Budapesti Hírlap, 1930. november (50. évfolyam, 250-274. szám)

1930-11-01 / 250. szám

A létért való nehéz küzdelemben ma igen sok ember töpreng e hamleti kérdésen. Pedig, ha az emberek válságos óráikban összegyűjtenék testi és lelki erejüket, ellent tudnának állni a kétségbeesésnek és megállnák helyüket a legsúlyosabb órákban is. Ha valaha, úgy most van szükség arra, hogy egészségünket ápoljuk, szervezetünket erősítsük, a lelki és testi ellentálló erőt fokozzuk. A reggeli és uzsonnatejhez 2—3 kávéskanál Ovomaltine a legbiztosabban hozzásegít bennünket e cél eléréséhez. Az Ovomaltine erőt ad, edzi az idegeket, fokozza a lelkierőt és munkaképességet. A reggeli és uzsonnatejhez, kávéhoz 2—3 kávéskanál Ovomaltine segít az élet fáradalmait elviselni. Ingyen Ovomaltine mintát és ismertetést kap, ha az alábbi szelvényt levelezőlapra ragasztva beküldi: 7. SZELVÉNY. ,T. Dr. Wander nyógyszer- és tipszeregk r.-t„ Budapest. ... Keresztúri út SO. Név............................................................................. Pontos cím........................................................... télit Liptó vármegyében olyan kínos-keserves botlás, amelyen bármely igaz magyar is elkeseredhet. Ez.Csornován esett wtegk, ahol akkor is, mint most, Hlinka főtisztelendő úr volt a plébános. Akkor ő még a magyaroktól féltette a tótságot s a csehekért epedett. Most már méltóbban félti népét a csetiektől, de azért a magyarokért még nem eped. Mindegy , a csernovai botlás, mely még a magyar időkben történt, mégis a mi bajunk. Itt Csernova csinos, tiszta, nagyobb fajta tót falu. Hlinka főtisztelendő úr, szép elhatározással, itt új templomot építtetett, melynek nyolcvanezer koronára rúgó költségét ő gyűjtötte össze. Természetesen, ő maga is az adakozók közé tartozott. A templom elkészült, de a felszentelést elhalasztották, mert Hlinkát valamely izgatási vétségért jogerősen elítélték s fogságát meg kellett kezdenie. Érthető, hogy hívei be akarták várni míg Hlinka fogságából kiszabadul, s ez időre halasztották a templomszentelést. Ám a túlbuzgó magyarkodók semmi esetre sem akarták megengedni, hogy a templom építője szentelje fel azt. Ebből eredt a nagy szerencsétlenség. Hosszú kocsisor robogott a kierőszakolt felszentelés napján , Csernovára, erős csendőrfedezet védelme alatt. A jámbor csernovai és a szomszédos falukból odagyűlt tótság megriadva bámult a fényes felvonulás csodájára. Gyanakodva nézte a fogatokon ülő urakat és magyar nemzeti színezete a jövevények ünneplő kedvének a jámbor tótok dühét elkeseredéssé fokozta. Ez végre vak elszántságban robbant ki. Valamely szerencsétlen tót ember, aszszony vagy gyermek a kocsiról leszálló csendőrök egyikének fegyveréhez odakap. Az elsül, a többi csendőr is tüzel. Kilenc halott hever a porban, kettő közülük aszszony, a többi férfi és gyermek. Tizenkét sebesült is jajgató Ez a borzalmas vakeset semmiesetre sem emelte az akkori kormány jó hírét. Ennél még sokkal nagyobb baj, hogy a nemzetiségek ragaszkodását a magyar államhoz a minimumra csökkentette. Egyedül Seotus Viatornak vált nagy hasznára. Az kapott rajta és sebbel-lábbal sietett elterjeszteni az egész földkerekségen, most már bebizonyítottalak feltüntetett rágalmát a kiirtásra méltó magyarok vérengző barbárságáról. i . Mit szenvedhetett akkor, e végzetes eset hírére a leláncolt Prometheus sorsára ítélt Tisza István, azt a képzelet sem érheti fel. Azonban, mihelyt ismét kormányra jutott, mindenképenarra törekedett, hogy elsősorban a derék tótságot s ezekkel együtt a többi nemzetiséget is visszanyerje a magyar állameszme részére. Nemcsak kormányzati intézkedésekkel törekedett erre, hanem néplapot és folyóiratot is adottki erre a célra. Magam is írtam ezekbe és megint