Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-05-16 / 593. szám

Ezen lapok minulen heten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással k­ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetű­s hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Vasárnap 593. BUDAPESTI Május 16. 1847.­­ Előfizethetni helyben kiadóhivatalban, hatvani ut­­ozat Horváth-házban 4831. szára alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Újabb segélyezés a nagyszalontaiak részére. Helyzetünk és a reformok XX. (Adó­. Tiszau­gy. Megy­ék. Közgyűlés Zemplénben. Budapesti hirha­­rang. Iparműkiállítási díjosztás. Iparegyesület (mesterinasmű­vek kiállítá­sa.­­ Útcsináló­ gép. Iparműtár. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Olaszország. Törökország Egyveleg. Hivatalos és magánhirdetések. 1HIGY­IBORSZÁG és ERDÉLY. ő cs. kir. ap. Fölsége Köhler Pál és Sarlay Lajos magy. kir. udv. kanczelláriai fogalom-gyakorlókat ugyanezen kormányhivatalnál tiszt.beli fogalmazókká kinevezni legkegy. méltóztatott. Smai­eh Bertalan fiumei kormányszéki tiszt.beli fogalmazó, nem­különben Cimiotti József Lajos gymnasiumi tanító és helyettes kir. könyvbiráló Fiumeben, a fiumei kereskedelmi és első kir. váltótörvény­­székhez ülnökökké neveztettek ki. Szerkesztőségünkhöz a nagyszalontai tizkárval­­lott szegény lakosok részére legújabban beküldött t. Kőváry János tiszaszalóki plébános ur 2 ftot pengőben. Begyült tehát mostanig az 59ldik számunkban kitelt 83 fital együtt összesen 85 fi pengőben, melly összeget ezennel ren­deltetése helyére juttatjuk. (Helyzetünk és a reformok. XX) Adó.­ Csak ne zavarják meg nemes honfitársunk fejét némelly ügyetlen vagy épen izgágát kereső buzgókodók szellemi alapok- egész igazságokkali kora ábrándozásaikkal, nem fog kerülni nagy bajba, őket az új szükségekhez uj segede­lemmel já­rulásra bírni. De m­i n­e­m é­r­t­é­k­b­e­n ? Ez az, mi nemes honfitársunk fejébe — mint előbbi czikkem végén lá­tok — nagy szeget üte. Lehet, és van sok olly theoretikus, ki így okoskodik: ,,mivel eddig a nemesember (látszólag) semmit sem űzetett, annál többet fizessen ezután, és még a nemnemesek által most viselt terhek egy tetemes részét is vállalja magára; ez az igazság! (Helyes! kiáltja a felületes reformerek serege.) Azért mától fogva minden adó közöst oszto­zunk a nép minden terheiben! közös tehervi­selés for ever! Nincs többé egyenetlenség kö­­zöttü­nk! egy az érdekünk! egyek vagyunk! ’stb.“ Ezen szörnyű sokat mondani akaró, de szörnyű keve­set jelentő ’s azért felette népszerű szólásformáknak eleme­zésébe nem szándékom ezúttal ereszkedni. Csak azt jegyzem meg, hogy ezen, egyszerre minden adó közös hordozását hirdetőknek vagy épen semmi, vagy igen kevés lenne fizet­­ni­valójuk , de annál több közvetlen nyereséghez volna kilá­tásuk ; szabadelvűségök tehát igen kicsibe kerül — olcsó. Hanem azt akarom megvizsgálni: megegyezik-e a józan észszel ama fenebbi theoria, mire ezen szabadelvű pra­xis épült A nem­esember eddig nem adózott,— és épen ez sze­rencsétlensége. Ezen kiváltság mámorosító befolyása alatt fogalmai a szabadság, emberi méltóság, tisztesség, illendő­ség­­stb. körül megzavarodtak. Szabadságát legfőkép abba helyezte, hogy a közterheket helyette más — jobbágya — viselje. Ebből az következett, hogy a munkát és emberi mél­tóságot nem találta egybeférhetőknek; csak az egy földmű­velést tartotta tisztességes