Budapesti Hírlap, 1886. június (6. évfolyam, 151-179. szám)

1886-06-01 / 151. szám

1866. junius V BUDAPESTI HÍRLAP. (151. sz.) N A P I H I B E K. A „Piakl-telep“ részére ma következő ado­mányt kaptunk : Gyűjtés : Nagyállás vasúti állo­­máson és pedig a pályafenntartási munkások 1­ért 65 kr., Viszlay J. 40 kr., Geng Mihály 20 kr., Kén­esek A. 50 kr., N. N. 20 kr., X. Y. 20 kr., S. G. 20 kr., H. G. 65 kr., összesen 4 frt. — Az előbbi kimutatással együtt a főösszeg 765 frt 83 kr. — (Udvari és személyi hírek.) A Koburg hercegi pár Laxenburgban időzik. Jövő hóban körútra indulnak és előbb ausztriai, majd magyaror­szági birtokaikat látogatják meg. E körút után, me­lyet junius 20-án fejeznek be, Szent Antalon fognak hosszabb ideig tartózkodni, azután a nyár végén fürdőre mennek. — Fejérváry Géza báró hon­védelmi miniszter Grácból visszaérkezett a fővárosba. — Jankovich László gróf Somogy megye főis­pánja Budapestről Kaposvárra utazott. — Zichy Jenő gróf, ma este Belgrádba utazott, a grófot e látogatásra Belgrádból legfelsőbb helyről hívták meg. — A mecklenburg-schwerini nagyherceg és nagyhercegné tegnap családjukkal és í­séretökkel Ischlbe érkeztek. — A cár és a cárné tegnap Ga­­csinába visszatértek. — A párisi gróf ma Liszszabonból Párisba érkezett. — Kr e­m­p a Si­mon a Terézváros plébánosa, ki nemrég kanonoki stallumot kapott, tegnap délelőtt búcsúzott el híveitől. — (Janszki vezérőrnagy), mint táviratok jelentik, ma, állítólag felsőbb helyről származó ren­deletre, Bécsbe érkezett. A 61-ik dandár parancs­nokságát Janszkitól a 44-ik gyalogezred ezredese, Weikard Frigyes vette át.­­ (Magyar cigányok a velazi hercegnél.) Londonból írják lapunknak : A velazi herceg május 26-diki estélyén Londonban Berkes Béla 15 tagból álló kitűnően összeválogatott zenekara játszott, leg­nagyobb megelégedésére a trónörökösnek és vendé­geinek. Számos főherceg és lord vett részt az estélyen. Vacsora alatt 8-szor kellett játszaniok, mindannyiszor magyar darabokat melyeknek lassúit a vendégek többször megujráztatták. Vacsora végez­tével a vendégek a szomszéd termekben oszlottak szét, a cigányokat pedig oda ültették az elhagyott asztalokhoz, s fejedelmileg megvendégelték őket. A lakomának csak egy kis baja volt, annyi fogásból állott, hogy mikorára a pecsenyékre került a sor, a cigányok már nem győzték étvágygyal, s még har­madnap is dicsekedtek, hogy csupa olyan ételekből laktak jól, a­mikről sohase fogják megtudni, hogy voltakép mik is lehettek ? — (A rég várt vendég) az eső, ma látoga­tott el hozzánk először szép május havában. Hogy mi ne mondhassuk, színét se láttuk ebben a hónap­ban, az utolsóján elvégre még­is beköszöntött, s hozott magával sok szép ígéretet, reményt, meg világos jókedvet, nemcsak a gazdáknak, hanem a fogyasztóknak is, pedig édes mindnyájan azok va­­gyunk. Már tegnap reggel felleges volt az ég s esőre állt, de délre a gazdák reménye eloszlott, mint köd és pára. Ma ismét fellegek közt bukott föl a nap s a reggeli órákban csak a rekkenő hőség adott hirt felőle, sugarait nem láttuk. Tiz óra tájban jelentkeztek az első csöppek s délig hol belekez­dett, hol elállt. Tizenkét órakor azonban takaros zápor mosta föl az utcák porát, közbe-közbe zengett az ég és cikkáztak a villámok. Két órakor délután azt lehetett hinni, hogy országos eső kezdődik, mely hetekig eltart, de négy órakor már elállt s azontúl semmi vizbeli áldás nem szállt a magasból. A­ le­vegő azonban alaposan lehűlt, s mivel az égbolt fel­leges maradt, még mindig van remény, hogy az éj­jel vagy holnap újra kezdődik az eső. Oly hosszú szárazság után nagy szükség is van rá, mert a­ via­dókról érkező gazdasági tudósításokban a gazdák mind azt panaszolják, hogyha a szárazság tovább tart, tönkre megy minden, sőt már az is kétséges, hogy ez a mai kis eső is nem jött-e későn?