Budapesti Hírlap, 1913. január (33. évfolyam, 1-27. szám)

1913-01-11 / 10. szám

Budapest, 1913 XXXIII. évfolyam, 10. szám Szombat, január 11 Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 ill. Egye■ szám ára helyben és vidéken 10 U. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: Vili. ker., Bükk Szilárd utca 4. sz. Telefon József 63. Kiadóhivatal: VIII. ker., József körút 5. sz. Telefon: Előfizetés: József 95. Elárusítás: József 929. Apróhirdetés: József 95. Hirdetés: József 53.Könyvkiadó: József 929־. Igazgató: József 938. Osztályuralom. Budapest, Jan. 10. Eddig a szociáldemokraták izgató népgyűlésein sokszor használt osztályuralom jelszava a Bokányiak és Bucsiingerek szótárából bevonult a Ház volt elnökének, Návay Lajosnak nyílt levelébe. Azt írja Návay: ״ Azok az aggályok, melyekkel a radikálisabb jogkiterjesztés ma igen sokak részéről találkozik, öntudatlan kifejezői egy osztályuralmi fölfogásnak, amely nemzeti veszedelmet lát ott is, ahol csupán egy osztály veszélyeztetett-' 11ek vélt érdekeinekmegóvásáról lehet szó.“ Szóval Návay is eljutott odáig, ahol azt látja, hogy Magyarországon egy osztály uralma diktál, s egy osztály uralma veszélyezteti a hazát. Ki is lép ezért az aggályoskodók táborából. Kölcsönkérte még a szépen hangzó népszabadság szót és ki is fejti új alapelvét: nem arra kell törekedni,hogy az eddigi vezetőosztályok befolyását a népszabadság rovására mesterkélt után fentartsuk.“ Návay szerint tehát eddig igenis dühöngött Magyarországon egy osztályuralom, vezetőosztályok uralma és befolyása, amely a népszabadság rovására tartotta fönt magát, mégpedig nem természetes, a maga erejéből, hitéből, meggyőződéséből, tradícióiból merített eszközökkel, hanem mesterkélt után. Ha a Návayak jelentős, s bizonyára megfontolt politikai fordulásaiknál osztályuralomról és elnyomott népszabadságról beszélnek, akkor tiszteljük meg Návayt azzal, hogy nem tekintjük e két szólamot a népgyűlési szociáldemokrácia frazeológiájából kölcsönkértnek, hanem egy kiforrott nézet eredőinek. De akkor nézzünk is szembe velük. Volt-e és van-e jelenleg Magyarországon a nép szabadságát elnyomó valamely osztálynak érezhető uralma? Csak volt. A magyar nemesi osztálynak a rendi alkotmány idején igenis uralma volt a népen, az országon. A nemesség 48-ban ezt az uralmát önként megszüntette, lemondott kiváltságos jogairól, amelyekkel századokon át belátással, a maga,׳ a nép, az ország javára, védelmére és fönmaradására élt, s megosztotta az uralmat a népszabadság nevében azokkal, akiket a haza egyenlő polgárainak ismert el. Ez az osztály■ azóta nemcsak uralmát szüntette meg, de, sajnos, majdnem teljesen megszüntette önmagát is. Birtokát jórészt elveszítette, s a talpa alól kicsúszott talajjal tradícióit, erényeit, faji karakterét s a közszellemnek ezekkel való irányítását is kiejtette kezébe. Az osztály uralmat önként megszüntető nemesség helyett egy gondolkozásban, törekvésekben, célokban és megértésekben egységes uj osztály nem alakult. Mert ilyen egységes osztály csak generációkon át, tradíciókban nevelkedve alakulhat ki erőssé s uralomra képessé. Pedig a régi nemesség s az uj jogokat nyert polgárság összeolvadásából egy erős középosztály alakulhatott volna ki, ha az előbbi, nemes tradícióit, értelmelsőbbségét össze tudta volna forrasztani az utóbbiak polgárerényeivel, munkakedvével, friss erejével. Meg kellett volna ennek történni annál is inkább, mert mindegyik elemben az volt meg, ami a másiknál hiányzott s igy mintegy kiegészítek egymást. Hogy a folyamat, amely megindult, egy erős, s szinte az egész országot, egész népességét átfogó polgári osztályt kialakítani nem tudott, annak egyik főoka egy bomlasztó elem hatása. Egy évtizedek óta bujkáló, s az utóbbi évtizedben mindinkább elharapódzó s mamár szinte fenyegetően növekvő bomlasztó szellem hatása, mely kozmopolita emlőkön táplálkozva, hóditását a legalsó s legkönnyebben mételyezhető rétegeknél kezdve, beférkőzött a magyar közélet minden nyitva hagyott, vagy gyöngén védelmezett résébe, hatalmába vette a legalsóbb nép könynyen hivő tömegeit hamis jelszavaival, hatalmába vette a szellemi és anyagi életfegyvereinek nagy részét, hódított az irodalom, művészet, a tudomány mezőin, letarolva azon a mi faji, nemzeti, egyéni vonást talált, ráütve a maga nemzetközi bélyegét. A mai napon egy Návay Lajos hódolt be az uj táborba. S a mai napon egy Návay fölfedezi az elnyomó osztályuralmat ott, ahol még egységes osztály sincs, nemhogy annak uralmáról lehetne szó. Károly herceg. — 