Budapesti Hírlap, 1853. november (257-281. szám)

1853-11-22 / 274. szám

Pest, Kedd, Buda, nov. 20. Főherczeg Albert kormányzó urunk , csá­­szár­: Fensége Bécsből tegnap kivánt egésségben megérkezett. PEST, nov. 21. I. 8. Földkönyvezés és tagosítás. III. Mindazon munkálatok, melyek eddig elő a földkönyvezés körti történtek Magyarországban, élénken bizonyítják, miszerint a földkönyvezés tagositott birtoktesteken felannyi bajjal s fárad­sággal sem jár, mint a tagosatlan földeken. Leginkább kitűnik s ki fog ez csakhamar még jobban tűnni az uj rendszer értelmében vég­zendő földkönyvezésnél. A tagositott birtok sza­bályozott természete nem hozand magával a hely­sz­ín­ére sem határ-, sem arányossági, vagy más birtokbonyodalmi kényes kérdéseket, miknek legnagyobb részét a helyszínen egyszerű nyilatkozattal megoldani nem lehet; de hozand más­részt hiteles térképeket, mik tökéle­tes­ek az ideiglenes kataszteri méréseknél, s en­nélfogva biztosabb, de sőt kielégítő alapul szolgál­nak a földkönyvezendő testek és részletek hatá­rainak bejegyzésére nézve. Itt tehát a t­é­r m­é­­rési rovat biztosan, haladék,és kétség nélkül betölthető, mi roppant előny a földkönyvezési munkálatoknál, annál inkább, mivel itt épen az idő azon határpont, melynek táblájára fel van írva , hogy addig nincs birtokbiztonság, nincs biztos alap a gazdasági reformokra, nincs reál- és közhitel. Természetes, hogy a térmértéki biztossággal a tagosított vagyonnal rendesen karöltve jár a birtoklási biztosság, miivel a tagosítás kezdete hazánkban sokkal közelebb áll napjainkhoz, sem­hogy az annak következtében eszközlött szabá­­­lyozás óta, fáradalmas nyomozásokra alkalmat szolgáltató tulajdonos-változások eredhettek vol­na. Különben pedig a tettleges birtoklás elválását, mikép már előbbi czikkeinkben említek, az érdekelteknek a helyszínen történő megjele­nése, a községi bizottmány legjobb tudomása, s a nyilvános eljárás nagy mértékben előmozdítják. Mindezeket tekintetbe véve, pillanatig sem kétkedhetünk elsőséget adni földkönyvezésnél a tagosított birtoknak a tagosatlan fölött. Azon körülmény, mit a tapasztalat szintén erősít, hogy a földkönyvezett jószágokon az ösz­­szesítés sokkal könnyebben létesíthető, mint ott, a­hol a földkönyv-előmunkálatok még hiányoznak, csak látszatos ellentétet rejt magában a fe­­nebb mondottakhoz képest, s miután nálunk azon körülmények fordulnak elő, hogy e két munkálat összeesik, holott a tagosításnak mindeneset­re meg kellett volna előzni a földkönyvezést, a­mint e sorrend természetességét a fensőbb állam­­­gazdászat elvei nyilván mutatják , nem marad e­­gyéb hátra, mint az okos munkabeosztás elvét kö­vetve, ott, hol a földkönyvezés megindíttatott, en­nek bevégeztével nyomban a tagosítást folyamat­ba tenni, sőt azt még azalatt is, mennyiben a vi­szonyok engedik, meglendíteni; ellenben pedig ott, hol a földkönyvezési munkálatok sem a köz­­igazgatás,sem a birtokosság erejét és segédeszkö­zeit igénybe, most nem veszik, ezeket haladék nél­kül a tagosítás üdvös munkájára fordítani. Ne kecsegtesse, ne nyugtassa magát senki azon — habár nem alaptalan föltétellel, hogy hisz majd a földkönyvezett birtokot annál könnyebb lesz ta­gosítani, mert ez önbiztatás csak a szándékos h­a­­logatás színét viselné magán, s nem eredmé­nyezne egyebet, mint hogy a drága idő, mely az ilyen halogatók birtokára rákerülendő földköny­­vezésig, s ettől fogva ismét a tagositás létesíté­séig tétlenül lefolyna, kiáltó