Budapesti Hírlap, 1908. június(28. évfolyam, 132-156. szám)
1908-06-02 / 132. szám
1908. június 2. BUDAPESTI HÍRLAP. (132. sz.) tornaegyesület, valamint a cseh kolónia több tagja, akik nazdar-kiáltással búcsúztak el tőlük. A szerb választás. Vasárnap ment végbe Szerbországban a szkupstinába való választás. A hivatalos jelentés szerint a választás a nép nagy részvételével, rendben ment végbe, de — úgy látszik — nem éppen kedvezően Pasics kormányára nézve. Az eddigi eredmény szerint (mely pedig eléggé mértékadó, mert csak nyolc pótválasztás lesz) a kormánynak körülbelül tíz főnyi többsége van: ugyanannyi, amennyi a régi szkupstinában volt. Eddig nem boldogult a kormány az obstrukcióval, kérdés, boldogul-e most, mikor az ellenzék meg nem fogyatkozva, tehát veretlenül kerül vissza. De ez a kis többség is csökkenhet a pótválasztáson. A szerb kormány azzal vigasztalja magát, hogy a pótválasztáson a nyolc kerületben győzni fog és így mégis csak nagyobb lesz a többsége, mint eddig volt. Nem tekintve azonban, hogy nem bizonyos, beválik-e ez a reménység, (mert még elfogulatlan kormánypártiak is legfölebb csak négy mandátumot remélnek), néhány szavazatnyi különbség aligha segít a kormányon, melynek sorsa, úgy látszik, eldőlt. Belgrádi jelentés szerint megválasztottak 81radikális kormánypártit, míg az ellenzék így oszlik meg: 46 független ellenzéki radikális, 16 liberális, 8 haladópárti és 1 szocialista. Nyolc kerületben pótválasztás lesz. A leadott 399.000 szavazatból a kormánypárt 174.000 szavazatot kapott, az ellenzékre esett a többi. Kormánykörökben legalább is 100 mandátumra számítottak. Megválasztották az összes minisztereket, valamint a pártok összes tekintélyes tagjait. Trajna kerületben megválasztották Misics Péter nyugalmazott alezredest, aki a Sándor király elleni összeesküvésben nagy szerepet vitt. A bank kérdés. A bankbizottság szerdán délután kezdi meg a szakértők meghallgatását. Szerdán Barta Arnold, az agrárbank igazgatója, Walder Gyula, a pesti hazai takarékpénztár igazgatója, és Mandelló Gyula dr. jogakadémiai tanár mondják el véleményüket. Csütörtökön Dessewffy Aurél grófot, Pallavicini Ede őrgrófot, Jankovics Béla dr. magántanárt és Maróti Fürszt Berchtoldot, az Omke alelnökit hallgatják meg. Pünkösd után a következő sorrendben jelennek meg a szakértők a bizottság előtt: Kornfeld Zsigmond, Lánczy Leó, Jeliinek Henrik, Halász Sándor dr., Lányi Mór képviselő, Mezey Gyula, Tauszig B. Hugó, Szabó Kálmán képviselő, Chorin Ferenc főrendiházi tag, Crnadak Milivoj (Fiume), Korosáé F. G. és Kresicz Vladimír. A nagyváradi függetlenségi párt a nemzeti bankért, Nagyváradról táviratozzék. A nagyváradi függetlenségi és 48-as párt gyűlésén Szakály Tamás országos képviselő, pártelnök, bejelentette, hogy a párt legközelebbi közgyűlésén indítványt fog előterjeszteni, intézzen föliratot a párt a képviselőházhoz és az országos függetlenségi párthoz az önálló magyar nemzeti jegybanknak 1911 január elsejére való föltétlen megvalósítása iránt. A pártgyűlés helyesléssel vette tudomásul Szokoly Tamás bejelentését és a föliratok elkészítésével Fried Ferencet bízta meg, kit egyben fölkért arra is, hogy a legközelebbi városi közgyűlésen a párt nevében ez irányban fölszólaljon. A főrendiházból. A főrendiház pénzügyi bizottsága június negyedikén, csütörtökön délelőtt tíz órakor ülést tart. Napirend: az 1908. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat s az ezzel kapcsolatos jelentések, esetleg a képviselőháztól időközben még beérkező egyéb tárgyak. A paksi mandátum: Paksról jelentik. A paksi választókerületben eddig két jelölt küzd, mind a kettő a függetlenségi párt programját vallja magáénak. Tegnap, vasárnap tartották meg mind a két párton a jelölő értekezletet. A választók egyik része Jeszenszky Ödön báró paksi szolgabírót jelölte, akit Rátkay László képviselő is ajánlott a választóknak és hosszabb beszédben ismertette a függetlenségi párt mai helyzetét. A lelkére mondhatja, mondotta a többi között, hogy a kormány vezérférfiai nagy munkát végeznek az ország függetlensége érdekében. Grosch József dr. paksi ügyvéd ajánlatára a jelölő értekezlet Jeszenszky Ödön drt a paksi választókerület képviselőjelöltjévé kiáltotta ki. Kossuth Ferenc táviratban arról értesítette Jeszenszkyt, hogy