az ő kívánságára és helyeslésével fejtegettem a nemzetiségekkel való békés együttélés és egyenlően kíméletes bánás feltételeit. A rettenetes világháború, fájdalom, eközben kitört. Tisza István ennek folyamánutóbb a harctérre ment, hogy hazájáért rettenthetetlen bátorsággal küzdjön egy huszárezred végén. Már ekkor a hozzá ragaszkodó Ferenc József király nem élt. Annak utódja, első Károly nem kedvelte őt. Wekerle volt miniszterelnöke, aki az ifjabb Andrássy Gyula gróffal és egyéb koalíciós elemekkelpróbált kormányozni. Ez a kormányzás egyre jobban akadozott. Úgy látszik, Tisza István is szükségessé lett megint. Vissza is jött, hogy a kormány megrekedt szekerét kisegítse a kátyúból. Minthogy felmerült ekkor a nem éppen szerencsés gondolat, hogy a választójog kiterjesztése a csalhatatlan gyógyító kenőcs minden bajra, mégha az háború okozta kormányzati seb is, meg kellett alakítani az úgynevezett választójogi bizottságot. Ebben, ismét Tisza István akaratából, magam is helyet kaptam. Bizottságunk hovatovább valami parlamentpótló intézménnyé fejlődött is. Talán ez helyesen történt így, mert nehéz és a győzelemre kevés reményt nyújtó háború idején kevesebb kár, ha csak negyven képviselő hánytorgatja nyilvánosan a súlyos közbajokat, mintha négyszáz. Ebben a bizottságban mindenki beszélt. Még nekem is fel kellett szólalnom. Én persze — „ceterum censeo“ — megint csak a nemzetiségi kérdéssel hozakodtam elő. Természetesen elsősorban a tótoknak előttem leginkább ismert méltányolható igényeit ajánlottam a bizottság és a kormány figyelmébe. Mondanom sem kell, hogy Tisza Isván eleve tudta mi lesz beszédem tárgya, hiszen éppen kívánta, hogy a nemzetiségek megnyugtatását hangsúlyozzam. Felszólalásom nemcsupán az ő, hanem pártfeleink helyeslését is megnyerte, sőt Bethlen István grófét is, aki abban az időben ifjabb Andrássy Gyula gróf párthívei közé tartozott s éppen utánam jelentkezett szólásra. Szerinte, amiket én a tótok bajairól és kívánságairól mondtam, az „ceteris paribus“ az erdélyi oláhokra is vonatkoztatható. Fájdalom, mindaz, amit a bizottságban beszéltünk vagy elhallgattunk, feledésbe merült és kivihetetlenülelhangzó felesleggé vált. A háború elvesztése, Károlyi Mihály hazaárulása és Tisza István meggyilkoltatása után mindaz semmivé lett, amit ez a dicső államférfi hazájának megmentésére kigondolt s nemes szívében át is erezett. így következett el ránk a keserves mai idő, mikor a trianoni szűk határok közé szorított csonka és szegény kis hazában nincstöbbé nemzetiségi kérdés. Ez is nemzeti veszteség, mert eltörpültségünket jelenti. És még ennél is nagyobb keserv, hogy nincs többé Tisza István sem, aki még újra naggyá tehetné ezt a kis hazát. Éppen most, mikor már késő és mégis pártkülönbség nélkül ünnepeljük őt, keserűen kérdezem én is ugyanazt, amit Antonius a meggyilkolt Julius Caesar holtteste felett: „Ez volt Tiszai.... Mikor jön más hasonló". Bordán Aurél vette meg. Pipőkének, vagyis a gyönyörű Hajnal Piroskának. Az ajándék teljesen, stílszerű volt. Szép, mint Piroska. És rajta és benne ragyogott a boldogság és mosolygott mindaz a, derű, amit gonosz kóborítanak a Piroska szépséges árváról elloptak. A Piroska arcáról, sőt elragadó szépsége varázsából egyéb nem is hiányzott, csak a derű. De a női szépségnek az az egy valami : minden. Ha derűje nincs az arcnak, akkor hiába minden, semmije sincs. Az örökbús, örökegykedvű leány, amilyen, Pipőke, olyan, mint a virág, amelyiken fekete fátyol a harmat. Csak ő, egyesegyedül maga. Pipőke tudta, hogy az ellopott derűt Füsti Róbert orozta el és vitte magával. Bordán semmit se sejtett. Bordán Aurél nem ijedt meg a Pipőke makacs szomorúságától. Bordán szentül hitte az ■avatag költői tantételt, hogy a