Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)
1847-10-14 / 678. szám
tennék, nem is volt szükség a katonaság tettleges beavatkozására , mert a kékpártiak engedékenységre intettén a tarkapártiak beelégedtek azzal, hogy az ernyő alul a kék tollasokat kiszorítva , azt elfoglalhatták , ’s mint győztes hősök diadalmaskodva tombolhattak a zöld asztal fölött ’s körül. Szigorúbb megrovást érdemel egy különben korára ’s rangjára nézve tekintélyt érdemlő tarkapárti, ki dühében, mivel a bódé alatt lobogtatott H. tarkapárti zászló közt egy kékpártit látott, ezt nyeléről letépte, egy másik tarkapárti kardot merészlett rántani, de övéi által rendre utasíttatott, egy harmadik bottal hadonázott, és egy negyedik egy kékpártit, nem merjük ugyan állítani, hogy szándékosan, de mégis megvérzett. Miután a tarkapártiak eléggé kitombolták volna magukat, vezéreik által előbbi nyugalmas állásba hozattak , következett a voksolás. Előbb a kékpártiak, ulánok a tarkapártiak, a már említettük módon megalapított szabályok szerint szavaztak. A szavazásnak délutáni 5 óra felé vége lévén a szavazatok megszámláltattak. Huszár urnak 155 és 38 fölhatalmazó levele, Reviczky urnak pedig 254 voksa és 74 fölhatalmazó levele, öszvesen tehát H. urnak 193, B. urnak pedig 328 szavazat számíttatván 135 szótöbbséggel Reviczky Pál ur választatott követnek. Most kellett volna a másik követre, a tarkapárti főnökök sürgető követelésének megfelelőleg szavazni, azonban P.ur kijelentvén, mikint ő csak Huszár úrral ment volna úgy is követnek, visszalépésével a választó nemességet a további szavazási alkalmatlanságtól megkímélte. Harsányan hangzott mos Jagasics, ’s ellenkező hang nem is hallatván elnök ő mlrga Jagasics urat nyilvánosan kimondó másik követnek. Most bánta meg a tarkapárt, hogy olly rövid küzdelmü diadalt engedett a kéktollasoknak, ’s ő méltóságának már távoztával kikéri s pártjából egy esküttet, kinek esze ágában sem volt a követség, fölemelteti ’s követeli a voksolást. Mi lehetett itt czélja a tarka pártnak , az említett eskütt urat akarta-e prostituált , vagy a követi állást, nem tudjuk. Egy kis ideig tartott lárma után a pártok eloszlottak. Különös megjegyzést érdemel, hogy a tarkapárton 134, a kék párton 132 kortes lévén, a kékpártiak többségét az értelmiség tévé. October Gán a terembe gyülekezvén, elnök ő méltósága méltó fájdalommal emlité a csapást, melly főméltóságu herczeg Kopácsy József országunk prímása ’s megyénk örökös ’s valóságos főispánja kora halálával találta megyénket. ’S minél érzékenyebben fejezé ki ő mizsga méltó fájdalmát a nagynak, a bölcsnek,az igazságosnak elhunyta fölött, annál kegyeletteljesebb készséggel határoztatott, dicsőült főméltóságának emlékét és a megyei rendek fájdalmát jegyzőkönyvileg is örökíteni, arczképét a megyei teremet diszesitő nagy férfiak sorába függeszteni, és ő felségéhez legalázatosabb fölirást aziránt terjeszteni, méltóztatnék kegyelmesen még az országgyűlés előtt árva megyénket, és az egész hont új prímás kinevezésével megvigasztalni, annyival inkább is, minthogy ezt a következő országgyűlési ügyeknek a hazára nézvésti fontossága nemcsak kívánatossá, hanem szükségessé tenni látszik. Ezek után a tegnap bukott tarkapárt emberei kezdék meg a végbement választás elleni kifogásaikat. Nem akarjuk részlelkűségnek nevezni az indulatot és szándékot, mellyel ez történt, hanem hajlandók vagyunk a csatavesztés még meg nem enyhült fájdalmai keserű utóérzetének tulajdonítani az epés szemrehányásokat. Hamisan ment a választás , rendetlenül. — Minek volt a katonaság ’s több gondolható efélék ugyancsak paprikásán amúgy a bográcsból tálalva, a zöld asztalra az