Budapesti Hírlap, 1908. június(28. évfolyam, 132-156. szám)

1908-06-02 / 132. szám

1908. június 2. BUDAPESTI HÍRLAP. (132. sz.) tornaegyesület, valamint a cseh kolónia több tagja, a­kik na­zdar-kiáltással búcsúztak el tőlük. A szerb választás. Vasárnap ment végbe Szerbországban a szkupstinába való vá­lasztás. A hivatalos jelentés szerint a választás a nép nagy részvételével, rendben ment végbe, de — úgy látszik — nem éppen kedvezően Pasics kormányára nézve. Az eddigi eredmény szerint (mely pedig eléggé mértékadó, mert csak nyolc pótválasztás lesz) a kormánynak körülbelül tíz főnyi többsége van: ugyanannyi, a­mennyi a régi szkupstinában volt. Eddig nem boldogult a kormány az obstrukcióval, kérdés, boldogul-e most, mikor az ellenzék meg nem fogyatkozva, tehát veretlenül kerül vissza. De ez a kis többség is csökkenhet a pótválasztáson. A szerb kormány azzal vigasztalja magát, hogy a pótválasztáson a nyolc kerületben győzni fog és így mégis csak nagyobb lesz a többsége, mint ed­dig volt. Nem tekintve azonban, hogy nem bizo­nyos, beválik-e ez a reménység, (mert még el­fogulatlan kormánypártiak is legfölebb csak négy mandátumot remélnek), néhány szava­zatnyi különbség aligha segít a kormányon, melynek sorsa, úgy látszik, eldőlt. Belgrádi jelentés szerint megválasztottak 81­­­radikális kormánypártit, míg az ellenzék így oszlik meg: 46 független ellenzéki radikális, 16 liberális, 8 haladópárti és 1 szocialista. Nyolc kerületben pótválasztás lesz. A leadott 399.000 szavazatból a kormánypárt 174.000 szavazatot kapott, az ellenzékre esett a többi. Kormánykö­rökben legalább is 100 mandátumra számítottak. Megválasztották az összes minisztereket, vala­mint a pártok összes tekintélyes tagjait. Trajna kerületben megválasztották Misics Péter nyugal­mazott alezredest, a­ki a Sándor király elleni összeesküvésben nagy szerepet vitt. A bank­ kérdés. A bank­bizottság szerdán dél­után kezdi meg a szakértők meghallgatását. Szerdán Barta Arnold, az agrárbank igazgatója, Walder Gyula, a pesti h­azai takarékpénztár igazgatója, és Mandelló Gyula dr. jogakadémiai tanár mondják el véleményüket. Csütörtökön Dessewffy Aurél grófot, Pallavicini Ede őrgrófot, Jankovics Béla dr. magán­tanárt és Maróti Fürszt Berchtoldot, az Omke al­elnökit hallgatják meg. Pünkösd után a következő sorrendben jelennek meg a szakértők a bizottság előtt: Kornfeld Zsigmond, Lánczy Leó, Jeliinek Henrik, Halász Sándor dr., Lányi Mór képviselő, Mezey Gyula, Tauszig B. Hugó, Szabó Kálmán kép­viselő, Chorin Ferenc főrendiházi tag, Crnadak Mili­­voj (Fiume), Korosáé F. G. és Kresicz Vladimír. A nagyváradi függetlenségi párt a nem­zeti bankért, Nagyváradról táviratozzék. A nagy­váradi függetlenségi és 48-as párt gyűlésén Szakály Tamás országos képviselő, pártelnök, bejelentette, hogy a párt legközelebbi közgyűlésén indítványt fog előterjeszteni, intézzen föliratot a párt a képviselő­­házhoz és az országos függetlenségi párthoz az önálló magyar nemzeti jegybanknak 1911 január elsejére való föltétlen megvalósítása iránt. A pártgyűlés he­lyesléssel vette tudomásul Szokoly Tamás bejelenté­sét és a föliratok elkészítésével Fried Ferencet bízta meg, kit egyben fölkért arra is, hogy a legközelebbi városi közgyűlésen a párt