Budapesti Hírlap, 1930. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

2 bonakereskedelem kebelében a közraktári szer­vezet megteremtésére irányul. E munkák árá­ban nincsenek hatalmi körünkön kiváló eső, feloírhatatlan akadályok s már a jövő aratásra mutatkozhatnak a hasznos hatásaik. Annál súlyosabb gondot ad a másik, mert hiszen a nemzetközi pénzpiac irányítása nincs a mi ha­talmunkban. Azt a körülményt, hogy a terme­lést szinte elviselhetetlenül drágítják, sokszor veszteségessé teszik a magas hitelkamatok, hogy a tőkehiányból származó kölcsönszükség- letet sem­ elegendő nagyságban, sem elvisel­hető kamattal megszerezni nem lehet, gyöke­resen megváltoztatni nincs módunkban. Csak a szükséget enyhítő, a szükségben úgy,­­ ahogy kisegítő intézkedésekre szorítkozhatunk. A lehetőségeknek ezekben a keretében moz­gott a kormány, amikor elősegítette, hogy a nagy altruista földhitel­intézetek és szövetke­zési központok aránylag olcsó angol és ame­rikai, záloglevél kölcsönnyújtásra alkalmas tőkéhez jussanak, hogy az úgynevezett gyufa­­kölcsön útján pénzt kapjanak a megváltást szenvedett birtokosok s kedvező törlesztési feltételeket, a földhöz juttatottak. A földmí­­velésügyi tárca hasznos beruházásai során a múlt év­­végéig kereken 180 millió olcsó köl­csönhöz jutott a magyar mezőgazdaság. És mint estt Bethlen, István gróf miniszterelnök­­úr nyilatkozatából már tudja a nyilvánosság, e mezőgazdasági hitelviszonyok javítására fog szolgálni az a 65 millió pengős összeg is, amelyet a svéd kölcsön később esedékes részle­teinek leszámítolásával sikerült már most ren­delkezésre kapnunk. . . Mezőgazdasági hitelviszonyainknak alaku­lása világosan rámutat, hogy hol, milyen bir­tokkategóriáknál van a legnagyobb szükség a gyors segítségre. Egy most közzétett hiteles kimutatásból az tűnik ki, hogy a földbirtokot terhelő 1.161 millió pengőből a legnagyobb, holdankint 360 pengő adósság az ötven hol­don aluli kisbirtokokra esik. És ebből a fehér­ből holdankint 24 pengő a törlesztéses, 226 pengő a nem törlesztéses, 110 pengő pedig az egyéb teher. A középbirtoknál 220, a nagy­birtoknál 135 pengő a holdankénti megterhe­lés. Ebből 76, illetve 70 pengő a törlesztéses és 144, illetve 65 pengő a nem törlesztéses hi­tel. A kisbirtokok súlyos helyzetét jelzi az Országos Magyar Gazdasági Egyesület köz­gyűlésén, igen tiszteletreméltó közéleti ténye­zőtől tett az az indítvány is, hogy a fizetni nem tudó kisbirtokok kényszereladását állami beavatkozással is meg kell akadályozni s hogy a végrehajtás legalább három esedékes tör­lesztési részlet nem teljesítése esetére halasz­­tassék. Magam részéről erre nézve azt kell megje­gyeznem, hogy ily szomorú viszonyok közé nem a gazdák nemtörődömsége, munkátlan­­sága, maradisága miatt került a kisb­irtok, hanem azért, mert a kisgazdák erős igyekeze­tük, tanulásuk, haladási vágyuk folytán bele­kerültek a több kiadással járó, modernebb üzemvezetés­i, tehát több költséggel járó gaz­dálkodás sodrába. A kisegítésük reálisan meg­okolt. Mezőgazdaságunk sántájának általá­nos emelkedését, a haladó irány további biz­tosítását jelenti. Olyan szempont ez, amelyet a kormány és a gazdaközönség további mun­kájánál figyelme­n kívül nem hagyhatunk. úgy az általános mezőgazdasági hitelviszo­nyok enyhítésének, mint a belföldi tőkekép­ződés előmozdításának szempontjából mellőz­­hetetlennek látszik a megkezdett beruházási politika energikus folytatása. E politikának még csak kezdeti eredményeit jelentik: bor­kivitelünk, állat-, zsír-, tejtermék, baromfi-, tojás- és gyümölcskivitelünk gyarapodó szám­­tételei, e cikkek értékesítési viszonyainak fo­kozatos javulása. Nem közömbös jelentőségű reánk nézve az sem, hogy alkalmas támogató intézkedések folytán megismerték a magyar búzát olyan svájci, hollandi és északnyugat­­európai malmok is, amelyek eddig csak ten­gerentúli búzákat őröltek. Bíznunk kell ab­ban, hogy Németország, amely ipartermékei­nek olyan hatalmas tételeit helyezi el nálunk, e tételek fönntartása érdekében az új szerző­déses tárgyalások eredményeképpen végre is helyt ad a piacon a magyar mezőgazdaság és állattenyésztés termékeinek. Tehát reálisan számíthatunk az értékesítés javulására. Ez pedig, a termelés javítására, piacosítására itthon kifejtett munkálkodással együtt biztos eszköze a belföldi tőkeképződés elősegítésé­nek. A termelő munka gyarapodása és az ér­tékesítés javulása új értékeket és új megtaka­rítási lehetőségeket jelent. Szükséges, valósággal elsőrangú nemzeti érdek az, hogy gazdaközönségünket ne a múlt egy-két esztendő szomorú jelentőségei bénít­sák, hanem az érintett biztató szempontok erősítsék. Hála a Mindenhatónak, e tekintet­ben a magyar mezőgazdaság vezértényezői­nek a közelmúlt napokban történt megnyilat­kozásai után, senkine­k kétsége nem leh­t. A magyar mezőgazdaság az új évtized for­dulóján súlyos helyzetben van. De a múlt év­tizedben kialakult utakon, emberi számítás szerint biztos eszközökkel megy neki a sorsát javító küzdelem új esztendejének. kébe, hirtelen és alattomosan, mint az orvul kilőtt nyílvessző. Mi a célja mindenneki? A rettenetes erőkifejtésnek, melyben egy életet eltöltött, mellyel országokat tett sem­mivé és emberek százezreit fosztotta meg az élettől, kell valami végső nagy céljának lennie. A népe nagysága? Nem. A népének nem lesz haszna a győzelmekből. A fejedelem éles ezetre belelátott a jövendőbe. Tudta, hogy száz halálos ellenséget támasztott nemzetének, aki mind csak az ő elmúlását várta. És tudta, hogy örökösei közt egy sincs, aki majd szembe tud szállni a kerekedő nagy viharral. A népe aligha fogja őt túlélni. Tehát önmagáért tette azt, amit tett. A di­csőségért. Mi a dicsőség? Az utókor szava. Vájjon hogyan fogják őt emlegetni száz esz­tendő múlva? — Gyűlölettel és iszonyattal. A fejedelem keserűen elmosolyodott. Ő nem tö­rődik a hírnévvel, nem az utókorral. Csak egy dologgal: a hatalommal. Míg él, ő a világ leg­hatalmasabb fejedelme. A sírja fölött, óriás halotti torban, nemzetek fogják egymást fel­koncolni. De mi a hatalom? Az emberek ret­tegése. A fejedelemnek különös dolog jutott az eszébe. íme, ő megvetette az embereket és mégis élükre állott, hízelgett gyatraságaiknak, feltüzelte szenvedélyeiket, csak azért, hogy igája alá hajtson és rettegéssel töltsön el más embereket is, akiket ugyancsak megve­tett. Ilyesformán volt ő az arannyal is. Neki nem kellett. Egy sátornál, egy paripánál, egy kardpengénél sohasem vágyott többre. És mégis mázsaszámra szerezte az aranyat, csak azért, hogy megfizesse katonáit, akik több és mindig több aranyat hurcoltak a táborába. Ez volna a 113181001? A fejedelem egyszerre sejteni kezdte, hogy életét útvesztőben bolyongva töltötte. Ker­gette