Budapesti Hírlap, 1853. november (257-281. szám)
1853-11-22 / 274. szám
Pest, Kedd, Buda, nov. 20. Főherczeg Albert kormányzó urunk , császár: Fensége Bécsből tegnap kivánt egésségben megérkezett. PEST, nov. 21. I. 8. Földkönyvezés és tagosítás. III. Mindazon munkálatok, melyek eddig elő a földkönyvezés körti történtek Magyarországban, élénken bizonyítják, miszerint a földkönyvezés tagositott birtoktesteken felannyi bajjal s fáradsággal sem jár, mint a tagosatlan földeken. Leginkább kitűnik s ki fog ez csakhamar még jobban tűnni az uj rendszer értelmében végzendő földkönyvezésnél. A tagositott birtok szabályozott természete nem hozand magával a helyszínére sem határ-, sem arányossági, vagy más birtokbonyodalmi kényes kérdéseket, miknek legnagyobb részét a helyszínen egyszerű nyilatkozattal megoldani nem lehet; de hozand másrészt hiteles térképeket, mik tökéletesek az ideiglenes kataszteri méréseknél, s ennélfogva biztosabb, de sőt kielégítő alapul szolgálnak a földkönyvezendő testek és részletek határainak bejegyzésére nézve. Itt tehát a tér mérési rovat biztosan, haladék,és kétség nélkül betölthető, mi roppant előny a földkönyvezési munkálatoknál, annál inkább, mivel itt épen az idő azon határpont, melynek táblájára fel van írva , hogy addig nincs birtokbiztonság, nincs biztos alap a gazdasági reformokra, nincs reál- és közhitel. Természetes, hogy a térmértéki biztossággal a tagosított vagyonnal rendesen karöltve jár a birtoklási biztosság, miivel a tagosítás kezdete hazánkban sokkal közelebb áll napjainkhoz, semhogy az annak következtében eszközlött szabályozás óta, fáradalmas nyomozásokra alkalmat szolgáltató tulajdonos-változások eredhettek volna. Különben pedig a tettleges birtoklás elválását, mikép már előbbi czikkeinkben említek, az érdekelteknek a helyszínen történő megjelenése, a községi bizottmány legjobb tudomása, s a nyilvános eljárás nagy mértékben előmozdítják. Mindezeket tekintetbe véve, pillanatig sem kétkedhetünk elsőséget adni földkönyvezésnél a tagosított birtoknak a tagosatlan fölött. Azon körülmény, mit a tapasztalat szintén erősít, hogy a földkönyvezett jószágokon az öszszesítés sokkal könnyebben létesíthető, mint ott, ahol a földkönyv-előmunkálatok még hiányoznak, csak látszatos ellentétet rejt magában a fenebb mondottakhoz képest, s miután nálunk azon körülmények fordulnak elő, hogy e két munkálat összeesik, holott a tagosításnak mindenesetre meg kellett volna előzni a földkönyvezést, amint e sorrend természetességét a fensőbb államgazdászat elvei nyilván mutatják , nem marad egyéb hátra, mint az okos munkabeosztás elvét követve, ott, hol a földkönyvezés megindíttatott, ennek bevégeztével nyomban a tagosítást folyamatba tenni, sőt azt még azalatt is, mennyiben a viszonyok engedik, meglendíteni; ellenben pedig ott, hol a földkönyvezési munkálatok sem a közigazgatás,sem a birtokosság erejét és segédeszközeit igénybe, most nem veszik, ezeket haladék nélkül a tagosítás üdvös munkájára fordítani. Ne kecsegtesse, ne nyugtassa magát senki azon — habár nem alaptalan föltétellel, hogy hisz majd a földkönyvezett birtokot annál könnyebb lesz tagosítani, mert ez önbiztatás csak a szándékos halogatás színét viselné magán, s nem eredményezne egyebet, mint hogy a drága idő, mely az ilyen halogatók birtokára rákerülendő földkönyvezésig, s ettől fogva ismét a