Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-06-10 / 195. szám

Kedden 195. Junius 10. 1845.­­ BUDAPESTI HÍRADÓ. Eset­lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. et p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­l­raért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Előfizethetni hely­ben a kiadóhivatalban, gránátos­­ntozal Claudy-házban TOGik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba­n külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdé­l­y. Újabb em­berbaráti adakozások ez árva- és szepe-megyei szegények részére. Az árvamegyei inségeskedők ügyében munkálkodó állandó választ­mány számolásának folytatása , egyszersmind a zólyomi vádak c­áfo­­lata. (Vége.) Megyék: Andrássy J. esztergomig főisp. helyettes urnák székfoglalásakor mondott kivonatos beszéde, főispán-beiktatási ünnepély Nyitrában. Közgyűlés Tolnában. Budapesti hirharang. Duna­­tiszai csatorna-társaság közgyűlése. Magyar orvosok gyűlései Pesten. Hírlapi szemle. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spa­nyolország. Németország. Egyveleg. Hibaigazítás. Hivatalos és ma­gánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi játék­rend. Gabonaár. Statuspapirok árkelete. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG és ERDETIT. Szakesztőségünkhöz az árvas szegények részére leg­újabb segély-gyüjteményképen beküldetet­ Varga Péter aradi kis­ dedovói tanító úrtól 7 pg. ft; t. Hertelendy Károly ur által Zala­­megyébőll 9 ft; t. Rosty Zsigmond által Pannónia térképéből 12 ft. Összesen e legkfjabb adakozási öszveg 28 pg. ft. Begyült Árva részére mostanig összesen 11,029 ft 54 kr. p. p. és 13 db arany. Szepes részére legújabban beküldetek­: telt. Hertelendy Károly ur által Zalából 9 ft p. p., t. Rosty Zsigm. által Pannónia tér­képéből 4 ft p. p. Tészen e legújabb segélyösszeg 13 p. ftot. Be­gyült Szepes részére mostanig öszv. 1492 ft 23 kr. p. p. és 1 darab arany. — A vakok pesti intézete javára szerkesztőségünknél letelt­­ek. Bocsáry András tbiró ur 100 ftot pgyben, mellyet legott átszol­­gáltatunk. Az árvamegyei inségeskedök ügyében mun­kálkodó állandó választmány számolásának folytatása, egyszersmind a zólyomi vádak c­áfolata. — (Vége). A másik rágalmazás hőse D. G. czim alatt még durvább rágalmakkal állott elő — „és annál inkább kivánta számadásra vonatni Árvát, mivel, úgymond, az egész ínség oka a hibás administratio; a gazdagabb birtokosok nagy mennyiségben pálinkát főznek, zsidók hitelezése mel­lett a jobbágyot mindentől megfosztják; — a megye tiszté­ben állott az ínség okait elhárítani, de a kiknek kötelességök atyai gondot viselni, azok a szegény adózóknál nyerészkedni akartak, és a sok szesz-égetéssel, nemcsak ínségre juttat­ták , hanem erkölcsét is megrontották. A harmadik B. L. szinte pártolta az indítványt, okul elő­hozván a megye hibás eljárását, tett felírásának nem sürge­tését , az uradalomnak a megyei tanácskozásokba túlnyomó befolyását, a nép zaklatásai ellen a védelmi hiányt, zsidók szaporodását, ’s a rósz felosztást. — Illy vastag, ’s az igazságtól annyira eltérő koholmányok rögtönzői, kiknek elsőbbike az Árvában kérkedő mulató­sáról már is ismeretes , a két utolsót pedig csak ezen mos­tani zoilusi elragadtatásokról ismert Árva, elárulásaik sze­rint pedig az árvai viszonyban egészen idióták, mint ollya­­­nok semmi tekintetbe nem vétethetnének, ha az egész hazá­nak és minden kegyes adakozónak joga nem volna követelni, miszerint