Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)
1915-05-06 / 125. szám
1915. május 6. BUDAPESTI HÍRLAP ,125. 67.) kivül az utóbb érkezett ellenséges haderőket is visszaszorították. Az angol-francia haderők halottakban, sebesültekben és foglyokban állományuknak körülbelül a felét, vagyis 30.000 embert veszítettek. A kelet-ázsiai parton Kum Kaleh táján partraszállított csapatok két francia ezredből, általában alacsonyabb rendű anyagból alakultak, amelyeket könnyűszerrel szorítottak a tengerbe. Ezeket a csapatokat később Sedil Bahr mellett újra partraszállították, ahol szintén visszakergették őket. A partraszállottak visszaverése. Konstantinápoly, máj. 5. Egy személyiség, aki a Kum Kaleh körül folyt első harcot egy magasan fekvő pontról végignézte, a következőképpen vázolja e harcot: Kora hajnalkor az ellenség irtózatos ágyúzásba fogott. Az ellenség hajói eleinte ivatakban foglaltak állást Imbrosz előtt, azután csatavonalban vonultak föl a Besika-öböl felé és mintegy hét kilométernyi távolságból megkezdték a tüzelést. Tűzvonaluk a Gallipoli félszigettől keletre Kum Kalehig húzódó félkör volt. Az első lövedékek a tengerparton csapódtak le, vagy pedig a tengerbe zuhantak. A hajók ezután lassan közeledtek a part felé és a lövedékek, a srapnelek, mind sűrűbben zuhantak le a szárazföldre. Világos volt, hogy az ellenség partraszállítást akar megkísérelni és a partvidék területét előbb meg akarja tisztítani a török csapatoktól, amelyek esetleg ott tartózkodnak. De csalódott számításaiban. A török csapatok oly hadállásokban állottak, ahol az ellenség tüze elől fedve voltak és bámulatos türelemmel és állhatatossággal állták a bombázást. Ütegeink szándékosan nem viszonozták az ellenség tüzelését. Hét óránál hosszabb ideig tartó ágyúzás után az ellenség abban a hitben, hogy a partvidék nagy részét megtisztította, annál is inkább, mert tüzelését nem viszonozták, nekifogott a sok hónap óta készenálló csapatok partraszállásához. Nagyi szállítógőzösök közeledtek a partvidékhez, a vontatógőzösök munkához kezdtek és körülbelül hét kisebb szállítóhajón ezer és ezer ellenséges katona lépett partra. Partraszállásuk után az ellenséges katonák hangos /furrá/kiáltásban törtek ki, ami fölizgatta ugyan katonáinkat, akik mozdulatlanul állottak hadállásaikban, várva a rohamra szólító parancsot. A partraszállított ellenséges csapatok azonnal rajvonalban megindultak, árkokat ástak, másrészről pedig megtették előkészületeiket az előnyomulásra. Mindezt hatalmas messzi látómon megfigyeltem, de főleg az ragadta meg figyelmemet, ami Kum Kaleh körül történt. Kétségtelen, hogy az európai partvidéken is hasonlóképpen történt a partraszállítás. Amikor csapataink megkapták a parancsot a rohamra, a levegőt harsogó Allahikiáltás remegtette meg. Egyenesen leírhatatlan az a lángoló lelkesedés, mellyel csapataink rohamra indultak. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy voltak közöttük olyanok, kiknek szuronya 50 ellenséget szúrt át és sokan vannak olyanok, akik már az első percekben öt-hat ellenséges katonát öltek meg. Esteledett már, amikor a partraszállott ellenséges csapatok megmenekültjei visszatérhettek hajóikra, akik közülök elérték ezeket a hajókat, kísérletet sem tettek arra, hogy újra közeledjenek a szárazföld felé. A mi katonáink pedig hazafias dalokat énekelve, lelkes kedvben tértek vissza hadállásaikba, lenki kihajózásaira, az ország élelmezése úgyszólván lehetetlenné vált. Menekült családok ezreinek ellátása a kormány terhes gondja. Osztrák és magyar aviatikusok majdnem naponként bombákat vetnek városokra és falvakra, melyeknek következtében igen sokan életüket vesztették vagy megsebesültek. Montengró mind a nehézségeket és bajokat nagy bátorsággal és a szövetségesek győzelmébe vetett bizalommal viseli. Hír