Budapesti Hírlap, 1930. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-13 / 36. szám

ME­ZŐG­AZD.45 AG - IPAR - KERESK­DELEM — PÉNZVILÁG — TŐZSDE — KÖZLEKEDÉSGAZDASÁGI B.H­U. MELLÉKLET MEGJELENIK MINDEN NAP 1930. ÉVI FEBRUÁR HÓ 13 Ezernél több ajánlat az átépítésre Ma bontották fel a kereskede­lemügyi minisztériumban a nagy útépítés második részletére be­nyújtott ajánlatokat. Összesen 717 pályázat érkezett, ezernél több ajánlattal. Az útépítési programra második, 760 kilo­méteres részletére ma lejárt a meghosszabbí­tott versenytárgyalási határidő. Ma bontották fel az ajánlatokat a kereskedelemügyi minisz­térium útépítési szakosztályában. A pályá­zatra kiírt 700 kilométerből 135 kilométer állandó jellegű útburkolattal készül,­­a többi felületi kezeléssel. A minisztériumban négy bizottság végezte a bontás munkáját és az ajánlatok egységárá­nak, valamint végösszegeinek kihirdetését. Ösz­­szesen 717 pályázat érkezett s mivel a legtöbb vállalkozó nemcsak egy ajánlatot tesz, hanem alternatív megadásokat is javasol, az ajánla­tok száma ennél jóval nagyobb, mindenesetre magasan fölötte van az ezernek. A szakosztály a legsürgősebb tempóban kezd hozzá a beérkezett ajánlatok rendezésének és átvizsgálásának munkájához, mert a kereske­delmi miniszternek elhatározott szándéka, hogy a megbízatásokat a munkanélküliség enyhítése céljából minél előbb kiadja.­­ A miniszté­riumnak az alternatív ajánlatokra vonatkozó felhívását sokan úgy magyarázzák, mintha a szakosztály még bizonytalanságban lenne afe­lől, hogy milyen burkolási nemeket alkalmaz­zon az egyes útszakaszokon. Ez a feltevés azonban nem állja meg a helyét A minisz­térium két ízben is pontos forgalomstatisztikai felvételt hajtott végre és annak alapján készí­tette el az útépítési terveket. Az alternatív ajánlatokat tehát azért tette lehetővé, hogy a vállalkozók is javaslatokat tehessenek esetle­ges kedvezőbb műszaki megoldásokra nézve. A döntés egyforma műszaki megfelelőség esetén természetesen az úr szerint dől el. A most benyújtott ajánlatok legelső áttekin­tése alapján az a vélemény alakult ki, hogy a benyújtott ajánlatok most általában véve vala­mivel kedvezőbbek, mint az eddigi esetekben , mint legutóbb is voltak. Az árak olcsóbbodását mintegy­ 4,5 százalékra lehet tenni. •— A Falu­szövetség gyűlését. Az elmúlt na­pokban a­ Faluszövetség az ország legkülönbö­zőbb részeiben tartott szervezési gyűléseket, a­melyeken az országos Központ tisztviselői tar­tottak előadást a falu szervezésének jelentősége­iről és a Szövetség tevékenységéről. Ilyen gyűlé­sek voltak Mezőtúr, Dorog, Tokod, Csőr, Leány­­kár, Bessenyőtelek és Komló községekben. A gyű­léseken mindenütt a jelenlévők közül többen szó­laltak fel. A felszólalások majdnem kivétel nél­kül a gazdasági válság következtében beállott Súlyos helyzetre mutattak rá és különböző, a fal­vak életében mutatkozó bajokban kérték a Szö­vetség támogatását. Robinzon nyugalomban A kis utcai árusok azt a madarat juttatják eszembe, amelyik a krokodilus hátán él és­­ megél. De hogy él meg az a sok kis exiszten­­cia ezen a nagy krokodiluson, a pesti asz­falton? A fasorból félkarú ember jön