az országos függetlenségi párt, mint hivatalos jelöltjét, őt teljes erkölcsi erővel támogatni fogja. Pártunk ismeri, írja Kossuth, a paksi választókerület hazafiságát és erősen bízik abban, hogy a kerület, mint sok évekig a múltban, úgy a jövőben is, a mi táborunkban fogja megszokott díszes helyét elfoglalni, velünk fog küzdeni hazánk jogaiért, fölvirágzásáért, államiságának, függetlenségének kivívásáért az adott helyzethez alkalmazva fegyverét, mert bebizonyult, hogy csak így érhetjük el magasztos célunkat. Jeszenszky báró ellenjelöltje, Mádi Kovács János paksgyapai földbirtokos, akit a tegnap délután megtartott értekezleten szintén erős párt jelölt, Mádi Kovács János, a híres Mádi Kovács György volt táborszernagy testvérének fia és nagybátyja révén, akit a paksi nép bálványozott, nagyon népszerű. A Mádi Kovács-párt jelölő értekezletén küldöttséget választottak, mely legközelebb meg fog jelenni Kossuth Ferenc előtt, hogy a kerület kedvéről tájékoztassa. Hír szerint, a balpárt is állít jelöltet. Pünkösd vasárnapján népgyűlés lesz a jelölések dolgában. A választás június huszadikán lesz. Beszámoló: Hevesről jelentik: A nagyfügedi kerület képviselője, Hellebronth Géza ma itt, Hevesen, beszámoló beszédet mondott. Ismertette a politikai helyzetet és a választók tetszéssel hallgatták beszédét, csupán néhány szocialista szólott közbe. A választók Kossuth Ferenc minisztert táviratban üdvözölték. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, jan. 1. Kétjóta nem került már a képviselőház elé törvényjavaslat, melyet olyan örömmel üdvözöltek volna, mint Apponyi Albert grófnak az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről és a gazdasági népoktatásról szóló törvényjavaslatait. Mikor a miniszter beterjesztette e két nagyfontosságú javaslatot, nemcsak a koalíció hívei, hanem még a balpárt tagjai is zajosan éljeneztek. A javaslatokat, melyekkel mai első cikkelyünk foglalkozik, más helyen mutatjuk be. A költségvetési törvényjavaslatot ma részleteiben is megszavazta a Ház. A részletes tárgyalással csaknem az egész ülést lefoglalták a fölszólalók, akik parlamenti szokás ellenére az egyes szakaszoknál csaknem minden nagy politikai kérdést napirendre hoztak és megvitatták az egész helyzetet. Az ilyen vitának a költségvetés általános tárgyalásakor volna helye, de teljesen szokatlan és még nem is volt rá precedens, hogy a költségvetési fölhatalmazás részleteinél is általános politikai fejtegetésbe bocsátkoztak volna a fölszólalók, amint ma megtették. Mindjárt a törvényjavaslat második szakaszánál Thoroczkay Viktor báró a bányászati tisztviselők fizetéséről kezdett beszélni és Isten tudja, meddig beszélt volna, ha az elnök nem figyelmeztette volna, hogy a költségvetés tételeit már megállapította a Ház, most már csak a megállapított és többé meg nem változtatható tételeknek törvénybe illesztéséről van szó. Justh Gyula ragaszkodott a tárgyalási rendnek ehhez az értelmezéséhez, és így Thoroczkay kénytelen volt beszédét abbahagyni. Az ötödik szakasznál Bozóky Árpád teljesen új szövegezést ajánlott, amely szerint a törvényhozás külön és kifejezetten is fölhatalmazta volna a kormányt arra, hogy az adókat az adófizetőktől elfogadja. Bozóky indítványában hivatkozott II. Ulászló királynak törvényére is, mely szerint az önként megajánlott adókat sem szabad elfogadni a törvényhozás felhatalmazása nélkül. Wekerle miniszterelnök elsősorban is az ellen tiltakozott, hogy ily fontos alkotmányjogi kérdésben így ötletszerűen bármit is határozzon a Ház. 1867. óta mindig abban a formában adta meg a törvényhozás a kormánynak az állami bevételek kezelésére a fölhatalmazást, mint ahogyan a most napirenden lévő törvényjavaslat szövegezve van, s ezt a szöveget most egyszerre megváltoztatni nem lehet. Neki az a meggyőződése, hogy az önként fizetett adókat minden körülmények között el kell fogadni, mert az adófizetési kötelezettségnek teljesítése vagy nem teljesítése magánjogi viszonyokat is érinthet. Bozóky erre azt válaszolta, hogy a koalíció vezérlő bizottságának álláspontja nem ez volt, ellenben a Fejérváry-kormány ugyanígy gondolkozott e kérdésről, mint ahogyan most Wekerle nyilatkozott. — Halljuk Apponyit! — kiáltották a balpártiak. — Apponyi talán mást mondhat, mint Wekerle? — kérdezte