Budapesti Hírlap, 1906. november (26. évfolyam, 300-329. szám)
1906-11-01 / 300. szám
megfutamítják. A műnyelv imponáló köntösét is le kell vetniök, mely sokaknak nemcsak beszédjét, hanem gondolkodását is homályossá teszi. A dolog velejét el kell különíteniük a mellékesektől, ami nekik is, a hallgatóknak is, az előadott tudománynak is javára válik. Be kell fejezniük témájukat, ami a szabad iskola előadásait nagyon kedvezően megkülönbözteti az egyetemiektől, melyeket az előadó oly ritkán juttat befejezéshez. Az a szabad viszony, mely itt előadó és hallgató közt fönnáll, meghittebbé, kedvesebbé teszi a kettő érintkezését; amaz nem zsarnok, emez nem reszkető, vagy pajkosságon fejét törő alattvaló; az előadó se gőggel, se kóklereskedéssel nem ér célt; lassan-lassan át fogja látni, hogy úgy kell viselkednie és beszélnie, mint műveit ember műveit emberek közt. Milyen jó lesz, ha ezt szintén el nem felejti az egyetemi katedrán sem. A középiskolában is frissebbé, elevenebbé kellene tenni a tanítást. Mily merevek, szögletesek, pedánsak sokan azok közül a középiskolai tanárok közül, kik soha nem érezték azt a friss szellemet, mely a szabad iskolákban fejlődik. A szabad iskolák hivatva vannak jótékony hatással lenni egész hivatalos tanítási rendszerünkre és szervezeteinkre. Ki kell azt gyógyítani merevségéből, meg kell szabadítani skolasztikus nyűgéből, közelebb kell hozni a való élethez és az igaz tudományhoz. De a szabad iskolának nem szabad megmaradnia, annak haladni kell a közönséggel és simulni szükségleteihez. A legjelentékenyebb köztük a Szabad Egyetem, vagy igen rossz hivatalos nevén : Népszerű főiskolai tanfolyam, mely a leggazdagabb, némileg hivatalos szervezetű, de épp azért ki van téve a hivatalosság bajainak. Ez iskolának minden évben átlag ötezer hallgatója van; ez már igen tekintélyes szám, de nagy baj az, hogy mindegyik félév csak hat hétre terjed. Az egész évből csak tizenkét hét valók a tanulásra és negyven a színek, kik ez igazság csarnokiban laktak. Gonoszság nincs a ti kebletekben, ti az igazságból éltek. Mentsetek meg a gonosz istentől a nagy ítéletnek napján.“ — Ha a túlvilági esküdtszék ítélete a lélek ellen szól, s azt gonosznak találja, akkor ,,az értelem“ vissza száll a testbe s űzi, hajtja és szemrehányásokkal illeti. Az elitélt lélek emberi testbe törekszik jutni s ha ez neki sikerült, azt gyötri, gyilkosságba s őrültségbe kergeti. Évszázadok múltán, ha a bűnhődés mértéke betellett, a gonosz lélek megsemmisül. A jó lélek szintén próbáknak vettetik alá. Ismeretlen ösvényeken jár, melyeken küzdelmek várnak rá, miközben tudása növekszik, egygyé lesz Osiriszszel s az istenhez társul. Ez teszi a lélek boldogságának legnagyobb fokozatát; itt egészen értelemmé válik, látja istent szinről-szinte és beléje elmerül. E mellett azonban mindenki hitte, hogy a lélek visszatér a testhez s ezzel további életet él, — de csak addig, a meddig a test vagy valamely helyettesitője megvan; mert ha a test s helyettese elpusztul, a lélek nem tud mivel egyesülni s akkor az egyénre nézve a teljes megszűnés következik el. A megsemmisüléstől való rettegés s az a törekvés, hogy azt kiki elhárítsa magától, szülte azt a sokféle, nagyszerű és csodálatos siri alkotást, a melyet Egyiptomban találunk. Minden kornak megvolt a maga ízlése, de abban minden kor találkozott, hogy a test létezését lehetőleg biztosítsa s a sírban levő egyént mindennel ellássa, amire szüksége van, vagy aminek hasznát veheti. Itt három dolgot kell megkülönböztetnünk: a test bebalzsamozását, a sírházakat, s a halott használatára a sírokba tett tárgyakat. A bebalzsamozást külön munkás-kaszt végezte, s az eljárás igen egyszerű volt. Az agyvelőt, a