nevében ez irányban föl­szólaljon. A főrendiházból. A főrendiház pénzügyi bi­zottsága június negyedikén, csütörtökön délelőtt tíz órakor ülést tart. Napirend: az 1908. évi állami költ­ségvetésről szóló törvényjavaslat s az ezzel kapcsola­tos jelentések, esetleg a képviselőháztól időközben még beérkező egyéb tárgyak. A paksi mandátum: Paksról jelentik. A paksi választókerületben eddig két jelölt küzd, mind a kettő a függetlenségi párt programját vallja ma­gáénak. Tegnap, vasárnap tartották meg mind a két párton a jelölő értekezletet. A választók egyik része Jeszenszky Ödön báró paksi szolgabírót jelölte, a­kit Rátkay László képviselő is ajánlott a válasz­tóknak és hosszabb beszédben ismertette a független­ségi párt mai helyzetét. A lelkére mondhatja, mon­dotta a többi között, hogy a kormány vezérférfiai nagy munkát végeznek az ország függetlensége érde­kében. Grosch József dr. paksi ügyvéd ajánlatára a jelölő értekezlet Jeszenszky Ödön drt a paksi vá­lasztókerület képviselőjelöltjévé kiáltotta ki. Kossuth Ferenc táviratban arról értesítette Jeszenszkyt, hogy az országos függetlenségi párt, mint hivatalos je­löltjét, őt teljes erkölcsi erővel támogatni fogja. Pár­tunk ismeri, írja Kossuth, a paksi választókerület hazafiságát és erősen bízik abban, hogy a kerület, mint sok évekig a múltban, úgy a jövőben is, a mi táborunkban fogja megszokott díszes helyét elfog­lalni,­ velünk fog küzdeni hazánk jogaiért, fölvi­rágzásáért, államiságának, függetlenségének kiví­vásáért az adott helyzethez alkalmazva fegyverét, mert bebizonyult, hogy csak így érhetjük el ma­gasztos célunkat. Jeszenszky báró ellenjelöltje, Mádi Ko­vács János paksgyapai földbirtokos, a­kit a tegnap délután megtartott értekezleten szintén erős párt jelölt, Mádi Kovács János, a híres Mádi Kovács György volt táborszernagy testvérének fia és nagybátyja révén, a­kit a paksi nép bálványozott, nagyon népszerű. A Mádi Kovács-párt jelölő érte­kezletén küldöttséget választottak, mely legközelebb meg fog jelenni Kossuth Ferenc előtt, hogy a kerü­let kedvéről tájékoztassa. Hír szerint, a balpárt is állít jelöltet. Pünkösd vasárnapján népgyűlés lesz a jelölések dolgában. A választás június huszadi­kán lesz. Beszámoló: Hevesről jelentik: A nagyfügedi kerület képviselője, Hellebronth Géza ma itt, Hevesen, beszámoló beszédet mondott. Ismertette a politikai helyzetet és a választók tetszéssel hallgatták beszédét, csupán néhány szocialista szólott közbe. A választók Kossuth Ferenc minisztert táviratban üdvözölték. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, jan. 1. Kétjóta nem került már a képviselőház elé törvényjavaslat, melyet olyan örömmel üdvözöl­tek volna, mint Apponyi Albert grófnak az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről és a gazdasági népoktatásról szóló törvényjavaslatait. Mikor a miniszter beterjesztette e két nagyfon­­tosságú javaslatot, nemcsak a koalíció hívei, ha­nem még a balpárt tagjai is zajosan éljeneztek. A javaslatokat, melyekkel mai első cikkelyünk foglalkozik, más helyen mutatjuk be. A költségvetési törvényjavaslatot ma rész­leteiben is megszavazta a Ház. A részletes tár­gyalással csaknem az egész ülést lefoglalták a fölszólalók, a­kik parlamenti szokás ellenére az