a liget felől. Hiányzó karja helyén zöld­re festett ládikó Van nyakába akasztva, és feleslegesen lógó ka­­bátujjával letakarja a ládikó tetejét. Az eső lassan megered. Egy erkéllyel védett kapu előtt megáll. Közelebb érve, látom, hogy pla­nétás ember, de a cédulák felett aradon nincs papagáj. Vidéki ünnepnapokhoz vagy vásárok­hoz úgy hozzátartozott a szerencsét hozó papa­­gájos, mint a körhinta, vágj­ a záporeső Ist­ván királyhoz, de Pesten lesz elég ritka jelen­ség. Mellé húzódom én is és megszólítom.­­— Hova lett a papagája, bácsi? Őszos bajusza elhúzódik a váratlan kérdésre és óvatosan mondja: — Nagy történése vat annak. — Csak nem kapott járványt? — Nem, nem, dehogy is. Felkarjával ön­kéntelen végigsímít a madártalan lécen. — Adott el ma sok planétát? Kicsit elgondolkozik, nehezen kezd beszédbe, láthatóan jól esik neki az érdeklődés. — Nagyon rosszul ment nekem az utolsó hetekben, alig vettek pár cédulát, pedig az én madaram mutatványokat is tud. Jött elseje. 40 pengő szoba-konyháért, teremtő Isten, mi­ből fizessük? Feleségem mosásból keres, az se sok, fiam állás nélkül van most, tavaszra tán visszaveszik. Nagy volt a baj mindenképpen. —­ Mindig evvel foglalkozott? — Dehogy, mondja kissé sértődötten. Ura­dalmi kertész voltam én, olyan rózsákat ojtot­­tam, meg törpefákat, kerek ringlótól, mint egy alma, akkorát termett. Kerti eperből má­zsával vittek, illatja vót, mint a tejes violá­nak. Háttomig ott maradtam volna, jó gazda, jó föld vót. Csend... — A háborúban elveszett­ a fél karom — tér vissza az elmélázásból. — Mire hazajöt­tem, a földek ott maradtak idegenbe. Mihez kezdhettem? Levegőhöz szoktam. Egy évig gyümölcsöt árultam. Nem ment sehogyse, pe­dig a legszebbet vettem mindig, — sok isme­rős gyűlt, közibe. Jani bácsi, adjon, egy almát, Jani bácsi, édes a szőllője?“ Én meg csak adtam, megint adtam és kevés pénz jött­ vissza, mindig kevesebb és abba maradt. — Hát hogy választotta éppen a szerencse­cédulákat? — Az meg úgy történt, hogy a ke­reszt­­fiamékhoz mentünk Szolnokra, az anyósa özvegységre maradt. Tőle vettem meg Ro­­scinzont, az ura kihalt mellőle, olcsón is adta, aztán én jártam vele... Úgy szeretem a madaram, mint a gyerekemet, ápolom, ete­tem és mióta nem jár velem... •— Hát miért hagyja otthon? — Éppen azt akarom elmondani — és fél­­halkra fogja a hangját, úgy folytatja: — Egyszer csak észreveszem, hogy nem jönnek már úgy, ahogy eddig, hiába billeg­­tetem Robinzont, csak elsietnek mellőlem. Meg nem foghattam, mi lehet, mikor egy dél­után megállít a pékné. •— Robinzon, te még nem kaptad meg a járványt? — és esernyőjével a madár fele bök. — Miről beszél, — mondom neki — nincs ennek semmi baja. — Látszik, hogy nem olvas újságot, — mondja. — Tudhatná, hogy a papagájokba beleesett valami kórság. Úgy fotelek tőle az emberek, mint a spanyolb­ól. — Nem olvastam én, elég nekem a magam­ba.Ta, — mondom — de mindjárt szeget ütött a fejembe. — Hát azóta otthon hagyom Robinzont. Ott is­ a polc sarkam csak ül és ha mozdul, belevágja csőrét a falba. Este együtt vagyunk megint. Az eső elállt, de ott beszélgetek még vele, tetszik ennek az embernek a közvetlen