Budapesti Hírlap, 1903. január (23. évfolyam, 1-31. szám)

1903-01-01 / 1. szám

egyezni nem tudtak s az ellentétes állás­pontok áthidalása nem sikerült. Déli tizenkét órakor villásreggeli volt ■Lamsdorff gróf tiszteletére Goluhovszki gróf külügyminiszternél. Oda hivatalosak voltak Széll Kálmán és Körber dr. is, kik találkozásuknál sokat beszéltek a kiegyezésről. És alig tért a magyar mi­niszterelnök szállására­, megjelent nála osztrák ellenfele. Körber dr. újból fölke­reste Széll Kálmánt, a­kinél ekkor ott idő­zött Széchényi Gyula gróf, a király sze­mélye körüli miniszter is. Körülbelül egy óra hosszáig, fél háromtól fél né­gyig tanácskoztak s az eredmény­e vál­tozatlan, mint már annyiszor az évnek és a tárgyalásnak ez utolsó napjaiban. Körber dr. távozván a Sacher-szálló­­ból, miniszteri tanácskozásra ment, me­lyet délután négy órára hivott össze. Szenzációt keltett az a hir, mely itt hi­telre talált, hogy miközben az osztrák kabinet tagjai tanácskoztak, oda hajta­tott Ferenc Ferdinánd királyi herceg, kihivatta Körber miniszterelnököt s egy negyedóráig beszélt vele. Hogy miről be­szélgettek, az természetesen az ő titkuk. Széll Kálmán ezenközben Golu­hovszki grófot látogatta meg. Mindezek igen fontos mozzanatok a kiegyezési küzdelemben, mely egy izgató dráma változatos jeleneteiként ját­szódott le szemünk előtt s a melyben két ország egyetemes érdekei állottak szemben egymással. Fokozta az izgal­mat a befejezés lassú előkészítése s a homály, mely a végső v­égét takarta s egész az utolsó pillanatigg beláthataik­­lanná tette.­­ Este­ hat órakor mindkét kor­mány elnök meghívót kapott a felségnek közös audienciára, az eh­iváiman és Körber dr. pontosan megjelentek az ural­kodó színe előtt s félóra hosszat időztek a koronánál. A királyi kihallgatás azonban ismét nem hozta meg a várva-várt döntést. Kétségtelen volt már napok óta, hogy a kiegyezés legnagyobb aka­dálya Böhm-Bawerk osztrák pénzügy­miniszter. Széll Káli­n hazatérvén az audienciáról,­­ meglátogatta Böhm- Bawerkt, ki­t a legutolsó pilla­­natig sejp viken­g kapacitálni Adatán Lukács László jemigymi­­nszterrel ta­nácskozó" c i elnök telefon ut­ján. m.­.jd -uléreimiára gyűltek össze Széll Kálmán szállóbeli lakásán a két miniszterelnök, továbbá Böhm-Bawerk osztrák pénzügyminiszter szakreferensé­vel Spitzmüller­rel, végül Széchényi gróf miniszter. Este fél tíz órakor kezdődött ez a miniszteri tanácskozás. Fél óra múlva jelentették, hogy a megegyezés végre sikerült s a két kormány megálla­podásáról még ma hivatalos komünikét adnak közre. Széll Kálmán miniszterelnök ma este tizenegy órakor hazautazott Buda­pestre. Bécs, dec. 31. (Félhivatalos­­jelentés.) A Budapesti Tu­dósító jelenti: A kiegyezés megvan. Széll Kál­mán miniszterelnök, a­kit ma délután Körber dr. osztrák miniszterelnökkel együtt ő felsége ki­hallgatáson fogadott, ezután többrendbeli tanács­kozásban vett részt. Végül Körber dr. osztrák mi­niszterelnök és Böh­er Bawerk lovag osztrák pénz­ügyminiszter megjelentek a Sacher-szállóban, a­hol Széll Kálmán miniszterelnöknél Széchényi Gyula gróf, a király személye körüli miniszter is jelen volt. Félórai tanácskozás után esti tized­­fél órakor az urak eltávoztak és ekkor Széll Kál­mán, miniszterelnöktől a következő közlemény ki­megollijit tatáim­Q­ui­ly 9 b'nHiat cak a kiegyezési kérded a m­el­yeb-ore nézve még fennállott akadályokat megszüntette. Szeli Kalman miniszterelnök, a­ki éjjen­ tizenegy órakor elutazott Bécsből, holnap új évi beszédében is meg fog emlékezni a mai örvendetes eredményről, Bécs, dec. 