Budapesti Hírlap, 1854. június (434-456. szám)

1854-06-10 / 441. szám

Pest, Szombati. Előfizetési felhívás­­ a július-decemberi félévi folyamra. A jövő félévben e lapnak egy — egyébiránt külön álló munkát képző és külön is megszerezhető — melléklete lesz, egy 10—12 ívnyi, finom ízléssel írt franczia regény, csinos fordításban, e czím alatt : „Pontanges marquis.“ Irta G­irardin Emilné. — Ki a ,,B. P. Hirlap“ t. ez. előfizetői közöl — mire a­­zonban kötelezve nincs — a fennirt és jö­vő julius közepén készen levő szép regényt leirni akarja, azt az előfizetés­hez csatlandó és a mellett bekül­den­­­dő 2©­­ hasz párért díjmentesen megkapja; nem előfizető számára el­­lenben vagy könyvárusi után azon mun­ka ára i­s egy­ütt. — E munkából a nyomtatási költségek levonása után meg­maradó egész összeg egy létesítendő magyar i­r­ói - nyugdíj alapít­­­ványra fordíttatik, mely intézet pár­tolását t.­ez. Fáy András és Szemere Pál köztiszteletben álló hazánkfiai valá­­nak szívesek elvállalni. Előfizetési föltételek: Helyben: Félévre 8 pft. Évne­gyedre 4 pft. Vidékre : Fölévr­e 10 pft. É­v­­­negyedre 5 pft 30 kr. A július közepén megjelenő fran­czia regénynyel együtt :• Helyben : Félévre 8 pft 20 kr. Évnegyedre 4 pft 20 kr. Vidékre: Félévre 10 pft 20 kr. Évnegyedre 5 pft 40 kr. Az előfizetés a lap kiadóhivatalá­ban (Országút, Kunewalderház földszint) történik. ________________________SZERK. HIVATALOS RÉSZ. ő cs. k. Felsége Erzsébet Császárné a Magyarországban­ fennálló jótékonysági intézete­ket 5000 pftnyi kegyajándékban legkegyelmeseb­ben részesíteni méltóztatott, mely összeg a legfel­sőbb szándék értelmében már is a szürkenénék pesti, nyitrai, veszprémi és szatmári, továbbá az angol kisasszonyok egri és pozsoni intézetei, továbbá a katonatiszti árvaleányok soproni növeldéje, s a szat­mári katonai leánynevelő intézet közt elosztatott. Buda, jun. 8-kán 1854. A cs. k. kat. s polg. kormány által, 1854. május 7-kén kelt császári rendelet *) kiható a birodalom egész területére, a katonai ha­tárőrséget kivéve, mely által az 1853. július 29. bü­ntető-perrendtar­­tás 9. §-hoz képest, az 1852. május 27. büntetőtör­vény 11. részében előforduló több kihágások, min­den koronaországok fővárosaiban, első biróságilag az ott létező országfejedelmi biztonsági hatóság bün­tető törvényhatóságához utasíttatnak. A büntető perrendtartás 9. §-nak foganatosí­tása végett, melyben több kihágásoknak a bizton­sági hatóságok büntető-törvényhatóságához leendő utasítása van kimondva, miniszereim s birodalmi ta­­nácsom meghallgatása után, a birodalom egész te­rületére, a katonai határőrséget kivéve, követke­­zendőket rendelem: 1. §. Azon naptól fogva, melyen az 1853. jú­lius 29. büntető-perrendtartás minden egyes koro­naországban hatályba lépend, annak 9. §-hoz ké­pest, az itt elősorolt fővárosok, u. m. Bécs, Linz, Salzburg, Gratz, Laibach, Klagenfurt, Trieszt, Inns­bruck, Mailand, Velencze, Zala, Prága, Brünn, Troppau, Lemberg, Krakó, Czernowitz, Buda-Pest, Temesvár, Nagy-Szeben és Zágráb rendőri kerít létében a jelen rendelet 2. §-ában kijelölt kihágá­sok fölötti első folyamodási büntető-törvényhozó­*) Bírod, törvl. 