vádat foglalna magában az önmagát és a közjót elfeledő ha­nyagság ellen. Bizonyos, hogy a mennyi időt nyer a birto­­­kos a tagositás által a földkönyvezésig, annyival megelőzi gazdaságának jobb karba helyezését s czélszerűbb kezelését, mi a földkönyvek által megalapítandó hitel útját egyengetendi; an­nyival előbbre mozdítja a földkönyvezést, mert jóllehet ez most vegyesen történik, mégis, mint tudjuk, irány- s kiindulási pontul a földkönyve­zendő helyek kitűzésénél a véghezvitt tagosítás szolgál; annyival kevesbíti a föld-s telekkönyvek létesülte után mellőzhetlenül eszközlendő birtok­­­rendezés munkáját; végre annyival több időt for­díthat minden üdvös gazdasági czélokra, s ennél­fogva nagyobb eredményeket is várhat azokból a­z eredményeket, mik csak egy rendezett jószág­ból nyerhetők. Egyébiránt a fönemlített kettős előny, minél­fogva a tagosított birtoknál a tettleges birtoklás többnyire már constatírozva van, és azonfölül, hogy a térmérték a működ­ő hivatalnoknak ké­szen átadható, már magában véve is oly fontos s világos nyeremény, hogy a tagosítás előrebocsá­tásának hasznossága mellett több szót emelni va­lóban fölösleges. Azért átalánosan tapasztalható, hogy a földkönyvezésnél működő hivatalno­kok a tagosított jószágokat mintegy nyugpont­­jául tekintik fáradságos munkálkodásuknak, hol aztán uj erőt meritnek további nehéz pályájokra. T­e 'mellőzve a tagositásutaló földkönyvezée által f­öltételezett-szükségese(^et,és az innen szár­mazó előnyöket, még sokkal hatalmasban, s va­lódi argumentumként ad hominem, int annak eszközlésére számos egyéb köz- és magángaz­­dászati ok. A tagositás szükségét már régibb országgyű­léseink elismerték, s ennek érzetétől áthatva név­­szerint az 1836-diki hongyűlés XII. törvényczikk által a tagositást nemcsak megengedte, de a bir­tokosok többségének kívánságára azt kötelezőleg el is rendelte. Úgy volt meggyőződve az akkori törvényhozó testület, hogy a haza jóléte s felvi­­rulása a földbirtokos osztály vagyonosságán ala­pul , és­­­­gy az állam legbiztosb tőkéje a föld, melye­t semmi eventualitások tönkre nem tehetnek. És e vagyonosság emelésére, a földérték nö­velésére a tagosítás már akkor biztos eszköznek tekintetett. Még sokkal hatékonyabb és szüksé­­ges­ az a jelenlegi viszonyok közt. Levelezések, London, nov. 16. (5 Oly homályos és aggasztó jelen pillanat­ban a politikai látkör, mikép nem csoda, ha sok különböző tarka hírek szárnyalnak, s itt ott ter­mészetesen hitelre is találnak. így beszélik, hogy III. Napóleon császár kijelenteni készül : mikép casus bellinek tekintené, ha az orosz seregek továbbra megmaradnának az oláh fejedelemsé­gekben; hogy a bécsi cs. udvarhoz ennek neu­­tralitása ügyében felvil­ágító kérdés intéztetnék; a londoni kabinet pedig sürgetné, hogy a két hajóhad a Bosporusból haladéktalan kiindít­­tassék a fekete tengerre, s hogy Baraguay d’ Hil­­liers mását, Canrobert tábornokot mielőbb sz.­pé­­tervári követté kinevezni szándékozik. Mindezek természetesen csak mint kósza hírek úgy tekin­tendők, azonban úgy látszik az angol kormányköz­lönyök után is, mintha Anglia is hajlandó lenne az eddigieknél erélyesebb rendszabályokhoz nyúlni, a­melyekből fejlődhető eseményekről még korán volna okoskodni, de minden esetben Európában a döntő, pillanat a fennforgó vitát illetőleg eljött. De Ázsiában sem kevesebbé befellegzett az ég. A török seregek ugyanis részben már orosz föl­dön állanak, hatalmukba ejtvén, újabb tudósítás