31. (Felhvatalos jelentés.) A Magyar Táv­irati Iroda jelenti: A kiegyezés problémájának várva várt megoldása végre sikerült. Az osztrák és a magyar kormány közt folyt hosszadalmas tár­gyalások befejezésre jutottak. A kiegyezés létre­jött és a késő esti órákban a vám- és kereskedelmi politikai viszonyok minden pontjára kiterjedő megegyezést értek el. Bécs, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) A délelőtti kihallga­tás alkalmából az uralkodó a két minisz­terelnök előtt újra kijelentette, hogy min­den miniszterválság ki van zárva és föl­hívta a két miniszterelnököt, hogy igyekezzenek elhárítani a kiegyezés válságát is. Az audien­cia alkalmából újabb javaslatok és komprom­s­-­­­szumos tervek kerültek szóba. Széll Kálmán dél­előtt is telefonon hosszabban értekezett Lukács László pénzügyi miniszterrel. Körbernek és Széli­nek délutáni tanácskozása csak félóráig tartó,­ mert az osztrák miniszterelnöknek a félnégy­ár újra kitűzött minisztertanácson kellett elnökölnie. E minisztertanácson Körber kijelentette, hogy az osztrák kormánynak egyelőre nem kell határoznia arról a kérdésről, hogy mi történjék, ha a kiegyezés meghiúsul. Ha este a tárgyalást eredmény nélkül félbeszakítják, osztrák kormány hivatalos jelentést fog kiad­n a tárgyalásról Széll Kálmán újévi beszédének el-l­lensúlyozásául. Sok szóbeszédre adott­­ ;mai Ferenc Ferdinand trónörökösnek látogatást’ Kör­ber miniszterelnöknél. Ferenc Ferdn uh­­ her­ceg az utolsó három év alatt minden uj esztendő előtt meglátogatta Körbert, de mai­átogatás annyiban összefüggött a kiegyezéssel, hogy a trón­örökös élénken érdeklődött a tárgyalás iránt. Az esti audiencián fordult jobbra a helyzet. Az audi­encia után Széll Kálmán tanácskozott Böhm­kerris lőtt le alószínűnek látszott. Két nap múlva 5-ki€ kor azonban váratlanul újabb tárgyalásra került a sor, a­melyre a magyar mi­niszterelnök hívta meg Körbert és Böhm- Bawerket, a­kiket­­ a kiküldött megbízottak meg is találtak. Ezen a tanácskozáson teljes megegyezés jött létre. Megegyeztek a vámtarifa kérdésében, a­mely már nyomtatásra készen áll kutat táplál és majdnem négyszázmillió pad nyers naftát ad. Ezeket a forrástelepeket kiegé­szíti a Fekete- és a Fehér-város, az előbbi a No­­bel-gyár, az utóbbi a Chibajev- és a Rothschild­­gyár telepe. Mikor Baku utcáin jártam, egyre csak azt csodáltam, hogy sehol sem látom a mi faluink néhai festett pipáit az utcasarkon, a Tilos a dohányzás fölirattal. Mert annyi gyúlékony anyag a földben, vízben és levegőben talán sehol sincs, mint Bakuban. A föld itatva van naftával, a tenger vizén mindenütt ott úszik a piszkos pet­róleumsalak, a­mely a kanálisokból kiömlik és bemárványozza a víz színét, a levegő pedig tele van robbanó gázokkal. Ott, a­hol a nafta kiszaba­dul a földből, olyan gázok áramlanak­­ ki a folyadékkal együtt, a­melyeknek már tíz fok hő­­mérséknél van a gyúlópontjuk, holott nyáron a napi hőmérséklet a negyven f­ok fölé emelkedik. Ezenfelül a naftakutakból nyílt medencékbe veze­tik a gyúlékony naftát, a­melynek párája robbané­konyabb, mint a világító gáz, s ha egy kis szél van, az nemcsak a kipárolgó gázokat fújja a vá­ros utcáira, de fölkorbácsolja a naftát is és belefújja az olajos, sáros, sárgászöld folyadékot az ember arcába. Egy-egy szeles napon szürkére borulnak az emeleti ablakok is a rájuk fújt pet­­­­róleumtól. Az amfíteátrumszerűen épült város közepén, tizenhatodik századbeli falaktól környezve, egy le­tűnt hatalom emléke van: a hajdani kaukázusi kánok palotája. Gyönyörű Szalaktit kapuzatok, egy-egy megmaradt