Montenegróból. Francia lapok Jelentése. Páris, máj. 5. A Temps írja: Montenegróból érkező híradások egybehangzóan azt jelentik, hogy az ottani helyzet a háború következtében naprólnapra válságosabbá válik. Különösen a távolabb fekvő vidékeken, valamint ott, ahol a közelben osztrák és magyar csapatok tartózkodtak, jelentékeny élelmiszerhiány mutatkozik. Tekintettel az osztrák és magyar flotta szünet Olasiország. A király és a génuai ünnep. Róma, máj. 5. (Saját tudósítónktól.) Viktor Emánuel király nem utazik Génuába a Garibaldiünnepre. A minisztertanács ama határozata, amely szerint sem a király, sem a miniszterek nem vesznek részt a Garibaldi-ünnepen, nagyon meglepte a nyilvánosságot. A Tribuna és a Giornale d'Italia azt hangoztatja, hogy a nemzetközi helyzet éppen olyan marad, mint amilyen eddig volt. A lapok bízó nyugalomra intik a népet. Génua, máj. 5. Quartóban ma avatták föl ünnepiesen az Ezrek csapatának emlékszobrát a kamara képviselőink, Róma, Turin és Firenze városok küldöttségei és hatalmas embertömeg jelenlétében. A szobor talapzatánál Genua polgármestere és D'Annunzio mondottak beszédeket, amelyeket nagy lelkesedéssel fogadtak. Róma, máj. 5. (Saját tudósítónktól.) A Giornale d'Italia szerint a római kamara elnöke a quartói ünnepen csak mint régi garibaldista fog részt venni. A Dante Alighieri egyesület elnöke üdvözölte a királyi hercegeket. A király parancsára a diákok kategóriájába vezetik őket, az egyesületi tagok közé. Róma, máj. 5. (Saját tudósítónktól.) A kirág a quartói ünnepre a következő táviratot küldte: — Noha állami ügyek, amelyek kívánságomat élénk sajnálkozássá változtatják át, viszszatartanak attól, hogy a mai ünnepen részt vegyek, mégis gondolataim nem képesek Quartótól távol maradni, a liguri tenger eseményekben gazdag partjától, amelyen a haza egységének első prófétája látta meg a napvilágot és a mely tenger sziklás partjaitól az ezrek vezére feledhetetlen bátorsággal és halhatatlan harci szerencsével indult el dicsőséges útjára. Megindultsággal teljes üdvözlésemet küldöm és bensőséggel teljes érzelmeimnek adok kifejezést, amelyek nagy ősömet is eltöltötték és a multunkra való egyértelmű emlékezésnek szentelt ebben az órában Olaszország dicsőséges jövőjére gondolok. A galstai győzelem hatása. Milánó, máj. 5. (Saját tudósítónktól.) Római kormánykörök már tegnap délután tudomást szereztek az osztrák és magyar és német csapatoknak a Dunajec mellett aratott sikeréről. Általában azt hiszik, hogy ennek a fordulatnak igen nagy, talán döntő befolyása lesz az olasz kormány elhatározására. Hir szerint a keleti harctéren beállott új helyzet már befolyásolta a tegnapi miniszteri tanács határozatát is. Ámbár a líbiai események sokkal komolyabbak, mint ahogyan az ott folyó harcokról szóló hivatalos jelentés feltünteti, mégis az a vélemény a túlnyomó, hogy nem ez az oka a király és a miniszterek Quartóból való elmaradásának. Rómában való maradásuk inkább az európai helyzettel függ össze. A Stampa római jelentése szerint a tegnapi minisztertanács előtt Sonnino báró külügyminiszter hosszasabban tanácskozott Németország és Ausztria és Magyarország nagyköveteivel. A Rómában megjelenő Italia azt mondja, hogy az országnak ebben a pillanatban nem szabad nyugalmát elvesztenie. Az orosz és francia befolyás alatt álló lapok a legnagyobb mértékben megütköznek azon, hogy a király és a miniszterek váratlanul elmaradnak a quartói ünnepről. Ez a lemondás hideg zuhanyként hatott a háború mellett izgatókra. A Popolo d'Italia szerint ez a hír fájdalmasan és rettenetesen hatott Génua lakosságára. A lemondás annyira meglepte az ünnepet rendező bizottságot, hogy egészen tanácstalan volt és már az ünnepség elhalasztását vette fontolóra. Az elhalasztástól végre mégis csak elállottak, mivel úgy találták, hogy távollétük