Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-11-25 / 702. szám

Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csü­törtök., pont, és vasára, jelen­nek meg. Előfizetési ár fél­évre Pozsonban helyben 5 fit., Postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft. 24 kr., négyszer küldve pedig 7 ft. 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr. a kettős ha-Csütörtök 702. November 25.1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. tabu sorért pedig 10 peng. kr fizettetik. Előfizethetni 1 M­o­­zsok­ban a kiadóhivatalban, főpinczén Wigand (1.könyv­kereskedésében és Pesten hatvani utczai Horváth-ház­­ban 583-ik sz. a. földszint, és minden k.postahivatalnál.­Az ausztriai birodalomba és kül­földre menendő példányok csak a bécsi császári postahi­vatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM: Magyarország és Erdély. A fenséges nádornak székfoglalási beszéde az elegyes országos ülésben nov. I4kén. Elnökösködhetnek-e a főispánok és helyetteseik a me­gyei törvényszékeken ? III. Országgyűlés : VII. VIII. és IXdik kerületi ülések nov. 22. 23. és 24kén (Tárgy: válasz-felirat.) Iga­zítás. Budapesti hirharang. Külföld. Nagybritannia. Francziaor­­szág. Olaszország. Hivatalos és magánhirdetések. If MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Lapunk 679dik számában’s más hazai lapokban is, gyors­­leirás után, hibásan közöltetvén e cs. kir. fenségének az or­szág nádorának f. hó 1 okén az országos elegyes­ülésben mon­dott székfoglaló beszédje, szükségesnek tartottuk e je­les beszédet megjavítva, azaz valódi szerkezetében itt közölni. „Méltóságos főrendek! Tel, karok és idek! Ezen komoly pillanatban, hol először ülök nádori székemben, őszintén meg­vallom , elfogultság vegyül azon tiszta örömérzethez, melly keblemet eltölti, midőn az ország nádorává kikiáltatván, egy illy nemzet bizodalmát látom bennem egyesülni. — S ki olly mélyen érzem, mennyire vagyok az országos rendeknek eme bizodalmukért lekötelezve; érzelmeim kifejezésére szót alig találok. — Mindenek előtt szent örökség gyanánt veszem át azon kötelességet, hogy boldogult atyám nevében, ki a múlt országgyűlést — mintegy előérzetében azoknak, mik betelje­sedtek — maga mondá utósának, mellyen elnökölt, forró kö­szönetet mondjak e székről az országos rendeknek azon tiszteletért és szeretetért, melly a dicsőültet e helyen környe­ző ; ’s hálával emlékszem , hogy mig egymást válták fel a nemzet képviselői azon számos országgyűléseken, mellyeket ő vezérelt, — az irániai birodalom változatlan maradt mind végig. — Érzem jól, hogy dicső emlékének köszönhetem nagy részben azon bő rokonszenvet, mellynélfogva az országos rendek szabad választása engem emelt e székbe. Hadd mond­jam azért el e helyről is fiúi bánatom és polgári tiszteletem fohászát : „Legyen áldott az ő emlékezete!“ — ’S most mél­tóságos főrendek és tekintetes karok és rendek ! ismétlem azon ünnepélyes fogadást, mellyet ő felségének tevék, hogy éltem feladata leend­ő hivatalomnak, mellyet a nemzetnek ő felsége által szentesített bizodalmánál fogva viselek, becsületesen meg­­felett­etni. •­ Nem akarok sok szót mondani, hosszú ígérete­ket tenni e perezben , midőn keblem csordultig telve van ér­zelmekkel. — Hiszem, hogy egy egész nemzet olly bizo­dalma, minő irántam három nap előtt nyilvánult, elég erős lesz ingadozás nélkül bevárni az időt, mikor tenni foghatom azt, mit most csak ígérhetnék. — Gyakran fogok ta­nácsukra szorulni; ne vonják ezt meg tőlem, kinek minden lépteit atyám példája vezérlendi, ’s ki a tiszta hazafiság utjá­­tól soha eltérni nem akarok. — Midőn tehát az országos rendeket legőszintébb szíves hajlandóságomról biztosítom, is­métlem kérésemet : legyenek támaszaim, dolgozzunk bizoda­­lommal egymás iránt, ’s egy értelemben a trón ’s haza elvá­­laszthatlan javán; hogy igy, ha a magyarok istene megsegít, a késő utókor is elmondhassa poraink fölött : kimúltak — de tetteikben élnek!!