Budapesti Hírlap, 1909. november (29. évfolyam, 259-283. szám)
1909-11-02 / 259. szám
Benyovszky Sándor gróf összeférhetetlenségi ügyében folytatják az előkészítő eljárást. Az osztrák helyzet, Bécsből jelentik nekünk. A király elfogadta Zácsek és Braf cseh miniszterek lemondását. A fölmentő kézirat, a mellyel a király a két miniszternek egyúttal a titkos tanácsosi címet adományozza, holnap jelenik meg. Beszámoló: Baloghy Ernő országgyűlési képviselő vasárnap beszámolót mondott az újverbászi kerület két községében, Bácsfeketehegyen és Kishegyesen. Ellene nyilatkozott a kooperációnak s követelte a bankot és az általános választójogot. A választók táviratban üdvözölték Kossuth Ferencet és Justh Gyulát. Szabó István országgyűlési képviselő tegnap beszámolót mondott Barcson. A kisbirtokosok helyzetének javítását és az ósdi vármegyei rendszer reformját sürgette. A népgyűlés bizalmat szavazott a képviselőnek. Szocialista gyűlések. A negyvennyolcas szociáldemokrata párt országos bizottsága vasárnap gyűlést tartott Nemősi Vilmos országgyűlési képviselő elnöklésével s elhatározta, hogy a legközelebbi képviselőválasztás alkalmával százötven kerületben jelöltet állít. Már a jelöltek személyét is meghatározták. — A szerb szociáldemokraták vasárnap szintén gyűlést tartottak Budapesten. Dobroszláv Ucsa agitátor ismertette a politikai helyzetet és az általános választójog elengedhetetlen szükségességét. — A németajkú szocialisták tíz órára összehívott gyűlését részvétel hiánya miatt nem tarthatták meg. A francia miniszterelnök beszéde, Párishot jelentik nekünk. A közoktatásügyi liga bankettjén Briand miniszterelnök rendkívül nagy tetszéssel fogadott beszédet mondott, melyben kifejtette, hogy a klerikálisok amidőn a választások előtt támadásokat intéznek a világi iskolák ellen, a valóságban a köztársaság ellen vonulnak harcba. A kormány kívánja a megnyugtatást, de a republikánusokkal energikusabban és törvényszerűen fogja az iskolát védeni, anélkül, hogy erőszakosságokat követne el, amelyeket provokálni akarnak, hogy a francia köztársaságot, diszkreditálják. A katolikusok maguk sohasem hallgatnak a kívülről jövő parancsokra, amelyek az ország berendezése ellen irányulnak. Válságos idők. Budapest, nov. 3. Minden jel arra vall, hogy a régóta húzódó krízis most jut el kifejlődésének legfelső fokára. De úgy látszik, csak a jövő hét során fog eldőlni a válság sorsa. A most kezdődő hét csak a végső kifejtést fogja előkészíteni. A szerdán leendő miniszteri tanácskozáson kell kitűnnie annak, hogy a pártok vezérei lehetségesnek tartják-e az új alapon való megegyezést, akár kooperáció formájában, akár pedig egy szigorúan megszabott munkaprogram keretében. Értesüléseink alapján mi olyképp látjuk a helyzetet, hogy a megegyezés Kossuth és Andrássy között nem tartozik a lehetetlenségek sorába. Ennek ki kell derülnie világosana szerdai miniszteri tanácskozáson, s ha helytáll valóban az a föltevés, hogy a pártok között az egyetértő megegyezés föltételei megtalálhatók, akkor csak Bécsen múlik azután, hogy a válság békésen és rázkódtatás nélkül legyen elintézhető, amire nemzeti engedmények nélkül gondolni sem lehet. A nevezetes tanácskozás után elkövetkezik a függetlenségi párt intézőbizottságának ülése és nyilván Wekerle miniszterelnök újabb bécsi útja is. A