Budapesti Hírlap, 1909. november (29. évfolyam, 259-283. szám)

1909-11-02 / 259. szám

Benyovszky Sándor gróf összeférhetetlenségi ügyé­ben folytatják az előkészítő eljárást. Az osztrák helyzet, Bécsből jelentik ne­künk. A király elfogadta Zácsek és Braf cseh minisz­terek lemondását. A fölmentő kézirat, a mellyel a király a két miniszternek egyúttal a titkos tanácsosi címet adományozza, holnap jelenik meg. Beszámoló: Baloghy Ernő országgyűlési kép­viselő vasárnap beszámolót mondott az újverbászi kerület két községében, Bácsfeketehegyen és Kishe­gyesen. Ellene nyilatkozott a kooperációnak s köve­telte a bankot és az általános választójogot. A vá­lasztók táviratban üdvözölték Kossuth Ferencet és Justh Gyulát.­­ Szabó István országgyűlési képvi­selő tegnap beszámolót mondott Barcson. A kisbir­tokosok helyzetének javítását és az ósdi vármegyei rendszer reformját sürgette. A népgyűlés bizalmat szavazott a képviselőnek. Szocialista­ gyűlések. A negyvennyolcas szo­ciáldemokrata­ párt országos bizottsága vasárnap gyű­lést tartott Nemősi Vilmos országgyűlési képviselő el­nöklésével s elhatározta, hogy a legközelebbi képvi­selőválasztás alkalmával százötven kerületben jelöl­tet állít. Már a jelöltek személyét is meghatározták. — A szerb szociáldemokraták vasárnap szintén gyű­lést tartottak Budapesten. Dobroszláv Ucsa agitátor ismertette a politikai helyzetet és az általános vá­lasztójog elengedhetetlen szükségességét. — A német­ajkú szocialisták tíz órára összehívott gyűlését rész­vétel hiánya miatt nem tarthatták meg. A francia miniszterelnök beszéde, Páris­­hot jelentik nekünk. A közoktatásügyi liga ban­kettjén Briand miniszterelnök rendkívül nagy tet­széssel fogadott beszédet mondott, melyben kifej­tette, hogy a klerikálisok a­midőn a választások előtt támadásokat intéznek a világi iskolák ellen, a valóságban a köztársaság ellen vonulnak harcba. A kormány kívánja a megnyugtatást, de a republiká­nusokkal energikusabban és törvényszerűen fogja az iskolát védeni, a­nélkül, hogy erőszakosságokat kö­vetne el, a­melyeket provokálni akarnak, hogy a francia köztársaságot, diszkreditálják. A katolikusok m­aguk sohasem hallgatnak a kívülről jövő paran­csokra, a­melyek az ország berendezése ellen irá­nyulnak. Válságos idők. Budapest, nov. 3. Minden jel arra vall, hogy a régóta húzódó krízis most jut el kifejlődésének legfelső fokára. De úgy látszik, csak a jövő hét során fog eldőlni a válság sorsa. A most kezdődő hét csak a végső kifejtést fogja előkészíteni. A szerdán leendő miniszteri tanácskozá­son kell kitűnnie annak, hogy a pártok vezérei lehetségesnek tartják-e az új alapon való meg­egyezést, akár kooperáció formájában, akár pedig egy szigorúan megszabott munkaprogram keretében. Értesüléseink alapján mi olyképp látjuk a helyzetet, hogy a megegyezés Kossuth és Andrássy között nem tartozik a lehetetlen­ségek sorába. Ennek ki kell derülnie világosan­­a szerdai miniszteri tanácskozáson, s ha helyt­áll valóban az a föltevés, hogy a pártok között az egyetértő megegyezés föltételei megtalálha­tók, akkor csak­­ Bécsen múlik azután, hogy a válság békésen és rázkódtatás nélkül legyen elintézhető, a­mire nemzeti engedmények nél­kül gondolni sem lehet. A nevezetes tanácskozás után elkövetke­zik a függetlenségi párt intéző­bizottságának ülése és nyilván Wekerle miniszterelnök újabb bécsi útja