szivet matra? Ez így volt jó az elején, mikor a közönséget szoktatni kellett az előadásokra, de látva a közönség nagy érdeklődését, meg kellene kétszerezni a tanítás idejét, vagy négy tanfolyamot szervezni, melyek mindegyike hat hétre terjed vagy két tizenkéthetes tanfolyamot rendezni. A tanulók száma egyébiránt nem határoz. A nagy intézmények ereje abban van, hogy mindig, mindenkinek rendelkezésére állanak. A vasút mindenhová elvisz, akár van, akár nincs utas; az utca ki van világítva, akár kevés, akár sok ember fordul meg benne. így kell lennünk a Szabad Egyetem kurzusaival. Sok kurzus legyen, hogy mindenki, aki rászorult, megtalálhassa, amit keres. Mi az, hat hathetes kurzus ? Húsz sem volna sok. Az utolsó évben például nem volt több, mint egy biológiai előadás, az is részletkérdésről (átöröklés), nem volt szociális előadás, az egész évben egy művészettörténeti stb. Hogy az elnökség érdekes témákat és megfelelő előadásokat választott, mutatja a hallgatók nagy száma, hogy sok fontos szakot mellőznie kellett,elkerülhetetlen, ha csak hat-hat kurzust szervez, de ebből következik, hogy szaporítania kell a kurzusokat. Több természettudományt, több társadalomtudományt, több művészettörténetet, történetet, filozófiát kérünk. A Szabad Egyetem legyen, ami a tudomány körét illeti, igazi egyetem, ölelje föl az emberi tudás egész körét, melynek előadását gondos terv szerint kell szerveznie. Igaz, hogy erre sokkal több pénz kell, mint most rendelkezésre áll, mert a tanítás olcsóságán nem szabad változtatni. Most egy egész hatelőadásos kurzust hallgatni egy koronába kerül, ez így maradjon. De az államnak legalább ötször annyit kell adnia, hogy az intézmény fejlődhessen. Ha nem fejlesztik, ha stagnálni engedik, akkor tönkre fog menni, akkor előadói kart se nevelhet magának. Sok egyéb kívánságunk volna még, a gyomrot, s a beleket kivették a testből, s külön e célra készült fületlen köcsögforma edényekbe temették, melynek tetejéül valamelyik alvilági istennek a feje szolgált. A testet sóval erősen bedörzszölték, mert a só óv a romlás ellen, aztán belemártották kátrányba, az egész testet erős lenvászon-lepelbe csavarták és ugyanilyen szalagokkal tetőtől-talpig sokszorosan átkötötték. Ezzel készen volt a bebalzsamozott múmia. A múmiák erős kátránytartalma volt az oka, hogy a múlt század második felében az angolok a tengeri hajókat múmiákkal sütötték. A sikházak között leghatalmasabbak s legcsodálatosabbak a legősibb idők alkotásai, a piramisok. A Nílus balpartján Memfisztől déli irányban, hat csoportban állanak a kőóriások; számuk jelenleg vagy hatvanra tehető. Az uralkodóknak szolgáltak temetőhelyül a III. dinasztiától kezdve a XII.-ig, vagyis körülbelül 3700. évtől kezdve 2200-ig Krisztus előtt. A barbár Etiópiában, a későbbi Meroeben, az Atbara és Bahr el Azrak között a piramis építés szokása eltartott Krisztusig. Az egyiptomi piramisok nagyságra igen különböznek egymástól. Magasságuk 10 m.-től 145 m.-ig terjedt, ennek megfelelő a tömegük is. A legnagyobbak azok, melyek a IV. dinasztia idejéből valók s melyeket mi a legrégibbeknek tartunk. Valósággal azonban nem lehetnek a legrégibbek. A miként ugyanis a természetben, épp úgy a kultúrában sincsen ugrás. Mielőtt Keopsz, igazi néven Kufu fáraónak elméjében megfogamzott, az a büszke gondolat, hogy magának mindent felülmúló és minden időkre szóló síkházat épít, a piramisépítés terén igen hosszú időnek kellett eltelnie, melynek tapasztalatai által a mérnöki tudomány és technika képessé vált ez óriási építmény megalkotására, de elég, ha egyelőre még egyet említünk. A Szabad Egyetemnek igen energikusan rajta kellene lennie, hogy akcióját a vidékre is kiterjeszsze. Eddig csak