függetlenségi pártnak ismét határoznia kell abban a kérdésben, hogy kívánatosnak tartja-e a képviselőházi ülések összehívását és a parlamenti tanácskozás folytatását, holott a kormányválság még elintézve nincsen. Ebben a kérdésben — mint tudjuk — éles ellentét van Kossuth Ferenc, a függetlenségi párt vezére és Justh Gyula képviselőházi elnök között s az intézőbizottság, majd pedig a pártértekezleten kell eldőlnie, hogy a függetlenségi párt többsége kinek a fölfogását óhajt követni. Justh Gyuláról hirdetik barátai, hogy "ő " vasárnap tartandó makói beszámóló-beszé d debreceni bankgyülés. A debreceni és a hajdúmegyei függetlenségi párt vasárnap népgyűlést rendezett Debrecenben az önálló bank érdekében. Hajdú-, Bihar-, Szabolcs-, Szatmár-, Szilágy-, Máramaros-, Ugocsa-, Ung-, Bereg-, Borsod-, és Jásznagykunszolnok megyékből számos küldöttség érkezett a gyűlésre Debrecenbe; az országgyűlési képviselők közül lerándultak: • Batthyány Tivadar gróf, Bakonyi Samu, Balogh Mihály, Barcsai Andor, Beck Lajos, Benedek János, Beniczky Árpád, Csanak János, Eitner Zsigmond, Földes Béla, Fried Lajos, Gotthard Sándor, Halász Lajos, Horthy Béla, Hrabovszky Guidó, Justh János, Kállay Leopold, Kállay Tamás, Kelemen Samu, Korda Andor, Kubik Gyula, Leszkay Gyula, Lovászy Marton, Luby Béla, Luby Géza, ifj. Madarász József, Máthé László, Novák Dániel, Nadalyi Károly, Papp Béla, Papp Elek, Putnoky Mór, Rákosi Viktor, Ráth Endre, Szentkirályi Zoltán, Szunyogh Mihály, Szatmári Mór, Tüdős István és Uray Miklós, ott voltak továbbá Batthyány Pál gróf, Falussy Árpád és Vay Gábor gróf főispánok is. Több függetlenségi képviselő kimentette elmaradását. Vasárnap délben ötszáz terítériű lakoma volt a Bika-szállóban. Veszprémy István megyei pártelnök és Tüdős István képviselő üdvözölte a vendégeket. Batthyány Tivadar gróf felköszöntőjében gúnyosan emlegette a hatvanhetes lapok új találmányát, a kooperációt; ezzel szembe állítja azt a kooperációt, amikor most Magyarország északkeleti részének népe kooperálva küzd az önálló bankért. Balthazár Dezső esperes felköszöntőjében azt fejtegette, hogy az egész koalíciót csak a függetlenségi törekvések lejáratására eszelték ki. A lakoma után a városháza udvarán tartották meg a népgyűlést. Somogyi Pál debreceni pártelnök üdvözlő szavai után Batthyány Tivadar gróf mondott nagy beszédet az önálló bankról és a politikai helyzetről. A kiegyezés megkötése előtt, úgymond a szónok, ét a kormány Budapestre hivatta és megkérdezte a véleményét, már akkor megmondotta, hogy inkább elfogad némi kvótaemelést, ha ezzel szemben az önálló bank fölállítása biztos lesz, de a bankszabadalom meghosszabbításába semmi szín alatt nem egyezik bele. A függetlenségi párt ígéretet kapott az önálló bank ügyében és ezért szavazta meg a kvóta fölemelését. Az önálló bankra már azért is szükség van, mert az állami kiadások rohamos növekedésére más úton-módon nem lehet megtalálni a fedezetet. A függetlenségi párt nem fogja megengedni azt sem, hogy az általános választói jogot elsikkasszák, mert az általános választói joggal a gazdasági önállóságot sokkal könnyebben ki lehet vívni. A kormány programjában megígérte a tisztviselők szolgálati pragmatikáját is; erről ma még szó sincs, noha Wekerle megígérte. Lehetetlenség, hogy a függetlenségi párt együtt járjon akár a néppárttal, akár pedig azokkal, kik a választási reformot háromszoros pluralitással, meg a deciliteres választókkal akarják megcsinálni. Ha Ausztriában megadatik az a jog, hogy a törvényhozás és a kormány ádáz harcot vívjon Magyarország ellen úgy politikailag, mint gazdaságilag, akkor a legkevesebb, amit kérhetünk, az, hogy ezzel szemben a törvény útján biztosított védőfegyvert, a gazdasági önállóságot adják kezünkbe. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Földes Béla képviselő beszélt a bankkérdésről. A jegybank, úgymond, oly nélkülözhetetlen kelléke a gazdasági fejlődésnek, amelyről semmiféle nemzet nem mondhat le még akkor sem, ha szervezése és megerősítése áldozatokba kerül is. A kamatláb nem a bank önállóságától függ; ahol a tőke nagyon produktív, ott nagyobb a kamatláb, mint ahol a tőkével csekélyebb eredményeket lehet elérni, úgy látszik, hogy velünk szemben Bosznia annexiója kapatta el a bécsieket, pedig az annexió kisebbítette az uralkodó tekintélyét és alaposan megingatta az európai béke nagy veszedelmére a nemzetközi szerződésekbe vetett hitet. Szerinte a bankért vivőtt nagy küzdelemnek okvetetlenül győzelemmel kell végződnie. Majd Vay Gábor gróf, szabolcsi főispán mondott rövid, heves beszédet. Az önálló bank, úgymond, az államiság nélkülözhetetlen kelléke. Évek óta ámízgatták a nemzetet azzal, hogy van államiság, van alkotmány. Végre a nemzet türelme elszakadt és a nemzet jogainak megvalósítását azokra bízta, akik ezt a perszonális unió alapján keresik. Végül arra intette a szónok a népet, hogy ellenségeit azok között keresse, akik a bécsi fölfogásokat, bécsi nézeteket a magyar közéletbe plántálják. Bor János fölolvasta Justh Gyulának a következő táviratát: „Meghívásukat, bizalmuk és ragaszkodásuk megnyilvánulását hálával köszönöm. Ismert elvi álláspontomnál fogva azonban népgyűlésen nem jelenhetek meg, de szívem, lelkem ott lesz önök között. Nagy és nemes célunkért ingadozás, habozás nélkül, erős kitartással kell küzdenünk. Justh.“ Juhász-Nagy Sándor párttitkár előterjesztette ezután a következő határozati javaslatot: „Debrecen szabad királyi város, Nagyvárad törvényhatósági joggal fölruházott város és Szatmárnémeti szabad királyi város, továbbá Hajdú, Bihar, Szabolcs, Szatmár, Szilágy, Máramaros, Ugocsa, Ung, Bereg, Borsod és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyék törvényhatósági területén lévő választókerületek közönségének Debrecenben 1909. évi október 31-én tartott népgyűlése megingathatatlanul meg van arról győződve, hogy Magyarország állami függetlenségének egyik legfontosabb alapfeltétele a gazdasági önállóság. Mindaddig, míg hazánk a teljesen ellentétes gazdasági érdekű Ausztriával egységes vámterületet alkot, iparunk erőteljes fejlődésnek nem indulhat, s az egyoldalű termelés bajaival küzdve, a mindinkább növekvő terhek alatt roskadozva, nemzetünk természetszerűen fokozódó kulturális igényeit műveit és szabad európai államhoz méltó mértékben ki nem elégíthetjük és az ország népének jólétét nem biztosíthatjuk és nem fejleszthetjük. Ebben a helyzetban a magyar nemzet életbevágó érdekeit egyedül az osztrák államtól való gazdasági különválás alakjában lehet megvédelmezni. A vámközösségnek az 1917. év végével a fennálló szerződés szerint lehetségessé váló megszüntetése