Budapesti Hírlap, 1886. június (6. évfolyam, 151-179. szám)
1886-06-01 / 151. szám
1866. junius V BUDAPESTI HÍRLAP. (151. sz.) N A P I H I B E K. A „Piakl-telep“ részére ma következő adományt kaptunk : Gyűjtés : Nagyállás vasúti állomáson és pedig a pályafenntartási munkások 1ért 65 kr., Viszlay J. 40 kr., Geng Mihály 20 kr., Kénesek A. 50 kr., N. N. 20 kr., X. Y. 20 kr., S. G. 20 kr., H. G. 65 kr., összesen 4 frt. — Az előbbi kimutatással együtt a főösszeg 765 frt 83 kr. — (Udvari és személyi hírek.) A Koburg hercegi pár Laxenburgban időzik. Jövő hóban körútra indulnak és előbb ausztriai, majd magyarországi birtokaikat látogatják meg. E körút után, melyet junius 20-án fejeznek be, Szent Antalon fognak hosszabb ideig tartózkodni, azután a nyár végén fürdőre mennek. — Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter Grácból visszaérkezett a fővárosba. — Jankovich László gróf Somogy megye főispánja Budapestről Kaposvárra utazott. — Zichy Jenő gróf, ma este Belgrádba utazott, a grófot e látogatásra Belgrádból legfelsőbb helyről hívták meg. — A mecklenburg-schwerini nagyherceg és nagyhercegné tegnap családjukkal és íséretökkel Ischlbe érkeztek. — A cár és a cárné tegnap Gacsinába visszatértek. — A párisi gróf ma Liszszabonból Párisba érkezett. — Kr emp a Simon a Terézváros plébánosa, ki nemrég kanonoki stallumot kapott, tegnap délelőtt búcsúzott el híveitől. — (Janszki vezérőrnagy), mint táviratok jelentik, ma, állítólag felsőbb helyről származó rendeletre, Bécsbe érkezett. A 61-ik dandár parancsnokságát Janszkitól a 44-ik gyalogezred ezredese, Weikard Frigyes vette át. (Magyar cigányok a velazi hercegnél.) Londonból írják lapunknak : A velazi herceg május 26-diki estélyén Londonban Berkes Béla 15 tagból álló kitűnően összeválogatott zenekara játszott, legnagyobb megelégedésére a trónörökösnek és vendégeinek. Számos főherceg és lord vett részt az estélyen. Vacsora alatt 8-szor kellett játszaniok, mindannyiszor magyar darabokat melyeknek lassúit a vendégek többször megujráztatták. Vacsora végeztével a vendégek a szomszéd termekben oszlottak szét, a cigányokat pedig oda ültették az elhagyott asztalokhoz, s fejedelmileg megvendégelték őket. A lakomának csak egy kis baja volt, annyi fogásból állott, hogy mikorára a pecsenyékre került a sor, a cigányok már nem győzték étvágygyal, s még harmadnap is dicsekedtek, hogy csupa olyan ételekből laktak jól, amikről sohase fogják megtudni, hogy voltakép mik is lehettek ? — (A rég várt vendég) az eső, ma látogatott el hozzánk először szép május havában. Hogy mi ne mondhassuk, színét se láttuk ebben a hónapban, az utolsóján elvégre mégis beköszöntött, s hozott magával sok szép ígéretet, reményt, meg világos jókedvet, nemcsak a gazdáknak, hanem a fogyasztóknak is, pedig édes mindnyájan azok vagyunk. Már tegnap reggel felleges volt az ég s esőre állt, de délre a gazdák reménye eloszlott, mint köd és pára. Ma ismét fellegek közt bukott föl a nap s a reggeli órákban csak a rekkenő hőség adott hirt felőle, sugarait nem láttuk. Tiz óra tájban jelentkeztek az első csöppek s délig hol belekezdett, hol elállt. Tizenkét órakor azonban takaros zápor mosta föl az utcák porát, közbe-közbe zengett az ég és cikkáztak a villámok. Két órakor délután azt lehetett hinni, hogy országos eső kezdődik, mely hetekig eltart, de négy órakor már elállt s azontúl semmi vizbeli áldás nem szállt a magasból. A levegő azonban alaposan