Pozsonyba ment el, ahol fényes sikereket ért. De miért nem szervezik a Szabad Egyetemet Győrött, Fehérvárott, Kassán, Temesvárt, Aradon, Szegeden stb. Nyilván csak a pénzen múlik. A vidéket nehezebb fölrázni; könnyű volna ott ezeket a kurzusokat divattá tenni, annál nehezebb : lelki szükségletté. De minél nehezebb a dolog, annál fontosabb, annál szükségesebb, így, amint most van a budapesti Szabad Egyetem, abban a veszedelemben forog, hogy luxuscikké válik, mely a szellemi híreseknek Budapesten minden évben néhány élvezetes estét rendez; ez is valami, de nem az, amire szükségünk van. Mi nagy kultúrás intézménynek tekintjük, melynek feladata a tudományt nagy energiával terjeszteni, igen soknak, aki ma nem juthat el a tudományhoz, módot adni, hogy tanulságra szert tegyen, hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarországon a tudomány legyen az úr. Ettől pedig az intézmény még nagyon messze van. Szépen indult, de veszedelemben forog, melyből csak az állam bőkezű segítsége mentheti meg. A külügyminiszter és a miniszterelnök. A Budapesti Tudósító jelenti: A miniszterelnökségen tegnap este az ebéd után Aehrenthal báró külügyminiszter és Wekerle Sándor dr. miniszterelnök még másfél óra hosszat folytatták a déli órákban megkezdett beszélgetést, amely alkalommal valamennyi kérdésben egyetértésre jutottak. Kossuth Ferenc üdvözlése. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter ma a következő üdvözlő táviratot kapta: Karánsebes. Hálás köszönet nagyméltóságodnak, hogy alkalmat nyújtott forró hazafias érzésünk és a nagy bujdosók iránti kegyeletünk kifejezésére. Isten áldása kisérje működését. A Karánsebesi Daloskor. — Széelykeve. A magyar nemzet régi szép álmának megvalósulása, a bujdosók hamvainak hazaszállítása alkalmából üdvözli nagyméltóságodat Székelykeve község képviselőtestülete. — Karcfalva. Csikkarcfalvának, mint a választókerület székhelyének hazafias közönsége, II. Rákóczi Ferenc- BUDAPESTI HÍRLAP. (300. bz.) 1906. november 1. A piramis testének közepén van a fáraó örök pihenőhelye. Ez a sirterem 10 méter hosszú, 6 méter magas és 5 méter széles; minden egyes oldala egyetlen asszuáni vörös gránitlap, melynek csiszoltsága ma is tükörsima s a lapok az érintkező vonalban oly szorosan simulnak egymáshoz, hogy nem egy tíst, de egy hajszálat sem lehet kettő közé bedugni. A piramisba méter magas, szűk folyosó vezet; a hőség benne elviselhetetlen; hisz az afrikai nap évezredeken át a köveket szinte izzóvá tette; a levegő benne rossz, dohos; amihez járul a milliónyi denevér hulladéka, amiben bizony bokáig kell gázolni. Bár a piramis bejáratát több száz métermázsányi gránit csapóajtó zárta el, a nagy fárraó mégsem élvezett örök nyugodalmat. Sírrablók törtek be a szentélybe, s pedig már nagyon régen. A VIII. és IX. dinasztiák barbár lelkű uralkodói az ősi emlékeket lerombolták; többek között föltörték Kufu piramisát és tetemét megsemmisítették. Amíg a fáráók piramisokat építettek örök lakóhelyül, Egyiptom nagy urai kisebb síriházakat készíttettek maguknak, azonban a fáráók nyugvóhelyeinek szomszédságában. Akik ugyanis a fáráók árnyékában éltek, holtukban is oltalmukat keresték. E kisebb sírhelyek csonka piramishoz hasonlítanak; a nép „másztaba“ névvel illeti őket, ami annyit jelent, mint: pad. Memfiszben, s ettől délre Szakkárában, Abusirben nagy számmal láthatók. Az anyag, amelyből épültek, kő és vályog. A másztaba ajtaja keletre néz, néha előcsarnoka és oszlopcsarnoka van. Egy, vagy több teremből áll; maga a sirhely 3—30 méter mély, kútszerü függőleges akna, ebből oldalvást nyílik a sziklába vágott sir. A terembe gyűltek a meghaltnak hozzátartozói imádkozni s áldozatot bemutatni. A termek s