Budapesti Hírlap, 1853. május (104-126. szám)

1853-05-04 / 106. szám

Pest, Szerda, HIVATALOS RÉSZ. Buda, máj. 3. Kilenczedik közlés a tem­­plomépítésre befolyt további adakozásokról : Ráczkeve császári királyi családjószág papsága, tisztjei és szolgái: Szigly Károly allevéltárnok 6 fzt. Horvatovszky Vilmos 2 f. Lelkészek: Magda János 5 f. Saracz János 5 f. Haincz Lipót 2 f. Káplánok: Dulke József, Melly­ Károly és Szabó Ferencz, mindenik 1 f. Eder Rudolf számtartó 8 f. Baumann Károly 5 f. Óváry Pál ügyvéd 5 f. Skudek József, kasznár 2 f. Peschke Károly el­lenőr 2 f. Horn Bálint gazd.­tiszt 2 f. Szálé Máté urod. Írnok 2 f. Gyurkovics József 2 f. Szuly Ant­­írnok 1 f. Stulmüller Mátyás mérnök 2 ft. dr. Kiké Károly 1 f. dr. Horn Vilmos 1 f. Ehren­­heims János fővadász 5 f. Vadászok: Peschke József 1 f. 30 kr. Zemanek Ignácz 1 f. 30 kr. Tsádek József 1 f. 20 kr. Vojta József 1 f. 30 kr. Landmann János 2 f. Nassek János 1 f. Pri­­hoda Lipót 1 f. Knöbl Ferencz 1 f. Bladausch Venczel 1 f. 25 k. Vadásznövendékek : Nassek Antal 20 k. Berbalk Ignácz 20 k. Német Mór 30 kr. Neschleba August 20 kr. Peschke Jós. 20 kr. Dvorzatsch Vincze 24 kr. Ehemann János 20 kr. Bodnár Kupka Joachim 2 f. Ekmayer Péter 2 ft. Schleicher Márton 1 f. Juhász Mahalek Vincze 1 ft. Huszár Schreuer György 1 ft. 30 kr. Török Józs. 40 kr. Reisinger István 15 kr. Hajdú : Sei­denburg Antal 1 f. Wohlfahrt Antal 1 f. Reiber Tamás 30 kr. Várnagy Mellisch János 40 kr. és kerülő Brachter Károly 40 kr. össz. 88 f. 42 kr. A debreczeni megyei főtörvényszék és főál­lamügyészségnél! Elnök Uray Báli»* ■■ -f­lm íígyA.su IoA­ v»«» 50 Aj­riLus V . 19119 CSO * sok : Rhédey László 25 ft, Bálint Elek 25 ft, Re­viczky Dénes 25 ft, Pózner Antal 20 ft, Karap Sándor 25 ft, Szathmáry József 20 ft, Somoskeői Antal 25 ft, Szmrecsányi János 25 ft, Szűts Sá­muel 20 ft, segédelőadók : Okolicsányi Károly 5 ft, Hrabovszky János 5 ft, Zsömböry György 5 ft, Valkovics Antal titkár 15 ft, elnöki titkár Csa­­nády György 3 ft. Államügyészi helyettes Tóth Elek 3 ft, levéltárnok Szögyény Istv. 2 ft, figye­lők : Tóth Bódog 2 ft, Vértesy Istv 1 ft, Vesz­­prémy János 1 ft, Udvarhelyi Károly 2 ft, Mezey Istv. 1 ft, Liszkay Sánd. 1 ft, Kolláth Fer. 1 ft, Ingruber Kár, Szlávik Pongrácz, Kémery Károly, mindenik 1 ft, igtató Stiff Károly, Írnokok : Mar­kos Péter, Schwetics Kár. mindenik 2 ft, Tótfalu­­sy Mikl., Árvay Ant., Misley Ján., Mayer Lipót, Ottlik Gyula, Marjalaky Kár. napibijnokok : Ká­­tay Kár., Boldizsár Ján., Tóth Fer. mindenik 1 ft, Alibán Mihály 45 kr, Bacz Andr. 45 kr, Bernáth Kálmán, törv. szolga Dömsödy Károly, Kontros Andr. mindenik 1 ft, hiv. szolga Hafner Istv. 24 kr, szolga Szarvas Istv. 20 kr. össz. 410 ft 14 kr. Gr. Andrássy Etelka......................... 200 frt. Burg Károly felügyelő újra . . 3 arany. Gr. Győry László cs. kir. kamar. 200 frt. Csongrádi Marczel gyámok Pesten . 20 frt. Tihanyi titk. tan................................50 frt. Az itteni épitészigazgatóság utján , a soproni kerül, hivatalnokoktól az alatta levő épitési já­rással együtt 153 ft 30 kt. Az aradi cs. k. járás 35 ft, a makói 30 ft, a szathmári 12 ft, a debre­­czeni 12 ft, a radnai cs. k. folyamjárás 5 ft, Czog­­ler cs. k. folyamsegéd 5 ft, a gy­ulai épitésjárás 4 ft. Összesen 256 ft 30 kr. Jakab István helyt. titkár 5 ft. Újabban a cs. k. helytartósági tisztviselők Budán : Sacher Károly lovag korm. tan. 25 ft, helyt. tan. Szilassy József, Bujanovics Ernő, gr. Lazanszky, Szalay István, Zsitvay József, Szek­­rényessy Endre és Madarasy János, mindenik 15 ft, Peitler Ant. apát kanonok 20 ft, egésségügyi elő­adó dr. Wachtel 10 ft, Paulis Vilmos cs. k. ker. tan. 8 ft, titkárok : DahrATK­'íIrjr Adolf 4 t ,­­4 * 4 * * * 8 * 10 ft, '--mristen 6 ft,Ktranay Kund­fiaft, Seeder Ferdin. 