­­ (Hentzi bátyja.) Egy tordai szemtanú be­széli egyik vidéki lapban a budavári Hentzi­nek bátyjáról, Hentzi Lajosról a következőket: Hentzi Lajos a 40-es évek elején, mint nyug. osztrák százados Tordán telepedett meg, s a város ügyei iránt tanúsított érdeklődéseiért csakhamar az összes polgárság becsülését kivívta. A szabadság­­harc alatt, bár mindenki „svarcgelb“-nek tartotta, az oláh zendüléskor nagy szolgálatot tett Tordának. Janka tábora ugyanis 20.000 bocskoros lázadóval Nagy-Enyed elpusztítása után egyenesen Tordának vette útját. A tordai magyar nemzetőrség még nem volt kellőleg szervezkedve: hiányzott nekik a puska. A polgárság a váratlan támadás miatt kétségbeesve a túlnyomó erővel szembeszállani nem mert, s min­dőn Hentzi a veszélyt, a legnagyobb fokra emelkedni látta, elszántan egy maga lóra ült, s korbácscsal ke­zében az Aranyos jobb partján táborozó oláh sereg­­híllt vágta, hol­otz előőrsökkel az oláhok vezérét maga elé parancsolta. Föllépése, s különösen az osztrák kapitányi uniform is oly imponáló volt, hogy a vad csorda tisztjei azonnal elébesiettek, s tárgya­lásokba bocsátkoztak vele, a­kiknek ő aztán úgy festette le a helyzetet, hogy óvakodjanak a várost megtámadni, mert a magyarság roppant erővel fogja őket visszaverni, s nem áll jót, hogy csak egy oláh is megszabaduljon a biztos haláltól. E kijelentésre az oláh tábor fölhagyott a város kirablásának szán­dékával, s kárpótlásul nagy halom kenyeret, szalon­nát és bocskort kórt és kapott is.­­ (A bártfai zendülés.) Az „Eperjesi La­pokéban olvassuk a következő meglepő történetet. Május 22-én a bártfai mezei rendőrség csőszei egy embert tilalmas halászaton értek s be akarták ki­sérni. Mivel ellenszegült, karon fogták s úgy vitték be a városba. Alig haladtak át azonban vele egy­két utcán, nagy népcsődület keletkezett körültök, s a csőszöket, kik hatan voltak, körülfogva, arcukba köpdöstek, durva szitkokkal és nevekkel illették őket s minden áron ki akarták a foglyot szabaditani. A hat csősz valami nagynehezen még is bevitte az embert a városházára, s ott a szolgálattevő rendőrtisztvi­­selő letartóztatta. Ez az intézkedés azonban sehogy sem tetszett a 300 főre felszaporodott csőcseléknek, ésannyira, hogy megostromolták a v­áros­­házát. Az ostrom abból állott, hogy megrohanták az orruk előtt betett városházkaput, betörték s vad üvöltéssel berohanva az udvarra, a szolgálattevő tiszttől szitkok és fenyegetés közt követelték az el­fogott ember szabadon bocsátását. S a rendőrtiszt­­viselő már-már kénytelen is lett volna engedni a dühöngő tömeg követelésének, midőn csendőrök je­lentek meg a helyszínen, kik aztán a rendet helyre­állították. A tilalmas halászatért letartóztatott ember zsidó vallása, s az a h­áromszáz ember, a kik kisza­badításáért zendülést, csináltak s a városháza kapu­ját is betörték, szintén kivétel nélkül zsidók voltak, s a vezetőjük egy Sz. R. nevű úri­ember volt, a ki azonkívül, hogy hitsorsosuk, még városi képvi­selő is.