administrator és kék tollasok elibe rakatak föl. Most újólag láttuk,milly vakságra viheti az embert a nyugtalankodás és szünteleni ellenkezés viszketege. — Ugyan tegyék kezeiket keblökre a tarkapártiak és feleljenek: nem ment-e a követválasztás az ön saját magok indítványozta módon? nem voltak-e ott megbízott embereik a választmányban ? Vagy miért nem nyilváníták panaszukat a szavazatok megszámlálása előtt? vagy akkor még nem volt sérelmük ? hogyan támadt a voksok megszámlálása után ? talán bizony csak az az egész sérelem, hogy nem nyertek ? Meglehet, sőt bizonyosan egyedül csak az. Vagy talán a szabályok voltak roszak?— hisz maguk alkották. Vagy embereik voltak hittelenek a választmányban? Arról nem tehetnénk mi akkor sem, ha úgy volna, amint nincs. Nem viselte-e magát a kékpárt a tarkapárt irányában a túlságig méltányosan? Nem engedett-e kevés ellenmondás után szavazatot még Palóczy úrnak is, ellenére a megyei határozatnak , melly szerint csak a kihirdetett nemesek szavazhatnak ? De hiszen mi engedtünk. Sőt abban sem ellenkeztünk igen nagyon, hogy a mi embereink közöl sokat kiskorúság és egyéb ürügyek alatt kitörültek bizományosaik. De minek is vesződünk ezekkel, hiszen mizgos elnökünk minden ellenvetéseikre kielégítőleg felelt, a nagy olvasó közönség pedig ítéljen ezekből, mik szórul szóra igazak. De nem is hiszszük, hogy valódi meggyőződésből beszéltek, hanem inkább, mint már említettük, az utófájdalmak sajgási voltak, mellyeket mizgos elnöklő főispáni helyettesünk honszerte ismert ügyes tapintatával, bölcs viszonyzáfoló fölvilágositásával, capacitatiojával és szelíd kíméletes modorával annál könnyebben enyhített, minél világosabb volt az egész követválasztási ügy körül tanúsított pártatlansága, és legtisztább eljárása. Lecsilapodván a kedélyek a tegnapi követválasztási gyűlés jegyzőkönyve hitelesíttetett meg, és a tanácskozás a megyei teremhez méltó modorban megkezdetett az országgyűlési követi utasításokkal, ’s következőkben jön a megállapodás: 1) Dicső emlékű ’s honunk boldogságára 50 éven át hasznosan nádorkodott cs. k. főherczeg József félszázados fáradalmainak elismerése a törvénykönyvben örökittessék. 2) Fenséges István és kir. főherczeg ’s kir. helytartó, dicsőült atyja egykor történt megválasztatása módjára, ország nádorává megválasztassék. 33 Az ősiség eltöröltessék, azonban a majorátusok az 1723ik évi 50. t.czik értelmében épségben maradjanak. Uj majoratusok csak tagosított birtokban, a legnagyobb és legkisebb mennyiségnek meghatározása mellett alkottathassanak. Az örök fölvallások megsemmisítésére , vagy régi zálog visszaváltására szolgáló perek a jövő országgyűlésig folyamatba tétessenek , különben irántok, valamint az uj zálog iránt,ha lefolyta után egyév és egy napra, a bírói zálog iránt pedig, ha 3 év eltelte alatt vissza nem váltatnának — minden további kereseti jog megszűnjék. —A törvény alkotása után teendő örök fölvallások megsemmisithetők ne legyenek. Hogy pedig a külföldiek által vett jószágok jövedelme az országból ennek kárára, ki ne szivárogjon, jószágot csak magyarok, vagy honosított, de a honban lakó egyének vehessenek. 4) A telekkönyvek behozatala iránt kényszerítő törvény alkottassék. 5) Nemzeti bank állittassék föl. 6) Országos pénztár a nemesek adózásából, közadózás és közteherviselés czim alatt alapittassék. Ennek kezelése számadási felelősség mellett a kormányra bizassék. Hová fordittathatását ezen pénztárnak országgyűlésről országgyűlésre az országos rendek határozzák meg, szem előtt tartván mindenek előtt a népnevelést, országos kereskedést, a közlekedési eszközöket különös figyelemmel a fiumei vasútra, közintézeteknek fölállittatását, ’s ha lehet a kormánynyali egyezkedés utján a vámsorompók lerontását. — Az indirect adó behozassák, és annak egyéb rovatai közt a honkmliek első helyre soroztassanak. 