lehűlt, s mivel az égbolt felleges maradt, még mindig van remény, hogy az éjjel vagy holnap újra kezdődik az eső. Oly hosszú szárazság után nagy szükség is van rá, mert a viadókról érkező gazdasági tudósításokban a gazdák mind azt panaszolják, hogyha a szárazság tovább tart, tönkre megy minden, sőt már az is kétséges, hogy ez a mai kis eső is nem jött-e későn? (Hentzi bátyja.) Egy tordai szemtanú beszéli egyik vidéki lapban a budavári Hentzinek bátyjáról, Hentzi Lajosról a következőket: Hentzi Lajos a 40-es évek elején, mint nyug. osztrák százados Tordán telepedett meg, s a város ügyei iránt tanúsított érdeklődéseiért csakhamar az összes polgárság becsülését kivívta. A szabadságharc alatt, bár mindenki „svarcgelb“-nek tartotta, az oláh zendüléskor nagy szolgálatot tett Tordának. Janka tábora ugyanis 20.000 bocskoros lázadóval Nagy-Enyed elpusztítása után egyenesen Tordának vette útját. A tordai magyar nemzetőrség még nem volt kellőleg szervezkedve: hiányzott nekik a puska. A polgárság a váratlan támadás miatt kétségbeesve a túlnyomó erővel szembeszállani nem mert, s mindőn Hentzi a veszélyt, a legnagyobb fokra emelkedni látta, elszántan egy maga lóra ült, s korbácscsal kezében az Aranyos jobb partján táborozó oláh sereghíllt vágta, holotz előőrsökkel az oláhok vezérét maga elé parancsolta. Föllépése, s különösen az osztrák kapitányi uniform is oly imponáló volt, hogy a vad csorda tisztjei azonnal elébesiettek, s tárgyalásokba bocsátkoztak vele, akiknek ő aztán úgy festette le a helyzetet, hogy óvakodjanak a várost megtámadni, mert a magyarság roppant erővel fogja őket visszaverni, s nem áll jót, hogy csak egy oláh is megszabaduljon a biztos haláltól. E kijelentésre az oláh tábor fölhagyott a város kirablásának szándékával, s kárpótlásul nagy halom kenyeret, szalonnát és bocskort kórt és kapott is. (A bártfai zendülés.) Az „Eperjesi Lapokéban olvassuk a következő meglepő történetet. Május 22-én a bártfai mezei rendőrség csőszei egy embert tilalmas halászaton értek s be akarták kisérni. Mivel ellenszegült, karon fogták s úgy vitték be a városba. Alig haladtak át azonban vele egykét utcán, nagy népcsődület keletkezett körültök, s a csőszöket, kik hatan voltak, körülfogva, arcukba köpdöstek, durva szitkokkal és nevekkel illették őket s minden áron ki akarták a foglyot szabaditani. A hat csősz valami nagynehezen még is bevitte az embert a városházára, s ott a szolgálattevő rendőrtisztviselő letartóztatta. Ez az intézkedés azonban sehogy sem tetszett a 300 főre felszaporodott csőcseléknek, ésannyira, hogy megostromolták a városházát. Az ostrom abból állott, hogy megrohanták az orruk előtt betett városházkaput, betörték s vad üvöltéssel berohanva az udvarra, a szolgálattevő tiszttől szitkok és fenyegetés közt követelték az elfogott ember szabadon bocsátását. S a rendőrtisztviselő már-már kénytelen is lett volna engedni a dühöngő tömeg követelésének, midőn csendőrök jelentek meg a helyszínen, kik aztán a rendet helyreállították. A tilalmas halászatért letartóztatott ember zsidó vallása, s az a háromszáz ember, a kik kiszabadításáért zendülést, csináltak s a városháza kapuját is betörték, szintén kivétel nélkül zsidók voltak, s a vezetőjük egy Sz. R. nevű úriember volt, a ki azonkívül, hogy hitsorsosuk, még városi képviselő is. (Az idei nagy gyakorlatokhoz.) Ez évi június hó 2-tól 11-ig a Palota, Székesfehérvár, Seregélyes, Ercsi, Budapest, Bicske