Budapesti Hírlap, 1904. május (24. évfolyam, 121-150. szám)
1904-05-06 / 126. szám
5 iránt, annak legszebb és Jókaira nézve legdicsőségesebb bizonyítéka volt az, hogy a trónörökös mindjártaz eszme fölmerülésekor Jókaira gondolt, őt kívánta megnyerni a ma Magyarországra vonatkozó része munkatársának. Igen szíves levélben kérte föl e kitüntető megbízás elfogadására Jókait, a ki természetesen örömmel fogadta a fölhívást. Ettől fogva keletkezett az igaz, meleg barátságnak az a szép viszonya, a mely a királyfit és költőt egymáshoz fűzte és a mely gyönyörű viszony dicsősége a nagy költőről áthárult a nemzetre is, a melynek fia, Jókai tekintélyének és ama nagyrabecsülésnek, amelylyel a trónörökös viseltetett iránta, sok befolyása volt arra, hogy a nagy mű. Az osztrák-magyar monarkia írásban és képben, Magyarországra vonatkozó része olyan lett, amilyen, igaz, ha képe Magyarországnak, egy önálló kép, külön keretben, egész külön állítva attól a másik képtől, Ausztria képétől. A mű programját Jókai fölfogása értelmében módosították és ha a munkában közreműködő osztrák urak centralisztikus tervei újra, meg újra föl is merültek, sőt annak — a trónörökös bizalma folytán és közbenjárása által — minden alkalommal sikerült ezeket legyőznie. A nagy mű körül való munkásság mind szorosabbra fűzte a kapcsokat Jókai és Rudolf trónörökös között. A trónörökös — mint már előbb is — élénk figyelemmel kísérte Jókai irodalmi működését; gyakran kérdezősködött egyes regényei megjelenése után és mindig az igaz elismerés hangján szólott Jókai minden művéről. A Bálványos vár első kiadását hódoló dedikációval Jókai maga nyújtotta át a trónörökösnek és ekkor ismét fölhasználta Rudolf trónörökös, az alkalmat tisztelete, nagyrabecsülése, hálájának kifejezésére. 1883. közepétől 1889. végéig, hat éven keresztül, gyakran tüntette ki a trónörökös Jókait kiváló kegyével, nagyrabecsülése, barátsága jeleivel. 1889 végén a mayerlingi katasztrófa szakította végét ennek, a költőre és nemzetére egyaránt kitüntető, dicsőséget hozóviszonynak. Magyarország poétikus lelkű királyasszonyában buzgó olvasója volt Jókainak mindig és az ő ötven éves írói működésének minden gyümölcsében gyönyörködött az a fenkölt királyi szív, a mely annyira tudott lelkesedni a költészetért. Erzsébet királyné akkor gyönyörködött leginkább Jókai műveiben, amikor megtanulta teljesen a magyar nyelvet és Fálk Miksa oktatása mellett tanulmányozta múltját, jelenjét, irodalmát annak az országnak, amelyhez szeretettel ragaszkodott ama nap óta, hogy királynéja lett. Jókai műveinek zamatos, zengzetes nyelve még jobban megszerettette Vele hazánk nyelvét és szebb, megkapóbb, elragadtatóbb leírásból talán sehol sem ismerhette volna meg a királyné Magyarországot, a magyarokat, mint éppen Jókai műveiből. A költőnek több ízben volt alkalma a tisztelet és nagyrabecsülés jeleit tapasztalni, amelyeket művei által keltett maga iránt a királynéban. Valahányszor megjelent Jókai a királyné előtt, mindig fölhasználta a királyasszony az alkalmat, hogy regényei fölött való elragadtatását kifejezze neki és kérdezősködjék irodalmi tervei, készülő munkái felől. És ahányszor egy-egy újabb műves ajándékozta meg irodalmunkat, a királyasszony volt az elsők között, akik azt olvasták, mert Jókai minden új művét — a királyné kívánságára — elküldte a királyi családnak. Egyszer a királyné udvari estén megemlítette, hogy Jókai sokat dolgozott azóta, amióta utoljára látta. — Azt hiszem, hogy porszemeket hordok vele hazám épületéhez — mondotta Jókai. — S ön mentül többet ir, nekem annál többet kellolvasnom— felelt a királyné kedves bókkal. Jókai és Csernyi. " Mikor Aradra megérkezett a szerencsétlen temesvári csata híre, az Aradon lévő képviselőket és menekvőket leírhatatlan kétségbeesés fogta el. Mindenki készült a halálra. Csányi, a vértanú miniszter hidegvérrel elajándékozta értékesebb holmiját, könyveit, pisztolyait olyan embereknek, akikről azt