őszin­tesége. — Nehéz így nélküle az üzlet? — Most én helyettesítem, — nevetve mondja — mert tetszik tudni, meg kellett tanulni a tudományát, jobban, mint ő csi­nálta. Ha ő húzott cetlit, hát jó vagy rossz volt is bennre, az volt a Sors, de nekem vi­gyázni kell, hogy ki mit szeretne, aszerint m­i dukál. "— Szóval, irányítja a szerencsét. — Valahogy így­ is van, a múlt nap is két lány állt meg. Cédulát vett a nagyobbik. Vegyél te is, mi áll a jövődbe’, így biztatta a másikat. Mikor kihúzom a rózsaszínifit, hogy hogy nem — a földre esik. Lett erre sírás, hisz ez nagy szerencsétlenséget hoz. Alig bírtam nyugtatni, hogy csak vegye fel 5 és olvass®, mit mond a planétája. A keze is reszketett, ahogy kibontotta. „Lábad dőlt a szerencse. Ne haladjál el mellette... — Na látja, mondom neki. Kuncogva ne­vettek és leültek egy közeli paffra. Hát ez nehéz, mindig jókedvűnek lenni. Eddig a madárral elmókáztak. De most én tréfál­­gatok, hogy nevessenek és szerencsét hú­­zassanak. Ne sajnáljanak, mer nyomorék va­gyok, mit fájjon nekik az én bajom, hs nem igaz? Egyszerre vidám, hogy talán velem is fe­ledtesse, pedig nem lehet sajnálni, inkább­ megnyugtató az arca, olyan derűs, kiegyen­súlyozott lélek. — Melyik nap megy legjobban, ugy­e vas­­árnap? — Nem mindig, ny­áron igen, de ilyenkor a vasárnapi közönség moziba megy. Szombat jó nap így farsangkor, most tizennégyet hú­­zattak. — Hazafelé egy mozi mellett megyek el. Megállok egy kicsit, van ott nevetés és jut belőle effélére is. Bemenni nem szabad, de ki­­jövet ott állok kézügyben, ha planétát kérnek. Nagyon nehéz beletanulni az üzleteskedésbe, sose értettem a módját, de most tán jobban fog menni. Új cédulák lesznek. Kivesz egy fakószínűt, mutatja. — Azt mondja a keresztfiam vasárnap, hogy nagyon ósdiak ezek, most mindenfélét kíván­nak már a fiatalok, írok én Jani bátyámnak újakat, mind a nyolcféle versbe lesz meg­írva. Megörültem neki, mert olyan szép ver­seket ír, ha tetszene olvasni, de hát nem lehet csak azt. Élni kell! Nyomdász, ki is nyom­tatja a céduláimat. Azt elolvashatja akárki is. A villamosmegállónál elbúcsúzom tőle. Hunyorítva még ezt mondja: — Feleségem még nem is tudja, hogy versbe lesz írva. A villamos messze zakatol. Versbe írják a Jövendőt. Versbe! Erre Csökkent a hivatalos bankkamat A Magyar Nemzeti Bank főtanácsa a leszámítolási kamatot ma félszázalékkal 6,5 százalékra csökkentette A Magyar Nemzeti Bank főtanácsa ma ülést tartott és félszázalékkal csökkentette a hivatalos leszámítolás kamatlábat. A főtanács döntéséről az alábbi hivatalos közlés nyújt pontos felvilágosítást. A Magyar Nemzeti Bank főtanácsa ma déli 1 órakor tartott ülésében elhatározta, hogy­ február 13-án kezdődő hatállyal a ban­k által váltók, közraktári zálogjegyek és ért­ék­­papírok leszámítolásánál alkalmazott kamat­lábat 7 százalékról 6­2 százalékra, a népszö­vetségi kölcsön kötvényeire adott kölcsönök­­né­l alkalmazott kamatlábat pedig 7­ száza­lékról 7 százalékra szállítja le. A főtanácsot erre az intézkedésre az indította, hogy a nem­zetközi pénzpiacok helyzetében a bank leg­utóbbi kamatláb­ mérséklése óta további javu­lás mutatkozott. A jegybanknak