1771—1847. — írta Köttevényi Nagy Olivér. A Habsburg-dinasztiának hadvezéri tehetség dolgában egyik kimagasló tagjáról, Napóleon hírneves ellenfeléről, Károly királyi hercegről (közjogilag helyesen királyi hercegnek kell őt hívni, de a történelemben mint Károly főherceg örökítette meg a nevét) nemrégen hatalmas, három vaskos kötetre terjedő életrajz jelent meg Bécsben, amely sok illusztrációval és térképpel van élénkítve. A nagy munkának Criste Oszkár, a császári és királyi hadi levéltárba beosztott alezredes a szerzője, míg az előszót, amelyben a mű keletkezésének a története van elmondva, Voinovich Emil gyalogsági tábornok, a hadi levéltár igazgatója írta. A dinasztia egyik legnépszerűbb, Magyarországon is jól ismert és kedvelt tagja, Frigyes királyi herceg, akinek Károly a nagyatyja volt, valóban fejedelmi bőkezűséggel állított ebben az életrajzban emléket hős nagyatyjának, mert a monográfia megírását, az evégből végzett kutatásokat s mindazt a sok kiadást, mellyel egy ilyen megjelenése össze van kötve, az ő áldozatkészsége tette lehetővé. Maga a terv még nagybátyjáé, Károly elsőszülött fiáé, Albrecht királyi herceg, tábornagyé volt ugyan, de ő már nem érhette meg az eszme megvalósulását, míg most aztán, kerek száz esztendővel a napóleoni háborúk lezajlása után, amelyekben az asperni hős nem egy diadalt aratott, maradandó irodalmi emlék örökik meg a királyi herceg lindi tetteit.A dinasztia secundo-geniturája ült abban az időben Toszkána nagyhercegi trónján s ennek egyik sarja Károly királyi herceg is. Édesatyja Lipót nagyherceg, a későbbi német-római császár és magyar király (1790—1792), a ki bátyjának, József császárnak gyermektelen elhalálozása után került a császárok és királyok trónjára. Károly királyi herceg Firenzében született 1771 szeptember 5-én, mint atyjának ötödik gyermeke. Lipótnak Mária Ludovikával, III. Károly spanyol király leányával kötött házasságában igen bőséges volt a gyermekáldás, mert nem kevesebb, mint tizenhat gyermek származott abból. Károly tehát testvéreivel együtt meglehetős szigorúsággal megszabott, egyáltalában nem fényűző nevelést kapott. A nagyhercegi család egyszerűen élt, vendégeket csak ritkán fogadott s legfeljebb egy-egy kirándulás élénkítette meg a gyermekeknek is máskülönben beosztott napirendjét. Alig öt éves korában mégis váratlan nagy öröm érte Károlyt. 1776-ban Firenzében töltötte a telet Mária Krisztina királyi hercegnő, Mária Terézia leánya, a férjével, Albert szász-tesseni herceggel, Magyarország helytartójával s a házaspárnak annyira megtetszett az élénk fiúcska, hogy szeretetük egész melegével árasztották el, sőt később fiukká is fogadták és örökösükké tették. Károly királyi herceg és utódai igy szerezték mai nagy vagyonukat s a magyarországi uradalmak közül a magyaróvári és a béllyei, aztán Galíciában a saybusi, végül a tesseni nagy hitbizományok Mária Krisztina és férje ajándéka, illetve hagyatéka volt. De nemcsak anyagi javakkal látták el Alberték kedves öccsüket, hanem az igaz szeretet melegével is elhalmozták, úgy hogy később, az életharcai közepette, — melyektől bizony nem kímélte meg a sors Károlyt sem — Mária Krisztinában és férjében korán elhunyt szülei helyett igazi szüleit találta meg s nem egyszer, mikor keserves órák következtek reá, az ő kis mamájának a vigasztaló szavai öntöttek bizalmat az elcsüggedt lélekbe. 1791-ben, tehát húsz éves korában, kezdődött meg Károly királyi herceg tulajdonképpeni pályafutása, mikor Németalföldre küldte ,öt királyi atyja, arra a földre, mely akkor még a Habsburgok uralma alá tartozott, avégből, hogy ott a helytartói méltóság átvételére, — melyet akkor Albert herceg és neje láttak el — előkészüljön. A királynaknem volt a legjobb véleménye a fiáról, amitbizonyít az a levél, melyet Krisztina királyi hercegnőnek irt Károlyról. Romlatlan lélek ugyan, — igy szól a levél — de önfejű, ítéleteiben elhamarkodott, zárkózott természetű, sőt a munkát sem kedveli Károly. Ezt a véleményt azonban csakhamar lerombolta maga a fiatal herceg, akit, alighogy bevonult a brüsszeli Palais Royalba, nagyon megszeretett nemcsak a nagynénje s annak a férje, hanem az egész úri társaság is. A nagynénje oly bőkezűen gondoskodik róla, hogy ׳ havi ötezer forint apanázst biztosít neki, a mi akkor igen nagy pénz volt, azonkívül egész sereg szép lovat ad neki ajándékba s gondoskodik róla, hogy a mikor katonai és politikai tanulmányait naponta befejezi, a legelőkelőbb társaság tagjait közelebbről is megismerhesse. A királynak írott je- Mai számunk 28 oldal.