Budapesti Hírlap, 1903. december (23. évfolyam, 330-359. szám)
1903-12-01 / 330. szám
. Nem kutatjuk, mik voltak a mai fordulatnak erkölcsi indítékai. Vájjon fölébredt-e az ellenzék vezéreiben a felelősség érzete, hogy a végtelen zavarért a nemzetnek ők is felelni tartoznak. Vájjon hatottak-e az obstruálókra a közvéleménynek ellenük irányult hangos megnyilatkozásai , a kereskedelmi kamarák, a közgazdasági szaktestületek föliratai, a tegnapi szegzárdi nagy pártközi népgyűlés határozatai, melyek rövid pár nap alatt őket megsemmisítő, a közéletből kibojkottáló áradássá szaporodhatnak? Mindebből micsoda és mi más százféle érzés volt a vezető lélek a mai parlamenti jelenetben: kutassák a lélekbúvárok. Bennünket és az országot a külsőleg is látható eredmények érdekelnek. Ezeket pedig abban látjuk, hogy alig maradt egy-két ember az obstruálok padjain, aki a további, mindenáron való harcot kiabálta volna. Holnap nem lesz ülés. Pártbeli és pártközi tanácskozások fognak folyni a fegyverszünet alatt. Ezeken válik meg aztán, hogy micsoda értéke volt a Kossuth Ferenc kinyújtott békejobbjának. Annyi bizonyosnak látszik, hogy az ellenzéki pártok higgadt vezérelemeinek könnyebb lesz a sora, mint a Tisza-kormány alakulásakor volt. Mert akkor még számosabb tagból állott a minden áron harcot kívánók tábora; ma csak egy-két ember viselkedett úgy, mint aki semmiképpen sem akar békét. Ha most sem fogják tudni a békének ellenzéki munkásai ,a saját elvtársaik elenyésző kis csoportját a maguk álláspontjára vonzani vagy szorítani, akkor igazán nem tudjuk, mit tartsunk vezéri hivatásukról. Kossuth Ferenc mai föllépése után a parlamenti rend mutatkozó körvonalait egy-két fanatikus emberen kívül csak azok igyekezhetnek megszaggatni, akiknek az obstrukció a kenyérkérdés. Ezeknek az elementumoknak sem elég erkölcsi tartalma, sem elég politikai mega függetlenségi párt értekezlete. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as Kossuth-párt holnap, kedden este 5 órakor (és nem 6 órakor) Kossuth Ferenc elnöklésével értekezletet tart. Tisza István gróf üdvözlése. Temesvár város közgyűlése, mint levelezőnk jelenti, Molnár Viktor főispán elnöklésével ma tartott közgyűlésén egyhangúlag elhatározta, hogy Tisza István gróf kormányelnököt üdvözli és bizalmáról biztosítja őt és a kormány összes tagjait. Máramarosszigetről táviratozzék. Máramaros vármegye törvényhatósági bizottsága Roszner Ervin báró főispán elnöklésével tartott mai közgyűlésén egyhangúlag elhatározta, hogy Tisza István gróf miniszterelnököt kormányelnökké történt kinevezése alkalmából bizalmának és ragaszkodásának kifejezése mellett üdvözli. Zomborból jelentik: Zombor város törvényhatósági bizottsága Latinovics Pál főispán elnöklésével tartott rendes évnegyedes közgyűlésén elhatározta, hogy Tisza István gróf miniszterelnököt és az elnöklése alatt alakult kormányt hazafias és teljes bizalommal föliratban üdvözli és a volt miniszterekhez búcsúföliratot intéz. ■sának és nevelésének ő volt a megtestesített példaképe. Maga az egész ember élő tanítás volt, amely pedig a leghathatósabb. Sohasem mondotta, hogyetek olyanok, mint én, de magának az embernek a látása erre buzdított. Ezren és ezren Vallják, amit ma Rados a koporsó előtt mondott, hogy Hofernek köszönik életük kincsének java részét. Ez a kis szürke ember egyik jótevője volt a nemzetnek. Hintette a magot, szakadatlanul, szó, föltűnés nélkül, mintha ez magától értetődnék; egyszersmind mindent megtett, hogy a mag kikeljen. Csupa mindennapi dolgot tett, de nem mindennapi módon és én boldognak mondom életét, mert mindvégig a maga számára egyszerű ember volt, de aki békében élt magamagával, békében az egész világgal és a ki mi előttünk az igaz és nevezetes ember Magaslatán áll. Szabad lélek volt. Előítélet, fanatizmus nem fért lelkéhez. Az