a hatalmát, az pedig őt űzte. Ura akart lenni a háborúnak, pedig szolgája volt. Azt hitte, hogy a katonái érte harcolnak, pedig ő harcolt a katonáiért. Tépelődve nézett fel az égboltozatra, mely akkor már szürkülni kezdett. De ott fenn csak párát és ködöt látott. V. Hajnalban megszólaltak a kürtök. A had­nagyok körülvették a fejedelem sátrát. Köve­tek érkeztek a városból. Hosszú köntösű, fe­­hérszakállú vénemberek, idegen papok. A fe­jedelem elé kívánkoztak. — Hadd jöjjenek! A követek a félelemtől fakó arccal térde­peltek le a paripája előtt A követek vezetője idegen nyelven hosszú beszédet hebegett. A tolmács két szóval lefordította: — Kegyelmet kérnek! Mélységes csend támadt, minden szem a fe­jedelem felé fordult. Ő pedig hosszan elgon­dolkozott. — Magukkal tehetetlen­­ embereket ha­lomra vágatni, védtelen városokat feldúlni,­­ ahhoz nem kell hatalom. Tehát mi a hata­lom? A nagyúr körültekintett. Mellette, mö­götte, köröskörül a messzi dombokat ellep­ték az ő katonái. Aliig fegyverben álló, acél­­izmú, prédára éhes kalandorok tízezrei. A szemük tüzel, arcukat eltorzítja a vérszomj, egész testüket megremegteti a harci düh. A ragyogó szőrű, ifjú paripák nyerítve tán­colnak alattuk. Nos, aki ezt az ugrásra kész, rettenetes erőt le tudja nyűgözni, aki az éhes fenevad torká­ból ki meri ragadni az áhított prédát, azé a hatalom! Aki ezt meg meri és meg tudja csi­nálni, az ura a háborúnak és nem szolgája. A fejedelem sárga arca egyszerre elvörösö­dött. Ajkán sötét, gőgös mosoly jelent meg. — Megkegyelmezek a városnak! — mondta. A hadnagyai rémülten néztek össze. Mi ez? Halk zúgás, mozgolódás támadt a sorokban. A fejedelem fölemelte fejét és körbejáratta szúrós tekintetét és ekkor elnémult és megha­jolt mindenki. Kérdést sem mert hozzá intézni senki. A kopjások engedelmesen, mint a ju­hok, követték azokat a hazai puszták fél. A nagyúr pedig emelt fővel lovagolt közöttük. A szent városban ezalatt megkondultak a harangok. Alleluja! Megtörtént a nagy csoda, melyért mindenki imádkozott és melyben senki sem mert hinni. Eleinte csak suttogva emle­gették, aztán fem­szóval hangoztatták, végül már ezer szemtanú volt rá: a város védő­szentje lángpallossal a kezében űzte vissza a barbárokat a szent falak alól. B. H. 1930. január 1, szerda Budapest, december 31 . Bethlen István gróf miniszterelnök tárgyalásai. A miniszterelnök a mai napon folytatta a hágai konferencia anyagának elő­készítésére vonatkozó tárgyalásait. A mai napon meg­jelent a miniszterelnöknél Be Astis olasz ügyvivő, később pedig De Vierme gróf francia követ. A miniszterelnök felke­reste lakásán a gyengélkedő Apponyi Albert grófot, és vele is tanácskozott. Tudvalévő, hogy legutóbb Apponyi Albert gróf képvi­selte Magyarországot a különböző nemzetközi fórumok előtt és így impresszióiról beszámol­hatott a miniszterelnöknek. A miniszterelnök tárgyalásaiban Wek­erle Sándor pénzügymi­niszter és T­ajko Lajos külügyminiszter is résztvett.­­ Tisztújítás. Csongrádon Csergő Károly dr. alispán elnöklésével tartott tisztújító ülésen polgármesterré egyhangúan Csemegi Gyula eddigi közigazgatási tanácsnokot vá­lasztották meg. A többi valamennyi más ál­lásra az eddigi tisztviselőket választották meg. Az egyesítendő közigazgatási tanácsnoki és árvaszéki elnöki állást Berke László dr.