1854. május 16-ki XLIII. db. 120. sz. ság az ott létező cs. k. rendőri hatóságok által gya­korlati dó. 2. §. Ezen törvényhatósághoz utasíttatnak az 1852. május 27. büntető-törvény II. részében elő­forduló következő kihágások: 1. Valamely megengedett társulat tagjainak szándékos elhallgatása (büntető­ törvény 299. §.) 2.­­ Nyiltparancsok, rendeletek stb. megsértése (315. §.) 3. A közvilágítás végett felállított lámpák megrongálása (317. §.) 4. A felállított intőjelek megrongálása(319.§.) 5. A 320. §-ban a)—e) betűk alatt kijelölt, a jelentkezési szabályokra vonatkozó kihágások. 6. A 321. §-ban foglalt kihágás, a mesterle­gényeknek vándorkönyv (szabaduló-levél) nélküli fölvételére vonatkozólag. 7. A kiutasítottnak a 323. és 324. §§-ban ki­jelölt visszatérése, a­mennyiben a kiutasítás bizton­sági vagy községi hatóságok által rendeltetett. 8. A veszélyes helyeken a fürdés vagy jéghá­tára kelés elleni tilalomnak a 338. §-ban kijelölt áthágása. 9. Épitkezésnél az intőjelek felállításának el­mulasztása (380. §.) 10. A 387. 388. 390. és 391. §§-ban kijelölt kihágások, a veszett vagy veszettségről gyanús ál­lat följelentésének elmulasztására, ártalmas állatok jogosítlan tartására, engedelemmel tartott vadállat megőrzésébeni hanyagságra s gonosz természetű háziállatok elhanyagolására vonatkozólag. 11. Kutak, víztartók stb. betisztátalanítása (398. §.) 12. Utczáknak éjjel szekerek, hordók stb. általi elzárása, vagy annál intőjelek és lámpások fölállí­tásának­­elmulasztása (422—424. §§.) 13. Ablakokbeli stb. lehajitás vagy az oda ál­­lított vagy akasztott tárgyak megerősítésének el­mulasztása (426. §­­ 14. A 427—430. §§-ban kijelölt áthágásai a sebes és vigyázatlan kocsizás és lovaglás, a rendőr­ség által alkalmasnak nem talált szolgával bújtatás s a lovaknak felügyelet nélkül állatása iránt létező tilalomnak. 15. A 496. §-ban kijelölt nyilvános mocsko­­lódások vagy bántalmazások. 16. Az 517—521. §§-ban kihágásnak nyilvá­nított koldulás. 17. Megrögzött, veszélyes részegség bizonyos kézműveseknél, napszámosoknál és cselédeknél (524. §.) 18. Erkölcstelenségek, a­mennyiben azok az 525. §. szabálya szerint a hatóságok által a közer­­kölcsiség elleni kihágásokkép büntetendők. Az itt 3. 4. 9. 10. 11. 12. 13. 14. és 17-dik számok alatt elősorolt kihágások azonban csak ak­­­kor tartoznak az 1. §-ban említett rendőri hatósá­gok büntető bíráskodása alá, ha ezen kihágások ál­tal sérelmet senki nem vallott. 3. §. Jelen rendelet végrehajtásával bel- és igazságügyi miniszereim s legfőbb rendőri hatósá­­­gom főnöke bizatnak meg. Ezek egyszersmind fölhatalmaztatnak arra, hogy ezen rendelet hatályosságát az 1. §-ban em­lített helyeken kívül a büntető-perrendtartás 9. §­­hoz képest még más helyekre is kiterjeszszék, s azon városok tekintetében, melyekben a rendőrigazga­tóság több rendőri járási biztosságokra van eloszt­va, meghatározzák, hogy a jelen rendeletben­­meg­állapított büntető-törvényhatóság mennyiben lesz a központi igazgatóság vagy a járási biztosságok ál­tal gyakorlandó. Bécs, május 11-kén 1854. A magyarországi cs. k. pénzügyi orsz. igazga­tóság a mezőlaborczi adószedői állomást Sperlich József lublói cs. k. adóhivatali ellenőrre ideigl. ru­házta, továbbá Bürgermeister Ferencz gyüj­­tőpénztári segédet a borosjenői adóhivatalnál II. oszt. tisztté kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, junius 8.