Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-10-24 / 273. szám

Péntek 273. October 24. 1845.­­ Előfizethetni helyben a ki­adó-hivatalban, hatvértát­­ozat Horváth-házban 483dik sz. alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendelhetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek­ minden apróbetűs hasáb­­soraért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Halálozás. A raj­­navidéki porosz községek rendezése. Pest-szegedi csatorna ügyében V. P. ur komoly szózatára ő­szinte szózat Horváth Józseftől. (bolyt.) Megyék: Közgyűlés Szepesben. — Mikép lehessen a szobafű­­tésnél felét a költségnek megtakarítani?— Antithetica a váltótörvény­­széki eljárás hibáiról a ,Pester Zeitungéban értekező­nek. (Vége.) Külföld. Poroszország. Szászország. Nagybritannia. Legújabb. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi Játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. MAGJYJLSSON­SKÁG és KRIKILK­. HALÁLOZÁS. F. hó 18kán elte 63dik évében szenderült jobb létre néhai Karacs Ferencznek, hazánk egykori jeles rézmetszőjének özvegye, a magyar irodalom egy pár évtized előtti küzdési korszakának egyik bajnoknője, a több jeles munkáiról ismeretes Takács Éva, szülőanyja mostani írónőink egyik legjelesbikének, a munkás és ügyes tollú Ka­racs Ter aznek. Béke poraira! (A rajnavidéki porosz községek rendezése). Ezen majd egész Németországban nagy feszültséggel várt tör­­vény I. évi septemberben jelent meg, és az „Allgemeine Preus­­sische Zeitung“ melléklapja 242. számában tétetett közzé. Az időszak, mellyben ezen fontos törvény keletkezett, azon iidok , mellynek számára alkottatott; műveltségi és politikai érettségének foka, és azon körülmény, hogy hazánkban is szőnyegen van ezen tárgy, minél hamarabbi és minél sikeresb eldöntése egyiránt arra látszanak inteni, hogy illy előzmé­nyekre kissé figyelmezzünk, mert a politikai institutiók több­nyire olly természetűek, hogy a körülmények minden különfélesége­­ daczára is, a merész eredeti­ségek h­aj­hászásának szabad tért nem igen engedhetnek, mivel az emberi gyarlóságok többnyire mindenütt ugyanazok, és a rendfentartásra szolgáló eszközök és szabályok közt sem lehet mindig lényeges helybeli kü­lönbség.­­ A kérdésben forgó törvény, mellynek szerkesztésére Eu­­rópaszerte hires tehetségű és elismert tekintélyű státusférfiak folytak be, miilyenek: Eichhorn, Thile, Saligny, gr. Stolberg, Flodtwell, Uhden, négy czimre osztatik fel és 119 szakaszt foglal magában, mellyenben körülbelül mind­azon szabályok kimerítvék, mellyek utolsó országgyűlésünk folytán a királyi városok rendezése tárgyában kidolgozott IX részben 445 szakaszra terjedő törvényjavaslatban foglaltat­ván . Az első czim meghatározza a községek és kerület álta­lános fogalmát; a második czím taglalja első fejezetben a községi tagok jogait és kötelességeit; második fejezetben a polgári jogot; harmadik fejezetben a községek képviseletét; negyedik fejezetben a községek igazgatását, melly fejezet első része meghatározza a községi tanács (Gemeinde- Rath) jogait és viszonyait, Adika az elnökről, az adó­szedőről és alárendelt hivatalnokokról szól; harmadik« végre megállapítja a főpolgármester jogait és annak s a községi tanácsnak viszonyait a stáluskormányra nézve, melly rész a városi hivataloskodás körének legrészletesb és legvilágosb