Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-06-10 / 859. szám

Ezen lapok hétffit kivíve na­­ponkint jelennek meg. Hlöb­e­­líti ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nél­kül 9 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p­p. A hirdetmények minden négyszer halározott apróbetű­s soráért vagy ennek helyeért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Szombat 859. BUDAPESTI Junius 10. 1848.­­ Előfizethetni Poisosshét a kiadó-hivszilbin, ventur-utczai Zierer-hírbin 111. szita alatt földszint, és Pesten hatvani­utczai Horváth - házban 583­. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és kül­földre menendő példányok csak a bécsi császári királyi fő­­postahivatalnál rendeltethetnek meg. ■ Nemzetiségek és osztályok közti béke! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! TARTALOM. Kormányrendeletek. — Időszaki sajtó , mint közvélemény orgánuma (Bizony Tamás). Szerkesztői észrevétel e czikkre.— A birodalom. — Tájékozás és jó tanácsok Erdélyből. — Szatmáritól. — Pozsony. — Németország. — Francziaország. — Schweiz. — Anglia. — Törökország. — Hirdetések. — Státus- és iparpapirok árkelete a börzén. Kormányrendeletek. A vallás- és közoktatási ministertől. I. Az egyházak, lelkészek és ezek jövedelmeinek ösz­­szeirása végett a táblás jegyzékek elkészülvén, az egyhá­zak főpásztoraihoz útnak indíttattak. II. A népnevelés megalapítására nézve, a tanítókép­zés eszközlése után a népiskoláknak rendezése s a­hol nem léteznek, felállítása és a tanítóknak méltó és illő el­látása elkerülhetlenül kívántatik. Ennélfogva Miután az iskolai szükségek fedezését az állodalom el­vileg elvállalta, s ezen elv alkalmazásának kidolgozásá­val a ministériumot megbízta, és Miután a ministérium addig is, míg a törvényhozás által segéltetnék, a­mennyire lehet, a népnevelést emel­ni kívánja. Ezennel felszólíttatnak az egyházmegyék és illetőleg egyházkerületek főpásztorai, hogy az iskolai reform elő­készítéséül és alkalmazásául szolgáló részletes adatokat s az egyes népiskoláknak és tanítóknak jelenlegi mind szel­lemi, mind anyagi állapotát a megküldött példány és uta­sítás szerint pontosan és hitelesen írassák össze, s véle­­ményes jelentéseikkel minél előbb terjesszék elő. Ugyanazon alkalommal, mellyel az egyházi összeírás készül, a jelen iskolai összeírás is teljesítethetik. — Bu­dapest, május 12. 1848. III. Azon kötéseket, mellyek az állodalmak között vi­szonyosan fenállottak, migyen újabb egyezkedések által fel nem oldatnak, épen tartatni kelletvén, rendelem, hogy mindazon szabályok, mellyek a külföldi házasulan­dókra nézve birodalmi kapcsolatunkban eddig fennállot­tak , minden lelkészek által felelet terhe alatt megtartas­sanak. Ezen rendelet végrehajtása az egyházi megyék s ille­tőleg kerületek főpásztoraira bizatik. — Budapest május 18-án 1848. _________ Belügyministeri értesítések. I. Azon legfontosb eseményeknél fogva, mellyek eu­­rópaszerte mind kedves hazánk körül, mind annak kebe­lében naponkint változó és napról napra aggasztóbb alak­ban mutatkoznak, úgy a korona és az ország­i kapcsolt­­részek épségben maradásának, mint a legközelebb múlt törvényhozás által megalapított szabadság biztosításának érdekében, elkerülhetlenül szükségesnek ítéltem, ő fel­­sége nevében, az országgyűlést már e folyó esztendő sz. Jakabhava második napjára eső pünkösd utáni második vasárnapra, Pest városába sietve összehívni. Az országos tanácskozás tárgyai főkép azon eszközök kiállítása és megszerzése leendvén, mellyek által a vész­től környezett királyi koronának s hazának diszes, szilárd és független fennállhatása biztosíttathatik . Önöknek ez­zel meghagyom, hogy a fölebb kitett helyre és időre, az 1848ik­dik törvényczikkelyben meghatározott számban s módon választandó és az országgyűlés tanácskozásaiban résztveendő képviselőiket pontosan elküldeni, a köztör­vényekben megrendelt büntetés terhe alatt, kötelessé­geknek ismerjék. — Budapest, május 20. 