5 ft, Hrabovszki 8 ft, Ambrus 10 ft, fogalmazó gr. Pálffy Istv. 10 ft, kiadó Dor­­nay 5 ft és lajstromzó Deréki 5 ft. Összesen 235 ft. Festetics-Wenkheim grófné . . 100 frt. A cs. k. rendőrigazgatóságnál Pesten befolyt: Silberberg Márk liqueurgyárn­ok 5 frt, Cziczman­­czay Pál kávés 5 ft, Landorek Józs. lakatosmes­ter 5 frt, Bauer József háztulajdonos 5 frt, Zar­­zetzky Józs. 2 frt, Koch Fer. szabómester 2 frt, Sichart Fer. bérkocsismest. 1 frt, Birositz Mátyás vendéglős 1 ft, Katzer Ján. h­áztulajd. 1 frt, Ludwig János mézeskalácsos 1 frt, és Maletz János okleveles rokkant 1 ezüst tallért. Összesen . .............................30 frt. Palásthy Viktor kamarás . 40 frt. B. Gerliczy család . . . . 250 frt. A kilenczedik közlés öszvege 3 arany és ... 1884 ft 48 kr Korábbbi öszveg 1 huszfr. 32 arany és . . . 25,325 „ 20 „ Tehát az öt helytartósági osztályokban folyamatban levő gyűjtések eddigi öszvege 1 husz­sz. 35 arany és . . 27,210­­­8 „ A magyarorsz. cs. k. kat. és polg. korm. A cs. k. igazságügyi ministerium f. é. mart. 11-én 2972. számú leiratában a bodrogközi zem­­plénmegyei társasbiróságot e minőségben feloszlat­ni s elrendelni méltóztatván , miszerint e részbeni teendői az újhelyi társasbiróság által intéztesse­­nek,­ellenben ezen társasbiróság területéhez tar­tozott nagy­mihályi kerület a homonnai társbi­­róság területéhez csatoltassék, ezen felsőbb in­tézkedés oly megjegyzéssel tétetik közhírré, mi­szerint a bodrogközi első osztályú járásbíróság fel­oszlatásának határnapjául i. é. május 1-seje — a nagy-mihályi kerület érintett bekeblezésére nézve pedig azon hó 15-be tűzetett ki. — S. A. Ujhely, april 29. 1853. Fővárosi társaséleti szemle. X. Pest, május 1. Május elseje igen szépen köszöntött be; az­ért mondjuk, hogy szépen, mert csak esett, és nem­­ havazott; pedig a mostani időjárás után ez sem lett volna valami rendkívüli. Tavaszuta első napja rendesen igen kedves tárgy szokott lenni a feuilleton-irónak; ilyenkor szófüzérbe fonja Flora istenasszony minden meg­született és születendő magzatait; botanikussá lesz, ki belelát minden virág kelyrkébe, ki meg­­számítja a gyöngyvirág csengetyűit, leírja a ró­zsa mosolyát, a szemérmes ibolya titkos gondo­latait, s végre még a fű növését is hallja. Ezen­kívül architectonikai tudományának is hasznát ve­szi, lerajzolja a természet nagy szentegyházát, megméri az ég boltozatát tartó oszlopokat, sőt költői és zenészeti talentumát is ragyogtathatja, megénekelve a tavaszt szabad jambusokban, az­az prózában; ha Apollo kissé magas szegre a­­kasztó lantját, a guitare és czimbalom is megte­szi ; végre mint zenész hangjegyeket ir a búza­­vetések közöl felcsapó pacsirtának, és a szellőt zephirek tánczának és aeolharfa zenéjének állít­­­ja egyszerre, épen úgy mint mikor Elszler rózsa is volt s lepke is egyszersmind, ki a rózsát körül röpkedte . . . Ily sokoldalúságát tanúsíthatja a feuilletonista, ha két héttel előbb irt vagy tán még múlt évről maradt czikkéhez