Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-04-22 / 818. szám
Ezen lapok hétfőt kivéve naponkint jelennek meg. Előfizetési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nélkül 7 ft, postán borítékban hetenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Szombat 818.Április 22. 1848. Előfizethetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventur-utczai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvaniutczai Horváth - házban 583. szám alatt földszint és minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és kül- földre menendő példányok csak a bécsi császári királyi főpostahivatalnál rendeltethetnek meg. Nemzettségek és osztályok közti béke! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! TARTALOM. Pest apr. 16. — Szilágy-Somlyó apr. 14. Fő-városi levelek. — Hirfűzér. — Ausztria. — Németország. — Bajorország. — Schleswig-Holstein. — Olaszország. — Belgium. — Orosz- és Lengyelország. — Rövid közlések. — Nyílt tér mindenkinek. — Legújabb. — Hivatalos és magánhirdetések. Pest, april 16. A szabad sajtó után azért sóvárogtak a nemzetek olly sokáig, hogy szabadon gúnyolhassanak ? hogy a művészet szent hivatását, miszerint a szép és nemes iránt hajlamot gerjeszszen, lealacsonyíthassák? vagy azért-e, hogy az ember valódi érdekei felett felvilágositassék, és, hogy a művészet szabad szellemét önkényes járszalaggal egyoldalúlag senki ne irányozhassa ? Én azt gondolom, hogy ezért, és minden nemes lelkű ember e nézetünkben osztozni fog, és azért sajnosan tapasztalandja minden igaz hazafi, hogy könnyű és műárusaink irodalmi kirakodásaikkal nem a felvilágositást, melly most annyira szükséges minden lépéseinknél, vették czélba, hanem összecsőditik a nép sepredékét ablakaik előtt, ész-iz- és sótalan Metternich caricaturákkal! Mikor a követi táblánál lecsillapittatott a fellobbanó harag, mellynek értelme ottan volt, azt véltük, hogy a haza minden fiai előre fogják irányozni az értelem minden rugóit, nem pedig hátra a múltba, hol most semmi keresetünk nincs, mikor a jövőnk minden tehetségeinket és időnket eléggé és tökéletesen elfoglalni képes. Azonban nagy része az íróknak, kivált a németeknek, kik pedig ezelőtt a mindenható Metternich előtt csúsztak másztak, annak, mint Europa legnagyobb lángeszének tömjéneztek, sőt ollyanok, kik neki és neki egyedül, azaz: ferde irányzatának és balitéletének állásukat és kenyeröket köszönik, mellyhez a szabad sajtó uralma alatt, középszerüségöknél fogva, soha sem jutottak volna, és kiket ő, a hatalom rennkivüli magasságáról lebukott diplomata — persona grátáknak nevezett — ők azok, kik most a gondolat felszabadítása arany korszakában egyebet nem tudnak inni, rajzolni, árulni, mint Metternichiána!! Mit tanulunk ezekből ? Egyebet semmit, mint azt, hogy nagy jellemek nincsenek, még olly körülmények közt sincsenek, mellyek a történet tanúsága szerint egyébkor azokat még nagyobb számmal, még nagyobb fényben kifejtették ? — rudem nodis et cortice crudo Intorquent, summis adnixi viribus hastam. Excipere aurae vulus. — Nyomoru mentegetés, hogy Parisban a Charivari, Londonban a Punch ugyanazt teszi. De Londonban és Parisban egyebet is tesznek, mit nálunk nem olly szaporán utánoznak. Londonban két garasért, de még ingyen is osztogatnak bibliákat, és a legcsekélyebb árért olly tanúságos iratokat és lapokat terjesztenek, miilyeneket nálunk sok pénzért sem kaphatni. Hát ezt miért nem utánozzuk ? ha már bibliákkal nem kezdünk, (mert ezekkel más czél is van összekötve) miért nem tévesztünk hasznos tudományokat, mellyekben olly iszonyú a hiány nálunk mindenütt ? Többször hallottam már kérdezni a könyvboltok előtt állóktól: „Möcht nur wissen, wer der Medernich is? denn das soll alles a Medernich sein.