Budapesti Hírlap, 1883. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1883-06-01 / 150. szám

1883. junius 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (150. sz.) családja mit csinál ? szaporodnak-e az előfizetők ? stb. stb., e kérdésekre persze a reporternek felelni kellett már csak köteles udvariasságból is, hanem ő egyetlen választ se kapott H­o­y­o­s gróftól, legalább nem olyat, melytől bölcsebb lett volna mint az­előtt volt. A másik kiváncsi ur a hires mr. P­e­y­r­a­­m­o­n­t, alias Rigondeau volt, kinek egykor G­or­es­a­k­o­f­f herceg meginterviewálása oly nagy hír­nevet szerzett, s ki azután Kossuth Lajosnak is alkalmatlankodott, s ezen utóbbi párbeszédről oly hamis és ferdített leírást tett közzé a „Soleilban“, hogy Kossuth indíttatva érezte magát, a merész fan­táziájú urat kategorice megcáfolni. Miután e megh­a­­zudtolásról az összes európai sajtó tudomást vett, Pey­­r­a­m­o­n­t-R­igondeauur néhány évig felhagyott az interviewálással s egymásután kezdett lapokat alapí­tani, melyek egymásután meg is buktak. Úgy lát­szik, hogy régi mesterségét jövedelmezőbbnek tartja, mert újra szerepel a reporterség tág mezején. Amit a Beust gróffal való beszélgetésről közölt, az e nemben is a legvakmerőbb ferdítések közé tartozik s aki ezen interview leírását, mely a magyar lapok­ba is átszivárgott, elolvasta — bizony hiába téko­­zolta el az idejét, ha csak az nem érdekelte különö­sen, hogy mit gondol Peyramont ura külpo­litikai viszonyokról, mert Beust gróf gondolatai­ból és nyilatkozataiból ugyancsak kevés van az em­lített közleményben. Általában az efféle dolgokban nem lehet elég óvatosságot ajánlani a párisi lapok legnagyobb ré­szével szemben, melyeknek reporterei nem lelkiis­meretesebbek és nem tapintatosabbak akármelyik budapesti vagy bécsi német lap sajtósuhancánál. Beust gróf, mint említém néhány óra előtt távozott, az osztrák-magyar követség és a kolónia számos tagja elkisérte őt a vasútra, s mindnyájan egyetértünk abban, hogy monarchiánknak még nem volt rokonszenvesebb képviselője Párisban az ősz ál­lamférfinál, kitől valamennyien sajnálkozva vettünk búcsút a jövő évi viszontlátásig — akár diplomáciai küldetéssel, akár anélkül. Huszár Imre: A „Budapesti Hírlap“ és a csehek. A „Politik“, a csehek prágai német orgánuma tegnapi számában ismételve visszatér a „Pester Lloyd“ is­meretes cseh­ támadó cikkére. A „Politik“ örömmel konstatálja, hogy a magyar sajtó nem osztja a „P. L1.“ nézeteit, s többi között ezeket mondja : Figye­lemre méltó, hogy a magyar sajtó mily erélyesen tiltakozik a „P. L1.“ magatartása ellen, így a „B­u­­d­a­p­e­s­t­i Hírlap“ figyelmezteti a „P. Ll“-ot, hogy a magyaroknak semmi közük az osztrák kor­mány intézkedéseihez, nincsen joguk azokba bele­szólni, és hogy a cseh országgyűlés feloszlatásából Magyarországra semmi veszély sem k­áromolhat. A Egy szép reggel bejelenteti magát Y. úr­nőnél. Kezében imakönyvvel, zsebében két tucat szent képpel, azt a jó véleményt akarván ezál­tal maga iránt ébreszteni, hogy megtért, s jelenleg az égnek szentelé, amit előbb a földnek ajándékozott. Úgy látszott tehát , hogy imádkozni jött Y. úrnővel. Alkalmilag igen, mert a fö­dő j­o­g az, hogy a méltóságos ur falura ment, s csak néhány nap múlva tér vissza. Mily kedvező alkalom az otthon maradt úrnőre nézve : az égnek szolgálni, s szabad óráit Cz. úrral — imádságban tölteni. — Jó napot, kedves Cz. ur ! fogadá a szép hölgy, hogy’ aludt ? — Isten kegyelméből jól; válaszolt Cz. ur ájtatos fohászszal. — Kissé merésznek tartom oly korán be­törni budoáromba. Cz. az ég felé fordított szemekkel az ima­könyvet az asztalra teszi, leül a szép hölgy mellé a székre, s halk hangon susog : — Ha az ember ily szent dolgokkal fog­lalkozik, melyek fölü­lállnak az etikett szabá­lyain, nincs mit félnie a világ incselkedé­­seitől. — De a világ véleménye ? replikázott Y. úrnő, s helyet mutatott Cz. urnak maga mellett a s pamlagon. Persze, hogy Cz. ur nem késett oly helyet elfoglalni, mely őt még nagyobb ájtatosságra buzditá. Fölnyitá az imakönyvet. Y. úrnő feszült * (Gr. Teleki