Budapesti Hírlap, 1854. szeptember (509-533. szám)
1854-09-21 / 525. szám
Pest, Csütörtök, megjelenik e lsp, hétfőt a a főbb ünnepek utáni napokat kivive, mindennap reggel. Előfizetési díj: Vidékre : félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben : félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések Stazer hasíbzott sorénak egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szémíttatik. — Egyes szem 20 pkr BUDAP 525. Szerkesztői iroda van: Országut, 6. sz. a. (Kunevalderház) 2-ik emeletben. fileskethetüi — helyben a lap kiadó hivatalában Herz János könyvnyomdájában (Országút Kunevalderház), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazd levelek a pzím. lakhely a utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadd hivatalhoz ata•standok- Előfizetési feltételek „BUDAPESTI HÍRLAP“ october-decemberi évnegyedére. Helyben : 4 l pp. Vidékre : 5 ft 20 kr. pp. Az előfizetés Pesten a lap kiadó ivatalában (Országút, Kunewalderház ildszint) Herz János könyvnyomdáiban, vidéken minden cs. k. postánál irténik. — Az előfizetésnek mielőbb beüldését kérjük. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. ( cs. k. Apostoli Felsége f. é. sept. )-ki legfelsőbb határozata által legkegyelmesebb elrendelni méltóztatott, miszerint, az eddigi tdmegyei törvényszék ideigl. elnökének Fasolo Józsefnek,annak érdemlett nyugállapotba helyese mellett, a legfelsőbb megelégedés szolgálati üködéseivel tudomásul adassék. F. hó 5. 6. és 7-kén 15976, 9,958, 13,922, 1,507, 14,212 és 11,975 sz. a. kelt igazságügyinisteri bocsátványok által az Ügyvédség ideigl.yakorlására kineveztettek. A pesti főtörv. széki kerületben , hiv. székilylyel egyelőre Ráczkeviben Ordódy Izsef; hiv. székh. egyelőre Pesten Bottlikihály ; hiv. székh. Karoaagon Papp Móritz. A pozsoni főtörv.sz. kerületben hiv. székelyei Vág-Ujhelyben Bacho Lajos; hiv. ekb. Galgóczon Kosztolányi Ferdinánd. A soproni főtörvsz. kerületben hiv. székelylyel Veszprémben Kolosváry Sándor. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, sept. 20. A keleti ügyéé gr. Ficquelmont. Nem régen cetnek gr. Ficquelmont tolláés következő , a keleti nagy ferisisre vonatkozó, gyelmet érdemlő, sok részben igen érdekes rovat jelent meg: „Russlands Politik und die Do lufürstenthümer. Wien 1854.“ Gróf Ficquel mint ismeretes államférfi, tűnő a diplomatia, mint publicitai irodalom ízében. Diplomatiai pályáját illetőleg említené, hogy több ideig tustriai követ volt a sz. perván udvarnál, az 1848 dik év tavaszán pedig, ír csak néhány hétig, mint külügyminister, a ármány élén állott. Tudva van, hogy leginkább rosz érzelemmel vádoltatása következtéig kellett azon izgatott, zavarteljes időszakban agas hivatali polczáról lelépnie. — A törvényes vnd helyreállása után, gr. Ficquelmont több az ő viszonyaira vonatkozó munkáival lépett a könség elé, azok közt egyben, mely czimén lord almerston nevét hordozza, s még bevégező nincs, a tisztelt gr. az angol nemzet, valamint angol szövetség iránt semmi rokonszenvet nemutatott. Azt hiszezük, e körülmény is elég arra, így az orosz politikáról e jelen pillanatban irt munkája a figyelmet magára vonja, miután ez év tavaszán már a keleti kérdésnek állásos oldalát világosító munkáját bocsátá köz- s melyben a keleti, különösen az orosz egyház iszonyairól érdekes közléseket tett. Oroszország, mint látszik, a tőle kevés szólitással előidézett keleti kérdésben, rá mért sorit, vagy végzését, ki nem kerülheti. Lassankint mind elveszti szövetségeseit, nem csak a diplomaa, de az írók körében is mind többen szakadnak tőle, s mindinkább isolálva látja magát a nagyiadal terén. Nem csalódunk, ha gr. Ficquelmont legköelebbi s az orosz politikára vonatkozó munkáját is az irt szempontból tekintjük. A tisztelt gr. r, úgy látszik, nem érzi, nem találja többé mast jól az orosz táborban, odahagyja régi szövet égését, kivel egy után többé nem járhat, de a legszokott baráti kötelék feloldása mégis áldotába kerül, a neheztelés perezében sem taudhatja meg hajdani rokonszénvét a barátságos kézszorítással válik el barátjától, kinek meggyőződésében többé nem osztozik, kinek