Budapesti Hírlap, 1923. március (43. évfolyam, 48–73. szám)
1923-03-21 / 65. szám
Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak : Egy hónapra 600 korona, negyedévre 1700 korona. Egyes szám ára 30 korona. Ausztriában egy példány ára 1300 osztrák kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: •Csajthay Ferenc Ára 30 korona, Budapest, 1923. XLIII. évfolyam, 65. szám Szerda, március 21. Budapesti Hírlap Szerkesztőség: Vili. kerület, Rökk Szilárd utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. sz. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84» fl logjkidó betegség. Budapest, műrc. 21. Az ifjúság tüntetéséből keletkezett izgalomnak és politikai kavarodásnak volt egy jó következménye: egy olyan egyértelmű szavazása Házban a kormány nyilatkozataira, amilyennek a vágya betölti mindazok gondolatát, akik el nem vakítva a lármás pártharcoktól, ragaszkodnak a reményhez, hogy végre is találunk kibúvó utat a közéleti labirintusból, melyben a vérre szomjas Minotaurusz kergetőzik és viaskodik h at vérző nemzettel. A belügyminiszter ma egy idevágó interpellációra felelve, rátalált arra az útra, melyről nyilatkozata szerint nem is akart letérni s melyen ma biztos járással ment a cél felé, melyet keresett a lelkek megnyugtatása felé. Bethlen István gróf is nyilatkozott s a Ház mint egy szál erdő állt fel, tudomásul vevni a miniszterek nyilatkozatát. Emlegetik ugyan Péter meg Pált s tán egy harmadik szentet is tudnak, aki felállással nem vette tudomásul a válaszokat, de elvégre kéthárom ember nem számít, a Ház tüntetése a rend mellett impozáns volt. Ezzel, ami néhány napon át a napi politika izgalmas és szinte válságos kérdésének látszott, bevonult az elintézett politikai incidensek arhívumába ad acta. De senki se kecsegtesse magát azzal, mintha itt most valamely ügy érdemleges elintézést nyert volna. Az utca, a felvonulás, az összeütközés a rendőrséggel és bármely kihágás és rendzavarás ebből fa a fajtából, az mind csak szimptóma. Ha a tó vize bugyborékol, akkor a fenekén valamelyes erjedés megy végbe. Ha zörög a haraszt, vagy a szél fújja, vagy valamely fenevad bujkál alatta, ha szinte néha csak nyúl is. És ha a testünkön pattanások vagy éppen fekélyek nyílnak meg, bizonyos, hogy szervezetünkben betegség bujkál. Konstatálnunk kell, hogy a jó fiúk felvonulása március tizenötödikén stratégiailag kitűnő volt. Az a néhány rendőr, amely az utcát őrizte, szinte csapdába jutott. Ez bizonyítja, hogy céltudatosan volt rendezve. Még jellemzőbb a mi utána következett. Egy szónoklat egy ujságház ablakából. Azóta pedig sorozatos cikkek, melyek hangjukkal, irányukkal és izgató tartalmukkal egyfelől a rendőrség önérzetét támadták, tekintélyét rontották és fegyelmét veszélyeztették; másfelől az ifjúságot tüzelték követelések formulázására, a megkezdett uton való kitartásra s cselekedeteit nemzet- és fajmentő akció gyanánt magasztalták. Az egyetemi épületek bejáratánál folytatott úgynevezett igazoltatásokról, melyek csúnya verekedéssé fajultak nem egyszer, nem is szólok, mert itt két igen bántó megjegyzést kellene tennem. Első, hogy azok a zsidóballgatók, akik a numerusz klauzusz alkalmazásával vétettek fel, épp oly joggal járnak ki s be az egyetem kapuin, mint akárki más. És így tanuló ifjúságunk másoknak olyan jogaiban tipródik, melyeket voltaképpen védelmeznie kellene. Másik megjegyzésem, hogy ifjúságunk tán észre se vette nagy hevében, hogy mint