Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)

1915-05-06 / 125. szám

1915. május 6. BUDAPESTI HÍRLAP ,125. 67.) kivül az utóbb érkezett ellenséges haderőket is visszaszorították. Az angol-francia haderők halottakban, sebesültekben és foglyokban állományuknak körülbelül a felét, vagyis 30.000 embert veszí­tettek. A kelet-ázsiai parton Kum Kaleh táján partraszállított csapatok két francia ezredből, általában alacsonyabb rendű anyagból alakul­tak, a­melyeket könnyűszerrel szorítottak a tengerbe. Ezeket a csapatokat később Sedil Bahr mellett újra partraszállították, a­hol szin­tén visszakergették őket. A partraszállottak visszaverése. Konstantinápoly, máj. 5. Egy személyiség, a­ki a Kum Kaleh körül folyt első harcot egy magasan fekvő pontról vé­gignézte, a következőképpen vázolja e harcot: Kora hajnalkor az ellenség irtózatos ágyú­zásba fogott. Az ellenség hajói eleinte ivatakban foglaltak állást Imbrosz előtt, azután csatavonalban vonultak föl a Besika-öböl felé és mintegy hét kilo­méternyi távolságból megkezdték a tüzelést. Tűz­vonaluk a Gallipoli félszigettől keletre Kum Ka­lehig húzódó félkör volt. Az első lövedékek a ten­gerparton csapódtak le, vagy pedig a tengerbe zu­hantak. A hajók ezután lassan közeledtek a part felé és a lövedékek, a srapnelek, mind sűrűbben zuhantak le a szárazföldre. Világos volt, hogy az ellenség partraszállítást akar megkísérelni és a partvidék területét előbb meg akarja tisztítani a török csapatoktól, a­melyek esetleg ott tartózkodnak. De csalódott számításai­ban. A török csapatok oly hadállásokban állottak, a­hol az ellenség tüze elől fedve voltak és bámu­latos türelemmel és állhatatossággal állták a bom­bázást. Ütegeink szándékosan nem viszonozták az ellenség tüzelését. Hét óránál hosszabb ideig tartó ágyúzás után az ellenség abban a hitben, hogy a partvidék nagy részét megtisztította, annál is in­kább, mert tüzelését nem viszonozták, nekifogott a sok hónap óta készenálló csapatok partraszállá­sához. Nagyi szállítógőzösök közeledtek a partvi­dékhez, a vontatógőzösök munkához kezdtek és körülbelül hét kisebb szállítóhajón ezer és ezer el­lenséges katona lépett partra. Partraszállásuk után az ellenséges katonák hangos /furrá/­kiáltásban tör­tek ki, a­mi fölizgatta ugyan katonáinkat, a­kik mozdulatlanul állottak hadállásaikban, várva a ro­hamra szólító parancsot. A partraszállított ellensé­ges csapatok azonnal rajvonalban megindultak, árkokat ástak, másrészről pedig megtették előké­születeiket az előnyomulásra. Mindezt hatalmas messzi látómon megfigyel­tem, de főleg az ragadta meg figyelmemet, a­mi Kum Kaleh körül történt. Kétségtelen, hogy az európai partvidéken is hasonlóképpen történt a partraszállítás. A­mikor csapataink megkapták a parancsot a rohamra, a levegőt harsogó Allahi­kiáltás remegtette meg. Egyenesen leírhatatlan az a lángoló lelkesedés, mellyel csapataink rohamra indultak. Nem túlzás, h­a azt mondom, hogy vol­tak közöttük olyanok, kiknek szuronya 50 ellen­séget szúrt át és sokan vannak olyanok, a­kik már az első percekben öt-hat ellenséges katonát öltek meg. Esteledett már, a­mikor a partraszállott ellen­séges csapatok megmenekültjei visszatérhettek ha­jóikra, a­kik közülök elérték ezeket a hajókat, kísérletet sem tettek arra, hogy újra közeledjenek a szárazföld felé. A mi katonáink pedig hazafias dalokat énekelve, lelkes kedvben tértek vissza had­állásaikba, len­ki­ kihajózásaira, az ország élelmezése úgy­szólván lehetetlenné vált. Menekült családok ez­reinek ellátása a kormány terhes gondja. Osz­trák és magyar aviatikusok majdnem napon­ként bombákat vetnek városokra és falvakra, melyeknek következtében igen sokan életüket vesztették vagy megsebesültek. Montengró mind a nehézségeket és bajokat nagy bátorsággal és a szövetségesek győzelmébe vetett bizalommal viseli. Hír Montenegróból. Francia