Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-07-22 / 219. szám
Kedden 219. Julius 22. 1845. 1 53* Teljes számi példányokkal még szolgálhatunk. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., boritékban ti ft., postán borítékban 6 ft. et. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábgoraért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. E 1 5 f I z o t h e t n I helyben a kladohivatalban, gránátosntozal Dlauby-házban Kiflik sz.am alatt, és minden császári királyi postahivatalnál . Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Előléptetés. Kimutatások a hazai létező és létesítendő akarékpenztárak ügyében (Fáy Andrástól) II. Megyék: Zalából (előleges tudósítás). Tisztújítás Marmarosban Közgyűlés Krassóban. - Árvábólaz insegeskedők ügyében munkálkodó állandó választmány számolásának folytatása Budapesti hirharang. - Lóverseny Polgáriban. Hírlapi szemle Külföld. Németország. Poroszország. Schweicz. Mexiko Algier Legújabb. Egyesületi közlések: Pesti műegyesület. A magyar nemzeti múzeum tárgyában (folyt.) Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A nagy magg. kir. Helytartótanács a központi tanulmányi bizottság és könyvvizsgálószéknél Beke Kálmán előléptetése által megüresült tollvivőségre Palugyay Imrét kebelbeli fogalmazó gyakornokot alkalmazta. (P. Z.) (Kimutatások a hazai létező és létesítendő takarékpénztárak ügyében. II. Fáy Andrástól.) Tulajdonkép a tiszta elemű takarékpénztáraknál nem volna helye a nyerészkedésnek. Ezért Rotteck és Welker is kárhoztatják Staats-Lexiconukban a banki elemmel nyerészkedésre irányzott takarékpénztárakat, sőt ezeket megférhetlenségök miatt, lehetleneknek tartják. ’S nem épen helytelenül jegyzi meg egyik czikkírónk, hogy a részvényesség korunknak átka ’s könnyen egyedáruságra vezethet; mit én is hiszek, ha a tulvilt osztalékosság vágya kellőleg nem ellenőriztetik, nem korlátoltatik. Nemcsak azért nincs pedig helye tiszta elemű takarékpénztáraknál a nyerészkedésnek, hogy a takarékpénztárt alapító részvény veszélyeztetéssel nem jár, mert takarékpénztári bukásra példa sincs, és tán legfölebb önmaguk az osztalékosak veszélyeztethetnék magukat; hanem azért is, mert különben száműzetnék a philanthropies szellem az intézetből, és csak ürügyül vétetnék a gyámkodási jótékonyság, minélfogva czél és irány elleni dolog fogna lenni: szegénység pénzén nyerészkedni. Azonban legjobb itt is, mint majd mindenütt, kikerülni a túlságos szigort, és középest járni. Ha a takarékpénztárak nagyban folynak, milliókat kezelnek, és vidékeik körülményei évenkénti tetemes pénzforgalomhoz nyújtanak reményt, alig kikerülhető , hogy kisebbnagyobb vegyületét ne vegyék fel magukba a banki elemnek, ezt kívánván már maguk kikölcsönzéseik is. De a banki elem rendesen némi osztalékkal jár és nem csekély fáradozással. Innen emberi gyarlóság tekintetéből, részrehajlás vagy részvétlenség kikerülése végett — miktől előbbutóbb tartani lehet, ha nagy kezelések úgy folytattatnak, hogy azokból a kezelőknek sem káruk, sem hasznuk — igy tehát maga az illy nagyszerű intézet érdekéből is, tanácsosabb megengedni szabályszerűleg azt, hogy a részvényesek inkább az intézet körüli folyvástt nem csekély fáradalmaikért , mint speculatióból, részvényeik után némi nyeremény-osztalékot húzzanak. Mert e kint önérdekeik által is lekötelezettjei teendnek a részvényesek az