meghatározása. Most következik a harmadik czim, melly a kerület (Bürgermeisterei) főnöke hatáskörét határozza meg; az utolsó és negyedik czim végre a kormány főfelügyelé­­sét rendeli el. Ezen törvénynek,mint minden ezen tárgy körül forgó egye­beknek, alapelemei: a választáshoz szükséges qualificatio, a képviselet, és a főfelügyelő vagyis királyi polgármester. Ki múlt országgyűlésünkön jelen volt, és visszaemlékezik azon hoszadalmas vitákra, azon szenvedélyes szónoklatokra, azon senkit és semmit nem kímélő kifakadásokra, mel­yeket ezen tárgyak meghatározása előidézett, az nem fog csodálkozni, ha mi most az elmélkedésre alkalmas­ szélcsendet arra kí­vánnék használni, hogy széttekintvén Európának a miénknél sokkal műveltebb vidékein, szerezzünk tapasztalásokat, mi­szerint azután ezek nyomán a puszta theoriák természetes korlátit észrevévén, ezeken innét czélszerüket határozhas­sunk , nem pedig azokon tulcsapongván meddő tapasztalat­lanságot áruljunk el, mellyet alkotmány­terjesztés színe alatt a státusbölcseség körébe hiába törekszünk becsempészni. Az ember a községben születik, neveltetik; élete czéljait itt éli, gyönyöreit itt élvezi és keservein itt enyhít; ennek szerkezetében tanulja megismerni, tisztelni és fentartani a status szerkezetét, ennek tehát lényegesen amaitól külön­bözni nem szabad, csak hogy ez ugyanazon rendszert nagy­ban alkalmazza, melly amabban csak kicsinyben alkalmaz­­tatik ; a kicsinyben betűzni tanul, kinek a nagyban olvasni lesz hivatása; ha erre nem képes, a községek rész vagy czél­­szerütlen állapotában van a hiba ; mert jól és hasonlóan el­rendezett községek alapján könnyű szerrel rendeztethető a status, ennek legideális­ szerkezete pedig jótékonyan nem hathat az egyénekre, ha ezek hiányos vagy merőben külön­böző községi igazgatási elvek és visszaélések alatt nyomo­rognak, sopánykodnak és ingert táplálnak magukban, a fen­­állót felforgatni. Azt a szabadság ajándékával meg kell előz­ni , de ezt a rakonczállankodhatás által nem szabad megmér­gezni. Ha pedig erre még a törvény maga is hibás szerkezet által alkalmat nyújtana, természetes, hogy a stabilizmus el­ve veszélyezve volna, ezen alap nélkül ingadozni fogna örök­ké minden polgári institutio. Innen természetesen foly, hogy azoknak, kik rend nélkül szabadságot nem képzelhetnek, azokkal, kik a szabadságot a rend fölé helyezik, körömszakadtáig küzdeni kell, vala­hányszor e két eszme körül forog a kérdés, mert az egyiknek kiterjesztése a másikat sorvasztja, és azon mathematical vo­nal kitalálása igen nehéz , melly egyik körét a másikétól vá­lasztja, mindkettőét sértetlenül hagyva. De épen ebben fekszik oka, hogy ezen tárgyban nem lehet elvontan, minden példát félrelökve határozni; hanem hogy bölcsen, bizalmatlansággal kell viseltetnünk min belátásunk iránt és csak kellőleg nyomozott tényekből indulnunk, kivált ezen korszakban, mellyben annyi álbölcseség igyekszik a polgári társaság támaszain gyöngítni, és dúló igyekezeteiben mindenütt annyi készséggel találkozik. Senki sem fogja tagadni, mikép a rajnavidéki városok és községek a művelődés azon fokán állnak, hogy értelmi érett­ségüket politikai jogok gyakorlására kétségbe vonni nem le­het. Ha tehát ezekben a polgári jogok gyakorlása csak azok­ra bizatik, kik legtöbbet adóznak , igen helyesen következ­tethetjük, hogy (egyéb községeinkről e