nagy többség egy elenyésző kisebbségen tölti ki bosszús kedvét, ami mindenképpen ellenkezik a magyar lélek lovagias és úri hagyományaival. De mindezt el lehet ütni azzal, hogy á la guerre comme á la guerre: ott nem sokat okoskodik az ember, hanemát. Mindezek sajnálatos dolgok, de ezek sem tartoznak a kérdés lényegére. Jobban érinti a dolog velejét a városi keresztény párt értekezletének a szelleme, amely szintén gyújtó csóvákat dobott a mozgalomba, mintha attól tartott volna, hogy lelohad, mielőtt nagyobb tűzi veszedelem támadna belőle. Ezek mind olyan jelenségek, amelyek elárulják, hogy közéletünk szervezetében valamely erjedés, valamely betegség bujkál. És bizonyos, hogyha ez az erjedés beleeszi magát a nemzet s az állam testébe, akkor feltartóztathatatlan a bomlás és a rend s a híres konszolidáció halomra dúl. És bizonyosnak látszik, hogy kormányunk eddig mindig csak a szimptómákat kenegette el és a baj forrásához, a betegség fészkéhez nyúlni nem mert vagy nem tartotta tanácsosnak, hogy hozzányúljon. Pedig az is bizonyos, hogy ezek a kellemetlen szimptómák, amelyek minduntalan izgalomba döntik a társadalmat, addig meg nem szűnnek, amíg a kormány a forrásukat egyszers mindenkorra be nem dugja. Van-e erre hatalma, van ehhez ereje, ez az, amit mi nem tudunk. De nyilvánvaló, hogy az egész országot sanyargató bajok komoly orvoslásához is addig biztos kézzel nem nyúlhat, amíg mellette, körülötte, alatta és fölötte oly tényezők bírnak befolyással, döntő szóval és intézkedő joggal, amelyeknek szereplése, cselekedetei és sajtóbeli nyilatkozatai kiállón ellenkeznek azzal a felfogással, melyet a kormány a nemzetgyűlésen és minden kínálkozó alkalommal magáénak vall. Azt mondja a latin költő: dum delirant reges, plectumur activi. Ha bomlanak a királyok, a nép issza meg a levét. Ha egy nemzet szekerét a kormány előre húzná, barátainak vallott hívei pedig húzzák hátrafelé, azok iszszák meg a levét, akik magukat erre a szekérre bízták. Az élet szükséges cikkeinek merész áremelkedése, pénzünk riasztó elértéktelenedése, a kereskedelem pangása a devizapolitika miatt, agyárak veszedelme ugyanezért, a mezőgazdaság válsága, a pénz menekülése kosztba, a vállalkozás, építés lehetetlensége, mind katasztrófával fenyeget bennünket és minket egy hétig lázban tart egy kis diáktüntetés és mikor tapintatosan és szerencsésen elintéztük, föllélegzünk, mintha valami nagy dolgot műveltünk volna. Pedig nem csináltunk egyebet, minthogy elsimítottuk a körülöttünk ólálkodó veszedelem lába nyomát A veszedelem tovább is itt jár, tán egy kicsit meghúzza magát s uj alkalomra vár, hogy jelt adjon magáról. Ami pedig az ifjúságot illeti, én nem mondom, hogy ne politizáljon és ne tüntessen. Hiszen a forradalom óta maga az egyetemi tanári kar is súlyosan meg van fertőzve. De az ifjúság, ha a maga érzelmei vezetik, ezt nobilis formák közt, stílusosan végezze, magához és hagyományaihoz méltón. Valamikor az egyetem egy külön autonóm intézmény volt. Birt még vallásjoggal is. Az új idők megviselték az intézményt, a professzori kart és az ifjúságot is, mely működését a tantermekből s az egyetem autonóm teréről áthelyezte politikai színezetű alakulatokba, s a politikai pártok szervezett hadseregüknek nézik az ifjúságot. Vissza, fiatalemberek, erről a lejtőről, a régi hallgatók, a régi „egyetemi polgárok“ önérzetéhez, idealizmusához, komolyságához és életkedvéhez és erkölcséhez, finálisiintetisek ügye