­­ (Az idei nagy gyakorlatokhoz.) Ez évi június hó 2-tól 11-ig a Palota, Székesfehérvár, Se­regélyes, Ercsi, Budapest, Bicske és Csákvár közt fekvő területen lovassági utazó-gyakorlatok lesznek, a­melyben 2 tábornok, 3 törzs- és főtiszt, valamint­ 135 legény 108 lóval vesz részt. Az utazó-gyakor­latban résztvevők július 1-én Palotán (Székesfehér­vár mellett) gyűlnek össze.­­ (Szenzációs gyilkosság és öngyilkos­ság.) Hódmezővásárhelyről írja tudósítónk tegnapi kelettel: Nagy izgalomba hozta városunkat e hó 29-én az a gyilkosság és öngyilkosság, mely két ifjú életet oltott ki, s a melynek elkövetője Fischer Miklós, a helybeli ev. ref. főgimnáziumnak 19 éves, 8-ik osztálybeli tanulója, s Fischer Miklós aradi kir. törvényszéki biró itten tanuló fia. A nevezett fiatal ember, ki két év óta jár a vásárhelyi főgimnázi­umba, forró szerelemre gyulladt egy itteni fiatal úri leányka, a 16 éves Meisner Jolán iránt, ki teljesen árva lévén, Draskovics Árpád városi tanácsos gyám­sága alatt egyik nagynénjénél nevelkedett. A leányka, korához képest kifejlett, gyönyörű jelenség volt, nem csoda, ha az ifjú tanuló szíve egész hevé­vel vonzódott hozzá. Gyakran ellátogatott a család­hoz, hol a leányka lakott és szívesen is látták kö­rükben a jó modorú fiatal­embert. Fischer Miklós­nak azonban, mikor már a család látta, hogy komo­lyabbá kezd a viszony fejlődni, tudtára adták, hogy ő még nagyon is fiatal, állás nélküli ember, ki nem számíthat arra, hogy a leány kezét megkapja. A fiatal ember e fölött nagyon elkeseredett, s mint­hogy később a háztól is eltiltották, és hallotta, hogy kedvesének kérői akadnak, elhatározta, hogy véget vett az életének, s egyszersmind a leányt is meg­öli. E hó 29-én este bement az udvarra s a torná­con megvárta, mig a leány kijön. Mikor kijött Fischer Miklós mellé ugrott s egy revolver lövéssel leteritette, a­ szép gyermek rögtön szörnyet halt. A fiatal gyilkos ekkor egy második lövéssel a saját halántékába lőtt s ott rogyott le holtan ártatlan ál­dozatának tetemére. A halottakat a rendőrség kór­házba szállíttatta. Fischernél több levelet találtak. Irt a szüleinek, a főgim­­igazgatónak, a gyámapá­nak s egyet az általa meggyilkolt leánynak is. Úgy látszik számított arra, hogy az még életben is maradhat. Fischer Mik­ós aradi törv­­bírót táviratilag értesítette a rendőrség fia borzasztó tettéről.­­ (Védekezés a kolera ellen.) Az Olasz­­m­azirr Hta tárvárosaiban uralkodó kolerajárvány eset­leges behurcolására, valamint a szokatlanul meleg időjárásra való tekintettel, a tanács a kerületi elöl­járóságok útján a legszigorúbb egészségügyi óvó­intézkedések megtételét rendelte el a főváros egész területére. Úgy a nyilvános helyek, intézetek, mint a lakóházak tulajdonosait különösen fölhívták az épüle­tek és udvarok tisztántartására, a kellő szellőztetésre és fertőtlenítésre. A bérkocsiállomások gondozását és tisztítását szigorú hatósági felügyelet alá vették. A közegészségi egyesület azt javasolja a tanácsnak, hogy a netaláni járvány esetére mielőbb szerezzen be egy Koch-Schemmel-féle fertőtlenítő készülékét, melylyel a ragály­ozó csirákat a ruha és fehérne­­műekben biztosan meg lehet semmisíteni. Egy ilyen készülék 100,000 főnyi lakosságnak teljesen ele­gendő. Javasolja továbbá, hogy kellő időben gon­doskodjék a tanács elkülönített járványkórháznak szabad szellős téren való fölállításáról, mely célra az új városi kórház környékét alálja, hol különálló 20—20 ágyra berendezett barakkokat kellene, jó magas talapzatra fölállítani. Minthogy a tisztaság egyik legjobb óvószer a járvány ellen, szükséges minél több olcsó