cselekvését, eljárását jóvá nem hagyhatja. Gr. Ficquelmont nem helyesli az orosz politikát annak legújabb fordulatában, a porta irányábani fellépést határozottan kárhoztatja; azonban nem tagadja meg egészen hajdani barátja iránti hajlamát, dicséri az orosz institutiókat, a nemesség monarchiai szellemét, a katonai szervezet czélszerűségét; nem hiszi Oroszország megtámadását könnyűnek és veszélynélkülinek, valamint a nyugati hatalmakhoz hajtást és velük kezet fogást is épen nem magasztalja. E politikai röpirat, bár abban sok helytt túlzással s nem egy anomáliával találkozunk, tagadhatlanul szerző alapos ismereteinek és sokoldalú műveltségének fényes bizonysága; de világos rendet, az eszmék logikai összefüggését,az átnézést könynyítő, czélszerű egybeállítást abban hiában keresünk. A gondolatok,nézetek bősége épen,lehet mondani, annak hiányos oldalát képezi. Sok érdekes, tanulságos, figyelmet megragadó tárgygyal találkozunk e munkában, bámuljuk azon különbféleséget, lehet mondani tarkaságot, mit az író abba belerakott, de hiányzik a sokfélének egybeöntése, az egésznek egysége, s a haos sötétsége felett lebegő elrendezés szelleme. Egy nagy kép áll a vizsgáló szeme előtt, az egész meglepő látványt mutat, de túltömve össze nem illő alakokkal, sok mindenféle csoportozattal, mi a szemet kápráztatja, a nézésnek akadályára van. A gondolatok özönében eltévesztjük a vezér-, az útba igazító gondolatot, a fák sokasága miatt nem látjuk az erdőt. Egészben véve ily benyomást hagy maga után gróf Ficquelmonte könyvének elolvasása, daczára az abban foglalt sok ismereteknek, nevezetes adatok és igazságoknak. Oroszország és a porta kölcsönös állása a drinápolyi béke kötésekor, és ennek következései, az öt főudvar politikája, Oroszország Európától túlbecsült hatalmának méltánylása a keleti kérdés irányában, az orosz kabinet befolyása a török portára inkább a civilisatio mint katonai helyzetének következése, megmutatása annak, hogy az orosz hatalom központja északon és nem délen keresendő, némi észrevételek az 1848-ki forradalomról, Oroszország katonai rendszere és szervezete, Lengyelországnak 1830-diki zendülése és annak következései ez ország háromszori felosztására visszatekintéssel, az Oroszországban uralkodó aristokratiai rendszer vagy az ottani „monarchiai nemesség“és annak előnyei,Oroszország nagy Péter alatt, átmenés megint Oroszország katonai állására kivált a porta irányában, végre Austriának és Oroszországnak kölcsönös állása, s Autriának érdekes eljárása a keleti ügyben, küönösen a dunai fejedelemségek jövője, — ezek lennének azon egyes részek és darabok, melyekből gricquelmont munkája, egy „nagy quodlibet“ alakjában össze nem függő és nem is ülő egészesé egyberakva van. A mit azonban méltán és teljes elismeréssel e röpiratban előre is említnünk s dicsérnünk kell, az — annak austriai szelleme, az austriai szempont és azon legális irány , mi azt jellemzi, az ebből eredő őszinte hazafi hang, mely a régi jó barátnak a közbirodalom érdekével jelenleg össze nem férő fellépését, s azt későbben is fenyegető törekvését se nem szépíti, se nem kíméli, annak Austriára vészthozó jövendő tervéből titkot nem csinál, sőt az ellen intő szózatát emeli. Valóban annál figyelemre méltóbb jelenség, minél inkább ellentétben áll az író gróf múltjával s reminiscentiáival. Ha igaz, hogy Bécsben, általában az austriai magasabb körökben sem hiányzik egy észak felé hajló tekintélyes párt, mely körben élt és mozgott a fényes születés előnyeit ismerő és becsülő gróf is, ha mostani munkájáról magának számot adott, aligha remélheti, hogy az szíves elfogadást nyerjen és találjon hajdani elvrokonai társaságában. Gróf Ficquelmont röpiratáról fennebbi jellemzése folytán,, kivonatot adni, mely azt lényegében egybefüggőleg ismertesse, s kiszemelt egyes vonásokkal mint egészet az olvasó szeme elé terjeszsze, nehéz és szinte lehesen törekvés lenne. Czélszerűbben fogjuk azt, miután ugy is önkénytesen egyberakott tarka mozaik-darabokból áll, az író czélját, irányát és a munka szellemét kitüntető egyes jelentőbb helyeknek némi jegyzések kíséretében közlésével ismertetni. Ezt néhány csikkben közelebbről megkisértendjük. Szilágyi Ferencz. Levelezések. Paris, sept. 15. — S.