Budapesti Hírlap, 1903. január (23. évfolyam, 1-31. szám)

1903-01-01 / 1. szám

1903. január 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (1. sz.) és a melynek megokolása legközelebb elkészül. Megegyeztek a vám- és kereskedelmi szerződés dolgában, az áruraktárak megadóztatása s a ma­gyar mialmok dolgában, szabályozták a kész­pénzfizetés fölvételének és a konverziónak ügyét. A kiegyezés egész komplexumát januárban fog­ják a parlamentek elé terjeszteni. A tárgyalás le­folyásáról a két kormány szigorú titoktartást fo­gadott. Bécs, dec. 31. (Félhivatalos jelentés.) A Magyar Távirati­­Iroda jelenti: Széll Kálmán miniszterelnök teg­nap este kilenc órakor, a­mikor az orosz külügy­miniszter tiszteletére adott díszebédről visszatért szállására, a Sacher-szállóban Körber osztrák miniszterelnök látogatását fogadta. A két állam­férfin beszélgetése egy óránál tovább tartott. Ma reggel kilenc órakor Széll Kálmán miniszterel­nök külön kihallgatáson volt ő felségénél. A mi­niszterelnök délben egy órakor jelen volt azon az ebéden, a­melyet Goluhovszki gróf közös kül­ügyminiszter adott Lamsdorff gróf orosz külügy­miniszter tiszteletére. A külügyminiszter ebédje után Széll Kálmán miniszterelnök és Körber dr. osztrák miniszterelnök a Sacher-szállóba mentek, a­hol újabb tanácskozást tartottak. A tanácskozás után Széll Kálmán egy órányi látogatást tett Golubovszki külügyminiszternél, azután a Burgba ment, a­hol a király elnöklésével ismét tanácsko­zás volt, melyen Körber dr. is részt vett. A tanácsko­zás háromnegyed óráig tartott, befejeztével Széll Kálmán miniszterelnök egy órányi látoga­tást tett Böhm-Bawerk lovag osztrák pénzügymi­niszternél. Este háromnegyed kilenc órakor meg­jelent a Sacher-szállóban Széchenyi Gyula gróf, a király személye körüli miniszter, majd Böhm- Bawerk osztrák pénzügyminiszter Spitzmüller osztályfőnök társaságában. A kormányférfiak Széll Kálmán miniszterelnökkel haladéktalanul tanácskozásra ültek össze. Valamivel később meg­érkezett Körber Ernő dr. osztrák miniszterelnök is, és a tanácskozást az ő részvételével folytatták. A kormányférfiak tanácskozása mintegy háromne­gyed óráig tartott és a minisztereknek ez a ta­nácskozása eredményes volt, a­­mennyiben az egyezség akadályait elhárítani sikerült. Széli miniszterelnök este tizenegy órakor visszautazott Budapestre. Bécs, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) A bécsi esti lapok ké­sőn éjjel külön kiadásokban adták Hírül, hogy a kiegyezés létrejött. A kiegyezés létrejöttét meg­előző eseményekről a N. TF. T. a következőket írja: Kilenc órakor este Böhm-Bawerk osztrák pénz­A tűzimádók temploma mellett a terméket­len pusztaságon száz meg száz helyen csap föl a földből a gáz. Ezt azelőtt a közeli Kokorev­o-vár világításra és fűtésre használta. Ma csupaszlábu tatárok hasznositj­ák mészégetésre. S a világ e leg­primitívebb üzeme mellett mily óriás, elemi ha­tást tesz­­a szemlélőre a Kobel-gyár, a­mely a vi­lág legnagyobb petróleumfinomító telepe. Száz kémény és petróleumtó között jutottam el a No­belgyár irodájába, a­hol már előbb telefonon je­leztem magamat. Voltak jó ajánlásaim, de legjobb ajánlásom az volt, hogy magyar vagyok, mert a gyár egyik fővegyésze és igazgatója magyar. Csodálatos, hogy a legnagyobb világgyá­­rakban és a találmányok boszorkánykonyháiban mindenütt találkozik az ember egy-egy magyar emberrel, a­ki külföldön szerez magának nevet és vagyont, mert a hazai szűkkeblűség, vagy szűk szemhat­ár elüldözi őket a magyar ipar szolgálatá­ból. Visky dr. is azért van távol hazulról, mert Magyarországon nem engedik meg a kísérletezést, s ez neki eleme. Kobel szabad kezet ad neki, any­­nyi időt és anyagot fogyaszthat, a­mennyit akar, s már eddig sikerült egynéhány olyan találmá­nya, a melylyel a gyárnak ezerszeresen visszaadta az összes kísérletek árát s most évenkint két mil­lió púd szappant csinál olyan hulladékból, a mely eddig a tenderbe folyt. A gyár a nyers naftát kapja, melyből éven­kint nyolcvan millió púd petróleumot, harminc millió púd kerenzint és öt millió púd gépolajat, s egyéb