Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-04-22 / 818. szám

384 keblünkben is megfogalmttott, most mindenkép arra kell igyekezetünket fordítani , hogy ez eszmét valósággá ér­leljük. (Nyáry megjelenvén, zajos éljennel üdvözöltetik.) Igaz, mi már régebben egyesültünk tanulás végett, de miért nem értünk ezér­ u­tán, mert nem voltak kik hoz­zánk jöjjenek ? Koránsem , — hanem azért, mert a kapu bezáratott előttük, kik jőni akartak. — De a természet­ben minden eléri azon időpontot, mellyben a csira gyü­­mölcsözésre jut. Ez idő ránk nézve is elérkezett. Mi éret­tek vagyunk a szabadságra! (Zajos helyeslés) „Midőn önök kérelmével a ministeriumhoz mentünk, a legszive­­sebb fogadtatást nyertük. De kik is azok a ministerek ? ------Kossuth, ki ez ? az iparegyesület igazgatója. Klau­zál , a nép embere, stb. Polgártársaim ! a mag, mit el­vetettünk, jó földbe esett.“ Itt szónok egy papírt mutat fel. — Felolvasom— úgymond— ez írást, hogy mind­nyájan tudjuk meg , mit akarunk. Felolvasom azért is , mert meghallottam, miszerint az én nevemben ollyakat akarnak némellyek elkövetni , mit én teljességgel nem akarok. Sokak barátságával dicsekszem önök közül, de e pillanatban kész volnék arról lemondani, ha elhihetném, hogy vannak köztünk ollyak is , kik e szent ügyet vérrel akarnák bemocskolni. Nemde ezt nem akarják önök ? (általános: nem!) itt szónoka 9 pontból álló petitiót felolvassa, mik a következők: 1) Czéhek eltörlése. 2) Olly intézetek felállítása, hol az iparos készültségét ki­mutathassa, s erről bizonyítványt vehessen. Ilyen intézet lenne az­ iparegylet , s annak fiókegyletei. 3) Szabad telepedés mindenütt. 4) A mester és segédek közti viszo­nyok elrendezése. 5) Munka­idő szabályozása , hogy az önképzésre is idő maradjon. 6) Munkabér a munkához aránylag. 7) A szerződések szabadsága. *) 8) Semmi jogtalan terhek nem hordozása, a kiképzési eszközök könnyen megszerezhetése. 9) Külföldön vándorlás. Kór­házak sat. Az említett pontok a legélénkebb helyesléssel elfogadtattak. Glembay után Nyáry lépett fel zajos él­jenek közt. Ő kétségkívül a legünnepeltebb népszónok Pesten. A igazságszolgáltatás körében szerzett jó hírnév, ismert hivatali képesség s szorgalom, nyilt férfias közlési mód , népszerűn - logikai előadás , egésséges humor sat, azon tulajdonok, mik Nyáryt első népszónokká avat­ták. Hol a békés reformnak illyetén bajnokai vannak, ott biztosítva van a rend , a személy és vagyonbátorság. Ál­talános tetszéssel fogadott beszédéből következőket eme­lünk ki: „Polgárok ! A szabadság nagyon új még, nem lehet csodálni, hogy sokan nem értik. A városban azon hír terjedt el, hogy többen szövetkeztek önök közül törvény­telen tettek elkövetésére. (Nem!) Hogy én nem hittem , megtetszik abból, hogy tegnap is, ma is megjelentem. (Éljen), és még többször is örömmel fogok megjelenni. Hazafiak! engedjétek meg, hogy beszéljek röviden a szabadságról. Szabadság csak ott van , hol a józan nép­többség igazgat; e többség akarata a szabadság. E szó­val, mint igen sok dolgokkal, rút játék űzetett sok helyütt. Nekünk jutott a szerencse, hogy okulván más népek pél­dáin, az illy visszaéléseket elkerülhetjük. Vagy tán azt gondolja valaki, hogy szabadságunk nem nyugszik erős alapon, mert nem vérrel