“ Elnökösködhetnek-e a főispánok és he­lyetteseik a megyei tör­vény­székek­en. III. Kér­dést nem szenved mikint a régibb századokban a megyei főispánok, követve a törvény szigorú rendeletét mind polgári mind bűntárgyakban folyvást bíráskodtak; igy olvassuk e czimű­ munkában „Ritus explorandae veritatis 1550. Colosvarii,“ mellyet Bél Mátyás is „Adparatus ad históriam Hungáriáé“ czimű munkájában Decad 1. mo­numentum V. kiadott; olvassuk, hogy a bihari, zabolcsi és nógrádi főispánok a 34. 44. 61. 64. 70. 71. 73. 114. 119. 194. 206. 207. pontok alatt elősorolt esetekben bírás­kodtak. Oklevelekből felhozzuk a következő eseteket : 1325ik évben Drugeth Filep nádor mint szepesi és abaujvári főispán törvényszéket tartott és ítélt Felnempti Györgynek Miklós fiának, Felnempti János Mihály fia ellen öt telek iránt indított perében. 1374 ben Zudar Péter borsodi főispán ugyanazon me­gye szolgabiráival együtt ítélt Kara János János fiának László nevű testvére elleni ügyében. 1378 ban Bubek György tárnok, mint gömöri főis­pán ítélt Kakas Jánosnak Almai Mihály Péter fia elleni ügyében. 1381ik évben Váradon feria tertia post festum con­­ceptionis B. Virg. Mariae Telegdi Miklós bihari főispán, és ugyanazon megye négy szolgabirái ítéltek váradi Fo­dor Pálnak, Putnoki Lászlónak János nevű fia elleni ügyében.­ De nyomát látjuk annak, hogy a főispánok bíráskod­tak a későbbi időkben is, p. o. Bereg,Turócz, Tolna, Ba­ranya, Zala és több más megyékben a főispánok folyvást biráskodtak ’s hiteles egyénre hivatkozva mondhatjuk, hogy gróf Amadé Antal zalamegyei főispán 1822dik és 1823dik években, jelesül, mint emlékezünk szentmártoni és vizkereszti törvényes időszakok alatt tartatott törvény­székek alkalmával is hosszasabb ideig bíráskodott. És most lássuk, mikép állott a főispáni bíráskodás Zabolcs­­megyében? ezen megye vitatja ugyan, mint látjuk, hogy az 1723. 56. czikkely megszüntette a főispánok bírásko­dási hatóságát — de hogy ez nem áll, már fentebb ki­mutattatok, ’s ugyan ezt állitjuk gyakorlati szempontból is — mert ime alig fejeztetett be az 1723. évi országgyű­lés , épen Zabolcsmegyében, melly mindenkor féltékeny volt jogaira — a főispán törvényszéki elnök volt; és lás­suk későbben, itt ismét tapasztaljuk, hogy 1744.évi junius 1­, 2- es 3dik napjain, még pedig mint a kezünknél levő oklevelekből olvassuk, a protestánsok nagy száma miatti nem kevés aggódások között tartatott polgári törvény­széken a főispán vitte az elnökséget.------Hiteles egyén­re hivatkozhatunk továbbá arra nézve, hogy Zabolcs me­gyében egész a múlt század végéig bíráskodási hatóságot gyakorlottak a főispánok; egyébiránt ezt maga Zabolcs­­megye is nyilván megismeri, midőn kérdéses határozatát csak 48 évi gyakorlatra alapítja. Azonban, hogy mi erőt lehessen azon gyakorlatnak vagy megyei hatósági jogokon alapított és lényegében hasonló határozatoknak tulajdonítani — lássuk törvénye­inknek e részbeni rendelkezését. Werbőczy Hárm. törv. k. 2. czimének 21k szakaszában ezeket olvassuk: Contrageneralia StatutaetDecreta regni hujus Hungáriae nil quidquam constituere possunt, nul­­lam­que statuendi habeant facultatem. Ugyanezen czím­eik szakaszában : Sic etiam in di­­versis comitatibus diversas constitutiones — ut scilicet dic brevieri et ibi longiori processu causa in sede judi­­ciaria cottus coram comite parochiali mota terminetur. Sana inter sese deliberatione praehabita facere quidem et­­ stabilire possunt — generali tam­en decreto totius regni praejudicare et derogare nunquam possunt. Az 1635ik évi 18ik czikkely pedig ekép rendelkezik: §. 1. Statuta, quae contra tripartiti decreti partis 2ae tit­­um at­rum titulum 2dum emanatae fuissent, ullius cen­­seantur , sed ipso facto quod consensu et confirmatione regia sint destitutae , vanae et frivolae habeantur. Ezek szerint gyakorlati vagy helyhatósági jog tekinte­tében sem lehet Zabolcs megyének végzését pártolni és pediglen annyival inkább nem, minthogy a különben is csak most kérdésbe vett hitforma lényegére nézve nem különbözik a törvénykönyvünkben olvasható hitformától. — És vájjon melly hatóság szólalt fel felséges fejedelme­ink úgynevezett paritionalis rendeleteiknek ?