finomabb terméket készít. Naponta 10.000 méter mázsa csak a petróleum-produkció­juk. A nyers naftát a forrásokból agyaggal levert raedra gödrökbe öntik, s a tetejét bezsindelyezik. Innen vezetik be a gyár pároló készülékeibe, a­melyekből a finomság szerint különböző hőfoknál egymásután válnak ki a különböző minőségű ügyi miniszter Spitzmüller miniszteri tanácsossal megjelent a Sacher-szállóban. Negyedórával ké­sőbb odaérkezett Körber és Széll Kálmán minisz­terelnökhöz ment, a­hol Széchényi gróf, a király személye körül való miniszter is megjelent. Az események drámai érdekességgel fejlődtek. Egész nap nagy sereg magyar régn­­ó volt Széll Kál­mán szobája közelében s v­­ére bécsi kollégáik kö­zül is sokan csatlakoztak hozzájuk. Valahányszor Széll Kálmán megjelent, a magyar újságírók közrefogták, de ő egyre csak ezt a stereotip vá­laszt adta: — Ném mondhatok semmit, nem fogok semmit sem mondani. Mikor este a királyi audiencia után vissza­tért, újra ismételte: — Nincs semmi mondanivalóm. Egy óra múlva talán már mondhatok valamit. Egy órával később ezzel a megjegyzéssel vo­nult vissza szobájába: — Kincsen semmi közölni valóm. Kern volt senki, a­kinek fogalma lett volna arról, hogy a kiegyezés ügye hogyan áll és hogy mi lesz a következménye a kiegyezés meghiúsulá­sának: várjon, melyik miniszterelnök fog lemon­dani? Csakhamar megtudják, hogy Körber még egyszer eljön a Sacher-szállóba, mire az izgalmas várakozás legfőbb fokát érte el. Tizedfél óra­kor megjelent Körber a szállóban és­­­ az ottlakó orosz külügyi miniszter szobája után kérde­zősködött. Kern sokkal később elterjedt a hir, hogy a kiegyezés létrejött. A magyar újságírók közrefogják Széll Kálmánt, a ki igy szól: — A dolog rendben van. Széchényi Gyula gróf a király kabinetiro­dájába siet, hogy ő felsége újév hajnalán föl­ébredve, rögtön értesüljön a hírről. Az újságírók látták még, a mint Széll Kálmán osztrák kollégái­tól megh­atottan elbúcsúzik és a­mint egymás­nak szerencsét kívánnak. Azután a félhivatalos újság szerkesztőjének lediktálta a kommünikét a kiegyezés létrejöttéről, mire a magyar újságírók élénken éljeneztek és szerencsét kívántak neki. A­mikor az osztrák miniszterelnök Böhm- Bawerk­­kel tíz órakor a szállót elhagyta, az elő­csarnokban mosolyogva így szólt a pénzügyi mi­niszterhez :­­— Most m­ár mehetünk vacsorázni, tisztult anyagok. Meglepi a szemlélőt, hogy a ren­geteg telepen alig látni munkást. A gyár ugyanis aránylag igen kevés munkással dolgozik. A nafta­ csöveken folyik a desztilláló kazánokba. A fűtés pedig mamuttal történik; ez egy sűrű, piszkos folyadék, melyet gőzerővel porrá mor­zsolnak és fújnak bele a tűzbe, így azután hu­szonkét kazán fűtéséhez két munkás kell. Az em­berek inkább csak ellenőrzik a gépek működését. Bejártam a gyár területét, a­melyen a naftaambárok,­ úgyszólván naftatárak égő anya­gukkal és robbanó kigőzölgésükkel szinte féle­lemmel töltik el az embert. Már a kutaknál megcsodáltam, hogy a munkások milyen gondat­lanul kalapálják a vascsöveket, s hogy a pöröly alól kiugró szikra hogyan nem gyújtja lángra a robbanó gázokkal terhes levegőt. Itt meg éppen — kivéve a naftatavak közvetetten környékét — még dohányoznak is az emberek. És ettől soha sincs tűz. Annál iszonyatosabb ám, ha mégis tűz van. Néhány év előtt éppen a Kábel-gyárban megrepedt egy cső, a­melyben a forró mamut köz­lekedett­ A folyadék, a­mely a levegőn légköri hőmérsékletnél magától meggyül, mint a forró láva öntött el és perzselt föl mindent, a­mi útjá­ban állott. Ez­ek­en védekezés nincs más, mint ár­kokat ásni, földgátakat vetni és szabadon leégni hagyni mindent, a­mi a gátakon belül van. A tűz milliókra menő kárt tett. A gyár különben éjjel-nappal dolgozik. Egy ízben valami állami ünnep alkalmával a vá­ros kormányzója elment a gyár igazgatójához, hogy miután holnapra általános munkaszünetet rendelt a cár, szüntessék meg a munkát a gyárban és természetesen állítsák meg a gépeket. Az igazgató szeme közé nézett a kormányzónak , így szólt: — Uram, ha ebben a pillanatban megál-Az orosz külügyminiszter Bécsben. Bécsből