Budapesti Hírlap, 1926. október(46. évfolyam, 222–248. szám)
1926-10-01 / 222. szám
2 A világháborúból a kapitalizmus került ki győztesként A német Szociálpolitikai Társulat ezidei közgyűlése. A szociálpolitika kilátásai. Irta Mailáth József gróf. Az elmúlt héten — szeptember 23-ától 25-éig — tartotta meg egyévi szünet után a német birodalmi Szociálpolitikai Társulat (Verein für Sozialpolitik) ezidei közgyűlését Bécsben, amelyen, mint közel harmincéves tag, magam is személyesen részt vettem. A nagy számban megjelent vendégek Németország, Ausztria és Svájc közgazdaságtudományának képviselői, valamint a hatóságok kiküldöttei a Tudományos Akadémia dísztermében gyűltek össze, Magyarországból Fellner Frigyes dr.-t és Heller Farkas dr.-t láttam ott, melynek akusztikája — sajnos — annyira nem jó, hogy csak az erőshangú és jól beszélő szónokokat lehetett megérteni. Különös érdekességet kölcsönzött a közgyűlésnek az, hogy diszelnöki tisztét maga az osztrák szövetséges állam elnöke, Hainisch Mihály dr. töltötte be, ki egyébként körülbelül már 25 év óta tagja a Társulatnak. Mikor a közgyűlés programját hetekkel azelőtt megkaptam , láttam, hogy Hainisch dr. lesz a diszelnök; sőt, hogy ő a tagok tiszteletére egy teával összekötött fogadóestét is fog adni a volt közös diplomáciánkról híressé (!) vált Ballhausplatz épületében: elküldöttem neki személyemre vonatkozó tájékozódás szempontjából a háború utáni események följegyzését tartalmazó naplóm III. kötetét (Erlebnisse und Erfahrungen nach dem Kriege). Ezt a küldeményemet a szövetségi elnök egy közvetetlen hangú levélben mindjárt meg is köszönte s tudatta, hogy nem vagyok ismeretlen előtte, mert a Philippovich tanár szerkesztésében megjelenő Staatswissenschaftliche Studien-ben 1905-ben közölt Studien über die Landarbeiterfrage in Ungarn címü munkámat nagyon jól ismeri s az 1924-ben megjelent Die Landflucht című művében több helyen föl is használta. Ezt a könyvét én azonnal meghozattam s nagy élvezettel olvastam át, mi által abba a kellemes helyzetbe jutottam, hogy a mostani közgyűlésen háromnegyed órán át tartott előadását — mely az e művében kifejtett alapelveken mozgott, — nagyszerűen megértettem. Az első napon, — csütörtök, szeptember 23-án — Hainisch dr. csak nagyon röviden üdvözölte a közgyűlésre egybegyűlteket államfői minőségében s engedélyt kért, hogy mint a Társulat egyszerű tagja, adhassa elő nézeteit, mery azért voltak érdekesek, mert ő nemcsak neves nemzetgazdász, hanem — birtoka lévén a Semmeringen, — egyúttal gyakorlati gazda is. Hainisch dr. abból indult ki, hogy Engels ama jóslata, mely szerint egy világháború katasztrófájára a szocializmus uralmának kell bekövetkeznie, nem teljesedett be. Igaz ugyan, hogy a világ proletariátusa nagyon sokat nyert erőben és öntudatban, de ez még nem elégséges az elméleti szocializmus teljes gyakorlati kifejlesztéséhez. A szocializálási törekvések Ausztriában is teljesen csődöt mondottak, mert Marx a vállalkozó tevékenységében megnyilvánuló kereskedői érzéket és szellemet egészen figyelmen kívül hagyta, így a világháborúból ismét csak a kapitalizmus került ki győztesként. Mutatja ezt az Egyesült Államok példája, melyek a világháborút nemcsak eldöntötték, de azt politikailag és gazdaságilag a legnagyobb nyereséggel zárták le, ugyannyira, hogy azok ma a világ bankárjává váltak. De azért Ausztriában és Németországban is haladást ért el a kapitalizmus azáltal, hogy azok a hatalmi tényezők, melyek egyeduralmát eleddig korlátok közé szorították, mint például a császárság az ő katonai és bürokratikus szerveivel, megszűntek. Milyen kilátásai lehetnek ezek után a szociálpolitikának a világháború teremtette új viszonyok közepette? A szónok ezeket a kilátásokat nagyon kedvezőtleneknek ítéli, minthogy a világgazdaság válságát rettenetes munkanélküliségével nem csupán átmeneti jelenségnek, hanem