iparnak, a többit lealacsonyitónak nézte — a­mit az apró kereskedésnek nálunk régebben ’s részint ma is űzött módja miatt, igen nagy tévedésül neki felróni nem is lehet —erre sem fordított nagyobb szorgalmat, mint a mennyit épen a mindennapi szükség kielégítése meg­kívánt; azon őt szerfelett boldogító öntudatnak, hogy ő sen­kinek semmivel sem tartozik és neki még a ki­rály sem parancsol, uralma alatt a nemes egészen el­­kényesedett: a köznemes dolgozni ’s ezáltal meggazdagodni szégyelvén, hogy külső megjelenésében is különbözzék a paraszttól, felesleges idejével — , a főnemes pedig felesleges vagyonával űzött fényt,­­ mindkettő azt pazarolta, a mié volt. Ehhez járult a birtoknak folytonos elapritása az örökösödés által; a vagyonoknak csaknem egyenes arányban csökkenése a fényűzési kellékek növekedésével, ’s ezen ferde viszonynak szükséges következése az­ eladósodás. E nyomort még növelte a szégyell munka helyett, perlekedés által meggaz­­dagulni akarás, egy másik bélpokla társaságunknak, minek eredménye a társadalomra nézve épen ellenkezője a kere­settnek. Ezek az adómentesség kiváltságának következései,— nem is említvén azon egészen másnemű és terjedelmű kárté­konyságát, mellyel státusgazdasági viszonyaink kifejlődésére közvetve és közvetlenül gyakorolt. De ha az adómentesség kiváltsága felett illy nyíltan kimondjuk szigorú véleményün­ket, legyünk őszinték azt is bevallani, hogy ennek végered­ménye épen ellenkező ama fenebb említett theoriaéval.----­épen azért, mivel a nemes ember eddig szabad volt minden közteher viselésétől,minden elhalaszthatlan és kénytelen ren­des fizetéstől, — vált már most képtelenné, egyszerre minden közteherviselésre és rendes adófizetésre. Ez természetes és megfogható a legegyügyübb elme által is. Az embert a kényez­tetés lelkileg és testileg tehetlenné teszi; ellenben a terhek emelgetése, hordozása, ha azok mindig növekedő erejéhez mérsékeltetnek, megerősíti és az idő és élet viszontagságival gyakori küzködés megedzi, megaczélozza, mint a lágy vasat a hideg viz. Ki merné már tagadni, hogy nemességünk fize­tés dolgában a physikai és morális elkényesedésnek épen ezen állapotában tengődik? hogy neki ennélfogva épen azon ké nemű edzésre van legelső szüksége: előitéleteiből tisztul­ván, felvilágosodni a köz- és magánjava iránt,­­ és vállalva fokozatosan több-több terhet rakván, végre oda erősödni, hogy minden közterhek arányos részének hordozását aggo­dalom nélkül vállalhassa fel. De ha már ezen ügyben csak ez a józan észszerű hala­dás törvénye —legalább mást elfogadni az értelem irtózik — , miképen kell akkor qualifikálnunk azok eljárását, kik mintegy fenyegető hangon izgatnak a közteherviselésre, kiáltván: „én mondom nektek, osztozni fogtok a népnek minden terheiben!“ — igen , ha azt értenék: majd, vagy tán , n­e­m s­o­k­á­r­a , ám legyen — mi is azt hiszszük; ámde, ha egyszerre minden köztehernek megosztását akar­ják, midőn még új és tetemes szükségek fedezéséről is kell gondoskodni, akkor részegség vagy őrültségben beszélnek és nem tudják, mit cselekesznek; nem tudják, vájjon nem idéznek-é elő gondolatlan — vagy tán épen igen meggondolt — dühösködésökkel olly zivatart, melly szörnyű bámulásukra őket ragladhatja legelőbb magával ’s aztán a hazát is,­ mert egy pár százezer nemes ugyan még nem nemzet és nem or­szág , de bőven elégséges arra, hogy mindkettőt képviselje és igazgassa, vagy végkép