Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-05-04 / 827. szám

Ezen lalpok hétfőt­ kivéve na* I. I. I. * ponkint jelennek meg. Előfize­tési ár félévre Pozsonyban rv Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasabozott apróbetűs soráért vagy ennek helyeért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Csütörtök 827. BUDAPESTI Majus 4. 1848. HÍRADÓ Eiefl­eihei­l Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventur-utczai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvani­­utczai Horváth - házban 583­. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és kül -­­ földre menendő példányok csak * a bécsi császári királyi fő­­postahivatalnál rendeltethetnek meg. Nemzetiségek és osztályok közti béke! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! TARTALOM. Ministeri hivatalos értesítések. — Pest apr. 30. — Fővárosi levelek. IV. — Hirfüzér. — Szered vidékéről. — Fi­gyelmeztetés. — Ausztria. — Németország. — Francziaország. — Orosz- és Lengyelország. — Hivatalos és magánhirdetések. Hivatalos értesítések a c­ul­tus-min­­­te­r­től. I. István nádor, Magyarország királyi helytartója, a közoktatási és cultus-minister előterjesztésére a kari­o­­viczi érseknek. — A görög nem egyesülteknek val­lásbeli és iskolai ügyeik iránti intézkedési joga, az álloda­­lom felügyelése mellett, biztositatván, e czélból az 1848: 20. t. czikk 8. § ában az egyházi gyülekezet (congres­­sus) egybehivása a kormánynak kötelességévé tétetett. Ennek teljesítéséül Az egyházi gyülekezet helyeül Karlovicz, határnap­jául piedig t. évi májushónak a szertartás szerinti 15-dik napja határoztatik. Alrodalmi biztosul temesi gróf és főispán Csernovics Péter ezennel kineveztetik. Az egyházi gyülekezet tagjainak számát és a felekezet általi választatások arányát az idézett törvényczikkely meghatározván, a karloviczi érsek megbizatik, hogy, szorosan törvény rendeletéhez ragaszkodva, a gyülekezet tagjainak a törvényes arányban leendő választására és a felébb kitűzött határnapra egybehivására a szükséges ren­deléseket haladéktalanul tegye meg. Budapest, april 26. 1848. István, nádor kir. helytartó s. k. B. Eötvös József s. k., vall. és közokt. minister. I varlevél a protestáns egy­házkerületekhez. II. Miután minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségeinek fedezését az állodalom elvileg elvál­lalta , s ezen elvnek alkalmazásával és részletes törvény­javaslatnak készítésével a ministeriumot megbízta, az 1848: 20. t. czikk 3. §-ának teljesítése végett a protestáns hit­­felekezettel, az egyházi és iskolai reformról tartandó ér­tekezés helyéül Pestvárost, idejéül pedig 1. évi augusz­tus 1-sejét jelölem ki. Ennek következtében bizodalommal hívom fel önöket, uraim, hogy addigran is az értekezlet tárgyait vitassák meg, adataikat készítsék elő, s az értekezletre annak idején küldjék el megbízottaikat olly számban , a­mint jó­nak és czélszerűnek tartják Tisztemnek és hazafias kötelességemnek érzéseivel vá­rom önök küldötteit, kiket az ügynek mind szeretete, mind ismerete fog lelkesíteni, hogy a dolgok uj rendének megalakításában közremunkáljanak­. Budapest, april 27. 1848. — B. Eötvös József. III. Hivatalosan hirdettetik, hogy az alapitványi javak és tőkék s minden idetartozó ügyek kezelései a közoktatási és cultus-minister kormányosztályához tartoznak. Budapest, april 28. 