és ingyenes népfürdő fölállítása. Végül javasolja az egyesület, hogy a közönséget figyelmeztessék, hogy a tiszta hideg vízben való mozsdás inkább edzi a testet és fokozza a betegsé­gek s járványok iránti ellenálló képességet miért is a naponkint hideg vízben való mozsdás igen ajánlatos. — (Gyilkosság) történt az éjjel a Ferencvá­rosban lévő vaskapu­ utcában. Az esetről tudósítónk a következőket írja : a­­mint a rendőri őrjárat ma éjjel 11 órakor a molnárok és sütök gőzmalma elé ért, a kapus figyelmeztette, hogy kevéssel az előtt egy tüzérkatona kíséretében egy nőt, látott a malom előtt elhaladni. Heves szóváltás volt köztük, s úgy hiszi, hogy a nő ittas volt. A nő és kisérője befordultak a vas­kapu utcába, honnét nemsokára hangos sikoltozás hallatszott. Kíváncsiságból utána nézett, hogy mi történt, s eszméletlen állapotban találta a nőt a föl­dön feküdni, az őrjárat a kijelölt helyre sietett. A nő még mindig ott feküdt s semmi életjelt sem adott magáról. A nagy sötétségben nem lehetett kivenni, hogy csak ittas állapotban van-e, avagy komolyabb baja történt.. A rendőrök lámpát hozattak s ennek világossága mellett látták, hogy a nő meg v­a­n g­y­i­l­k­o­l­v­a. A feje ketté volt hasítva s a kifutott vér egész tócsát képezett a holttest körül. A rendőrök jelentést tettek az esetről Seregély inspekciós rendőrtisztnek, ki a rendőrorvossal s Szilva Géza vizsgálóbíróval nyomban a hely­színére ment, megtenni a nyomozást. A gyil­kosságot kétségkívül az a tüzér­katona kö­vette el, kivel a malom környékén­­ sétálni látták. Erre vallanak a fején levő sebek is, melyek­ről az első tekintetre is konstatálni lehetett, hogy a tüzérkatonák oldalfegyveréhez hasonló eszközzel ej­tettek. A nő szegényesen volt öltözve s látszólag a munkásosztályhoz tartozik. Holttestét még az éjjel bevitték a Rókuskórházba. A rendőrség az esetről értesítette a katonai parancsnokságot, hogy a maga kebelében a tettes kézrekeritése tárgyában a szük­séges intézkedéseket megtegye.­­ (10 éves találkozás.) Mindazon egykori iskolatársainkat a kik 1876-ban a szarvasi főgim­náziumban érettségi vizsgálatot tettek, figyelmeztet­jük, hogy az akkor megállapított találkozási idő ez évi július hó 1-ső napjának d. e. 10 órájára esik, mely időre Szarvason megjelenni magukat bécsi­, jetszóval kötelezték. Budapest, 1886. május 31. Bácskai Albert dr., Kuffer Béla dr., Németh János dr. — (Körutas levél.) A „Pesti kereskedelmi bank“ e hó 27-én a József-téri postahivatalnál 4 ajánlott levelet adott föl Bécsbe, melyek közül az egyik a Langfinger és Goldschmid­ céghez volt cí­mezve és két darab egyenkint 5000 frtról szóló pénztári utalvány volt benne. E 4 levél meg is ér­kezett Bécsbe, hol az „Ambuláns“ leadta, de az illető címzettekhez csak három érkezett meg, Lang­­fingerék 10.000 frt értéket tartalmazó levele ellen­ben eltűnt. Az esetről azonnal értesítették úgy a bécsi, mint a budapesti rendőrséget, mire ezek a vizsgálatot megindították. A helybeli főposta igaz­gatója értesülvén a dolog felül, egyszer táviratilag, egyszer pedig levélben kért felvilágosítást a bécsi főposta igazgatójától, de választ nem kapott. Ebből mindjárt azt következtették, hogy a „hiba“ ott tör­tént, és úgy is volt, a pesti kereskedelmi bank ugyanis ma délelőtt az említett bécsi cégtől azt a távirati értesítést kapta, hogy az ominózus levél háromnapi körutazás után ma reggel Páriá­ból visszaérkezett rendeltetési helyére, Bécsbe, s ott a címzett már megkanta. 5

Next