tagositás létesítéséig tétlenül lefolyna, kiáltó vádat foglalna magában az önmagát és a közjót elfeledő hanyagság ellen. Bizonyos, hogy a mennyi időt nyer a birtokos a tagositás által a földkönyvezésig, annyival megelőzi gazdaságának jobb karba helyezését s czélszerűbb kezelését, mi a földkönyvek által megalapítandó hitel útját egyengetendi; annyival előbbre mozdítja a földkönyvezést, mert jóllehet ez most vegyesen történik, mégis, mint tudjuk, irány- s kiindulási pontul a földkönyvezendő helyek kitűzésénél a véghezvitt tagosítás szolgál; annyival kevesbíti a föld-s telekkönyvek létesülte után mellőzhetlenül eszközlendő birtokrendezés munkáját; végre annyival több időt fordíthat minden üdvös gazdasági czélokra, s ennélfogva nagyobb eredményeket is várhat azokból az eredményeket, mik csak egy rendezett jószágból nyerhetők. Egyébiránt a fönemlített kettős előny, minélfogva a tagosított birtoknál a tettleges birtoklás többnyire már constatírozva van, és azonfölül, hogy a térmérték a működő hivatalnoknak készen átadható, már magában véve is oly fontos s világos nyeremény, hogy a tagosítás előrebocsátásának hasznossága mellett több szót emelni valóban fölösleges. Azért átalánosan tapasztalható, hogy a földkönyvezésnél működő hivatalnokok a tagosított jószágokat mintegy nyugpontjául tekintik fáradságos munkálkodásuknak, hol aztán uj erőt meritnek további nehéz pályájokra. Te 'mellőzve a tagositásutaló földkönyvezée által föltételezett-szükségese(^et,és az innen származó előnyöket, még sokkal hatalmasban, s valódi argumentumként ad hominem, int annak eszközlésére számos egyéb köz- és magángazdászati ok. A tagositás szükségét már régibb országgyűléseink elismerték, s ennek érzetétől áthatva névszerint az 1836-diki hongyűlés XII. törvényczikk által a tagositást nemcsak megengedte, de a birtokosok többségének kívánságára azt kötelezőleg el is rendelte. Úgy volt meggyőződve az akkori törvényhozó testület, hogy a haza jóléte s felvirulása a földbirtokos osztály vagyonosságán alapul , ésgy az állam legbiztosb tőkéje a föld, melyet semmi eventualitások tönkre nem tehetnek. És e vagyonosság emelésére, a földérték növelésére a tagosítás már akkor biztos eszköznek tekintetett. Még sokkal hatékonyabb és szükséges az a jelenlegi viszonyok közt. Levelezések, London, nov. 16. (5 Oly homályos és aggasztó jelen pillanatban a politikai látkör, mikép nem csoda, ha sok különböző tarka hírek szárnyalnak, s itt ott természetesen hitelre is találnak. így beszélik, hogy III. Napóleon császár kijelenteni készül : mikép casus bellinek tekintené, ha az orosz seregek továbbra megmaradnának az oláh fejedelemségekben; hogy a bécsi cs. udvarhoz ennek neutralitása ügyében felvilágító kérdés intéztetnék; a londoni kabinet pedig sürgetné, hogy a két hajóhad a Bosporusból haladéktalan kiindíttassék a fekete tengerre, s hogy Baraguay d’ Hilliers mását, Canrobert tábornokot mielőbb sz.pétervári követté kinevezni szándékozik. Mindezek természetesen csak mint kósza hírek úgy tekintendők, azonban úgy látszik az angol kormányközlönyök után is, mintha Anglia is hajlandó lenne az eddigieknél erélyesebb rendszabályokhoz nyúlni, amelyekből fejlődhető eseményekről még korán volna okoskodni, de minden esetben Európában a döntő, pillanat a fennforgó vitát illetőleg eljött. De Ázsiában sem kevesebbé befellegzett az ég. A