1848 — Ist­ván , nádor kir. helytartó. — Szemere Berta­lan, belügyminister. II. A belügyminister Szepes, Gömör és Liptóme­­gyékbe kir. biztosul Szentiványi Károly gömöri főispánt küldte ki, egyrészről őrködni azon forrongó mozgalmak felett, mellyek a gallicziai széleken folyvást különbféle és változó alakban mutatkoznak; másrészről a bujdokolva izgató pánszláv törekvést meggátolni, megsemmisíteni, s az alkotmányellenes izgatók befogatása által is tiszteletet szerezni a törvényeknek, s békét és csendet a hazának. Ilyen értelmű rendeleteket intézett a felsőmegyei fő­ispánokhoz is, kijelölésével azon személyeknek, kik a státusegység ellen irányzót bujtogatásokkal vádoltattak. Egyszersmind olly tót hirlap megjelenése iránt is ten buzdítást és intézkedést, melly a népet valódi érdekeiről felvilágosítván, megvédi az izgatók veszélyes befolyá­sától. III. Csernovics Péter főispán és királyi biztos a mi­nisterekkel értekezvén, terjedtebb hatalmat és több erőt nyert a bujtogatásokat meggátolni, a bűnöst megfenyíteni. A rendelkezésétől függő katonaság száma tetemesen meg­­szaporíttatott. A bánáti határőrségben a törvényeket sze­mélyesen hirdeti ki, és utasítása szerint mindazon refor­mokat eszközlésbe veszi, báró Jovics vezérőrnagy sege­delmével, mellyek törvényhozáson kivül megadhatók. Egyszersmind a teendők sokasága miatt Vukovics Szab­­bás temesi első alispán szinte biztosul neveztetett ki. IV. Csány László királyi biztos megbizatott rendkí­vüli teljes hatalommal, hogy a Dráva innen eső mellékén, Varasdtól Eszékig, rendelkezzék mindazon nemzetőrség­gel, melly az illető megyék önkénytes nemzetőreiből mozdithatóvá, megszabott d­ijjal, alakittatik, s mind azon őrtáborral, melly Eszék mellett fog összevonatni. Otalma alá vesz személyt és vagyont. Kiket a kapcsolt országból a rettentés és lázongás kiüldözött, a királynak és hazának minden illyen hívei védelmet elsőben is nála keressenek. Olly erőre fog támaszkodhatni, mellyel ké­pes leend minden lázongást vagy épen megtámadást elti­porni. Napról napra öregbedő eszközeivel biztosítani fogja a törvénynek uralmát, s táborában menedéket találand a királynak és hazának és az alkotmánynak minden hive. Utasitva van különösen Eszék városát is venni gondjai alá, az illető főhadi kormányzósággal egyetemben, melly vá­rosnak polgárai legújabban ragyogó jelét adták a korona és alkotmányszerű­séghezi ragaszkodásnak, midőn köz­gyűlésükben a magyar szövetséget fentartani s a jun. 5ki tartományi gyűlésre, mint törvényellenesre, követet nem küldeni diadalmasan elhatározták. V. Kellő lépések történtek, hogy a magyar érdekek necsak a frankfurti gyűlésen, hanem egyéb külső helye­ken se maradjanak képviseletlenül, és hogy azoknak igaz megismertetésével alapja vettessék meg azon európai ál­lásnak, mellynek elfoglalására a magyar nemzet minden tekintetben hivatva van. Bővebb közlések még most nem történhetnek. VI. A miniszeri tanácsban elhatároztatott, a magokat olly példás hűséggel és hazafisággal viselt eszéki polgá­rok őszinte és bizodalomteljes kérelmének folytában is, miszerint a kapcsolt országok törvényhatóságaival a leve­lezés akképen folytattassék, hogy a kormány magyar ere­detiben és horvát vagy szlavón hiteles fordításban, a kap­csolt országokbeli törvényhatóságok pedig horvát vagy szlavón eredetiben és magyar fordításban