május első napja méltó derült arczc­al és tavaszi kellemmel talál feltűnni. Az idén azonban május elseje cser­ben hagyta mind e szép gondolatokat: a magasra szárnyaló phantasia havat talált a Jánoshegy te­tején, s az ily feuilletonista­ phantasia sokra ké­pes, de a havat még sem bírja elolvasztani; a fel­leges ég borúlátót hozott a zöldben élvezni szo­kott májusi örömekre; a még lombtalan fák nem csábitanak senkit sátoruk alá; hegy és völgy nagyrészint kopáran áll még, mint egy kifeszí­­­tett hímző ráma, melynek kartonján még se vi­rág se madár; reméljük azonban, hogy a tavasz tündére kétszeres gyorsasággal fogja ezentúl ki­pótolni az elmulasztottat, s a hímzőrámához ül­vén napsugaras ujjaival szorgalmasan fog a kopár hézagok betöltésén dolgozni. De elég ennyi má­jusi­ elmélkedésnek. Most térjünk az esőről azon hangverseny záporra, mely közelebb a fővárost elárasztá. Vom Regen in die Traute. Különben vidéki olvasóinknak megnyugtatásul mondhat­juk, miszerint mi fővárosiak a részvétlenség e­­sernyőjével nagyon jól fel vagyunk fegyverkez­­­ve, hogy az ily záporok kárt ne tehessenek bennünk. A múzeumi sétány javára, a nemz. múzeum dísztermében m. hó 24-kén d. u. 4 órakor tar­tott hangverseny úgy volt a műértő rendezők által szerkesztve, hogy az méltán nagy közönsé­get csábíthatott volna be, de mégsem,­­ a „Tischrücken“ hiányzott programmjából. . ... Nem volna rész, ha néha, mint fönebb nevezzük, a hangversenyek az eső természetével bírnának, úgy talán a múzeum udvarán előbb kinőnének a tervezett fák, mint közönségünk részvétzáporá­tól, mely oly futó, hogy még a p­o­r­t sem akar­ja elverni e poros fővárosból. Az élvezet, melyet oly kevesen akartak élvezni, holott ráadásul egy sétány volt kitűzve a következő műpontokból állott: Zongoraművészetünk két fiatal arszlána Dunkl és Wawrik urak Thalbergtől egy áb­­rándot játszottak Normából vett tétel felett. Az első Liszt tanítványa, s miként eddigi játékából kivehetők, mesterétől előbb öröklött nyugalmat mint tüzet, pedig a zongoraművészet architec­­tonikájában jobb fordítva építeni. J­ekelfalusi úr, a nemz.­színház tagja, Rückentől a „nyomozó levél“ s Huber zenedei­­tanártól „a boldogított“ czímű dalt énekelte­, elég sikerrel; mindazáltal Hunyadi Lászlóban a király szerepe jobb műkö­dései közé tartozik e szorgalmas énekesünknek a daléneklésnél. Luck úr a nemz.­színház zene­karának magánjátszója egy capriciot játszott „Le Comte d’Ory“ból gordonkán. Gino Luiz k. a. és M­a­z­z­­­ur az ismeretes párdalt énekelték Verdi „Attila“ czímű operájából; a közönség hajlandó lett volna e szép számot ismételtetni, de a közönség nem szép száma, lehangoló mű­vészeink ismétlési kedvét.­­ Különösen kedves élvezet volt a Doppler testvérpár saját szer­zeményű fuvola­versenye „Rigoletto“ gyönyörű dallamaiból. Az olasz zene lágy futalmait szebben alig fejezhetné ki valami, mint e művészek remek öszhangzatú fuvolajátéka. Midőn a versenyzők zajos tapsok közt leléptek a versenypadról, egy elragadt szomszédom kihívólag kérdé tőlem: „mit tart ön e játékról?“ kissé ellenkezni akartam ve­le : „Ha jól emlékszem Beethovenről mondják, hogy midőn egyszer azt kérdezték tőle, mi tö­kéletlenebb egy fuvolánál ? „azt válaszolta : két fuvola.“ „Ezt Beethoven mondhatta,felelé nekem az elragadt szomszéd komolyan, mert ő nem halla a két Dopplert játszani!