feladásának megállapítására, kiindulási pontul előrebocsátani szükségesnek láttunk, a honunkra alkalmazólag következő czikkünkben fogván szólani. (Néhány szó a magyar műipar előmozdítása iránt. *) Mióta minden magyar világosan meggyőződött arról, mennyire szükséges főleg a hon anyagi jóllétét elősegíteni, ’s hogy erre egyszersmind mint alapjára az emberi szellem szabad ’s gyors kifejlésének, az állodalomnak legnagyobb figyelmet kell fordítnia: azóta minden igaz hazafinak keblében azon forró kívánat ébredett, a közjónak szilárd alapját létesítni, ez pedig : a műipar kifejlése ’s elterjedése, — tehát értelmesség ’s munkásság. E kívánat itt olt az országban már életre is hivott némelly társulatokat, mellyek majd mint pusztán nemleges testületek állnak fen, mint a védegylet, melly a mű iparnak ugy vél használhatni, ha idegen gyártmányok behozatalát az által akadályozza, hogy magát a külföldtől önkényesen elszigetelt, majd mint tevőleges és hatékony társaság, mint a gyáralapító , melly a hazai míriparnak tevékeny ’s buzgó közredolgozása által pénzbeli kölcsönt nyújtani kíván. — Mi igen hajlandók vagyunk hinni, miszerint a honszeretet, melly mindnyájokat lelkesíti, ’s az eszközök, mellyeket szándékuk elérésére választottak, megfelelnek ugyan a kitűzött nemes czélnak, de a szempont, melly elöl tök lebegett, nem mindig a leghelyesebb olly mű létesítésére, mellytöl a haza állandó boldogsága függjön. — Sokat beszéltek, sokat írtak már e tárgy felett, köztök sok becsest és czélszerüt, azonban csekély véleményem szerint sok egyoldalút ’s fonákot is, kivált a védegylet pártolói, kik azt eddigelé csupán elméleti szempontból tekintették. A védegylet szándéka vagy inkább eredménye, némelly egyes kézművesek, feladata pedig az egész tömeg sorsának javítását eszközleni, de ennek jobban felel meg, ’s a legjobb akaratot tanúsítja a gyáralapító társaság keletkezése. Gyárakat kell tehát emelnünk, hogy legyen mit védenünk; de mielőtt ez megkezdetnék, azon álladalmaktól kellene előbb okulnunk, mellyek teljes gyárhiányukra emlékezhetnek, ’s azon szembetűnő különbséget, melly pusztán földművelő, ’s műiparos állapot közt van, felfogni képesek. Igen félszeg cselekvés figyelmünket csupán Franczia’s Angolországra fordítani, midőn gyárak emeléséről történik említés, mert itt a 16ik század homályába kellene bepillantanunk , hogy Magyországra nézve hasonlítást vonhassunk le. Ha amaz országok alkotmányos politikai életek példáját követni felelte hasznos, h) úgy másrészt igen nagy elfogultságot árulna el, ha minden vállalatnál már régen megérett és kifejlett mintákat vennénk fel, ahelyett, hogy oda fordulnánk, hol a belső szerkezetet megleshetjük, a kifejtés processusát megszemlélhetjük; értem itt Lengyelországot, mellyet e tárgy fejtegetésénél még senki sem említe meg. Köztársaságban, alkotmányos, absolut, vagy zsarnoki kormány alatt egy iránt tenyészhetnek gyárak, mert a műipar nem ismer semmi politikai színezetet. Nincs még 30 éve, hogy Lengyelország minden tekintetben ’s igy műiparára nézve is a legszomorubb képet mutatja.Ezen ország, szerencsétlen ’s gyakori feloszlatásinak a múlt század vége ’s a jelennek kezdetével csupán azt köszönheti , hogy a szomszéd német tartományokból több család ott telepedett meg, és a miipart serkenteni kezdék, — de mindez