Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-04-22 / 818. szám

Ezen lapok hétfőt kivéve­ na­ponkint jelennek meg. Előfize­­­tési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Szombat 818.Á­prilis 22. 1848. Előfizethetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventur-utczai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvani­­utczai Horváth - házban 583­. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és kü­l-­­ földre menendő példányok csak­­ a bécsi császári királyi fő­postahivatalnál rendeltethetnek meg. Nemzettségek és osztályok közti béke! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! TARTALOM. Pest apr. 16. — Szilágy-Somlyó apr. 14. Fő-­­­városi levelek. — Hirfű­zér. — Ausztria. — Németország. — Bajor­ország. — Schleswig-Holstein. — Olaszország. — Belgium. — Orosz- és Lengyelország. — Rövid közlések. — Nyílt tér minden­kinek. — Legújabb. — Hivatalos és magánhirdetések. Pest, april 16. A szabad sajtó után azért sóvárogtak a nemzetek olly sokáig, hogy szabadon gúnyolhassanak ? hogy a művészet szent hivatását, miszerint a szép és nemes iránt hajlamot gerjeszszen, lealacsonyíthassák? vagy azért-e, hogy az ember valódi érdekei felett felvilágositassék, és, hogy a művészet szabad szellemét önkényes járszalaggal egyol­­dalúlag senki ne irányozhassa­ ? Én azt gondolom, hogy ezért, és minden nemes lelkű ember e nézetünkben osztozni fog, és azért sajnosan ta­­pasztalandja minden igaz hazafi, hogy könnyű és műáru­saink irodalmi kirakodásaikkal nem a felvilágositást, melly most annyira szükséges minden lépéseinknél, vették czélba, hanem összecsőditik a nép sepredékét ablakaik előtt, ész-iz- és sótalan Metternich caricaturákkal! Mikor a követi táblánál lecsillapittatott a fellobbanó harag, mellynek értelme ottan volt, azt véltük, hogy a haza minden fiai előre fogják irányozni az értelem minden rugóit, nem pedig hátra a múltba, hol most semmi kere­setünk nincs, mikor a jövőnk minden tehetségeinket és időnket eléggé és tökéletesen elfoglalni képes. Azonban nagy része az íróknak, kivált a németeknek, kik pedig ezelőtt a mindenható Metternich előtt csúsztak másztak, annak, mint Europa legnagyobb lángeszének tömjé­­neztek, sőt ollyanok, kik neki és neki egyedül, azaz: ferde irányzatának és balitéletének állásukat és kenyeröket kö­szönik, mellyhez a szabad sajtó uralma alatt, középszerü­­ségöknél fogva, soha sem jutottak volna, és kiket ő, a hatalom rennkivüli magasságáról lebukott diplomata — persona grátáknak nevezett — ők azok, kik most a gon­dolat felszabadítása arany korszakában egyebet nem tud­nak inni, rajzolni, árulni, mint Metternichiána!! Mit tanulunk ezekből ? Egyebet semmit, mint azt, hogy nagy jellemek nincsenek, még olly körülmények közt sincsenek, mellyek a történet tanúsága szerint egyébkor azokat még nagyobb számmal, még nagyobb fényben kifejtették ? — rudem nodis et cortice crudo Intorquent, summis adnixi viribus hastam. Excipere aurae vul­us. — Nyomoru mentegetés, hogy Parisban a Charivari, Londonban a Punch ugyanazt teszi. De Londonban és Parisban egyebet is tesznek, mit nálunk nem olly sza­porán utánoznak. Londonban két garasért, de még ingyen is osztogatnak bibliákat, és a legcsekélyebb árért olly tanúságos iratokat és lapokat terjesztenek, miilyene­ket nálunk sok pénzért sem kaphatni. Hát ezt miért nem utánozzuk ? ha már bibliákkal nem kezdünk, (mert ezek­kel más czél is van össze­kötve) miért nem tévesztünk hasznos tudományokat, mellyekben olly iszonyú a hiány nálunk mindenütt ? Többször hallottam már kérdezni a könyvboltok előtt állóktól: „Möcht nur wissen, wer der Medernich is? denn das soll alles a Medernich sein.