tönkre tegye... Semmi közteher­viselésről, egyszerre minden tehernek közös hordozására­, semmi adófizetésről egyszerre minden adók fizetésére át­menni, valóban olly bajos, millyen végellen a különbség a semmi és minden között! — Ez nem is átmenetei, hanem a legmerészebb ugrás, igazi sallo mortale . . . Bizo­nyosan nyaktörő játék olly nemzetnek , mellynél ugrásokhoz szokatlanbb egy sincs Európában — a mint ezt egész élete tanúsítja. Azonban a fizetést el kell kezdenünk, az adózási élet­rendbe be kell lépnünk. Ezt a szükség parancsolja és sa­­­ját jobblétünk kívánja. Miilyen legyen hát ezen első lépés, hogy ugrás ne legyen? Ennek mértékét kiszabni nehéz, sőt valamennyire és mathematikai szigorral lehetetlen. Csak annyi bizonyos, hogy az a szenvedélyes politika által ki­szabott minden és semmi között található. Melly pont­ban?,ezt csak óvatos kísérlet döntheti el sikeresen És ezért fájdalmas, százszor fájdalmas az utolsó országgyűlés ebeli mulasztása! Most már biztos tapasztalásunk volna nemessé­günk teherképességéről. Ennek hiányában megint elől kell kezdenünk és nem a végén, azaz, hogy az előítélet folya­mán szerencsésen átkelhessünk, ne szembe úszszunk vele,ha­nem csaponosan tartsunk a part felé, é és hogy a fizetési ké­pességnek túl a parton elterjedő, ismeretlen mélységű mo­csárjaiba ne rekedjünk, mérsékeljük a felrakandó terhet. Gyakorlati útmutatóul szolgálnak itt azon új terhek, mel­ye­­ket a civilisatio leghathatóbb eszközeinek hazánkba minél tö­­kélyebb és viszonyainkhoz illőbb állapotban beültetése, leg­­sürgetőbb szükségileg követel. Kettő van itt, mi leg­főbb : nevelés és közlekedési eszközök. E végből teremtes­sék uj teher az ország összes népére. Ebből vállaljon magára nemességünk, a mennyit megbír Egy pár millió forint pen­gőben évenkint nem fogja megrontani. A­mint ennek követ­kezésében közlekedési eszközeink tökélyesülnek, a közérte­lem gyarapodik , úgy fognak termékei mind­­en , mind kün népesebb és gazdagabb piaczokra jutni, munkaösztönével termékei is szaporodni, maga pedig folyvást vagyonosodó ’s a közterheknek jó kedvvel hordozására csak rövid idő alatt is eléggé erőssé válni . . . Czélja minden jó hazafinak csak az lehet, hogy minden tekintetben erős és igy becsült nem­zetté nőjjünk. Az eszközök választása és használása módjá­tól függ minden. Ugyanazon eszköz bölcsen vagy esztelenül alkalmazva, ez él hoz vagy galibába vezethet. "S hány gondolatlan gazda — hogy egy mindennapi, szemünk előtt forgó példával éljek — nem bénítja és törpíti el örökre leg­szebb reményű csikóját azáltal, hogy igen gyenge korában állítja nyereg alá , vagy fogja egész terhű szekér­ekibe? TISZAÜGY. A Tiszaszabályozás szent czéljának minél gyorsabb létesítése végett fens. István főlg kir. helytartó a tiszavölgyi társulat akadékos kérdésit elintéző nádori bíró­ságot nevezett ki az egész Tiszavölgyre Szentiványi Vincze kir. kam. é s hely. tan, mint a kiküldött nádori bíróság elnö­kéhez utasított következő parancsnál fogva: „Sárvári-felsővidéki gróf Széchenyi István cs. k. arany­kulcsos, v. b. t. és m kir. helytartósági tanácsos, mint az országos közlekedési központi bizottság elnöke a tiszavölgyi társulat központi választmányának e részben hozzá intézeti megkeresése nyomán elénkbe azon kérelmet terjesztvén, hogy a­mennyiben ollyan vízi szabályozásoknál, mellyek több törvényhatóság határin keresztül vizetni czéloztatnak, vagy