iskolamesterek pedantériájától is távol maradt. Egész életén át középszerű bürokrata volt, amint illik és kell, mert a bürokratizmus megöli az iskolát. Mindenki iránt, aki megérdemelte, elismeréssel volt. Öröm volt vele érintkezni. Beöthy, aki az ő iskolájában kezdte meg tanári pályáját, jól mondotta koporsója előtt, hogy aki Hoferrel beszélt, mindig jobbnak, többnek érezte magát. Semmi aggresszív nem volt benne. Nem játszotta se az erkölcsit irót, se a reformátort és minden extravaganciát kedves mosolygással fogadott. Mintha mondotta volna: faragjatok ti elméleteket, én maradok az én ifjúságomnál és nevelem. Többet ér a biztos tett, mint a kétes elmélet. Mindig a dolgot nézte és csak ezzel kapcsolatban a személyt. De magamagát soha sem nézte. Se hír, se Bolgár ügyvivőség Berlinben. Berlinből jelentik nekünk. A bolgár kormánynak az az igyekezete, hogy Berlinben diplomáciai ügyvivőséget állítson föl, eddig a német kormánynak azon a követelésén szenvedett hajótörést, hogy hivatalos alkalmaknál a bolgár ügyvivő mindig a török nagykövet kíséretében jelenjék meg és hogy a nagykövet mutassa őt be, amivel kifejezést nyert volna Bulgáriának Törökországtól kincs, se tekintély után nem törekedett. Soha énjét előtérbe nem tolta. Bölcs ember volt, még pedig kezdettől fogva. Neki nem kellett e téren tisztulnia, meghiggadván, őt szeretete tette bölcssé és ez mindig meg volt benne. Fölötte kedves volt, teljesen átlátszó és kristálytiszta. Derült lélek volt. A felhők gyorsan átvonultak a lelkén, lelkének meleg, erős napja gyorsan fölszitta. Soha másnak a rovására nem mulatott, minden léhaság távol maradt tőle. A kitüntetéseket, melyekben részesült, szívesen fogadta, de soha utánuk nem járt. Olyan volt, mint az arany, nem lehetett beszennyezni. Soha nem volt baja tanáraival sem, ami Magyarországon igen nagy dolog. Jó ember volt, de nem gyönge puhaságból, nem idegességből. Jól beszélt. Iskolai beszédei remekek voltak, mert az egész harmonikus ember megnyilatkozott bennük, szeretete, igaz volta, egyszerűsége, mélységes komolysága, az az egészséges idealizmusa, mely nem a felhőkben jár, hanem itt a földön akarja a jónak és igaznak a birodalmát megalapítani. A természet jó kedvében teremtette. A harmónia mindig ajándék, melyet kapunk. Ő nem önzően élvezte, hanem másoknak odaadta. Az ember jól érezte magát az ő körében. Nem mindenki értette meg mivoltát. A harmónia, a szeretet a legjótékonyabb hatalmak, de a legcsöndesebbek is. Az újabb áramlatok embereinek, kik nemcsak mérgesen gyűlölni tudnak, de gyűlölködésükkel még kérkedni is mernek. Hofer talán gyöngének, erőtlennek tetszett. Mert nem hadakozott se pro, se kontra. De nem mindenkinek adatott a harc kedve és tehetsége. Fájdalom, kellenek ezen a förtelmes harctéren harcosok is, de boldog az az ember, kinek nem a harc jutott osztályrészül. Mily gyönyörű képet BUDAPESTI HÍRLAP. (330. sz.) győző ereje nem lehet arra, hogy a lelkiismeretes politikusok nagy táborát magukkal vonszolják vagy pedig a bosszankodó, de tétlen néző szerepére kárhoztassák. A képviselőház ülése. A képviselőház holnap, kedden nem tart ülést,s legközelebbi ülése holnapután, szerdán délelőtt tíz órakor lesz. Ez ülés napirendjére az újoncjavaslat tárgyalásának folytatása van kitűzve. A szerb püspöki zsinat, melynek egyedüli tárgya a temesvári püspöki szék betöltése, december 13-án ül össze Karlócán. A szászok és a szabadelvű párt, Nagy-Szebenből jelentik. A keresztényszigeti választókerület választmánya elhatározta, hogy Gresskovics képviselőt fölszólítja a szabadelvű pártba való belépésre. 1903. december 1 való függése. Újabban fordulat állott be ebben a dologban és a német kormány hozzájárult az ügyvivőség fölállításához e követelés teljesítése nélkül. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, nov. 30. A mai ülésre is teljes apparátussal vonult be az obstrukció. A jegyzőkönyvhöz maga Lengyel Zoltán huszonhét módosítást nyújtott be, melyekben ilyen fontos korrekciót ajánlott: november helyett — őszutó hassék, később helyett — utóbb, Lovászy neve nem i-vel, hanem y-nal írandó stb. Nessi Pál szintén tett indítványt a jegyzőkönyvhöz. Ez a tömérdek indítvány, a hozzá való szünetekkel, felszámlálással, fölszólalással elegendő volt arra, hogy az ülést késő délutánig foglalkoztassa, de ha nem lenne eleegendő, volt egyéb szer is: egy csomó képviselő írásbelileg szabadságot kért olyan megokolással, hogy a sok törvénytiprás fölkavarta vérüket s ez oly káros hatással volt idegrendsze küikre, hogy pihenniük kell. Tekintettel arra, hogy éppen a legszívósabb obstrukciósok kérték a szabadságot, bizonyos, hogy a többség azt viharos tetszéssel megadta volna, de nem addig van az. Ez esetben fölkelt volna egy erősebb idegzetű obstrukciós honatya, hogy tiltakozzék a szabadságolás ellen s mivel a „betegek“ ragaszkodnak kérelmükhöz, névszerinti szavazást kér ellenük. Hát szavaztak volna kilenc óráig.De hát nem került erre a sor. Minden jel arra vallott, hogy elegendő lesz a napirendhez való szavazás is. Feilitzsch alelnök ugyan lealkudott a Lengyel indítványaiból hatot, Szőts Pál jegyző is oly meghatóan védelmezte az ő megtámadott stílusát, hogy Lengyel nagylelkűen visszavonta egyik indítványát. De mi haszna volt ennek ? Fölállt Kovács Pál a néppártról és igy szólt: — Én magamévá teszem az indítványt és fönntartom! Így is maradt Lengyelnek tizenhét indítványa, Nessinek vagy négy. Megél abból az obstrukció. Ámde a kormánypárti Nagy Mihály súlyos csapást akart mérni a taktikára. Azt indítványozta, hogy a kérdést úgy tegyék föl, hitelesíti-e a Ház a jegyzőkönyvet és hitelesítés esetében magától elesik Lengyel és Nessi szép indítvány-bokrétája. Nosza nagy zaj támadt, az obstrukció külön-külön akart szavaztatni minden indítványra, mint tegnap, de Feilitzsch elnök ezzel nem törődve, már a Nagy Mihály indítványa értelmében akarta szavazásra kitűzni a jegyzőkönyv dolgát. Most fölkelt Tisza István gróf. Persze nagy zenebona fogadta. Azonban, íme, Tisza nem ellenezte az egyenkint való szava- zást, mert — úgymond — hadd lássa az ország, festett az a mester, a ki föltünteti, hogy a harctér mellett, melyről még nem tűntek el a harc nyomai, a szántóvető nyugodtan végzi a maga dolgát, a messzeségbe nézve, melyben az emberiség boldogabb jövője rejlik. Ily szántóvető ember volt a mi felejthetetlen, nagy Hoferünk, csakhogy nem öntudatlanul végezte a maga munkáját, mint az a paraszt, hanem ragyogó, bizó, látó szemmel. Bízott az iskolában, az iskola hatalmában, világot alakító jelentőségében. Beöthy ma mély igazságot mondott koporsója előtt: Hofer volt az a csodaember, aki még a hálátlanság fenevadát is meg tudta szelidíteni. Nem tudok embert, kihez annyi ember oly hálás lett volna, mint Hofer iránt. Két nagy tény szól e mellett. Az első az, hogy ennek az iskolának volt növendékei alapítottak először Magyarországon egyesületet, melynek tagjai Hofer nevenapján összegyűlnek, hogy a Hofertől kapott kincset megőrizzék és gyarapítsák, a humanitás szellemét, az összetartozás érzését. Mily boldog az a férfi, ki örömmel emlékezhetik ifjúsága iskolájára. Ezt a boldogságot hálálják meg Hofer tanítványai a mesternek és az iskolának, amazt ünneplik, emennek néhány tanítványát ösztöndíjjal segélyzik. Nevezik pedig magukat nem hivatalosan: Hofer-egyesületnek. Remélem, ezentúl is megőrzik Hofer emlékét. A második tény pedig az, hogy az V. kerületi állami főreáliskola nevét is szerte az országban rövidítve így ejtik: Hofer-iskola. Tanító embernek ennél szebb emléket nem állíthatnak, nem is kell állítani. Mégis vannak a világon dolgok, melyeket csak az igazságnak, a jóságnak, a szeretetnek köszönünk.