“ Lehet-e ennél sulyosb vád könyvárusaink és íróink ellen­ és pedig két hét előtt azt tapasztaltam, hogy Budán, hol a szőlőművelés tán ezeréves, olly emberek, kik ötven év óta szőlőkerteket birnak és művelnek, kik olvasni és inni tudnak, mesterséget űznek, gyümölcsfákat vesznek­ és ül­tetnek, magok is nemesítenek, szemeznek, sipoznak, olta­nak , de eszük ágában sem volt, hogy lehet párosítani is, és mikor ezt történetesen látták egy urnál, azt jósol­ták, hogy ezer közt egy sem fog megeredni. Az ur tá­vollétében fel is bontottak neki egynéhányat, hogy mások is nevethessék azon párosító urat, és ha ezek, mint igen valószínű, most ugyancsak meg nem erednek, bizonyosan tudatlanságuk még jó sokáig tartand, kivált ha még so­káig felszabadult irodalmunk egyedüli tárgyai az említett carricaturák leendőnek, és lapjaink mindig csak azt át­­kozandják, mint az egyszeri asszony, ki minden köteles­ségeit azért hanyagolta el, mert mindig első anyánk — Éva — bűntettén rágódott! — Otto.­­ SZILÁGY-SOMLYÓ, apr. 14. A szilágy-somlyai­­ lakosok most igazi magyarok. Pest után városkánk egy nemzeti őrsereg alakításá­ban alkalmasint második vola; — ugyanis alig rebbene feléje az onnani, sziveinkben rokonszenvű viszhangra ta­lált, rég óhajtott hit, — már dicstelt vetélkedés gerjedt föl a nemesek és polgárok keblében, kiki legfőbb köte­lességének tartja , magát a szabadság lobogója alá Boroz­tatni és ez által a szeretett honérti mindennemű áldoza­tokra ajánlani. Egy héttel azután összegyűl a lelkes pol­gárság a szabadság teremében, itt a nép nagy embere, Lázár János, megyei főügyvéd, és Papp János, város­kánk derék hadnagya, velős beszédekben terjesztik elő ezen társulat magasztos czélját és szent kötelességeit. Számtalan „éljen!“ kiáltások között, a legszebb rend­ben , szabad ég alá száll legottan a fölfegyverkezendő csa­pat, hol a hűség és kötelesség megtartására, a kiszegzett nemzeti zászló alatt, ünnepélyes eskü által hívja bizony­ságul az egek urát, a magyarok Istenét. (Ezer szózata „éljen a király! éljen Magyarország.“) Ezután esik meg a tiszti választás. Az idevaló 150 főből álló nemzeti őrsereg, alakit a közkivánságra, úgy városkánk természeti fekvésére néz­ve is, igen czélirányosan , egy gyalog vadász századot, mellynek alkotó egyénei: 1 kapitány, 1 kapitányi he­lyettes, 4 hadnagyok, 3 őrmesterek, 1 zászlós, 8 káp­lár 2 trombitás és 130 vadász, 4 szakaszban, melly szám idővel, még szaporodni fog. A város polgárai és nemesei nagy részint jó lövészek és a jól választott derék tisztek szorgalmától remélhetni, mint a jó ügy párthívei, a szá­zadott czélirányos oktatás és gyakorlat által a czélzott szolgálatra, rövid időn, alkalmassá teendik. Formaru­hául a pesti gyalogságé vétetett föl, azon különbséggel, hogy a csákók helyét törpe, kék — a nemzeti tarajkával felékesített sapkák foglalandják el, — a hosszú puskák hellyett pedig lesznek karabélyok és vadászpuskák. — Majd többet. — Sch. Keller Róbert, polgár. Fővárosi levelek. I. April lődikén reggeli­­49 órakor hagyta el a gőzös a pozsonyi partokat, hol nehány kétségbeesett hitelező szorongó szívvel inte érzékeny búcsút tán sohasem látandó adósának; s nehány sápadt arczu leányka könyűs sze­mekkel tekinte távozó kedvese után , a duna hullámit gyorsan szeldelő gőzös — mindnyájuknak vesztett paradi­csomát vivé magával------örökre ! A ragyogó nap pazarul