Budapesti Hírlap, 1907. február (27. évfolyam, 28-51. szám)

1907-02-01 / 28. szám

1907. február 1. BUDAPESTI HH&LAP. (28. sz.) lónyi örökében látni. A miniszterek azonban erről nem nyilatkoztak. A Magyar Távirati Iroda, jelenti: Az igaz­ságügyi tárca betöltésére vonatkozólag több lap neveket is említve, oly híreket közöl, mintha a miniszterelnök erre nézve már megtette volna a fölszólítást. Illetékes helyről nyert fölhatalma­zás alapján jelenthetjük, hogy ilyen fölszólítás még eddig senkihez sem intéztetett, mert a mi­nisztereket a király nevezvén ki, első­sorban ő felsége tájékozandó az iránt, hogy ki legyen a miniszterelnök által kinevezésre fölterjesztve. Államtitkárok a közös miniszté­riumokban. Bécsi munkatársunk illetékes fér­fiúval beszélgetett a Zeit ama híréről, a­melyben azt jelenti, hogy a közös hadügyminisztérium­ban államtitkári állásokat akarnak szervezni. A kapott fölvilágosítás az utolsó betűig megcáfolja ezt a hírt. Az ott említett, terv csupán egy az osztrák parlamentben fölmerült eszme, a­mely sehogy sem jutott el még a komoly meg­fontolás stádiumához sem. Hogy is juthatott volna, a­mikor például az osztrák kormány még azt a kérdést sem tudta megérlelni, várjon a belpolitikai tárcáknál szerveztessenek-e állam­­titkári állások. Ott akadt fönn a dolog, hogy hivatalnokok vagy parlamenti férfiak legyenek-e az államtitkárok. A­míg ezt a kérdést Ausztriá­ban el nem intézik, még csak föl sem lehet vetni a hadügyi államtitkárság kérdését. A­mi Ma­gyarországot illeti, még Bécsben is tudnak már annyit, hogy nem oly világ van most itt­, hogy egy új közös hivatal szervezhető volna. Schönaich közös hadügyminiszter, a­ki mindezeket jól tudja, soha sem is pendített meg ily eszmét. Ilyformán világos, hogy nem az osztrák, sem a magyar kormány nem jutott abba a helyzetbe, hogy ebben a kérdésben véleményt nyilvánítson, más, úgynevezett illetékes körök, annál ke­­vésbbé. Magyar osztály osztrák minisztériumban. Bécsi munkatársunk jelenti a következőket: Ismé­telten rámutattunk a Beck-kormánynak arra a fogására, a­melylyel Ausztria népeinél azt hiteti el, hogy Magyarország felől valami óriás veszedelem fenyegeti Ausztriát és hogy ennek elhárítása a kor­mánynak fő célja. A Beck-féle magyarellenes ke­resztes hadjárat hivatalos bej­elen­tése megtörtént. Az osztrák miniszterelnökség sajtóirodája ma tu­datja, hogy a miniszterelnökség eddigi osztályainak számát egy gyel szaporították. Az új osztály egye­düli feladata a Magyarországgal való viszonyt il­lető teendők elintézése lesz, jelenti az osztrák hi­vatalos tudósítás, a­melyet a késő esti órákban a lapoknak ezérkü­ld­tek. Világos, hogy itt manőverrel van dolgunk, a­melynek célja szintén kétségtelen. Arra számít, Beck báró és ravasz kabinetfőnöke, Sighardt úr, hogy az új osztály fölállításának híre növeli majd az osztrák népek véleményében azt a fölfogást, hogy fenyegető veszedelemről van szó, a­melylyel szemben akár csak valami elemi katasztrófa idején vagy háborúban rendkívüli intézkedések és rendkívüli intézmények szükségesek. A terv szerző­jét, Sighardt osztályfőnököt különben ma titkos ta­nácsossá nevezték ki. Távol áll tőlünk, hogy kiseb­bítsük Sighardt úr érdemeit, a­kinek buzgósága a választói jog reformjának érdekében