Budapesti Hírlap, 1905. július (25. évfolyam, 179-209. szám)

1905-07-01 / 179. szám

r* 1905. julius 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (179. sz.) — Ugyan menjen már. Csak kis leányt fogunk ide venni. Egy leánygyerek, ha szépen felöltöztetik, olyan, mint egy angyal. Az ember megnöveszti a haját és kék szalagot köt bele — mindig fehérbe fog járni. Piroska kacagott, beszaladt a másik szo­bába és kihozott onnan valamit,­­ azt mondta, hogy ruha, de én nem akartam elhinni, mert azt gondoltam, hogy akkora kicsi emberke, a­ki abba beleférjen, nincsen a világon. — Megvettem neki előre — mondta és a kezembe adta a kis cókmókot. Aztán valahonnan ■előkeritett egy pár pici topánt is és melléje tette az asztalra. És úgy örült, úgy tapsolt neki. 1. A­mint nézegettem, forgattam a parányi toalettet, valami szimpátia lopta be magát­ észre­vétlenül a szívembe a kicsi nő iránt, a­ki abba belep­ászol. — Csakugyan belefér ebbe az a gyerek, csodálkoztam. — Hogyne. — Hát aztán a Mihályé. — Az övé. — Aztán kérdezte már tőle ? — Kérdeztem. Nem éppen ezt, csak úgy mondtam, hogy nem adná-e nekem valamelyiket. Gondoltam, majd ezt választjuk. — Aztán mit mondott Mihály ? — Hogy hát ő nem bánja, neki van öt, jut is, marad is. — Mihály! Mihály csak az apja. Beszélt az anyjával? — Holnap fogok vele beszélni. Magával elmegyek hozzájuk. Azt akartam mondani, én bizony nem­­megyek, de ránéztem a parányi cipőkre és így­­ feleltem: — Isten neki, holnap nézzük meg a kis leányt. Másnap csakugyan elmentünk Mihályék­. . . - hoz. Mikor a kapuhoz értünk, Piroska azt mondta, aztán ne mondja rögtön, hogy a kis Jul­­csát akarjuk. Mihály az udvaron várt bennünket az egész családjával. Ő maga alacsony, nagy bajuszú ember volt, őszbecsavarodott dús hajjal és értel­mes kék szemekkel. A felesége gyönge, beteges asszonynak látszott. Hosszúkás madonnaarca volt, meg nagy, szomorú szeme. Az öt gyerek közül az egyik, a legidősebb az eperfa legtete­jén ült egy hajlós, vékony ágon. Mikor az apja szólította, kecsesen és biztosan jött le, mint egy mókus. A második a negyediket fogta. A har­madik a porban játszott az anyja lábánál, a leg­kisebb, a mi Julcsánk pedig ott ült az anyja ölé­ben és mikor minket meglátott, elkezdett cin­­cogni, mint egy fájósfogú egérke. Az asszony nem valami barátságosan foga­dott bennünket. Úgy látszik, az ura informálta előre, mi járatban vagyunk, mert egyre a gye­rekeit nézte, féltő, nyugtalan tekintettel. Mihály ellenben nagyon beszédes volt és a kedvünkbe akart járni. — Jani, gyere le, köszönj a tekintetes ur­nak — szólította a fán ülő gentlemant. Az asszony gyors mozdulattal megigazí­­totta a fején a kendőt és erélyes hangon meg­szólalt : — Janit nem adom. Majd szelídebb han­gon hozzátette: — Ő a legidősebb. — Igaz — mondta Mihály — ő a legidő­sebb és elkomolyodott. — Nem szokna meg az ilyen nagy gyerek úgy se. A feleségem megsimogatta a nagyobbik kis leánynak a haját. Fakó arcú, szeplős, csúnya gyerek volt, a haja akár a csepp. — Mari — mutatta be Mihály. — Beteges — vágott közbe az anyja — nem való elvinni ezt se. — Igaz, — hagyta helybe újra Mihály — ezt se lehet adni. Beteg gyereknek az anyja mel­lett a helye. A porban ülő gyerek keservesen elkezdett sírni. Az anyja lehajolt hozzá, a kötőjével törül­­gette az arcát és így csitította: — Ne sírj, lelkem, nem adlak én oda a világért se. Mihály a vállát vonogatta, mintha mondta volna: Lám, ilyen bolond az anya, és a negye­dikhez közeledett volna, ha az asszony rá nem kiált: — Kigyelmed mán adná. Hát nem tudja, hogy Erzsi nem alszik el Mari nélkül soha. Mihály megrökönyödve nézett rá. — Már hogy adnám — mondta, aztán