tekintetből még nem igen lehetvén szó) királyi városainkban, hol ezen jogok sok­kal tovább terjednek, a műveltség foka még nagyobbrészint amazokéval távolról sem mérkőzhetik , bizonyos garantiáról egy általjában csupa szabadelmüség okáért lemondani nem lehet. A kérdésben forgó törvény a­­ 6. §ban ekép szól: A válasz­tásokban ’s a község nyilvános ügyeibeni részvétel (községi jog) a 2dik fejezetnek világos­ szabálya szerint illeti csupán 1) a legtöbbet bírókat ’s igy legtöbbet adózókat; és 2)azokat, kikre az különösen ki van terjesztve *). Ezen második fejezet pedig azt határozza: (§. 33.) „A legtöbbet bírókhoz tartoznak: I. a tartományi gyűlésen váro­siak szerint képviselt községekben , és pedig 1) az őrlési és husvágási adót fizető községekben és az azokkal községi kap­csolatban álló osztály­adót fizető kerületekben ama lakosok , kik mesterségükből, vagyonukból vagy más forrásokból tisz­ta jövedelmet húznak, melly tiszta jövedelem nem áll 200 porosz talléron alul, ’s nem 600 talléron felül; 2) az osz­tályadót fizető községekben azon lakosok, kik a) vagy a köz­ség-kerületben fekvő földbirtokaiktól főadó-részt fizetnek, mellynek minimuma nem áll két talléron alul ,s nem tíz tallé­ron felül; vagy b) osztályadót fizetnek , mellynek legcseké­lyebb évi mennyiségét egyaránt mind az egyesre mind a ház­tartásra nézve nem határozhatni 4 talléron alul és nem 12 talléron felül. II. Minden más községekben azon községi ta­gok, kik a község-kerületben lakházzal bírnak ’s ott fekvő földbirtokuktól fő-föld-adót fizetnek,mellynek minimuma nem áll 2 talléron alul ’s nem 5 talléron felül.**) A 35. §. pedig e képen szól: „A községi jogot csak azon férfinemen lévő legfőbbet bírók gyakorolhatják, kik már a 24 éves életkort meghaladták, egyszersmind porosz alattvalók és feddhetlen életűek***). A 36. §. csak permissive olly földbirtokosokról szól, kik­nek házuk nincs, és helyben nem laknak. Hogy pedig a polgári jog ezen korlátozásában az illető városok megnyugosznak , kitetszik egy a kölni újságban megjelent bíráló czikkből, melly több szakasz felett őszinte sajnálkozással nyilatkozik, tehát részrehajlásról nem vádol­­tatható. Ezen bírálatban imert olvashatni: „A jog eszméje a községi ügyekbeni részvétre a község mind azon tagjait hívja meg , kik bizonyos garantiát nyújthatnak azon joggali visz­­szaélés ellen ; ezen garantia semmi másban könnyen fel nem található, ha csak az adónak olly arányában nem , melly ér­deket gerjeszthet a fenálló rend iránt, és legalább némileg belső jelességnek és érdemnek eredményéül tekintethető. En­nek nyomán ezen új rendezési törvény is igen helyesen köti a polgári jog qualificatióját bizonyos adómennyiséghez.“ Ezen szavakat annyiszor mennyiszer hallottuk utolsó or­szággyűlésünkön, de nemcsak semmi értelmi súly nem tulaj­ *) Die Theilnahme an den Wahlen und an den öffentlichen Geschäften der Gemeinde (das Gemeinderecht) steht nach näherer Vorschrift des zweiten Abschnitts nur 1) den Meistbeerbten (Meist­­besleuerten) (§§. 33 35.) und 2) denjenigen zu, welchen das­selbe besonders verliehen worden ist (§. 