árasztá tündöklő sugárait a gyönyörű vidékre, s az ünnepélyes pillanattól meghatottan nem lehet hogy a várostól is — nehány meleg szóval búcsút ne vegyünk. „Isten hozzád Pozsony , Babylon városa, hol olly soká küzdött a szabadság a szolgasággal, a függetlenség után sóvárgó nemzet az absolutismus vas akaratával. — Isten hozzád határszéli város, melly századokon átláttad koronáztatni kebeledben a királyokat, s fogadtad el jó és bal szerencse napjaiban az országos ügyek elintézésére egybegyült honatyákat. Melly századokon át nézted hi­degen, részvétlenül a nemzet jobb, szabadabb lét utáni törekvéseit, elzárva magadat e keleti néptaj politicai élénksége, s nyílt, harczias szokásainak érintésétől — s idegen maradván a nemzetiség-s benned forrongó politicai átalakulás sympathiájától — s melly csak egy után sóvá­rogtál , mi nemzeti, — a magyar pénz után! De legyenek feledve bűneid a­ Babylon városa ! mert te­talál az is, mellynek kebelében annyi szép reményeink valósulának, hol annyi százados küzdés után — elvégre a szabadság s nemzeti függetlenség hajnalát megpillantok. Isten veled koronaváros szűk piszkos utczáid-s kényel­metlen házaiddal­ bánatos szívvel veszünk tőled búcsút, mint a szabadult rab sötét börtönétől. Mi elvándorlunk egy jobb vidék felé, hol Magyarhon szabadságfái virul­nak; te pedig légy boldog mint a szeretője-hagyott haja­don,­­ ringasd magad a múlt kor históriai emlékei közt. Őrizd meg híven tetődön a múlt­kor szent hagyományát, váromladékidat, hogy elhagyott óráidban legyen, mi haj­dani nagyságodra emlékeztessen ! . .. * A főváros partjaira esti 7 óra után léptünk ki. A par­tok s közel utczák néptelenek s csöndesek voltak; — a szél szabadon játszott a házakra sűrűen kitűzött zászlók­kal , a szabadság jelképeivel. Minő ellentét a korábbi élénkség s zar, s a mostani csend között! Pest ollyan volt e pillanatban, mint a kidühöngött viharban elfáradt ten­ger. De miért is zajongott volna többé , hiszen tegnap óta kebelében van a nemzeti szabadság s függetlenség palládiuma — a felelős magyar ministerium! ott vannak Magyarhon jövendő nagyságának biztosítékai s tényezői — a meghozott törvények! Most béké­ s higgadt közre­­munkálásra van szükség, hogy a ministerium a megvetett alapon építhessen. A húsvéti ünnepek miatt a holnapi szám elmarad. Miként fogadtatott a ministérium, elbeszélték a fő­városi lapok. Ma 10 órakor újra fáklyás zenével tisztel­­tettek meg a főváros hazafi­ érzelmű polgárai által. Az ezernél több fáklya fényözönnel áraszta el a nagy tért, hol a ministeri épület van; a fáklya­­füst hála- áldozat­ként szóll fel a mindenhatóhoz a nemzeti ügy diadaláért. A tisztelkedők egyik szónoka, Kacskovics, a polgári hó­dolat meleg szavaival üdvözlé az összes ministeriumot. A másik szónok Gyurkovics Kossuthhoz intéze üdvözletét. Szavai lángoló páthoszszal hangozták be a nagy tért, s a nagyszámú sokaság által dörgő éljenekkel kísértettek. A ministerium részéről Deák Ferencz válaszolt röviden, de az ünnepélyhez méltó érzelemdús szavakkal. Sajnálva említé föl, hogy Kossuth gyengélkedő egéssége miatt meg nem jelenhetett, s e hazafias kitüntetésért személye­sen nem mutatható be köszönetét. A szomorú hit fájdal­masan hatotta meg a tisztelgőket, s miután az összes ministerium tagjait egyenként is éltették,­­ a zene kísé­retében tovább vonultak. A ministerium folytonos munkásságban van. Szom­baton, April l6dikén vette át Kossuth financzminister Budán a kincstárt. A ministérium rövid időn hivatalos lapot adand ki, addig