Budapesti Hírlap, 1930. november (50. évfolyam, 250-274. szám)

1930-11-01 / 250. szám

1930. NOVEMBER 1, SZOMBAT B. H.3 M­­ítséretőek írta Buday Barna Nehéz az idő akkor, ha sokat beszélnek a kenyérről, mint manapság. Most az élet gazdasági bonyodalmai foglalják le első­sorban az érdeklődést. Bölcsességünk a búzakérdés, a tejkérdés, a borkérdés inté­zésén fárad. Államférfiaink exportsikerek­ről álmodoznak, fellendíteni a gabona, a bor, az állatok kivitelét, a nagy cselekede­tek ábrándjává vált. Ha a régi időkben kimentünk a falvakba politizálni, az volt a fővita közöttünk, hogy Kossuth­ Lajos, vagy Deák Ferenc volt-e az okosabb em­ber. Ma a közjogi kérdésekkel senki sem törődik, mondd azonban azt, hogy tíz fil­lérrel olcsóbb lesz a petróleum és mindenki odafülel. Vége a politikai romantikának. Az anyag lett az úr és a ceruza lett a h­asznar. Szomorú, hogy ennek így kell lenni, mert a gazdasági kérdéseknek ez a kul­tusza nyilván az önfentartás mezítelen gondjaihoz való vissza­vetődésünket je­lenti. Aláestünk a nagy életből a sos életbe. Csak az vígasztal, hogy velünk esett, ha nem is olyan mélyre, az egész világ. Miről szólt például az angol királynak a napok­ban elmondott trónbeszéde? A kiviteli kereskedelem fejlesztéséről, talajjavítás­ról, az agrártermékek piacának megszer­vezéséről, a munkanélküli biztosításról, a sztrájktörvény módosításáról. Csupa piac­kérdések és munkásperek: a gyomor biro­dalmának problémái. Az angol király is leszállott tehát a gazdasági részletkérdé­sekhez, hogy a nép gondjaihoz emelked­hessek. Nekünk nyilván fokozott köteles­ségünk behatolni a gazdasági élet mélysé­geibe. Csakhogy ez a munka anyagiassá teszi a gondolkodást. A materialista gondolko­dás pedig szükségszerűen abba a hibába esik, hogy túlzott jelentőséget tulajdonít a gazdasági elintézéseknek- Olyan bajok okát is tisztán gazdasági alapokra veti, amelyek jórészt erkölcsiek és gazdaságilag alig gyógyíthatók. E felfogás szerint az egykézés, a bűnözések szaporodása, a hit­buzgalom csökkenése, az emberi és a nem­zeti eszményektől való elzárkózás, mind gazdasági kérdés. Okuk a szegénység, a nyomorúság, a kizsákmányolás, az adó­uzsora; orvosságuk a gazdasági beavatko­zás, a kenyér. Add meg azonban a kenye­ret és azt tapasztalod, hogy egymagában ez sem elég, mert a jó élethez kell még ezenkívül más is: nevelés, erkölcs, hit. Aztán a gazdasági kérdések súlyának örökös emlegetése közben nagyon is kiéle­­sedik az összehasonlítás szemmértéke, s felduzzadnak az irigység izmai. Ahhoz a bajhoz, hogy rossz dolgom van, társul egy emennél is keserűbb érzés s ez az, hogy másnak jobb a dolga. Ha már böjtölnöm kell, abban keresem a könnyebbséget, hogy böjtöljön más is. Ha már én nem nevethe­tek, sírjunk együtt valamennyien. Köve­teljük például a szükségmunkát. Az állam jön az építkezések támogatásának tervé­vel. Következik a felszisszenés amiatt, hogy elddől a tisztviselőknek és közalkal­mazottaknak hasznuk lehet. Követeljük az olcsó kölcsönt. Az állam némi olcsó pénzt ad a földbirtokoknak, ahol az eladósodás és az összeomlás veszedelme a legnagyobb. Következik a felszisszenés amiatt, hogy ebből egyes birtokosokra előny származ­­hatik. Valahol csak kell kezdeni a segít­séget, de ha a felvégen kezdik, az alvég kutyája ugat és viszont. Fogjuk egymás kabátját, hogy mindenki lent maradjon. Ez a helyes rend a gazdaságilag kiokoso­dott elmék előtt. Kétségtelenül panaszos az életünk, de maga a panasz is sokat ront rajta. Noha a gazdasági szükségletek kielégítése első­rangúan fontos, attól is sok függ, hogy a kielégítés milyen mértékével vagyunk megelégedve. A