egyes szakaszoknál csaknem minden nagy poli­tikai kérdést napirendre hoztak és megvitatták az egész helyzetet. Az ilyen vitának a költség­­vetés általános tárgyalásakor volna helye, de tel­jesen szokatlan és még nem is volt rá precedens, hogy a költségvetési fölhatalmazás részleteinél is általános politikai fejtegetésbe bocsátkoztak volna a fölszólalók, a­mint ma megtették. Mindjárt a törvényjavaslat második szaka­szánál Thoroczkay Viktor báró a bányászati tisztviselők fizetéséről kezdett beszélni és Isten tudja, meddig beszélt volna, ha az elnök nem figyelmeztette volna, hogy a költségvetés téte­leit már megállapította a Ház, most már csak a megállapított és többé meg nem változtatható tételeknek törvénybe illesztéséről van szó. Justh Gyula ragaszkodott a tárgyalási rendnek ehhez az értelmezéséhez, és így Thoroczkay kénytelen volt beszédét abbahagyni. Az ötödik szakasznál Bozóky Árpád telje­sen új szövegezést ajánlott, a­mely szerint a tör­vényhozás külön és kifejezetten is fölhatalmazta volna a kormányt arra, hogy az adókat az adó­fizetőktől elfogadja. Bozóky indítványában hi­vatkozott II. Ulászló királynak törvényére is, mely szerint az önként megajánlott adókat sem szabad elfogadni a törvényhozás felhatalmazása nélkül. Wekerle miniszterelnök elsősorban is az ellen tiltakozott, hogy ily fontos alkotmányjogi kérdésben így ötletszerűen bármit is határozzon a Ház. 1867. óta mindig abban a formában adta meg a törvényhozás a kormánynak az állami be­vételek kezelésére a fölhatalmazást, mint a­ho­gyan a most napirenden lévő törvényjavaslat szövegezve van, s ezt a szöveget most egyszerre megváltoztatni nem lehet. Neki az a meggyőző­dése, hogy az önként fizetett adókat minden kö­rülmények között el kell fogadni, mert az adó­fizetési kötelezettségnek teljesítése vagy nem teljesítése magánjogi viszonyokat is érinthet. Bozóky erre azt válaszolta, hogy a koalíció ve­zérlő­ bizottságának álláspontja nem ez volt, el­lenben a Fejérváry-kormány ugyanígy gondol­kozott e kérdésről, mint a­hogyan most Wekerle nyilatkozott. — Halljuk Apponyit! — kiáltották a bal­pártiak. — Apponyi talán mást mondhat, mint Wekerle? — kérdezte Olay Lajos. Bozóky indítványát elvetették s a szakaszt az eredeti szövegezésben megszavazták. Szóba került a pártok fúziója is. Az egyik szónok, Holló­ Lajos fölemlítette, hogy a koalíció megbontására azok törekszenek, a­kik lesben állanak, hogy az egységes nemzeti akarat meg­bomlásakor rögtön megkezdjék, vagy helyeseb­ben szólva: folytassák harcukat a nemzeti irány ellen. Ennek a politikának szolgálnak, ha talán öntudatlanul is azok, a­kik Andrássy Gyula grófot is meg­ akarták már nyerni egy új libe­rális bioknak, a­melyhez azután mindenesetre csatlakoznának a demokraták is és az utca népe, — Andrássy azonban ennek a kísértésnek ellen­állott.