Sándorné) kitűnő mun­katársunknak Teleki ezredesnek szellemes neje, befejezte már férje, Teleki Sándor „Garibaldi alatt“ c. művének francia fordítását, mely mint emlí­tettük volt, a párisi „Rappelben“ jelenik meg. De a figyelemmel kisérte minden mozdulatát s felcsi­gázott vallásos hangulatában addig tépte feledé­­kenységből mellkendőjét, mig Cz­­ur azt hitte, hogy a szép Magdolna ül mellette. Olvasni kezd. De mikép láncolhatnák le figyelmét a száraz hetük ? Mit tehet ő róla, hogy szemei eltévednek s azon menybe mélyednek, melyet a nyakkendő rejt ? Ah mily hamar kezd­jük belátni, mily gyarló az emberi erény, s mint kell a szentekkel való társalgás közben óvakod­nunk a rossz lélek csábításaitól. Az új Tartuffe ájtatos képpel lapozgat a könyvben, megmagyarázza annak szebb helyeit, s­­ mind közelebb ül a szép hölgyhöz. A lelkesedés nőttön-nő ; lelkük az angya­lokkal mulat, térdeik véletlenül érintkeznek. Ki fog ebben valami rosszat találni ? senki kevésbé, mint e jámbor pár ; s hogy is tehetnék, midőn a felhők fölötti röptükben nem marad idejük ily világi dolgokra gondolni. — Igaza van önnek, szólal meg a hölgy egy ájtatos pauza után: az ily épületes elmélke­dések ki­ragadják az embert szűk köréből, s túlvilági lénynyé változtatják. — Oh még nincs vége ! sóhajtott a zsol­tárhős, s karját átfonta szomszédnéja karcsú de­rekán ; a legjava csak most következik. Az egész könyv égi manna, melyet önnek is végig kell kóstolni, hogy áthatva legyen, úgy mint én, annak fölséges izétől. Az ájtatos pár mind ájtatosabb lett, s ha nem szólttá is nevüknél az angyalokat és szen­teket, mégis a menyország örömeit élvezte ! „Bp. H.“ határozottan kárhoztatja, hogy a „P. Lt.“ ily módon viszonozza Rieger loyális nyilatkozatait; a cseheket a magyarok iránt barátságos nemzetnek nevezi, és legalább is feltűnőnek találja, ha a csehe­ket Budapestről ily tapintatlanul és igazságtalanul megtámadják. A „Budapesti Hírlap“ ez­után egészen helyesen ismerteti a csehországi viszo­nyokat, és arra az eredményre jut, hogy a jelenlegi cseh országgyűlés anomália úgy politikai, mint köz­jogi tekintetből. A csehek láthatják ezekből, mondja a „Politik“, hogy kiki tévútra vezetné magát, ha a „P. Lt.“ után indulna; a magyar nemzet másképen gondol­kozik mint a „P. Lt.“ ; a magyar nemzet nem kö­zönyös, csak óvatos. A középiskolai törvény szentesített szöve­gét ma kezdi közölni a hivatalos lap. Az uj v. b. t. tanácsosok : Széchenyi Pál gróf miniszternek és Széll Kálmánnak val. belső titkos tanácsossá kineveztetését a mai hiv. lap közli. A delegációkról írja a félhivatalos prágai „Bohémia“, hogy üléseiket október közepén kezdik meg Bécsben. A delegacionális ülésszak alatt a ma­gyar országgyűlés valószínűleg szünetelni fog. A fiumei ügyben kiküldött regnikoláris bizottság ma délben 12 órakor ülést tartott. A fiumeiek kijelentették, hogy elaborátumukat, az igaz­ságszolgáltatásra vonatkozó pont kivételével, vissza­vonják és a magyar munkálathoz csatlakoznak. A horvátok azon óhajuknak adtak kifejezést, hogy az ő előterjesztésük vézessék tárgyalás alapjául ; indít­ványukat a bizottság elfogadta, s tárgyalta az elő­terjesztést délután 2 óráig, a­mikor az ülés véget ért. A bizottság ma délután 5 órakor tartott ülésé­ben folytatta a horvát küldöttség javaslatának tár­gyalását és azt be is fejezte. A tárgyalás közel két óra hosszat tartott, azonban a javaslatnak egyetlen pontjára nézve sem jött létre a kiegyezés. A kiegye­zés nem jövén létre, abban történt megállapodás, hogy úgy a horvát küldöttség mint a fiumei, zárnyi­latkozatukat a közelebbi ülésre be fogják nyújtani, mely szombaton délben fog tartatni s a küldöttség zárülése lesz. E nyilatkozatok a küldöttség zárülé­­sének jegyzőkönyvébe fel fognak vétetni. TUDOMÁNY és IRODALOM. