Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-05-16 / 593. szám
Ezen lapok minulen heten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással kft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Vasárnap 593. BUDAPESTI Május 16. 1847. Előfizethetni helyben kiadóhivatalban, hatvani utozat Horváth-házban 4831. szára alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Újabb segélyezés a nagyszalontaiak részére. Helyzetünk és a reformok XX. (Adó. Tiszaugy. Megyék. Közgyűlés Zemplénben. Budapesti hirharang. Iparműkiállítási díjosztás. Iparegyesület (mesterinasművek kiállítása. Útcsináló gép. Iparműtár. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Olaszország. Törökország Egyveleg. Hivatalos és magánhirdetések. 1HIGYIBORSZÁG és ERDÉLY. ő cs. kir. ap. Fölsége Köhler Pál és Sarlay Lajos magy. kir. udv. kanczelláriai fogalom-gyakorlókat ugyanezen kormányhivatalnál tiszt.beli fogalmazókká kinevezni legkegy. méltóztatott. Smaieh Bertalan fiumei kormányszéki tiszt.beli fogalmazó, nemkülönben Cimiotti József Lajos gymnasiumi tanító és helyettes kir. könyvbiráló Fiumeben, a fiumei kereskedelmi és első kir. váltótörvényszékhez ülnökökké neveztettek ki. Szerkesztőségünkhöz a nagyszalontai tizkárvallott szegény lakosok részére legújabban beküldött t. Kőváry János tiszaszalóki plébános ur 2 ftot pengőben. Begyült tehát mostanig az 59ldik számunkban kitelt 83 fital együtt összesen 85 fi pengőben, melly összeget ezennel rendeltetése helyére juttatjuk. (Helyzetünk és a reformok. XX) Adó. Csak ne zavarják meg nemes honfitársunk fejét némelly ügyetlen vagy épen izgágát kereső buzgókodók szellemi alapok- egész igazságokkali kora ábrándozásaikkal, nem fog kerülni nagy bajba, őket az új szükségekhez uj segedelemmel járulásra bírni. De mi nem értékben ? Ez az, mi nemes honfitársunk fejébe — mint előbbi czikkem végén látok — nagy szeget üte. Lehet, és van sok olly theoretikus, ki így okoskodik: ,,mivel eddig a nemesember (látszólag) semmit sem űzetett, annál többet fizessen ezután, és még a nemnemesek által most viselt terhek egy tetemes részét is vállalja magára; ez az igazság! (Helyes! kiáltja a felületes reformerek serege.) Azért mától fogva minden adó közöst osztozunk a nép minden terheiben! közös teherviselés for ever! Nincs többé egyenetlenség közöttünk! egy az érdekünk! egyek vagyunk! ’stb.“ Ezen szörnyű sokat mondani akaró, de szörnyű keveset jelentő ’s azért felette népszerű szólásformáknak elemezésébe nem szándékom ezúttal ereszkedni. Csak azt jegyzem meg, hogy ezen, egyszerre minden adó közös hordozását hirdetőknek vagy épen semmi, vagy igen kevés lenne fizetnivalójuk , de annál több közvetlen nyereséghez volna kilátásuk ; szabadelvűségök tehát igen kicsibe kerül — olcsó. Hanem azt akarom megvizsgálni: megegyezik-e a józan észszel ama fenebbi theoria, mire ezen szabadelvű praxis épült A nemesember eddig nem adózott,— és épen ez szerencsétlensége. Ezen kiváltság mámorosító befolyása alatt fogalmai a szabadság, emberi méltóság, tisztesség, illendőségstb. körül megzavarodtak. Szabadságát legfőkép abba helyezte, hogy a közterheket helyette más — jobbágya — viselje. Ebből az következett, hogy a munkát és emberi méltóságot nem találta egybeférhetőknek; csak az egy földművelést tartotta tisztességes iparnak, a többit lealacsonyitónak nézte — amit az apró