mecset perzsa-arab minaréje, az igazság csarnokának lodzsiás udvara, a­hol kö­zépkori kánok ültek törvényt tatár alattvalói­kon, ma mindez mutogatóba való emlék, a melynek épségben maradt részeiben katonaruhá­­kat őriz a muszka, körül pedig orosz katona­őrszem járja a maga tízlépését föl és alá. A katonai parancsnok szívesen megengedte, hogy egy vezérkari kapitány kíséretében megnézzem a romokat és a katonai tárháznak használt régi erősséget. A kapitány meg még azt is megen­gedte, hogy fényképezzek, föltéve, hogy őt is beleveszem a képbe. A város körül való sétámat befejeztem. A fejem megfájdul a nafta-szagtól, le is akartam mosni magamról az öntözetlen utcákon rámüle­pedett port, hát elmentem a Kaspi-t­enger­be fürödni. Jókedvvel merültem bele a tenger hűvös vizébe, de alig úsztam ki az uszoda szűk falai közül, prüszkölve igyekeztem vissza a partra. Azt mondják, vannak iszákos gurmék, a­kik mikor minden italt kipróbáltak, végül még egy kupica petróleumot isznak kijózanítóul. Nos, hát ezeknek valóságos Eldorado, lernie a bakui fürdőh ír. Hogy hol élt és működött Zarathusztra, vagy európai nevén Zoroaszter, a tűzimádó parzosz val­­lásalapító prófétája harmadfél évezreddel ez­előtt, azt ma sem tudja megállapítani a tudo­mány. Bizonyos csak az, hogy Zarathusztra vallása, a­mely a Zendavesztában van letéve, az Ó-Perzsa birodalomban született és talált hí­vekre, és hogy Ormuzd és Ahrimán, a Jó és a Rossz (ármány) istenei harmadfélezer évvel ezelőtt itt jártak Baku környékén — a­mely akkor az Ó-Perzsa birodalomhoz tartozott — hogy a föld­ből és vízből fölbuzduló tűz által megihlessék a jámbor Zarathusztrát és híveit. A tüzimádók val­lásának itt kellett keletkeznie, a­hol a földből m­a is lánggal lobognak elő az örökké égő gázok, s a­hol a tenger vizére dobott égő szalmától mesz­sze területen tüzet fog a levegő, s a vízből fa­­derékvastagságú lángok csapnak föl. A tű­zimádókat, Ormuzd híveit, a­kiknek vallási elve az, hogy „légy gondolatodban igaz, légy szódban igaz, légy tettedben igaz“, a Szassza­­nidák birodalmának pusztulása után az arabok kiüldözték hazájukból, de azért mostanig is fönn­tartotta magát vallásuk, s híveik ma is közsé­gekben vannak egyesülve Indiában, a­hol Ormuzd istent imádják, s a tüzet tisztelik, halottjaikat sem földbe, sem tüzbe nem temetik, hanem a hullatoronyra fektetik ki, a keselyük martalé­kául. És ezeknek a tű­zimádóknak ma is oltáruk van Baku közelében, egyszerű fehér templom Sevrakhaniban,­ nem is annyiba templom, mint egy négy kőoszlopon nyugvó fedél, mely alatt a földből kiszivárgó gázok égnek. A partok min­dig tartanak itt egy papot, a­ki az öröktűznél Ormuzdnak, a Jó istenének áldoz. A becsületes tű­zimádókról azonban senki se h­igyje, hogy ők talán egy kategóriába valók a földevőkkel, vagy az afrikai és arábiai pusz­ták pogány lakosságával, a­melyhez még semmi vallás, az izlám mindeneket átható ereje sem ért el. Ezek a tűzimádók ma már úgyszólván tel­jesen monoteisták, isteneik közül csak Ormuzd maradt meg, a többi isten és démon és egyéb félisten vagy félördög mind lemaradt mellőle. A tűz pedig az ő fegyvere, vagy miután perszoni­­fikálva van, inkább fegyverestársa a Rossz el­len. A partok pedig minden műveltség iránt fogékony emberek, iparral, kereskedelemmel, hajózással , és legszivesebben banküzlettel fog­lalkoznak s az angol kereskedővilágba olyan jól beleélték magukat, hogy ma már nemcsak Indiában, de Londonban és Anglia más nagy­­kereskedő­­városaiban is akadnak virágzó part üzletházak. 7 BUDAPESTI HIRLAP,­­ 1903. január 1.

Next