lapok Jelentése. Páris, máj. 5. A Temps írja: Montenegróból érkező hír­adások egybehangzóan azt jelentik, hogy az ottani helyzet a háború következtében napról­napra válságosabbá válik. Különösen a távo­labb fekvő vidékeken, valamint ott, a­hol a kö­zelben osztrák és magyar csapatok tartózkod­tak, jelentékeny élelmiszerhiány mutatkozik. Tekintettel az osztrák és magyar flotta szünet­ Olasiország. A király és a génuai ünnep. Róma, máj. 5. (Saját tudósítónktól.) Viktor Emánuel király nem utazik Génuába a Garibaldi­ünnepre. A minisztertanács ama határozata, a­mely szerint sem a király, sem a miniszterek nem vesznek részt a Garibaldi-ünnepen, nagyon meglepte a nyilvánosságot. A Tribuna és a Giornale d'Italia azt han­goztatja, hogy a nemzetközi helyzet éppen olyan marad, mint a­milyen eddig volt. A lapok bízó nyugalomra intik a népet. Génua, máj. 5. Quartóban ma avatták föl ünnepiesen az Ezrek csapatának emlékszobrát a kamara kép­viselőink, Róma, Turin és Firenze városok kül­döttségei és hatalmas embertömeg jelenlétében. A szobor talapzatánál Genua polgármestere és D'Annunzio mondottak beszédeket, a­melyeket nagy lelkesedéssel fogadtak. Róma, máj. 5. (Saját tudósítónktól.) A Giornale d'Italia szerint a római kamara elnöke a quartói ünne­pen csak mint régi garibaldista fog részt venni. A Dante Alighieri egyesület elnöke üdvözölte a királyi hercegeket. A király parancsára a diá­kok kategóriájába vezetik őket, az egyesületi ta­gok közé. Róma, máj. 5. (Saját tudósítónktól.) A kirág a quartói ünnepre a következő táviratot küldte: — Noha állami ügyek, a­melyek kívánsá­gomat élénk sajnálkozássá változtatják át, visz­szatartanak attól, hogy a mai ünnepen részt ve­gyek, mégis gondolataim nem képesek Quartó­tól távol maradni, a liguri tenger események­ben gazdag partjától, a­melyen a haza egységé­nek első prófétája látta meg a napvilágot és a mely tenger sziklás partjaitól az ezrek vezére feledhetetlen bátorsággal és halhatatlan harci szerencsével indult el dicsőséges útjára. Meg­indultsággal teljes üdvözlésemet küldöm és bensőséggel teljes érzelmeimnek adok kifeje­zést, a­melyek nagy ősömet is eltöltötték és a multunkra való egyértelmű emlékezésnek szen­telt ebben az órában Olaszország dicsőséges jö­vőjére gondolok. A gal­stai győzelem hatása. Milánó, máj. 5. (Saját tudósítónktól.) Római kormány­körök már tegnap délután tudomást szereztek az osztrák és magyar és német csapatoknak a Dunajec mellett aratott sikeréről. Általában azt hiszik, hogy ennek a fordulatnak igen nagy, talán döntő befolyása lesz az olasz kormány el­határozására. Hir szerint a keleti harctéren be­állott új helyzet már befolyásolta a tegnapi mi­niszteri tanács határozatát is. Ámbár a líbiai események sokkal komo­lyabbak, mint a­hogyan az ott folyó harcokról szóló hivatalos jelentés feltünteti, mégis az a vélemény a túlnyomó, hogy nem ez az oka a ki­rály és a miniszterek Quartóból való elmaradá­sának. Rómában való maradásuk inkább az európai helyzettel függ össze. A Stampa római jelentése szerint a teg­napi minisztertanács előtt Sonnino báró külügy­miniszter hosszasabban tanácskozott Német­ország és Ausztria és Magyarország nagykö­veteivel. A Rómában megjelenő Italia azt mondja, hogy az országnak ebben a pillanatban nem szabad nyugalmát elvesztenie. Az orosz és francia befolyás alatt álló la­pok a legnagyobb mértékben megütköznek azon, hogy a király és a miniszterek váratlanul elma­radnak a quartói ünnepről. Ez a lemondás hideg­ ­ zuhanyként hatott a háború mellett izgatókra. A Popolo d'Italia szerint ez a hír fájdalmasan és rettenetesen hatott Génua lakosságára. A lemon­dás annyira meglepte az ünnepet rendező bizott­ságot, hogy egészen tanácstalan volt és már az ünnepség elhalasztását vette fontolóra. Az elha­lasztástól végre mégis csak elállottak, mivel úgy talált­á­k, hogy távollétük következményeit