Budapesti Hírlap, 1921. június(41. évfolyam, 117–141. szám)
1921-06-25 / 138. szám
Budapest, 1921. WBmpa————, XLI. évfolyami, 133. szám Szombat, június 25. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési ára ::ágcs évre 440 K, félévre 320 K, negyedévre 110 K, egy hónapra 40 K. Egyem szám ára a korona. Ausztriában 6 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szava. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23-84. Előrelátás!. Éleslátást, belátást. Budapest, jan. 24. Az ország egyik választókerülete szinte egyhangúnak tekinthető bizalmával visszaküldött a nemzetgyűlésbe egy képviselőt, akinek politikáját perhorreszkálták a keresztény nemzeti pártok, akivel minden közösséget megtagadott a kisgazdapárt, de akivel élesen szembehelyezkedtek az ú. n. liberális pártok is. És mégis ez a bizalom oly elementáris erővel tört utat a választóközönség körében, hogy vele szemben nemcsak az értelmiség kicsiny töredéke, de a hivatalos tekintélyek, az uralkodó pártok, kisgazdakortesek, antiszemita hősködők hangzatos szavai is szinte elsöpörtették. Nem erről a mandátumról akarunk beszélni : egy ország sorsa nem fordul meg egy mandátumon; ennek az országnak a sorsa sok mandátumon sem fordul meg. A politikai jelentéktelenségek tanácsában X annyi értéket képvisel, mint Y. Ahol országos rekonstrukcióról van szó, a hód épp oly kevéssé építőmester, mint a vakond. A nemzetgyűlés képe sem változott, mert csak visszatért valaki, aki eddig is ott volt s ha mégis szóvátesszük ezt a választást, ezt azért tesszük, mert benne egy oly tünetet látunk, amely mellett még a mai kritikus időkben is megállhatni egy szóra. A bolosevizmus utáni politikai életet két jelenség jellemzi legjobban: egyfelől a fölforgató forradalmak romjaiból körönként előtörő láng, jeléül annak, hogy a tűz fészke még kiirtva nincsen, másfelől régi kipróbált kiválóságaink meddő vergődése, jeléül annak, hogy a tűzoltás az egyszeri operett instrukciói szerint van rendezve, nagy áriákkal és kevés vízzel. És ha nehéz időkben, dicséretes, mert fölemelő a közélet élén álló férfiaknak megingathatatlan bizakodása, megdöbbentő, mert kárhozatos az az optimizmus, mellyel ma Magyarországnak a sorsa intéződik. Elvégre is a mi sorsunk nemcsak a jóvátételi bizottság jóindulatától függ, ezért a sorsért egy kissé mi is felelősek leszünk az utókor előtt és felelősek vagyunk a saját lelkiismeretünk előtt. Nemcsak Curzon lordhoz van üzenetünk, de legyen üzenetünk azokhoz a névtelen hősökhöz is, akik két esztendeje a nemzeti életösztöntől sugallva, emberfölötti küzdelmet folytatnak, ki-ki a maga körében, hogy úrrá váljanak az anarkián, amelybe a forradalmak taszították. Ezen a harcon fordul meg a mi sorsunk, mert ha ez az anarkia ma darabokra van is szaggatva, a foszlányai itt vannak, néha egyesülnek, néha szétfoszlanak, de örökösen fenyegetnek, hogy ha nem vagyunk résen, hullámai fejünk fölött újból összecsapnak. Itt egy guerillaharc folyik, némán, kitartóan, elkeseredetten: a magyar értelmiség élethalálharca, melyet ez az értelmiség gazdasági életgyökereiben megtámadva, de történelmi hivatásához méltó elszántsággal folytat az anarkiafoszlányokkal, nem látható színtereken, értünk, de nélkülünk. Ideje, hogy a politika is kinyissa szemét, melyet behunyt, hogy ne lássa a saját igazságtalanságát. Nézzenek körül a politikus urak és meg fogják látni, hogy ezt az országot az értelmiség vezetése szakította ki a Balkánból s emelte virágzó jólétre, és meg fogják látni, hogy az irredenciához attraktív erőt megint csak az értelmiség vezetése adhat. Dobják el szemükről a pártszemüveget s meg fogják látni, hogy ez az értelmiség sülyed a pusztulásba, nem saját hibái, de az ő nembánomságuk következtében; meg fogják látni, hogy ezen, késedelem nélkül, segíteni kell és pedig