-ral töltötték be. Adóügyi tanácsnok Jenke Fe­renc dr., gazdasági tanácsnok Greskovics Pál, főügyész Rásonyi-Papp Pál, főmérnök Krax­­ner Lajos, városgazda Kovács József lett. Az ellenzéknek egy jelöltjét sem választották meg.­­ Megválasztották a kisgyűlés tagjait Debrecenben. Debrecen város törvényható­sági bizottsága Hadházy Zsigmond dr. fő­ispán elnöklésével ma tartott rendes közgyű­lésén újra választotta a kisgyűlés tagjait. A Hegymegi-Kiss Pál-féle városi ellenzék ugyanis az első választást megfellebbezte a közigazgatási bírósághoz, mert a rendes és a póttagok választása nem úgy történt, ahov­­a törvény előírja: együttesen, hanem külön­külön. A bíróság az első szavazás eredmé­nyét meg is semmisítette. A mai közgyűlésen megválasztották a kisgyűlés 36 tagját, mely­nek fele rendes, fele pedig póttag. Hegy­megi-Kiss Pál csak egy szavazatot kapott. A törvényhatósági bizottság ülésén megválasz­tották ezután a bizottságokat, majd két óra­kor az ülést elnapolták január 2-ára.­­ Az adminisztráció racionalizálása. A miniszterelnö­kségen ma Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkár elnöklésével értekezlet volt, amelyen, az adminisztráció racionalizálásával kapcsolatos kérdéseket tár­gyalták. Újév napján lép ugyanis életbe az a rendelet, amelyet a kormány az adminisz­tráció egyszerűsítésére kiadott és a többi kö­zött a rendelet keresztülvitelének a részleteit tárgyalták meg.­­ A választói névjegyzékek kiigazítása. Az országgyűlési képviselő választók névjegy­zékét tudvalévően minden esztendőben ki kell igazítani. Akik igazolják, hogy választójoguk van, de nincsenek a tavalyi névjegyzékben, azokat fölveszik, és kihagyják azokat, akik választójogosultságukat a lefolyt esztendőben elvesztetek. A névjegyzékbe való felvétel­ vallomás, illetően számlálólap kitöltése alap­ján történik. A számlálólapon feltüntetett adatok valóságáért felelős a kitöltő is és az érdekelt fél is. A törvény két évig terjedhető fegyházzal és 2000 aranykoronáig­ terjedhető pénzbüntetéssel sújtja a számlálólapon tett hamis vallomást. A számlálólapot 1930 ja­nuár 1-én fennálló állapotnak megfelelően kell kitölteni. A számlálólapot most osztják széjjel a fel­eknek, a fővárosban lakó állandó alkalmazottak ezenkívül még egyéni nyilván­tartó lapot is kapnak, amelyet szintén ki kell tölteniük. Buzáth János dr. helyettes­ polgármester, mint a központi választmány helyettes­ elnöke, figyelmezteti a főváros lakosságát, hogy a kiállított számlálólapokat és egyéni nyilván­tartó lapokat január 31-ig be kell szolgál­ tatni az illetékes kerületi elöljárósághoz. A budapesti lakosokra vonatkozóan ,Állandó al­­kalmazottak­ jegyzékét fog a központi vá­lasztmány összeállítani, ebbe — szintén sú­lyos büntetés terhe alatt — pontos és helyes adatokat kell bejegyezni. Ez az állandó alkal­mazottak jegyzéke a választói névjegyzék teljességének és helyességének biztosítására szolgál. Az állandó alkalmazottak jegyzékét és annak egyéni nyilvántartó lapjait az al­kalmazottakról vezetett hivatalos nyilvántar­tások alapján kell kitölteni, ha pedig ezek a nyilvántartások nem tartalmazzák a szüksé­ges adatokat, akkor a lapokat bemondás alapján töltik ki, de bejegyzik a jegyzet ro­vatba, hogy a kitöltés bemondás alapján tör­tént. Az állandó alkalmazottak jegyzékének és az egyéni nyilvántartó lapoknak nyomtat­ványait a kerületi elöljáróságoknál lehet át­venni. Az