és Csákvár közt fekvő területen lovassági utazó-gyakorlatok lesznek, amelyben 2 tábornok, 3 törzs- és főtiszt, valamint 135 legény 108 lóval vesz részt. Az utazó-gyakorlatban résztvevők július 1-én Palotán (Székesfehérvár mellett) gyűlnek össze. (Szenzációs gyilkosság és öngyilkosság.) Hódmezővásárhelyről írja tudósítónk tegnapi kelettel: Nagy izgalomba hozta városunkat e hó 29-én az a gyilkosság és öngyilkosság, mely két ifjú életet oltott ki, s a melynek elkövetője Fischer Miklós, a helybeli ev. ref. főgimnáziumnak 19 éves, 8-ik osztálybeli tanulója, s Fischer Miklós aradi kir. törvényszéki biró itten tanuló fia. A nevezett fiatal ember, ki két év óta jár a vásárhelyi főgimnáziumba, forró szerelemre gyulladt egy itteni fiatal úri leányka, a 16 éves Meisner Jolán iránt, ki teljesen árva lévén, Draskovics Árpád városi tanácsos gyámsága alatt egyik nagynénjénél nevelkedett. A leányka, korához képest kifejlett, gyönyörű jelenség volt, nem csoda, ha az ifjú tanuló szíve egész hevével vonzódott hozzá. Gyakran ellátogatott a családhoz, hol a leányka lakott és szívesen is látták körükben a jó modorú fiatalembert. Fischer Miklósnak azonban, mikor már a család látta, hogy komolyabbá kezd a viszony fejlődni, tudtára adták, hogy ő még nagyon is fiatal, állás nélküli ember, ki nem számíthat arra, hogy a leány kezét megkapja. A fiatal ember e fölött nagyon elkeseredett, s minthogy később a háztól is eltiltották, és hallotta, hogy kedvesének kérői akadnak, elhatározta, hogy véget vett az életének, s egyszersmind a leányt is megöli. E hó 29-én este bement az udvarra s a tornácon megvárta, mig a leány kijön. Mikor kijött Fischer Miklós mellé ugrott s egy revolver lövéssel leteritette, a szép gyermek rögtön szörnyet halt. A fiatal gyilkos ekkor egy második lövéssel a saját halántékába lőtt s ott rogyott le holtan ártatlan áldozatának tetemére. A halottakat a rendőrség kórházba szállíttatta. Fischernél több levelet találtak. Irt a szüleinek, a főgimigazgatónak, a gyámapának s egyet az általa meggyilkolt leánynak is. Úgy látszik számított arra, hogy az még életben is maradhat. Fischer Mikós aradi törvbírót táviratilag értesítette a rendőrség fia borzasztó tettéről. (Védekezés a kolera ellen.) Az Olaszmazirr Hta tárvárosaiban uralkodó kolerajárvány esetleges behurcolására, valamint a szokatlanul meleg időjárásra való tekintettel, a tanács a kerületi elöljáróságok útján a legszigorúbb egészségügyi óvóintézkedések megtételét rendelte el a főváros egész területére. Úgy a nyilvános helyek, intézetek, mint a lakóházak tulajdonosait különösen fölhívták az épületek és udvarok tisztántartására, a kellő szellőztetésre és fertőtlenítésre. A bérkocsiállomások gondozását és tisztítását szigorú hatósági felügyelet alá vették. A közegészségi egyesület azt javasolja a tanácsnak, hogy a netaláni járvány esetére mielőbb szerezzen be egy Koch-Schemmel-féle fertőtlenítő készülékét, melylyel a ragályozó csirákat a ruha és fehérneműekben biztosan meg lehet semmisíteni. Egy ilyen készülék 100,000 főnyi lakosságnak teljesen elegendő. Javasolja továbbá, hogy kellő időben gondoskodjék a tanács elkülönített járványkórháznak szabad szellős téren való fölállításáról, mely célra az új városi kórház környékét alálja, hol különálló 20—20 ágyra berendezett barakkokat kellene, jó magas talapzatra fölállítani. Minthogy a tisztaság egyik legjobb óvószer a járvány ellen, szükséges minél több