Budapesti Hírlap, 1908. június(28. évfolyam, 132-156. szám)

1908-06-02 / 132. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP. (132. sz.) 1908. junius 2. 1896-ban kereste a módokat, miképp le­hetne a magyar népoktatásnak eddig ugyszólva teljesen meddő tagozatát: az ismétlő-iskolát, olyan szervezettel el­látni, hogy abban a 13—14 éves korban lévő ifjúság nemcsak megerősödjék a mindennapi elemi népiskolában elsajátí­tott alapvető ismeretekben, hanem egy­szersmind olyan főleg gyakorlati ismere­tekre oktathassák, a­melyeknek jövő élet­­foglalkozásában hasznát veszi. E végből Wlassics volt kultuszmi­niszter az ismétlő­ iskolákat Darányi földmivelési miniszterrel egyetértőleg gazdasági irányban újjászervezte és az iskolák részére 1902-ben új szervezetet és tantervet adott ki.­­ A gazdasági ismétlő­ iskola újjászer­vezése alkalmából a fényes tollú Bartha Miklós, a­ki azóta már a kerepesi­ uti temetőben pihen, a következőket írta: „Harminc évi kísérletezés után vették csak észre a népnevelési politikában, hogy hazánk föld­­mi­velő ország. Erőnek erejével a tudománynak nevelték a népet. A falitáblákon kutya helyett sa­kált, ló helyett zebrát, birka helyett lámát muto­gattak a gyermeknek. Búzáról, lenről, lóheréről, almáról, káposztáról tudni: ez nem volt tudo­mány. Hanem hogy hol terem az ópium, a jute, a kakaó, a kapri, a mandarin: ezt muszáj volt tudni. Nem a való világról adtak a gyermeknek fölvilágosítást, hanem az exotikus tájakról. Kí­nozták a nyelv szerkezetével és törvényeivel, de fát ültetni nem tanították meg." E­lényről, szé­­nenyről, koványról is beszéltek neki. Azonban a mély szántás sikeréről, a trágyázás okáról, a jó vetés-forgó hasznáról hallgattak. A gazdasági ismétlő­ iskolák organizációja éles szemrehányás a népnevelés múltjára/* ' Az újjászervezett gazdasági ismétlő­iskola rohamosan fejlődött az utóbbi tíz év alatt." Csakhogy bár az eddigi tapasz­talat egyfelől kétségtelenül igazolta, hogy az eddig teljesen meddőknek bizonyult is­métlő­ iskolák átalakításával berendezett gazdasági népoktatás legalkalmasabb s leghozzáférhetőbb mód népünk általános művelődésének emelésére és gazdasági érdekeinek előmozdítására, mégis más­felől azt is tapasztalta a közoktatási kor­mány, hogy a rendeletileg kiadott szer­vezet és tanterv nem eléggé biztos alap ,ez elsőrendű fontossággal bíró népmű­ve­.­ Az itt lehetetlen volna, mert az ellentét a két párt között olyan éles, hogy a két párt egy teremben nem is tanácskozhatok. Azért aztán az ellenzék passzív rezisztenciában van és el sem jön az ülésekre. A törvényjavaslatok mind egy­hangúlag mennek keresztül. Áldott egy sziget, — gondoltam — két évenkint kikorteskedik magukat, egy kis vér­­eresztéssel megcsinálják az egy szótöbbséget, az­után a kormány dolgozhatik nyugodtan, ellent­mondás nélkül. Hiszen úgy is mind a két párt­nak egy a célja s csak azért van a politikai harc, hogy melyik párt kezében legyen a hatalom. Megjegyzendő, hogy a politikába igen sok kereskedelmi k­valitás is belejátszik. A képvise­lők meg még a miniszterek is kereskedők az egy Sofulist kivéve, a­ki történetesen csak a po­litikának él, de maga is az egyik legnagyobb számoszi kereskedő fia. Az idegen hatalmak kon­zuljai is kereskedők, lévén az egyetlen hellén konzulon kívül csupa tiszteletbeli konzul a szi­geten. Már most az ellenzék vezérférfiainak nem tetszik, hogy a szomszéd boltos fia, a­kit gyerek­korában olykor elnadrágolt, most uralkodjék a szigeten. A konzulnak meg nem tetszik,­­ hogy egy másik kereskedőnek, a­ki az üzletében sok­kal kisebb forgalmat ér el, mint ő, idegen hadi­hajók admirálisai ceremóniás látogatást csinál­janak, s­őt parádés ágyúlövésekkel fogadják, mikor a hajóra lép, mert történetesen a szenátus tagja, holott, mint Számoszban minden ember­fia tudja, sokkal jelentéktelenebb kereskedő, mintsem hogy ilyen kiváltságokra ezen a címen számot tarthatna. Persze, az ilyen eldugott kis szigeten még nem igen tudják, hogy messze Nyugateurópában