intézetnek, sőt ennek érdekei némileg ugyanazonosíttatni fognak amazok érdekeivel, mi természetesen csak jótékonyan hathat az intézet élénkebb és vidorabb folyamára. Azonban jól értsük meg egymást. A takarékpénztáraknál, a fentebbieknél fogva, sem a banki elemnek, sem a nyereményvágynak vagyis osztalékosságnak , nem szabad túlnyomónak lenni a philanthropising szelleme és a dolgozó és szolgáló néposztályok érdekei fölött, mert ezek a takarékpénztárak alapelemei. De miként lesz ez eszközölhető? Felelet: úgy, ha az intézet ezen két osztály betételein semmi osztalékot nem kíván kinyerni, hanem csak a régió-t és mérsékleti tartalékösszeget, osztalékát pedig a tőkepénzesek pénzein szerzi ki; sőt azon esetben , ha azon osztaléki nyeremény, vagy idővel maga a tartalékpénz is tetemesebb öszvegre rúgna — mi sok pénzforgalmat kezelő vegyes elemű takarékpénztáraknál rendes eset — még ezeket sem bocsátja egészen osztalékra, hanem ezeknek is l/z vagy l/i részét szinte a dolgozó és szolgáló néposztályok javára , teszem : szorgalmi és takarékossági, vagy ha cselédi jutalmakra, a betételi maximumig fizetendő nagyobb kamatokra, vagy más analóg philanthropies czélokra fordítja. A takarékpénztár csak ekint fog megfelelni feladatának, ekint fogja kikerülhetni a gyanúsításokat, így fog tisztességes nyereség mellett emberekkel jót tenni, és nem csupán maga számára, ürügy alatt kivívott speculatiós vagy kereskedelmi pénzhajtó vállalatnak tekinteni azt, mi a legszentebb emberiségnek intézete. NéatSlibek igen szeretnek édelegni az olcsó kamatlábbal, és azt követelik a takarékpénztáraktól, hogy ők szabjanak a honnak olcsó kamatlábat. — Nem vagyok én, a hon más érdekeiből, ellensége az olcsó kamatlábnak, sőt más után én is sürgetem azt, sőt azt is megismerem, hogy maguknál a takarékpénztáraknál is adhatják magukat elő olly körülmények, mik kamatleszállítást javasolnak; de tagadom azt, hogy a takarékpénztárak e részben mintegy különválva hon és vidék körülményeitől, tettleg és elhatározólag léphessenek fel, és kamatlábat önkénytesen szabhassanak a hon és vidékekbe, hacsak irányukat teljesen téveszteni nem kívánják. E részben a takarékpénztáraknak nincs olly szabad kezök, mint más pénzkezelő közintézeteknek; őket részint feladatuk, részint a honban és vidékben divatozó kamatláb kötik, miknélfogva nekik a szorgalom és takarékosság rugóit alacson kamatlábbal csökkenteni, ’s igy fizetéseiben a divatozó kamatlábtól messze távozni nem szabad. Lám magában Francziaországban is, hol pedig minden franczia, 314 takarékpénztár egy főfelügyelet alatt áll ’s egy rámára vont testületet képez, ’s ezért fellépése elhatározóbb lehetne, ez évben a kamarák Fouldnak azon indítványát, hogy a takarékpénztári bevételekről ne négy, hanem csak 3 és 1/2 per kamat fizettessék, elvetették, mert, úgymond, a dolgozó rend érdekét nem kell csökkenteni, hanem inkább a tőkepénzeseket kell elidegeníteni. Ugyanazért Francziaországban, mikint a földművelés és kereskedés miniszerének a kamarák elbe terjesztett kimutatása bizonyítja, csaknem egyedül a dolgozó és szolgáló néposztályok betételei foglalják el a takarékpénztárakat, mint saját intézeteiket. A takarékpénztáraknak feladatuk, még csak költögetni, serkentgetni azon elemeket, mik idővel olcsó kamatlábat alkotnak, mert hiszen ennek is szorgalom első szülőanyja. Maga a kamatláb közvetlenül sok