is. A függetlenségi pártnak ismét ha­tároznia kell abban a kérdésben, hogy kívána­tosnak tartja-e a képviselőházi ülések össze­hívását és a parlamenti tanácskozás folytatását, holott a kormányválság még elintézve nincsen. Ebben a kérdésben — mint tudjuk — éles ellen­tét van Kossuth Ferenc, a függetlenségi párt ve­zére és Justh Gyula képviselőházi elnök között s az intéző­bizottság, majd pedig a pártérte­kezleten kell eldőlnie, hogy a függetlenségi párt többsége kinek a fölfogását óhajt­­ követni. Justh Gyuláról hirdetik barátai, hogy "ő " vasárnap tartandó makói besz­á­móló-beszé­­ d debreceni bank­gyülés. A debreceni és a hajdúmegyei függetlenségi párt vasárnap népgyűlést rendezett Debrecenben az önálló bank érdekében. Hajdú-, Bihar-, Szabolcs-, Szatmár­-, Szilágy-, Máramaros-, Ugocsa-, Ung-, Be­reg-, Borsod-, és Jásznagykunszolnok megy­ékből számos küldöttség érkezett a gyűlésre Debrecenbe; az országgyűlési képviselők közül lerándultak: • Batthyány Tivadar gróf, Bakonyi Samu, Balogh Mihály, Barcsai­ Andor, Beck Lajos, Benedek Já­nos, Beniczky Árpád, Csanak János, Eitner Zsig­­mond, Földes Béla, Fried Lajos, Gotthard Sándor, Halász Lajos, Horthy Béla, Hrabovszky Guidó, Justh János, Kállay Leopold, Kállay Tamás, Kele­men Samu, Korda Andor, Ku­bik Gyula, Leszkay Gyula, Lovászy Marton, Luby Béla, Luby Géza, ifj. Madarász József, Máthé László, Novák Dániel, Na­­da­lyi Károly, Papp Béla, Papp Elek, Putnoky Mór, Rákosi Viktor, Ráth Endre, Szentkirályi Zol­tán, Szunyogh Mihály, Szatmári Mór, Tüdős István és Uray Miklós, ott voltak továbbá Batthyány Pál gróf, Falussy Árpád és Vay Gábor gróf főispánok is. Több függetlenségi képviselő kimentette elma­radását. Vasárnap délben ötszáz terítériű lakoma volt a Bika-szállóban. Veszprémy István megyei párt­elnök és Tüdős István képviselő üdvözölte a ven­dégeket. Batthyány Tivada­r gróf felköszöntőjében gúnyosan emlegette a hatvanhetes lapok új talál­mányát, a kooperációt; ezzel szembe állítja azt a kooperációt, a­mikor most Magyarország északke­leti részének népe kooperálva küzd az önálló bankért. Balthazár Dezső esperes felköszöntőjében azt fejtegette, hogy az egész koalíciót csak a füg­getlenségi törekvések lejáratására eszelték ki. A lakoma után a városháza udvarán tartották meg a népgyűlést. Somogyi Pál debreceni pártelnök üdvözlő szavai után Batthyány Tivadar gróf mondott nagy beszédet az önálló bankról és a politikai hely­zetről. A kiegyezés megkötése előtt, úgymond a szó­nok, ét a kormány Budapestre hivatta és megkérdezte a véleményét, már akkor megmondotta, hogy inkább elfogad némi kvóta­emelést, ha ezzel szemben az ön­álló bank fölállítása biztos lesz, de a bankszabadalom meghosszabbításába semmi szín alatt nem egyezik bele. A függetlenségi párt ígéretet kapott az önálló bank ügyében és ezért szavazta meg a kvóta föleme­lését. Az önálló bankra már azért is szükség van, mert az állami kiadások rohamos növekedésére más úton-módon nem lehet megtalálni a fedezetet. A függetlenségi párt nem fogja megengedni azt sem, hogy az általános választói jogot elsikkasszák, mert az általános választói joggal a gazdasági önállóságot sokkal könnyebben ki lehet vívni. A kormány pro­gramjában megígérte a tisztviselők szolgálati pragma­­tikáját is; erről ma még szó sincs, noha Wekerle megígérte. Lehetetlenség, hogy a függetlenségi párt együtt járjon akár a néppárttal, akár pedig azokkal, kik a választási reformot háromszoros pluralitással, meg a deciliteres választókkal akarják megcsinálni. Ha Ausztriában megadatik az a jog, hogy a törvény­­hozás és a kormány ádáz harcot vívjon Magyaror­­­­szág ellen úgy politikailag, mint gazdaságilag, akkor a legkevesebb, a­mit kérhetünk, az, hogy ezzel szem­ben a törvény útján biztosított védőfegyvert, a gazda­sági önállóságot adják kezünkbe. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Földes Béla képviselő beszélt a bank­kérdésről. A jegybank, úgymond, oly nélkülözhetetlen kelléke a gazdasági fejlődésnek, a­melyről semmiféle nemzet nem mond­hat le még akkor sem, ha szervezése és megerősítése áldozatokba kerül is. A kamatláb nem a bank önálló­ságától függ; a­hol a tőke nagyon produktív, ott na­gyobb a kamatláb, mint a­hol a tőkével csekélyebb eredményeket lehet elérni, úgy látszik, hogy velünk szemben Bosznia annexiója kapatta el a bécsieket, pedig az annexió kisebbítette az uralkodó tekinté­lyét és alaposan megingatta az európai béke nagy veszedelmére a nemzetközi szerződésekbe vetett hi­tet. Szerinte a bankért vivőtt nagy küzdelemnek ok­­vetetlenül győzelemmel kell végződnie. Majd Vay Gábor gróf, szabolcsi főispán mon­dott rövid, heves beszédet. Az önálló bank, úgy­mond, az államiság nélkülözhetetlen kelléke. Évek óta ámízgatták a nemzetet azzal, hogy van államiság, van alkotmány. Végre a nemzet türelme elszakadt és a nemzet jogainak megvalósítását azokra bízta, a­kik ezt a perszonális unió alapján keresik. Végül arra intette a szónok a népet, hogy ellenségeit azok között keresse, a­kik a bécsi fölfogásokat, bécsi nézeteket a magyar közéletbe plántálják. Bor János fölolvasta Justh Gyulának a követ­kező táviratát: „Meghívásukat, bizalmuk és ragasz­kodásuk megnyilvánulását hálával köszönöm. Is­mert elvi álláspontomnál fogva azonban népgyűlésen nem jelenhetek meg, de szívem, lelkem ott lesz önök között. Nagy és nemes célunkért ingadozás, habozás nélkül, erős kitartással kell küzdenünk. Justh.“ Juhász-Nagy Sándor párttitkár előterjesztette ezután a következő határozati javaslatot: „Debrecen szabad királyi város, Nagyvárad törvényhatósági joggal fölruházott város és Szatmárnémeti szabad királyi város, továbbá Hajdú, Bihar, Szabolcs, Szat­­már, Szilágy, Máramaros, Ugocsa, Ung, Bereg, Bor­sod és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyék törvény­hatósági területén lévő választókerületek közönsé­gének Debrecenben 1909. évi október 31-én tartott népgyűlése megingathatatlanul meg van arról győ­ződve, hogy Magyarország állami függetlenségének egyik legfontosabb alapfeltétele a gazdasági önálló­ság. Mindaddig, m­íg hazánk a teljesen ellentétes gazdasági érdekű Ausztriával egységes vámterületet alkot, iparunk erőteljes fejlődésnek nem indulhat, s az egyoldalű­ termelés bajaival küzdve, a mindin­kább növekvő terhek alatt roskadozva, nemzetünk természetszerűen fokozódó kulturális igényeit mű­veit és szabad európai államhoz méltó mértékben ki nem­ elégíthetjük és az­­ ország népének jólétét nem biztosíthatjuk és nem fejleszthetjük. Ebben a h­ely­­zetban a magyar nemzet életbevágó érdekeit egyedül az osztrák államtól való gazdasági különválás alak­jában lehet megvédelmezni. A vámközösségnek az 1917. év végével a fennálló szerződés szerint lehet­ségessé váló megszüntetése