előtt azonban a törvény biztosítja az országnak azt a jogát, hogy az önálló jegybankot 1911 január 1-ére fölállítja. Ettől a jogától a nemzet annál kevésbbé állhat el, és megvalósításának elodázását annál kevésbbé engedheti meg, mert nem lehet kétség az iránt, hogy általában egész gazdasági, de különösen ipari és kereskedelmi fejlődésünk, elmaradottságunk egyik legfőbb oka, hogy nincs önálló nemzeti bankunk. A hatalmas ipari fejlettségnek örvendő Ausztria hiteligényeinek kielégítésére is hivatott közös bank nem istápolja ugyanabban az irányban az osztrák ipari termelés érdekeivel meg nem egyező, a fejlődés kezdetleges állapotában pedig fokozott támogatást igénylő magyar ipar és kereskedelem érdekeit. Az önálló magyar nemzeti jervbank fölállításával azonban elérjük hitelügyünk teljes függetlenségét és ezzel a vámközösségnek 1917-ben bekövetkező megszüntetéséig az anyagi megerősödésnek olyan forrásai nyílnak meg előttünk, amelyeknek segítségével a teljes gazdasági fölszabadulás számbavehető rázkódás nélkül keresztülvihető. Éppen ezért szilárdan ragaszkodnunk kell az önálló magyar jegybanknak a törvényben megszabott határidőre való fölállításához. Minthogy pedig az országgyűlés képviselőházának többsége programjához híven és a nemzet közvéleménye is ugyane követelés alapján áll, a népgyűlés az országgyűlés képviselőházához föliratot intéz, amelyben az önálló jegybanknak 1911 január 1-re leendő fölállítása céljából szükséges törvényhozási intézkedések haladéktalan megtételét kéri." Lovászy Márton, Papp Elek, Bakonyi Samu, Szentkirályi Zoltán és Máthé László képviselők szólaltak még föl, továbbá Kovásy a máramarosi, Szolnoky György hajdúböszörményi, Csomag a szatmári, Csuhay István az ungi és Nagy Mihály az ugocsai függetlenségi párt nevében jelentette be a határozati javaslathoz való hozzájárulását. Veszprémy István végül kihirdette, hogy a határozati javaslatot egyhangúan elfogadták és ezzel a gyűlés véget ért. A bankgyűlésről írja nekünk egy függetlenségi képviselő: A debreceni bankgyűlés rendkívül festői és érdekes volt. Messze vidékek intelligenciája és népe képviselve volt, a régi hajdúvárosokból pedig, mint fel dében „ki fogja tűzni a harci zászlót14 és ki fogja jelenteni, hogy „nem vár tovább.44 Azt beszélik, hogy a képviselőház elnöke november 9-ikére ülést hirdet és — amivel régóta fenyegetőzik — kenyértörésre viszi a dolgot a függetlenségi pártban. Ha ez való és ha Justh Gyula ezúttal csakugyan beváltja fenyegetését, akkor ezzel kétségtelenül hozzájárul a válság kiélesedéséhez, de egyúttal kétségtelenül a válságos helyzet tisztázását és megoldását is — bárha nem lehet tudni még, milyen irányban — siettetni fogja. Mert szinte egészen biztosra vehető, hogy ha Justh Gyula erőltetni fogja a képviselőházi üléseket, idiglen a válság meg nem oldódik, akkor a Ház többsége és ebben a függetlenségi párt zöme is le fogja szavazni őt. Egyelőre azonban a válság politikai színterén alig látszik valami változás. Tegnap bankgyűlés volt Debrecenben. A fővárosban pedig megtartották tegnap a keresztény-szocialista szervezetek kongresszusát. Ezek Giesswein Sándor mellé társelnökké Szápáry Pál grófot választották. Később a keresztény-szocialista párt tartott gyűlést, amely elnökévé választotta Szápáry grófot. A tudósítások alább következnek: