Budapesti Hirlap, 1896. április (16. évfolyam, 91-119. szám)
1896-04-01 / 91. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (91. sz.) 1896. április 1., s a napról-napra ijesztőbben terjedő kivándorlás elég ellenbizonyíték lehet a magyar deputáció kezei közt. Éppen ma ismertettük egy magyar publicista munkáját, a ki lévén Bánffynak tanácsosa, nem hajlandó sötéten nézni a viszonyokat és mégis olyan eredményekre jut, amelyek nem hízelgők a követett politikára nézve. Ilyen adatokat és véleményeket tudunk mi is a küldöttség kezeibe adni bőven. De természetes, hogy őszintéknek kell lenniök, nem szabad azt szem előtt tartaniok, hogy ha a helyzetet objektíve vázolják, akkor rosz szolgálatot tehetnek annak a pártnak, amely évek óta csinálja nálunk a közgazdasági politikát. Ez az elfogultság sokba kerülne a nemzetnek és nem mentené meg a kormánypártot attól, mit a tények logikájának neveznek s mely a kivándorlásban, az árverezésekben, a proletár népség nagy számában már ma is előre veti árnyékát. Pulszky-számadások, Budapest, márc. 31. A másik szakértői vizsgálatot a törvényszéki orvosokra bízták s ezek is eljártak tisztükben s a célt eltalálták. Nem konstatálták Pulszky Károlynál az őrültséget, mert ez baj lett volna, őrültet perbe fogni, elcsukni hosszú vizsgálat alatt tartani, épp oly kompromittáló a kormányra és a bíróságra, mint Pulszky Károly épelméjűségének hivatalos megállapítása kompromittáló lett volna Pulszky Ágostonra s azokra az orvosokra, kik egyszeri látásra a paralízis progresszíva előrehaladott állapotát bizonyították rajta. De főleg kellemetlen lett volna ez eredmény Wlassicsra és a törvényszékre nézve. A törvényszékre azért, mert a legszigorúbb vizsgálat és a vádhatározat után Pulszky Károlyt végtárgyalás nélkül elbocsájtani egyszerű megszüntető végzéssel nem járta. Wlassics miniszter pedig az ártatlant kénytelen lett volna hivatalába visszahelyezni. E dilemmák között a törvényszék orvosok szakvéleménye eltalálta a középutat, konstatálván, hogy a fogoly Pulszky Károly „nagyfokú idegbajban“ szenvedő, tehát se nem őrült, se nem beszámítható. Nem bolond, de gondolkozása rendellenes, zavart, ideges tünetek mutatkoznak rajta s melyek az akarat szabad elhatározását gátolják. Ez éppen elég arra, hogy Pulszky Károlyt szabadlábra helyezzék s a képtárvizsgálat eredményéhez képest a közoktatásügyi minisztérium jelentésére és az ügyészség indítványára a törvényszék tárgyi tényálladék és alanyi beszámíthatóság hiányában a vizsgálatot megszüntesse. Erre a húsvéti szünidőket kellett megvárni a parlamenti felelősségre való tekintettel. A közönséget pedig a fordulatra a lapokban előkészíteni. Ez is cifrán történt, mert a Nemzet, mely az első hirt adta, ennek vételét a félhivatalos Keleti Értesítőre tolta. De ess a kőnyomatos a többi lapnak azt a hirt el nem küldte. A hir csakis a Nemzethez érkezett meg. Ez különben mellékes, mert hiszen a hír alapos értesültségről tanúskodott. Ebben az egész d dologban, mely a legkülönösebb áttérők egyike, a legszomorúbb szerep mindenesetre a magyar bíróságoknak jutott. Ugyan miért kellett a kormánynak az egyetlen intézményt, mely Magyarországon még el nem vesztette jó hírnevét, miért kellett a bíróságokat belevonni a botrányba, hogy egy őrültet a gyógyítás alól és a menedékhelyből kivesznek, vizsgálati fogságba tesznek, vád alá helyeznek s azután ismét, mint idegbajos beteget, szabadon bocsájtanak s az ellene oly nagy erővel vezetett vizsgálatot szóváltás támadt, a minek az lett a vége, hogy a semjéni legény vizi reportot (visum repertum) vétetett föl magáról, a mibe csakugyan az volt beleírva jó pénzért, (a hogy az ürmösdi atyafiak