annak a ténynek igazolásául tekinti, hogy az egész világgazdaság ma fordulóponton áll. A világháború katasztrofális hatását a szónok éppen abban látja, hogy igen sok agrárállam túl rohamosan alakul át iparállammá, ami pedig évtizedes lassú fejlődést tesz föl s ezáltal gyengül anyagilag a nép s lesz elégtelen a mezőgazdasági termelés. Éppen ezért Hainisch dr. a helyzet alapos vizsgálata után arra a meggyőződésre jut, hogy maga a kapitalista gazdasági rend sem lehet egyéb puszta epizódnál az emberiség történetében. A szövetségi elnök véleménye szerint a jövő gazdasági rendjének az autarkizmus elvén kell felépülnie, aminek azonban az az előfeltétele, hogy megfelelő kiterjedésű gazdasági területeknek egymással egyesülnie kell. Egy ily gazdasági szervezkedés semmiesetre sem teremthető máról-holnapra és éppen ezért — hogy visszatérjünk a kiindulási pontra — nagyon kedvezőtlenek a szociálpolitika kilátásai. Hivatkozik azonban Laytonra, aki már kifejtette, hogy ha Anglia a jelen gazdasági nehézségeit le akarja győzni, akkor a munkásoknak a végső erőteljesítményt kellene kifejteniük s valamennyi néposztálynak a legegyszerűbb életmódot kellene megszoknia. Ha ez Angliára vonatkozhatik, akkor vonatkozhat ez Németországra és Ausztriára is. Fönn kell tehát tartani és fejleszteni mindazt, ami az autarkizmust előmozdítja. Sokaknak bizonyára nem lesz kecsegtető ez a megoldás, de két vigasztaló momentumot ez mégis rejt magában: bizonyos technikai lehetőségek kimerítését és azt, hogy a legnagyobb kultúra is összeegyeztethető az egyszerű életmóddal. Végül Hainisch dr. hivatkozik Fichtére, akinek az volt a véleménye, hogy a világbéke legbiztosabban autarkista államok egymásmellettiségében tartható fönn. Hainisch dr. beszéde után az a napra kitűzött téma, „a világgazdaság válsága" tárgyalására tértek át. Az első referátumot Harms Bernhard dr. kieli professzor mondotta, terjedelmes képet adván a mai világgazdasági helyzetről, főleg pedig a háború utáni átalakulásról. Nem a konjunktúra, hanem a struktúra okozta változásokat szemléltette s arra a megállapításra jut, hogy a kapitalista szellem nem hogy fogyóban volna, hanem ellenkezően: a nagykapitalizmus korszakának megyünk elébe. Ezt követte Eulenburg dr. berlini profeszszor referátuma „a háború utáni idők kereskedelempolitikai eszméi" címmel. A második napon Nyugateurópa túlnépesedése és a munkanélküliség témája került vitára, melyhez az anyagot Aereboe dr. berlini, Mombert dr. giesseni és Winkler dr. bécsi egyetemi tanárok referátumai szolgáltatták. Aereboe kifejtette, hogy szakszerű állattenyésztéssel és modern módszerek alkalmazásával mennyire lehet fokozni a mezőgazdasági termelést. Azonban a földmiveléssel foglalkozó lakosság alapos iskolázottsága előfeltétele a mezőgazdaság intenzivitásának. A harmadik napon az adóáthárítás témájára került a sor, mely azzal az eredménnyel végződött, hogy a gyakorlatban minden üzem áthárítja az adóját, ha forgalma és gazdasági ereje megengedi. Ezzel a közgyűlés véget ért. Utána következett a szövetségi elnöknél való fogadás, amelyre a napokban megtartott szociológusok kongresszusának résztvevői is hivatalosak voltak. mi szándékkal vagyon a várbeli németek iránt? — Hát azt tudod-e, öcsém, hogy urunk hadnagyait a falvakból ide parancsolta? Titokban akart velük szót váltani a fegyverházban, de én kihallgattam. — Gyülekezzetek — mondá — napszállatkor az ebédlő melletti szobában legelszántabb embereitekkel. Lövőszerszámra nincs szükség, nehogy a várbeli legénység valamit megneszeljen. Amint az ének felhangzik, rontsatok az ebédlőbe, aztán ... A többit nem értettem, mert ő figyelme suttogva mondta. Az árgyelusát, András bátyó, nem szeretnék ilyen vendégségbe járni. Urunk ma korán kelt, mit csak akkor tesz, ha nagy dologra készül. Szokása ellenére az égetett bor tetejébe egy pokár csípős ürmöst