szerelem mindent legyőz. Bordán hitt a szerelem mindenhatóságában, ami fönntartotta kimeríthetetlen türelmét. Gyöngédségével szüntelenül kényeztette a gyönyörű beteg bálványt. A maga erős, kemény lelkét át akarta szuggerálni a hideg márványba. Nem fáradt el sem a suttogásban, sem a forró vallomásokban, amiket fanatikus csókok közben Pipőkére lihegett. — Pipőke a legszebb! Pipőke a világ! Egyszóval : a szerelmes férfi világteremtése óta mindig bolond volt. És Bordán Aurél szerelmes. Most, a feleségébe még szerelmesebb. Vőlegénykorába csak álmodta, hogy milyen szép lehet Pipőke. De mióta megesküdtek, Bordán Aurél már tudja, mennyivel szebb, mint amilyennek ő álmodta. A képzelet és az álom sem érhet a Pipőke szélségéig. Azt csak a szerelem éri el. Imádlak, Pipőke! És a csók tüzes fanatizmusával ajka odatapad a szép bálvány selyemhajához. Bordán úgy érzi, hogy az a selyem is lángol. De Pipőkének selyempillája is van és a selyempilla, mint az álom, a merengés és a képzelet kárpitja lassan, fölnyílik és alóla két bámész csillag meredalára messziségbe. • Csak egy pillaratig.-A másik pillanatban-a Pipőke- szoborközép alakján borzongás reszket végig. Az álom elröppent. Pipőke arcán a rémület sápadozik. Pipőke fölpattan a helyéről. Szeme, üvegesen merev tekintete megakad odalenn, a vízen Ajakén ijedt szavak fuldoklanak. •— Róbert! Füsti Róbert!... Maga Bordán Aurél is megzavarodik. Szemével ösztönszerűen követi a Pipőke merev tekintetét. És ugyanazzal az ösztönnel akad meg a nagy, locsogó vizen. Odalenn,a leszálló alkony bizonytalan félhomályából emberi, fej imbolyog szeme elébe. Sárga, puffadt, ijesztő fej. A víz játszik vele, mintha groteszk tréfát űzne az eltévedt fantommal. A fej a vízből emelkedik ki és a vizen bukdácsol, előre-hátra. Tágra nyitott szemével odabámul a Gondűző terraszára, szembefordulva Pipőkével. A halál táncoló fantomja, szemben az élet megrémült szépségével. Milyen gyáva is az élet! Hogy félti ösztövér koldustarisznyáját! Pipőke csak egy nevet dadog.. ’ — Róbert! Füsti Róbert! Mióta megesküdtek, Bordán most hallja ezt a nevet legelőször. Nem is gondolt rá sohasem. Bordán, ha néha eszébe jutott, Füsti Róbertet tragédiájával együtt bús árnyéknak tartotta, ami a Pipőke ifjúságán és szépségén átsuhant és eltűnt a múlt semmiségében. Nem tulajdonított a Füsti emlékének semmi fontosságot. A maga csókját és szerelmes rajongását fontosabbnak tartotta. És egyetlen pillanatig se kételkedett benne, hogy csókja és szerelme könynyedén elzavarja és örökre elűzi Pipőke emlékéből a halvány árnyékot. — Takarodj! Durván, erőszakosan kiáltott le, a vízben bukdácsoló hullára. De a hulla konokul nézett föl a vízből a terrasera. Vigyorogni látszott, amint a táncoló hullámok őt is táncra rángatták. Pipőke sápadtan, aléltan omlott a Bordán széles vállára é,s Bordán szenvedelmesen ölelte át a megrémült teremtést, mintha az ólálkodva közelgő halott rém veszedelmétől védelmezné. A jelen lángoló álmát , a jövő derűs, kék reménységét és szépségeit. Az emlék hazajáró fenyegetésétől, ami vakmerően szembefordul Gondűző iszelíd varázsával és halálos táncra perdül az élet csillogó hullámain. B. H. 1930. NOVEMBER 1. SZOMBATI Rendkívüli alkalom Bundavásárlásra Károlykörút 20. alatti üzletünk végleg megszűnik! Saját készítményű gyönyörű bundáinkat rendkívül olcsón árusítjuk. SCHLINGER Ism SZŰCSÖK IV., Károly Körút 20. Kedvező fizetési feltételeid ANCONA, okt. 31. Pénteken reggel 4 óra 6 perckor Marche tartományban újabb földrengést éreztek, amely ismét nagy pánikot keltett. A daraktáborokban, tornacsarnokokban és vásárcsarnokokban elhelyezett hajléktalan lakosság szefatina c. végsőkig fokozódott. Ez a földrengés szerencsére nem okozott említésre méltó károkat. A