szerint három orosz várt, név szerint a kurdok, da­­maskusi önkénytesek, és rendetlen csapatok által. A török hajóhad egy része ezenfölül czirkálni kell a fekete tengerre, és Sebastopol '"elé űzött vissza egy orosz flotillát. De itt még nincs határa az óriásivá növekvő csatamezőnek. A perzsiai kö­vet minap visszahivatott Londonból, mert Perzsia is az ellenségeskedések színterévé alakulna. Mi ezeknél is több, Kabulból (Afghanistan) vett tu­dósítás szerint, igen nagy félelem lepte meg a közép-­­ délázsiai országokat : azon alkalmasint kissé hamar közlött hírre, mintha az orosz se­'gek Khíva felé készülnének nyomulni, mely­nek fejedelme , valamint a szomszéd Bu­­chária uralkodói már elindították volna csapat­­jaikat az ellenség fogadására, s így a háború a Dunától a véres-tengerig és Oxusig terjedni ké­szülne. Mi való mind e hírekből, majd az idő fogja megmutatni. Hogy e rémképeket alkotó képzelődés, nagy részben beteg agy szüleménye, kétséget sem szen­ved. De igaz még­is az, hogy a kisértet előidé­zésére, a világháborúról szóló jóslatokra befo­lyással voltak, legközelebbről az orosz hadimani­­festum, valamint gr. Nesselrode körlevele is. — Se két okmány, melyet a mai sajtó egész terjedelmükben közöl, az angol phlegma da­czára szenvedélyes észrevételekre adott alkal­mat, s az ellenzéki lapokat s a kormányközlönyö­ket majdnem egy színvonalra emelé. -r­ Maga a „Times“ is, mely a török mellé szegődött, termé­szetesen ideiglenesen, különösen pedig a „Mor­ning Chronicle“ hangulata éles; ez tegnapi szá­mában hinni akarja, hogy összeütközés történ­hetik az orosz kormány s a nyugati hatalmak között, még­pedig közel időben, mire mutat az orosz manifestum s körlevél, valamint a „Moni­­teur“-nek az elsőre adott erélyes válasza. A magas porta helyesen kívánta, hogy önerejének,felfejt­­hetése tekintetéből, hagyassák egyelőre magára az "oláhországi hadjáratban, de ha események folytán a nyugati kormányokat egyenes segélyre felszólítaná, ezek annak bizonyosan engednének. Ha a sebastopoli hajóhad megmozdulna, a bős - páp­usi összes tengeri erő is kiindíttatik, sőt másik.­Sőt, hogy flameini s Dundas admirálok a­­nélkü­ül nem sokára a fekete-tengerre szállanak, megelőzni a különböző orosz seregek szállítását. A „Morning Post“ abban keresi a lehető éjszak­­nyugati összeütközés egyik okát, hogy f. hó 22- kén túl, minden orosz vizen talált török hajó a czár által lefoglalandónak rendelteték, legyen bár az elfogott hajó szállítmánya például angol vagy franczia kereskedők tulajdona. Az ellenzéki lapok s főleg a „Morning Herald“ sürgetik, hogy késedelem nélkül hivassák vissza a sz.­pétervári angol követ, s erélyes fellépés történjék az orosz hatalom korlátolására, mit természetesen könnyebb mondani, mint oly szárazi nagy erő irányában végrehajtani. Nem lehetetlen, hogy a nyugati ha­talmak talán rövid idő múlva egyenesen be­avatkozzanak a folyó viadalba, de ezen beelegye­­dés a legitimitás, és a területi status quo érdeké­ben történnék, a­minek megsértését egyébiránt az orosz udvar is eddigi nyilatkozatai szerint nem akarja. Mi pedig az orosznak Ázsiába előre nyomulását illeti, oly terveket könnyű egy heves képzelődésnek kifőzni, de okosan kiszámító és előre néző kormány, milyen az orosz, nem fog ily c­imerák után kapkodni. A­kinek egy sereg­szál­­lításról, s a középázsiai vad és bárdolatlan népek birtokában levő tartományok minőségéről bármi kevés fogalma van, nem fog egy perczig is hitelt adni azon nevetséges állításnak, hogy Oroszor­szág az angol keletindiai területét haddal megtá­madhassa. Paris , nov. 16. —S.