pedig több törvényhatóság valamelly vízszabályozást közös erővel eszközleni és határait a keresztül folyó víznek károsí­tásai ellen otalmazni kívánja, az 1840ki­adik t. ez. 8dik §a mindazon előfordulható esetekben, midőn valamelly törvény­hatóság a czélzott vizi munkálatot netalán azon oknál fogva, mert azt magára nézve károsnak tartja ,­­ akadályoztatni kívánná, vagy pedig a reá háramlandó haszon arányában a munkálatra szükséges terhek viselésében részt venni vona­kodnék, a nádori bíróságot ruházza fel azon hatósággal, hogy minden illynemű kölcsönös követelésre és a munkálat­ban leendő részvétel iránti kulcsra nézve felforogható kér­déseket, az illető törvényhatóságoknak ’s több vízépítő mes­ternek tökéletes kihallgatása után, — megpróbálván a felek közt a barátságos egyezséget, — ítéljen el és az előleg meg­állapított terveket végre is hajthassa, a szükséges költsége­ket az illető birtokosok birtokukhoz ’s a nyerendő haszonhoz aránylag viselni tartozván, és semmi­nemű ellenmondásnak helye nem lévén . Mi ezen törvényczikk rendeletéhez képest a Tisza és más mellékfolyamok szabályoztatása iránt fenforgó és előjöhető kérdéseknek a most mondott törvényczikk értel­mében leendő elintézésére bíróságot neveznénk ki. — Midőn tehát ezen törvényes és igazságos kérelem folytán Nagyságo­dat a Tisza és más mellék­folyamok általános szabályozta­tása iránti kérdéseket elintézendő bírósághoz elnökké , Jósa Péter k. táblai ülnököt Nagyságod mellé másod-elnökké, közbirákká pedig: Zoltán János Szabolcs megye volt első al­ispánját az ugocsai és szatmári vizszerkezetbe ; Elek Mihály ugyanazon megye volt másod-alispánját a beregi, ungi és felső-szabolcsi kerületbe; Bükk Zsigmond Borsodmegye volt alispánját a bodrogközi és hegyaljai osztályba; Dráveczky Alajos zemplén megyei táblabirót és főpénztárnokot az On­­dova-Tapoly vidékre; Papszáz József Heves megye volt al­ispánját a borsodi és alsó-szabolcsi kerületbe; végre Beöthy Lajos magyar kir. helytartósági titoknokot a hevesi, cson­­grádi és bácsmegyei kerületbe királyi helytartói hatalmunk­nál fogva kinevezzük . Nagyságodnak egy­úttal meghagyjuk, hogy az érdeklelt feleknek illendő bizonyos határidőt tűzvén ki, az említett Tisza és egyéb folyamok iránti kérdéseket a felhívott törvény értelmében elintézni, eljárása folyamáról és eredményéről pedig annak idejében Nekünk jelentést tenni kötelességének ismerje, megjegyeztetvén ez esetben külö­nösen még az, hogy jelen bíróság az egész Tiszavölgy sza­bályozási terére nézve egy lévén, az elveket ugyan, mellyek szerint eljár­ás mellyeket munkálkodásában követ, együtt egy testületben elhatározni, ugyszinte, midőn az összes Tisza­völgy érdekeltségére nézve a teherviselés arányát ’s mérté­két kellene itéletileg eldönteni ’s osztályozni, vagy a vizi­­munkálat iránt a felek által netalán támasztandó ellenvetések kérdéseiben határozni, az egyes érdekeltségbe tartozó terü­letek határit mindig egész testületben kimunkálni; egy szóval, minden ítéletet e szerint hozni tartozzék; a közösen megálla­­p­oott elvek és ezeknek egyes érdekeltségekre nézve végre­hajtása, úgy a teljes költségvetés adatinak összegyűjtésében azonban külön és szétoszolva is működhessék. Maradván Nagyságodnak Prágában szent György hó 19én 1847. Őszinte jóakarója István s. k.