1848. —B. Eötvös József. Hivatalos értesítések a pénzügyi minnis­­te­rtől. I. Gyöngélkedésem miatt, orvosi rendeletnél fogva, egészségem helyreállásaig hivatalos foglalatosságaimtól el kelletvén vonulnom, azalatt a pénzügyministérium köré­hez tartozó azon rendeletek, mellyek törvényhatóságok­hoz intézendők, Klauzál Gábor, kereskedelmi ügymi­­niszer úr által fognak aláiratni; a tárczámat illető más egyéb nemű­ intézkedésekre pedig állodalmi titkár, Pulsz­­ky Ferencz ur van megbizva. Kelt Pesten , april 29-én 1848. — Pénzügyminister Kossuth Lajos. II. A sajtószabadságnak törvény általi biztosítása kö­vetkeztében, a censoroknak ezelőtt törvényellenesen vi­selt hivataluk megszűnvén, a ministeri tanácsnak april 20-kai határozata által fizetésük is azonnal megszüntetett. Egyébiránt a tanulmányi biztosság tagjai úgyis, mint a k. helytartó-tanács tanulmányi osztályának személyzete révén tekintetbe, s illy minőségbeni fizetésekre nézve a törvény által biztosíttatván — hacsak más hivatalra nem alkalmaztatnak — fizetésüknek csupán felét tartják meg, másik fele, cer,sori minőségekre számítva, szintúgy megszűnik. Hivatalos értesítések a kereskedés minist­e­­rium részéről. I. A kereskedési minister, az ideiglenes hadügyi és pénzügyi miniszerekkel egyetértve, szerződést kötöttek a pesti gépgyár-társulattal, mellynélfogva ez utóbbi a hen­germalom mellett levő mostani gépgyárát azonnal fegy­vergyárrá átváltoztatni, s a lehető legrövidebb idő alatt olly állásra emelni tartozand, hogy az naponként 500 db fegyvert kiszolgáltatni képes legyen. — A ministerium előlegesen megrendelt 100.000 darabot. Ezek minősége fölött bizottmány fog ítélni. A fegyverek árának maximu­ma és minimuma is meghatároztatott. II. A kereskedési minister rendeletet küldött nemcsak a postahivatalok tisztségeihez, hanem a veszteglő intéze­tek kormányzóihoz is, mellyben a levelek felbontása s feltörése hivatalvesztés s a legszigorúbb büntetés terhe alatt eltiltatott, s az illető főtisztségek e részben felelő­­­­sekké tétettek. III. A kereskedési minister előterjesztésére, a nádor s királyi helytartó folyó hó 27-kol következő kinevezése- i két hagyta jóvá : Alrodalmi titkár : T r­e­f­o­r t Ágoston. Ministeri titoknok: Lukács Móricz. Osztályigazgató tanácsnokok: a kereskedési osztály­ban Frölich Frigyes, — az iparosztályban Rombauer Tivadar, — a postaügyi osztályban: Ambrus Mihály. Tanácsosok: a harminczadi ügynél Keszlerfy Já­nos, — a kereskedési osztályban Manó István, az ipar­osztályban Fadgyas Pál. — Végre: Titoknokok : Mi­ke­cz András, Péchy Ferencz, Kiss Miklós, Csanády Ferencz, Bogyó Sándor és Korizmics László. IV. A kereskedési minister által fogalmazóknak ne­veztettek : E­m­ő­d­i Dániel, K­aj­n­e­r Pál és G­y­u­r­k­o­­vics Máté, fogalmazói segédnek pedig Pataki Kálmán. Pénzügyminiszeri határozat. A pénzügyi ministérium a körbe tartozó valamennyi ügyekre nézve működését 1. évi május első napjától fogva kezdendi meg. Ezekhez tartoznak: 1. A só-ügynek minden ága. 2. A harminczadi és postai tiszta jövedelmeknek ke­zelése, ezek bevétele és kiadása, és ebbe vágó pénztári minden intézkedések. 3. A fekvő javak igazgatása, ide értvén a kamarai, koronái s fiscalitási jószágokat és kir. fiscusi szállományo­­kat, azon megjegyzéssel, hogy a vallás-, tanulmány- s közalapítványi javak kezelése a nevelésügy-ministerhez tartozik. 4. A megürült papi jószágok. 5. A bányászatnak minden ágazatai. 