Budapesti Hírlap, 1900. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1900-05-01 / 119. szám

2 műve egyes-egyedü­l a többség érdekében volt, neki első­sorban van oka rá, hogy hálás legyen Széll Kálmánnak; a kisebbségnek erre ily oka nincsen. És várjon mit hisznek a múlt rendszer emberei ? Ha beüt volt nálunk ötnegyed évvel ezelőtt az abszolutizmus és el­nyeri a parlamentet az összes pártok­kal együtt, melyik párt romjaiból csíráz­nának ki legott a jobb jövő iránt táplált remények ? Talán a szabadelvű pártéból, abból a pártéból, a­mely csak eszközül dobta magát oda a hatalom­nak, hogy romba döntse a parlamentet is, meg az alkotmányosságot is? Koránt­sem. Miként az osztrák abszolutizmus, úgy a magyar abszolutizmus is egy ellen­zéki táborban egyesülve találta volna magá­val szemben az egész 67-es Magyarországot. Az abszolutizmusnak egyszer gurulás­­nak indult köve nem állott volna meg éppen annál a határvonalnál, a­melyet Tisza Kálmán meghúzott a számára, hanem haladt volna tovább a kivájt mederben, míg végre talán maga Tisza Kálmán is hozzászegődött volna a volt nemzeti párthoz közlegénynek, hogy Magyarország egyesült erővel kezdje újból döngetni az abszolutizmust, mint akár csak az ötvenes években. Az ex-lex fenyegette Magyarországon a jövő a nemzeti párté volt, nem a szabadelvű párté, ezt fenyegette a megsemmisülés, nem a nemzeti pártot, ő tartozik hálá­val Széll Kálmánnak a megmentésért, nem a nemzeti párt. A közvélemény rég napirendre tért volna a múlt rendszer fölött és áten­gedte volna bűneinek kutatását, és elbí­rálását a jövő kor történetíróinak. A korbeli ember hamar felejt, lelki világa megoszlik a múltak emlékei és a jövő reményei közt. A tegnap és a tegnap­előtt hamar elhalványul, elmosódik és letűnik a szemhatárról. így vagyunk a múlt kormányrendszerrel, melynek még körvonalai is elenyésztek volna már, az emberek rég ráborították volna a jég sorsa az lesz, hogy nemzedékek egymást kövessék.­ A magyarság történelmi pavillonja tehát ott áll a nemzetek utcájának legelső sorában, a szörnyen röstelkedő Albion tőszomszédságá­ban (mert hát azok a burok ! !) Pavillonunk a hatalmas sor derekára esik; kapuzatos tornyá­val kirúg a korzó legszéléig; sikerült ódonsá­­gával leköti a szemlélő tekintetét; sem a német ház aranyos sugár tornya, sem az olaszok aranyos kupolái, még Monaco vár­tornya sem ártanak neki; még kevésbbé bizo­nyos ágaskodások, a­melyeket egy pár, a második sorba került „érdekes­­nemzet“ el­követ. Igaz, hogy egy kicsit nyomott s vala­mivel magasabbra eresztve, tökéletes lehetett volna, de megállja a helyét. Valószínűleg tartalom szerint is megteszi, mert a történelmi jellegnek eleget tesz, tehát beváltja címét. A többi pavilionban, a­mennyiben eddig betekinthettem, a fölfogás nagyon sokféle. A norvégek Nansen mellszobra, szántója és szkija körül bálnaszájat, rozmárt, jegesmedvét, fókát, madárhegyet csoportosítanak; a finnek a házi­­ipart, halászatot és mint központot egy nagy, a kayahinaihoz hasonló meteorkövet mutatnak be; némelyikben egy általános miniatűr ki­állítás van bemutatva; az angolok — úgy látszik — az angol uriház berendezésére fek­tetik a fősúlyt; az olaszok szobrokkal fognak tündökölni stb. Egységesen és rendszeresen szervezett történelmi bemutatás eddig csak a miénk és a­hol ilyen törekvés mutatkozik is, ott, ha egyéb nem, a nemzet népelemeinek története hiányzik, a­mely a miénkben megvan. múlt rendszer bűneire a közbocsánat és a felejtés fátyolét, ha nem ez a rendszer maga volna az, a­mely minden áron és minden eszközzel akarná magát mint élő, de nagyon kínos, fájós emléket föntartani és minden nap újból föl­­frisíteni a köztudatban. Ilyen körül­mények között helyén­valónak kell