hitte, hogy túl fogják élni. Jókai arra kérte, hogy adjon neki is egy pisztolyt. Csányi szemébe nézett és azzal haragosan elutasította: ,. — Tedd, de ne mondd... Jókai nagyon elszégyenlette magát, hogy arca elárulta, mire gondol és kiment a szobából. Kiss Ernő utána ment és megfogta karját, addig beszélt hozzá, mig kibeszélte fejéből azt a sötét gondolatot, a mit már homlokán lehetett olvasni. Köszönöm neki a föld porában azt a szót, a mi sorsomon határozott, — irja Jókai. Ez a szó ez volt: ji' 1— Önnek neje is van ... .; Jókai és Arany. Jókait Arany Jánoshoz gyöngéd barátság fűzte. Kern volt az olyan meleg, mint Petőfi és Arany barátsága, de felhőtlen és sírig tartó. Csakhogy nagyon ritkán látogatták meg egymást: huszonöt év alatt kétszer vizitelt Jókai Aranynál. Egyszer meglátogatta Aranyt nagykőrösi tanár korában. Arany azzal a biztatással csalta el Kőrösre, hogy az ő kis leánya, Juliska, az Örmény és családja című humorisztikus novellájából vígjátékot csinált és azt maga el is játsza. Jókait elragadta a szép kis Juliska előadása. Az ötféle szerepét, mely a darabban van, oly kedvesen játszotta, hogy megenni való volt. Különösen a vén Gerguczot, a maga rácos kiejtésével, aki a Micuckát „aranyos leányám“-nak szólítja. Attól fogva, ha összejött Aranynyal, nem is kérdezte másképpen, mint hogy: „mit csinál a szép kis Minczuczka ?“ Másodszori látogatása huszonöt év múlva történt, mikor Arany megírta Toldi szerelmét Jókai fölkereste üdvözlő levelével, melyre Arany kedvesen válaszolt, beszélt benne Jókainak a múzsákhoz való viszonyáról s hogy előbb megőszül a parókája, mint annak vége lesz. Jókai azután a Petőfi Társaság tisztelgő küldöttségét vezette hozzá. Amint benyitott az ajtaján, ott állt előtte megint az „arányos leányom“, a szép Mincucka. De nem ő volt az, hanem a „kis idegen“, a szép Juliska leánya. Minden dikció kiment a fejéből, nem tudott Aranynak semmiféle felköszöntőt mondani. — Látod, mondta neki, olyan régen nem láttuk egymást, hogy még azt sem tudod, hogy már csakugyan megőszült a parókám is. Arany mosolygott. — Azért írtam a levelemben a parókádról, mert tudtam, hogy egy hiúságból nem adod ki az újságban. Közös miniszteri tanácskozás. Tegnap Budapestre érkeztek a közös miniszterek, továbbá az osztrák kormány érdekelt tagjai s ma déli egy órakor a királyi palotában közös miniszteri tanács volt, amelyen a király elnökölt. A tanácskozásban résztvettek Goluhovszki és Bitreich közös miniszterek, Spaun báró admirális, továbbá a két kormányelnök: Tisza István gróf és Kerber dr. és a két pénzügyminiszter: Lukács László és Böhm-Beuwerk. A közös költségvetés idei tárgyalásán különböző differenciák merültek föl, amelyek miatt az 1905-ik költségvetés megállapítása nehézségekbe ütközött Ezért vált szükségessé a tárgyalás felfüggesztése, most pedig a király elnöklésével való konferencia, amelynek feladata volt, kiegyenlíteni az ellentéteket s elhárítani az akadályokat a megállapodás útjából. Úgy értesülünk, hogy a mai tanácskozáson, amely ötödfél óráig tartott, teljes megegyezésre jutottak s véglegesen megállapították a közös költségvetést. Eldöntötték egyúttal a delegáció összehívásának határidejét is. Május tizennegyedikére hívják össze a delegációt, amiből következik, hogy a magyar országgyűlésnek, amely május 7-én ül össze, éppen csak a delegátusok választása jut feladatául. Azután elnapolják a delegáció tanácskozásának idejére. A tanácskozást megelőzőleg Böhm Bawerk a pénzügyminisztériumban látogatást tett Lukács László pénzügyminiszternél, Körber Ernő osztrák miniszterelnök pedig Tisza István gróf miniszterelnökkel tanácskozott a budavári miniszterelnöki palotában. Körber dr. és Böhm-Bawerk lovag ma este visszautaznak Bécsbe. A harmadik ülésszak. Szombaton nyílik meg királyi kézirattal az országgyűlés harmadik ülésszaka. A képviselőház első napjai a különböző bizottsági választásokkal fognak eltelni. Alkalmasint szerdán fogják