is több tiszteletet szerez a po­rcsi és szociális feladat általános és sikeres megoldására. Szükségesnek és halaszthatatlannak tartotta­ tehát Ap­­ponyi Albert gróf kultuszminiszter, hogy a gazdasági népoktatást az egész or­szágra kiterjedően és külön­ törvénnyel szabályozza. Szükségesnek tartotta ezt a következő okokból : a) hogy a gazdasági népiskola fölállításá­nak kötelező volta szabályoztassék; b) hogy a tanulás kötelezettsége, a gazda­sági népoktatás egész szervezete, tanítási terve, tanítási ideje kötelezőleg megállapítható legyen; c) hogy ezen iskolák fenntartására szolgáló­­jövedelmek, az állami segélyezés módja megállá­st itassanak és végre , d) hogy a tanítók gazdasági kiképzése és a gazdasági oktatásért járó javadalmazása, to­vábbá a gazdasági oktatás felügyelete biztosíttas­­sék. Megokoltnak tartotta a gazdasági népokta­tásnak külön törvénnyel való szabályozását a többek között még azon okból, mert hogyha, az iparostanoncok oktatásáról már az 1884. évi XVII. t.-c. kötelezőleg gondoskodott, immár ha­laszthatatlan, hogy a nemzet nagy rétegét képező földmivelő néposztály ifjúságát is neveljük jövő életfoglalkozásának megfelelő irányban. Szüksé-­­ges egy ilyen törvénynek megalkotása, mert ezzel éppen azon néposztály sorsán segítünk, a­mely nyomasztó anyagi viszonyai között leginkább rá van szorulva az állam támogatására. Ezen tör­vény szervesen kapcsolódnék a kormányzat azon akciójába, a­mellyel a szociális bajokat orvosolni kívánja. A gazdasági népoktatásra vonatkozó törvényjavaslat az államkincstárra most megállapítható meghatározott terhet nem ró. A kormány ugyanis a gazdasági népiskolákat csak fokozatosan, a pénz­ügyi helyzetet szem előtt tartva, szándé­kozik fölállítani, illetve segélyezni. Min­dig a törvényhozástól függ, hogy az ál­lami költségvetésben a gazdasági népok­tatás fokozatos fejlesztésére mily össze­geket, engedélyez. Ha törvényerőr­e emelkedik e két javaslat: eredményei népünk fajsúlyát, boldogulását, anyagi és erkölcsi megerő­södését hathatósan fogják előmozdítani. Apponyi és Justh. A képviselőház mai ülése előtt a folyosón nézeteltérés támadt Appo­nyi Albert gróf kultuszminiszter és Justh Gyula, a képviselőház elnöke között. Apponyi be­litikai súly, mint a reális gazdasági munkásság. Az ilyen kicsinyes szempontok miatt mindenna­pos a súrlódás a politikai és konzuli képviselők között. És e fölött a zűrzavar fölött trónol a szá­moszi herceg, a­kit a szultán nevez ki a hatal­makkal egyetértésben. A konstantinápolyi fana­­riota-családok legjobbjai törekszenek erre a mél­tóságra, ámbátor senki előtt sem titok, hogy a pünkösdi királyság igen szomorú és szégyenle­tes bukással végződik. Mindegyik azt hiszi, hogy jobban fogja­ csinálni a dolgát, mint az elődje. Mikor a herceg Számoszba érkezik, nagy ünnepséggel fogadják. Van beszéd, virág, zene, kivilágítás, zászlódísz. Mikor a hercegre ráun a lakosság, nincs az a kegyetlenség és lovagiat­­lanság, a­melyet el ne követnének ellene. Né­hány év előtt Gregoriadész herceget családjával együtt kidobták a palotából. Nem használt sem kérés, sem fenyegetés, a herceg feleségével és leányaival kénytelen volt egy kis fogadó szeny­­nyes szobájában bevárni a három nap múlva in­duló hajót. Ha az utcára léptek, megdobálták őket s az utánuk szaladó csőcselék gúnyversek­­kel sértegette őket. Az­ új herceg, Mavrojeni bég, mindezt, látta, de mit sem tehetett, mert különben neki is kiadták volna az útját. Mikor egy év múlva ő is hasonló viszonyok között tá­vozott, azt mondta az utódjának, hogy nem ér­demes számoszi hercegnek lenni. Mavrojeni bé­get távozásakor órák hosszáig követték csónakon a számosziak s apró trombitával és síppal po­koli macskazenét adtak búcsúzóul. A bég olyan ideges lett, hogy mikor másnap Szmirnába ért, és a lóvasút kocsijának tülkölését hallotta, be­dugta a fülét és kétségbeesve mondta: jelentette Justhnak, hogy két törvényjavaslatot terjeszt ma a Ház elé. Justh kissé indulatosan azt felelte, hogy közvetetlenü­l