intézményesen. Vetkőzzenek ki a régi gyűlölségből, meg fogják látni, hogy az anarkiát a választójogi blokk zúdította a nyakunkba és be fogják látni, hogy ha a közélet minden rését gondosan be is tömik, hogy a kárhoztatott radikalizmus vissza ne találjon, de nyitva hagyják a választójoggal az ajtót, az vissza fog térni arra bosszút lihegően, felfokozott romboló dühvel. Meg fogják látni, hogy a radikalizmus az általános titkos zászlajával lovagolt be a mi közéletünkbe s ha körülnéznek, megláthatják, hogy az általános titkos zászlaja alatt ott gubbasztanak a fölbomlás dögkeselyűi. Megláthatják, hogy erő csak az értelmiségben rejlik; a tömegekben csak erőtlenség lakozik, mert tehetetlenségét az izgatók arra billentik, ahol a közélet leggyengébb pontjait sejtik. Megláthatják, hogy a tömeg a becsületes politikában nem érték, de még csak nem is eszköz, mert a tömeg sohasem azé, aki reá számít. Azok, akik ma a kisgazdatömegekre hivatkozva, az óriások pózában állnak előttünk, holnap talán a tömegek szidalmai közepette szánalmas törpékként tűnnek el a semmiségbe. A demagógia nem szül vezéreket, csak legfeljebb vezetőket, ha éppen nem fölbujtókat. A tömegek, amelyek virágot szórtak Károlyi Mihályra és halált kiáltottak Tisza István felé, amelyek vad deliriumban fogták körül Sándert és örömkönnyek közt látták viszont a katonákat Horthy bevonulása napján, sem szép, sem rut hangulataiban nem alkalmasak arra, hogy reájuk komoly jövőt építhessünk. Államot olyat, amely mindenkinek hazája, csak az értelmiség belátására s a jobbak jobb érzéseire építhetünk. Politikusnak igazi piedesztált csak az erkölcsi "cselekedetek nagysága adhat, mert ha a sors változandósága folytán el is maradnak mellőle a tömegek, a piedesztál megmarad és arról ismét visszatalálnak hozzá. És ha ma, az alkotmányjogi reformok küszöbén mindezt elmondjuk összefoglalva abban, hogy egészséges közszabadság csak ott lehet, a hol a jogkiterjesztés kapuin az értelmiség vezeti be a népet s akhol a szabadság ott, a hol a vad tömeg sziláján csörtet be, legázolva az értelmiséget; tesszük ezt abban a hitben, hogy a jobb belátás felülkerekedik s ez a nemzedék, mely egyszer már fenékig ürítette a demagógia méregpoharát, ha sáfára leend annak, amit örökségéből még el nem prédált. Kim u ain« Poiion m isién y®p m. Bécsből jelenti tudósítónk telefonon, Londontól jelentik. A Manchester Guardian híradása szerint az angol kormányon belül valóságos összesküvést fedeztek föl, amely Lloyd George megbuktatását célozta. Az összesküvés élén Birkenhead lord, lordmncellár és Churchill lord gyarmatügyi miniszter illettak. Mivel azonban Churchill nem volt hajlandó döntő támadás megkezdésére, mert az alsóháziél nem remélt kellő támogatást, a tervet egyelőre eletették. Birkenhead lord tegnap este megcáfolta ezt a híradást, ám a Daily Mail ma azt írja, hogy a Manchester Guardian jelentése megfelel a valóságnak, csak korai volt az ügy kipattantása. De mások is döngetik Lloyd George bástyáit. Egy londoni gyűlésen Cecil lord beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy a koalíciós komány kudarccal járt. Az ország olyan kormányt akar, amelynek élén a nép igazi bizalmát élvező ■mber álljon. Ne olyan ember legyen a vezető, ahol csak ügyeskedik és mesterkedik, hanem olyan, akiben a nép valóban hinni tud. Ilyen embernek smeri a devonshirei herceget. Az angol kormány helyzetét mindezeken felül külső politikai okok is egyre súlyosabbá teszik. Éppenséggel aggasztó tünet a brit államok kongresszusán a gyarmatok megnyilatkozása, amelyek — nem is ■mlitve India nyílt elszakadó törekvéseit — állástoglaltak Lloyd George belső- és külső politikájával Hegedűs Lóránt a tőzsdéről és az ingatlami kisagról. — A nemzetgyűlés ülése. — Vita a büntetőeljárás egyszerűsítéséről. — Sürgős interpellációk. — A