a fe­lelős tényezőknek kell majd viselniök. A Corriere della Sera szerint a király a páviai új poliklinika alapkőletételének május 6-iki ünnepéről is lemondott. Miniszter&Izues, Róma, máj. 5­. (Saját tudósítónktól.) Ma este miniszteri tanácskozás volt fsippongi gróf­nyilatkozata. A turini Stampa és a bolognai Resto del Car­lino munkatársa, Amedeo Ponzone beszélgetést folytatott Budapesten Apponyi Albert gróffal, a­ki Ausztria és Magyarország és Itália viszonyáról a többi közt ezt mondta: Olaszország kimaradt az európai konflik­tusból, azonban, úgy látszik, hogy bizonyos belső nehézségei vannak. Nem adhatunk tanácsot az olasz népnek, de saját helyzetének megértésében segít­ségére lehetünk, mert a döntés, melyet most vá­lasztania kell, ránk nézve a legnagyobb fontosságú. Nyilvánvaló az, hogy Olaszországot nem nyomja sem Ausztria és Magyarország, sem Németország. Olaszország földközi-tengeri hatalom és két szövet­ségese közül egyik se nehezíti meg számára e ha­talma megtartását. Az, a­mit Ausztria és Magyar­ország a maga számára kiván, csak az Adriára való kimenetel. A tengeren lévő érdekeink: szabad mozgás az Adrián. Franciaország és Anglia ellenben elnyomják Olaszország expanzivitását és a tengeren való biztosságát, a­melynek pedig Olaszországénak kellene lenni. Ha föltesszük az antant győzelmét, tehát Oroszországot, mint a Dardanellák s az Ad­ria keleti partjának patrónusát képzeljük el, Olaszország megszűnt nemcsak nagyhatalom, de füg­­getlen állam is lenni. Ezzel szemben mily jelentő­ségük lehet ama kérdéseknek, melyek alkalma­sak arra, hogy Itália és a monarkia közt ellentétet teremtsenek? Szükséges-e Olaszországnak komo­lyan mekisérelnie a saját nemzeti létének a vesze­delembe sodrását, elősegítvén az antant győzelmét? Mi teljes mértékben hajlandók vagyunk segíteni Olaszországot abban, hogy maradjon azon az, uton, a­mely megfelel érdekeinek, úgy, mint a miénknek, és hogy tárgyaljunk vele arról, a­mi őt most izgatja, nyugtalanítja, idegessé teszi. Mi annál inkább hajlandók vagyunk erre, mert legbensőbb meggyőződésünk szerint e háború egyik eredménye egy hatalmas nyugati blok megteremtése lesz, mely erejénél fogva alkalmas lesz a világbéke és a tenge­rek szabadságának biztosítására. Olaszország nyil­vánvalóan hivatva van rá, hogy ebben fontos szerepet játszék. Ez fogja nyújtani Itáliának azt a biztosságot és könnyebbséget a biztos terjeszkedés­ben, melyet megérdemel csodálatos fejlődése alapján. Miután azonban most szelíd és tartós dön­tésre van szükségünk, a mostani döntésnek olyan­nak kell lenni, hogy egyik félben se hagyjanak hátra fullánkot és kellemetlen, fájó érzést. Ez az elv szabja meg a határokat a tárgyalás alatt lévő kérdéseknél. Nagyon sajnálatos volna, ha Olasz­ország, vagy mások a jelen kedvező percét hasz­nukra akarnák fordítani, ha igényüket a szüksége­sen túl növelnék. A­ki ezt tenné, annak ,annak nem lehetne soha megbocsátani. il Japán-kí­nai­­­onfuiktus Kína válasza a módosított Japán követelésekre. London, máj. 5. A Times pekingi jelentése szerint a kínai kormány a revideált japán követelésekre a kö­vetkező választ adta Japánország képvise­lőjének. Kina elfogadja a Santungra vonatkozó ösz­szes követeléseket, föltéve: 1. A Japánország és Németország között a Santungra vonatkozó jo­gok dolgában folytatandó tárgyaláson részt vesz Kina képviselője is. 2. Kina kárpótlásban része­sül a katonai operációk folyamán szenvedett veszteségeiért. 3. Visszaállítják a háború előtti állapotot, a vasúti, távíró és postahivatalokat stb., fölmentik a katonai felügyelet alól. A Mandzsúriára vonatkozó követeléseket szakaszokba foglalták, kivéve azokat, a­melyek a letelepedés és az exterritorialitás jogaira vo­natkoznak. Kína megadja a letelepedés jogát, de a többi követelés módosítását kívánja. A­mi Mongóliát illeti, hozzájárul a piacok

Next