— A „Mónit.“ megerősíti ma már,mit én tegnap a rendelkezés alá jöhető hadjutalék hátralékának bébi válásáról közölhettem. Nem szükség erre visszatérnünk. A megyékben, hol semmi mást nem hallanak, mint a mi a lapokban áll, a hol tehát nem ismerik azon aggodalmakat, miket a kormányhoz közel álló személyek nem titkolnak. Szebasztopol megvételéről annyira bizonyosak, miszerint néhány lapok máris az orosz foglyokat Krímből a közmunka számára kívánják fordíttatni. Ez annyit tesz, mint gazda nélkül csinálnia számadást. A bomarsundi foglyokat egy egész tucat megye kívánja, még Soloque is, melynek sivatagait termékenyíteniük kellene. A „Charivari“ csinos életet csinál s indítványozza, őket a College de France azon tanárainak hallgatótermeibe küldeni, hol szokás szerint hallgatóságban hiány létezik. Gonoszabb a „Charivari“ másik indítványa, miszerint a foglyok által egy győzelemoszlop emeltessék Romareund megvételének emlékére. S minthogy épen ,,Charivari ”-ról szólok, megjegyzem, mikép e héten még egy torzképet sem adott ki Miklós császárra; minélfogva valónak látszik, hogy a kormány azt felszólítatta, hasonló illedekmetlen dolgoktól tartózkodni. Prim tábornok, ki keleten volt, Párisban van; véleménye az, miszerint az expeditio igen merész vállalat; ez Napóleon herceg nézete is, ki ide írt levelében állítja,mikép St. Arnaud tábornagyot Dundas admiral vonta maga után. Prim tábornok holnap Madridba utazik, hol mint választási jelölt lépend föl, s ő az ultraprogressistákhoz tartozik. Napoleon császár maga kirándulását Belgiumba állítólag elhalasztotta; bizonyos hír szerint, de mely remélhetőleg üres koholmány, azon után, melyen a császár menendő volt, egy pokolgépet fedeztek fel. A franczia lapokból meg fogják önök látni, mikép sok hiányzik arra, hogy a nyugalom Spanyolország tartományaiban helyreállíttassék. De a főnehézséget a választások képezik. A kormány a jövő nemzetgyűlésnek hagyja a felelősséget minden veszélyes kérdésekben Ez kényelmes, de nem fog soká tartani. És mikép érteniük a választók a maguk felhatalmazását? És mi még fontos, mikép értendik a választottak megbízóleveleiket? Megmaradnak-e azon korlátok közt, miket Espartero tábornok eléjük szabott, vagy túl fognak-e azokon menni? Nem töténnék első ízben, hogy egy reform- megbízás forradalmi ténynyé változott. A kormány sajnálandó gyengeséget mutatja már azon körülmény, miszerint a választási jelszavak több tartományban a királyság eltörlését pengetik, s egy Madridból érkezett személy állít előttem, mikép Espartéro egészen fölösleges módon alkotmányozó cortesgyűlést hívott egybe; első pillanatban mindenki megelégült volna törvényhozó gyűléssel. Adósuk vagyok önöknek némely jegyzetekkel egy nemrég elhunyt férfiúról, ki jlentékeny szerepet játszott a párisi hírlapírodalomban, s ez képett érii Saint Aime. Ő nem tartozott azon hírlapírókhoz, kik a magasb politika körében forognak, hanem főnöke volt a „kis journaliismus“nak. A restauratio és júliusi kormánya,Latt egymásután a „Figaro“, „Coulisses“ és „Satan“ szerkesztője volt. Később fusiot ajánlott a „Corsaire“nek a „Satin'ml, és igy keletkezett a „Corsaire Satan“, mely két év előtt Persigny úr parancsára elnyomatott. Valamennyi hirlapkék, kik e különféle életlapokba dolgoztak, fiatalemberek valának, kiket Lepoitevin Saint- Alme képzett ki. „Les petits cretins du père Saint Alme“(Sant Alme atya kis golyhói) névvel illették őket. 1848-ban Lepoitevin amíg asb politikában is akart kísérletet tenni, s meg.apttá a,,,iberté‘‘ czimü lapot, melynek eleinte sok olvasója volt, de mely a bélyeg és biztosíték behozatalakor ismét eltűnt Két év előtt magányba vonult vissza Leportevio, s egykori barátjaitól el sől feledve,még mielőtt elhunyt, Ő valódi személyesítője volt a „kis" hírlapnak. Pária, sept. 16. — — Az austriai követ üdülési utazásra ment, de nem tudni hová. Még azon hir is elterjedt, hogy a követ Bécsbe hivatott. Letang tábornok küldetésének Austriában egyáltalában semmi politikai jelleme nincs. A sept. 14-ki bankkimutatás ismét