7) Előző könyvvizsgálat, minthogy a fenyitőnél czélirányosabb, legyen, de ha a kormány által rendelt könyvvizsgálók határozatán az író meg nem nyugszik, legyen egy az országgyűlésen választandó könyvvizsgáló collegium , mellytől fölebbvitel ne legyen *3. 83 A népképviselet, mint időelőtti, még be ne hozassák. 93 A népnevelés terjesztessék; a Ludovicet létre hozassák; a pesti vakok intézete országos intézetté emeltessék. 10) A magyar nyelv diplomatikai érvényessége általánosan eszközöltessék. 11) A szabad kir. városok belrendezete iránt már a múlt országgyűlésen keletkezett határozatok épségben tartassanak; a városi felügyelők főispáni jogokkal ruháztassanak föl. A városok a kir. kincstártól függetlenek legyenek; a számadások a m. k. hr. tanácshoz terjesztessenek; a bíró, polgármester és kapitány minden 6 évben újra választassák a választott polgárok által; a tanácsosok állása örökös legyen; a választók és választott polgárok száma, és a polgárságrai képesség elhatározásánál szemügyre vétessék, nehogy a szabadság a rendet elfojtsa, és a szabadság szabadossággá fajuljon. 123 A. káptalanok, apátok, prépostok és szabad kerületeknek az 1608iki koronázás utáni 1. tezikkben gyökerezett szavazatjoga visszaállíttassák ; a jelen nem levők képviselői kizárassanak. 13) A részek visszakapcsoltatása sürgettessék; az elökerülő nehézségek elhárittassanak; — egész Erdélynek magyarországhozi csatoltatása kisértessék meg. 14) A széhek rendeztessenek. 15) Az országgyűlési szállások fizettessenek. 16) A mostani adómennyiség megajánltassék, de megyénkre nézve a nádori porták leszállittassanak. 17) Az újoncz katona állítás szabályai iránt világos törvény alkothassék. 18) Tűz, jég és egyéb elemi károsodások elleni viszonyos biztosítás kényszerítő törvény által állittassék föl. 19) A nemesi felkelés évenkinti gyakorlatai létrehozassanak; egy felkelési és védő rendszer dolgoztassák ki. 20) A magy. kir. egyetemnél minden tanulmányok magyar nyelven adassanak elő. (Vége köv.) MOSONYBÓL. (Közgyűlés vége.) Az utasításokkal foglalkozó választmány az országos kerületi napló kinyomatását, valamint az országgyűlési szabad újság létrejövetelét mindaddig nem óhajtja, mig czélszerű sajtótörvények létre nem jönek, mellyek alkotásának indítványba hozására követeinket utasíttatni véli a választmány. Az ellenzék utasítási választmányunk javaslatának e pontjával magát ki nem elégítve találván, szót emelt, különösen a kerületi napló kinyoma*) A jelen pont tárgyalása alkalmával egy ur mosdatlan szájába igen, de a megye méltóságához nem illő hangon ’s modorban , gyönyörűségének találta kikelni a B. P. Híradó , és gúnyosan „nemzetesnek“ mondott „Nemzeti Újság“ levelezői, különösen a 665. számban megjelent czikk írója ellen. Nagy dicsőséget látszatott képzelni abban , hogy a jelen volt elnök hallatára hősi bátorsággal és elszántsággal és különbféle durva kifejezésekkel fölhízta , hogy, ha itt van azon levelező, szólaljon fel. Szegény jámbor azt gondolta , hogy annak a levelezőnek tökkel ütötték a fejét, és mindjárt „bic sum“-ot kiált, vagy ijedtében mea culpát mond. Ha más ember mondta volna azon kifejezéseket, talán apprehendálhatná valaki, de azon az annyira ismeretes, hogy tőle gyaláztatni dicsőség. De különben is már Phoedrus biztosított bennünket, hogy a holdnak nem esik olly könnyen baja. Egyébiránt látszik, hogy adivatlapé személyzet, csakugyan a konyhában, a gazdaságos tűzhely körül működött. Azonban, ha azon úrnak és társainak nem tetszik