következményeit a felelős tényezőknek kell majd viselniök. A Corriere della Sera szerint a király a páviai új poliklinika alapkőletételének május 6-iki ünnepéről is lemondott. Miniszter&Izues, Róma, máj. 5. (Saját tudósítónktól.) Ma este miniszteri tanácskozás volt fsippongi grófnyilatkozata. A turini Stampa és a bolognai Resto del Carlino munkatársa, Amedeo Ponzone beszélgetést folytatott Budapesten Apponyi Albert gróffal, aki Ausztria és Magyarország és Itália viszonyáról a többi közt ezt mondta: Olaszország kimaradt az európai konfliktusból, azonban, úgy látszik, hogy bizonyos belső nehézségei vannak. Nem adhatunk tanácsot az olasz népnek, de saját helyzetének megértésében segítségére lehetünk, mert a döntés, melyet most választania kell, ránk nézve a legnagyobb fontosságú. Nyilvánvaló az, hogy Olaszországot nem nyomja sem Ausztria és Magyarország, sem Németország. Olaszország földközi-tengeri hatalom és két szövetségese közül egyik se nehezíti meg számára e hatalma megtartását. Az, amit Ausztria és Magyarország a maga számára kiván, csak az Adriára való kimenetel. A tengeren lévő érdekeink: szabad mozgás az Adrián. Franciaország és Anglia ellenben elnyomják Olaszország expanzivitását és a tengeren való biztosságát, amelynek pedig Olaszországénak kellene lenni. Ha föltesszük az antant győzelmét, tehát Oroszországot, mint a Dardanellák s az Adria keleti partjának patrónusát képzeljük el, Olaszország megszűnt nemcsak nagyhatalom, de független állam is lenni. Ezzel szemben mily jelentőségük lehet ama kérdéseknek, melyek alkalmasak arra, hogy Itália és a monarkia közt ellentétet teremtsenek? Szükséges-e Olaszországnak komolyan mekisérelnie a saját nemzeti létének a veszedelembe sodrását, elősegítvén az antant győzelmét? Mi teljes mértékben hajlandók vagyunk segíteni Olaszországot abban, hogy maradjon azon az, uton, amely megfelel érdekeinek, úgy, mint a miénknek, és hogy tárgyaljunk vele arról, ami őt most izgatja, nyugtalanítja, idegessé teszi. Mi annál inkább hajlandók vagyunk erre, mert legbensőbb meggyőződésünk szerint e háború egyik eredménye egy hatalmas nyugati blok megteremtése lesz, mely erejénél fogva alkalmas lesz a világbéke és a tengerek szabadságának biztosítására. Olaszország nyilvánvalóan hivatva van rá, hogy ebben fontos szerepet játszék. Ez fogja nyújtani Itáliának azt a biztosságot és könnyebbséget a biztos terjeszkedésben, melyet megérdemel csodálatos fejlődése alapján. Miután azonban most szelíd és tartós döntésre van szükségünk, a mostani döntésnek olyannak kell lenni, hogy egyik félben se hagyjanak hátra fullánkot és kellemetlen, fájó érzést. Ez az elv szabja meg a határokat a tárgyalás alatt lévő kérdéseknél. Nagyon sajnálatos volna, ha Olaszország, vagy mások a jelen kedvező percét hasznukra akarnák fordítani, ha igényüket a szükségesen túl növelnék. Aki ezt tenné, annak ,annak nem lehetne soha megbocsátani. il Japán-kínaionfuiktus Kína válasza a módosított Japán követelésekre. London, máj. 5. A Times pekingi jelentése szerint a kínai kormány a revideált japán követelésekre a következő választ adta Japánország képviselőjének. Kina elfogadja a Santungra vonatkozó öszszes követeléseket, föltéve: 1. A Japánország és Németország között a Santungra vonatkozó jogok dolgában folytatandó tárgyaláson részt vesz Kina képviselője is. 2. Kina kárpótlásban részesül a katonai operációk folyamán szenvedett veszteségeiért. 3. Visszaállítják a háború előtti állapotot, a vasúti, távíró és postahivatalokat stb., fölmentik a katonai felügyelet alól. A Mandzsúriára vonatkozó követeléseket szakaszokba foglalták, kivéve azokat, amelyek a letelepedés és az exterritorialitás jogaira vonatkoznak. Kína megadja a letelepedés jogát, de a többi követelés módosítását kívánja. Ami Mongóliát illeti, hozzájárul a piacok