­­ Felségeik Prágában mulatásáról követ­kező tudósítások érkeztek: Ferenci József, s. k., Gr. Buo­­-Schauenstein, s. k., B­a­ch, s. k., Krauss, s. k., Legfelsőbb rendeletre: Ransonnet,s. k. 441. l. BUDAPESTI Megjelenik e lap , hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat ki­véve , mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félév­­r­e : 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben (fél­évre) frt., évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorinak egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr. számíttatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivataliban, Lukács L. és társ könyvnyomdájában (Országút Kune­­walderház), vidéken minden cs. kir. postahiva­talnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czim . lak­, hely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen 4 k 1 a­d ő hivatalhoz uta­­sítandók. IRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunevalderházi 2-ik emeletben.­ ­6 Felségeik 4-kén reggeli 9 ór. sz. misét hallgattak a cs. k. udv. kápolnában; aztán kirándu­lást tettek Pleschkovitzba, Ferdinand császár és Mária Anna császárné ő iiyeik látogatására. Az oda vivő útban a bubenci állomás, a szomszéd házak, Bubeno helység és a Prága-Lahn-i vaspálya udvara Unnepies díszítvényben ragyogtak. A pályaudvar e­­lőtt felállított obeliszknél a községi képviselők, helybeli papság, ezédek, iskolai ifjak állottak, az állomásudvar előtt a járási és állomási hatóságok és tiszt­ek, Sacher-Masoch udv. tan. és Fuchs pályaüz­letigazgató várták a Felségeiket, és a tisztek sorai közt a cs. k. udv. kocsiba kísérték. Az elutazás d­b. 10 órakor történt a jelenlevők éljenzései közt. Esti 6­ órakor tértek vissza 0 Felségeik Plosohko­­vitzból a bubenoi állomáshoz. Hivatalos tisztelgés nem történt, de az iskolai ifjúság, czéhek és az ösz­­szegyűlt nép zajos kiáltásokkal üdvözlők az érkező­ket. 0 Felségeik esti hét órakor értek a Hrad- d­zsinra a tömeg lelkesült vivat­jai közt. Jun. 5-kén d. e. '/,11 órakor ÓFelségeik a maga­ katonaság, 11-kor a nemesség tisztelgését fogadák. Egy negyedórával később egy küldöttség Császárné Ő Felségének átnyujtá Prága városa csipkeajándékát. fési2 órakor a kerületek küldött­ségei bocsáttattak elő. Ő Felsége a küldöttségek mindenikéhez intézett néhány szavat azon nyelven, melyen az üdvözlőbeszéd hangzott, csehül vagy németül. Az Uralkodó virágzó kinézése és derült hangulata mindenkire boldogítólag hatott. D. u. 4 óz. császári ebéd. Pontban 8 órakor a cs. k. Fel­sé­g­e­­­k a lovagjátékon jelentek meg, melyet a cseh aristokratia Leopold főlig 6 os.­fens, veze­­tése G .Amasíí rendezett a goth stílben legizlésesben díszített Waldstein-lovagoldában. Az egész tér légszeszsvel napfényesen ki volt világítva, ő Fel­s­é­g­e­­­k érkezésükkor a néphymnus zengése közt az üléseiről felkelt egész gyűlés által háromszoros dörgő vivat­tal fogadtattak. Ő Felsége a Császár maga dzsidásezredének ezredesi egyenruhájában volt. Most kezdődött a caronssel Stiria­ngének s neje Mária bajor hgnőnek bevonulásával. Stiria hgét Leopold főhg­e os. fens., Mária­ bajor hgnőt Auersperg Vilma hgnő