a bankkészlet és rendelkezhető pénzalap szaporodását mutatja a kereskedelmi mozgalom csökkenése következtében. Már több havak óta vonvatkozhattuk a bankkészlet szaporodásának s a tárcza (portefeuille) kereskedésének tényét; megmutattuk, mikép amaz lassan-lassan 200 millióról 474 millióra fel-, s a tárcza 400 millióról 260-ra alászállott, s ebből azon következtetést vontak ki, miszerint a pénzügyi helyzet a kereskedelminek rovására megjavult. Ugyanez eredményt látjuk a jelenlegi bankkimutatásban: a bankkészlet 24 millióval növekedett, és a tárcza 18 millióval kevesbült. A Dana mellöl, sept. 19. ±I. B. Heszsz nagyot 21-kére várják Bukarestbe, a generalissimus e napra valamennyi török főparancsnokot az oláh fővárosba rendelt, s nem valószínűtlen, hogy akkor további határozatok fognak hozatni az oroszok elleni hadjárat iránt, Galaczban már törökök vannak, s a foksáni országúton Jasszy felé vonulnak. Foksánt erősítik, az oroszok által lerontott védműveket helyreállítják. Az austriai papírpénz, a bankjejegyek és váltópénzjegyek, a hatóságilag történt népoktatás után most már az egész Oláhországban készséggel elfogadtatnak. Az austriai cápatok Bukovinából a moldvai határt sept. 16- kán lépték át. A kormány már több nappal előbb biztosokat küldött előre, a szükséges intézkedések és a csapatok elfogadása végett. Az oroszok visszavonulása legutóbbi időben Besszarábia felé oly gyorsasággal történik, mikép azt az orosz sereg ismeretes nehézkességénél fogvi, több mint szokatlannak kell neveznünk. Az egész tömeg a Krím felé veszi útját, és a gyorsított menetek világosan mutatják az aggodalmat, mi az orosz főhadiszálláson uralkodik. Nem érdektelenek a rajzok, melyeket Jasszyban az oroszoknak utolsó napokban ottani maguk viseletéről adnak. . A forgalom igen élénk volt; az orosz tűitek siettek maguknak külföldi fényűzés czikkeket vásárolni, melyek orosz földön nem kaphatók. Másfelől az élelmezési főnökök a piaczokon egész tömeg lisztet, darát és egyén élmiszert, miket az orosz katonáktól elvontak, nyilvánosan elárvereztek. Mint rendszerint úgy most is, a jövendő nagy események várása közben temérdek hamis hírek előzik meg a tényt-k-t. Odesszát az egyesült hajóhad sept 8- kán koránsem bombázta, mint egy pár lap közlötte. A tudósítások onnét már sept. 11-ig terjednek, noha az ellenséges hajók száma a kikötő előtt már 29-ra növekedett (többnyire gőzösök, melyekből nyolcz sept. 8-kán a vesztgekikötő előtt ol dalával a kikötő felé fordulva, horgonyt vetett) de támadás még nem történt, ámbe nem valószínű azon hír, mintha Odessza megtámadja ha csak valami különös okok nem fognák azt ezután javasolni, a flottáknak egyelőre nem lett be szándékukban Perekop vár, mely az azovi tenger szivasi mocsarai, és a feketetenger perekopi öble közt azon földszoroson fekszk, mely a Krímet Oroszországtól elválasztja, képezi — egybehangzó jelenségek szerint, az expoito fő támadási tárgyát. Míg az orosz flotta Szebasztopolba bezárva tartotik, és Perekopot elegendő számú szárazi csapatok szállják meg, az expeditio főtömege rendes hadjáratot kezd a Krimpen s öszpontosulva Szebasztopol felé forduljan. Az oroszok e hadiműködés által meg lesznek akadályozva abban, hogy a várműveket, mint azt kétségkívül megtennék, lerombolják, mivel minden visszavonulási útjuk el lesz zárva. Ezen itt, mint állíthatjuk, jó forrás után közlött hadjárati terv, alkalmasint az igazi lesz. Már hírlik is, hogy Ménesikorság Perekopbar megérkezett, és a Kiimben népfölkelést szerves Odessza annyiban nagyobb becscsel bír az egyesült flottákra nézve, mert az az egyetlen jelentékeny kikötő a környékben. Hogy a Krím elleni expeditio nem marad csak futólagos támadás, hanem egész hadjárattá fejlődik ki, az kétséget nem szenved. — Galiczi sept. 13-ki tudósítások jelentik, hogy a flották csak 12-kén hagyták el a kigyószigetet. — Konstantinápolyból utólag jelentik, hogy Szaid pasa egyiptomi alkirály sept. 1 jénh. B r u ek austriai cs. k. internuntiusnál látogatást ten. September 21-n 1854 Austriai birodalom. Bécs, sept. 19. Egy idő óta porosz hírlapok mint bevégzett tényt szeretik terjesztgetni, m iit-