mondták) hogy a semjéni legény fejét valaki valami tompa eszközzel annyira érdekelte, hogy három helyen be tetszett szakadni, már ahogy a feje. Amire én azt mondtam, hogy: „Ne búsuljanak,majd kiigazítom én ezt a kis sort“, ki is igazítottam, mert ime Kis Andris némi kis vizsgálati fogság elszenvedése után hazakerült, ami űrmösdön nagy tekintélyt és elismerést szerzett nekem.) „Mondta a tekintetes fiskális uram, csakugyan mondta, de nem akarták odahaza hinni a népek, váltig mondogattam pedig nékik tekintetes uramra téve a célt, hogy: Uram ! aki te benned bízik, meg nem csalatkozik, de most már látják, hogy igazság szavazatra szállt az én nyelvemről, áldják is a tekintetes uramat még a haló porában is (no, nem mondtam ?) csak folytassa is tekintetes ur a lukszust, melyet a jótétemény természet kegyeskedett méltóztatni, mert akkor bátran zengheti Ürmösdön minden soros állapotba lépett halandó azt, hogy: Nincs már szívem félelmére, nézni sirom fenekére. „Hát most újra, kinek esett baja?“ Kérdem, szerettem volna már tudni, mi végett jött. „Nem esett ott senkinek, kérem bocsánattal, ha csak a nem, hogy a Julis ángyom meghalt.“ „Meghalt ? „kérdem részvéttel. „Meg biz’a — feleli — már a lajtorját is fölvették.“ „Mi a csodát ?“ „No, hát a lajtorját, az elöljáróság.“ Mindjárt láttam, hogy leltárról akar beszélni az öreg. Az ő becsületes parasztesze nem A mennyiségtan őrültté nyilvánítása a közoktatásügyi minisztériumnak sikerülni fog. Mint halljuk, már hetek óta kitalálták a módszert, hogyan lehet szakszerűen bebizonyítani Pulszky Károly művásárlásainak az elköltött összegekkel való egyezését. Kiküldtek szakértő becsüsöket, ezek közül egyik vissza is lépett. A három szakértőnek pedig utasításba adták, hogy ne együtt, hanem mindegyik külön becsülje fel a vásárolt műtárgyakat. Az egyik alacsonyan, a másik magasabban, a harmadik legmagasabban. Ennek a célja, hogy, ha a három különböző számot a minisztérium összeadja, hárommal elosztva, átlagát veszi, az eredmény a minisztérium által kiutalt összegnek megfelelő legyen, a szakértők a beléjök helyezett bizalomnak pontosan megfeleltek s rendelet szerint kisült, hogy „semmi hiány“ nincsen. E szakértői véleményeket a vizsgálathoz csatolják s a számítással együtt nyilvánosságra hozzák, hogy mindenki meggyőződhessék az eljárás helyességéről. „Későre biza, Keserű uram, nem is tudom, hány óra lehetett, hogy hazakerültünk, mert akkor már nem igen nézegettük az órát.“ Felelt erre Keserű uram: „A barátságos és rokonságos jóindulat nem is időszabvány alá esendő. „Helyes az okos ember szavazatra“ — szólok én erre. De mielőtt tovább mennék, elmondom rövid szóval, ki ez a Keserű Mihály. Becsületes csizmadia- mesterember a feleségem szülőfalujában, Ürmösdön, azaz hogy csak volt, mert hogy az első felesége meghalt, ő maga is gyermektelen, de nagytanulmányos, és ennek mia nagy becsületben létező ember lévén — ahogy ő maga mondogatta — másodszorra egy szintén gyermektelen, de jókra agabiró özvegy asszonynyal lépett a pap elé, attól fogva aztán penzióba helyezte a mesterséget, ahogy ő maga mondta. A feleségemmel egy faluból való szakadás pedig annak vált alapjává, hogy minden ügyes bajos dolgában, amit a maga eszével eligazítani nem tudott, nagy bizodalommal mindenkor hozzám fordult, sőt hozzám fordította, mint aféle nagytanulmányos ember, az egész falut, áldták is érte, ha valamit tettem értek, még a hetvenedik unokámat is, még a haló poromat is. Fizetni, az igaz, egyébbel sem fizettek. „Hát mi jóért keresett meg, keserű uram?“ — ezzel veszem föl a társalgás elejtett fonalát. „Hazakerült már Kis Andris“, felel ő erre. „Mondtam én, hogy hazakerül.