­ — Kik tették ezt? — kérdezték a bal pár­tiak, azonban nem felelt nekik Holló, a­ki né­melyek szerint arra az akcióra célozott, a­mely pár hónappal ezelőtt a függetlenségi pártban állítólag megindult egy új koalíció alakítása ér­dekében, és a­mely akciónak a beavatottjai közül akkoriban a nyilvánosság előtt egyedül Miksa Imre jelentkezett. Wekerle miniszterelnök is nyilatkozott a fúzióról, még­pedig igen érdekesen. Szerinte, ha az egy cél felé törekvő pártok egyesülése ideig­­óráig nehézségekbe ütközik is, ezeknek a pártok­nak az együttműködése minden­esetre politikai kötelesség. Még egy nagy politikai kérdés merült föl a mai vitában: a tiszti fizetések ügye. A minisz­terelnök kijelentette, hogy a honvédtiszti fizeté­sek javításával a delegáció határozatainak sem­miképpen sem prejudikál a törvényhozás, és hogy a delegáció megállapodásaival szemben is teljesen szabadon határozhat majd annak idején a törvényhozás. A legénységi zsold javításáról azt mondotta a miniszterelnök, hogy a zsold na­­gyobbításához nem járul hozzá, ellenben más­ként gondoskodik a legénység helyzetének javí­tásáról, főként azzal, hogy bizonyos fölszerelési tárgyakat, melyeket eddig a zsoldból vásároltak, ezentúl a kincstár fog adni a katonáknak. A honvéd tiszti fizetések javításának költ­ségeit a Háznak igen nagy többsége szavazta meg, a hatpártiakon kívü­l azonban a független­ségi pártban is voltak nyolcan vagy tizen, a­kik ellene szavaztak. Az ülés vége felé, fél kettő után, folytatták a büntetőnovella tárgyalását. Az általános vitá­ban ma csak Kelemen Samu szólalt föl; beszéde után a tárgyalás folytatását holnapra halasz­tották.­ ­ A képviselőház ü­lése. Elnök: Justh Gyula. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter tör­vényjavaslatot terjeszt elő az elemi népiskolai ok­tatás ingyenességéről és a gazdasági népoktatásról. Tolnay Lajos beterjeszti a közlekedési bizottság je­lentését a Vác-gödöllői vasútról, Rökk Iván a víz­ügyi bizottság jelentését a vízügyi beruházási tör­vényjavaslatról és Szabó Károly ugyancsak a víz­ügyi bizottság jelentését a rudolfszgnádi ármente­­sítő társulat segítéséről. Napirenden van az appropriáció tárgyalása. A 2-ik szakasznál Th­oroczkay Viktor báró kifogásolja e sza­kasz 18. pontját, mely a bányászatról szól. Elmondja, hogy a bányászati közigazgatás tisztviselőinek igen rossz az előmenetele; fizetésüket javítani kellene. Az elnök: Ezt a költségvetés tárgyalásakor lehetett volna mondani; a képviselő úr megtagad­hatja hozzájárulását a költségvetéshez, de egyes té­teleket vita tárgyává nem tehet. Thoroczkay Viktor báró: A közérdek szem­pontjából szólalnék föl . . . Az elnök: Nem lehet, a költségvetés tételei már meg vannak állapítva. A Ház a 2. szakaszt megszavazza. Az 5-ik sza­kasznál Bozóky Árpád új szövegezést ajánl; a­helyett, hogy a törvényhozás megajánlja az adókat, adjon formális fölhatalmazást a kormánynak, hogy a meg­szavazott adókat beszedhesse. Hivatkozik II. Ulászló király 1504-iki törvényére, a­mely szerint a tör­vényhozás által meg nem szavazott adókat, még ha azok megajánltatnak is, beszedni nem szabad. Wekerle Sándor miniszterelnök arra hivatko­zik, hogy a meg nem szavazott adók behajtása ügyé­ben még a Fejérváry-kormány idejében sem volt né­zeteltérés; a pénzügyi adminisztráció emberei soha meg sem próbálták a meg nem szavazott adót be­hajtani. Más azonban az önként befizetett adók el­fogadása. Ez nem csupán politikai, hanem magán­jogi kérdés is. Bozóky helytelenül hivatkozik Ulászló király törvényére; az a törvény az olyan megajánlott adók beszedésére vonatkozott, melyeket egyes vár­megyék az országgyűlés tudta nélkül ajánlottak meg .

Next