36 ). **) Zu den Meistbeerbten gehören: I. in den auf dem Provinziallandtage imstande der Städie ver­tretenen Gemeinden , und zwar 1) in den mahl- und schlachtsteu­erpflichtigen Gemeinden, und in den mit denselben im Gemeinde- Verbände stehenden klassensleuerpflichtigen Bezirken diejenigen Einwohner, welche aus ihrem Gtwrerbe, Vermögen oder aus an­deren Quellen ein reines Einkommen beziehen, dessen geringster Betrag nicht unter 200 und nicht über 600 Reichsthaler festzuse­tzen ist; 2) in der klassensteuerpflichtigen Gemeinden diejenigen Einwohner, welche a) entweder von ihren im Gemeindebezirke ge­legenen Grimdbesitzungen einen Haupsteuerbetrag entrichten, des­sen geringster Satz nicht unter zwei und nicht über zehn Thaler festzusetzen ist; oder b) einen Klassensteuer-Betrag zahlen, des­sen geringster Jahressatz gleichmäsig sowohl für den einzelnen als für die Haushaltung nicht nnter vier und nicht über zwölf Thaler zu bestimmen ist; II. in alle« andern Gemeinden diejenigen Gemeindeglieder, wel­che im Gemeindebezirke mit einem Wohnhause angesessen sind und von ihren daselbst gelegenen Grundbesitzungen einen Hauptgrund­steuer-Betrag entrichten, dessen geringster Satz nicht unter zwei und nicht über fünf Thaler zu bestimmen ist. * ■) Das Gemeinderecht kann nur von den Meistbeerbten männ­lichen Geschlechts ausgeübt W'erden, welche das 24te Lebensjahr zurückgelegt haben, preusische Unterthanen und unbescholten sind. dom­iaték nekik, hanem mint szabadságot veszélyeztető, mint pénzaristocratiát ápoló, mint bureaucratiát alapító elvek végtelenül ostromoltatok, kigunyoltattak — és a választók csak ,ezerek­ számra kellettek, minélfogva semmi sem is lett a vá­rosi coordinatióból. Pedig ha azon qualificatio mind­ezen po­litikai csapásokra vezetne, feltehetné­é, hogy olly értelmes városok, mellyekben az alkotmányi kérdések épen most olly erélyesen feszegettetnek, azoknak nyugodtan elitök nézzenek? és ha azon qualificatioróli vitatkozás annyi hónapokon át múlt országgyűlésünket ki nem fárasztja, a többi combina­­tiókat össze nem zavarja és a rokonszenveket el nem idege­níti, feltehető-e, hogy a nemzet és kormánynak a városok kívánt rendezése iránti annyi kecsegtető reményei meghiúsul­tak volna? A képviseletet illetőleg ezen törvény azt rendeli, hogy azon örökös választástól nem függő képviselőkön kívül, kik a legtöbbet adózók között földbirtokuk után legalább 50 tal­lérral adóznak, mások is, a zsidókat kivéve, választassa­nak 6 évre, kiknek fele minden három év után kilép, és pe­dig olly városokban, hol ezernél kevesebb lakos találtatik, 6; 1000—3000ig 12; 3001 —10,000ig 18; 10,001—30 ezerig 24; 30,000en felül 30; miből láthatni, hogy a tömeg városi belügyek kezelésére itt sem tartalik alkalmasnak, még a philosophusok nemzeténél sem; tömeget pedig nemcsak ezerek képeznek, hanem tanácskozás közben már néhány száz is elég a tömegnek. A törvénynek szövege idézésével nem akarjuk t. olvasó­inkat untatni, de bizonyossá tehetjük, hogy ebben, valamint a következő tárgyat illetőben, többnyire azon elvek foglal­tatnak , mellyek múlt országyűlésünkön elég erélyesen ugyan, de sikertelenül ajánltattak. Következik a főfelügyelő, mellyel szinte a múlt ország­gyűlésen, mint a főrrktól eredeti eszmét, rémképen használ­ták a roszul értett szabadság védőjt, hogy a városokat tőle elrettentsék. Ezen porosz coordinatióban pedig még sokkal több jogokkal felruházva találjuk ezen hivatalnokot, mint mellyekkel felruháztatni terveztetett a magyar királyi városok számára a főrendek által, miből tehát ismét azt kell követ­keztetni , hogy egy