“ (Kis Andris pedig nem a maga jószántából került el hazulról, hanem a zsandár vitte, mert nagy fejjel futtatott a köves után valami semjéni legénynyel, hogy majd elibe hajt, de a tengelyük végre valahogy összeakadt, ebből Tisztelt szerkesztő úr ! Becses lapjának mai számában igen tanulságos és tárgyilagos bírálat jelent meg legújabb munkámról, mely a magyar faj terjeszkedését és nemzeti konszolidációnkat a földbirtokviszonyokkal, illetőleg e viszonyok átalakításával hozza kapcsolatba. Könyveimet soha sem szoktam védelmezni, bármiféle kritikai apreciációval szemben semm ily védelemre a jelen esetben, annál kevésbbé van szükség, mert az — ismétlem — komoly és tárgyilagos bírálat erre alkalmat sem ad. De lényeges ellentét áll fön a B. H. tisztelt bírálójának nézete s a munkámban kifejezett ama nézet közt, hogy mi oka a magyar faj örvendetes szaporodásában bekövetkezett stagnációnak, vagy visszaesésnek. Én a főokot, a munkámban fölsorolt 25 magyar vármegyét illetőleg, az abnormis birtokviszonyokban látom. Munkám bírálója a halálozásokban és a szerinte rosz politikában. Tisztelt szerkesztő úr! A Budapesti Hírlap mindig nagy lelkesedéssel szokta fölkarolni a nemzeti érdekeket, joggal hihetem tehát, hogy helyt fog adni becses lapjában a véleményeltérés némi tisztázásának, éspedig annál inkább, mert a legfontosabb nemzeti kérdésről, fajunk jövőjéről van szó. Ha ugyanis a fölmerült bajok diagnózisa helytelen, akkor az ez alapon létesített orvoslási mód sem volna helyes. Részemről azonban meg vagyok győződve, hogy a huszonöt magyar vármegyére vonatkozólag a legrészletesebb statisztikai adatok alapján könyvemben megállapított diagnózis teljesen megfelel a valónak. Érveimet tisztelt bírálóimmal szemben lehetőleg rövidséggel a következő pontokban csoportosítom. 1. A B. H. kritikusa a népszaporodás legfőbb vállalja az inventárium helyett a nyelvújítóknak, jobban mondva a nyelvrontóknak ezt a szörnyalkotását, inkább lajtorját mond helyette. „No, ha már a lajtorját is fölvették, akkor ne sirassuk, mert ő kegyelme már semmi sírástól vissza nem tér erre a földi életre, meg oszt’ ha visszatérne, a hátramaradt szegényséségén hogy osztályoznának ?“ „Bizony hogy? szóla rá Keserű uram igaz keresztény megadással. „No, hál’ Istennek — folytatom — igy hát nincs semmi baj.“ „ De hogy nincs — vakaródzik Keserű uram, most is a’ hajtogat. „Beszéljen, hát Keserű uram, hallgatom.“ „Hát tekintetes uram — én nekem valami kutya-sorom akadt — szólal Keserű nagyot sóhajtva. „Segítünk rajta“ mondom neki vigasztalva. „Kutya-dologba kerültem“ szól újra. „Ej, az áldóját, volt már az én kezem közt annál kutyább is.“ „Nem tetszik érteni, kérem a lássan, valami kutya-bajom akadt“. „Hisz, vigye el a kánya, minden baj kutya, ki vele hát“. „Hát, kérem a lássan, a gyepmester letartóztatta a Lantost, a kutyámat, hisz tetszik ismerni, hát most annak a szabadlábra helyezése irányában törje a tekintetes uram a csürheiárast“. „A Lantost, — szólok részvéttel, hát hogy esett az ?“ „Hát tetszik tudni, megállott ott a sarkon a Végig hhres boltja előtt a szekérrel, leszállok, hogy majd veszek magamnak egy vászonpipát, mert a másikba, akivel hazulról elindultam, a vámnál, hogy az a feketelelkű vámos vámpénzbe egy ócska hatost nem tárgytalannak és semmisnek nyilvánítják? Ha máskor a Bánffy-minisztériumnak ismét lesz valamely őrültje, azt, kérjük, tartsa meg magának és ne küldje a törvényszéknek. Budapest, márc. 31. A legközelebbi miniszteri tanácskozás szerdán, április 8-án lesz. E héten nem lesz miniszteri tanácskozás, mert a kabinet több tagja távol van a fővárostól. ftüzeti konszolidációnk. — Levél a szerkesztőhöz. — Budapest, márc. 31.