kereskedésnek nálunk régebben ’s részint ma is űzött módja miatt, igen nagy tévedésül neki felróni nem is lehet —erre sem fordított nagyobb szorgalmat, mint a mennyit épen a mindennapi szükség kielégítése megkívánt; azon őt szerfelett boldogító öntudatnak, hogy ő senkinek semmivel sem tartozik és neki még a király sem parancsol, uralma alatt a nemes egészen elkényesedett: a köznemes dolgozni ’s ezáltal meggazdagodni szégyelvén, hogy külső megjelenésében is különbözzék a paraszttól, felesleges idejével — , a főnemes pedig felesleges vagyonával űzött fényt, mindkettő azt pazarolta, a mié volt. Ehhez járult a birtoknak folytonos elapritása az örökösödés által; a vagyonoknak csaknem egyenes arányban csökkenése a fényűzési kellékek növekedésével, ’s ezen ferde viszonynak szükséges következése az eladósodás. E nyomort még növelte a szégyell munka helyett, perlekedés által meggazdagulni akarás, egy másik bélpokla társaságunknak, minek eredménye a társadalomra nézve épen ellenkezője a keresettnek. Ezek az adómentesség kiváltságának következései,— nem is említvén azon egészen másnemű és terjedelmű kártékonyságát, mellyel státusgazdasági viszonyaink kifejlődésére közvetve és közvetlenül gyakorolt. De ha az adómentesség kiváltsága felett illy nyíltan kimondjuk szigorú véleményünket, legyünk őszinték azt is bevallani, hogy ennek végeredménye épen ellenkező ama fenebb említett theoriaéval.----épen azért, mivel a nemes ember eddig szabad volt minden közteher viselésétől,minden elhalaszthatlan és kénytelen rendes fizetéstől, — vált már most képtelenné, egyszerre minden közteherviselésre és rendes adófizetésre. Ez természetes és megfogható a legegyügyübb elme által is. Az embert a kényeztetés lelkileg és testileg tehetlenné teszi; ellenben a terhek emelgetése, hordozása, ha azok mindig növekedő erejéhez mérsékeltetnek, megerősíti és az idő és élet viszontagságival gyakori küzködés megedzi, megaczélozza, mint a lágy vasat a hideg viz. Ki merné már tagadni, hogy nemességünk fizetés dolgában a physikai és morális elkényesedésnek épen ezen állapotában tengődik? hogy neki ennélfogva épen azon ké nemű edzésre van legelső szüksége: előitéleteiből tisztulván, felvilágosodni a köz- és magánjava iránt, és vállalva fokozatosan több-több terhet rakván, végre oda erősödni, hogy minden közterhek arányos részének hordozását aggodalom nélkül vállalhassa fel. De ha már ezen ügyben csak ez a józan észszerű haladás törvénye —legalább mást elfogadni az értelem irtózik — , miképen kell akkor qualifikálnunk azok eljárását, kik mintegy fenyegető hangon izgatnak a közteherviselésre, kiáltván: „én mondom nektek, osztozni fogtok a népnek minden terheiben!“ — igen , ha azt értenék: majd, vagy tán , nem sokára , ám legyen — mi is azt hiszszük; ámde, ha egyszerre minden köztehernek megosztását akarják, midőn még új és tetemes szükségek fedezéséről is kell gondoskodni, akkor részegség vagy őrültségben beszélnek és nem tudják, mit cselekesznek; nem tudják, vájjon nem idéznek-é elő gondolatlan — vagy tán épen igen meggondolt — dühösködésökkel olly zivatart, melly szörnyű bámulásukra őket ragladhatja legelőbb magával ’s aztán a hazát is, mert egy pár százezer nemes ugyan még nem nemzet és nem ország , de bőven elégséges arra, hogy mindkettőt képviselje és igazgassa, vagy végkép tönkre tegye... Semmi közteherviselésről, egyszerre