az állandó alkalmazott, aki a vá­lasztói névjegyzékbe még nincs felvéve, az az állandó alkalmazottak jegyzékébe és az­­egyéni nyilvántartó lapba való bejegyzésén kívül még számlálólapot is köteles kiállítani. HERRIOT INCIDENSE PÁRIZS, dec. 31. A lyoni városi képviselőtestület ülésén a városi kölcsön kérdésében incidens támadt Herriot lyoni polgármester és a szocialista képviselőtestületi tagok között. Herriot a rendszeres obstrukció miatt elhagyta az ülés­termet és kijelentette, hogy lemond polgár­­mesteri állásáról. PÁRIZS, dec. SI. Azokat a híreket, melyek szerint Herriot lemond Lyon polgármesteri tisztjéről, koraiak­nak minősítik. A városi képviselőtestületben, lejátszódott incidenst iparkodnak félreértésre visszavezetni. Amerikai magyarok revíziós karácsonya Megható és nagyjelentőségű ünnepséget rendezett karácsony estéjén az Amerikába sza­kadt magyarok között Sebestyén Endre ame­rikai református esperes, az Amerikai Magya­rok Országos Szövetsége revíziós osztályának titkára. Sebestyén Endre elküldte a Revíziós Ligának azt a programmot, amelyet az Ame­rikai Magyarok Országos Szövetsége revíziós osztálya a karácsonyi ünnepek alkalmával az egész Újvilág területén szétszórtan élő ma­gyarság körében megvalósított. A programja szerint az AMOSz revíziós osztálya verseket és dalokat küldött szét köztük, elsősorban ter­mészetesen az egyházaknak és közművelődési intézményeknek. Ezek a versek és dalok mind­azokról a szép, régi, havas, csengős, szánkás, betlehemes boldog magyar karácsonyestékről beszélnek, amelyeket a kivándorolt magyarok valamikor idehaza töltöttek a boldog békeidők­ben a csonkítatlan integer nagy Magyarország­ban. Valamennyiükben egyszerű, de bensősé­ges szavakban nyilatkozik meg az óhazához való ragaszkodás, gyermeki szeretet és hűség. Lelkes szavakkal buzdítják ezek a dalok amerikai magyar testvéreinket az összefogás­ra, az egyesült erővel való kitartó harcra, a megcsonkított, gúzsba kötött anyaország te­rületi épségének visszaszerzése érdekében. Óriási jelentősége van ennek a dolognak, ha elgondoljuk, hogy a hatalmas, százmillió la­kosságú Egyesült Államok minden egyes vá­rosában, gyártelepén, bányatelepén és farm­ján, ahol csak magyarok élnek magyar him­nusz, magyar karácsonyi énekek és magyar irredenta dalok hangjai szállnak szerteszét a világba a rádió hullámain. Az ÁMOSZ re­víziós osztálya Sebestyén Endre javaslatára elhatározta, hogy ezt a programmot évente négyszer meg fogja valósítani Amerikának minden magyarlakta területén és pedig ka­rácsonykor, március 15-én, a trianoni béke aláírásának napján és október 6-án. Az ÁMOSZ revíziós osztálya által rende­zett karácsonyeste programmjában szereplő verseket és dalokat Szabolcska Mihály, néhai Papp-Váry Elemérné, Vargha Gyula, Ivánffy Tamás, Szabó László, Révfy G., Lupsay K., Molnár Mária, Szécskay György, Feleki Sán­dor és Kemény György írták. Hindenb­urg pere BERLIN, dec. 31. Hindenburg elnök sajtó útján elkövetett rá­galmazás miatt pert indított Goebbels nemzeti szocialista párti képviselő ellen, aki a nemzeti szocialista párt lapjában, a Der Angriffban, néhány nappal ezelőtt cikket írt a következő címmel: Él-e még Hindenburg? A cikk külön­böző rágalmakkal illeti Hindenburg elnököt és azt állítja az elnökről, hogy semmivel sem törődik és mindent rossz tanácsadói csinál­nak helyette.

Next