szükség a csizma, az igény a láb és egyformán érzik a szorítás, akár a csizma szűk, akár a lábujjak terpedtek. Azok az emberek, akik panaszkodnak a gazdasági viszonyaik miatt és a sopánko­­d­ások bombáival lövöldözik mások élet­kedvét is, ugyanazzal a fáradsággal vidá­mak is lehetnének, ha nem volnának any­­nyira hozzáragadva az anyaghoz. Ámde a lélek rossz hangszerelését is­ szokás gaz­dasági bajoknak tulajdonítani, noha az nem pénzkérdés. A kenyérgond nálunk legtöbb esetben még mindig csak árnyék, amely nem szünteti meg az élet napjának szépségeit. Nem csak az anyagiakon mú­lik, hanem legtöbbször az ember erkölcsi képességeitől függ, hogy napsugarakhoz jusson. Már-már az alá a szuggeszció alá kerü­lünk, hogy nem szabad jól éreznünk ma­gunkat, mert életünk siratni valóan zordon. Pedig hát a valóság nem ez. A világháború óta a testi és a szellemi igények egyaránt nőttek. Sohasem adtak el nálunk annyi szőrmét és selyemharis­­nyát, mint mostanában. Sohasem jártak annyian színházakba, mozik­ba s egyéb szórakoztató helyekre, mint most. Igaz, a kenyér, a hús, a cukor és a kávéfogyasztás csökkent. Ez semmi esetre sem a jólét jele. De több van mintegy háromezer iskolánkkal és néhány százezer ember rádión át élvezi az előadóművészetet és a zenét, ezek között temérdek olyan falusi lakos is, akik a múltban csak kakaskuko­rékolást és kutyavonítást hallgathattak. Ez azt jelenti, hogy az élet új illúziókkal és értékekkel gyarapodott, amelyek kár­pótolhatnak sok mindenért. Kisebb lett a kenyér, de több rajta a lelki zsírozó. A haladó élet eddig elzárt szépségek sugarait szerte veti és tőlünk függ, mennyit tudunk ezekből befogadni a lel­künkbe. Az emberi közösségből kitaszított árva lélek nincs többé, mert a kultúra láthatatlan ölelő karjai átnyúlnak a jég­tengeren is. Javult és emberiesebb lett az élet színvonala azzal, hogy közeledtünk egymáshoz. Közelebb jutott egymáshoz a szemünk, a fülünk. Legnagyobb hiba abban van, hogy a szív jégfalai áttöret­­lenek. Nézzük a kultúrát emelkedettség nélkül, nézzük az embert szeretet nélkül, nézzük az eget térdreereszkedés nélkül; az anyaghoz kötött gondolatok nem bá­nak felszabadulni, hogy az erkölcsi érté­keket kihasználják az élet boldogítására. Ez egyik általános oka a mai nyomorúság­nak, amely gazdaságilag gyógyíthatatlan. Dolgozzunk, számoljunk, gazdálkod­junk, ez mind kell a boldoguláshoz, de a boldogságra kevés. Nem szabad elfelejteni, hogy Istennél a kegyelem, mert aki ezt elfelejti, mindig sír a végén. Az élet jó gazdasági formák között is nagyon rossz tud lenni, erkölcsi derű nélkül, míg a nehéz küzdelem állapotában is csodálatos segítőtárs a hit. Ami kiengesztel csalódá­sokkal, csapásokkal, emberekkel, átvará­zsolja a világnézetet és felszökteti az élet láthatatlan értékeinek becsét: ez az alá­zatos, gyermeki lebomlás a Mindenható e’”"• Elvándorolok gondolataimmal a teme­tőbe s megkísértem kitalálni, micsoda böl­csességet mondhatnának annak néma lakói, ha visszatekintenének a földi útra. Hallani vélem intelmeiket; legtöbbjük a késői felismerés fájdalmas hangján be­szélne. Azt mondanák talán, hogy becsüljük meg az élet értékeit, amelyeket rend­szerint akkor látunk meg, mikor már ki­fogytunk az időnkből. Nincs olyan sors­sivatag, amelyben ne akadna egy-egy tenyérnyi zöld. Áldásnak adatott az élet és nem lehet olyan sovány, hogy­ belőle a szeretet és a jóság zamatait ki ne vehet­nénk. Mennyit veszít az, aki nem tud bele­nyúlni az erkölcsi örömök bányájába. Óh jaj, ez az, amit siratni kell! A gazdasági életben gyakran pórul járunk, mert itt, ahol örök a mérkőzés, vesztesnek és