minden tehernek közös hordozására, semmi adófizetésről egyszerre minden adók fizetésére átmenni, valóban olly bajos, millyen végellen a különbség a semmi és minden között! — Ez nem is átmenetei, hanem a legmerészebb ugrás, igazi sallo mortale . . . Bizonyosan nyaktörő játék olly nemzetnek , mellynél ugrásokhoz szokatlanbb egy sincs Európában — a mint ezt egész élete tanúsítja. Azonban a fizetést el kell kezdenünk, az adózási életrendbe be kell lépnünk. Ezt a szükség parancsolja és saját jobblétünk kívánja. Miilyen legyen hát ezen első lépés, hogy ugrás ne legyen? Ennek mértékét kiszabni nehéz, sőt valamennyire és mathematikai szigorral lehetetlen. Csak annyi bizonyos, hogy az a szenvedélyes politika által kiszabott minden és semmi között található. Melly pontban?,ezt csak óvatos kísérlet döntheti el sikeresen És ezért fájdalmas, százszor fájdalmas az utolsó országgyűlés ebeli mulasztása! Most már biztos tapasztalásunk volna nemességünk teherképességéről. Ennek hiányában megint elől kell kezdenünk és nem a végén, azaz, hogy az előítélet folyamán szerencsésen átkelhessünk, ne szembe úszszunk vele,hanem csaponosan tartsunk a part felé, é és hogy a fizetési képességnek túl a parton elterjedő, ismeretlen mélységű mocsárjaiba ne rekedjünk, mérsékeljük a felrakandó terhet. Gyakorlati útmutatóul szolgálnak itt azon új terhek, melyeket a civilisatio leghathatóbb eszközeinek hazánkba minél tökélyebb és viszonyainkhoz illőbb állapotban beültetése, legsürgetőbb szükségileg követel. Kettő van itt, mi legfőbb : nevelés és közlekedési eszközök. E végből teremtessék uj teher az ország összes népére. Ebből vállaljon magára nemességünk, a mennyit megbír Egy pár millió forint pengőben évenkint nem fogja megrontani. Amint ennek következésében közlekedési eszközeink tökélyesülnek, a közértelem gyarapodik , úgy fognak termékei minden , mind kün népesebb és gazdagabb piaczokra jutni, munkaösztönével termékei is szaporodni, maga pedig folyvást vagyonosodó ’s a közterheknek jó kedvvel hordozására csak rövid idő alatt is eléggé erőssé válni . . . Czélja minden jó hazafinak csak az lehet, hogy minden tekintetben erős és igy becsült nemzetté nőjjünk. Az eszközök választása és használása módjától függ minden. Ugyanazon eszköz bölcsen vagy esztelenül alkalmazva, ez él hoz vagy galibába vezethet. "S hány gondolatlan gazda — hogy egy mindennapi, szemünk előtt forgó példával éljek — nem bénítja és törpíti el örökre legszebb reményű csikóját azáltal, hogy igen gyenge korában állítja nyereg alá , vagy fogja egész terhű szekérekibe? TISZAÜGY. A Tiszaszabályozás szent czéljának minél gyorsabb létesítése végett fens. István főlg kir. helytartó a tiszavölgyi társulat akadékos kérdésit elintéző nádori bíróságot nevezett ki az egész Tiszavölgyre Szentiványi Vincze kir. kam. é s hely. tan, mint a kiküldött nádori bíróság elnökéhez utasított következő parancsnál fogva: „Sárvári-felsővidéki gróf Széchenyi István cs. k. aranykulcsos, v. b. t. és m kir. helytartósági tanácsos, mint az országos közlekedési központi bizottság elnöke a tiszavölgyi társulat központi választmányának e részben hozzá intézeti megkeresése nyomán elénkbe azon kérelmet terjesztvén, hogy amennyiben ollyan vízi szabályozásoknál, mellyek több törvényhatóság határin keresztül vizetni czéloztatnak, vagy pedig több törvényhatóság