találnunk, ha a szabadelvű párt, mely a múlt rendszer végnapjaiban élet-halál veszedelem közt vívódott, tüntetve fordul ama rendszertől bizalommal és lelkesen a felé a férfiú felé, a ki megmentette az elsülyedéstől és a meg­semmisüléstől. BUDAPESTI HÍRLAP, (119. sz.) 1900. május 1. Budapest, ápr. 30. Országgyűlés. A törvényhozás mindkét há­zában megnyitották ma a negyedik ülésszakot, az ismeretes királyi kézirat fölolvasásával. A képvi­selőházban Perczel Dezső elnökölt és a szükséges választások megtartását a holnapi ülés napirendjére tűzte ki. A főrendiházban, a­hol Vay Béla br. el­nökölt, a tisztújítással már ma végeztek. Megvá­lasztották háznagygyá Szapáry István grófot, jegy­zőkké pedig Degenfeld-Schomburg Imre, Esterházy János, Károlyi Imre, Széchenyi Bertalan grófokat, Gaal Józsefet, Latinovits Jánost és Rudnyánszky Józsefet meg Nyáry Jenő bárókat, Széll Kálmán és Hegedűs Bécsben. Széll Kálmán miniszterelnök holnap reggel Bécsbe utazik, hogy a király berlini útja előtt több folyó ügyről tegyen előterjesztést. Ez elő­terjesztések egy része alkalmasint a delegációk, valamint a kvóta-küldöttségek küszöbön álló tárgyalásával is összefüggésben van. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter Sopronból ma este szintén Bécsbe utazott, hogy Wittek vasutügyi miniszterrel tárcája ügyköréhez tar­­■­to­zó ügyekben tárgyaljon. Arad megye bizalma: Aradról jelenti a M. Táv. Iroda. A vj megye mai közgyűlésén Vásár­helyi László azt indít­ányozta, hogy a törvényható­ság Széll miniszterelnök iránt, kormányzata első évfordulója alkalmából, bizalmának és üdvözletének adjon kifejezést. Az indítványt alkalomszerűvé teszi bizonyos áramlat rendszeres aknamunkája. Széll a politikai áramlatokat szerencsés útra terelte, a kor­mányzat minden rétegét földulással fenyegető bajokat kiirtotta s az ország, szabad polgárainak szabadabb lélegzést biztosított. Vásárhelyi Béla fő­rendiházi tag a megokolást nem fogadja el, de igaz, hogy a­ki a Louvre és a Cluny tör­ténelmi kincseit ismeri, a mieinket szegénye­seknek fogja találni; de az, hogy van törté­nelmünk, ennek vannak hatalmi és művelődési elemei, a­melyek az egyetemességbe befolytak, az bizonyítva lesz s ez a fő. A "Pont d‘ Alma és még inkább a Pont d’ Alexandre III. felől végig tekintve a pavil­­lonok során, elmondhatjuk, hogy a legélén­kebb képzelőtehetség is ki lehet elégítve. De a­mi a képzelőtehetséget, még azét is, a­ki sokat látott, teljesen kielégíti, sőt talán felül is múlja, az egy pillantás a képzőművé­szeti csarnokok között az uj, aranyosan bete­tőzött oszlopokkal díszített Sándor cár hídján végig és az azontúl álló pernek épületek sorai közén úgy, hogy a Hotel des Invalides ara­nyos kupolája éppen a híd tengelyébe esik. Ez szépségében és nagyszerüségében igazán tökéletes.* És mára még egy. Mindazok, a­kik­ ezen a kiállításon a szecesszió „csodáit“ vagy éppen győzedelmét várták, gyökeresen kiábrándul­hatnak. Nincs kitagadva, de elnyomja az a hatalom, a­mely ellenállhatatlan ott, a­holo az igaz a széppel ölelkezik. Az állandónak készült francia képző­művészeti csarnok minden építészeti idoma szerint nemes, allegorikus szoborcsoportozatai minden izükben szépek és nemesek s ez nem is lehet másképpen abban a hatalmas köz­pontban, mely a milói Vénus szobrát vallja magáénak és minden kor festészeti remekeit őrzi világraszóló intézeteiben. Majd lesz erről is szó! magához az indítványhoz a legnagyobb készséggel hozzájárul. Velics Mihály azt indítványozza, hogy térjenek az indítvány fölött napirendre. A köz­gyűlés Vásárhelyi László indítványát egyhangú lelkesedéssel elfogadva, Szél­hez üdvözlő fölira­tot küld. Bessenyei Ferenc választói közt. Temesvár­ról jelentik a Bud. Tud.