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. • (A népszínházban) ma volt az utolsó búcsúelőadás „L­­­­­i“-vel, ezzel a kedves ope­rettel, melyet a fővárosi közönség oly nagyon meg­szeretett. A színház meglehetősen tele volt, ami tekintettel a nagy hőségre sokat mondó szó. Hegyi Aranka kisasszony a legjobb szerepeinek egyikét sok versvel, művészettel és ked­vességgel játszotta, amiért sok tapsot is kapott. Az urak közül Tihanyi és Kassai részesültek jól megérdemelt elismerésben. Kihívásokban nem volt hiány , de utóvégre is várni kellett : a viszont­látásig. • (W­agner Sándor), a kitűnő festő ha­zánkfia, s a müncheni művészeti akadémia tanára egy pár nap óta Hortobágyon időzik, hogy ott ta­nulmányokat tegyen. Wagner nem először készít stúdiumokat a Hortobágyon. „Debreceni paraszt ló­versenye“, a „Debreceni ménes“, s több más kitűnő képe szintén a délibábos Hortobágyon tett tanulmá­nyok eredménye. A művész egy hétig marad „künn a pusztán“, s azután visszamegy Debrecenbe , de meglehet, hogy egyenesen Püspök-Ladányba indul, a­honnan aztán azonnal tovább utazik. • (M­űkedvelői előadás M.-S­zige­­t­e­n.) A műkedvelői társaság — írja levelezőnk — e hó 28-án előadást rendezett az állandó színház ja­vára. Ezúttal Sardou Viktor „Az utolsó levél“ című vígjátéka került színre. A női szerepeket Morvay Ilonka, Hegyessy Ferike, Müller Irma, Riesenberger Emma és Sichermann Carola úrhölgyek,­­ a férfi szerepeket pedig Dobay Sándor, Hollóssy István, Visán Elek, Péterfy Kálmán, Lator István és Ko­­máromy István urak adták, mindannyian sok tapsot arató ügyes játékkal. Az előadás a szinkörben volt, mely színig megtelt közönséggel. • (Nagyszőllősi koncert.) Levele­zőnk írja: A helybeli m. k. állami polgári fiú- és leányiskola tanári testülete által a kisdedóvoda és a pol­gári fiúiskola árva növendékei javára rendezett kon­cert minden tekintetben sikerült. A megyeház szépen díszített nagytermét zsúfolásig megtöltötte a váloga­tott közönség. Úgy a magán dalkör énekei, mint G­e­c­s­e­r Béla és Vargha Lajos urak szavala­tai köztetszésben részesültek. Ascher „La Favo­rit­é“-jét nagy szabatossággal adta elő Thoma Karola k. a. N­é­h­e­r Paula kisasszonynak magyar dalai meglepték a közönséget, mert ez alkalommal mutatta be először a nagy közönségnek iskolázott szép hangját. Kapott is virágot, „ujrá“-t és tapsot. A koncertet, melyet Láng Mihály, a polgári iskola lelkes igazgatója kezdeményezésére rendezett az in­tézet tanártestülete a nemes célra, tánc követte, vi­lágos kivirradtig tartó tánc. Barna Zsigmond öngyilkossága. Városszerte nagy megdöbbenést keltett Barna Zsigmond fővárosi tanácsos öngyilkossága. A széles körben tisztelt férfi uno­ki testvére volt Barna Ferdinánd ismert nyelvészünknek és Barna fogor­vosnak, utóbbi időben ideges szórakozottság volt észrevehető s a legutóbbi napokban meg épen ko­mor kedélyű, szótalan volt. Ma már kora reggel 8 óra előtt megjelent hivatalszobájában, mely az uj városháza első emeletén levő jogügyi osztály helyi­ségeiben van. Kilenc óra felé a régi városházba ment s ott Kamermayer polgármester után kérdezős­ködött. A polgármestert nem találva, ismét visszatért hivatalszobájába. Visszatérte után kevés idővel hatal­mas dördülés rázta meg az uj városház ablakait. A 3 szellemes tollú úrnő nem pihen, hanem most Jókai M­ó­r­n­a­k „Egy játékos, a­ki nyer“ c. regényét for­­dítja, melyet valószínüleg a „Gazette de Hongrie“ fog közölni. •(Széchényi István hátraha­gyott iratai) kiadása iránt ma kötötték meg az akadémia megbízottjai : F­r­a­k­n­ó­i Vilmos és D­e­á­k F­arkas, az Athenaeum részvénytársa­sággal a szerződést. Egyelőre száz év kiadása iránt egyeztek meg, melynek első része Széchényi István nagyérdekű naplójegyzeteit fogja tartalmazni, Zichy Antal feldolgozásában , a többi pedig Széchényi cik­keit és beszédeit, melyek összegyűjtve még sehol sem voltak. Az első kötet, mely mint az egész mun­ka, abban a díszes kiadásban fog megjelenni, mely­ben Kossuth Iratai az emigrációból, valószínűleg még ez évben elhagyja a sajtót. • („N­egyven év alat­t“) címmel J­ó­­k­a­i tudvalevőleg gyűjteményes kiadást rendez sajtó alá összes megjelent művei emlékezetes l­mondásaiból, részleteiből, gondolataiból. Jókai e gyűjteményhez bevezetésül egy önéletrajzszerű elő­szót írt, melyben azt mondja el, hogy szokott­­ dolgozni, s hogyan szokta regényeit írni.

Next

/
Thumbnails
Contents