valamelly vízszabályozást közös erővel eszközleni és határait a keresztül folyó víznek károsításai ellen otalmazni kívánja, az 1840kiadik t. ez. 8dik §a mindazon előfordulható esetekben, midőn valamelly törvényhatóság a czélzott vizi munkálatot netalán azon oknál fogva, mert azt magára nézve károsnak tartja , akadályoztatni kívánná, vagy pedig a reá háramlandó haszon arányában a munkálatra szükséges terhek viselésében részt venni vonakodnék, a nádori bíróságot ruházza fel azon hatósággal, hogy minden illynemű kölcsönös követelésre és a munkálatban leendő részvétel iránti kulcsra nézve felforogható kérdéseket, az illető törvényhatóságoknak ’s több vízépítő mesternek tökéletes kihallgatása után, — megpróbálván a felek közt a barátságos egyezséget, — ítéljen el és az előleg megállapított terveket végre is hajthassa, a szükséges költségeket az illető birtokosok birtokukhoz ’s a nyerendő haszonhoz aránylag viselni tartozván, és semminemű ellenmondásnak helye nem lévén . Mi ezen törvényczikk rendeletéhez képest a Tisza és más mellékfolyamok szabályoztatása iránt fenforgó és előjöhető kérdéseknek a most mondott törvényczikk értelmében leendő elintézésére bíróságot neveznénk ki. — Midőn tehát ezen törvényes és igazságos kérelem folytán Nagyságodat a Tisza és más mellékfolyamok általános szabályoztatása iránti kérdéseket elintézendő bírósághoz elnökké , Jósa Péter k. táblai ülnököt Nagyságod mellé másod-elnökké, közbirákká pedig: Zoltán János Szabolcs megye volt első alispánját az ugocsai és szatmári vizszerkezetbe ; Elek Mihály ugyanazon megye volt másod-alispánját a beregi, ungi és felső-szabolcsi kerületbe; Bükk Zsigmond Borsodmegye volt alispánját a bodrogközi és hegyaljai osztályba; Dráveczky Alajos zemplén megyei táblabirót és főpénztárnokot az Ondova-Tapoly vidékre; Papszáz József Heves megye volt alispánját a borsodi és alsó-szabolcsi kerületbe; végre Beöthy Lajos magyar kir. helytartósági titoknokot a hevesi, csongrádi és bácsmegyei kerületbe királyi helytartói hatalmunknál fogva kinevezzük . Nagyságodnak egyúttal meghagyjuk, hogy az érdeklelt feleknek illendő bizonyos határidőt tűzvén ki, az említett Tisza és egyéb folyamok iránti kérdéseket a felhívott törvény értelmében elintézni, eljárása folyamáról és eredményéről pedig annak idejében Nekünk jelentést tenni kötelességének ismerje, megjegyeztetvén ez esetben különösen még az, hogy jelen bíróság az egész Tiszavölgy szabályozási terére nézve egy lévén, az elveket ugyan, mellyek szerint eljárás mellyeket munkálkodásában követ, együtt egy testületben elhatározni, ugyszinte, midőn az összes Tiszavölgy érdekeltségére nézve a teherviselés arányát ’s mértékét kellene itéletileg eldönteni ’s osztályozni, vagy a vizimunkálat iránt a felek által netalán támasztandó ellenvetések kérdéseiben határozni, az egyes érdekeltségbe tartozó területek határit mindig egész testületben kimunkálni; egy szóval, minden ítéletet e szerint hozni tartozzék; a közösen megállapoott elvek és ezeknek egyes érdekeltségekre nézve végrehajtása, úgy a teljes költségvetés adatinak összegyűjtésében azonban külön és szétoszolva is működhessék. Maradván Nagyságodnak Prágában szent György hó 19én 1847. Őszinte jóakarója István s. k.