személyesiték. A fényes menet pompás jelmezeinek szabásai pontosan azon korból vétettek, melyben az esemény történt s a hagyományos rajzoknak megfelelők voltak. Miután az egész menet kétszer körüljárta a tért, követke­zett az első és második négyes, a fej-caroussel, a 3-dik négyes, a fegyvertáncz, aztán általános dísz­­menet és bezáró csoportozat. A lovagjáték végével a Felségeik felkelvén ülőhelyükről háromszoros vivat-kiáltások és a néphymnus zengése közt elha­­gyák a nézőhelyet. Az egész előadás sikerültebb nem lehetett volna, a mozdulatokban­ pontosság, játékbani ügyesség fölül múlhat­lan volt, és nem le­hetett nem csodálni Leopold forig ő is­ fenségét nyeregbeni nyugodtsága és a parancslásbani biz­tonságával az általa vezényelt és igen komplicált négyeseknél.— Prágát tegnap közöröm villanyozta át azon hírre, hogy ő csa­k. Felségeik ittmula­­tási idejöket meghosszabbítani akarnák. Midőn tisztelt megyefőnökünk, helyi, taná­csos Bonyhádi Gyula ur, ezen legmagasabb kitüntetése után, a megye székvárosába, Gyu­lára megérkezett, az összes lakosság által fák­­lyás zenével üdvözölve fogadtatott. E tény fölújítja emlékezetünkbe a régi világot, midőn a nép szeretetét, bizodalmát és ragaszkodását veze­tői iránt, ily demonstrátiókban láttuk nyilatkozni. S mennyivel inkább ellenkezik az akkori vezetők és akkori nép helyzete és viszonyai a mostaniak­kal, annál feltűnőbb és annál örvendetesebb, hogy a szeretetben, és annak nyilvánítása mód­jában itt a hajdani typussal találkozunk. — A me­gye népének érzelmeit egy ifjú tolmácsolta, ügye­­ sen szerkezeti szónoklatában azt emelve ki leg­­­inkább, minő ritka példa a kormányhivatalnokok sorában a mi Bonyhádiak, kit épen úgy sze­retnek a 1 a 11, a mennyire becsülnek fenn, és mennyire örül a nép azon, hogy kit ő szeretete fejében jutalmazni nem bír, az óhajtott jutalmat annak számára onnan adva látja, honnan egy­szersmind dicsőség is árad azzal a jutás­ra azottra. Igazán, ily nehéz időkben, oly tisztviselő mint Bonyhádi Gyula, a­mily ritkaság, és oly nagy nyereség kormánynak és népnek egyaránt. Tisz­telt megyefőnök úr azonban szerényen utasítáa vissza az üdvözletre adott válaszában a tisztel­gést személyétől, s úgy vette azt, mint bizo­­dalom és ragaszkodás nyilvánítását azon kor­mány iránt, melynek maga csak egyik orgá­numa , s e tekintetből örvendett annak. Mi pedig annak örvendünk, hogy e közénk jutott kormány­­orgánum, személyében is oly tiszteletreméltó egyéniség, kit a magántársulatok is vetél­kedve igyekeznek elnökeikké megnyerni­. Meg kell jegyeznünk, hogy megyefőnökünk a magas kormánytól egy újabb megtiszteltetésben részesült, melyről azonban egy vidéki levél szűk köre bővebben, szólnunk nem enged. Május elhozta magával szokott vigalmait is. Legnevezetesebb volt ezek közt a szarvasi és békési, mely utóbbit a nyájas leereszkedéséért mindenektől tisztelt Bonyhádiné m­aga is je­lenlétével diszesített. Jelenleg minden körök egyedüli beszédtár­gya azon örvendetes hir, hogy Császár és Csá­szárné ő Felségeik meglátogatandják hazánkat. Isten hozza ő Felségeiket közénk! r.