befolyástól függ, és inkább vehetni azt egy tartományra nézve okozatnak, mint oknak. Nem azért műveletlen Török- vagy más ország, hogy magas a kamatlába , hanem megfordítva. A kamatláb megállapítása, ha azt csak belerővel kívánjuk eszközölni, vagy bevárni a rendes lefolyást, egész gépezetét föltételezi és igényli a politikai viszonyoknak, az alkotmányos és financziális rendszernek, fokozatát a műipari és kereskedelmi műveltségnek, egy szóval: egész foglalatát mindennek, mi egy nemzet sorsát alkotja. Általában a pénzügy nem teljesen isolált és független munkálata egy nemzetnek, hanem jobbatlan kifolyása egyetemes állásának és öszszes institutióinak. Azonban e részben is súgok én valami jót azon honfitársaimnak, kik velem együtt érlelni óhajtják a lassú lefolyást, és nemcsak okozatul, hanem teremtő okul is kívánnák minél előbb idézni elő honunk javára az olcsó kamatlábat. Vegyen fel az ország, természetesen országos biztosság-nyújtás mellett, európai tőkepénzesektől tetemesebb, több milliókból álló öszveget kölcsön, — nagy tömegben, olcsó kamatra és jutányos törlesztésre nyerendi azt, — alkosson vele hitelintézetet, vagy a mint tetszik, kölcsönbankot, ’s igy idegen pénzzel, növekedett pénzforgalommal, szállítsa le a honi kamatlábat, így, fogadom, menni fog a dolog, ’s takarékpénztáraink sem maradandnak e részben hátra. Azonban most jut eszembe, hogy nálam különb férfi is súgott már efélét! — Úgy van, a takarékpénztárak a kamatlábra nézve inkább szenvedőleg állnak. Azonban nem szüksége részben félteni őket. Ők, mint életnek, gyakorlatnak és tapasztalásnak intézetei, mihelyt veendik kezeléseikben észre, hogy a betétesek, különösen maximumon felül, igen megtalulnak, ellenben a kikölcsönzések alkalmai meggyérülnek, vagy a vidéken betöltvék immár, azonnal meg fognak győződni a felől, hogy felvett kamatlábuk magas, és mit fognak tenni? Leszállítandják a kamatlábat. Ez esetben még nyerészkedő takarékpénztár sem fogná erőtethetni a dolgot , mint általában a nyerészkedést nem a magas kamatláb, hanem az i1/?, vagy tán 2 kamatlábbal is magas a kikölcsönzés, mint volt nagy része a betéteseknek és korlátlan osztalékosság árulják el. És ne vélje senki, hogy a kamatláb leszállítása valami veszélyeztető, nyaktörő vagy rosz szerkezetet eláruló kisérletek fogna lenni a takarékpénztáraknak. Malthus példákkal bizonyítja be, hogy ezt a tartományi pénzforgalomhoz alkalmazva, a legtöbb európai takarékpénztárak rázkódás nélkül tevék, sőt némellyike időnkint többször, így Bécs, Berlin, Páris sat. Van olyan is, mint a heppenheimi (hassiai nagyherczegségben), melly a kamatlábnak évenkinti meghatározhatását magának szabályszerüleg fentartotta. A fentebbiekből kitetszik, hogy a kikölcsönzés csak annyiban munkálata a takarékpénztárnak, mennyiben az maga fentartására és czélra, rendeltetése eszközlésére megkivántatik; mert hiszen a betételeket kamatoztatnia ’s igy azoktól magának is kamatot szednie kell; de nem annyiban,hogy a kikölcsönzést még irányadójának is vegye, ’s annak olcsóságban helyezett, bár más tekintetben üdvös jótékonyságának , még az alap két néposztály betételeinek érdekét is feláldozza, ’s tán ama két osztálytól 1 /1 vagy 2 kamatlábat is elvonjon, ezenfelül díjat szedjen tőle, ’s a betétel és kivétel hónapjait se kamatoztassa neki, csak azért, hogy egygyel olcsóbb kamatlábbal eszközölhető kikölcsönzései