olcsó és ingyenes népfürdő fölállítása. Végül javasolja az egyesület, hogy a közönséget figyelmeztessék, hogy a tiszta hideg vízben való mozsdás inkább edzi a testet és fokozza a betegségek s járványok iránti ellenálló képességet miért is a naponkint hideg vízben való mozsdás igen ajánlatos. — (Gyilkosság) történt az éjjel a Ferencvárosban lévő vaskapu utcában. Az esetről tudósítónk a következőket írja : amint a rendőri őrjárat ma éjjel 11 órakor a molnárok és sütök gőzmalma elé ért, a kapus figyelmeztette, hogy kevéssel az előtt egy tüzérkatona kíséretében egy nőt, látott a malom előtt elhaladni. Heves szóváltás volt köztük, s úgy hiszi, hogy a nő ittas volt. A nő és kisérője befordultak a vaskapu utcába, honnét nemsokára hangos sikoltozás hallatszott. Kíváncsiságból utána nézett, hogy mi történt, s eszméletlen állapotban találta a nőt a földön feküdni, az őrjárat a kijelölt helyre sietett. A nő még mindig ott feküdt s semmi életjelt sem adott magáról. A nagy sötétségben nem lehetett kivenni, hogy csak ittas állapotban van-e, avagy komolyabb baja történt.. A rendőrök lámpát hozattak s ennek világossága mellett látták, hogy a nő meg van gyilkolva. A feje ketté volt hasítva s a kifutott vér egész tócsát képezett a holttest körül. A rendőrök jelentést tettek az esetről Seregély inspekciós rendőrtisztnek, ki a rendőrorvossal s Szilva Géza vizsgálóbíróval nyomban a helyszínére ment, megtenni a nyomozást. A gyilkosságot kétségkívül az a tüzérkatona követte el, kivel a malom környékén sétálni látták. Erre vallanak a fején levő sebek is, melyekről az első tekintetre is konstatálni lehetett, hogy a tüzérkatonák oldalfegyveréhez hasonló eszközzel ejtettek. A nő szegényesen volt öltözve s látszólag a munkásosztályhoz tartozik. Holttestét még az éjjel bevitték a Rókuskórházba. A rendőrség az esetről értesítette a katonai parancsnokságot, hogy a maga kebelében a tettes kézrekeritése tárgyában a szükséges intézkedéseket megtegye. (10 éves találkozás.) Mindazon egykori iskolatársainkat a kik 1876-ban a szarvasi főgimnáziumban érettségi vizsgálatot tettek, figyelmeztetjük, hogy az akkor megállapított találkozási idő ez évi július hó 1-ső napjának d. e. 10 órájára esik, mely időre Szarvason megjelenni magukat bécsi, jetszóval kötelezték. Budapest, 1886. május 31. Bácskai Albert dr., Kuffer Béla dr., Németh János dr. — (Körutas levél.) A „Pesti kereskedelmi bank“ e hó 27-én a József-téri postahivatalnál 4 ajánlott levelet adott föl Bécsbe, melyek közül az egyik a Langfinger és Goldschmid céghez volt címezve és két darab egyenkint 5000 frtról szóló pénztári utalvány volt benne. E 4 levél meg is érkezett Bécsbe, hol az „Ambuláns“ leadta, de az illető címzettekhez csak három érkezett meg, Langfingerék 10.000 frt értéket tartalmazó levele ellenben eltűnt. Az esetről azonnal értesítették úgy a bécsi, mint a budapesti rendőrséget, mire ezek a vizsgálatot megindították. A helybeli főposta igazgatója értesülvén a dolog felül, egyszer táviratilag, egyszer pedig levélben kért felvilágosítást a bécsi főposta igazgatójától, de választ nem kapott. Ebből mindjárt azt következtették, hogy a „hiba“ ott történt, és úgy is volt, a pesti kereskedelmi bank ugyanis ma délelőtt az említett bécsi cégtől azt a távirati értesítést kapta, hogy az ominózus levél háromnapi körutazás után ma reggel Páriából visszaérkezett rendeltetési helyére, Bécsbe, s ott a címzett már megkanta. 5