“ E czélból a bíráskodási elvek é s eljárási módszer közmeg­­állapithatása végett a kinevezett nádori összes bíróság i. e. julius elején Debreczenben ülend össze, mi megtörténvén, mivel a tiszavölgyi társulat a nagy magy. kir. helytartó ta­nács által megállapított ’s e nádori bíróság előtt felmutatott terv szerint a Tisza s azzal kapcsolatban levő vizek szabá­­lyoztatását megkezdvén azt folytatni ’s bevégezni kívánja, midőn az ezen szabályozásbeli kölcsönös követelésekre ’s a munkálatbeli részvétel kulcsára, és eziránt kidolgozott ár­téri ’s költségi kiszámításra és ezek folytán a szükséges költ­­­ségeknek az illető birtokosak birtokukhoz és a nyerendő ha­szonhoz képesti megállapítására nézve kérdések merülnek föl, azoknak az 1840: 10 dikt.cz. értelmében elitélése és végrehajtása a nádori bíróságot illeti; ezeknélfogva a tisztelt nádori bíróság majd iz Ugocsa, Szatmár, Bereg, Ung, Zemplén, Szabolcs, Borsod, Heves, Békés, Csongrád, Bács és Torontál i s végre Bihar vármegyéket, továbbá a Jász- Kun és Hajdúkerületeket, szabad kir. Debreczen, Szatmár és Szeged városát szokott módon, az egyes érdeklelteket pedig országszertei kihirdetés utján bizonyos helyre és napra maga elibe idéztetendi,­­s mennyiben a barátságos egyezség nem sikerülne, a fenebbiek iránt, úgy az eljárási költsé­gekre és törvényes járulékokra nézve is törvényt és igazsá­got valóságos végrehajtással szolgáltatand Károlyi György gróf mint a tiszavölgyi társulat elnökének fölperessége mel­lett. (J.r.) „ d­egjék. ,­ J. ZEMPLÉNBŐL. S. - A. - U­j­h­e­­­y, máj 9én 1847. Évnegyedes közgyűléseink f. hó­mán vevén kezdetöket, azo­kat föisp. helytartónk az évnegyedes jelentés előterjesztésé­vel nyitá meg, ’s leginkább a megye felső vidékein uralkodó ínség enyhítése körül időközben tett intézkedések vették igénybe a megyei rrk figyelmét, ugyan­is öt kisebb gyűlés tartatott a sikeres intézkedések életbeléptetését tárgyazó, hálás jobbágyi érzésteljes tisztelettel fogadák a rrk legke­gyelmesebb atyai jó fejedelmünknek a helytartótanács útján hozzánk eljutott kegyes parancsát, mellyben az ország felső vidékein fájdalmasan szemlélhető ínség elhárítása tekinteté­ből kir. biztosul amligy báró Vay Miklós koronaőr az orszá­gos biztosság főigazgatója rendeltetvén ki kegyelmesen , — tisztelt ő excja a megye kebelében is megjelent és hathatós kir. biztosi intézkedéseit azzal kezdé meg, hogy ínséggel küzdő szegény felsővidéki népünk felsegélésére az ő felsége által rendelkezése alá bízott 350,000 ezüst fából, azonnal 30,000 ezüst fának kifizetését utalványozó, egyszersmind a megye rendeinek azon áldozatkész buzgóságukért, miszerint ínséggel küzdő lakosaik felsegélésére maguk részéről is sza­bad ajánlataikkal gyorsan járulni hívek vajának, ő felségé­nek kit legmagasb tetszését nyilvánitá. A megyei felvidék 7 kerületében létező éhezők száma 12,832 egyénre rúg; ezek közöl 7595 egyén a homonnai, 5237 egyén ped­g a varannai járásban találtatnak. Ezen szükölködők részére a megyei rrk által ajánlott 40,000 ezüst ftból több mint 14 ezer beszedetvén , mai napig tehát a megye szegényei ré­szesültek öszvesen 44,596 ezüst ftnyi segedelempénzben, 15 000 különösen a tavaszi vetésmag megszerzésére fordu­­­lalván; főisp. helytartónk is, hogy a felvidéki szegénység­ről magának kellő tudomást szerezhessen, az ínségtől leg -I inkább nyomasztó­­­ homonnai és varannai járásokat beutazta, a kiadási, mikint lett kiosztási számadásokkal együtt a mag­tárakat is megvizsgálta és a tisztviselőket is csüggedést nem

Next