szereztetett. Uraim! minket senki sem gátolt erőszakkal ; mi szavunkkal győztünk, miként isten győz szavával, s itt látható, hogy a *) Ezen kérelemből a tetszik ki, hogy nálunk számba sem veszik azt a tanúságot, mit az orrunk előtt lefolyt történetek­ből lehetne meríteni. Ez az egész kérelem semmi sem egyéb , mint vak majmolása a Louis Blanc hóbortosságai által hinárba kevert franczia prov. kormány szerencsétlen kezdeményeinek. Még akkor mindjárt megmondottuk, hogy a prov. kormány olly feladásokat vállal magára , mellyeket meg nem oldhat , olly ígéreteket tesz, mellyeket nem teljesíthet; hogy mikor minden sületlen expedienseinek végére jutott, az ipart és kereskedési forgalmat egészen megakasztotta, a termesztés és fogyasztás forrásait zsarnoki és a józan ész ellen harczoló rend­szabályai által kiszárította, a társadalomnak egész oecono­­miáját zavarba hozta, nem fog egyéb menedéke maradni a polgári háború elől, mint a külháború, minek megcsalódott és elégedetlen napszámos­ ezreit torkába vetendi. És ez az idő bekövetkezett ! A prov. kormány, miután minden napszámos­nak kevés dolgot és sok fizetést ígért s egyiket sem adhatott elegendő mértékben, eleinte elnézte, hogy a „testvériség“ hazájából minden idegen napszámosok kifizettessenek, s mi­után ezzel nem szaporodik a honmaradók keresete, mert uto­pia uralma alatt elalél a munka, tehát külháborúra készül. És hiába prédikál békét a nemes Lamartine, a háborút el nem fogja kerülni Francziaország, mert különben az utopia és kutatás uralkodásától meg nem menekszik. És a külháború még csak egyetlen egy szerencséje, ha végre maguk a nap­számosok józan esze fel nem lázad a Louis Blanc ineptiái ellen, s az ipart természeti törvényeinek rendes vágásába visszatérni nem segítik , mert különben olly dissolutiónak lesz martaléka a szép Francziaország, miilyennek annyi revolutiói alatt soha sem volt. És miből ered ennyi szerencsétlenség? Abból , a­mit a kérelemnek 5 és 6ik pontja foglal magában, miszerint a státus határozná meg a munkabért és az időt; minek gya­korlati értelme, mainap, midőn a nép önkormányzásra ju­tott , oda menne ki, hogy kevés vagy semmi munka és sok fizetés, azaz, absurdum!­­ Csudálatos, mennyire ment nálunk az elfogultság , hogy nem veszik észre az egymás mellett álló legszembeötlőbb ellenmondást sem ! Az 5 és 6dik pont eltörli a szerződések szabadságát, mit a 7dik pont egye­nesen követel! Úr isten, hát olly szegények lettünk már, hogy még a legidétlenebb gondolatot is idegenektől kelle kölcsön vennünk! — Szerk. népszava— isten szava.“ (Helyeslés.) Menjünk tovább, hol szabadság nincs , semmi sincs. Magyarhonban ez ideig nem volt *) , a bécsi bureaucratia rendelkezett korlátlanul. Volt műiparunk, de a legelső szükségeket is külföldről kelle hozatnunk. Mi volt ennek oka? Mun­kás kéz volt, de nem volt szabadság. Mi nem támadunk meg személyeket; ez a szabadság megtámadása volna. Ha a szabadság eszméje megfogamzik milliókban , hal­hatatlan. De ne gondolja senki, hogy ha a szabadság ki van mondva , már van minden. Éhez munka és szorga­lom kell. (Úgy van ?) Földművelés és ipar csak együtt virágozhatnak fel. Nem kell hát mondani , hogy most csak a föld szabadítatott fel, felszakadhatott az ipar is. Olly időben élünk, midőn mindenki tudja, hogy