török seregek ugyanis részben már orosz földön állanak, hatalmukba ejtvén, újabb tudósítás szerint három orosz várt, név szerint a kurdok, damaskusi önkénytesek, és rendetlen csapatok által. A török hajóhad egy része ezenfölül czirkálni kell a fekete tengerre, és Sebastopol '"elé űzött vissza egy orosz flotillát. De itt még nincs határa az óriásivá növekvő csatamezőnek. A perzsiai követ minap visszahivatott Londonból, mert Perzsia is az ellenségeskedések színterévé alakulna. Mi ezeknél is több, Kabulból (Afghanistan) vett tudósítás szerint, igen nagy félelem lepte meg a közép- délázsiai országokat : azon alkalmasint kissé hamar közlött hírre, mintha az orosz se'gek Khíva felé készülnének nyomulni, melynek fejedelme , valamint a szomszéd Buchária uralkodói már elindították volna csapatjaikat az ellenség fogadására, s így a háború a Dunától a véres-tengerig és Oxusig terjedni készülne. Mi való mind e hírekből, majd az idő fogja megmutatni. Hogy e rémképeket alkotó képzelődés, nagy részben beteg agy szüleménye, kétséget sem szenved. De igaz mégis az, hogy a kisértet előidézésére, a világháborúról szóló jóslatokra befolyással voltak, legközelebbről az orosz hadimanifestum, valamint gr. Nesselrode körlevele is. — Se két okmány, melyet a mai sajtó egész terjedelmükben közöl, az angol phlegma daczára szenvedélyes észrevételekre adott alkalmat, s az ellenzéki lapokat s a kormányközlönyöket majdnem egy színvonalra emelé. -r Maga a „Times“ is, mely a török mellé szegődött, természetesen ideiglenesen, különösen pedig a „Morning Chronicle“ hangulata éles; ez tegnapi számában hinni akarja, hogy összeütközés történhetik az orosz kormány s a nyugati hatalmak között, mégpedig közel időben, mire mutat az orosz manifestum s körlevél, valamint a „Moniteur“-nek az elsőre adott erélyes válasza. A magas porta helyesen kívánta, hogy önerejének,felfejthetése tekintetéből, hagyassák egyelőre magára az "oláhországi hadjáratban, de ha események folytán a nyugati kormányokat egyenes segélyre felszólítaná, ezek annak bizonyosan engednének. Ha a sebastopoli hajóhad megmozdulna, a bős - pápusi összes tengeri erő is kiindíttatik, sőt másik.Sőt, hogy flameini s Dundas admirálok anélküül nem sokára a fekete-tengerre szállanak, megelőzni a különböző orosz seregek szállítását. A „Morning Post“ abban keresi a lehető éjszaknyugati összeütközés egyik okát, hogy f. hó 22- kén túl, minden orosz vizen talált török hajó a czár által lefoglalandónak rendelteték, legyen bár az elfogott hajó szállítmánya például angol vagy franczia kereskedők tulajdona. Az ellenzéki lapok s főleg a „Morning Herald“ sürgetik, hogy késedelem nélkül hivassák vissza a sz.pétervári angol követ, s erélyes fellépés történjék az orosz hatalom korlátolására, mit természetesen könnyebb mondani, mint oly szárazi nagy erő irányában végrehajtani. Nem lehetetlen, hogy a nyugati hatalmak talán rövid idő múlva egyenesen beavatkozzanak a folyó viadalba, de ezen beelegyedés a legitimitás, és a területi status quo érdekében történnék, aminek megsértését egyébiránt az orosz udvar is eddigi nyilatkozatai szerint nem akarja. Mi pedig az orosznak Ázsiába előre nyomulását illeti, oly terveket könnyű egy heves képzelődésnek kifőzni, de okosan kiszámító és előre néző kormány, milyen az orosz, nem fog ily cimerák után kapkodni. Akinek egy seregszállításról, s a középázsiai vad és bárdolatlan népek birtokában levő tartományok minőségéről bármi kevés fogalma van, nem fog egy perczig is hitelt adni azon nevetséges állításnak, hogy Oroszország az angol keletindiai területét haddal megtámadhassa. Paris , nov. 16. —S.