épp oly nagy volt, mint szívóssága a választói jog reformja ellen hat hétig folytatott harcban. Azt hisszük azonban, hogy kinevezésénél szerepet játszott némileg egy más körülmény is, igaz osztrák szempont. Sighardt ur tudvaledvőleg a lelke az osztrák kiegyezési bi­zottságnak s már most kinevezésével azt a benyo­mást akarják kelteni az osztrák népekben, hogy az osztrák kiegyezési bizottság, mivel excellenciás ur ül benne, nagyobb súlyú, mint a magyar, a­mely­nek még a feléje rendelt minisztere sem kegyel­mes úr. Bécsből jelentik a M. Távirati Irodá-r,aki Sieghardt Rudolf dr. miniszterenökségi osztályfőnök a titkos tanácsosi méltóságot kapta. Ez alkalommal a miniszterelnökség ügybeosztásában változás állott be. Eddig a tulajdonképpeni elnöki osztályon kívül sajtó-osztály és számvevő-osztály volt. Most egy új ügyosztály szerveztetett, a­melynek feladata lesz­­ a Magyarországhoz való viszonyra vonatkozó összes ügyek tárgyalása, a­mennyiben azok a miniszter­elnök közvetetten hatáskörébe tartoznak. Az új osz­tály vezetésével Zolger Iván, dr. miniszteri titkárt bízták meg. Egyidejűleg az elnöki osztály eddigi főnökét, Sieghardt dr. osztályfőnököt e funkció alól fölmentették és az osztály vezetésével Szmth­a Jó­zsef osztálytanácsost bizták meg. A miniszterelnök­ségnek mind a négy osztályát Sieghardt dr. osztály­főnök alá rendelték. A bán a horvát dolgokról. Pejacsevich Tivadar gróf horvát bán mint már megírtuk, tegnap reggel Budapestre érkezett és hosszabb ideig tanácskozott előbb Josipovich Géza horvát miniszterrel, délután pedig Wekerle Sándor miniszterelnökkel, a­kinek a hovát ügyekről és a Starcsevics-párt, obstrukciójáról tett jelentést. A bán ma is eljött a képviselőházba és a déli órákban újra hosszasan tanácskozott a minisz­terelnökkel. Pejacsevich gróf horvát bánnal egyik munkatársunknak is alkalma volt beszélni és a bán a horvát dolgokról a többi között ezt mondotta: — A horvát országgyűlés feloszlatásáról eddig csak az újságokban olvastam, magam még nem tudok róla. Én két napja vagyok most Bu­dapesten és azóta a horvát országgyűlésen tör­ténő dolgokról csak a táviratból és az újságok­ból értesülök, de hogy mi történik a kulisszák mögött, arról most tudomásom nincsen. Egyéb­ként én még bízom abban, hogy sikerülni fog az ellentéteket békés úton elsimítani. Hogyha pe­dig ez nem sikerül és az obstrukció tovább tart, arról, hogy mi történjék azután és mi fog tör­ténni, természetesen most nem nyilatkozhatom, mert az még hosszabb és beható tanácskozás tárgya lehet. Pártértekezletek­. A függetlenségi párt hol­nap, pénteken este öt órakor értekezletet tart, a­melyen az újoncjavaslatokat tárgyalja. — Az alkot­mánypártnak és a néppártnak is lesz holnap értekez­lete, a­melyen szintén az ujoncjavaslatokat tárgyalja. Felényi búcsúja. Budapest, jan. 31. Az igazságügyminiszteri szék megü­rese­­dése körül lejátszódott izgalmas jelenségek ma — egy érd­ekf­eszí­tő utolsó jelenetben — meg­nyugtató és kibékítő befejezéshez és megoldás­hoz jutottak. Polónyi Géza megjelent a képviselőházban s mindjárt az ülés elején, napirend előtt fölszó­lalva, bejelentette az igazságügyminiszteri állás­ról történt lemondását. Kifejtette álláspontját, és bejelentette, hogy pert indít vádlója ellen,­­ nehogy a per az igazságügyminiszteri szék mél­tóságát és díszét érinthesse, elhatározta azt is, hogy állásáról lemond. Ezzel megtett mindent, a­mit az ország, a párt és önönmagánnak érdeke tőle várhatott. Hozzátette még, hogy magával viszi hűsé­gét a 48-as elvekhez és ragaszkodását az igazság­ügyminiszteri székben előadott programjához. A beszéd rövid volt s minden részében általános és teljes elismeréssel találkozott. Po­lónyi magatartásában méltóság nyilvánult, a­mely soha sem téveszti el hatását. Minden sza­vát helyes tapintat sugalta s okfejtése leszerelt minden ellenvetést. A Ház minden oldaláról egy­aránt hangoztatták, hogy a beszéd kitűnő ha­tást tett. A függetlenségi párt szónoka, Iloitsy Pál is szerencsésen eltalálta a hangot és a mértéket. Az egész megható aktust nem zavarta disszonáns hang. A függetlenségi párt nagy része tüntetett Polónyi mellett. Ez a demonstráció is beleillett a Ház érzésébe, a­mely a mai napon — annyi visszavonás után — szimpatikusnak, korrektnek és tiszteletreméltónak ítélte Polónyi föllépését, a­melylyel ügyét tökéletes tapintattal befejezte. A lemondás a Házban. Polónyi búcsúzójára nagy közönség jött ma reggel a képviselőházba: a karzatok annyira megtel­tek, hogy minden jegy elfogyott, s a képviselők kö­zül is összegyűltek vagy háromszázan, különösen népesek voltak a függetlenségi párt padsorai. Polónyi tíz órakor érkezett az országházába, a miniszterek lépcsőjén ment föl, s a szobájában várt, míg megszólaltak a folyosókon a csengők, melyekkel az elnök az ülésre hívja a képviselőket és a minisz­tereket. Néhány perccel tíz óra után Polónyi az ülés­terembe lépett, a­hol ekkor még kevesen voltak. A képviselők közül többen Polónyihoz mentek, s kezet szorítottak vele, egyiküket, Gáli Sándort Polónyi megölelte. A búcsúzó miniszter sápadt volt ugyan, de vidáman és hangosan beszélgetett mindenkivel. Mielőtt elhelyezkedett a miniszteri székben, mögötte ülő államtitkárjának, Günther Antalnak ezt mondta: — No Tóni, most helyet cserélünk: te ülsz a székbe, én a padba! Mire az elnök megnyitotta az ülést, akkorra megérkezett a többi miniszter is. Zichy Aladár gróf kivételével mind jelen voltak, némán elfoglalták helyöket, még egymással sem váltottak egy szót sem. A jegyzőkönyv fölolvasása után Justh Gyula elnök jelentette, hogy az igazságügyminiszter és Iloitsy Pál képviselő a napirend előtt föl akar szólalni. Polónyi azonnal fölállt, s száraz, kemény hangon a következő beszédet mondta: Tisztelt képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Megrágalmaztak. Lelki megnyugvásomra szolgál, hogy az arra illetékes tényezők az ellenem emelt vádakban egy pillanatig sem hittek. Álláspon­tom, a­melyet pártvezérem és pártom nagy több­sége helyeselt és magáévá tett, az volt, hogy az igazságügyminiszter ilyen természetű perökben, a­míg a képviselőház többségének bizalmát bírja, bíróság elé nem mehet. Meg kellett azonban győ­ződnöm róla, hogy ez álláspontom e pártokban nem talált osztatlan helyeslésre, a vélemény­elté­rések és­­súrlódások könnyen odavezethettek volna, hogy ártanak azon nagy céloknak, a­melyeknek szolgálatában egyesültünk. Elhatároztam tehát, tisztelt Ház, hogy ügyemet a bíróság elé viszem. Korábban vallott és ki is fejtett meggyőződésem