a feleségemhez fordult és lemondólag legyintett a kezével: — Ne tessék bántani, kicsi még a nagyon. Piroskát a hallottak nagyon elbátortalaní­tották és félénken csak annyit mert mondani: — Hátha a kis Julcsát . . . Mihálynénak piros lett az arca és egy gyö­nyörű, védő mozdulattal még szorosabban ölelte magához a gyermekét. — A kis Julcsát — szólott és most meg elsápadt. Szép szomorú szeméből sűrűn kezdtek hullani a könyek a kis gyerek arcára. Mihály is rosszallan csóválta a fejét és szemrehányóan tekintett a feleségemre: — Már azt igazán nem lehet. Egy pillanatig hallgattunk valamennyien. Aztán az apró szentek elkezdtek keservesen sírni, mintha valami veszedelmet sejtett volna meg a kis lelkük. Mihály is elfordult és lenézett a földre, mintha valamit keresne. Az én asszonyomnak is kényes volt a szeme, aztán odament a másik asszonyhoz, meg­ölelte szépen és azt mondta neki: — Olyan szép volt, hogy nem adta . . . « a népnek: szabadság, a­mi érdemben azt jelenti, hogy a nemzetnek magának is szabad és döntő súlyú szava legyen sorsának intézésében. És ilyen körülmények között akarnak megpróbálkozni erő­szakos kísérletekkel Magyarországon, a szabadság hagyományos országában? . . . . Teljes bizalmatlansággal" nézünk Fejér­­váry úgynevezett közvetítő missziója elé s nem hiszünk a sikerében. Az alkotmányellenes kor­mány nem való arra a szerepre, a­melyet magá­nak követel. A király ismeri a többség álláspont­ját s ha újólag meg akarja tudni, módjában áll­­közvetettemül a többség útján. Ha ő felsége tel­jesíteni akarja a nemzet jogos követeléseit, ak­kor nincs szükség Fejérváryra. Ha nem akarja teljesíteni, akkor meg hiábavaló minden közve­títés, a­mely csak arra jó, hogy kegyes látszatot teremtsen — a szomorú valósággal szemben. * Sok szó esett már arról, tudja-e és miként fedezni a kormány fizetéseit, szemben az adósze­dés megtagadásával. A kormány értesülé­sünk szerint az adó megtagadása mellett is számít jövedelemre, oly adónemekből, a­me­lyek automatice befolynak. Pénztári kész­letei is vannak, de ezentúl is van egy módja, a­melyre a szükséges előkészületeket ,már meg is tette. Nevezetesen ki fog bocsátani mintegy ötvenmillió értékig kamatozó pénztári utalványokat, a­melyeket tőle a Magyar-Osztrák­­ Nemzeti Bank és a Magyar Általános Hitelbank­­fog átvenni. Ez olyan manipuláció, mint mikor a magánember vagy vállalat a váltóra vesz föl pénzt. .. Fejérváry Bécsben, Bécs, jan. 30.(Saját tudósítónktól.­) Fejérváry Géza báró, a­ki ma délben érkezett Bécsbe és a ki ter­mészetesen ismét táborszernügyi egyenruhában ment fél kettőkor a Burgba, teljes két órát töltött ■Ott. Mint ebből látható, hosszú tanácskozás volt a király és tábornoka között. A király holnap reg­gel­ Ischlbe utazik s ezért mintegy bucsukihall­­gatáson fogadta ma délelőtt Gautsch báró mi­niszterelnököt és Golubovszki gróf külügyminisz­tert, délután pedig Fejérváry báróra került a sor. A királynak e kihallgatás alkalmával termé­szetesen valamennyi oly kérdést el kellett intéz­nie, a­melylyel nyári pihenője alatt Ischlben foglalkozni nem akar. Első­sorban ama főispá­nok fölmentése tartozik ide, a kik semmi áron sem akarnak Fejérváry alatt helyükön megma­radni, vagy a­kikben Fejérváry nem bízik. Ez­zel kapcsolatosan Fejérváry báró a törvényható­ságok ellenállási mozgalmának várható fejlődésé­ről és következményeiről tett jelentést s egyszer­smind a mozgalommal szemben tervezett kor­mányakcióhoz kérte a király hozzájárulását. A kormánynak erre nézve megvan már a maga terve, a­melyet a Héderváry miniszterelnöksége alatt kifejtett passzív rezisztencia tanulságai alapján alkotott meg. A terv már a