keresztényi és felebaráti áldozata igazságos sáfár­­kodásáról kellőleg meggyőződhessék — miképen és milly pontossággal és igazsággal kezeltetett az adakozási öszveg, már az előadottakból bőven kitetszik, nem is könnyen lesz kedvök a rágalmazóknak többé gyanusitgatni olly testü­letet, melly kötelességét szentül teljesítvén, szakonkint min­den­ eljárásáról a legfelsőbb kormányszékeknek, mellyeket szintén megróni nem átallották a szólók, kimerítő jelentést tön , és jóváhagyást és helyeslést nyert, — szabadságukban állván tovább is a közelebbrőli meggyőződés — mit ha nem tesznek, megérdemlendik, hogy az egész t. ez. közönség ál­tal rajok mint alacsony rágalmazókra illő bélyeg­ettessék. — Hátra volna még a kebelbeli birtokosok szeszgyártásáról, a mit szinte a szólók és indítványozók gyanusitgatásuk so­raiban érintettek, kellő felvilágosítást adni; — a kebelbeli legnagyobb uradalom a beköszönt ínségről jó eleve meggyő­ződvén, miszerint a burgonyafogyasztást megakadályozhassa, kellőleg rendelkezett, hogy azon kerületekben, hol az ínség legérezhetőbben mutatkozott, egy nagyszerű szeszgyár, bér­lői által egészen bezáratott, másikban pedig csak a szom­széd megyékben bevásárlott gabonából készíttetett kevés mennyiségű szesz, többnyire az adózók törvényengedte sza­badsággal élvén pálinkát égettek, mellytől el nem tiltathat­­tak. A mi végre két vagy három kebelbeli birtokosok kazánjait, vagy gépeit illeti, azok azt jobbadán saját termesztésből látták el és gazdaságuk rendszere, ’s takarmány szűke meg­kívánván gyártottak szeszt, melly még úgyszólván egész mennyiségben megvan, a gyanusitgatóknak jutányos áron bár mikor eladhatandó; — a pálinka fogyasztása csak azért sem vetethetők tekintetbe, mivel kebelünkben a mérsékleti fogalom igen nagy lábra kapott — hol van itt a nyerészke­­dési vagy, és atyai gondviselés hiánya, vagy elhanyag­olt bizony bizony, turpe est fabulum sem­bere. Csudálkoznak a zólyomi rögtönzők és indítványozók, mi­­képen nem jön segítve az Ínségen olly bő ’s 60 ezerre rugó adakozásokkal ? ez szinte csak egy rész, gyanúsító szel­lem szüleménye, mert oszszanak bár a gyanúsítók 100 ezer pengő forintot is 35—40 ezer olly szegény inségeskedők­­nek, kiknek kunyhójokon kivül egyebük nincs, vájjon kö­rülbelül 2600 telket művelő annyi sok ezer szegény embert három évnegyedig ápolhatandják, és szükséges vetőmaggal elláthatandják-e, vagy vájjon ékes gyanúsító szónoklataik­kal elhárítják e az Ínséget ? — Igen is uraim! nem szűnt még meg aggodalmunk, mert jóllehet a szegény emberek n­gy része most már atyáskodó felséges urunk királyunktól legkegyelmesebben megadott pénzből az úti munkáknál al­kalmaztatni fog, azonkívül a kiosztott gabonát szokása szerint füvekkel fűszerezvén, ’s áldottabb hazánk részein, munkát keresvén, egy ideig csak eltengődhetik, de mivel a szántó­földek fele parlagon hever, ’s a folyvást tartó esőzések miatt igen sok helyen a már elültetett burgonya kiázván, a men­nyire kitelt, ujonan ültettetett, ’s az elvetett zab posványos és vadvizes vidéken, mellyet jobbadán az inségeskedök lak­nak, csak ugyszólván, úszik; ha a jó isten rajtunk nem segít, kétségbe kell esnünk, mellyből bizonyára a gyanúsító ékes szólás ki nem ránt. Azon rágalmazó hírlapi czikk elején az is foglaltatik, hogy Zólyom lelkes erdei 2000 p.mérő zabbal felérő burgo­nyának ingyen szállítását az árvaiak részére, a nemesi pénz­tárból megajánlották. — Nem tagadható ugyanis, hogy