a szabad írás , ne tessék a szabados beszéd és szabados cselekvés. Ami a fájdallok B. P. H. czikkében van, az mind igaz, hogy nem szép, arról nem mi, hanem azon urak tehetnek. Vagy az nem tetszik, hogy egy kicsinyt, mint megérdemlette, kisatyrizálták ? Tehát nagyobb bűn ez, mint mikor a kihívó úr a megye szent teremében a legszentebb tárgyakat nevetségessé teszi, kigúnyolja, vájjon nagyobb bűnést szakácsnak nevezni, mint mikor ő a kormányt sajtkukacznak csúfolja? — Vagy talán nem úgy érez mint beszél? akkor nagyon veszedelmes dilemmába keveredik. Ha elég beszült valaki nyilván beszélni zöldeket, legyen erős a megrovást eltűrni, de ami kívánatosabb, száját zabolázni. Mikor megérdemlik önök, örömest megdicsérjük. Hogy ez csak igen ritkán történhetik, arról nem mi tehetünk. Végre , ne gondolja kihívó úr , hogy olly kedves tárgy előttünk a személyéveli bíbelődés; ha nem ismernők, hogy azzal meg nem elégszik, hogy gyalázkodik, hanem ezt dicsekedve tovább mondja, soha egyet sem szólnánk, de a támasztott botrányok, balvélemények terjesztése és antipathiák gerjesztése becsületes jellemű férfiak iránt, méltán követelik ezen kiigazításokat és megrovásokat. Quod tibi non vis fieri alteri ne feceris hatását illetőleg kiemelve, miszerinta kerületi naplónak kinyomatása , különösen országgyűlési helyzetünk különössége miatt szükséges. Utasításaink vannak, úgymond az ellenzék, bár nem lennének, de vannak, ’s mig utasítások vannak, azokat ignorálnunk nem lehet, ’s mivel Magyarországban a küldök sokkal nagyobb joggal bírnak, mint a világon bárhol, szükség, hogy a lehetőségig felvilágositlassanak, ’s mivel a visszahívás jogát a küldök nálunk a legnagyobb szabadsággal gyakorolják, elannyira, hogy gyakran a követ nem bizonyos tény következtében, hanem azért hivatik vissza, mivel a közbizalmat elvesztette, szükséges, sőt az igazság szigorúan követeli, hogy a követnek mód nyúttassék küldői előtti igazolhatására. Ez az ellenzék szerint annál figyelemreméltóbb , minél bizonyosb, hogy az alsó tábla tanácskozásainak leglényegesb része kerületi ülésekben foly.Ezekre a conservativ oldal részéről első alispán úr megjegyzi, hogy nem is léteznek a kerületi ülésekben jelenleg még hitelességet nyújtó biztosítékok, azok diplomatikai állással nem bíróának. Nem is óhajtható, hogy diplomatikai állásra emelkedjenek , mondák mások, mert tökéletlen institutiót képeznek; nem is lehetséges, hogy azokban az egész tábla tagjai megjelenvén és számos, nem a higgadt értelmiség, hanem a szenvedély által vezérlett publikum bíráskodván, bebonyolódottabb tárgyak kellőkép megfejtessenek. Azért a kerületi napló kinyomtatását, mint a kerületi ülések diplomatikai állásának eszközeit óhajtani nem lehet. Mindezekre megjegyzi az ellenzék, hogy szokás által a kerületi ülések az országra nézve már valóban diplomatikai állásra emeltetvék, ’s ezen a naplónak kinyomatása többé változtatni nem fog,’s a rok által e tekintetben gyakorlott jogokat sem erősitendi, sem gyengítendi. Egyébiránt annak megismerése, hogy a kerületi ülések tökéletlen institutiót képeznek, a kerületi napló kinyomatása szükségének megismerését következésül vonja maga után, mert a napló kinyomatása hatalmas tényezője lenne a kerületi ülések rendezésének. „Verba volant,“ mond a latin közmondás, de ha mindenki tudja, hogy mit kimondott, közhírré tétetik ’s az ország bírálata alá bocsáttatik, kétségtelenül minél óvatos a leend előadásaira nézve. Mindezekből az következik, hogy ki a kerületi üléseket rendezetlen institutiónak tartja, azok rendezését kívánnia kell, ’s ha így, kívánnia kell egyszersmind a kerületi napló kinyomatását és közrebocsátását, mert ezáltal