— Laguerroniére barátjai néhány nap óta mindenkinek, ki hallani akará, széltiben beszélék, miképp a császártól, ennek Fontainebleauba utazása előtt azon megbízást kapta, hogy a jelen helyzetet egy kimerítő czikkben fesse. A türelmetlenül várt czikk tegnap megjelent, mégpedig egyszerre a „Constitutionnel“ben és a „Journal de l’Empire“ban, mely két lap, mint tudva van, Laguerroniére fővezetése alá van helyezve. Minthogy e czikk még levelem megérkezte előtt önök kezében lesz, nem szükség arról hosszasan szólanom, csak azt az egyet jegyzem meg, mikép az lényegben megerősíti azt, mit legközelebb azon tervről írtam, melyet Anglia és Francziaország maguk elé szabni látszanak . Semmi egyenes beavatkozás az orosz-török háborúba, de diplomatiai előkészületek az összes hatalmak egy közös beavatkozására a törökök előrelátható megveretése után, s érvényesítése az európai verdictnek alkudozások vagy háború által. Vájjon fog-e e terv létesittetni s létesíthető-e ? ez más kérdés; mi itt egyelőre csak a nyugati hatalmak czélzatait tartjuk szem előtt Laguerroniére beszédéből nyilván kitűnik, mikép még most sem mondtak le a reményről, Oroszországgal a békét fentarthatni, és mikép mindent mellőzni akarnak, mi az orosz császár önérzetét sérthetné. Mert nézetem szerint az a legfontosabb Laguerroniére czikkében, hogy az bizonyos ünnepélyességgel kinyilatkoztatja , mikép a nyugati hatalmaknak legtávolabbról sem szándékuk, Oroszországot megalázni, akár becsülete hídját a Pruthon vagy a Dunán át háta mögött elvágni. S a kormánysajtó e hangja annál jelentősb, minthogy a franczia kormány az orosz manifestumról, az orosz ügynökökhez intézett jegyzékről, s a Kisseleff és Brunnow urakhoz küldött iratokról és most vett tudomást. Mert mit múlt levelem végén "Írtam, helyes volt: az orosz követek Párisban és Londonban az illető külügyminiszereknek kijelenték, mikép angol vagy franczia hadihajóknak a fekete tengeren megjelenése esetében útleveleiket kikérendik. Mivel több német lap ismételve azt állítá, hogy Kisseleff és Drouin de Lhuys közt a sajtó szertelen hangja miatt szóváltás fordult volna elő, ennélfogva ismétlem, hogy az orosz követ még csak panaszt sem emelt. Én fel vagyok hatalmazva, ezt kinyilatkoztatni. Tegnap az összes ministerek Fontainebleauba mentek, a császárné ő iigének névnapjára szerencsét kivánandók. Párisban a középületek ki voltak világítva. A járókkelők sokáig törték fej őket, mit jelentsen e világítás ? Kisseleff 18-án Fontainebleauba megy. Ma reggeli három órakor mondá ki az esküdtszék öt órai tanácskozás után ítéletét a merénylet ügyében: Folliet, Aliz, Decraix 8 évi száműzetésre; Raoult, Lex, Giirond, de Merey, Marriet, Capirot deportatiora, Mauchirond 10 évi, Turemie Julatz, Marzelle 7 évi, a többi illetőleg 5 és 3 évi fogságra ítéltettek; Bratiano, Thires, Laflize, Roue, és Martin fölmentettek. Írtam volt már, hogy e per csak kevéssé foglalta el a közönség figyelmét, mi részint azon körülményből magyarázható, hogy a keleti kérdés minden mást háttérbe szorít, de azon sokkal szomorúbb tényből is, hogy a francziák politikai gyilkosság tekintetében igen blasirozva vannak. E tény bizonyosan sem a morál, sem a kormány figyelmét ki nem kerülheti. Még emlékezetünkben vannak ama „franczia levelek,“ (lettres franques) melyek megjelenésükkor tavai nagyon feltűntek. Szerzőjük, Billot, valódi angolfaló , ismét kiadott egy könyvet, melynek tartalmára már czíméből lehet következtetni : „Révolution navale. L’ Angleterre continentale ou il n’y a plus de Manche.