tenni kell, de kevés, hogy hol kell kezdeni. Sokan azt mondják: ha tehetősebb uraink belföldit vennének, felvirágoznék a műipar (igaz) , de még ez nem elég (halljuk) , szükség, hogy önök igyekezzenek jót készíteni. Miért oszlott fel a védegylet ? Egyéb okokon kívül főleg azért is, mert az iparosok közül sokan azt hitték, hogy miután már kül­földit nem vesznek , a rosszat is eladhatják jó áron. . .. Egyébiránt biztosítom önöket, hogy addig is, míg a törvényhozás intézkednék , a ministérium mindent meg­­teend, mivel önökön segíthet. Holnap, vagy holnapután ki fogja adni a rendeletet, hogy kik ezekben nincsenek is, szabadon dolgozhassanak (éljen). De ne feledkezzenek meg, hogy a­ki jól képezte magát, ezután sem leend kö­zépszerű sem. Igyekezzenek hát szorgalmukat oda fordí­tani , hogy kellőleg kiképezzék magukat, a külföldről megrakott méhekként térjenek haza. A vándorlás ne csak Pesttől­ Soroksárig tartson (úgy van, nevetés). — Az ipa­rosságnak is értelem az alapja. Itt lesz az országgyűlés, önök látni fogják, hogy az ipar az első teendők közt le­szen. Önökben — polgártársak, — mint kik az ország fölvirágzásának legfőbb tényezői, bízom, hogy nem fog­nak senkit bántani. A rózsa, ha szaga nincs is többé, kí­méletet érdemel múltjáért. Ne bántsuk az öregeket, mert hiszem mindnyájan öregek leszünk. — Arra kérem tehát önöket, hogy miután a petitio be van nyújtva, a minis­térium is kedvezően nyilatkozott, s vannak jó szószólóik, legyenek nyugottak. Miután a szabadság meg­van, be­csüljük meg az­által, hogy kétszeres erővel dolgozzunk. Én ezelőtt is dolgoztam, de most kétszer annyit dolgo­zom, és igen jó kedvet (éljen). Én ismét meg fogok jelenni önök közt, de kérem önöket, hagyjuk a dolgozó napo­kat, — gyűljünk össze, midőn mindnyájan ráérünk. — (hosszas éljen) **). Történtek még több felszólalások is; megállapodás akkér történt, hogy az iparossegédek 10 választmányi ta­got nevezendnek ki, kik közös tanácskozás utján a leg­közelebb teendők iránt véleményt adnak, s ha szükség leend rá, népgyülést is hirdetendnek. A legnagyobb csend­ben elozslottak. V. fensége a nádor királyi helytartó ma este váratik a főváros közönsége által. (Ápril 17-dikén) Ismét egy népgyülés van készülőben, mint hírlik a házbér elengedése iránt.­­ Ápril 17-dikén a fővárosi lakosok nagy száma petitiót adott be a ministeriumhoz, mellyben a városi hatósági személyzet rögtöni letételét kérte. A ministerium azt vá­laszolta, hogy miután a törvény rendelete szerint néhány nap múlva különben is új választásoknak kell történni, addig hagyassanak meg hivatalaikban; azonban, kik ellen sürgető panaszaik volnának, mihamarabb terjesszék elő, hogy a szükséges intézkedés megtétethessék. E választ Rottenbiller vitte meg az összegyűlt közönségnek, mi el­fogadtatván , tömegestől az illető hivatalnokokhoz indul-­­ tak, s hosszasan tartó — bájos macskazenével tisztelték meg őket — elöljáróban. Rottenbiller és Kacskovics nincsenek a bepanasztottak közt. Iflirfüzér. — Az Agramer Zeitungnak Károlyvárosból írják, hogy a Bécsben volt küldöttség nem a kivánatok kbr. megerősítésével ugyan, de e részben legjobb reménnyel visszajött. — Zágrábban a polgárokhoz egy felszólítás jelent meg az ottani irgalmas nénék iránt, hogy t. i. ezek űzes­senek