“ E czélból a bíráskodási elvek é s eljárási módszer közmegállapithatása végett a kinevezett nádori összes bíróság i. e. julius elején Debreczenben ülend össze, mi megtörténvén, mivel a tiszavölgyi társulat a nagy magy. kir. helytartó tanács által megállapított ’s e nádori bíróság előtt felmutatott terv szerint a Tisza s azzal kapcsolatban levő vizek szabályoztatását megkezdvén azt folytatni ’s bevégezni kívánja, midőn az ezen szabályozásbeli kölcsönös követelésekre ’s a munkálatbeli részvétel kulcsára, és eziránt kidolgozott ártéri ’s költségi kiszámításra és ezek folytán a szükséges költségeknek az illető birtokosak birtokukhoz és a nyerendő haszonhoz képesti megállapítására nézve kérdések merülnek föl, azoknak az 1840: 10 dikt.cz. értelmében elitélése és végrehajtása a nádori bíróságot illeti; ezeknélfogva a tisztelt nádori bíróság majd iz Ugocsa, Szatmár, Bereg, Ung, Zemplén, Szabolcs, Borsod, Heves, Békés, Csongrád, Bács és Torontál i s végre Bihar vármegyéket, továbbá a Jász- Kun és Hajdúkerületeket, szabad kir. Debreczen, Szatmár és Szeged városát szokott módon, az egyes érdeklelteket pedig országszertei kihirdetés utján bizonyos helyre és napra maga elibe idéztetendi,s mennyiben a barátságos egyezség nem sikerülne, a fenebbiek iránt, úgy az eljárási költségekre és törvényes járulékokra nézve is törvényt és igazságot valóságos végrehajtással szolgáltatand Károlyi György gróf mint a tiszavölgyi társulat elnökének fölperessége mellett. (J.r.) „ degjék. , J. ZEMPLÉNBŐL. S. - A. - Ujhey, máj 9én 1847. Évnegyedes közgyűléseink f. hómán vevén kezdetöket, azokat föisp. helytartónk az évnegyedes jelentés előterjesztésével nyitá meg, ’s leginkább a megye felső vidékein uralkodó ínség enyhítése körül időközben tett intézkedések vették igénybe a megyei rrk figyelmét, ugyanis öt kisebb gyűlés tartatott a sikeres intézkedések életbeléptetését tárgyazó, hálás jobbágyi érzésteljes tisztelettel fogadák a rrk legkegyelmesebb atyai jó fejedelmünknek a helytartótanács útján hozzánk eljutott kegyes parancsát, mellyben az ország felső vidékein fájdalmasan szemlélhető ínség elhárítása tekintetéből kir. biztosul amligy báró Vay Miklós koronaőr az országos biztosság főigazgatója rendeltetvén ki kegyelmesen , — tisztelt ő excja a megye kebelében is megjelent és hathatós kir. biztosi intézkedéseit azzal kezdé meg, hogy ínséggel küzdő szegény felsővidéki népünk felsegélésére az ő felsége által rendelkezése alá bízott 350,000 ezüst fából, azonnal 30,000 ezüst fának kifizetését utalványozó, egyszersmind a megye rendeinek azon áldozatkész buzgóságukért, miszerint ínséggel küzdő lakosaik felsegélésére maguk részéről is szabad ajánlataikkal gyorsan járulni hívek vajának, ő felségének kit legmagasb tetszését nyilvánitá. A megyei felvidék 7 kerületében létező éhezők száma 12,832 egyénre rúg; ezek közöl 7595 egyén a homonnai, 5237 egyén pedg a varannai járásban találtatnak. Ezen szükölködők részére a megyei rrk által ajánlott 40,000 ezüst ftból több mint 14 ezer beszedetvén , mai napig tehát a megye szegényei részesültek öszvesen 44,596 ezüst ftnyi segedelempénzben, 15 000 különösen a tavaszi vetésmag megszerzésére fordulalván; főisp. helytartónk is, hogy a felvidéki szegénységről magának kellő tudomást szerezhessen, az ínségtől leg -I inkább nyomasztó homonnai és varannai járásokat beutazta, a kiadási, mikint lett kiosztási számadásokkal együtt a magtárakat is megvizsgálta és a tisztviselőket is csüggedést nem