belügyminiszter a szatmári ügyekről. — A nemzetgyűlés napirendjén ma a büntető eljárás egyszerűsítéséről szóló igazságügyi javaslat állott. Itt arról van szó, hogy a bíróságoknál rendkivül megszaporodtak a büntető ügyek s a javaslat praktikus célja az volna, hogy a restanciák elintézését gyorsítsa. A javaslat ennélfogva megnöveszti az ügyészek diszkrecionális hatalmát, egyes bírákat állít a hármas tanácsok helyébe, szóval, lehetőleg egyszerűsíteni igyekszik az eljárásformaságait. Sürgős természetű aggodalmaik is jutottak kifejezésre ma az ellenzéki jogászok, Tasnády-Kovács József, Hassán Károly, Braán Ernő és Rupert Rezső felszólalásában. Valamennyien helyeselnék a restanciák eltüntetését, de attól tartanak, hogy az ügyészi hatalom mindenhatóvá növekedvén, esetleg ártatlan embereket is lesújthat és tönkre tehet. Ezt a gondolatát Tasnádi Kovács József, aki keresztény nemzeti szempontból szólt hozzá a kérdéshez, olyképp fejezte ki, hogy azt mondotta: „ez a törvényjavaslat veszélyezteti a keresztény magyar polgárság szabadságát." A legélesebben Rasszy Károly foglalt állást a javaslat ellen, viszont Bródy Ernő és Rupert Rezső bírálván az előterjesztést, mégis arra a konklúzióra jutottak, hogy megfelelő módosításokkal elfogadják a javaslatot. Ki kell emelnünk még azt a heves tiltakozást, amelyet Tasnádi-Kovács jelentett be a törvény előkészítésének olyatén módja ellen, amely lehetetlenné teszi a képviselőknek a javaslat alapos áttanulmányozását. A mostani javaslatot is tegnapelőtt sürgősen tárgyalta a bizottság, amelynek jelentését már mára napirendre is tűzték. Ilyen gyorsasággal — úgymond a nevezett képviselő — lehetetlen napos munkát végezni. A vitát déli egy órakor ma félbeszakították s folytatását áttették holnapra, azért, mert az elnök két sürgős interpellációra adott engedelmet. Az értékpapírok hanyatlása. Az eső sürgős interpellációt Temesvári Imre terjesztette elő az értékpapírok árfolyamának hanyatlásáról. A hanyatlás sok embert tönkretett, akik minden vagyonukat értékpapírokba fektették. A pénzügyminiszter megengedte, hogy a bankok a részvényváltság lerovására szükséges papírokat a tőzsdén vásárolhassák. Ez azonban nem történik meg, mert a bankok egyes nagy részvényesektől vásárolták össze a szükséges részvénymennyiséget s az értékek a tőzsdén tovább esnek. Az interpelláló — mint magát kifejezte — ezekre az üzeletiekre felhívta a pénzügyminiszter figyelmét, megfelelő intézkedést sürgetve. A pénzügyminiszter válasza: Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter az interpellációra a következő választ adta: Általában az interpellációkra adandó válaszokkal nem szoktam hátralékban lenni. Egy interpeláció van , amire nem válaszoltam; ez PálTy I. barátomé. Neki azonban levélben megírtam, hogy eltévesztette az adresszt. Ő ugyanis a szovjet adóságok dolgát sürgeti én nálam. Nekem épp elég adóssággal van dogom, szovjetadósságom azonban nincs. (Derültség.) Ezek a dolgok az igazságügy- és a kereskedelmi miniszter urakhoz tartoznak. Minthogy tehát erre nem tudok válaszolni, arra kértem őt, hogy változtassa meg interpellációjának címzését. Ami Temesváry J. barátom interpellációját illeti, neki teljesen igaza van abban, hogy amikor én az ő indítványára itt a Házban keresztül vittem, hogy a vagyonváltságot a részvénytársaságok úgy is leróhassák, hogy nem kell felemelniük az alaptőkét, akkor engem két motívum vezetett. Az egyik az volt, hogy lehetőleg ne megvizezett, tehát felemelt alaptőke után járó részvényt kapjon az állam, hanem eredeti részvényt, ami értékesebb, mintha felemelték volna az alaptőkét. A másik okom az volt, hogy segíteni akartam a magyar középosztály azon tagjain,akiknek lombarddal túlterhelt részvényeik voltak, mégpedig olyan módon, hogy evvel emelni akartam a tőzsdei árfolyamokat.