6. Minden közadóbeli s országos pénztári tárgyak. Mivel az ország valamennyi törvényhatóságai és köz­hivatalai maguk alkalmazásuk végett olly utasítással ér­­tesíttetni határoztatak , hogy ezentúl a pénzügyi minis­tériumot illető valamennyi benyújtványokat ugyanahhoz intézzék akképen, hogy olly tárgyak iránt, mellyek ter­­mészetök szerint a pénzügyminister ur személyéhez irá­­nyozandók — egyenesen ezen felirás alatt Pestre — mely­­lyek ellenben a pénzügyi ministerium teendőihez általá­ban tartoznak, ezen czim alatt: a „pénzügy­i m­in­iste­­riumhoz“ Budára küldessenek fel. Pest, ápril 30. Kár hogy lapjával nem siethet Pestre. Pozsonyban, mint Budapesti Híradó, elkésik minden híreivel. *) így utolsó czikkemet akkor írtam, mikor komoly fer­­geteg vonult el az aggodalmas főváros fölött, és a bizal­matlanság a legnagyobb fokra hágott volt: megjelent pe­dig lapjában akkor Pesten, mikor a ministerium már el­késett tanácsunk szerint eljárt, és az aggodalmat e tekin­tetben teljesen megszüntette, melly­eszélyessége által megmenekültünk alkalmasint olly szomorú jelenetektől, miilyenektől e lapok általános megrémülésünkre Pozsony­ból értesittettek. De ha ezúttal elkésett is az általános aggodalom nyil­vánítása, kiderült abból mégis, hogy, ha nem is tartozunk azon számos boldogok közé, kik, a­mint mondják, sok eze­­rekkel dotált új hivatalokat, a mostani conjuncturák közt seregesen betöltik, e tekintetben mégis jobbat tanácsol­tunk volna, mint bizonyos népbarátok, kik csupa népba­rátságból, ha egy szelidebb minister, mint hallottuk, ke­resztül nem tör, sajnálatos elkeseredést és ennek folytá­ban a — csupa humoristicus perorátiók által rögtön ki nem irtható előítéletekben elfogult — sokaság nem ka­­pacitálható szenvedélyének, véres kicsapongásait idézte volna elő. De akár a mi, akár mások nézete szerint háríttatik el egy veszély, bennünket az mindig hálás elismerésre indí­­tand, hs csökkent bizodalmunk újabb helyreállítását sokak nevében örömmel nyilatkoztatjuk ki. Ezt pedig tehetjük annál is inkább, mert csak a rend fentartása mellett lehet minden haladási kérdéseket biztosan megoldani. Ha a rend fenáll, a zsidóügy nem hátrál, de hátrálta­­tik minden olly lépés által, melly a rendet felforgathatja, akárki által létetik azon lépés; hátráltatik nemcsak a zsidók kárára, de még inkább a keresztények gyalázatára, mert mikor a nyilvános rend felbomlik , akkor hiába vá­runk mérsékletet, erényt, józanságot, s mindazon többi *) Sajnáljuk, hogy egyébbel, mint szerkesztői jelentésünk­kel, nem felelhetünk. Egyébiránt csillapítsa aggodalmát tisz­telt barátunk: mi nemcsak Budapest száz egynéhány ezer la­kosának, hanem az egész országnak írunk. — Szerk. kellékeket, mellyek századunkban a civilisatiót jelle­mezik. Azon elemek, mellyek az illy feszült ingerültségben rögtön támadnak és szélvész gyanánt dúlnak, meg nem fékezhetők elvek, okok, tanok, czikkek által! Kifejtése­­ket kell azért gátolni, és ez csak a feszültség és ingerült­ség lecsillapítása által lehetséges, mi ha nem történik, és a villám egyszer lecsap, a szerencsétlenséget elhárítani lehetetlen. Nem a tárgy az, melly a tizenkilenczedik század műveltségét illy gyalázó jeleneteket idéz elő, miilyenek most történnek, hanem azon említett elemek. Azért kevés tapasztalást mutat az, ha a pozsonyi utálatos ese­ményeket csak a zsidók elleni gyűlölségnek tulajdonítják. Hiszen Bécsben most egy holnap előtt nem a zsidókat, de a keresztényeket rabolták ki, üldözték és gyúj­togatták. Nagy Kikindán nem a zsidókat, de a tanácsno­kokat mészárolták le, Parisban nem a zsidó­ pálinkával, de a király drága borával itták magukat agyon; a mű­veit Németországban úgy a zsidók, mint a