a kerületi ülések bizonyosabban rendezettebbekké válandóak. Azonban a többség, noha érzi, hogy az országgyűlés fáradozásai a hazára nézve üdvös eredményűek csak úgy lehetnek, ha azokat minden részleteikben közbizodalom kíséri, mi csak teljes nyilvánosság által elérhető, mndaddig, míg czélhoz vezető sajtótörvényeink nem lesznek, a kerületi napló kinyomatását és közrebocsátását nem óhajtván, e pontra nézve követeinket a választmányi javaslat értelmében utasítja. A szabad újságokra nézve pedig, az ellenzék, valamint a kerületi naplóra nézve nem lévén a választmány javaslatával kielégítve, oda nyilatkozott, hogy ha már amazt, t. i. a kerületi naplót nem pártoljuk, pártolnák legalább a szabad újságot, hogy semmit sem akarni ne látszassunk, mert hiszen a nap verefényénél világosabb, hogy az olly nagy jogokkal felruházott küldők ebeli municipális állásuknak semmi kötelesség sem felel meg, melly kötelesség különösen abban állana, hogy a küldők a törvényhozási tanácskozásokat, azoknak minden változásait folytonos figyelemmel kisérjék, hogy így midőn egyrészt követeiknek minden lépését kiszabják,másrészt azok iránt igazságosak tudjanak lenni az ítéletben. Mire a conservativek válaszolák, hogy ezen czélnak a napló is megfelel. Ezt azonban az ellenzék a napló drágasága miatt kétségbe vette. És mire valók a követek tudósításai ? mond a conservativ oldal. Azok, jegyzi meg az ellenzék, többnyire egyoldalúak. Mire a conservativek, az mindenesetre nagy ugrás lenne, ha Magyarországban világos sajtótörvény nemlétében, a sajtószabadságnak legutolsó fokozata kivételkép behozatnék. Az e tárgy feletti vita messze terjedett volna meg,ha a kitűnő többség abban megállapodva , hogy a szabad újság kérdése a sajtósntézkedések lényeges része ,s ezek eredményének tekintendő lévén, egyiket a másik nélkül tárgyalni nem lehet, a választmányi javaslat ebeli pontjára az eldöntő „maradjon“-t ki nem mondja. Hogy el ne felejtsem, voltak a teremben többen, kiknek nem fért fejekbe, hogy az ilyen újságok is csak privát vállalatok lennének, és országgyűlési vizsgálat mellett lettek volna hajlandók országgyűlési újságot elfogadni. „Audi gut“ szerencse hogy nem szólottak ! — Az e tárgy körüli vitába nem vegyült ee, ’s mindkét pártunk óhajtani látszott Deákkal: „hogy a kormány és nemzet e részben tisztán felfogják a közérdeket ’s a közelebbi országgyűlés a szabad sajtó iránt egy olly törvényt hozzon létre, melly czélszerű rendeletével, számos hiányaink pótlásának, a törvények iránti tisztelet terjesztésének és haladó kifejlődésünk előmozdításának hathatós eszköze legyen. Sürgetni fogják továbbá követeink, a már munkába vett büntető törvénykönyv mielőbbi életbeléptetését, a privilégium forit azonban az egyháziakra nézve, több törvényezikk, mint: 1554: 11., 1557: 10., 1723 :3. által biztosítottat fentartatni óhajtván. — A bányajog mielőbbi életbeléptetése; az elemi tanodák rendezése; az írói jog törvény általi kellő biztosítása; a nemzeti színház reorganisatiója pártoltatnak. A zsidók növekedő betolakodásuk megakadályozásául a választmány azon javaslata, hogy arra, miszerint ezek köztünk megtelepedhessenek , becsületes életmódjuk és erkölcsi viseletök iránt hiteles bizonyítványokat mutassanak elő — elfogadtatott. Az unitaria vallás iránt ő felsége válaszát fogják követeink szorgalmazni. Turmező ügye pártoltatik. A falusi jegyzőket örök időre, a bírókat pedig legalább 6 évre kívánják választatni, állásukból pedig elmozdittatni csak törvényes utón engedik rendink. A kegyes alapítványokra nézve az 1715: 74.és az 1723: 26. t.czikk értelmében ő felsége jogát ez után is fentartatni óhajtjuk. A gyorsírás országos elömozdi