nyer­tesnek kell lennie, csak az érzelmi élet körében van kiegyenlítés. Nem a sír az egyenlőség székhelye, hanem a szív... Vigyázz, ha itt a vég, nehogy mulasztásaid okán örömtelen múlttal érkezz ide. Ez örökre pótolhatatlan veszteség, mert a síron túl sem történhetik meg, hogy jövővé váljék az, ami elmúlt. ...... f minden nemzet nyelvén , be­zel 5 + 1 CSÖVES VÁLTÓÁRAMÚ HALÁOZATI KÉSZÜLÉK KAPHATÓ RÉSZLETFIZETÉSRE. Bethelen és Venizelosz ankarai áljának nagy jelentő­ségéről ír a „Temps“ PÁRIZS, okt. 31. (A Budapesti Hírlap távirata.) A Temps pénteki száma vezércikkben foglalkozik az utóbbi napok ankarai eseményeivel, a görög­török barátsággi, kereskedelmi és flottaszer­­ződés megkötésével, valamint Bethlen István gróf és Venizelosz egyidejű ankarai tárgya­lásaival. A map­far és gören miniszterelnök ankarai útjának nagy politikai jelentősége van, amelyet nem lehet lekicsinyelni. A ban­ketteken elhamrzott beszédek mind azt bizo­nyítják, hogy ezek között az államok között valóban őszinte baráti jóviszony alakult ki. A miniszterelnök Konstantinápolyban KONSTANTINÁPOLY, okt. 31. (A Budapesti Hírlap távirata.) Bethlen István miniszterelnök ankarai útjáról haza­térőben pénteken délelőtt Konszandinápolyba érkezett. Ankarától Konstantinápolyig a tü­rök külügyminisztérium egy magasrangú tisztviselője is elkísérte. Török hivatalos jelentés Bethlen látogatásáról ANKARA, Okt. 31. (Török Távirati Iroda.) Hivatalosan jelen­tik: Bethlen István gróf magyar miniszterel­nök, a török kormány meghívására három na­pot Ankarában töltött és részt vett a török nemzeti ünnepségeken. A magyar miniszter­elnök látogatása összeesett a görög miniszter­­elnök és külügyminiszter látogatásával. Beth­len István gróf megbeszéléseket folytatott Jamed Kasa miniszterelnökkel és Te­v­fik Mazsdli bég külügyminiszterrel. Mindkét részről meg­állapították, hogy a Magyarország és Török­ország között fennálló szoros barátság min­den tekintetben megfelel a két ország gazda­sági és politikai érdekeinek és hogy ez a ba­rátság, amely, a tények és a szükségszerűség eredm­énye, hatalmas tényezője a békének és a nyugalomnak mind a Balkánon, mind pedig a közelkeleten. A török—görög kiegyezés Mussolini műve BELGRÁD, okt. 31. (A Budapesti Hírlap távirata.) Török Ru­zsdi bég török külügyminiszter az Avala-ügynökség ankarai tudósítója előtt érdekes nyilatkozatot tett az Ankarában létrejött görög-török ki­egyezés hátteréről. A török külügyminiszter szerint ezt a kiegyezést Mussolini hozta létre." Olaszország úgy Törökországgal, mint Görög­országgal egyaránt baráti jóviszonyban él és nem tudta nézni, hogy ez a két szomszéd ál­landó konfliktusokban éljen egymással ugyan­akkor, amikor mindkét állam politikájánál­ egyik alapelve az olasz barátság. Terük Kusti bég hozzátette, hogy Törökországot nem lehet belehajszolni semmiféle intrika-plitikába, mert a török külpolitika csak egy elvet tart szem előtt, valamennyi nép békés együttműködését, Törökország nem helyesli az úgynevezett egyensúly-politikát sem. Az egyetlen józan po­­­litika ma a bérpolitika. Bethlen István gróf ankarai látogatásával kapcsolatban Tevfik Kusti bég azt mondotta, hogy Bethlen és Venizelosz egyidejű ankarai látogatása tiszta véletlen. Szó sincs róla, hogy Törökors­zság, Görögorszság és Magyarország valamilyen blokkot alapítsanak, h­iszen Török­­orszság ellen sincs semmiféle blokk. (Inf.). Men reHambadjárattal szemben egy as igazsági Eredeti tiszta gyapjú női és férfiszövetet EMMMiinHiBin­Hi BHC91S csak­haunam 1 „népszerű osztályában a maiákWiW rSSEMSnS IV Jelöfi Sándor-u.IOarírt vásárolhat legolcsóbban!

Next