— Laguerroniére barátjai néhány nap óta mindenkinek, ki hallani akará, széltiben be­­szélék, mikép­p a császártól, ennek Fontainebleau­­ba utazása előtt azon megbízást kapta, hogy a je­len helyzetet egy kimerítő czikkben fesse. A türel­metlenül várt czikk tegnap megjelent, mégpedig egyszerre a „Constitutionnel“ben és a „Journal de l’Empire“ban, mely két lap, mint tudva van, La­guerroniére fővezetése alá van helyezve. Mint­hogy e czikk még levelem megérkezte előtt önök kezében lesz, nem szükség arról hosszasan szó­­lanom, csak azt az egyet jegyzem meg, mikép az lényegben meger­ősíti azt, mit legközelebb azon tervről írtam, melyet Anglia és Francziaország maguk elé szabni látszanak . Semmi egyenes be­avatkozás az orosz-török háborúba, de diplomati­­ai előkészületek az összes hatalmak egy közös be­avatkozására a törökök előrelátható megveretése után, s érvényesítése az európai verdict­nek al­kudozások vagy háború által. Vájjon fog-e e terv létesittetni s létesíthető-e ? ez más kérdés; mi itt egyelőre csak a nyugati hatalmak czélzatait tartjuk szem előtt Laguerroniére beszédéből nyilván kitűnik, mikép még most sem mondtak le a reményről, Oroszországgal a békét fentart­­hatni, és mikép mindent mellőzni akarnak, mi az orosz császár önérzetét sérthetné. Mert nézetem szerint az a legfontosabb Laguerroniére czikké­­ben, hogy az bizonyos ünnepélyességgel kinyilat­koztatja , mikép a nyugati hatalmaknak legtá­volabbról sem szándékuk, Oroszországot mega­lázni, akár becsülete hídját a Pruthon vagy a Dunán át háta mögött elvágni. S a kormánysajtó e hangja annál jelentősb, minthogy a franczia kormány az orosz manifestumról, az orosz ügy­­nökökhez intézett jegyzékről, s a Kisseleff és Brunnow urakhoz küldött iratokról és most vett tudomást. Mert mit múlt levelem végén "Írtam, helyes volt: az orosz követek Párisban és Lon­donban az illető külügyminiszereknek kijelenték, mikép angol vagy franczia hadihajóknak a fekete tengeren megjelenése esetében útleveleiket ki­­kérendik. Mivel több német lap ismételve azt állítá, hogy Kisseleff és Drouin de Lhuys közt a sajtó szertelen hangja miatt szóváltás fordult volna e­­lő, ennélfogva ismétlem, h­ogy az orosz követ még csak panaszt sem emelt. Én fel vagyok hatalmaz­va, ezt kinyilatkoztatni. Tegnap az összes ministerek Fontainebleau­­ba mentek, a császárné ő iigének névnapjára sze­rencsét kivánandók. Párisban a középületek ki voltak világítva. A járók­kelők sokáig törték fe­j őket, mit jelentsen e világítás ? Kisseleff 18-án Fontainebleauba megy. Ma reggeli három órakor mondá ki az es­­­küdtszék öt órai tanácskozás után ítéletét a me­rénylet ügyében: Folliet, Aliz, Decraix 8 évi száműzetésre; Raoult, Lex, Giirond, de Merey, Mar­riet, Capirot deportatiora, Mauch­irond 10 évi, Turemie Julatz, Marzelle 7 évi, a többi illetőleg 5 és 3 évi fogságra ítéltettek; Bratiano, Thires, Laflize, Roue, és Martin fölmentettek. Írtam volt már, hogy e per csak kevéssé foglalta el a közönség figyelmét, mi részint azon körülményből magya­rázható, hogy a keleti kérdés minden mást háttérbe szorít, de azon sokkal szomorúbb tényből is, hogy a francziák politikai gyilkosság tekintetében igen blasirozva vannak. E tény bizonyosan sem a mo­rál, sem a kormány figyelmét ki nem kerülheti. Még emlékezetünkben vannak ama „franczia levelek,“ (lettres franques) melyek megjelené­sükkor tavai nagyon feltűntek. Szerzőjük, Billot, valódi angolfaló , ismét kiadott egy könyvet, melynek tart­almára már czíméből lehet következ­tetni : „Révolution navale. L’ Angleterre conti­­nentale ou il n’y a plus de Manche.