­l. Levelezések. Szarvas (Békésm.) jun. elején. Öröm és megelégedés érzetével fogok tollat, azon örömmel, mely a létett elkövetésekor,s azon megelégedéssel, mely az arra következett mél­tányló elismerés láttára tölti el a kebelt. Békés - megye — büszkék vagyunk erre — mint e haza minden törvényhatóságai, minden módot, minden alkalmat megragad, hogy a felső Uralkodóház, s annak legmagasabb kormánya iránti mindenkor hű leyális érzelmeit tanúsíthassa. — Ez forrása legőszintébb­ örömünknek!.. . Békésmegye egy­szersmind szerencsés, hogy ragaszkodó hűsége oda fenn is tudva, elismerve és méltányolva van! Innen ered legbensőbb megelégedésünk... mond­hatjuk — büszkeségünk. Avagy nem méltán le­hetünk-e büszkék reá, midőn látjuk, hogy me­gyénk öcsé­k. Apostoli Felsége előtt oly jó hirben áll, hogy annak főnökét kegyelme legmagasb jeleivel kitüntetni méltónak találta s őt a Ferencz József-rend lovagke­resztjével legkegyesebben földiszítette; egyik szolgabiránkat koronás aranykereszt­tel s több falusi biráinkat ezüst érdem­kereszttel ajándékozta meg? Valóban e ki­tüntető fejedelmi kegy, a mint egyfelől méltán büszkévé tehet minket, úgy másrészről ösztönül szolgálhat, hogy a hűség és alattvalói ragaszko­dásban meg ne szűnjünk a közbirodalom lakóival a legnemesebb versenyt futni. ‘ Junius 10-én 1854. Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Junius 10. *] A gazdasági egyesület köztelkén más napokban láthatott s 8-án bezárt gazd. eszköz- és gépkiállítás nyilván mutatta azon lendület zsengéit, melyet nálunk az ország iparának legfőbb­­ ágazata — a földművelés minden irányban venni készül és venni hivatva van. Zsengének ne­vezzük ez első kiállítást e téren, mert csak kezdet még, s biztos reményünk van, mikép az lassan lassan nagyszerű tanulságos s eredménydús kiállításokká fog fejlődni. Még vak közel mögöttünk ama viszo­nyok, mikbeli kibontakozás e lendület szülője. Mi­nél inkább fognak ezek tisztulni, minél jobban meg­­erősülnek az új állapotok, minél inkább belátandja minden gazda, hogy régi rendszerrel, régi­­eszközökkel nem boldogul, annál nagyobb vi­rágzásnak induland a földipar, melynél minde­nütt főszerepet játszanak az eszközök és gépek; an­nál terjedől­mesb kiállításokat remélhetünk e nem­ben, és itt legörvendetesb az, hogy hazai gé­pészet mutatványait tüntetik föl. A földmivelés elhaladásával fejlődni fog a technika? De legfőbb haszon a praktikus gazdára leáramlandik. Azért ö­­römünkre szolgált, hogy a közelmúlt kiállítást nagy­számú mezőgazdák látogatták. És méltán. Bő alka­lom kínálkozott okulást nyújtó tapasztalatok és ész­leletekre. A köztelek udvarának egy része tele volt mindenféle gazdasági eszközök és gépekkel. Tiz osztályba rendezve feküdtek egymás mellett a föld­­mivelést s termelést hatalmasan előmozdító szerek. Főherczeg kormányzó Urunk 6 fensé­­g­e, jeles mezőgazdáink B­e­n­k­ő Dániel, K­o­r­i­z­­­mic­s László urak s a pesti czukorgyáregylet kül­deményein kívül, fővárosi gépészeink közöl legna­gyobb mértékben V­i­d­a­c­s István, Farkas J. és Szijj Sámuel, aztán Temlin és Ellmayer gyárai voltak képviselve, s a küldemények száma összesen 73-ra rúgott (ezekből maga Vidacs 39 számot foglalt el). Valóban öröm volt e különféle czélo­s rendszerű készítményeket , a földmivelés e mozdonyait szemlélni ’s a sikerült próbákat figyelemmel kísérni Hisz süt­k, mikép e kiállítás­­?

Next