Zólyomnak érdemteljes első alispánja az állandó választmány által mind a felette szükséges zab megvásárlása, mind annak fuvarozása legalább egy részbeni megajánlásának eszközlésé­re megkéretvén, veleszületett ügyességénél, ’s készségénél fogva minden pártolást megígérvén, egyszersmind afelől értesített, hogy kisgyülésileg 2000 mérő rabnak Liptómegye határáig szállittatási költsége a nemesi pénztárból nagylelkű­­­leg megajánltatott — nem sokára tisztelt alispán úr által ér­­tesittetvén a választmány, hogy már Zólyom megyében zab nem kapható, újonnan megkéretelt, hogy ezen megajánlott zabfuvarnak az ott megvásárlón burgonya szállításával átvál­toztatását kieszközölni szíveskedjék; de annak is az jön fo­­ganata, hogy az egész burgonya fuvarét a választmányi pénztárból sok bajjal eszközöltetni kelle, — ezen nagylelkű ajánlatról tehát számolni nem lehet; a kevés mennyiségű burgonya, főzelék és liszt pedig, melly Zólyommegyében adakozások utján begyüjtetett, hogy a szegényeknek igaz­ságosan nyujtatott, igazolásul szolgálnak az iránt a fő kor­mányszékeknek felterjesztett táblás jegyzékek. Már most lássa az egész haza, és lássák annak Zólyom által felszólittatni határoztatott minden nemes törvényhatósá­gai, milly méltatlanul,,szemtelenül, igazságtalanul ’s rágal­mazóig sértettek meg Árvának karai egy megye által, mellynek hason állású törvényhatóság iránti szoros tiszte, a kölcsönös tisztelet — miért is minden nemes törvényhatóságtól, min­den igazságszerető honpolgártól bizton reményb­etni, hogy ezen alaptalan, alacsony rágalmazást megboszulandja, nyil­ván kimondandó rászólásával, mert ha Zólyom közigazgatási, és igazságkiszolgáltatási rendszerében is, illy ösvényen jár, és első indulata hevében a túlságos indítványok rögtönzőit követve, a ki nem hallgatott félre palctát tör, jaj akkor az igazságnak!! Költ Alsókubinban május hó 30 án 1845ben. Az árvai ínség enyhítése ügyében munkálkodó állandó választmány. Megyék. Közöljük itt, igéretünkhez képest Mirgos Andrássy József esz­t­er­gom megyei főisp.helyettesének máj. 29. mint beik­tatása napján, a megyei t. rrdek előtt tartott beszédének né­hány nevezetes­ helyeit, sajnálván, hogy hely szűke miatt azt egész terjedelmében nem adhatjuk: „Engedjék meg a t. kk. és rrdek — imigy szólt többek közt fölsp. helyettes ur — hogy ez alkalommal, most, midőn uj pályámat megkezdem, most, éltem ezen elválasztó per­­ezében, néhány komoly szót mondhassak megyei szerkeze­tünkről; azon szerkezetről, mellyet, ha rendeltetésének megfelel, olly nagyszerűnek, olly jóstevőnek, olly magasz­tosnak tartok, miszerint osztozom azon jeles törvénytudónk mondásában, ki ezt isteni eredetűnek nyilvánította; azon szerkezetről, melly annyi viharok daczára, alkotmányunkat több mint nyolczszázados idő lefolyta alatt fentartani képes vala; azon szerkezetről, melly felett őrködni Esztergomme­­gyét illetőleg felhíva vagyok. — Nincs t. kk. és rrk olly pol­gári jog, nincs olly polgári kötelesség, mellyet törvényeink és a törvényes szokás e tágas térü helyhatósági rendszerünkbe be nem vont volna. Nyilvános gyűléseinkben minden teendők felett nemcsak szabadon tanácskozunk, de legtöbb tárgyban rendelkezünk is. Országgyűlési utasítások által a törvény­­hozásban részt veszünk, é s képviselőinket, ugyszinte megyei tisztviselőinket szabadon választjuk. Bíráskodunk élet ’s va­gyonos a még ezeknél is drágább — becsület felett. A nemzet szükségeire országgyűlésileg, a