“ S kibékülésül együtt tapsoltuk meg a harmadszor is kihívott fuvola­művészeket. Szomszédom válaszának diadalát vélte tenyereimben uralkodni. . . P­a­j­o­r Anna k. a. színházunk volt artistánéja Voss-tól „A való boldogság csak nálad van“ dalt énekelte, s foly­tonos tanulmány nyomait tapasztaltuk előadásá­ban ; mély hangjainak tiszta csengése és ereje feljogosít binnünk, hogy ő elhagyott helyét, igen szép eredménynyel fogja még visszafoglalni. Igen eredeti volt a hangversenyt befejező régi magyar zenedarab : „A somogyi birkás furulya nótája,a­melyet zongorakisérettel aeolodikon nevű hang­szeren a budapesti zenede igazgatója Mátray Gá­bor úr adott elő. E nótában megvan a régi ma­gyar népzene egyszerűsége, naivsága és elmeren­gése a maga eredeti alakjában. Mátray Gábor úr­nak méltó köszönettel tartozunk, hogy a magyar zenében ily érdekes buvárlatokat tesz; minden művészet csak úgy fejlődhetik eredeti s nemzeti önálló alapján, ha vannak, kik azt első fakadásá­­ban, irányában, a nemzet geniusának eredeti nyilatkozványaiban ismertetik meg az utókorral, s az illető művészeti ágak művelőivel, s csak igy lehet azt elkorcsosulástól, idegen szellembe át­­csapástól megóvni. Múlt hó 30-án Székely Imre zongora -­virtuóz hazánkfia a budai várszínházban adott hangversenyt nemz. színházi elhunyt karmester Kaiser özvegye és árvái javára, melylyel mind mű­vészi hívének, mind emberbaráti nemes érzelmé­nek méltó emlékét hagyta hátra Miután újabb intézkedés szerint a nemz. színház tagjai, erejök kímélése tekintetéből, más színpadokon nem ve­hetnek oly gyakran részt, mi azelőtt napi­renden volt, néha szerződési hivatásuk föláldozásával is, d­e hangversenyben Ernst­­ Kaiser assz. és Ormy k.a. a jelenlegi német opera tagjai működ­tek. Ugyan e nap délután az „Europa“ tere­mében is volt hangverseny, melyet azonban mint hangverseny-copiát nem siettem meglátogat­ni. Nem látva, írhatnék ugyan róla sok szépet és jót, de e tekintetben ezúttal lelkiismeretesnek kell lennem, miután az illető kedves versenyző­­nőket szerencsém van ismerni, s ők sokkal sze­rényebbek, semhogy a nyilvánosságnak szolgála­tot tevő rol­amat Dreyschooktól egy perezre is elvonják, ki letűnt concert-saisonunknak két­ségtelenül királya volt. Ő is „Európában“ lépett fel, de ő föl is léphet Európában. Mesteri já­téka, mely a hangvilágnak minden atomját ma­gában látszik foglalni, soká feledhetlen lesz ne­künk, mint gyógybalzsamot zárjuk azt keblünk­be, valahányszor concerti-fülszaggatásokban fo­gunk szenvedni. Utolsó hangversenyét a derék művész a zenede javára adta; ez intézet egyik legbuzgóbb pártfogóját tiszteli Dreyschockban, őt mint magyar zeneművészetünk pártfogóját egy speciális babér illeti meg. Dreyschok és Széke­lyünkkel hangversenyeink lelke távozik el.— Az utóbb említett concertben F­ü­r­e­d­y kéretett fel a zongoraköröket kedves népdalaival betölteni. Kinek ne tetszenék a magyar népdal, e zengő húrja a hő magyar szívnek! Színi világunkban a legközelebbi újdonság egy­­ régiség.Moliére ,Dandin Györgyi czímű vígjátéka, mely egy szegény paraszt férj­nek kínszenvedéseit ábrázolja, miket egy úgy­nevezett „nagy házból“ született feleségtől kell neki elviselni, erkölcsi igazságszolgáltatásul, mert nem választott maga rendjebelit. Moliére erős characteristikája e vígjátékban is minden alakján fénylik, a vis comica benne ép és erős, s mintául szolgálhat fanyar nevettetőinknek. Az előadók közöl, bizonyos egyhangú szóvontatást levonva, László és különösen Szentpétery , feleltek meg legjobban feladatuknak. Latkóczinénak (Dandin neje) csak egy hibája van, hogy nem Lend­­v­a­i n­e többé ... Y e 1 1 a k.a. ezúttal egy Légyott czimü tánczegyvelegben nagyszerű tap­sokat aratott , komoly és spanyol tánczában , hogy valami enthusiastikus bókot mondjunk, egy ,Lis Oliva Pepita volt. Inokai Csalán. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. LAP. Megjelenik e lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap. Előfizetési díj : Vidékei­: f­é­l é­v­r­e: 10 írt., évnegyedre: 5 fr. 10 kr. Helyben, fél­évre: 8 frt. évnegyedre: 4 frt.— A hirdeté­se­k ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásért 6 kr., többszörért pedig 4 kr. számittatik.­­ Egyes szám 20 pkr Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országút Kunewal­­derházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-ik e­­meletben , vidéken minden cs. kir. postahivatal­nál.— Az előfizetést tartalmazó levelek bérmente­sít­e­n­d­ő­k. Szögyény Imre mk., törvényszéki elnök. HfifflHIVATAJiUS H£SZ. Levelezések. Paris, april. 27. —S.— Francziaország egy reménynyel sze­gényebb lett. Bizonyosnak látszik t. i. hogy a császárnő nincs többé érdekes állapotban, hanem három négy nap előtt kora­szülésen esett át. A császár mint mondják igen levert. Ez szintoly megfogható, mint hogy most csak ez eseményről beszélnek. Írtam önnek, mikép a senatusban nem szíve­­­sen vettek, hogy a császár ennek tagjait rendőri missiókkal bízza meg. Ez oly annyira való, hogy a senatus és államtanács azon tagjai, kik kérés­ül ezelőtt rendkívüli felügyelőkké neveztettek ki, kinyilatkoztatak, hogy ők e missiót csak úgy vállalják el, ha utasításaikat egyenesen a császár­tól s nem a ministeriumtól kapják. A császár megfelelt ez érzékenykedésnek, de midőn tegnap ez urak a tuilleriákban megjelentek, Abatucci által képviselteté magát, azzal mentegetődzvén hogy beteges állapota miatt őket el nem fogad­­hatja. Ha jól vagyok értesülve , úgy a négy fel­ügyelő még tegnap ment el a megyékbe. Ismét egy új finanezműködés van kéz alatt. Az ingó- és földhitel társulatok, a kormány fel­szólítására, Francziaország községeinek 200 mil­liót fognak előlegezni, hogy adósságaiktól meg­­menekedhessenek. Ez előleg egy ,centime additi­onal-ado által fog fedeztetni. Több mint 14 napja, hogy Girardintől egy czikk sem jelent meg a Presseben. E hallgatás­ból azt következtették, hogy hivatalos megin­­tést kapott. E hír nyomára járni még nem nyílt alkalmam,de közvetett megerősítést nyert az a kö­vetkező szavakban, melyekkel Girardin tegnap Granier de Cassagnachoz írt válaszát befejezi: „Én­­visszavonultam az egyetlen megtámadhat­­lan szabadsághoz, a hallgatáshoz. Miért kény­szerít Granier úr engem arra , hogy azt el­hagyjam ?“ *r,___i----*-•— ----«■ ' i -zxarum nap óta időjárásunk épen nem keleties, havazott, s az északi szél rohammal hajtotta a havas esőt, sőt hétfőn reggel a félig fagyott sár ropogott lábaink alatt, ezután minden regggel oly erős dér volt, hogy a szőlő- és a min­denféle virágokat hajtott fák igen megrongáltat­­tak, s a szegény földművelőknek kevés reményük van az idén, fáradságuk jutalmát arathatni. A fő­városnak egészen téli kinézése van, mindenfelé didereg s bundákba burkolja magát a kényes ke­leti nép, s az őrségi katonaság báránybőrös kö­

Next