— mellyek­­ben előfordul mindenkor, hogy a kinevezett főispánnak a vármegye honorem deferre ac judicio et judicatus ipsius adstare, tartozik és kötelességének ismerje. De Lássuk végtére a kitűzött kérdést a főispáni helyette­sekre nézve. Azon megyék, mellyek a főispánok birósági hatóságát megtagadják, egyszersmind vitatják azt is , hogy helyet­teseiknek, kik ellen az 1825. évi országgyűlés kikelt és kineveztetésöket sérelemnek vette — még kevésbbé en­gedhetik meg a bíráskodási hatóságot. Mi olvastuk az 1825/41 évi országgyűlésnek e részbeni felterjesztését és nem kerülte el figyelmünket — mikint az ország rendeinek a főispáni helyettesek elleni kikelése nem minden megyei helyetteseket érdeklett, mert kivé­telt tettek az ország rendei az iratok között 844. lapon 361k pontra felhozattak szerint azon megyékre nézve (mint akkor mondatott), mellyek iránt törvény rendel­kezik, hogy főispáni helyetteseik lehetnek. — Illy tör­vényt ugyan mi nem olvastunk — azonban azon küldött­ség, melly a törvénykezési rendszer kidolgozására 1790. 67. czikkely által megbizatott, e részben talán nyújtott némi felvilágosítást; jelesül a Ilik fejezet­eik szakaszában olvassuk , hogy mivel a nádor, ország bírája és horvátor­szági bán, ebbeli méltóságaiknál fogva többféle hivatallal vannak felruházva, régi gyakorlatnál fogva megengedte­tett nekik, hogy helyetteseik lehessenek; később az or­szág prímására nézve a szokás ugyan ezen gyakorlatot hozta be. — És e részben nem is fárasztjuk tovább az ér­demes olvasó figyelmét, hanem áttérünk azon Resolutióra, melly e részben 1827. évi május 28 án az ország rendeihez bocsáttatott, ’s az iratok jegyzőkönyvének 1451. lapján a 36. pontra következendően olvasható: „Gravamen h­occe per subsecutam jam ante comitia supremorum comitum denominationem cessasse, pro fu­ture autem moderationem comitatuum in casibus specia­­libus pro exigentia adjunctorum administratoribus officii supremi comitis exemplo vetustiorum quoque temporum concredendam fore.“ Ezen kegyelmes Resolutióban ő cs. kir. felsége dicsőült koronás fejedelmünk azt tudatja az országos rendekkel, hogy előfordulandó egyes esetekben régidő óta fenállott gyakorlathoz képest a megyék kormányzása jövendőben is a főispáni helyettesekre fog bízatni. — De kérdés : mi­kor vette ezen gyakorlat kezdetét? és igy mi tekintetbe jön az 182­ v. évi országgyűlésen jelen volt kk. és rendek felszólalása ? A múlt idők történeteit kutatónak nem mellőzheti el figyelmét Ulászló 3. decretumának 44ik czikkelye, melly szerint megyei főispánokul csak ollyanok neveztethettek,kik megyéikben birtokosok voltak. Láttuk fentebb, hogy ezen törvény szigorúan megtartatott, és ha nem volt alkalmas egyén egy vagy más megyében, akkor az alispánokra ru­­háztatott által ideiglenesen a főispáni hatóság. Mivel azon­ban ollyan egyének, kik megyei választás alatt voltak, az igazság kiszolgáltatásában nem feleltek meg mindenkor törvényes kötelességeiknek — gondoskodni kellett a fel­sőségnek arról, hogy a megyei kormányzás addig is, míg alkalmas egyének találtatnának a főispánságra, czélsze­­rűbben eszközöltessék. így olvassuk, hogy Báthori Anna bélt­eki Drágfy Gáspár özvegye, ki­­ső Ferdinand ő fel­sége parancsa következtében még akkor is, midőn már h­omonnai Drugeth Antallal második házasságra lépett, Középszolnok és Kraszna megyéket kormányozta— mind addig, mig fia Drágfy György tökéletes elérvén korát az em­­litett megyék főispáni székének elfoglalására alkalmatos lett. Tudtunkra ez az lső eset, mellyben a helyettesítésnek eszméjét rejteni látjuk. Hasonló esetet látunk az 1609 év­ben nádornak elválasztott Thurzó György leányára nézve fenforogni, ki atyjának halála után Árva vármegyét kor­mányozta. Későbbi időkből tudjuk, hogy Zemplén me­gyének első alispánja Klobusiczky Ferencz ugyanott 1702 évben gróf Battyányi Lajos vasmegyei főispán 1722dik évben zalai gróf Barkóczi János unglis főispáni helyette­sek voltak ’s később még többen viselték jelen korun­kig e hivatalt a nélkül, hogy ellene 1825ik évig felszóla­lás történt volna-------Pestvármegye a fentebb előadot­tak szerint szinte régóta kormányoztatik főispáni helyet­tesek által — és igy illyen országos és százados gyakorla­tot, melly hazánkban törvényt pótol, törvénytelennek, ’s következőleg a főispáni helyettesek állását törvényen ki­­vüli állásnak tekinteni nem lehet, és pedig annyival inkább nem, mivel valamint Pestmegyében a főispáni helyettesek 1802. 