nemzetgyűlésben. — Ssiifsk Scarzatok. — SS gazdaságia«asiafob° — Sürgős interpelációk a március 35-iki tüntetésedről és a komáromi ellenzéki gyűlés feloszlatásáról,. — A politikában sok gyúlékony anyag halmozódott fel a nemzetgyűlés ötnapos szünete alatt. Ebbe a rövid szünetbe estek bele a március 15-iki diáktüntetések és a komáromi ellenzéki gyűlés feloszlatása. Szomorú valóság, hogy ugyancsak ez alatt az öt nap alatt esett a korona néhány ponttal és kezdte meg újabb iramát a drágaság, de a koronáról és a drágaságról egy szó sem esett és a közönséget is, mely zsúfolásig megtölteté a karzatokat, a politikai szenzációk, a napirend előtti felszólalások vonzották a Házba. Nagy számmal jelentek meg a képviselők is, mert hogy-hogynem, válságos politikai fordulatokat fűztek a mai üléshez, mely azonban minden várakozás ellenére, nagyobb balesetek nélkül folyt le. Scitovszky Béla elnök nem engedte meg, hogy a csiklandós témákat napirend előtti felszólalásokban tegyék szóvá. A kérelmezőknek be kellett érni a sürgős interpellációkkal, melyeikre csak délután fél háromkor került a sor. Az elnöknek ez az intézkedése nagyon helyesnek bizonyult. A hosszú várakozás lecsillapította a szenvedelmeket, azonkívül a napirendet is zökkenés nélkül lehetett letárgyalni. Tető alá hozták a mezőgazdasági munkáslakásokról és a mezőgazdasági munkaadók és munkások jogvitáinak rendezéséről szóló javaslatokat és megválasztották Mayer János ügyében az összeférhetetlenségi bizottságot. Már három órára járt 82 idő, mikor végre rátérhettek a sürgős interpellációkra. A folyosókon szó volt arról, hogy előzetesen egy pártközi értekezleten szedjék ki a miére,fogát a március 15-iki tüntetésekkel kapcsolatos ügyeknek, de a gondolatot elejtették, s úgy látszik, nem is volt rá szükség, mert az interpellációk és a pártok ma szokatlan önuralmat tanúsítottak. Pedig a helyzet elég furcsa volt. A kormánytámogató Csillét András alkalmazta interpellációjában az ellenzéki tónust, az ellenzéki Benedek János pedig a konzervatív stílust. Abban egyeztek, hogy mindketten szeretettel nyilatkoztak az ifjúságról és respektálták a rendőrségben a hatósági tekintélyt Annál messzeb sodródtak egymástól következtetéseikben és követeéseikben. Csillény a rendőrség ellen szigorú vizsgálatot kért, melyet a belügyminiszter maga vezessen, továbbá követelte a rendőrség reorganizációját és az oda nem való elemek eltávolítását. Melegen vette pártfogásába a Bajtársi Szövetséget és hevesen követelte annak az izgató sajtónak megrendszabályozását és a bíróság elé való állítását, melynek végzetes szerepe volt a forradalmak felidézésében. Benedek János az ifjúság bojtogatóit egészen máshol keresi, mint Gsilséry. Az ifjúság kiömlött vére ezeken a bujtogatókon szárad. Ezeknek a műve, hogy az ifjúság engedelem nélkül tartotta a tüntető sétát. Az ifjúság nem teheti magát túl a törvényen, nem pofozhatja ki az egyetemből azokat az ifjakat, akik jog és törvény alapján hallgatói a főiskoláknak. A Bajtársi Szövetség sem lehet állam az államban. Ez anarkia volna. Az ifjúság se legszebb márciusi hagyományoktól tér el, mikor egy faj, a zsidóság ellen fordul. Közbeszólás, összecsapás volt elég az interpellációk alatt, de az úgynevezett nagy jelenetek szerencsére elmaradtak. Jakovszky Iván belügyminiszter nyomban válaszolt. Művésznek mutatkozott az ifjúság érzelmeinek méltánylatában és energikus fű-főrendőrnek a rend érdekeinek és a törvény