a nyár küszöbén nem volna szabad már újabb javaslatokat beter­jeszteni, ő nem is marad június közepén túl a Házban. Apponyi hivatkozott arra, hogy két fontos törvényjavaslatról van szó, az ingyenes népoktatásról és a gazdasági iskoláról. Justh erre megjegyezte, ha sürgős a javaslat, tartsa együtt a kormány a képviselőházban a többséget és nyolc órás üléseken tárgyalja a sürgős javas­latokat. Apponyi nem válaszolt, de ma este a függetlenségi pártkörben értesülésünk szerint kijelentette, hogy ma benyújtott két javaslatát okvetetlenül még a nyári szünet előtt kívánja el­­intéztetni, mert mind a két javaslatnak még eb­ben az évben, szeptember elsején életbe kell lépnie. A közoktatásügyi bizottság ennélfogva sürgősen letárgyalja a javaslatokat, a­melyek­­ még e héten vagy a jövő hét elején­ a pártértekez­letek elé kerülnek. Apponyi megkérte Vertán Endrét, a közoktatásügyi bizottság előadóját is, hogy sürgősen tanulmányozza a javaslatokat. A képviselőház munkarendje. A­ képviselő­ház holnap folytatja a büntető novella tárgyalását, azután a kassa-oderbergi vasútnak nyújtandó állami biztosításról szóló javaslatot több vicinális engedel­­mezéséről s a budapesti helyiérdekű vasútaknak villa­­mnos üzemre való átalakításáról szóló javaslatokat, a­ Bernben kötött vasúti szállítási nemzetközi szerző­désről szóló javaslatot, a kérvényeket és a mentelmi ügyeket tárgyalja. Csütörtökön megszakítja a Ház a tárgyalást és a pünkösdi ünnep alkalmából péntektől a jövő hét szerdájáig ülést nem tart. Osztrák képviselők kudarca Orosz­országban. Mint Péter­várról jelentik, az a szláv mozgalom, mely az osztrák képviselőház, néhány szláv tagjának Pétervárra való érkezésé­vel érte volna el a, forrás pontját,, kudarcot val­lott. Három osztrák-szláv képviselő: Kramár, Hribár és Hliboviczk­i utazott Pétervárra, ki­sérve minden pánszláv ujjongásától, mert Szto­­lipin az orosz pánszlávok pressziójára kieszkö­zölte, hogy a cár a három képviselőt fogadja. Ál­képviselőket azonban Pétervárott kellemetlen meglepetés érte:­az utolsó pillanatban értesített­­ék, hogy a cár nem fogadja őket. A pánszlávok persze német intrikáról beszélnek, a valóság azonban az, hogy a cár vonakodott az osztrák szlávokat a pétervári magyar-osztrák nagykövet­ség megkerülésével fogadni. A felsült képviselők azonnal el is utaztak Oroszországból és valószí­­­nűleg elégtelen is volt sebükre az, hogy távozá­sukkor a pályaházban megjelent Krasszovszki, a szlavofil klub elnöke, néhány dumabeli kép-­ viselő, a szláv jótékonysági egyesület és a Szokol . Ezek a huncut számosziak idáig is utá­­ nam jöttek. Utána Yankó bég, majd Karatheodoru lett a herceg, de a sorsát egyik sem kerülhette el. Azért mégis akadt új herceg Koparszisz effendi képében. Ez sem volt okosabb. Számosznak van­ egy kis saját csendőrsége, ez a néppel tart; van egy török hadihajója is, a­mely azonban csak akkor mozdul meg, ha földrengés van, mert egész belesüppedt­ a vathyi öböl fövényébe.­ Ezekre a fegyveres segítő erőkre tehát alig szá­míthat a herceg. Koparszisz effendi mégis el merte tiltani azt a népgyűlést, a­mely el akarta határozni, hogy őt elkergeti, ennélfogva a nép minden alkotmányos határozat nélkül megverte­­a herceget és internálta a palotájába. A herceg erre föláldozta a hazát a háza biztonságáért és török csapatokat kért, a­mivel a számoszi sza­badság-aktát flagráns módon megsértette. A számoszi csendőrség és a fölkelők megütköztek a török csapatokkal és az egész sziget lángban áll. Kiütött a forradalom. A herceg szökik, de a fanarióták már is kilincselnek a Yildiz kapuján; új vállalkozóban nem is lesz hiány, a­míg egyetlen nagyravágyó görög él Bizáncban.­­ Mert a számoszi hercegség titkát igen ta-­­lálóan magyarázta meg nekem Számosz egy el-­ kergetett hercege: — Tudja barátom, Számosz olyan, mint az a vásári bódé, a melyben a legnagyobb ökröt mutatják. Mindenki bemegy, de mikor kijön,­ egyik sem mondja el, hogy a pénzéért csak ma­gamagát látta tükörben.

Next