1803—1804. 1808. 1823. 1843ik években fenyitő és polgári törvényszékeken minden ellenmondás nélkül folyvást, úgy más igen sok megyében is megszakadás nélkül viselték az elnökséget, ’s ugyan azért a fentebbiek szerint nyert jogaikból törvényhozás utján kiviül némelly megyéknek mint köztudomásra van különben is, csak né­melly egyének, ’s nyiltan kimondjuk, erélyesebb kormány­­férfiak elleni alaptalan nehezteléseik indokából hozott végzéseik által ki nem vetkőztethetnek.­­ Az előadottakban törvényekre,törvényes gyakorlatokra hivatkoztunk véleményünk támogatása végett, ’s úgy hiszszük, hogy meggyőzhetnek azok mindenkit, kit elfo­gultság nem tartóztat, hogy a főispánok ’s ezek helyette­seiknek törvényes jogaikat egyes megyéknek azok meg­szorítására intézett végzéseik nem korlátozhatják, bírás­kodási hatóságukat pedig annyival kevésbbé szüntethetik meg — vagy­is akár törvényes akár gyakorlati szempont­ból felvéve a kérdést, nem lehet igazságosan állítani, hogy az 1723 évi 26 és 56 czikkelyek a megyei főkormányzók bíráskodási hatóságát megszüntették, sőt véleményünk szerint nem is szüntethetik azt egyébként meg, mint ollyan positív és világos törvény által, mint positivek és világo­sak a bírósági hatósággal őket felruházó törvényeink.­­ Országgyűlés. A nov. 22-ei Vlld. kerületi ülésben a válaszfelirat tárgyában Kossuth L. után folytatólag szólott: Gr. Széchenyi I. Mosony köv. : Nem kívánt ugyan szólani, mert e tárgyra nézve a kedélyeket felingerítlve látta. Midőn 22. év előtt mint kapitány magyarul szólamlott meg, azt mondták : „Siehe, was der Kerl für Confusionen macht.“ Azóta sok idő folyt le ; most állása sokak előtt rejtély, pedig ő csak mint becsületes hajós minden szirtek és örvények között kikötőbe akar érni. Sokan azt reménytették, hogy ő Kos­suthtal itt valami kakas­ viadalt fog víni. (Nevetés.) Nem olly bolond, miszerint azon spectaculumot adja a magyarnak, aki a nélkül is mindig össze szokott veszni) hogy mert mindket­tőnek szép velőcskéje van, egymást körmöljük. Üdvözli P. kö­vetét (éljenzés) ’s örül, mert hazafiságát mindig őszintének ’s alkotmányosnak találta. Most nyílt ideje, hogy mi benne so­káig elfojtva volt, kizárja, mint szónok 22. év előtt. Szüksé­gesnek látja, hogy mi a szivekben és lelkekben rejlik, őszinte­séggel adassék elő. Jelenleg csak egynéhány fő észrevételre­­szo­rítkozik. Szükségesnek tartja, hogy az országgyűlés alatt világosságra állittassék, mikor magyarok akarunk lenni, a­mi öröm volt, midőn ő felsége magyar beszédével nyelvünket természetes helyzetére visszaállította! —, ő csak mint alkot­mányos magyar akar haladni. Sok mondani valója volna, de a veleje nem birja a meleget e teremben, nem is készült a beszédre. Mióta Magyarország Ausztriával össze van háza­sítva, a bonyodalmat, mellyben annyi nemzet, érdek mind egy fazékban foglaltatik, egyszerűsíteni törekedtek, hol tit­kosan, hol mint József nyilt föllépéssel. Most erről senki nem aggódik, a kormánynak sem juthat eszébe az összeolvasztás. Magyarország nincs Ausztriának alárendelve, sem viszont. Magyarország Ausztria mellé van helyezve és mellette áll. Mint a naprendszerben a planéták, úgy az ausztriai biroda­lomban minden nemzetiség saját tengelye körül forog. A je­len kérdésre vonatkozólag : a válasz feliratban nagy súlyt nem helyheztet, — ez franczia találmány, kiktől noha sokat le­het tanulni, nem dicsekedhetnek mindazáltal azon érettség­gel, mellyel elérni nekünk igyekezni kell. Felhívja a riket,­­ miután új aerába lépünk, ne végezzék e tárgyat ma, hanem

Next