“ Lehet-e ennél sulyosb vád könyvárusaink és íróink ellen és pedig két hét előtt azt tapasztaltam, hogy Budán, hol a szőlőművelés tán ezeréves, olly emberek, kik ötven év óta szőlőkerteket birnak és művelnek, kik olvasni és inni tudnak, mesterséget űznek, gyümölcsfákat vesznek és ültetnek, magok is nemesítenek, szemeznek, sipoznak, oltanak , de eszük ágában sem volt, hogy lehet párosítani is, és mikor ezt történetesen látták egy urnál, azt jósolták, hogy ezer közt egy sem fog megeredni. Az ur távollétében fel is bontottak neki egynéhányat, hogy mások is nevethessék azon párosító urat, és ha ezek, mint igen valószínű, most ugyancsak meg nem erednek, bizonyosan tudatlanságuk még jó sokáig tartand, kivált ha még sokáig felszabadult irodalmunk egyedüli tárgyai az említett carricaturák leendőnek, és lapjaink mindig csak azt átkozandják, mint az egyszeri asszony, ki minden kötelességeit azért hanyagolta el, mert mindig első anyánk — Éva — bűntettén rágódott! — Otto. SZILÁGY-SOMLYÓ, apr. 14. A szilágy-somlyai lakosok most igazi magyarok. Pest után városkánk egy nemzeti őrsereg alakításában alkalmasint második vola; — ugyanis alig rebbene feléje az onnani, sziveinkben rokonszenvű viszhangra talált, rég óhajtott hit, — már dicstelt vetélkedés gerjedt föl a nemesek és polgárok keblében, kiki legfőbb kötelességének tartja , magát a szabadság lobogója alá Boroztatni és ez által a szeretett honérti mindennemű áldozatokra ajánlani. Egy héttel azután összegyűl a lelkes polgárság a szabadság teremében, itt a nép nagy embere, Lázár János, megyei főügyvéd, és Papp János, városkánk derék hadnagya, velős beszédekben terjesztik elő ezen társulat magasztos czélját és szent kötelességeit. Számtalan „éljen!“ kiáltások között, a legszebb rendben , szabad ég alá száll legottan a fölfegyverkezendő csapat, hol a hűség és kötelesség megtartására, a kiszegzett nemzeti zászló alatt, ünnepélyes eskü által hívja bizonyságul az egek urát, a magyarok Istenét. (Ezer szózata „éljen a király! éljen Magyarország.“) Ezután esik meg a tiszti választás. Az idevaló 150 főből álló nemzeti őrsereg, alakit a közkivánságra, úgy városkánk természeti fekvésére nézve is, igen czélirányosan , egy gyalog vadász századot, mellynek alkotó egyénei: 1 kapitány, 1 kapitányi helyettes, 4 hadnagyok, 3 őrmesterek, 1 zászlós, 8 káplár 2 trombitás és 130 vadász, 4 szakaszban, melly szám idővel, még szaporodni fog. A város polgárai és nemesei nagy részint jó lövészek és a jól választott derék tisztek szorgalmától remélhetni, mint a jó ügy párthívei, a századott czélirányos oktatás és gyakorlat által a czélzott szolgálatra, rövid időn, alkalmassá teendik. Formaruhául a pesti gyalogságé vétetett föl, azon különbséggel, hogy a csákók helyét törpe, kék — a nemzeti tarajkával felékesített sapkák foglalandják el, — a hosszú puskák hellyett pedig lesznek karabélyok és vadászpuskák. — Majd többet. — Sch. Keller Róbert, polgár. Fővárosi levelek. I. April lődikén reggeli49 órakor hagyta el a gőzös a pozsonyi partokat, hol nehány kétségbeesett hitelező szorongó szívvel inte érzékeny búcsút tán sohasem látandó adósának; s nehány sápadt arczu leányka könyűs szemekkel tekinte távozó kedvese után , a duna hullámit gyorsan szeldelő gőzös — mindnyájuknak vesztett