beligazgatásunkra megyeileg kivetett adót ’s országgyűlési segedelmeket felosztjuk ’s tiszt­viselőink által illő arányban beszedetjük. Az adózó népnek atyáskodó pártfogói, az árváknak fögondnokai vagyunk. Végrehajtjuk a törvényeket’s őrködünk, nehogy ezek bár­­melly oldalról megtámadtassanak. A hon kül- és belvédel­­méröl éltünk ’s vagyonunk áldozatával gondoskodunk. ’S mindezeken felül alig van a szellemi vagy anyagi fejlődésnek olly neme, melly közvetlen vagy közvetve a megyei életből ne folyna ki ’s ebbe vissza ne szivárogna, egymásnak erőt adván, egymástól erőt kölcsönözvén. ’S ime a nemzeti nagy kincs, mellyet Európa legszabadabb népei irigylenek, ’s mellyről tulajdon honfiaink elragadtatva, a változási viszke­­teg ingerétől gondolatlanul megfosztani akarnak bennünket, vagy legalább ezt eredeti rendeltetésétől elvonva, leg­szebb előjogaitól megfosztani, és igy meg nem ismerhető vázzá törpíteni nem átalnak, ’s mitől akaratlanul is meg­fosztva leendőnk bizonyosan, ha jogaink ’s kötelességeink mély érzete mellőzésével azok védésében közönbösek, ezek teljesítésében hanyagok, nem gondoskodunk egyszersmind az idő jártával becsúszott visszaélések megszüntetéséről. — Hogy e csapástól honunk mentén maradjon, védve jogainkat, kötelességeinket teljesítve, visszaéléseket megszüntetve kell együtt­működnünk....Van még t.­kk, és érdek a vármegyei életen kivül, egy tágasabb cselekvési térünk is, melly gon­dos ápolást és szünetnélküli áldozatunkat igényli. A hon, ezen varázserejű­ parányi szavacskában rejlett nagy eszme, édes anyaföldünk az, mellyet olly sokan hordoznak szájok­ban, de a mellyen vajmi kevés segíttetik, ha a széphang­­zatú szavaknak a tettleges áldozat meg nem felel, ez lek. kk. és érdek követeli meg tőlünk buzgó részvétünket. Milly mó­dom hiszem én honunk boldogságát és virágzását legbizto­sabban elérhetni, e felett sok szót nem váltok ; meglehetős hosszú idő során át működöm már e téren, különösen két országgyűlésen a t. kk. és rrdek parancsit követve, ’s akkor és azóta Esztergom megye szellemében. Ismerve igy egy­mást, tudják a t.k. kk. és rrdek, hogy a józan haladás és kiegyenlítés embere vagyok. Ennélfogvást a királyi zsámolyt, mint nemzeti életünk mellőzhetlen kellékét erősítve, min­den tehetségemet oda fordítandom, hogy mindenekelőtt a nemzet és kormány közötti bizalom fentartassék és naponta gyarapodjék. Tudván tovább, hogy egy nagy, ugyanazon egy jó atya kormánya alatt létező birodalomnak egyik ki­egészítő és nevezetes része e hon, nemzeti érdekeinket sen­kiének alá nem rendelvén ugyan, mégis mindazt, mi kölcsö­nös keserű érzelmeket ébreszthetne, gondosan mellőzendem, sőt ápolandom mindazt, mi az üdvös egyetértést öregbítheti. Férfiasan küzdendek azok ellen, kik minden ősit aláásva, alkotmányunk alapjait megrendítik, nehogy a düledező ro­mok között millióknak szép reményei ellemeltessenek de a nemzeti nagy egységet tűzvén ki, habár csak hosszú idők le­folyta ’s fáradságos munka után elérhető végczélomnak, se­gédkezeket nyújtandók örömmel azoknak, kik alkotmányos épületünk javítását, alapjai óvatos tágítását és ezáltali erös­­bülését tűzék ki czélul maguknak. Átaljában csekély tehet­ségemet arra fordítandom , hogy e honban létező erők lehet­séges összehangzásával, a honnak szellemi és anyagi jóléte gyarapodva növekedjék. Egyébként mindig egyforma politi­kai hitem a tek. kk. és érdek előtt ismeretes lévén, ezeket csak rövid ’s átalános vázlatokban hozom elő, ’s