az volt, hogy ilyen természetű, tervszer­űleg végre­hajtott rágalmazással szemben magának a pernek tartama alatt az igazságügyminiszteri széknek méltósága és dísze sem maradhat érintetlen. Saját sorsom fölött magam rendelkezem, de ennek az állásnak méltóságát semmi esélynek kitenni nem szabad. (ügy van­ balfelől.) Ezért elhatároztam, tisztelt képviselőház, hogy állásomról lemondok. Ezen elhatározásom folytán lemondásomat tegnap az igen tisztelt miniszterelnök úrnak át is adtam. Megtettem mindent, tisztelt képviselőház, a­mit az ország, a pártom és sajá­t magam érdeke tőlem jog­gal megkövetelhetett. Magammal viszem a tisz­telt képviselőház, a függetlenségi és 48-as párt el­veihez való szeplőtelen hűségemet. (Élénk éljenzés és­ taps halfelöl.) Magammal viszem az igazságügy­­miniszteri székben elmondott programomban ki­fejtett alapelveim, és irányzatomhoz való hűséges és tántoríthatatlan ragaszkodásomat. (Élénk él­jenzés és taps balfelől.) Egy padsorral hátrább me­gyek, de annál nagyobb lelkesedéssel és kitartással fogom védelmezni mind a kettőt. (Élénk éljenzés és taps balfelől.) Mély tisztelettel kérem a képvi­­selőházat, kegyeskedjék ezen bejelentésemet tudo­másul venni. (Hosszantartó éljenzés és taps a bal­oldalon és a középen. Éljenzések jobbfelől.) A­mint befejezte beszédét, nem ült többé vissza a helyére, hanem fogta a táskáját, s az éljenző füg­getlenségi párt felé meghajtva magát, kiment az ülésteremből. Polónyi beszéde alatt csakis a függetlenségi párt éljenzett és tapsolt: a néppártban és az alkot­­má­nypártban senki meg se mozdult. Csak mikor a programját említette, akkor éljenzett a népártban is Zboray Miklós és Simonyi-Semadam Sándor. Ezután a függetlenségi párt megbízott szónoka, Iloitsy Pál szólalt föl, s a következőket mondta: Tisztelt képviselőházi (Halljuk! Halljuk!) Vannak helyzetek, a­mikor a sok szó nem fejez ki többet, mint a kevés. Ilyen helyzet ez a mostani. Vannak ügyek és dolgok, a­melyek nem igénylik a magyarázatot, mert az csak kétértelműséget hozna abba, a­mi önmagában világos. (Halljuk!) Ilyen ügy ez a mostani. Azért engedje meg nekem a tisztelt képviselőház, hogy minden magyarázat és minden indokolás nélkül egyszerűen fölolvassam azt a hatá­rozatot, a­melyet tegnap esti értekezletén az ország­gyűlési függetlenségi és 48-as párt hozott. Szól a határozat a következőképpen. (Halljuk! Halljuk!) „A függetlenségi párt Polónyi Géza igazság-, ügyminiszternek az igazságügyi kormány vezetésé­ben kifejtett tevékenységét és magatartását helye­selte és az országgyűlés elé terjesztett törvényjavas­lataiért a legnagyobb elismerését nyilvánítja és saj­nálja távozását. (Igaz! Úgy van!) A párt méltá­nyolja azokat a hazafias és férfiúi önérzetből eredt indokokat, a­m­elyek az igazságügyminisztert arra bírták, hogy ügyének a bíróság elé vitelével egyide­jűleg állásáról lemondjon; a párt távol van attól, hogy a lemondás fényében az ellene bizonyítékok nélkül emelt vádak megerősítését lássa. (Igaz! ügy van!) Bizalommal várja be a bírósági eljárást, a­mely elé az igazságügy miniszter ügyét vitte.“ (Élénk helyeslés. Fölkiáltások a baloldalon: Éljen Polónyi!) T. képviselőházi Az országgyűlési független­­s­égi és 43-as párt nem tartja szükségesnek, hogy i 3

Next