megválasztani a delegáció tagjait. S a legelső érdemleges ülésen megtartja expozéját Lukács pénzügyminiszter: előterjeszti az 1905. évi költségvetést. Liechtenstein herceg a kiegyezésről. Az osztrák keresztényszocialisták tegnap gyűlést tartottak Bécs egyik külvárosában, Hernálsban. Ezen a gyűlésen, mint nekünk írják, Lichtenstein herceg a magyar-osztrák kiegyezésről is nyilatkozott. Lichtenstein meg van róla győződve, hogy a kiegyezést a 11. szakasz alapján fogják megújítani. „Ez lelkiismeret, furdalást okoz ugyan a magyaroknak, úgymond, mert a magyar törvény szerint Magyarország csak az alkotmányos Ausztriával köthet kiegyezést, de a magyarok lelkiismerete el fog hallgatni, ha engedményeket kapnak. Ezek az engedmények: a készfizetések megkezdése s a Magyarország területére szállított osztrák cukorra kivetendő illeték.“ A szegedi választás. A szegedi szabadelvű párt ötven tagú küldöttsége, mint nekünk jelentik, Bósa Izsó dr. vezetésével ma tisztelgett Rónay Jenő volt, főispánnál Kiszomborban, hogy felajánlják neki aképviselőjelöltséget. Rónay a jelöltséget elfogadta, a programbeszédét május 12-én fogja elmondani. A füg,getlenségi párt Becsey Károly dr. ügyvédet léptette föl, az új párt jelöltje, Bánffy Dezső báró. A választás május 24-én lesz. Az osztrák delegáció megalakulása. "Bécsből táviratozzak, hogy az osztrák delegáció elnökévé Jávorszki lovagot, alelnökévéjdutsch bárót, a költségvetési bizottság elnökévé pedig Chlumeckyt je 1901. május 6. BUDAPESTI HÍRLAP, (126. sz.) lölték. ■ : A háború. Budapest, máj. 5. Több oldalról, Berlinen és Londonon át jövő táviratok, sőt egy tokiói Reuter-telegram is azt a szenzációs hírt jelentik ma, hogy a japánok, nak a gyújtóhajókkal való legutóbbi támadásukkal sikerült a port-artum kikötőt elzárni. Tokióban már nagy tüntetés is volt ennek az öröméra .Alexejev tengernagy tudvalévően azt jelentette tegnap Pétervárra, hogy a japánok támadását teljesen visszaverték , az orosz erődök ágyúi elsülyesztették a gyújtóhajókat, mielőtt ezek még célt értek volna. Ezzel szemben a mai jelentések,ből az tűnik ki, hogy a gyujtóhajók közül több közvetetlenül a kikötő bejárata előtt sülyedt el .Alexejev jelentésében csak kilenc gyujtóhajóról tett említést, míg most kitűnik, hogy tizenkét gyujtóhajó volt, s mivel egy orosz félhivatalos jelentés is azt állítja, hogy csak nyolc elsülyesztett gyújtóhajónak a helyét állapíthatták meg, kettőét pedig nem, azt lehet következtetni, hogy ez a két hajó sülyedt el a kikötő bejáratában.. Ha a kikötő elzárása valóban sikerült, akkor’ el lehet mondani, hogy Port-Artur sorsa eldőlt, s mivel az orosz hajóraj kimozdulni nem tud, a japánok ott szállhatnak partra, ahol akarnak. Későn éjjel megis érkezett a jelentés, — egy orosz félhivatalos szerint — hogy Pisz-cevó elé japán szállítógőzösök érkeztek, amelyek csapatokat akarnak partra szállítani. Pisz-neevo Port-Artúrtól északkeletre van szemben az Ellisz-szigetekkel. Itt szálltak partra a japánok a kínai háború alkalmával is, s innen vonult egyik seregük a liaotungi félszigetre, a másik Mandzsúria belsejébe. Úgy látszik, most is ez a terve a japánoknak , s míg csapataik egy része a kiaotungi félszigetre megy, hogy Port-Arturt a szárazföldről is körülzárja, a másik része előrenyomul az oroszok föngvangcsengi hadállása ellen egyszerre a falu felől induló csapatokkal. Hogy az oroszok helyzete igen komoly, mutatja az a körülmény is, hogy Alexejev a cár rendeltére ma hirtelen el-utazott Port-Arturból az aktív hadsereghez. Kaszalinszki tábornoknak, a harmadik hadti osztály parancsnokának jelentése igen érdekes adatokat tartalmaz arról a katasztrófáról, amely Kiulencsengnél érte az oroszokat, Kastalinszki tábornok vezette a csatában az orosz csapatokat, de, mint mondja, május elsején csak Szaszulics tábornok parancsára kezdte meg újból a küzdelmet, amely a megelőző napon is kedvezőtlen fordulatot kezdett venni az oroszokra nézve. Kastal ?