tekintélyének védelmében. Mondanivalóját arra az alaptételre helyezte, hogy nem szabad gyűlölséggel beszélni az ifjúságról és nem szabad gyülölséggel támadni a rendőrhatóságot. A szigor vizsgálat, melyet ígér, csak megerősítheti a rendőrség tekintélyét. E vizsgálat céla nem lehet a rendőrség reorganizációja. A fegyelmi jogszabályok határát nem engedi megsérteni, külső tényezők bevonásával a vizsgálatba, elcsapatásokkal stb. Amíg ő fit a belügyminiszteri székben, ne féltsék a rendőrség szellemét. Kéri a pártokat, ne mérgesítsék el az ügyet, ne engedjék, hogy az ifjúságot megint az utcára csalogassák, mert a rendőrség kénytelen volna kötelességét teljesíteni. Dugják vissza hüvelyükbe a kardokat. Az ellenzéki pártok növekvő megelégedéssel hallgatták a belügyminisztert, majdnem hangosabban és gyakrabban helyeseltek, mint a többség. ..Nem sikerült a puccs!“ — kiáltották a szélsőbaloldalról, ami alatt azt kel érteni, hogy a szélsőjobboldal egy kisded csoportja nem tudta Bethlent és Rakovsikyt kivenni a nyeregből. Az ellenzéken tudniillik szentül meg van ne Olinnról győződve, hogy a szélsőjobb frond űrei a kormány léte ellen áskálódnak. Benedek János szívesen vette tudomásul a belügyminiszter válaszát. Csili érv csupán a miniszter személye iránt való tiszteletből, noha a miniszter nem válaszolt, neki a sajtó megrendszabályozása kérdésében. Erre felállt Bethlen István gróf miniszterelnök és a belügyminiszter válaszát olyan nyilatkozattal egészítette ki, mely magával ragadta csaknem az egész Házat, hátra a sajtóizgatás napról-napra való fokozódását, jobbról is, balról is, de már intézkedett, mert nem engedi meg, hogy a nagy nehezen elért konszolidációt újból felforgassák. Az egész Ház tapsolt és egyhangúan tudomásul vette a miniszteri válaszokat. Egy-két képviselő maradt csakilyen ele lehet, hogy ebben sem volt szándékosság. Aztán Gacker Miklós interpellált a komáromi ellenzéki gyűlés feloszlatása dolgában, Grieger, úgy látszik a Komáromban bennerekedt kortesbeszédet mondotta el, vagdalkozott jobbra-balra és személyeskedett. Sgbebelsberg kultuszminiszterről azt mondotta, hogy az általános választójog kérdésében másképp beszélt neki és másképp Bassay Kárálynak. Hedgeshalmi Lajos volt miniszter azonban, aki annakidején elnökölt a választójogi rendelet megalkotásairól, még az est folyamán nyilatkozatot adott ki, amellyel mint koronatanú védelmezte meg a kultuszminisztert Grieger vádja ellen. Rakovszky Iván belügyminiszter azonnal válaszolt Grieger interpellációjára, de ezt a válaszát csak a többség vette tudomásul, az ellenzéket nem sikerült kieresítenie. Az ülés előtt és a déli órákban szokatlanul és módfelett mozgalmas volt az Országház tere. Igen nagy érdeklődő közönség szállingózott a képviselőház kapui felé és különösen nagyszámú egyetemi ifjúság vonult föl, de nem tüntetés okából, hanem csupán azért, hogy a karzatokra juthasson. A közönség nagy része azonban csalódottan távozott, mert a karzati jegyek elfogytak és a karzatokon minden talpalatnyi helyet elfogalt a kiváncsiak serege. Noha semmiféle rendzavarás nem történt, sőt incidens sem fordult elő, a rendőrség kötelességéhez híven megtette a szükséges óvóintézkedéseket. A szokott rendőri készenlét mellett Domonkos rendőrfőtanácsos vezetésével autón harminc rendőr ment dél felé az Ország Knizába. A rendőrség egy része a téren foglalt állást, a nagyobb csoport pedig benn az Országházában helyezkedett el Baj