el a városból, javaik nemzeti vagyonná legyenek stb., hatósági rendeletnél fogva azonban megmaradtak, és a tanítást folytatják, de ennek tervét a tartományi gyű­lés határozandja meg. Valljon nem a püspök mint alapitó *) Ez ellen legyen szabad protestálnunk a nemzeti becsü­let nevében. Mi mindig szabad nemzet voltunk; ezt egész Európa elismeri; ez a legméltóbb dicsőségi czimünk. A most és ezelőtt közti különbség csak a formák és mértékben áll. Isten adja, hogy szebb és nagyobb legyen a szabadság, melly ezután hazánkat boldogitandja. Ebbe reméllünk is, ha Nyáry úr véleménye szerint ,a józan néptöbbségé lesz az igazgatás. — Szerk. **) Mi is azt kiáltjuk, tettetés nélkül, teljes szivünkből: él­jen Nyáry ! Azon tömérdek józan ész, mit neki ezen nehány szavai is elárulnak , mutatja , hogy Nyáry az embereket és dolgokat a világból tanulta ismerni. Fordítsa azt mindig olly nemes czélra és olly sikerrel, mint ezúttal, és köszönetet fog neki mondani a haza. De ne hirdesse ő is a bevett divat sze­rint, hogy a haza eddig nem volt szabad. Ezt meghazudtolja az egész világ. S aztán szükség-e bemocskolnunk a múltat , hogy tán annál fényesebbnek tessék a jelen ? Bizony nem. Ezen állítás először: nem igaz, másodszor : nem szükséges. — A­z e . k. iránt keletkezett ellenszenv oka-e az apáczák elleni inge­rültségnek is? — Pozsegamegye mély fájdalmát fejezi ki ő felségé­­­­gének, hogy a magyar min­isteriumban a kapcsolt részek­ből egy férfiú sincs, egyszersmind kéri a királyt, hogy leg­alább két tárczára illyenek alkalmaztassanak. Itt is (Pozse­­gamegye) az ilir nyelvet kivánják diplomaticaiul. — Varasdon a zsidók kiűzetése következtében nyil­vános ülés tartása kiválttaték a tanácstól, mit ez megta­gadott; tisztujitást tartott tehát azonnal a nép, és a kedve elleni tanácsnokokat letette.­­ A zágrábi német lap egy ellenproclamatiót közöl a pesti csendbizottmányhoz, és azáltal a magyarokhoz; úgy látszik magántok­ból eredeti ez ellenirat, melly visz­­szautasitja a pesti proclamatiót és a már mondottakat is­métli, hogy t. i. az ilir nyelv egyenlő jogokban részesit­­tessék a magyarral. — Ugyanezen lap ápr. 15. igy i­. Tegnap tanács és köz­ségi ülés tartatott nagy számú lakosság jelenlétében. Zág­­rábmegyének egy rendelete, melly szerint az urbér meg­szüntetésére nézve felvilágosítandó a nép, mikép sza­baddá tételét egyedül a magyar nemzetnek köszönheti, továbbá a megyei csendbizottmánynak azon rendelete, melly a lakosságot a rend és közbátorság fentartására törvényes büntetés terhe alatt inti, ez utóbbi mint a hely­beli lakosság jogaiba vágó — közingerültséget idézett elő, minélfogva a tanács maga részéről egy nyilatkoz­­ványt bocsátott közre, egyszersmind Péchy Manó főis­pánt küldöttségileg megkereste, azon kijelentéssel, hogy a megye illy, a helybeli hatóságot illető rendelkezéstől jö­vőre tartózkodjék. Egy latin levele a megyének vissza­küldetett. A nemzeti őrség kebelébeni szakadásokról is ir a lap, csak annyit érintőleg, hogy e részben is a nemzeti­ség ügye forog fen. Mikor lesz vége ennyi viszálkodás­­nak? — Ausztria, Bécs. Ő felsége, Stájerország rendeinek a meg­váltást illető felterjesztésére e he­lbről következő leíra­tott bocsátott ki. sor: 1849ik év jan­­től minden ter­­mesztményi, vagy