múltkori brukki audiencia alatt szóba került. Az akkori elhatározásnak megpecsételése a mai audiencián történt meg. Fejérváry báró a főispánok jelen­téseiből tudja már, hogy milyen a törvényható­ságokban a helyzet és kétségtelenül e jelentések alapján tette meg a királynak végleges előter­jesztését. A tegnapi miniszteri tanácsnak e tárgy­­ban hozott formális határozata ma megkapta a király jóváhagyását és igy a kormánynak a leg­közelebbi napokban teendő lépései a törvényha­tóságokkal szemben a mai tanácskozás döntése alapján történnek. Valószínű, hogy a kormány köriratot fog intézni első­sorban a törvényható­ságokhoz ebben a kérdésben. A kereskedelmi szerződések dolga, a kvóta­­kérdés és a várható valamennyi kisebbrendű kér­dés is szóba került a mai audiencián. A politikai világ azonban itt is épp úgy, mint valószínűleg Budapesten, legfőképen az iránt érdeklődik, hogy a koalícióval megindítandó tárgyalás terve a mai audiencián előbbre jutott-e és ha igen, mi­lyen utasításokat kapott ebben a tekintetben Fe­jérváry. Erre a kérdésre azonban ma nem derült még világosság, talán a jövő hét eseményei hoz­zák meg a választ. Fejérváry báró audienciája után a magyar minisztérium palotájába tért vissza s ott fogadta Burián báró látogatását. A közös pénzügyminiszter a vasútra is kikísérte apósát, a­ki Skerlecz báró miniszteri titkár társa­ságában délután öt órakor visszautazott Buda­pestre. ír A félhivatalos Búd. Tud. jelenti: Fejér­­váry Géza báró miniszterelnök, a­kit a mai dél­után folyamán ő felsége magánkihallgatáson fo­gadott, este kilenc óra után visszaérkezett Buda­pestre. A miniszterelnök kihallgatáson volt, hogy­­ségének — Ischlbe való elutazása előtt — jelentést tegyen a helyzetről. Hír szerint Fejér­váry báró miniszterelnök valószínűleg a legköze­lebbi napokban hozzáfog feladatának ama részé­hez, mely a szövetkezett ellenzékkel való meg­egyezés létrehozására vonatkozik. Tárgyalás az ellenzékkel. Fejérváry Géza báró miniszterelnök az ellenzéki vezérbizottság nyolc tagjához ma leve­let irt és pedig Kossuth Ferenc, Apponyi Albert, gróf, Andrássy Gyula gróf, Bánffy Dezső báró, Zichy Aladár gróf, Thaly Kálmán, Rakovszky István és Darányi Ignác urakhoz, a­kiket arról értesített a miniszterelnök, hogy holnap talál­kozni kívan velük. A találkozásról kétféle érte­sülésünk van: az egyik szerint Fejérváry külön veresi föl a fent említett politikusokat a lakásu­kon, egy másik értesülésünk szerint Fejérváry arra kérte az urakat, hogy velük egy helyütt és egyszerre találkozhassék, hogy előterjeszthesse akat a javaslatokat, a­melyek felfogása szerint helyzet megoldásra alkalmasak. Fejérváry leveleiről az este értesültek az elenzéken, a­hol arról vannak meggyőződve, így Fejérváry a mai királyi kihallgatás alatt újabb koncessziókat kért és felhatalmazást arra,­gy az ellenzéknek békeajánlatot tegyen. A tár­gyalásról körülbelül egyhangú az a vélekedés, h­ogy eredménye nem lesz, mert Bécsben még most sem látják be, hogy a kiélesedett válságot csupán lojális engedékenységgel lehet megoldani és a megzavart rendet és nyugalmat helyre­állítani.­­ A vezérek még holnap megállapítják, hogy mikorra hívják össze a vezérbizottságot ta­nácskozásra, de már most bizonyos, hogy az értekezletet a legrövidebb időn belül, tehát vasár­napon, vagy hétfőn tartják meg.­­ Apponyi Albert grófot táviratban értesí­tették Fejérváry meghívásáról. A függetlenségi pártkörben Batthyány vadar gróf és Zichay Jenő gróf, a­kik ma Bécs­­jártak, érdekes dolgokat beszéltek a bécsi­­ kedvéről. Pénzügyi körökben nagy az ijetle­­a magyar események miatt. Rémhíreket jesztenek, hogy ugyanis Magyarországon már

Next