még sokáig csak silány kézművesség maradt, gyárról, a szó szoros értelmében, senki sem álmodott. Tulajdonkép a lengyel erre nézve nem is érzett semmi szükséget, mert ki a lengyel nemes jellemét csak némileg ismerte, sokkal inkább mondhatta róla azt, mit ezelőtt a magyarnak vetettek szemére, hogy t. i. semmi hajlama nincs a műiparra. — A gazdag lengyel nemes, ki az egész lelet Paris v. Londonban, a nyarat pedig németországi fürdőkben szokta tölteni, nem birt alkalommal, hogy jobbágyinak keserves verítékét, mellyet számára idegen földre kelle szállítani, otthon költse el; a szegényebb nem törődött vele, kinek portékájáért adja ki pénzét, ’s igy a közelszegényedésnek természetesen mindig kelle terjedni. Csak 4 só Sándor alatt kezdett Lengyelország más alakot ölteni. — Részint ősei rendszerét követve, miszerint az újonan hódított tartományok a külföldtől egészen elszigeteltettek, részint a bajt, melly az újon szerzett országot emészté, valóban átlátva, első lépése volt e czárnak a bekövetkezett béke után gyárakat emelni. Itt azonban neki is azon nehézségekbe kelle ütközni, mellyek minden, pusztán földművelő és idegen gyártmányokkal kereskedő országban, illy törekvéseknek útjában állanak. Mindazáltal neki kényuralkodói hatalmával sikerült azokat legyőzni, hogy a külfölddeli közlekedés megnehezíttessék, útleveleket ezer körülmények közt is alig lehetett kapni, ’s a kézművek vámja olly roppant magasra emeltelék **), miszerint eleinte rosz gyártmányokat is jók helyett kelle elfogadniok. Uj városok ’s gyarmatok alapittattak gyorsan egymásután; a czár kecsegtetéseire csoportonkint lódultak oda németek, németalföldiek ’s angolok, ugy, hogy alig mult el tíz év, ’s a hasznot minden osztály kezdé érezni; átlátták most azon jótékonyságot, mellyet a műipar az ország minden lakóira, de a nagy fogyasztás miatt, főleg annak földbirtokosira áraszt. Sok ezeren jöttek az országba, a puszta területeket művelés alá vették, némelly üres városokat megnépesítettek, forgalom által fölélénkiték az elhagyatott utakat, az előbb henyélő szegény osztály egyszerre tulhalmoztatott munkával, ’s mindenki igyekezett minden zugból, mellyet eddig figyelembe sem vett, hasznot húzni. — Lassan kint finomabbak lettek a honi készítmények ’s állandóbb árok volt; a porosz posztó többé nem állhatta ki honival a versenyt, gyapotszövetek az ország minden zugában roppant mennyiségben készíttettek, ’s a kereskedésnek *) Ohnal monddi, nemaktában, és a viszonyok nagyszerű különbségeire folytonos figyelmet fordítva! Szerk. **) A külföld ellen, mert meg kell jegyezni, hogy az Orosz Birodalom és a hozzá tartozó Legyelország vámokkal nem voltak elkülönözve, hanem az egész nagy birodalmat csak egy külföld elleni vámvonal övezte körül. Serk. *) Miután az ipar tárgyát pártkérdésnek tekinteni nem lehet, más részről pedig ez képezi azon mezőt, melly hazánkban még igen kevéssé van művelve, úgy hiszszük czékszerűen cselekszünk, ha ipari kérdéseket illető olly fejtegetéseket is felveszünk , mellyek minnézeteinkkel nem mindenben egyeznek. Egyszer mindenkorra szükségesnek tartok ezt kijelenteni, csak annyit jegyezvén meg, hogy minnézeteinket mellyek egy részben már úgyis ismeretesek, vagy szerkesztői jegyzetekben vagy D betűvel jegyzett külön czikkekben fogjuk e lágyban nyilvánítani. Szerk.