-nak, hogy Bessenyei Verena országgyűlési képviselő tegnap és ma beutazta kisbecskereki választókerületének nagyobb községeit. Bessenyei mindenütt beszédet mondott, melyben a politikai helyzetről nyilatkozott és a parlamenti béke áldását fejtegette. Széll Kálmán beszéde a nemzetiségi kér­désről. Bausznern Guidó Fogaras megye főispánja, Podmaniczky Frigyes bárót, az országgyűlési szabad­elvű párt elnökét levélben arról értesítette, hogy Széll Kálmán miniszterelnöknek a képviselőházban a nemzetiségi kérdésről mondott beszéde, a­melyet a főispán román, magyar és német nyelven a járási főszolgabírák útján a vármegye legtágabb körében szétosztatott, a főispánhoz érkezett jelen­tések szerint az egész vármegyében és különösen túlnyomó többségben levő román ajkú lakossága körében általános, jó hatást tett. Az aradi román egyház zsinata­ Aradról táviratozzék. Az aradi görög keleti román egyház zsinatán ma a mandátumok igazolásánál bebizonyult, hogy Goldis püspök békítő politikája már érvé­nyesült. Csak Metianu metropolita pártja, a­mely Hamzsa Ágoston­ püspökjelölttel tavaly Goldis ellen elbukott, a zsinaton is folytatja küzdelmét. Goldis püspök levelet kapott ma Babes Vincétől, a­ki tudatja, hogy az aradi és karánsebesi egyházmegyé­ben viselt mandátumáról öregsége miatt lemond és visszavonul a közélettől. Többen, a­kik még vezet­hették volna a Goldis-ellenes mozgalmat, fölmen­tésüket kérték a zsinattól. Hét mandátumot a zsinat törölt, a többit igazolta. Bizalom a miniszterelnöknek. — Saját tudósítónktól. — Budapest, ápr. 00. A szabadelvű pártnak ma este nagyon láto­gatott értekezlete volt, a­melyre majdnem teljes számmal összegyülekeztek a rendszerint vidéken tartózkodó képviselők is. Több főrend és főispán is megjelent a pártklub nagy tanácskozó termében, szóval már a külsőségek is mutatták,­­hogy a napi­rend kitűzött, tárgyán, a Ház tisztviselőinek és a bizottságok tagjainak a kijelölésén kívül egyéb és fontosabb dolgok is lesznek az értekezleten. Úgy is történt. A pártelnök megnyitván az értekezletet, bejelentette, hogy „néhány elvtársunk a, napirend, előtt föl akar szólalni.“ Egymásután állottak föl Dániel Gábor, Berzeviczy Albert, Makfalvay Géza Kristóffy József képviselők s biztosították a miniszterelnököt az egész pártnak ő hozzá és­ politikájához való törhetetlen ragaszkodásáról, és bizalmáról, kiemelvén, hogy ezt a bizalmat akárhonnan jövő támadások és megkísértések, a párt egységét osztály és felekezeti ellentéteknek homloktérbe állítására irányuló áramlatok nem fog­ják megingatni. Ezeket a fölszólalásokat, legkivált a Berzeviczy Albertet zajos helyesléssel és éljenek­kel fogadta az egész értekezlet. Még lelkesebb éljenzés kísérte Széll Kálmán miniszterelnök vála­szát, különösen azokat a szavait, melyekben magát a párttal összeforrottnak jelentette ki s hozzátette, hogy a 67-es és liberális politikájától soha és senki kedvéért nem fog eltérni. E lelkes bizalmi tüntetés után napirendjére tért át az értekezlet és kijelölte : a Ház alelnökénél Tállián Bélát és Dániel Gábort, a Ház szabadelvi párti jegyzőinek Dedovics Györgyöt, Esterházi Kálmán grófot, Molnár Antalt, Nyegre Lászlót Perczel Bénit és­­Hock János eddigi jegyző helyett Lázár Árpádot, háznagynak pedig Csávossy Bélát. A Ház bizottságaiban jobbára az eddig szabadelvű párti tagok maradtak meg. Mindössze is Gulner Gyula belügyi államtitkár helyére a pénz­ügyi bizottságba volt hivatali elődjét, Jakabfi Imrét kandidálták, a könyvtári bizottságba pedig annak régi tagját, Herczeg Ferencet. A­mely utóbi kijelölés azt jelenti, hogy Herczeg Ferenc ismét be­lépett a szabadelvű pártkörbe, melynek kötelékébe tudvalevőleg a múlt évi kvóta-tárgyalás idejébe lépett ki.

Next