fogják küldözni leveleiket, addig is , míg a törvényhozás körülményeib­­ben rendelkezhetnek. E végből a belügyminiszer hiteles forditókból egy külön osztályt állitand fel, melly az ő igazgatása alatt, de valamennyi minister szolgálatára álland. — Budapest, junius 2-án 1848. Időszaki sajtó, mint közvélemény or­gánuma. Szabad országban mire sincs nagyobb szükség, mint hogy a közvélemény szabadon nyilatkozhassék. Megyei életünk egyéb fogyatkozásai mellett e tekin­tetben Európában páratlan institutio volt. Minden tör­vényhatóság nyilatkozott a jelentékenyebb kérdések fe­lett. S mindenkor tudni lehetett a többséget. Minek mel­lesleg az a haszna is volt, hogy a nyugtalanabb elmék tért s mezőt találtak elszülni terhüket, s mind magok szép sze­rivel megszabadultak tőle, mind az álladalom biztosítva volt erőszakos rázkódásoktól. A megyei közgyűléseknek e részben olly hasznuk volt, mint gőzerőműveken a szellen­­tyűnek ; a felesleges gőz utat talál, hol kár nélkül kipáro­loghat. Az utolsó országgyűlés óta a dolog lényegesen válto­zott. Megyei közgyűlés helyét közigazgatási választmány pótolja, mellynek körébe a politizálás nem tartozik. Nem tartozhatik pedig több oknál fogva, mert nem törvény­­hatóság választ követel, mert követi utasításnak többé helye nincsen, mert a választmányok, ha nem min­denütt is, de legalább némelly megyékben pártszínezet szerint alakítottak; s igy elvbeli vitatkozás nem is támad­hat, mert végre olly elemek jöttek be rendes tényezőkül a választmányokba, mellyek olly kevéssé alkalmasak a ta­nácskozásra, mint a megboldogult ólmosbotos kortesta­nácsosok. A megyei gyűléseket, mint vitatkozást mezőt — nem pótolják ki továbbá sem a népgyűlések, sem a clubbok, mindkettő természeténél fogva csak homogén elemeket tűr meg. A népgyűlés tisztán izgatási eszköz. Népgyűlésen nem ok, hanem szenvedély vívja ki a sikert. Nem annyira észhez mint szívhez kell szökni. A szív pedig a szenvedély jóra részra egyaránt felhasználható. Utalom az olvasót a régi Athene történetére, hol vagy Pericles uralkodott, mint névvel polgár, valósággal dictátor ; vagy ha olly el­határozott befolyású szónok nem találkozott, a népvéle­mény, a néphegy kit ma felemelt, holnap lesújtotta, s elég oktalan volt legigazságosabb emberét, Aristidest szám­űzni. A clubbok sem alkalmas eszközei a vélemény szabad fejlésének, mert a clubbok természete, hogy egy színezetű emberek társuljanak össze, mi természetesen egyoldalúsá­­got, félszegséget von maga után. Ha a casinók továbbra is eredeti rendeltetéseknél ma­radtak volna, miszerint tagságra nem a pártszínezet, ha­nem miveltség s szenvtelen jellem adott igényt, s a hom­lokegyenest ellenkező nézetű emberek türelmes s kímé­letes eszmecserét váltva fejtenék ki az igazat s valót, úgy néműleg volna tér, hol a vélemények egymással becsüle­tes csatára keljenek. De ez állapot — mint tudjuk — a gyűlde­s ellenzéki kör megalakulása óta Pesten legalább nem létezett. Az átalakuláskor lett volna alkalom a társasági körö­ket czéljukhoz, mellytől eltértek, visszavezetni. De miután az ellenzéki kör nevét radicálra változtat­ván, politikai clubbszerű létét tovább is folytatta; s miután a Martius löki lap a radicál szót úgy értelmezte, misze­rint a radicál históriai jogot nem ismer, tabula rását lát maga előtt : igen természetesen olly ember, ki e nézetet nem osztja, a körnek tagja nem lehet, hanem más társu­latnál keres menedéket, vagy pedig hon marad. A radicál szóra futólag csak azon észrevételt teszem, miszerint az ik­rek is átkozottul radicálok, ők sem akarják a mi históriai jogunkat elismerni . Benczúr Miklós is nagyon radicál, ki a pragmatika sanctiót, mert