előtt azonban a törvény biztosít­ja az országnak azt a jogát, hogy az önálló jegybankot 1911 január 1-ére fölállítja. Ettől a jogá­tól a nemzet annál kevésbbé állhat el, és megvalósít­­ásának elodázását annál kevésbbé engedheti meg, mert nem lehet kétség az iránt, hogy általában egész gazdasági, de különösen ipari és kereskedelmi fejlő­désünk, elmaradottságunk egyik legfőbb oka, hogy nincs önálló nemzeti bankunk. A hatalmas ipari fej­lettségnek örvendő Ausztria hiteligényeinek kielégí­tésére is hivatott közös bank nem istápolja ugyan­abban az irányban az osztrák ipari termelés érdekei­vel meg nem egyező, a fejlődés kezdetleges állapotá­ban pedig fokozott támogatást igénylő magyar ipar és kereskedelem érdekeit. Az önálló magyar nemzeti jervbank fölállításával azonban elérjük hitelügyünk teljes függetlenségét és ezzel a vámközösségnek 1917-ben bekövetkező megszüntetéséig az anyagi megerősödésnek olyan forrásai nyílnak meg előt­tünk, a­melyeknek segítségével a teljes gazdasági fölszabadulás számbavehető rázkódás nélkül keresz­tülvihető. Éppen ezért szilárdan ragaszkodnunk kell az önálló magyar jegybanknak a törvényben meg­szabott határidőre való fölállításához. Minthogy pedig az országgyűlés képviselőházának többsége programjához híven és a nemzet közvéleménye is ugyane követelés alapján áll, a népgyűlés az ország­gyűlés képviselőházához föliratot intéz, a­melyben az önálló jegybanknak 1911 január 1-re leendő föl­állítása céljából szükséges törvényhozási intézkedés­­ek haladéktalan megtételét kéri." Lovászy Márton, Papp Elek, Bakonyi Samu, Szentkirályi Zoltán és Máthé László képviselők szó­laltak még föl, továbbá Kovásy a máramarosi, Szol­­noky György hajdúböszörményi, Csomag a szat­mári, Csuhay István az ungi és Nagy Mihály az ugocsai függetlenségi párt nevében jelentette be a ha­tározati javaslathoz való hozzájárulását. Veszprémy István végül kihirdette, hogy a ha­tározati javaslatot egyhangúan elfogadták és ezzel a gyűlés véget ért. A bankgyűlésről írja nekünk egy függetlenségi képviselő: A debreceni bank­gyű­lés rendkívül festői és érdekes volt. Messze vidékek intelligenciája és népe képviselve volt, a régi hajdúvárosokból pedig, mint fel dében „ki fogja tűzni a harci zászlót14 és ki fogja jelenteni, hogy „nem vár tovább.44 Azt beszélik, hogy a képviselőház elnöke november 9-ikére ülést hirdet és — a­mivel régóta fenyegetőzik — kenyértörésre viszi a dolgot a függetlenségi pártban. Ha ez való és ha Justh Gyula ezúttal csakugyan beváltja fenyegetését, akkor ezzel kétségtelenül hozzájárul a válság kiélesedéséhez, de egyúttal kétségtelenül a válságos helyzet tisz­tázását és megoldását is — bárha nem lehet tudni még, milyen irányban — siettetni fogja. Mert szinte egészen biztosra vehető, hogy ha Justh Gyula erőltetni fogja a képviselőházi ülé­seket, idiglen a válság meg nem oldódik, akkor a Ház többsége és ebben a függetlenségi párt zöme is le fogja szavazni őt. Egyelőre azonban a válság politikai szín­terén alig látszik valami változás. Tegnap bank­­gyűlés volt Debrecenben. A fővárosban pedig megtartották tegnap a keresztény-szocialista szervezetek kongresszusát. Ezek Giesswein Sán­dor mellé társelnökké Szápáry Pál grófot vá­lasztották. Később a keresztény-szocialista párt tartott gyűlést, a­mely elnökévé választotta Szá­páry grófot. A tudósítások alább következnek:

Next