“ (Hajózási forradalom. A szárazföldi Anglia, vagy nincs többé csatorna.) Szerző bevallja előszavában, hogy a tengerészeihez mit sem ért és hogy ő ennélfogva ezen munkát nem irta, hanem néhány hó előtt déli Francziaországban tett útján egy tisztességes személy azon kérelemmel adta át neki e kéziratot, hogy azt maga neve alatt s saját költségén kinyomassa. Ő azonban ezen kívánatnak csak akkor felelt meg, miután a kéziratot magas notabilitások által megvizsgáltatta. Én ezen mindenesetre érdekes munkára még visszatérendek, s csak azt jegyzem meg, mikép szerző vagy is inkább kiadó, az abban kifejtett rendszert ,,la solution du probléme de l’ invasion“-nak (az invasio feladata megoldásának) nevezi. Tavaly daczára a félhivatalos lapok tiltakozásainak az volt mégis a közhiedelem, hogy a „franczia levelek“ a kormány előleges tudomásával láttak napvilágot. Ezt a jelen munkáról nem hiendik , minthogy azóta a keleti kérdés a jó egyetértést Anglia és Francziaország közt előidézte. Ámde ki tudja ? Hitetlenek nem hiányzanak, s még III. Napóleon is kevesebbet bízik az entente cordiale tartamában, mint amilyen látszatot ölt. Tíz vincennes-i vadászzászlóalj szervezése most foganatba vétetik, azonban már régóta el volt határozva és ez a hadsereg létszámát nem fogja szaporitni, minthogy a legénység a könnyű gyalogságból fog vétezni. Ez utóbbiak parancsnokait felszólította a hadügyminiszer, hogy jelentsék fel azon tiszteket, kiknek kedvük lenne az új zászlóaljakba átlépni. Berlin , nov. 17. # Nagyon feltűntek itt utóbbi időben a „N. Pr. Ztg.“ czikkei, melyeket a junkerségről hozott s melyekben ettől nemcsak hogy elvált, hanem annak még a harcz keztyűjét is oda vetette. Az emberek fejeiket csóválták s elbámulának — nem mintha a „Kreutzig“ ekkorig elismerte volna, 274. November 22-én 1583. Megjelenik e lap , hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve , mindennap reggel. Kill fizetési díj : Vidékre : félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudósító“-val együtt: félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben : félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósító“-val együtt: félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr, számíttatik. — Egyes szám 20 pkr. Elöfizethetni — helyben a lapkiadó hivatalában, Lukács L. és társ könyvnyomdájában Országát Kunewalderházban , vagy a Berkeszűségnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utastandók. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. A „Budapesti Hírlapi és „Napi Tudósítódra nov. 1- től decemb. végéig, két havi előfizetés elfogadtatik. A. ) A „Budapesti Hírlap“ és „Alapi Tudósító“ együtt: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) két hónapra 3 pfrt. 30 — Vidékre (postán) két hónapra 4 pfrt 30 kr. B. A „Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) két hónapra 2 pfrt. 50 kr. Vidékre (postán) két hónapra 3 pfrt 30 kr. _______