ez a lépése nem érte várat, latsul a pénzpiacot. A rátacsökkentést tulaj­donképpen a piac már akkor leszámítolta, ami­kor megtörtént röviddel ezelőtt a német és az osztrák hivatalos bankkamattételek lefaragása. Bizonyos volt, hogy nálunk nem maradhat magasabb szinten a hivatalos ráta, mint ami­lyenen az a szomszédos Ausztriában áll. De megokolttá tették egyéb körülmények is a bankkamat leszállítását. A pénzbőség ugyanis a piacon napról-napra erősebb. A külföldi pén­zajánlataik feltételei is egyre kedvezőb­bek. A vezető intézetek már a 13/10 száza­lékos bázison is napok előtt kaptak pengő­­h­itel-ajánlatokat, így tehát objektív okok is szükségessé tették a kamatláb apasztásait. Természetesen a gazdasági életben csak ak­kor válik erősebben észrevehetővé a pénz­piacnak a hivatalos kamatláb csökkenésében kifejezésre jutó javulása, ha ez visszatükrö­ződik a pénzintézetek kihelyezési politikájá­ban is. Rövid idő alatt 1,5 százalékkal csök­kentette a jegybank a kamatlábat. A leszá­mítolási kamat most egy szinten van az oszt­rák házával és félszázalékkal nagyobb a né­met bankkamatlábnál. Ezek a körülmények bizonnyal megteszik a hatásukat. Ezért fo­gadta a gazdasági élet megnyugvással a jegy­bank döntését. — A mezőgazdasági gépmunka és a traktorolaj. A mezőgazdasági gépmunka elterjedésének egyik erős akadálya, hogy a leg­különfélébb traktorolajok vannak forgalomba és azoknak minősége felől a gazdák nem tud­nak megfelelően tájékozódni. Az OMGE ép­pen ezért a Mérnökegylethez fordult és taná­csot kért, hogy lehetne­­az itt mutatkozó ne­hézségeket kiküszöbölni. Ezzel párhuzamosan a Szántógéptulajdonosok Szövetsége felkérte a traktorolajat forgalomba hozó cégeket, hogy végeztessenek olajaikról a mezőgazdasági gép­kísérleti állomáson hivatalos vizsgálatot és ott megfelelő mintákat helyezzenek letétbe, hogy a gazdának szállított olaj azonossága később megállapítható legyen. A szövetség a kérdés­nek az olajérdekeltségekkel való megbeszélé­sére értekezletet hívott össze, amelyen We­ld­­bolt Frigyes báró elnökölt, K­olhmeyer Imre ismertette a szövetség tervezetét és kérte en­nek az olajérdekeltségek részéről való elfoga­dását. Hangsúlyozta, hogy ez csak azonossági megállapítás lesz és nem minőségbeli, úgy, hogy a szövetség felhívásának eleget tett vál­lalatok olajai között semmi minőségbeli kü­lönbséget nem állapítanak meg. A szövetség­nek ezzel csak az a terve, hogy a mezőgazda­ság állandó minőségű olajat kapjon. Az ér­dekeltségek részéről általánosságban nem emeltek a tervezet ellen kifogást és hozzájá­rultak a szövetség tervezetéhez.­­ Harmincmilliós államvasúti beruhá­zás. A kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben nemrégiben megbízatást adott két vezető pénzintézetünk­nek arra, hogy tegyenek ajánlatot a harminc­­millió pengős államvasúti beruházás céljára. A kereskedelemügyi miniszter tegnap kötötte meg a megállapodást a bankokkal e hitelösz­­szegre nézve és ezzel kapcsolatban néhány nap alatt a megbízatásokat is kiadja az érde­kelt gyáriparnak. A beruházandó összegből négymilliót a fékrendszer kicserélésére fordí­tanak, ami a forgalom egyszerűsítésének ér­dekét