is a P. Hírlapot bízta meg rendele­tei közlésével. Továbbá még két rendelet közöltetik tőle april 1ldikáról. Egyikben a főispánhelyettesek s azoknak fizetései megszüntetnek; a másikban tudatja az ország­gal , hogy a kormányt átvette. * * * A volt, ellenzéki kör — april Jodikán d. u. 4 órakor gyűlést tartott, mellyben az „ellenzéki“ czim megvál­toztatása hozatott szőnyegre. A terem fuladásig tömve volt, s a fajtó meleg daczára is a tanácskozás férfias hig­gadtság- s mérséklettel folytattatott. — Több név indít­ványoztatok , jelesül : nép-, democrata-, egyenlőség-, nemzeti-, radical kör. A népkör mellett különösen Gorove és Vörösmarty emeltek szót. A radical nevet Nyáry ajánlotta, melly a szónok által felhozott győző okok kö­vetkeztében — a nagy többség által el is fogadtatott. E szerint az „ellenzéki kör“ jövőre ,radicali körnek fog czimeztetni. A selmeczi bányász akadémia magyar ajkú növendékei is kérelmet nyujtnak be a ministeriumhoz , mellyben ta­nulási nyelvül a „magyart“ kérik. Az idegen ajkúak pe­dig , főkép németek és csehek, Bécsbe neveztek küldött­séget, a német nyelvnek továbbra is meghagyásáért, s ter­­mészetesen a magyarul nem tudó professorok által is tá­mogatva. Azt hiszem, a magyar ministerium e kérelem nélkül sem fogta volna tovább tűrni , hogy e, hazánkra nézve annyira fontos tudományszak tanulásától hazánk­fiai nagyobb része, a német nyelv nem tudása miatt, jö­vőre is el legyen zárva — csupa udvariasságból. A törv­­­hozás teremében is hallottunk nem igen régen — okokat felhozatni a német nyelv megtartása mellett, mert ugy­­mond a szónok, ez intézet világhírű, a föld legtávolabb vidékeiről — még Amerikából is jőnek bele a bányászat tanulása végett. Milly nevetséges okok az illyenek! Ki e magyar intézet jótékonyságával akar élni, tessék meg­tanulnia a magyar nyelvet; vagy mivel kerül többe a magyar nyelvet megtanulni, mint a németet ? semmivel. Illy okoskodással oda jutnánk, hogy még lakhelyeinket is oda kellene engedni vendégeinknek, ha történetesen eszékbe jutna, kívánni tőlünk. Uraim! elég soká voltunk udvariasok; ideje, hogy komolyan gondoskodjunk ma­gunkról. Vendégeinknek adjuk meg, mit igazság s mél­tányosság követelnek, — de ne udvariaskodjunk ország­gazdaságunk s nemzetiségünk rovására. April 18. A népgyülések egymást érik. Tegnap tartatott az iparossegédek gyűlése a muzeum terén. Min­den osztályból nagy számmal jelentek meg — legtöbben a szabókéból. A 6—7000 főből álló sokaság kellő rend éű nyugalommal viselte magát. Legelső szólalt fel: Glembay Károly iparegyesületi oktató , olly népszerű nyelven , melly—ritkán téveszti el hatását. E derék tanár beszédé­ből — némi töredéket közölni nem tartunk érdektelennek, megjegyezvén, mikép mind az említett, mind az alább említendő szónok leginkább a rend és nyugalom érdeké­ben beszélt, miután azon (hamisnak bizonyult) hit szár­nyalt , mintha az iparos legények közül többen — pol­gárokat és zsidókat akarnának üldözőbe venni. — A be­széd töredéke: „E tér a győzelem szeplőtelen tere; mi akarnók-e azt vérrel bemocskolni? (általános: nem!) Urak,nem igaz-e, hogy tavasz van? (Igen !) Lássák uraim, a természet i­lyenkor működik legerősebben, s a földből felnövő fű­szálakat kalapácscsal sem lehetne visszaverni. (úgy van.) Hát mi nem vagyunk-e működésünk tavaszán ? (igen) A magyar ipar nem áll ott, hol más országokban, a franczia kovács míg egyik kezében pörölyt forgat, a másikban hírlapot tart. *) (helyeslés) Tavasz van, a haladási eszme *) T egy rész kovács lesz.

Next