által, műipart és kereskedelmet segítsen elő, miknek más segédforrásaik vannak. A takarékpénztárak mindenesetre jótékonyak maradnak kikölcsönzéseik által is, mert hosszasabb időre és jutányos törlesztésre kölcsönözhetnek, de ebeli jótékonyságuk, csak elért, nem pedig irányzott czéljuk leen. Mi megtetszik abból is, hogy Európában számtalan takarékpénztár nem is foglalkozik kikölcsönzésekkel, hanem beadják betétesekből gyűlt pénzeiket, országos, városi, községi, törlesztési és más hasonló közpénztárakba. Amelly takarékpénztár, az itt előszámlált rendületlen alapelveket ’s mellőzhetlen kellékeket mellőzve, szerkezetében ’s kezelésében mindent magos osztalékra épit, kikölcsönzéseinek — mik a részvényeseknek kétszeresen gyümölcsözőéinek, minthogy magok is szedhetnek az intézettől olcsó kölcsönöket és magány kémlődéseikben magasabban gyümölcsöztethetik azokat —a dolgozó és szolgáló néposztályok érdekeit, ezek betételeinek kamatoztatásait alárendeli, az ollyan nem takarékpénztár, hanem bank, takarékpénztári burokban. Az illyen szintúgy lehet más irányban üdvös intézete a hazának, sőt kikölcsönzései és szabadabb önkénynyel mozogható intézkedései által — mert eféle takarékpénztár némikép a részvényesek saját fiskájára működvén, nincs ’s nem is lehet annyi részletes szabálylyal megkötve, mint a philanthropicusabb elemű — gyakran még fényesebb, bár idegenszerű eredményeket mutathat fel; sőt, azt is megengedem, hogy lehetnek parancsoló körülmények és hazai kilátások, mikben illy nem vétkes alakoskodás nemcsak nem árt, sőt magán haszon hajtása mellett is közhálára érdemes, csakhogy illy intézet ne renommirozzék úgy, mint olly takarékpénztár, melly különösen vala szerencsés a takarékpénztárak valódi lényeges feladatát tökéletesen megfejteni. Mert az illyen, mellőzve a fő érdeket, t. i. a két alap-néposztályét, csak kettőt képvisel, t. i. a kész tőkepénzesekét és részvényeseiét. Sőt ha a banki elemet és osztalék-vágyat szinte odáig viszi, hogy intézet felosztása esetében, még tartalék pénztárát is a részvényesek közt egészen felosztatni rendeli, ingó lábra fogja helyezni, még örökös, vagy emberi mód szerint szólva, állandó maga fenállhatását is, és ez egyedül a részvényesek becsületességétől fog függeni; mert az önzés daemonjának incselkedése, könnyen igen kisértőnek fogja találhatni, ha nem az alapító részvényeseknél, azoknak utódjainál, a szép öszvegre felrúgott tartalék-pénztár felosztását, miből egy egy részvény osztaléka is szép öszveget fogna tenni. Még nagyobb hiba, ha egy illy takarékpénztár alapszabályaiban, a teljes jótállás kimondva nincs. Mert más, csupán philanthropicus elemű pénztáraknál, csekély tartalék-öszveg jótállása is elég biztosságot nyújthat; miután azoknál méréseknek, önkényes egyéni nézeteknek helyök nem lévén, minden kikölcsönzés, befektetés, szoros részletes szabályozás szerint történik, ’s igy nagyobb bukás alig képzelhető; de nyerészkedő eleműnél tér van hagyva önkényes méréseknek, kísérleteknek, igy nagyobbakban történhetnek károsodások; ’s ezek ellen azt csak részvényesek teljes ’s minden vagyonukkali jótállása biztosíthatja, fedezheti. E részben koránsem elégséges, messzeálló, bármi magas és hiteles főfelügyelet, mert ez távolbul, ’s már az intézet kellő autonómiájánál fogva is, a kezelés részletességeibe nem avatkozhatik, mint azt száz meg száz megyei, városi, ’s