a nemes­ség kötötte — érvénytelennek tartja. A radicál kifejezés épen nekünk magyaroknak, kik vérrel szerzettük e hazát, s igy egyedül históriai jogunk van hozzá, kik az idegen ajkú népességek mellett kisebb­ségben vagyunk, s igy magyar nyelvünk is nem radicál, hanem históriai jogunk e földön , nekünk mondom ma­gyaroknak nem illik szánkba. Azonban minthogy a kör maga sem értette s érthette a radicál szót olly értelemben, minőben szoros logica sze­rint érteni lehet, én se veszem úgy, veszem csak illy ér­telemben: „Magyarország a küszöbön levő elrendezésnél ne azt tekintse, mit keltenék a létező históriai alapon, a mi viszonyainkhoz képest építeni, hanem azt, mit a doc­­trina elvontan az alkalmazástól, tisztán elméletileg legok­szerűbbnek kijelöl.­" Legalább én nem tudok a radicál szónak más értelmet adni. De én még illy értelemben sem vagyok radicál, ha­nem vagyok s akarok lenni olly reformer, ki a létező hi­stóriai alapra a szükségeknek megfelelő s nemzeti geniu­­sunkkal és sajátságos körü­lményinkkel megegyező épületet kívánna rakatni. ’) Vélemények közlése s fejtése orgánumául marad e sze­rint csak a sajtó■ S ez elegendő egy maga is. Jól kezelve, nagy s dicső létnek eszköze. De kétoldalú fegyver, mellyel az éretlen gyermek magának s másnak is kárt tehet. Hogy valamelly nemzetnek véleményét tudni lehes­sen kívánatos, miszerint minél több oldalú, minél szétága­­zóbb színezetű legyen a sajtó, kívánatos, hogy minden je­lentékenyebb párt — mert a nélkül szabad ország nem is képzelhető — saját hírlapjával, mini orgánummal bírjon. Mikép állunk mi e tekintetben jelenleg ? A Pesti Hírlap háta mögött­­­ áll egy erős compact párt ,a centralisták­, kik a P. Hírlapnak már akkor, mi­dőn még a kormányon más elem volt, buzgó hívei voltak, s a volt municipalistákból álló, kiknek tetemes része az átalakuláskor hozzájok csatlakozott. A Pesti Hírlapnak mostani iránya 3) igen józan s mér­sékleti. A tért, mellyet pártja elfoglalt, meg akarja lá­bai alatt szilárdítani előbb, mintsem további hódításokra gondoljon. S jól teszi. A Pesti Hirlap tehát igen nevezetes számú pártnak orgánuma. A „Martius lelki“ lapnak is tagadhatlanul meg van a maga pártja, melly ha nem dicsekedhetik is nagy számmal, s ha soraiban előrelátást, kíméletet, bölcsessé­get, illemet hasztalanul kérést is, mégis minthogy eleven pezsgő vérű­, lármás handabandájával elég zajt üt. Nem tagadhatni mindazáltal, miszerint e párton néhány jóaka­raté, honáért lángoló fiú is van, kiket a hamis érezpénz csengése csábít oda. Remélhető, miszerint ha ezen ifjúság betelik abbeli gyermekes örömével, mikint kénye kedve szerint meg-meg rángathatja a lármaharangot, s mulat­hatja magát rajta, mint siet elő a gondos családatya a vélt vészt csilapitani, s mint bosszankodik az áprilisjárás miatt , egyik hasznos tényezőjévé válhatik a sajtónak. Legalább vétkes közzé még eddig a hízelgés nem tarto­­zott, s a sok szemét között egy két gyöngyszem is meg­akadt. " Ha van a Nemzeti Újságnak, Jelenkornak, Életképek­nek, Pesti Divatlapnak, Reformnak, mint politikai lapok­nak pártjuk — mert a Szépirodalmi részről nem szólok, s jobban tennék a Szépirodalmi lapok, ha a mellett ma­radnának — ha van mondom e lapoknak pártjuk, épen csak az lehet, melly a Martius töké, az úgynevezett ifjú radicál párt. A fordulat óta nagyon kevés kivétellel mind­nyájan csak egy nótára írtak variatiókat, legfeljebb abban vetélkedtek, mellyik fújja érczesebb hangon a riadót. Szi­ ') Ez a tan a mi változhatatlan religionk is. — Szerk. 2) Vagyis inkább : a P. H. vidéki tudósításainak háta megett. — Szerk. 3) Mióta t. i. nem az & irányát követi. — Szerk.

Next