Olay Lajos. Bozóky indítványát elvetették s a szakaszt az eredeti szövegezésben megszavazták. Szóba került a pártok fúziója is. Az egyik szónok, Holló Lajos fölemlítette, hogy a koalíció megbontására azok törekszenek, akik lesben állanak, hogy az egységes nemzeti akarat megbomlásakor rögtön megkezdjék, vagy helyesebben szólva: folytassák harcukat a nemzeti irány ellen. Ennek a politikának szolgálnak, ha talán öntudatlanul is azok, akik Andrássy Gyula grófot is meg akarták már nyerni egy új liberális bioknak, amelyhez azután mindenesetre csatlakoznának a demokraták is és az utca népe, — Andrássy azonban ennek a kísértésnek ellenállott. — Kik tették ezt? — kérdezték a bal pártiak, azonban nem felelt nekik Holló, aki némelyek szerint arra az akcióra célozott, amely pár hónappal ezelőtt a függetlenségi pártban állítólag megindult egy új koalíció alakítása érdekében, és amely akciónak a beavatottjai közül akkoriban a nyilvánosság előtt egyedül Miksa Imre jelentkezett. Wekerle miniszterelnök is nyilatkozott a fúzióról, mégpedig igen érdekesen. Szerinte, ha az egy cél felé törekvő pártok egyesülése ideigóráig nehézségekbe ütközik is, ezeknek a pártoknak az együttműködése mindenesetre politikai kötelesség. Még egy nagy politikai kérdés merült föl a mai vitában: a tiszti fizetések ügye. A miniszterelnök kijelentette, hogy a honvédtiszti fizetések javításával a delegáció határozatainak semmiképpen sem prejudikál a törvényhozás, és hogy a delegáció megállapodásaival szemben is teljesen szabadon határozhat majd annak idején a törvényhozás. A legénységi zsold javításáról azt mondotta a miniszterelnök, hogy a zsold nagyobbításához nem járul hozzá, ellenben másként gondoskodik a legénység helyzetének javításáról, főként azzal, hogy bizonyos fölszerelési tárgyakat, melyeket eddig a zsoldból vásároltak, ezentúl a kincstár fog adni a katonáknak. A honvéd tiszti fizetések javításának költségeit a Háznak igen nagy többsége szavazta meg, a hatpártiakon kívül azonban a függetlenségi pártban is voltak nyolcan vagy tizen, akik ellene szavaztak. Az ülés vége felé, fél kettő után, folytatták a büntetőnovella tárgyalását. Az általános vitában ma csak Kelemen Samu szólalt föl; beszéde után a tárgyalás folytatását holnapra halasztották. A képviselőház ülése. Elnök: Justh Gyula. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter törvényjavaslatot terjeszt elő az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről és a gazdasági népoktatásról. Tolnay Lajos beterjeszti a közlekedési bizottság jelentését a Vác-gödöllői vasútról, Rökk Iván a vízügyi bizottság jelentését a vízügyi beruházási törvényjavaslatról és Szabó Károly ugyancsak a vízügyi bizottság jelentését a rudolfszgnádi ármentesítő társulat segítéséről. Napirenden van az appropriáció tárgyalása. A 2-ik szakasznál Thoroczkay Viktor báró kifogásolja e szakasz 18. pontját, mely a bányászatról szól. Elmondja, hogy a bányászati közigazgatás tisztviselőinek igen rossz az előmenetele; fizetésüket javítani kellene. Az elnök: Ezt a költségvetés tárgyalásakor lehetett volna mondani; a képviselő úr megtagadhatja hozzájárulását a költségvetéshez, de egyes tételeket vita tárgyává nem tehet. Thoroczkay Viktor báró: A közérdek szempontjából szólalnék föl . . . Az elnök: Nem lehet, a költségvetés tételei már meg vannak állapítva. A Ház a 2. szakaszt megszavazza. Az 5-ik szakasznál Bozóky Árpád új szövegezést ajánl; ahelyett, hogy a törvényhozás megajánlja az adókat, adjon formális fölhatalmazást a kormánynak, hogy a megszavazott adókat beszedhesse. Hivatkozik II. Ulászló király 1504-iki törvényére, amely szerint a törvényhozás által meg nem szavazott adókat, még ha azok megajánltatnak is, beszedni nem szabad. Wekerle Sándor miniszterelnök arra hivatkozik, hogy a meg nem szavazott adók behajtása ügyében még a Fejérváry-kormány idejében sem volt nézeteltérés; a pénzügyi adminisztráció emberei soha meg sem próbálták a meg nem szavazott adót behajtani. Más azonban az önként befizetett adók elfogadása. Ez nem csupán politikai, hanem magánjogi kérdés is. Bozóky helytelenül hivatkozik Ulászló király törvényére; az a törvény az olyan megajánlott adók beszedésére vonatkozott, melyeket egyes vármegyék az országgyűlés tudta nélkül ajánlottak meg .