jelentik nekünk: Lamsdorff gróf ma foly­tatta tanácskozását Goluhovszki gróffal. Már ma egészen bizonyosnak látszik, hogy Ausztria-Ma­­gyarország nem fog arra vállalkozni, hogy a Bal­kán-félszigeten tényleg beavatkozzék és tevékeny­­sége legföljebb­ arra szorítkozhatik, hogy­­ a két nagyhatalom által kitűzött célt békés eszközökkel elérni igyekezzék. Lamsdorff gróf ma délelőtt nem fogadott látogatót. Tizenegy órakor a Belvedere­­hez hajtatott, a­hol Ferenc Ferdinánd királyi herceg félórás­ kihallgatáson fogadta. Lamsdorff innen az orosz nagykövetségre hajtatott. Délután egy órakor Goluhovszki gróf külügyminiszter Lamsdorff gróf tiszteletére villásreggelit adott,­ a­melyen jelen volt Szeli Raluán miniszterelnök is.­­ A reggeli után Lamsdorff gróf látogatást tett az olasz és francia nagyköveteknél és leadta névje­gyét a betegen fekvő török nagykövetnél. Lages­­dorff grófnál ma délután Jenő és Banner királyi hercegek, a francia nagykövet, Gall kereskedelmi miniszter, Mérey osztályfőnök és más méltóságok adták le névjegyüket. A török nagykövet névje­gyét a nagykövetség egyik tagja által adatta le. Este Ferenc Ferdinánd királyi hercegnél Lams­dorff gróf tiszteletére ebéd volt, melyen jelen volt Lamsdorff gróf, Szavinszky, Kapniszt gróf nagy­követ, a nagykövetség személyzetével, Goluhovszki gróf külügyminiszter, az udvari méltóságok és más személyiségek. Az egy órán át tartó ebéd után Ferenc Ferdinánd királyi herceg hosszabb perclet, tartott. Mialatt Lamsdorff gróf ott időzött, Wedd német nagykövet a szállóban leadta névjegyét. Holnap este 9 órakor Lamsdorff gróf Pétervárra utazik. A képviselőház­ ülése. Pár percig tartó for­mális ülést tartott ma a képviselőház. Appony Kért gróf elnök a képviselőházhoz érkezett ik­­mányok bemutatása után bejelentette, hogy Rerk Marcel képviselő összeférhetetlenségi ügyében a vizs­gálat véget ért; az ítélő­bíróságot a Ház­­janu­­ár 19-iki ülésén fogják kisorsolni. Az ülés végén ::Kóri László pénzügyminiszter a miniszterelnök mari­sából beterjesztette a főrendiház tagjainak sérhetetlenségéről szóló törvényjavaslatot. Szoln­ok-Doboka vármegye a minis.. nőknek. Deisről jelentik: Szolnok-Doboka v. -r ,g-:c tegnap tartott rendkívüli közgyűlése Désy fő ispán indítványára egyhangúlag elhatározta, hogy Széll Kálmán miniszterelnökhöz az újév alkalmából üdvözlő táviratot küld. A távirat így szól: „Szolnok- Doboka vármegye törvényhatósági bizottságának mai napon tartott közgyűlése, a midőn a beálló újév al­kalmából üdvözli Nagyméltóságodat, örömmel ra­gadja meg az alkalmat, hogy a nemzeti élet érdekei­m ittatom a gépeket, éppen mához két hétre ad meg az utolsó kerék, s ha az­után azonnal újra mozgásba akarom hozni a gyárat, éppen mához öt hétre lesz teljesen mozgásban. A kormányzó kiitta a maradék teáját és­ nem szólt többet a mirakaszü­netről. Ilyen gyára, ha nem is ekkora nagy, de még mindig jókora, nyolcvanegy van Bakunak. A Rothschild gyára sem sokkal kisebb, s az örökké működő naftakutaknak van dolguk, hogy mind e gyárakat nyersanyaggal ellássák. Egy ilyen nafta-kút naponta mintegy 120.000 kilogram naftát ad és húsz évig is szü­­­netlenül meríthető. Vannak azonban olyan bő kutak is, a­melyek már a megfúráskor mint a szökőkút vetik ki a naftát, a­mely a levegőn azonnal tüzet fog. Az ilyen kút valóságos fő-­ nyeremény annak, a­ki ásta. Az ásás azelőtt bárkinek szabad volt, csak a termés mennyisége után kellett adót fizetni. Mikor azonban az oroszok második nagy kölcsönüket akarták fölvenni a párisi piacon, Witte pénzügyminiszter elment Rothschildhoz támogatásért. Rothschild a pénzügyi kérdések forgatagából egyszerre hirtelen kitért: — Hallom, hogy a zsidókat ki akarják űzni Oroszországból ? — Hát bizony az nincs kizárva, —­ felelt a pénzügyminiszter. — Akkor nem lesz kölcsön. — Hát majd meggondoljuk a dolgot. Néhány hónappal rá meghozták a szigorító rendszabályokat a zsidók ellen, Rothschild pedig meghiúsította a kölcsönt. Erre vitte bosszúból, hogy a Rothschild-vállalatot meghiúsítsa, enge­­delemhez kötötte a naftafurást, így harcolnak a titánok. 3

Next