herczegek feje fölött gyújtják meg a házakat és a kastélyokat; aka­dályozhatták mindezt a hatóságok, nemzetőrök, polgárok, katonák ? sehol! és nem is fogják sehol akadályozhatni, hacsak a miniszerek azon barometrumhoz nem értenek, hol a veszélynek súly­fokai mutatkoznak és a symptomák deignosisából a crisist megelőzik, mint Pesten ezúttal di­cséretesen nekik sikerült. Azért és csak azért intettünk egy előbbeni czikkünk­­ben, hogy ne emlegessük mindig a revolutiót; ha ezt szüntelen papoljuk, még dicsőnek is bérmáljuk, le­hetetlen, hogy ennek szomorú következései ne legyenek. Hogyan különböztesse meg a tömeg, mikor dicső, mikor nem? Még maguk a bécsi lapok is kikelnek most ezen szó ellen, holott pedig Bécsben csakugyan valóságos re­­volutio volt, de a következő ijesztő események majd megtanították, milly vérszemet kap tőle a tömeg, melly­­nek a revolutio igen is ínyére van , és a communismus mételyével meg van f­ertőztetve, ha egyébiránt még olvasni sem tud is. Legyen azért jelszavunk: — B­é­kés átala­kulás! Fővárosi levelek. IV. Pest april 26. Magyarország egy reménydús, de kétes jövendő küszöbén áll. Mindent nyerhet, nagyságot, dicsőséget, férfias önállást az európai nemzetcsalád ko­szorújában, de mindent veszthet is. Alig van köztünk, kinek lelke előtt e gondolat át nem villant volna. A kor­mányzási formák s társadalmi intézmények régi rendsze­rét a kor hatalmas szelleme romba dönté, s újak megalko­tására hívta fel az emberi alkotó észt. Az elkorhadt di­plomaták s kormánybureatik mázsás féliántjait, mellyek­­ből olvasák ki ez ideig a népek sorsa intézését, a népek felébredt öntudatának óriás lehellete mestereikkel együtt könnyű pehelyként furta el a semmiségbe, s helyükbe a népfelség szent elvét *) ültette. Most a népek tartanak tanácsot önsorsuk felett. Itt állunk mi is magyarok e népek között,,megfogyott bár, de meg nem tört utódai egy hajdan hatalmas nemzetnek. A népek sorsa felett intézkedő fensőbb hatalom előttünk is föltárta egy szebb, dicsőbb s boldogabb jövendő hajna­lát. Nyugalomra bocsátók nyolczszázados alkotmányun­kat, őseink szent hagyományát, mellynek védpajzsa alatt századok viharai közt megtudtuk őrizni két legfőbb kin­csünket, nemzetiségünket és szabadságunkat, hogy helyébe egy új, a politikai fejlődöttség jelen állásának s a társada­lom magasabb igényeinek megfelelő alkotmányt állítsunk fel. Őseink alkotmánya nem volt ment hibáktól, miként nem ment semmi emberi intézmény, de minden hibái mellett is megérdemli tiszteletünket. Ennek köszönhetjük azon politikai érettségünket, mellynélfogva, míg Európa minden más népei a hazafi vér drága árán vivhaták ki csak szabad intézményeiket, mi ezeket a békés átalakulás ösvényén nyertük meg. Igen, hazafiak! Európa régi és új szabad népei, kik ez ideig csupán a múlt kor históriájából ismertek bennünket, csodálat s meleg részvét kifejezései­vel üdvözölték békés, vér nem szennyezte átalakulásun­kat ! De a nagy munkának még csak kezdetén estünk át; a teendők nagyobb, nehezebb része még hátra van; raj­tunk áll magyar hazafiak, hogy ezeket is hasonlóul vé­gezzük be. Átalakulásunk jelen legfőbb titka szerintett abban áll, hogy minden zavart okozó lépések s eszmék idejekorán meggátoltassanak; a nép nagy tömege uj helyzetével kellőleg megismertessék, s a teendők fogalmával tisztába hozassák. A haza innepelt férfiúiból alakult ministerium nehéz működéseiben minden becsületes hazafi által teljes erővel gyámolitassék. *) Ennek is bureauk kellenek. Szerk.

Next