munka-kiszolgálatatások megszűnnek, és ennek helyébe pénzbeli váltság lépene. Sor: a rendek a paraszt-képviselők hozzájárultával dolgozzanak ki ezen átváltoztatás iránt egy részletes törvényjavaslatot. Ser: e törvény életbeléptetéséig, a megváltás, vagy természet­beni kiszolgáltatás a felek kölcsönös egyezkedésére biza­­tik. Ser: ha a felek nem tudnának megegyezni, akkor az illető hatóság közbenjöttével, a tényleges birtok alap­ján, két, a felek által választandó, és díjazandó egyén által történjék meg a becslés, minden feljebbvitel nélkül. Sőt: a megváltás iránt eddig kötött minden szerződések épségükben fentartatnak. Ő felsége, a bécsi nemzetőrség parancsnoka jelenté­sére , az illető miniszer közbenjötte mellett, megengedni méltóztatott, hogy minden nyugdíjazott, vagy csak rangja megtartása mellett kilépett katonatiszt beléphet a nemzet­őrségbe, a­nélkül, hogy akár nyugdíját, akár rangját elvesztené. Ő felsége, a m­inisteri­ tanács felterjeszésére, a ki­n­­feledést, melly a mart. 20ki patens által minden politikai foglyokat illetőleg adatott ki, a katonai kar azon egyéneire is, kik felségsértés miatt elzárva, vagy csak kereset alatt álltak, kiterjeszteni méltóztatott, két egyént kivéve, kik felségsértés mellett , más nagy vétségekkel is terhel­­tettek. Martius 13dika óta az ausztriai hadseregben el van törölve a,Kende (Er) és a bot — két gyalázatos maradványa a barbarismusnak. Bécs, april 19. Az olasz harcztérről semmi neveze­tesebb tudósítás nem érkezett. Nugent fegyvertármester 16án ment át hadtestével az Isonzon, és D’Aspre altábor­nagy hadtestével egyesülve, elkezdendi a velenczei tarto­mányok elleni hadi működést, s ha ez megtörténik, vére­sebb csatákról fogunk hallani. Botzenből írják ápril 13ikáról. A piemontiak Tyrolba beütöttek és Tioneig, mások szerint Stenb­oig előnyo­multak , számuk 600 rendes katona, és 2000 önkénytes. A velük szemközt állt vadász­csapatok a nagyobb erő elől visszavonultak. Ma érkezett egy zászlóalj Schwarzenberg ezredéből. Tegnap estre jött Vintschgauból egy futár azon hírrel, hogy egy más 4 — 500 főből álló önkénytes csapat Franzenshöheig előnyomult. A vintschgaui népség felszólitatott az ellenállásra, és ma ment el ugyanoda egy osztály könnyű lovas és 100 gyalog két ágyúval. Ugyancsak Botzenből april Ilikéről írják, hogy Mike éjjelén érkezett oda a trienti püspök s ezen város küldöt­tei , hogy a főherczeg-alkirálytól azon négy trienti grófok szabadonbocsátását kieszközöljék, kik lázitás gyanújából Zobl ezredes által elfogatva Inspruckba vitettek. De ezen visszaélés püspökünk ismeretes jó szivével nem vezetett czélhoz, az alkirály nyilvánitá, hogy a kérelem nem tel­jesíthető. Az emlitett grófok utczára nyíló szobáiban nagy mennyiségű kő volt összehalmozva, állítólagosan a vidéki pornép beütése ellen. A Prágában uralkodó cseh separatista elvek, mely­­lyeknek czélja Csehországot a német szövetségtől elsza­­kasztni, Mor­vában és Sziléziában viszhangra nem találtak, s a csehek által tett felszólítást az egyesülésre, a morvák visszautasították, nyilvánítván, hogy ők mind Ausztriával, mind a német szövetséggel szilárdan egyesülve akarnak maradni. Az „Oesterreichische Zeitung“ közelebb egy czikké­­ben ezt írja: Ausztria nem akar semmi felséget, Ausztria

Next