paradicsomát vivé magával------örökre ! A ragyogó nap pazarul árasztá tündöklő sugárait a gyönyörű vidékre, s az ünnepélyes pillanattól meghatottan nem lehet hogy a várostól is — nehány meleg szóval búcsút ne vegyünk. „Isten hozzád Pozsony , Babylon városa, hol olly soká küzdött a szabadság a szolgasággal, a függetlenség után sóvárgó nemzet az absolutismus vas akaratával. — Isten hozzád határszéli város, melly századokon átláttad koronáztatni kebeledben a királyokat, s fogadtad el jó és bal szerencse napjaiban az országos ügyek elintézésére egybegyült honatyákat. Melly századokon át nézted hidegen, részvétlenül a nemzet jobb, szabadabb lét utáni törekvéseit, elzárva magadat e keleti néptaj politicai élénksége, s nyílt, harczias szokásainak érintésétől — s idegen maradván a nemzetiség-s benned forrongó politicai átalakulás sympathiájától — s melly csak egy után sóvárogtál , mi nemzeti, — a magyar pénz után! De legyenek feledve bűneid a Babylon városa ! mert tetalál az is, mellynek kebelében annyi szép reményeink valósulának, hol annyi százados küzdés után — elvégre a szabadság s nemzeti függetlenség hajnalát megpillantok. Isten veled koronaváros szűk piszkos utczáid-s kényelmetlen házaiddal bánatos szívvel veszünk tőled búcsút, mint a szabadult rab sötét börtönétől. Mi elvándorlunk egy jobb vidék felé, hol Magyarhon szabadságfái virulnak; te pedig légy boldog mint a szeretője-hagyott hajadon, ringasd magad a múlt kor históriai emlékei közt. Őrizd meg híven tetődön a múltkor szent hagyományát, váromladékidat, hogy elhagyott óráidban legyen, mi hajdani nagyságodra emlékeztessen ! . .. * A főváros partjaira esti 7 óra után léptünk ki. A partok s közel utczák néptelenek s csöndesek voltak; — a szél szabadon játszott a házakra sűrűen kitűzött zászlókkal , a szabadság jelképeivel. Minő ellentét a korábbi élénkség s zar, s a mostani csend között! Pest ollyan volt e pillanatban, mint a kidühöngött viharban elfáradt tenger. De miért is zajongott volna többé , hiszen tegnap óta kebelében van a nemzeti szabadság s függetlenség palládiuma — a felelős magyar ministerium! ott vannak Magyarhon jövendő nagyságának biztosítékai s tényezői — a meghozott törvények! Most béké s higgadt közremunkálásra van szükség, hogy a ministerium a megvetett alapon építhessen. A húsvéti ünnepek miatt a holnapi szám elmarad. Miként fogadtatott a ministérium, elbeszélték a fővárosi lapok. Ma 10 órakor újra fáklyás zenével tiszteltettek meg a főváros hazafi érzelmű polgárai által. Az ezernél több fáklya fényözönnel áraszta el a nagy tért, hol a ministeri épület van; a fáklyafüst hála- áldozatként szóll fel a mindenhatóhoz a nemzeti ügy diadaláért. A tisztelkedők egyik szónoka, Kacskovics, a polgári hódolat meleg szavaival üdvözlé az összes ministeriumot. A másik szónok Gyurkovics Kossuthhoz intéze üdvözletét. Szavai lángoló páthoszszal hangozták be a nagy tért, s a nagyszámú sokaság által dörgő éljenekkel kísértettek. A ministerium részéről Deák Ferencz válaszolt röviden, de az ünnepélyhez méltó érzelemdús szavakkal. Sajnálva említé föl, hogy Kossuth gyengélkedő egéssége miatt meg nem jelenhetett, s e hazafias kitüntetésért személyesen nem mutatható be köszönetét. A szomorú hit fájdalmasan hatotta meg a tisztelgőket, s miután az összes ministerium tagjait egyenként is éltették, a zene kíséretében tovább vonultak. A ministerium folytonos munkásságban van. Szombaton, April l6dikén vette át Kossuth financzminister Budán a kincstárt. A ministérium rövid időn