ezt is uj hivatalos viszonyaimban azért, hogy nyíltan vallja rá, misze­rint ezen elvekérti küzdésben párt embere lenni soha, de soha, és semmi áron, és semmi hivatalos viszonyban meg nem szünendek. Hibás azok véleménye, kik egész általá­nosságban azt hirdetik, hogy vármegyei kormányzónak párt emberének lenni nem szabad. Igaz, párt kicsinységeivel bíbelődni hozzájuk nem illő, pártérdekből pedig ügyetlen tisztviselőket kijelölni, ezeknek választását cselszövények­­kel eszközleni, hanyagságukat átnézni, vétségüket palás­tolva ezeknek büntetését a törvényes bíróságoktól elvonni, ez, tek. kk. és érdek, nem szabad, és e téren pártember soha nem leszek, hanem a pártok felett állandók, igazságot mindenkinek, jutalmat, hacsak lehetséges, párthíveimnek osz­tandó. Küzdendők azonban, habár soha pártdühhel, de mégis a párthév egész erejével azok ellen, kik lomha tespedésben gyönyörködve, a jótékony és jól kiszámított mozgalmak el­lenei, az áldozatot megtagadják e hontól, mellynek háladatlan korcs fiai ők; ’s küzdendők, ha lehetséges, még nagyobb pártnévvel azok ellen, kik idétlen vakbuzgósággal a rohanó hullámok gyanánt mindent, mi régi, lerombolva, uj jobbat alakítani nem képesek; kik ábrándokat hajhászva, a való­ságot felejtik, kik vágyókat ébresztenek, mellyek körülmé­nyeinkhez képest nem teljesíthetők. E téren, hanem ügyeit érdeklő minden kérdésekben párt embere leendők, ’s ha a t. kk. és érdek bizalma boldogít, e vármegyében a párt főnö­ke......Ezeket igy elmondván, egy az, mit még óhajtanék, t. i. hogy e nap valóságos ü­nnepélylyé váljék. Mi személyem parányiságát érdekelve egyedül, e nevezetre igényt nem for­málhat. De valóságos ünnepély leend ez, ha kölcsönös sze­retettel ’s bizalommal szent frigyet kötendünk, mellynek czélja e vármegye ’s honunk boldogsága!“ Nyitrából, május 31. Lecsendesült a hírvihar, melly olly élénken foglalkodtatá a nyitrai közönséget azon időtől fogva, mellyben köztudomására jutott, hogy koronás urunk kegyelméből gróf Károlyi Lajos foglalandja el Nyitrában az elnökszéket. E hír hallatára rögtön a megürült főisp.szék­be leendő fényes beiktatási ünnepélyről egész szótengerbe merültek lakóink; ámde e hírrel némi kellemetlen is járt, az t. i., hogy a főispán-beiktatási tisztelkedéseknél a pártok, mellyekre utolsó tisztújításunkkor megyénk szakadt, most is különszinezetü díszruhában tanusítandják ellenzéki irányu­kat. Ez azonban, hála a béke nemzetének­ elmaradt, ’s e részben igen derék nemességünk egyesülve az ugyanazon szinü kékeshoni posztóból készült díszruhában jellemző a ritka nemzeti ünnepélyt, mellynek minél nagyobb fényt kölcsön­­zendő máj. 24kén megyénk járásaiból székvárosunkba sereg­lett kardosan a lovas nemesség, érczkürtök harsogása, ta­­raczklövések és reppentyük szállítgatása közt. Május 25nek, mint magos főispánunk bejövetelére kiszemelt napnak reg­gelén épen nem mondhattuk: „nocte pluit tola redeunt spe­­ctacula mane;“ mert egünk láthatlan volt, sürü felhők kó­boroltak felettünk ’s hatalmasan hullaják csöppjeiket utczáink barna híg földére, szép nemességünk lóalaku utczáinkon ide ’s tova vágtatva, gyűlt azon helyre, hol a tapolcsányi lovas­ezred zenekara, a nemességével egyszínű keleti öltönyben törekvők érczhangszereivel szétoszlatni részint a bus ar­­czok redőit, részint enyhíteni a lehulló vizcseppeknek ar­­czunkkal érintkezése kellemetlenségét; a mi sike­rt is, midőn az ég sűrü fátyolét levetni ’s nyájas mosolyt­­öltén

Next