csütörtök reggeli földrengéskor a házak alapjukban rázkódtak meg s a tompa földalatti moraj is fokozta a félelmet. A földlökések 15 másodpercig tartottak. Még szerencse volt, hogy a földrengés éppen abban az időben következett be, amikor az emberek legnagyobb része útim volt a hivatalok, gyárak és üzletek felé. A beomlott házakban így aránylag kevesen tartózkodtak. Az izgalom csak a déli órákban csillapodott, amikor a lakosság már látta, hogy újabb földlökésektől nem kell tartania. A hatóságok lázas erőmegfeszítéssel dolgoznak a romok eltakarításán és a katasztrófa sújtotta lakosság segélyezésén. A veszélyeztetett lakásokat katonaság üríti ki. A környékbeli falvakba is katonai csapatokat vezényeltek. A hajléktalanokat laktanyákban és iskolákban helyezik el. Anconában egész utcasorok vannak, amelyekben minden háztető beomlott. Az anconai köztisztviselők nagy bérhatszárnyája, amelyet egy nappal előbb a fasiszta forradalom évfordulóján avattak fel, nagy ünnepélyességgel, szintén súlyosan megrongálódott. Az anconai kikötő nagy vaskapuját kiemelte alapjaiból a földrengés. Ancona környékén Formetto községben érezték a legjobban a földrengést. A formettói vámőrség épülete rombadőlt és maga alá temette lakóit. Egy vámtiszt meghalt, többen súlyosan megsebesültek. Az anconai polgármester a délutáni óráikban repülőgépen megtekintette a környéket, hogy megállapíthassa, hol és milyen pusztítást vitt végbe a földrengés. Anconában eddig 6 halottat és 60 sebesültet számoltak össze. Negyven épület teljesen rombadőlt, míg a megrongált és részben lakhatatlanná vált házak száma száz fölött jár. A Senigallia felé vezető parti országút mentén csodálatosképpen nyoma sincs a földrengésnek. Azok a falvak, amelyeket ez az országút érint, teljesen épek maradtak. Senigallia, az anconai tengerpart kies fürdőhelye, ezzel szemben egyetlen romhalmaz. Több, mint száz ház dőlt romba s a többi épület is lakhatatlanná vált. A fürdőhelyen egyetlen ház sincs, amelyen ne tátongana egy-két hatalmas repedés. A községet teljesen ki kellett üríteni. A lakosságot egyelőre katonai sátrakban helyezték el. A kivezényelt katonaság félóra alatt építette fel a sátortábort s utána rögtön barakkok építésébe kezdett. Senigallia teljesen kihalt s az emberek még este sem mertek visszatérni a községbe, mert attól tartottak, hogy utórezgések jönnek. Rombadőlt a senigalliai községháza is. Csak a régi harangtorony álló órája még mindig nyolc óra üzemű hét percet mutat, a földrengés percét. Szinte érthetetlen, hogy a harangtorony nem dőlt össze. Az 1924. évi földrengés óta a torony a pizai toroméhoz hasonlóan ferdén állott a község közepén. Senigailiában a már jelentett húsz halotton kívül több mint 200 súlyos sebesültet számoltak össze. A sebesültek közül tizenöten a halállal vívódnak. A község kórháza szintén romokban hever, úgy hogy a sebesülteket a szomszédos Jessi községbe kellett átszállítani. Senigailiában ütötték fel a segélycsapatok főhadiszállását is. A mentési munkálatokat a bolognai helyőrség parancsnoka, Zoppi tábornok irányítja. A tábornok a község határában lakik egy kis katonai sátorban. Pesaro község szintén erősen megsínylette a földrengést. Egy leomló kémény halálra sújtott egy öregasszonyt. A községben csak néhány ház maradt épen. Fano faluban tíz sebesültje volt az elemi katasztrófának. iwiwirnaMi»TM««« . ........................■■"'VIUINH— Az olaszországi földrengés Pénteken reggel újra rengett a föld — Huszonsiárom isavolója és ütélszázfcatvan sebesülte van a katasztrófának . Senigallióban és Anconában egész utcasorok dőltek romba vásárlás kérdése Szőnyeg Bizalom ill? Ifi! 62 éve áll fenn és mintfc®» ÉÉeS vSbF eaiSP dég legolcsóbb volt. Rákóczi-út 10.% W«91ra Sip utca sarkán.