szolgálja és nagy megtakarításokat je­lent az üzemben, 10 millió az elavult sínek kicserélésére kell, 16 millióért pedig olyan kocsikat szerez be, amelyek a forgalom külön­leges ágazatait szolgálják. Az államvasúti be­ruházási szükségletet eredetileg 120 millió pengőnyi összegben állapították meg és így a mostani megbízatás ennek első részlete, ame­lyet remélhetően rövid időközökben követ majd a többi megbízatás is. Árjavulás a terménytőzsdén A budapesti határidőpiacon ma a külföldi javulásra kedvező hangulat alakult ki. Nyitás után élénk üzletmenet fejlődött és a búzapia­con nagyobb arányú árnövekedés állott elő, ami megfelelt a tegnapi csikágói zárlatnak és a mai liverpooli nyitásnak is. Később azonban az irányzat lanyhult és a nyitási árnyereség­ből a márciusi búzánál csak 12, a májusinál pedig 10 filléres árjavulás maradt meg. Az októberi búza pedig a tegnapi szinten zárt. A márciusi búza ára 23.33—34, a májusié 24.23 —24, az októberié pedig 23.69—70 pengő. — A rozsban sokkalta élénkebb volt az üzlet és az árak is nagyobb mértékben javultak. Az a-rozs ára 35 és 34 fillérrel növekedett, az ok­tóberi ára pedig 20 fillérnyi nyereségre tett szert. A zárlatok: márciusra 13.70—­71, má­jusra 14.40, októberre pedig 15.91—92 pengő. — A tengeri ár helyzete is, javult. A májusi tengeri árnyeresége 13 fillér, zárlata 14.39— 14.40 pengő. A júliusi tengeri 11 filléres ár­­javulással 14.92—94 pengőn zárult.­­ A tran­zitó májusi tengeri zárlata 13.50—13.54 pengő volt, ami 11 filléres nyereséget jelent. A búza piacán mutatkozó kedvező hangu­lat Kanadából ered, ahol az a hír terjedt el, hogy a kanadai kormány nemsokára már együtt fog működni a gabonaárak szabályo­zása céljából az Egyesült­ Államok mezőgaz­dasági tanácsával. Kanadában különben kétel­kedve fogadják azt a híresztelést, mintha­ Anglia valóban el lenne látva gabonával tíz hétre. Ennek az volna az előfeltétele, hogy az angliai készletek legalább 50 millió bu­­shelre rúgjanak, február elején azonban alig 12,5 millió bush­elnyi készletet lehetett kimu­tatni. Winnipegi hivatalos becslés szerint a világpiacnak az új termés begyűjtéséig heten­ként 8,5 millió bushel amerikai eredetű gabo­nára lesz szüksége. A készárupiacon a búzakínálat nem volt valami erős, pedig az utóbbi napok hidegre fordult időjárásától a spekuláció azt várta, hogy a készletek megmozdulását fogja elő­idézni.­­ A kereslet fokozódott s ez árnöve­kedést idézett elő. A vidéki malmok a fővá­rosi bázison vásároltak. A tiszavidéki búza 25,60 pengős árat is elért. A forgalom nem volt nagyon élénk, mindössze 28 vágón búzát jelentettek be. — A rozspiac is javult, a kész­rozs ára ma is 13 pengő fölött volt. Kilenc vágón ára forgalmát jegyezték fe. A rozs árát hivatalosan 10 fillérrel emelték.­­ A ten­geri ára 5 fillérrel növekedett. A lisztpiac változatlan. ­ A telekadósság, jelzálogad­áslevól és te­­lekadóslevél fogalmairól tart előadást a Köz­gazdasági Társaság szemináriumában február 13-án este hétkor Posch Gyula dr., a Pesti Hazai Első Takarékpénztár ügyvezető igazga­tója. Az előadás helye a Kereskedelmi Akadé­mia nagyterme. Vendégedet szívesen látnak.

Next