is eresztett. (Ugyan mit szólnának a mai paszomántos gyomruak az ilyen reggelihez?) Én csak ammondó vagyok, fickó, hogy itt ma kurucvilág lesz. Nem hallottad-e éjfélkor a kuvik szavát? De ne szólj szám, nem fáj fejem. Herberstein várparancsnok hadnagyaival a nagy, négyszögletes asztal mögé ül a fal mellé állított, bőrrel bevont padokra, szembe velük Balassinak benfentes emberei a karszékekbe telepednek. A csengettyűszóra gyűl mindenfelől a sok szolga. Az asztalnak intésére előkerülnek a jónáljobb étkek. A tehénhús aranyszínű levesét a különféle halak sokasága követi. Kecsege, pisztráng forró vajban, csuka tejfölös lében, vagy tejfölös tormában, viza savanyú lében. Nem hiába dicsérik messze földön a divényi gróf konyháját, mert ennél jobban elkészített halat a bécsi Burgban sem ettem, mondja Herberstein. Egyébként erdélyi módra főz itt a szakács, mióta Barcsay Juditka a kastély úrnője. A savanyu, édes lucskos káposzta, mely a magyar gyomor legillendőbb eledele, meg van rakva lúd-, tehén- és disznóhússal, a héjjalt borsó perzselt szalonnával. Ma elámulnánk a sok léfélén. Van ott kaszás-, tárkonyos- és hosszúlé, egyikben tehénhús, másikban ürü, a harmadikban ludhus úszkál. Van disznóláb (sonka) ecettel, sült tyúk hagymával, ecettel. Végül jönnek a szárnyas vadak tűzdelt szalonnával, majd a szarvas-, őz-, nyálkús fekete lében. A mézes és kürtőskalácsokon, marcipánokon kívül sokféle a bécsi módra készült édesség; nevüket hiába kutatná valaki memóriám gyarló masinájában. A borkirály szerepére maga a vendéglátó gazda vállalkozik, ki talán Apaffy Mihály uram ő nagyságánál is jobban győzi a szöllő nedűjét. Soha nem részegedik el. Asztalánál mindenkinek innia kell, mentséget senkitől el nem fogad. Sűrűn felharsan a trombita pohárköszöntéskor. De a német atyafiak kemény, boredzett legények, egy sem készül az asztal alá. Megszólal a hegedű, cimbalom, nyekereg a duda; a török síp (tárogató) szomorú magyar dalt sirdogál. Szklabonyai Peti, az udvari bolond, a várbeliek mulattatására német bohóságokat ad elő, majd hopszaszát jár. Ért hozzá, fiatal éveit bécsi urak mulattatására fordította. Sebestyén regős megpengeti lantját s mély baritonján rázendít Balassi Bálint gyönyörű dalára: Boldogtalan vagyok. Mert kinaim nagyok, Béborult ifjúságom ... S mikor e sorokhoz ér: Régi időm elmúlt, Most másképpen fordult. Szomorú az én sorsom mintha a Balassi uram tekintete ellágyulna, de csak egy pillanatra, mert megszégyelvén gyengeségét, szeméből haragos villámokat szór. A dándó legmagasabb fokát éri. Beeleledik s mikor a sok szövétnek kigyul, a Balassi intésére feltárul a szomszéd terem ajtaja. Annak jólétjében felfug a fenséges halotti ének, a „Circumdederunt". Mintha Borgia Lucretia látná vendégül a ferrarai halálra szánt ifjakat. — Kinek szól ez a halotti ének? — kérdi Balassától a halálsápadt Karberstein. — Elsősorban neked, hitvány plundiás, ki nemcsak hogy váramba tolakodtál, hanem minden lépésemet kémlelted, kopóidat még a zólyomi vadászatra is utánam küldted, hogy beárulhass. Megvillannak a spadasszinok szablyái. Hozzávágnak a németekhez. Azok is értenek ám a viadalhoz, a tanú rá László András meg Vajda Pista, kik nem fogják többé a boroskupát emelgetni — de a sokszoros túlerő elnémítja őket, sorban dőlnek le a palota szőnyeges pádimentumára. Utolsónak kerül hozzájuk Herberstein, kit a Balassi pengéje vert által a másvilágra. Kardok csattogását, halálhörgést túlharsog a borzalmas gyászdal. Mire felhangzik: et cum Lazaro cluondam paupare vitam habeas sempifernam, a német sógorok már az egykor szegény Lázárral paroláznak valahol a paradicsomban. (Ha ugyan labancnépség ilyesmire számíthatott.) Kik borzadozni kezdenek a Balassi véres lakomáján, azoknak jusson eszébe, hogy akkor a világnak nem volt üldözöttebb vadja a magyarnál. Törököt, németet pusztítani bármi módon, dicsőségszámba