Budapesti Hírlap, 1905. július (25. évfolyam, 179-209. szám)
1905-07-01 / 179. szám
r* 1905. julius 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (179. sz.) — Ugyan menjen már. Csak kis leányt fogunk ide venni. Egy leánygyerek, ha szépen felöltöztetik, olyan, mint egy angyal. Az ember megnöveszti a haját és kék szalagot köt bele — mindig fehérbe fog járni. Piroska kacagott, beszaladt a másik szobába és kihozott onnan valamit, azt mondta, hogy ruha, de én nem akartam elhinni, mert azt gondoltam, hogy akkora kicsi emberke, aki abba beleférjen, nincsen a világon. — Megvettem neki előre — mondta és a kezembe adta a kis cókmókot. Aztán valahonnan ■előkeritett egy pár pici topánt is és melléje tette az asztalra. És úgy örült, úgy tapsolt neki. 1. Amint nézegettem, forgattam a parányi toalettet, valami szimpátia lopta be magát észrevétlenül a szívembe a kicsi nő iránt, aki abba belepászol. — Csakugyan belefér ebbe az a gyerek, csodálkoztam. — Hogyne. — Hát aztán a Mihályé. — Az övé. — Aztán kérdezte már tőle ? — Kérdeztem. Nem éppen ezt, csak úgy mondtam, hogy nem adná-e nekem valamelyiket. Gondoltam, majd ezt választjuk. — Aztán mit mondott Mihály ? — Hogy hát ő nem bánja, neki van öt, jut is, marad is. — Mihály! Mihály csak az apja. Beszélt az anyjával? — Holnap fogok vele beszélni. Magával elmegyek hozzájuk. Azt akartam mondani, én bizony nemmegyek, de ránéztem a parányi cipőkre és így feleltem: — Isten neki, holnap nézzük meg a kis leányt. Másnap csakugyan elmentünk Mihályék. . . - hoz. Mikor a kapuhoz értünk, Piroska azt mondta, aztán ne mondja rögtön, hogy a kis Julcsát akarjuk. Mihály az udvaron várt bennünket az egész családjával. Ő maga alacsony, nagy bajuszú ember volt, őszbecsavarodott dús hajjal és értelmes kék szemekkel. A felesége gyönge, beteges asszonynak látszott. Hosszúkás madonnaarca volt, meg nagy, szomorú szeme. Az öt gyerek közül az egyik, a legidősebb az eperfa legtetején ült egy hajlós, vékony ágon. Mikor az apja szólította, kecsesen és biztosan jött le, mint egy mókus. A második a negyediket fogta. A harmadik a porban játszott az anyja lábánál, a legkisebb, a mi Julcsánk pedig ott ült az anyja ölében és mikor minket meglátott, elkezdett cincogni, mint egy fájósfogú egérke. Az asszony nem valami barátságosan fogadott bennünket. Úgy látszik, az ura informálta előre, mi járatban vagyunk, mert egyre a gyerekeit nézte, féltő, nyugtalan tekintettel. Mihály ellenben nagyon beszédes volt és a kedvünkbe akart járni. — Jani, gyere le, köszönj a tekintetes urnak — szólította a fán ülő gentlemant. Az asszony gyors mozdulattal megigazította a fején a kendőt és erélyes hangon megszólalt : — Janit nem adom. Majd szelídebb hangon hozzátette: — Ő a legidősebb. — Igaz — mondta Mihály — ő a legidősebb és elkomolyodott. — Nem szokna meg az ilyen nagy gyerek úgy se. A feleségem megsimogatta a nagyobbik kis leánynak a haját. Fakó arcú, szeplős, csúnya gyerek volt, a haja akár a csepp. — Mari — mutatta be Mihály. — Beteges — vágott közbe az anyja — nem való elvinni ezt se. — Igaz, — hagyta helybe újra Mihály — ezt se lehet adni. Beteg gyereknek az anyja mellett a helye. A porban ülő gyerek keservesen elkezdett sírni. Az anyja lehajolt hozzá, a kötőjével törülgette az arcát és így csitította: — Ne sírj, lelkem, nem adlak én oda a világért se. Mihály a vállát vonogatta, mintha mondta volna: Lám, ilyen bolond az anya, és a negyedikhez közeledett volna, ha az asszony rá nem kiált: — Kigyelmed mán adná. Hát nem tudja, hogy Erzsi nem alszik el Mari nélkül soha. Mihály megrökönyödve nézett rá. — Már hogy adnám — mondta, aztán a feleségemhez fordult és lemondólag legyintett a kezével: — Ne tessék bántani, kicsi még a nagyon. Piroskát a hallottak nagyon elbátortalanították és félénken csak annyit mert mondani: — Hátha a kis Julcsát . . . Mihálynénak piros lett az arca és egy gyönyörű, védő mozdulattal még szorosabban ölelte magához a gyermekét. — A kis Julcsát — szólott és most meg elsápadt. Szép szomorú szeméből sűrűn kezdtek hullani a könyek a kis gyerek arcára. Mihály is rosszallan csóválta a fejét és szemrehányóan tekintett a feleségemre: — Már azt igazán nem lehet. Egy pillanatig hallgattunk valamennyien. Aztán az apró szentek elkezdtek keservesen sírni, mintha valami veszedelmet sejtett volna meg a kis lelkük. Mihály is elfordult és lenézett a földre, mintha valamit keresne. Az én asszonyomnak is kényes volt a szeme, aztán odament a másik asszonyhoz, megölelte szépen és azt mondta neki: — Olyan szép volt, hogy nem adta . . . « a népnek: szabadság, ami érdemben azt jelenti, hogy a nemzetnek magának is szabad és döntő súlyú szava legyen sorsának intézésében. És ilyen körülmények között akarnak megpróbálkozni erőszakos kísérletekkel Magyarországon, a szabadság hagyományos országában? . . . . Teljes bizalmatlansággal" nézünk Fejérváry úgynevezett közvetítő missziója elé s nem hiszünk a sikerében. Az alkotmányellenes kormány nem való arra a szerepre, amelyet magának követel. A király ismeri a többség álláspontját s ha újólag meg akarja tudni, módjában állközvetettemül a többség útján. Ha ő felsége teljesíteni akarja a nemzet jogos követeléseit, akkor nincs szükség Fejérváryra. Ha nem akarja teljesíteni, akkor meg hiábavaló minden közvetítés, amely csak arra jó, hogy kegyes látszatot teremtsen — a szomorú valósággal szemben. * Sok szó esett már arról, tudja-e és miként fedezni a kormány fizetéseit, szemben az adószedés megtagadásával. A kormány értesülésünk szerint az adó megtagadása mellett is számít jövedelemre, oly adónemekből, amelyek automatice befolynak. Pénztári készletei is vannak, de ezentúl is van egy módja, amelyre a szükséges előkészületeket ,már meg is tette. Nevezetesen ki fog bocsátani mintegy ötvenmillió értékig kamatozó pénztári utalványokat, amelyeket tőle a Magyar-Osztrák Nemzeti Bank és a Magyar Általános Hitelbankfog átvenni. Ez olyan manipuláció, mint mikor a magánember vagy vállalat a váltóra vesz föl pénzt. .. Fejérváry Bécsben, Bécs, jan. 30.(Saját tudósítónktól.) Fejérváry Géza báró, aki ma délben érkezett Bécsbe és a ki természetesen ismét táborszernügyi egyenruhában ment fél kettőkor a Burgba, teljes két órát töltött ■Ott. Mint ebből látható, hosszú tanácskozás volt a király és tábornoka között. A király holnap reggel Ischlbe utazik s ezért mintegy bucsukihallgatáson fogadta ma délelőtt Gautsch báró miniszterelnököt és Golubovszki gróf külügyminisztert, délután pedig Fejérváry báróra került a sor. A királynak e kihallgatás alkalmával természetesen valamennyi oly kérdést el kellett intéznie, amelylyel nyári pihenője alatt Ischlben foglalkozni nem akar. Elsősorban ama főispánok fölmentése tartozik ide, a kik semmi áron sem akarnak Fejérváry alatt helyükön megmaradni, vagy akikben Fejérváry nem bízik. Ezzel kapcsolatosan Fejérváry báró a törvényhatóságok ellenállási mozgalmának várható fejlődéséről és következményeiről tett jelentést s egyszersmind a mozgalommal szemben tervezett kormányakcióhoz kérte a király hozzájárulását. A kormánynak erre nézve megvan már a maga terve, amelyet a Héderváry miniszterelnöksége alatt kifejtett passzív rezisztencia tanulságai alapján alkotott meg. A terv már a