“ (Hajózási forradalom. A szárazföldi Anglia, vagy nincs többé csatorna.) Szerző bevallja előszavában, hogy a tengerészeihez mit sem­ ért és hogy ő ennélfog­va ezen munkát nem irta, hanem néhány hó előtt déli Francziaországban tett útján egy tisz­tességes személy azon kérelemmel adta át neki e kéziratot, hogy azt maga neve alatt s saját költ­ségén kinyomassa. Ő azonban ezen kívánatnak csak akkor felelt meg, miután a kéziratot magas notabilitások által megvizsgáltatta. Én ezen min­denesetre érdekes munkára még visszatérendek, s csak azt jegyzem meg, mikép szerző vagy is inkább kiadó, az abban kifejtett rendszert ,,la so­lution du probléme de l’ invasion“-nak (az inva­­sio feladata megoldásának) nevezi. Tavaly daczá­ra a félhivatalos lapok tiltakozásainak az volt mégis a közhiedelem, hogy a „franczia levelek“ a kormány előleges tudomásával láttak napvilá­got.­­ Ezt a jelen munkáról nem hiendik , minthogy azóta a keleti kérdés a jó egyet­értést Anglia és Francziaország közt előidézte. Ámde ki tudja ? Hitetlenek nem hiányzanak, s még III. Napóleo­n is kevesebbet bízik az entente cordiale tartamában, mint a­milyen látszatot ölt. Tíz vincennes-i vadászzászlóalj szervezése most foganatba vétetik, azonban már régóta el volt határozva és ez a hadsereg létszámát nem fogja szaporitni, minthogy a legénység a könnyű gya­logságból fog vétezni. Ez utóbbiak parancsnokait felszólította a hadügyminiszer, hogy jelentsék fel azon tiszteket, kiknek kedvük lenne az új zászló­aljakba átlépni. Berlin , nov. 17. # Nagyon feltűntek itt utóbbi időben a „N. Pr. Ztg.“ czikkei, melyeket a junkerségről hozott s melyekben ettől nemcsak hogy elvált, hanem annak még a harcz keztyűjét is oda vetette. Az emberek fejeiket csóválták s elbámulának — nem mintha a „Kreutzig“ ekkorig elismerte volna, 274. November 22-én 1583. Megjelenik e lap , hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat ki­véve , mindennap reggel. Kill fizetési díj : Vidékre : félév­­re: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudó­sító“-val együtt: félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben : félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósító“-val együtt: félévre 10 frt, évne­gyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorá­nak egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr, szá­­míttatik. — Egyes szám 20 pkr. Elöfizethetni — helyben a lapkiadó hivatalában, Lukács L. és társ könyvnyomdájában Országát Kune­­walderházban , vagy a B­erkesz­űségnél ugyan­ott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. posta­hivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bé­r­mentesítve egyenesen a kiadó­ hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utastandók. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. A „Budapesti Hírlapi és „Napi Tudósítódra nov. 1- től decemb. végéig, két­­ havi előfizetés elfogadtatik. A. ) A „Budapesti Hírlap“ és „Alapi Tudósító“ együtt: Helyben Buda­pesten (házhoz küldéssel) két hónapra 3 pfrt. 30 — Vidékre (postán) két hó­napra 4 pfrt 30 kr. B.­­ A „Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) két hónapra 2 pfrt. 50 kr. Vidékre (postán) két hónapra 3 pfrt 30 kr. _______

Next