ment. Balassiék most magukra öltik a legyilkolt németek ruháit. A várkapu őre beengedi őket abban a hiszemben, hogy gazdája jött meg kíséretével. Utánuk betódul Balassi fegyveres népe s az ellenálló őrséget levágja, a többit foglyul ejti. Másnap a divényi vár fokán bölényesbölény van a Balassi-cimerben) zászlót lenget a szél. Fáradt lovas kopogtat Tályán György diák házának ajtaján. — Erdélyből jövök, Györgyöm, — kezdi Imre gróf — Kapy undok cselszövénnyel kiijesztett. A gazdag várur, a hatalmas főispán, a szentelt lovag (eques auratus) hazátlan bujdosó lett. Párnám sincs, hová fejemet lehajtsam, pedig már pihenni vágyom. Végzetem betelt. Mikor a császár pribékjei divényi váram palotáit enyészetnek adták, javaimtól megfosztottak, magamat béklyóba vertek, hitvestársamat elvitte a bánat. Fiaim már előbb beleuntak nyavalyás földi életükbe. Utánuk megyek, láthatod arcomon a halál rózsáit. Boldogtalan Balassi Imre! A zord tekintetű histórikus pálcát tör fölötted, én nem tudok, mert mindig az a nemes cél vezette karodat, hogy magyar földön magyar legyen az úr. Divényi kastélyodról az idő lemálasztotta, mit reá vésettél: Homo proponit, Deus disponit (Ember tervez, Isten végez); de az oroszlán bátorságával harcoló hős emlékét nem tudja feledtetni. Egyik kortársad találóan írja rólad: „Vitézség csillaga nemde nem Balassa?! Kinek életében nem volt harcra mássa. Tigrismódra futó lovára ha felül. Aranyos fegyverben ellenségre repül — Előtte az pogán mindenfelé csak dűl, Ki miatt sok török lélekben meg is hal." Életedben sokat vigadtál a tárogató hangja, meg hegedüszó mellett, most művészi kéz játékában találhatod kedvedet, mióta Lavotta mester osztályos atyafiságra lépvén veled, pihenni fért melléd a tályai árnyas temetőbe. Hallod-e odalent darabokra tört magyar hazádnak keserves sór hajtásait? Budapesti Hírlap , 1926 október 1. ^222. sz.» A POLITIKA HÍREI. Bethlen ma folytatta tanácskozásait a miniszterelnökségen. Bethlen István gróf miniszterelnök ma délelőtt elsőnek Mayer János földmivelésügyi miniszter jelentését hallgatta meg a miniszterelnökségi palotában, majd Scitovszky Bélával, a nemzetgyűlés elnökével folytatott hosszabb tanácskozást, amelyen a többi között a nemzetgyűlés összehívásának kérdése is szóba került. A miniszterelnök ezután az állami pénzverde ünnepségére ment, visszaérkezésekor pedig Koszó István belügyi államtitkárt fogadta, aki a választói névjegyzékek összeállítása ügyében referált. A miniszterelnöktől való távozása után Koszó államtitkár az újságírók előtt kijelentette, hogy a választói névjegyzékek ellen beadott panaszok dolgában megállapodás történt, amelynek értelmében a fellebbezési határidőt egy hónappal meghosszabbítják, vagyis a hibák ellen október 31-ig lehet panasszal élni. Elmondotta még az államtitkár, hogy Rakovszky Iván belügyminiszter két hét múlva Budapestre érkezik és mivel egészségi állapota tartósan javul, viszaérkezése után rövidesen átveszi hivatala vezetését. A választói névjegyzékek elleni felszólalások ügyében hozott döntésről hivatalos jelentést adtak ki, amely szerint a felszólalások és észrevételek megbírálására megállapított határidőt kivételesen október elsejéig meghosszabbítja, mely időpontig a hozott határozatok azonnali kézbesítésére nézve is intézkedni kell. A panaszoknak a közigazgatási bírósághoz való felterjesztésére megállapított határidőt a rendelet a fentiek figyelembe vételével november 15-ig hosszabbítja meg. A kormányzó és a kormány látogatása a pénzverőben. A kormányzó ma déli 12 órakor Magasházy László alezredes, első szárnysegéd kíséretében magánjellegű látogatást tett az állami pénzverőben, ahol Bod János pénzügyminiszter fogadta és üdvözölte. Az államfő Mihaelis Samu miniszteri tanácsos, a pénzverő igazgatójának kalauzolásával több mint egyórás körsétát tett a pénzverőben, amelynek során megtekintette az