múltkori brukki audiencia alatt szóba került. Az akkori elhatározásnak megpecsételése a mai audiencián történt meg. Fejérváry báró a főispánok jelentéseiből tudja már, hogy milyen a törvényhatóságokban a helyzet és kétségtelenül e jelentések alapján tette meg a királynak végleges előterjesztését. A tegnapi miniszteri tanácsnak e tárgyban hozott formális határozata ma megkapta a király jóváhagyását és igy a kormánynak a legközelebbi napokban teendő lépései a törvényhatóságokkal szemben a mai tanácskozás döntése alapján történnek. Valószínű, hogy a kormány köriratot fog intézni elsősorban a törvényhatóságokhoz ebben a kérdésben. A kereskedelmi szerződések dolga, a kvótakérdés és a várható valamennyi kisebbrendű kérdés is szóba került a mai audiencián. A politikai világ azonban itt is épp úgy, mint valószínűleg Budapesten, legfőképen az iránt érdeklődik, hogy a koalícióval megindítandó tárgyalás terve a mai audiencián előbbre jutott-e és ha igen, milyen utasításokat kapott ebben a tekintetben Fejérváry. Erre a kérdésre azonban ma nem derült még világosság, talán a jövő hét eseményei hozzák meg a választ. Fejérváry báró audienciája után a magyar minisztérium palotájába tért vissza s ott fogadta Burián báró látogatását. A közös pénzügyminiszter a vasútra is kikísérte apósát, aki Skerlecz báró miniszteri titkár társaságában délután öt órakor visszautazott Budapestre. ír A félhivatalos Búd. Tud. jelenti: Fejérváry Géza báró miniszterelnök, akit a mai délután folyamán ő felsége magánkihallgatáson fogadott, este kilenc óra után visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnök kihallgatáson volt, hogységének — Ischlbe való elutazása előtt — jelentést tegyen a helyzetről. Hír szerint Fejérváry báró miniszterelnök valószínűleg a legközelebbi napokban hozzáfog feladatának ama részéhez, mely a szövetkezett ellenzékkel való megegyezés létrehozására vonatkozik. Tárgyalás az ellenzékkel. Fejérváry Géza báró miniszterelnök az ellenzéki vezérbizottság nyolc tagjához ma levelet irt és pedig Kossuth Ferenc, Apponyi Albert, gróf, Andrássy Gyula gróf, Bánffy Dezső báró, Zichy Aladár gróf, Thaly Kálmán, Rakovszky István és Darányi Ignác urakhoz, akiket arról értesített a miniszterelnök, hogy holnap találkozni kívan velük. A találkozásról kétféle értesülésünk van: az egyik szerint Fejérváry külön veresi föl a fent említett politikusokat a lakásukon, egy másik értesülésünk szerint Fejérváry arra kérte az urakat, hogy velük egy helyütt és egyszerre találkozhassék, hogy előterjeszthesse akat a javaslatokat, amelyek felfogása szerint helyzet megoldásra alkalmasak. Fejérváry leveleiről az este értesültek az elenzéken, ahol arról vannak meggyőződve, így Fejérváry a mai királyi kihallgatás alatt újabb koncessziókat kért és felhatalmazást arra,gy az ellenzéknek békeajánlatot tegyen. A tárgyalásról körülbelül egyhangú az a vélekedés, hogy eredménye nem lesz, mert Bécsben még most sem látják be, hogy a kiélesedett válságot csupán lojális engedékenységgel lehet megoldani és a megzavart rendet és nyugalmat helyreállítani. A vezérek még holnap megállapítják, hogy mikorra hívják össze a vezérbizottságot tanácskozásra, de már most bizonyos, hogy az értekezletet a legrövidebb időn belül, tehát vasárnapon, vagy hétfőn tartják meg. Apponyi Albert grófot táviratban értesítették Fejérváry meghívásáról. A függetlenségi pártkörben Batthyány vadar gróf és Zichay Jenő gróf, akik ma Bécsjártak, érdekes dolgokat beszéltek a bécsi kedvéről. Pénzügyi körökben nagy az ijetlea magyar események miatt. Rémhíreket jesztenek, hogy ugyanis Magyarországon már