hivatalos lapot adand ki, addig is a P. Hírlapot bízta meg rendeletei közlésével. Továbbá még két rendelet közöltetik tőle april 1ldikáról. Egyikben a főispánhelyettesek s azoknak fizetései megszüntetnek; a másikban tudatja az országgal , hogy a kormányt átvette. * * * A volt, ellenzéki kör — april Jodikán d. u. 4 órakor gyűlést tartott, mellyben az „ellenzéki“ czim megváltoztatása hozatott szőnyegre. A terem fuladásig tömve volt, s a fajtó meleg daczára is a tanácskozás férfias higgadtság- s mérséklettel folytattatott. — Több név indítványoztatok , jelesül : nép-, democrata-, egyenlőség-, nemzeti-, radical kör. A népkör mellett különösen Gorove és Vörösmarty emeltek szót. A radical nevet Nyáry ajánlotta, melly a szónok által felhozott győző okok következtében — a nagy többség által el is fogadtatott. E szerint az „ellenzéki kör“ jövőre ,radicali körnek fog czimeztetni. A selmeczi bányász akadémia magyar ajkú növendékei is kérelmet nyujtnak be a ministeriumhoz , mellyben tanulási nyelvül a „magyart“ kérik. Az idegen ajkúak pedig , főkép németek és csehek, Bécsbe neveztek küldöttséget, a német nyelvnek továbbra is meghagyásáért, s természetesen a magyarul nem tudó professorok által is támogatva. Azt hiszem, a magyar ministerium e kérelem nélkül sem fogta volna tovább tűrni , hogy e, hazánkra nézve annyira fontos tudományszak tanulásától hazánkfiai nagyobb része, a német nyelv nem tudása miatt, jövőre is el legyen zárva — csupa udvariasságból. A törvhozás teremében is hallottunk nem igen régen — okokat felhozatni a német nyelv megtartása mellett, mert ugymond a szónok, ez intézet világhírű, a föld legtávolabb vidékeiről — még Amerikából is jőnek bele a bányászat tanulása végett. Milly nevetséges okok az illyenek! Ki e magyar intézet jótékonyságával akar élni, tessék megtanulnia a magyar nyelvet; vagy mivel kerül többe a magyar nyelvet megtanulni, mint a németet ? semmivel. Illy okoskodással oda jutnánk, hogy még lakhelyeinket is oda kellene engedni vendégeinknek, ha történetesen eszékbe jutna, kívánni tőlünk. Uraim! elég soká voltunk udvariasok; ideje, hogy komolyan gondoskodjunk magunkról. Vendégeinknek adjuk meg, mit igazság s méltányosság követelnek, — de ne udvariaskodjunk országgazdaságunk s nemzetiségünk rovására. April 18. A népgyülések egymást érik. Tegnap tartatott az iparossegédek gyűlése a muzeum terén. Minden osztályból nagy számmal jelentek meg — legtöbben a szabókéból. A 6—7000 főből álló sokaság kellő rend éű nyugalommal viselte magát. Legelső szólalt fel: Glembay Károly iparegyesületi oktató , olly népszerű nyelven , melly—ritkán téveszti el hatását. E derék tanár beszédéből — némi töredéket közölni nem tartunk érdektelennek, megjegyezvén, mikép mind az említett, mind az alább említendő szónok leginkább a rend és nyugalom érdekében beszélt, miután azon (hamisnak bizonyult) hit szárnyalt , mintha az iparos legények közül többen — polgárokat és zsidókat akarnának üldözőbe venni. — A beszéd töredéke: „E tér a győzelem szeplőtelen tere; mi akarnók-e azt vérrel bemocskolni? (általános: nem!) Urak,nem igaz-e, hogy tavasz van? (Igen !) Lássák uraim, a természet ilyenkor működik legerősebben, s a földből felnövő fűszálakat kalapácscsal sem lehetne visszaverni. (úgy van.) Hát mi nem vagyunk-e működésünk tavaszán ? (igen) A magyar ipar nem áll ott, hol más országokban, a franczia kovács míg egyik kezében pörölyt forgat, a másikban hírlapot tart. *) (helyeslés) Tavasz van, a haladási eszme *) T egy rész kovács lesz.