más közpénztárak történt bukásai bizonyítják, mik azonban mind főfelügyelet alatt állnak. Ez is jó és szükséges; de mellette, már az intézet szerkezetében benne kell foglaltatnia a teljes biztosításnak. És ha végre valamelly takarékpénztár, kikölcsönzései olcsó kamatlábában és más néposztályok érdekei emelésében, nem pedig a dolgozó és szolgáló néposztályok betételeinek illő kamatoztatásában keres jótékonyságot, lehet ugyan üdvös, de legjobb esetben is ártani fog azzal, hogy ezen két néposztályt, mellynek közgyámkodásra legnagyobb szüksége van, megfosztja egyetlen egy neki szánt intézetétől — hacsak azon charitativumokat Intézetei közé nem számítjuk, miket már teljes tehetetlen koldus gyanánt tekintik — ’s azon néposztályoknak adják azt által, mikről más utakon, mind ország, mind saját intelligentiáik inkább gondoskodnak. A kor szellemi és erkölcsi oldalát nem is említem. — Alkalmazzuk már hazánkra a mondottakat — a jövő számban. — Megyek. Zalából. (Előleges tudósítás.) Mirgos gr. Festetics Leo Egerszegre fiával, minden tisztelgés és ünnepélyes fogadtatás nélkül beérvén, a kávéház előtti téren álló t. kk. és rrk tömege által kalapemelésre még akkor sem méltattatott, midőn szállásáról, hol mégis két alispán, főjegyző és főadósszedő, magánylag tisztelők, csak kocsijáról alig leszállva, azonnal Deákot szállásán fölkeresni, és megtisztelni ment. Deák azonban csak 14én érkezett Egerszegre. A megyei kk. és rrk közöl csak igen kevesen tisztelkedtek egyenkint a főisp. helyettesnek; 14kén gyűlés előtt, Deák is, a tisztikar öszvesen ’s együtt volt nála. Ezek elkisérék a templomba ’s onnét a gyűlésbe. Ide érkezve ’s minden tisztelet vagy nyilvános öröm jele nélkül fogadtatva elnöki helyén megállóit, ’s férfias bátor hangon mintegy igy szólott: „Tudva van a t. kk. és rrk előtt, hogy uram királyom kegyes parancsából mint főispáni helyettes jelenek meg ezennel a t. kk. és rrk között; e pillanattól egész azon pillanatig, mig majd egykor egymástól válni fogunk, azon ösvényen fogok haladni, mellyet a törvény és törvényes szokások hivatalomhoz kijelölnek , mindenek előtt adomány levelem fölolvastatását kívánom.“ Ez megtörtént, ezután eskü formuláját kezében tartva: „most,mielőtt hivatalomat megkezdeném,ünnepélyes eskümet kell letennem. Van e megye kebelében egy nagy férfiú , kit a haza mint nagy polgárt méltán tisztel, és én szerencsés vagyok barátomnak nevezhetni, ezt kérem én, hogy eskümet elémondván, azt én az ő szava után lelelhessem.“ Ekkor Deáknak átnyujtá az esküformulát, ’s utána mondva,tette le a hitet. Ezen jelenet, ámbár néhányan minden lehető módon gátolni akarák , tartós éljenzésre inditá a gyűlést. Esküvése után egy beszédet mondott, jeleset, millyet nem mindennap hallhatni, ’s azt rend,eszélyesség ’s ügyes tapintat jellemzik. Pályája — úgymond — törvény és igazság jelölte leszen. Hazánknak ’s a megyének egyetértésre lévén haladási tekintetben is szüksége, mennyire tőle telik, azt eszközölni fogja ’s meg van győződve, hogy a ki. és rrk segitendik. Méltányolva említette derék elődje érdemeit ’s a megyének ahozvonzó tiszteletét ’s ragaszkodását; tudja, hogy az azon derék férfiú iránti bizodalom következése; tudja, hogy a bizodalom csak azt kiérdemlő tettekből ered, ’s meg van győződve, hogy a kk. és rrk. igazsággal párosult bölcsesége azt tőle sem fogja megtagadhatni, midőn majd tapasztaland.