monarchiai státusban , politikai jogokkal felruházott testület irányában, illy hivatalnok nélkülözhetlen, és hogy nálunk ezen eszme nem a főrendek aristocraticus ke­délyében gyökerezik, mint annyiszor felhozatott, hanem a monarchicus status szerkezetében, mellynek egy lényeges kereke hiányzanék, ha az eszme népszerűtlensége annak ala­posságán és természetszerüségén gyözedelmet venne. Felhozhatnók még a statútumok körüli rendszabályokat is, de tartunk tőle, hogy majd arról vádoltatunk, mikép mi ezen porosz törvényben olly tökéletes mintát látunk, mellyet csak szolgailag utánozni szükséges, ha városaink és községeink rendezéséhez fogunk. Nem, koránsem! Városunk tervezett coordinatiojában több szakaszokra nézve már is megvan az egyesség, mellyek szabadabb mozgást engednek és a váro­sok önállóságát biztos­ alapra állítják, mint ezt a rajna­vidéki városokban látjuk; mindezekről visszalépni nincs ok, hanem inkább azoknak életbeléptetését siettetni szükséges, és azért azon szabályok, mellyek mellőzhetle­­nek, népszerűtlenségének gyöngitésére vagy teljes megszün­tetésére törekedjünk, mellyek inkább az akaratosságnak és szűkkeblüségnek tulajdoníttattak, mint státustani elvek ki­folyásának, olly példák felhozása által, mellyek nálunk mű­veltebb és érettebb népeknél előfordulnak. Illyenek pedig a qualificatio, a képviselők száma és a főfelügyelők hatásköre és kineveztetése; ha ezekre nézve azon meggyőződés állapíttatik meg , hogy a szabadság kor­látozása általok csak annyiban eszközöltetik, mennyiben a rend, a status főczélja, fenállhatása azt mellőzhetlenül igényli és mennyiben a monarchicus szerkezet azt követeli; és ha a teendő javaslatok ezen mértékhez alkalmaztatnak , akkor népszerűtlenségök szükségképpen megszünendik, mert rend ellen nem küzdhet senki, és a szabadság hősei ezt nem is teszik, igaz, de annak fenállhatását a véletlennek akarják kitenni; a gyakorlati férfiak meg ettől nagy bölcsen iszonyodnak, mert experimentumokra felhatalmazva magokat nem érzik, mellyek többe is kerülhetnének, mint mennyit előre sejdíthetni. Azért is feleslegesnek nem tartathatik, ha a közfigyelmet illy rokon tárgybeli törvényekre irányozzuk, mert azt tagadhatlanul tanulhatni belőlök, hogy a státust annak is bizonyos formulái vannak, mellyeket ignorálni egyáltalá­ban nem lehet. Mi mindenütt elkerülhetsen, az Magyaror­szágban nem szükségtelen. Ne mondja pedig senki, hogy mivel ezen qualificatiót, korlátoltabb képviseletet és főfelügyeletet illető elvek végre egyrészben csakugyan elfogadtattak, nem ezek ellenzése okozó a városi kérdés bukását; mert mindnyájan tudjuk, hogy az egyiknek unalomból vagy kénytelenségből történt elfogadása mindig újabb zavart hozott másba és az egészbe; mert a le nem győzött népszerűtlenség és szabadságféltés azonnal másban újabb sánczokat emelt, ellenkező irányban meg újabb réseket nyitott, úgy, hogy mindig ugyanannyi tér veszve volt, mennyi nyelve látszatott, és egyéb nem is ma­radt hátra, mint az egészszel felhagyni. Igen kívánatos te­hát, hogy fogalmaink tisztuljanak, hogy mi stítustanilag szükséges, azt népszerűtlenítni ne lehessen, hogy elismerjük, mikép községi szabadság után nemcsak Magyarországban, de másutt is vagynak, és melly rendszabályok által más művel­tebbek nem látják azt veszélyeztetve — azok mellett nálunk is fenállhatank. --------

Next